Rozmaringos sült cékla

A puritán változat után itt egy fűszeres variáció a sült céklára. Kaldeneker Gyurinak jó referencia volt a fűszeres céklalekvárja; gondoltam, kipróbálom ezt a receptjét is. Nem bántam meg! :-)

Fánk

Gyerekkoromban Dédi Mama repertoárjából természetesen a fánk sem hiányzott. A fánksütés úgy maradt meg emlékezetemben, hogy valami hosszadalmas, bonyolult dolog, aminek kellő hozzáértés hiányában nem érdemes neki se fogni - még a finom végeredmény reményében sem.

Mindezt később még súlyosbította a kelt tésztáktól való misztikus félelem, no meg a fánkreceptekben felsorolt mérhetetlen mennyiségű tojássárgája - a fehérje felhasználása meg ugye egyéni probléma :-(

Párszor azért sikerült kipróbálni egy-egy receptet, és közepes tetszési index mellett el is fogyogattak a "kísérleti" fánkok.

Aztán a Graham-liszt korszak beköszöntével ismét néhány év kihagyás következett, mígnem egy receptgyűjteményben rábukkantam erre a gyöngszemre. Kissé sajátos, egyszerű megoldás a témára, de finom! Nem feltétlenül csak a farsangi időszakban szoktam csinálni :-)

Fánk

A hozzávalókat kenyérsütőgép keverőedényébe rakjuk a listán szereplő sorrendben, majd elindítjuk a Dagasztás programot:

2,5 dl tej vagy víz
2 tojás sárgája vagy 1 egész tojás
5 dkg vaj vagy margarin
2 evőkanál gyümölcscukor
50 dkg Graham liszt
3 dkg friss (vagy ennek megfelelő szárított) élesztő

Az első dagasztás után ellenőrizzük a tészta állagát. Akkor jó, ha összeáll gömbbé és éppen nem ragad. Szükség esetén további víz, illetve Graham liszt hozzáadásával igazíthatunk rajta.

A megkelt tésztát átgyúrjuk, kis gömböket formálunk belőle, majd kilapítjuk őket, és a közepüket benyomjuk. Így sütjük ki forró olajban.

Diabetikus lekvárral tálaljuk.

Tipp:
Ugyanebből a tésztából kalács, túrós/lekváros/stb. bukta, kifli is készíthető.

Jó étvágyat!

Forrás: Update receptek alapján saját fejlesztés

Mákos-bodzás süti

Mákkészleteim szerencsére még messze vannak a kifogyástól, úgyhogy újabb ígéretes receptet próbáltam ki ezzel a hozzávalóval.

Áfonyalekvár nem lévén itthon, házi bodzadzsemmel helyettesítettem (1 rész reszelt alma és 1 rész leszemezett bodzabogyó, édeítővel és kevés citromlével ízesítve, dzsem kocsonyásítóval összefőzve). A tésztát Graham lisztből gyúrtam, és cukor helyett édesítőt használtam (a habhoz port, a többi részhez folyékonyat).

Az eredmény: látványos is, finom is. És egyáltalán nem száraz :-)

--------

Utólagos kiegészítés: Mivel a hivatkozott recept már nem lelhető fel az eredeti helyén, a receptfüzetemből ideírom a saját változatomat (tehát ahogy a képen látható sütit készítettem):

25 dkg teljes kiőrlésű lisztet összekevertem fél csomag sütőporral, majd 10 dkg puha vajjal, 2 tojás sárgájával, pár csepp folyékony édesítővel és némi hideg vízzel közepesen kemény tésztát gyúrtam belőle. Kikent, lisztezett tepsibe (három darabos készletből a középső méret) igazítottam úgy, hogy a szélén pár centis pereme legyen. 180 fokon világosra sütöttem. Közben 2 tojás sárgáját összekevertem 6 evőkanál darált mákkal és némi folyékony édesítővel. A 4 tojás fehérjéből habot vertem 3 evőkanál édesítőporral, majd óvatosan összeforgattam a mákos keverékkel. A langyosra hűlt tésztát vastagon megkentem bodzadzsemmel, rásimítottam a mákos habot, majd 160 fokon addig sütöttem, míg a teteje halvány barna lett.

Ha valaki idegenkedik az édesítő használatától, akkor mézzel is elkészítheti - legközelebb én is így fogom :)

Töltött gomba

Ez volt az első recept, amit annakidején kipróbáltam Chili & Vaníliától. Tényleg gyorsan el tudom készíteni még én is, és remek, könnyű vacsora. A mártáshoz is használt borból szoktam inni hozzá egy pohárkával. Ha pedig a gombák tönkjeivel nincs egyéb tervem, akkor egyszerűen közédobom a megtöltött kalapoknak, és ott szépen megsülnek azok is.

A legnépszerűbb madáreledel

A napraforgómag sem rossz...

... de mi ezt szeretjük csak igazán:

Akár elvitelre is :-)

* * *

S hogy mi van a tálban?

Nekem már nem sikerült kipiszkálgatnom azokat az apró darabkákat.

A madarak viszont szinte "kiporszívózzák" az utolsó morzsáig. Egészségükre!

VKF! XII - 2. rész: Színes-illatos-ízes fűszersók házilag

A tegnapi "elméleti háttér" után a gyakorlati megvalósítás:

Négyféle ízben cináltam apró szemű fűszersót [bekezdés előtti kép]. Ezekhez finom szemcséjű tengeri sót és kávédarálóban kb. ugyanakkorára őrölt ízesítőt kevertem fele-fele arányban (persze ez ízlés szerint módosítható). Így lett zelleres (szárított levélből), citrusos (lereszelt, majd megszárított narancs- és citromhéjból), vegyeszöldséges (házi vegamixből) és petrezselymes (szárított levélből) fűszersóm. Aztán a ledarált vegyeszöldség meg az átkristályosított só kiszitálásával és összehozásával csináltam közepes szemcséjű zöldséges sót is [bekezdés utáni kép]. (A szemcseméret azért jó, ha közel egyforma, mert így keverednek el egyenletesen.) A szép nagy sókristályok meg egyelőre még "parkolópályán" vannak, mivel nem sikerült megfelelő őrlőfejes üveget vennem... (Só esetén nem örülök a fém alkatrészeknek, mert hamar tönkremennek - no és az egyéb kivitel sem mindegy.)


Tulajdonképp tényleg csak a fantázia szab határt a használható ízesítőknek: az eredeti cikkben szecsuáni borsos és matcha poros só szerepelt még, meg a lelkes kommentezők felvetettek számos zöldfűszert, sőt, még a csokis só felhasználására is akadt ötletük (pattogatott kukoricára biztos jó is az :-) - meg Chili & Vanília azték karfioljából kiindulva esetleg másra is...)
Amit én fontosnak éreztem, hogy mindezek szárazak legyenek - így nem csomósodik össze az egész, hanem szépen ki lehet szórni a sótartóból. Azt meg fedeleset kerestem nekik, hogy a levegő nedvességtartalmát se tudják majd alkalomadtán vég nélkül magukba gyűjteni.

Szép, szép, de mire jó mindez? A tegnap már részletesen kitárgyalt ajándékozás mellett...

Díszítésre: Kész ételt a tányéron megszórni, tepsis rakottas tetejét megszórni, saláták tetejére, de akár vajaskenyérre vagy szendvicsre is el tudom képzelni - végülis minden olyasmire, amit amúgy is megsóznék.


Színezésre: Krumplipürébe, mártásokba, öntetekbe, kenőkékbe keverve, de még akár sós sütemények tésztájába gyúrva is.


Ízesítésre: A vegyeszöldséges változat olyan, mint egy erősen csökkentett só- és növelt zöldségtartalmú ételízesítő, adalékanyagok nélkül: tehát mindenbe, amibe ételízesítő, leveskocka, alaplé, zöldségleves, stb. kellene. A citrusos változatot mindenképpen kipróbálnám hallal, de akár csirkehússal is. És még a sófogyasztás is csökkenthető velük, mivel összességében kevesebb só felhasználásával adnak finom ízt az ételeknek.


Ráadás halas recept: A fenti képen a kenyéren a kenőke egy bármikor gyorsan összedobható halkrém. Lecsepegtetett és villával összetört olajos halat kevertem krémesre majonézzel, és az egészet egy kis citrusos fűszersóval dobtam fel.

Ráadás nem halas recept: A másik képen látható sült krumpli elkészítéséről itt írtam korábban. A mártogató meg egyszerű tejföl, egy kis mustárral és petrezselymes fűszersóval ízesítve.

És persze kísérletezek tovább... :-)

VKF! XII - 1. rész: Tenger, tenger, tengeri... só!

Számomra jól feladta a leckét Gabojsza a XII. VKF! kiírásával, amiben a tenger gyümölcseiből készült alkotásokat kért. Személy szerint enni se nagyon eszek ilyesmit, készíteni meg még úgy se. Moszatleves meg talán mégse kéne :-) Marad a belga praliné, amit tavaly nőnap óta nézegetek néha, de amúgy érintetlen? No és abból mit?

Nehogy már ötlethiány miatt ki kelljen hagynom ezt a fordulót!

Aztán beugrott a nagy ötlet: Ha tenger, akkor SÓ! Ez az!

Na de abból mit? Sok mindenhez kell só, az igaz, na de ugye valami olyasmit kellene kitalálni, amiben főszereplő. Az agyonsózást viszont nem csípem... Són sütést meg nem feltétlenül finom tengeri són követnék el, ráadásul nem is igazán zöldségekről szól a technika.

Aztán elkezdett derengeni, hogy valahol, valamikor egy angol nyelvű oldalon olvastam valamilyen házilag készített fűszersóról, amit ajándékba készített a szerző.

Nosza, nekirugaszkodtam megkeresni.

Azt az írást ugyan nem találtam meg, de találtam egy sokkal jobbat: Saját ízesített sók készítése (szabad fordításban). Azt írja, szinte bármilyen ízesítővel lehet. S ha szép színes a végeredmény, akkor dekorációs célra sem rossz a fehér tányérra tálalt ételt, meg a tányér szélét is megszórni vele (kedvenc szakácsom, Kaldeneker is mindig emlegeti, hogy szép, színes legyen az étel, ne csak finom :-). A felsoroltak közül nekem a citrusos mozgatta meg leginkább a fantáziám, meg aztán beugrott, hogy azzal a rengeteg szárított petrezselyemzölddel is lehetne kezdeni valamit, s milyen jó is lenne egy ilyen mondjuk héjában sült krumplira... Meg talán nem csak arra. Ha pedig ebből a színes sóból a család notórius túlsózói csak ugyanannyit szórnak a tányérjukba, mint "rendes" sóból tették, akkor máris felére csökkent a sóbevitelük. Azért az nem rossz, már ha bejön :-)

Miközben a citromhéjat reszeltem, aztán meg a petrezselyemzöldet aprítottam a kávédarálóban, az is körvonalazódott előttem, hogy ezeket a színes-ízes sókat nem elkészíteni a nagy dolog, hanem utána kreatívan használni. Szép színük és markáns illatuk van, kis üveg sószórókban jól is fognak kinézni az asztalon, és? Hogyan tovább?

Saját korszakalkotó ötletem nem igazán lévén, ismét a Google-t hívtam segítségül.

Egyből meglett az a cikk is, amit eredetileg kerestem: Ajándék a konyhából: Rozmaringos só. Aha. Csak ehhez szép sókristályok kellenek. Nosza! Aki valamikor vegyésznek készült, annak ez nem probléma! Majdnem telített sóoldat kell, mondjuk egy tányérba öntve, hogy nagy felületen tudjon párologni, aztán csak ki kell várni. Gyorsan össze is dobtam, hogy aztán a természet is megtehesse a magáét. Annyi sót raktam a vízbe, hogy már ne oldódjon fel mind, még kavargatás és állás hatására se. Aztán egy konyhai papírtörlőn átszűrtem mindezt, öntöttem hozzá egy kis vizet, majd tányérban irány a hűtő teteje.

Persze ez se feltétlenül csak rozmaringgal mehet, hanem más fűszerekkel is. Ebbe nyilván nem porrá őrölve, hanem nagyobb darabokban kell hozzátenni mindezt. Sószóró helyett pedig mondjuk borsőrlő üvegbe tölteni, hogy mindenki frissen darálhasson belőle a tányérjába. Jól hangzik, igaz?

És igen, szép üvegben ajándék is lehet, vagy akár zacskóban is, ahogy Kalyn írja. Az egyedi címke mindenesetre remek ötlet - már el is képzeltem, hogy tervezek valami szépet (tündéreset :-) magamnak, aztán "Dulmina tündérkonyhája" márkanévvel fémjelzett dolgokat ajándékozok. A címke hátán persze leírom nagy vonalakban az összetételt, meg adok javaslatokat a felhasználásra, és esetleg egy-egy bevált receptet is. (Mondjuk az első két információt eddig is mindig mellékeltem az ilyen jellegű ajándékokhoz, csak nem ilyen elegánsan.)

Ezek aztán az igazán különleges, és garantáltan adalékanyag-mentes fűszersók! Pici munkával, fillérekért. Aztán már csak a felhasználó fantáziája mondja meg, hogy mit hoz ki belőlük.

Holnap megírom, hogy én mire jutottam eddig... Ha érdekel, katt ide.

Gomba spagettivel

Családom körében még most is nagy népeszerűségnek örvend a szalonnás-gombás spagetti. Ezen egy pirított hagymás-gombás, sült szalonnakockás, tejszínes-tojásos szósz van, sóval és borssal fűszerezve.

Én meg most találtam egy jellegében hasonló, de vegás változatot, jó karakteres fűszerezéssel (vagy csak az én curryporom nagyon erős :-)

Gyors, laktató, és legfőképp finom ebéd lett belőle, szerintem nem utoljára csináltam. A receptért Siccikét illeti köszönet.

Utólagos kiegészítés: Egyszer úgy jártam, hogy sikerült kicsit bővebb lére ereszteni a gombát - de látva a problémát, gyorsan belekevertem egy kis keményítőt, összefőztem, és örömmel állapítottam meg, hogy így jobban bevonja a tésztát a szósz, és talán így még jobban bejön nekem :)

Karamellizált almatorta birssel

Mikor pár napja Chili & Vanília megírta ezt a receptet, én meg elolvastam, némi gondolkodás után indultam is ki az almáért, majd a konyhába...

S két órával később megállapítottam, hogy érdemes volt. A fordított almatorta se kutya, de ez aztán tényleg valami egészen zseniális! Összerakni persze sokkal könnyebb, mint a konyhából terjengő finom illatok mellett kivárni, míg elkészül :-)

Aztán elkészítettem úgy is, hogy az alma egy részét birsalmával helyettesítettem (épp akadt két "önként jelentkező" :-)

A birstől szerintem még finomabb illata lett, ízre viszont egyértelműen a Granny Smith alma kockái jönnek be jobban. Persze, a birs is megpuhult, meg átvette az ízeket, de valahogy mégse... Olyan ez, mint a gyümölcslevesben a banánkarikák: maga a leves sokkal jobban ízlik így, viszont maguk a főtt banánkarikák nem kimondottan ízletesek.

Annyit módosítottam még a recepten, hogy héjastól kockáztam fel a gyümölcsöket - a kész desszertben szinte elenyészik a héj, szóval semmiképpen sem zavaró.

További saját tapasztalatom, hogy alighanem sikerült átesnem a ló túlsó oldalára, már ami a vastagságot illeti. Tényleg nagyon összeesik az alma a sütés közben, de a több gyümölcs által engedett több lé így nem párolgott el mind, és nem álltak össze a kockák egy tortaként szeletelhető desszertté. Tovább meg már nem akartam sütni, mert amúgy állagra bőven kész volt. Az ízét mindez nem befolyásolta persze :-)

Az én dagasztás nélküli kenyerem

Annyi jót olvastam már róla számos helyen, hogy muszáj volt kipróbálnom.

Dolce Vita kenyeres cikkének végén volt egy nemesen egyszerű recept, azt vettem alapul, csak én teljes egészében Graham lisztből csináltam. Így kb. fél liter víz kellett hozzá a megfelelő állaghoz. (Igaz, a lisztet sem mértem ki nagyon pontosan, mert úgy voltam vele, hogy úgyis az állag dönt...)

Az előírt várakozási idő után megsütöttem:

A kapott kenyér belszerkezete sokkal inkább hasonlít az "igazira", és egyáltalán nem morzsálódós. Ropogós héja van, és három napig biztosan eláll - többet sajnos nem volt módjában :-) Egyelőre jobban ízlik, mint a kenyérsütős kenyerek...

Remélem, végre azokat is rá tudom ezzel a recepttel venni a környezetemből a házi kenyérsütésre, akiket eddig riasztott a tésztadagasztás vagy a kenyérsütő gép mint olyan.

Én meg, ahogy magamat ismerem, előbb-utóbb majd elkezdem variálni az ízesítését, de ez már egy másik történet...

Honlapajánló: Kenyérsütős oldal

Ma találam rá erre a nagyon átfogó, praktikus oldalra kenyérsütés-ügyben. Mivel tudom, hogy sokan kenyérsütőgéphez keresnek recepteket, úgy találnak hozzám, idemásolom a címét:

http://www.gork.hu/Kenyersutes/K_altalanos.htm

Jó olvasgatást, és persze jó sütést!

Szerintem én is ki fogok próbálni néhány receptet innen. Az eredményről majd beszámolok :-)

Meggyes-mákos köleskása

Lugosi Dóra receptjei közül való ez is.

1 adaghoz 1 dl kölest főztem meg, és édesítővel eltett meggybefőttet raktam rá.

Köles helyett ki fogom próbálni zabkásával, sűrű tejbezabival és tejbegrízzel is. A mézzel megcsorgatott meggy-mák kombináció viszont marad! :-)

Utólagos kiegészítés: Azért így sem lehet rossz! A kompótnak nálam úgyis mindig a leve fogy el előbb... És fő a változatosság!

Erdész rakottas

Felavattam a karácsonyra kapott pataki tálat a Rossamela blogján olvasott Erdész rakottassal. Nagyon bejött - a tál is, meg az étel is. Evés után rögtön föl is hívtam az ajándékozót, hogy ezt elújságoljam neki :-)

Szeretem az ilyen egyszerű, de nagyszerű recepteket. Összeaprítottam bele egy csomót a sufniban fellelhető zöldségkészleteimből, így került bele káposzta, cékla, répa, petrezselyemgyökér, zeller, karalábé, brokkoli és krumpli. Külön tetszik a nemesen egyszerű fűszerezés: olaj, kakukkfű, borókabogyó, és más semmi. 1 órán át sütöttem 200 fokon - így még épp roppanósak maradtak a zöldségek azután is, hogy utána még pirítottam rájuk egy kis füstölt sajtot.


FONTOS! Mielőtt elkezdem tisztítani és darabolni a zöldségeket, vízbe áztatom a tálat, majd az egészet hideg sütőben kezdem el sütni. Különben a tál bánhatja, aztán meg a tulajdonosa... no és az éhen maradt népek... :-)

Uborkasaláta télen-nyáron

Most már tényleg eljött az ideje a nyáron eltett dolgok pusztításának. Ma egy uborkasaláta került sorra, amit Ana receptje alapján raktam el.

Tényleg nem romlott meg.
Tényleg nem hiányzott belőle semmi.

És a kiáztatás után tényleg nem volt sós. Finom, ropogós volt, akárcsak nyáron. Egyedül a színe nem volt annyira élénk zöld, de ez belefér :-)

Szintén tavaly nyári felfedezésem a szezámmagos uborkasaláta receptje, amit az Egészség-vár Alapítvány oldalán találtam, a 2007-es receptversenyre beküldött receptek között. Most is ezt készítettem el az uborkából.

A sót meg, ha elég türelmes vagyok, megvárom, még kikristályosodik, és jövő nyáron újabb uborkával hozom össze :-)

Ajvárral töltött... szamósza-féle :-)

Nem ennek indult, de ez lett belőle. Nem bántam meg, ezért leírom.

Tudom, hogy elég bizarr dolog összehozni a Balkánt meg Indiát, de bizonyos kényszerítő körülmények ezt eredményezték:

Az úgy volt, hogy már régóta ki szerettem volna próbálni Fűszeres Eszter lecsós lángosát, kihagyva persze a virslit :-) Elismerem, nem egy tipikus téli kaja, de úgy érezem, jólesne.

Be is dobtam a tészta hozzávalóit a kenyérsütő gépbe összedagasztani. Graham liszt, több víz, ahogy azt szoktam.

Aztán kimentem a sufniba kersni egy üveg lecsót. Na, itt kezdődtek a problémák. Az előbb csak függőben lévő, majd végül megvalósult költözés, házfelújítás, miegymás közepette szokva vagyok hozzá, hogy "dobozból kell élni", de bizony hiába néztem át a polc teljes tartalmát meg a dobozokat is, lecsó csak nem akart kerülni :-( Minden más meglett viszont, amit most épp nem, de korábban kerestem a témában :-)

A gép közben összedagasztotta a tésztát. Pizzaféle már volt a héten, nem sok kedvem volt ismételni, még ha ezúttal a feltét más is lett volna. Ennyi tészta viszont magában semmire se elég...

A mentő ötletet végül a hűtőben található bontott üveges áruk adták: volt egy, amit beazonosítva megállapítottam, hogy házilag elkövetett ajvár. Kevés volt már az üveg alján, de sebaj! Épp az előbb, a lecsókeresés közben találtam még két másik, bontatlan példányt.

Szóval akkor nem lecsó, hanem ajvár. Végülis mindkettőben van valamilyen paprika...

Meg az ajvárban olívaolaj is. És az egészet olajban kisütni - nem biztos, hogy annyira jó ötlet. Inkább sütőben kellene megsütni, akkor legfeljebb a tepsit kell kiolajozni egy kicsit...

Közben megkelt a tészta is, elkezdhettem hát összehozni a töltelékkel. Kifli legyen? Vagy inkább rúd? Mindegy, de nem lenne nyerő, ha kifolyna a töltelék... Milyen praktikus is a szamósza illesztése!

Akkor talán legyen ez is valami olyasmi, még ha kicsit nagyobb méretben is. Elosztottam hát 8 felé a tésztát, betöltöttem, rásorakoztattam egy vékonyan kiolajozott tepsire, mindegyiknek a tetejét is megkentem egy kis olajjal (mert ugye a tésztában az nem volt egyáltalán, és ha mégsem olajban sütöm ki, akkor talán egy kicsi nem ártana valahova), és közepesen forró sütőben úgy 20 perc alatt megsütöttem.

Evés közben pedig kitaláltam, hogy azért valami kis fűszerezés, mondjuk oregánó vagy bazsalikom nem ártott volna neki. Mindegy, majd legközelebb...

Forralt bor

Vagy inkább vörösboros narancsleves? :-)


Legutóbb így csináltam:

Készítettem egy bögre közepesen erős fekete teát, amibe dobtam fahéjat is. Majd egy lábasban összemelegítettem egy bögre vörösborral. Beledobtam még egy fél marék mazsolát, meg egy megtisztított és cikkekre vágott narancsot. Lefedve állni hagytam egy kicsit.

Bögrébe kiszedve még jó melegen elkortyolgattam, és persze megeszegettem a gyümölcsöket. Ritkán alkoholizálok, de ez jólesett :-)

Legközelebb meg majd másik teát választok, vagy más aszalt gyümölcsökkel édesítem, inkább szegfűszeggel fűszerezem, vagy majd még addig kitalálom...

Gyümölcsös köles

Amikor pár hete megvettem a kölest, nem sok elképzelésem volt, hogy mire is fogom majd felhasználni. Mindössze annyi jutott róla eszembe, hogy egy gyerekkori barátnőm, Böbe valamikor kölessel etette a papagájait – szóval legvégső esetben madáreledelnek jó lesz :-)

Aztán rátaláltam erre a receptre Zöldalma blogján, és egyből úgy döntöttem, hogy a madaraknak jó lesz a napraforgó is...

Most éppen alma, narancs meg birsalma volt itthon, ezt aprítottam rá, meg a narancsnak a héját is belereszeltem. Megszórtam jó sok fahéjjal, kivártam azt a röpke negyven percet, ameddig sütni kellett (a finom illatok nem könnyítették meg mindezt!), és lett egy finom vacsorám. Nem tettem bele mézet, de a birsalmadarabokat eszegetve úgy éreztem, elbírta volna... Mindegy, így a kész ételre csorgattam – talán jobb is így, mintha előre benne lenne :-) Másnap pedig megállapítottam, hogy tényleg jó hidegen is...

Rizsfelfújt

Első barátomnál anno nagy kedvenc volt a rizsfelfújt. Szentül hitte az egész család, hogy azt valami nagyon nehéz dolog elkészíteni, én meg jót mosolyogtam magamban és néha lazán megcsináltam. Akkor még a Horváth Ilona szakácskönyvében szereplő recept szerint. Aztán a barátságban is fordulat következett be, meg a rizsfelfújt-készítésben is.

Pár éve viszont újra felfedeztem ezt a remek csemegét, persze már "reformos" változatban. Íme a recept:

Rizsfelfújt

1. 2 dl barnarizst csipet sóval megfőzünk 5 dl tejben. (felfőzés után kis lángon kb. 20-25 perc főzés + ugyanennyi állás lefedve; közben ne emelgessük a fedőt)
   .
2. Ha hűlt egy kicsit, hozzákeverünk 25 dkg túrót, 4 tojás sárgáját, 5 dkg mazsolát, valamint édesítőt ízlés szerint.

3. A 4 tojás fehérjét habbá verjük, és azt is beleforgatjuk a masszába.

4. Olvasztott vajjal kikent jénaiba öntjük, és mikrohullámú sütőben grill+főzés beállítással kb. 15 percig, majd tányérra kiborítva még kb. 5 percig sütjük. Akkor jó, ha megszilárdult a külseje.

5. Melegen és hidegen is finom. Adható hozzá valamilyen öntet vagy hígított lekvár.

Változatok:

• Természetesen tepsiben, hagyományos sütőben is elkészíthető.

• Barnarizs helyett fehérből is elkészíthető, így nagyobb térfogatú lesz. A rizst ne főzzük teljesen puhára. Sokkal hamarabb megfő, mint a barna, de nedvesebb massza lesz belőle, így aztán kb. 20+10 perc sütés kell neki.

Jó étvágyat!

Forrás: http://www.norbi.hu - fórum

Fantázia-lepény

Volt egyszer egy barátom, akinek a családjában nagy népszerűségnek örvendett a "Fantáziahús". Ők nevezték így, és nagyjából annyiból állt, hogy a készítő kevés olajon megpirított valami felkockázott húst, és a fűszerpolc tartalma meg a jó ízlése és pillanatnyi hangulata szabta koordináták mentén valahogy ízesítette. Így persze sose lett ugyanolyan, de sose lett rossz sem :-)

Én meg - ki tudja, mi mindenből ellopva egy-egy ötletet - kifejlesztettem a Fantázia-lepényt. Maradékkezelési problémák remek megoldása lehet, de persze előre eltervezett szándékkal is előállítható a szükséges szikkadt pékáru.

Fantázia-lepény

1. Kb. 1 cm vastagra karikázunk 2 szikkadt kiflit (helyettesíthetjük zsemlével, kaláccsal vagy akár kenyérrel is, de akkor a szeleteket kisebb darabokra vágjuk).

2. A darabokat elhelyezzük egy lefedhető teflonserpenyő alján, lehetőleg egy rétegben. (Ha attól tartunk, hogy leragad, vékonyan kivajazhatjuk az edényt.)

3. Egy edényben összekeverjük az alábbiakat, és rálocsoljuk a szeletekre: 1 tojás sárgája, 2,5 dl tej, kevés vanília aroma, folyékony édesítő ízlés szerint (kb. 25-30 csepp).

4. Ízlésünktől és az otthon fellelhető alapanyagoktól függően teszünk rá az alábbiak közül (lehet többet, de talán nem célszerű mindet): néhány kanál diabetikus lekvár, darált dió, mák, mazsola, túró, kakaópor, őrölt fahéj, stb. A lehetőségeknek csak a fantázia szab határt!

5. A tojás fehérjéből kemény habot verünk, és rásimítjuk a lepény tetejére.

6. Lefedve nagy lángon megsütjük (kb. 10 perc). Akkor van kész, ha teljesen felszívta a lét, és kicsit piros a széle és az alja.

7. Tányérra lapátolva azonnal fogyasztható. Ez a mennyiség 2-3 adagot tesz ki. (A maradékot később mikróban varázsolhatjuk frissé.)

Tippek:

1. Ha annyira szikkadt volt a felhasznált pékáru, hogy a tojásfehérje rárakása előtt már az összes lét felszívta, akkor öntsünk még rá egy kis tejet.

2. Nagyobb mennyiség készítése esetén egy külön edényben előzetesen áztassuk be a 3. lépésben készített keverékbe a felszeletelt pékárut, majd úgy rétegezzük a 4. lépésben választott hozzávalókkal. Ebben az esetben érdemes lehet sütőben elkészíteni, így a teteje is meg tud pirulni.

Jó étvágyat!

Saját fejlesztés

Árpagyöngy zöldségekkel

Az azóta egyik kedvencemmé lett vegetáriánus székelykáposzta apropóján ismerkedtem meg az árpagyönggyel. A zöldséglevesbe is jól beleillik, a minap pedig egy egytálétel receptjében találkoztam vele. Magában elég jellegtelen, viszont tartalmassá tud tenni amúgy nem igazán laktató dolgokat.

Szárított paradicsom nem lévén itthon, szárított vegyeszöldséggel főztem össze. E mellé alaplé helyett megtette víz is, és hogy ne kelljen olyan sokáig főzni, előtte kicsit beáztattam az árpagyöngyöt.

1 pohár árpagyöngyhöz tettem ugyanannyi házi vegamixet, a végén pedig sóval és szárított petrezselyemzölddel ízesítettem. Három pohárnyi vizet vett fel, bár ez nyilván az áztatás időtartamától és a szárított zöldségektől függ. Az áztatást nem számítva, fél órába az elkészítés mellett egy adag elpusztítása is belefért :-)

Utólagos kiegészítés: Egyszerűbben is el lehet készíteni a rizshez hasonlóan: ráöntöm az összes folyadékot, felfőzöm, majd lefedve, kis lángon puhára párolom. Csak a végén keverem meg, de úgy is szép, hogy a zöldség nagy része a tetején van (mert feljött a lé tetejére).

Pizza-félék

A nagyon finomtól a nagyon szörnyűig sokféle pizzát ettem már különféle helyeken, így a házi készítésű alkotás kifejlesztésekor igen pontos képem volt róla, hogy az milyen legyen és milyen ne. Nem állítom persze, hogy ez megközelíti az igazi olasz pizzát, de legalább garantáltan vékony tésztája és változatos feltétje van.

A tésztát kenyérsütő gépben szoktam összedagasztani és megkeleszteni.

A tészta hozzávalói a gépbe rakás sorrendjében: 1,5 dl víz, 1 evőkanál olívaolaj, ¾ teáskanál só, ½ teáskanál cukor vagy méz, 25 dkg Graham liszt, 1,5 dkg friss vagy ennek megfelelő szárított élesztő. Akkor jó, ha összeáll gömbbé és nem ragad. (Természetesen kézzel is össze lehet gyúrni, majd langyos helyen letakarva megkeleszteni.)

Miután megkelt, átgyúrom, és kibélelek vele egy olívaolajjal kikent gáztepsit, a szélén kis peremet csinálva. Így négy szép szelet lesz majd a végén, még ha nem is kerek, hanem téglalap alakú.

Aztán erre jön egy üvegnyi házi paradicsomos szósz (leírás a spagettinél; ide különösen fontos, hogy jó sűrűre sikerült darab legyen, és a kevésbé zöldséges fajtából is mehet), majd ízlés szerint paprika, paradicsom, olajbogyó, gomba, meg természetesen sajt. Húsevőknek persze hal, szalonna, sonka vagy kolbász is még előbb :-) Meg valamilyen zöldfűszer: oregánó, bazsalikom, vagy amihez épp kedvem van. Hogy ne legyen egyhangú, szinte mindig úgy csinálom, hogy a négy szeleten picit más és más legyen.

Van egy merészebb változat is, amit „Francia tejfölös pizza” néven olvastam valamikor. Erre paradicsomszósz helyett egy sajtos-tejfölös keverék kerül, borssal és szerecsendióval ízesítve, majd húsos szalonnából vágott darabok. Utóbbiak természetesen szépen megsülnek, mire kész lesz.

Ma meg ennek a vega módra továbbfejlesztett változatát csináltam: 1 nagy pohár sűrű tejfölt kentem a tésztára, és 20 dekányi füstölt sajtból vágott szeletkéket raktam a tetejére. Végül bőven megszórtam zöldfűszerekkel, és megsütöttem (kb. 20-25 perc, ha körben elvált a tepsitől és pirul az alja, akkor jó).

Ezt már végképp nem nevezném pizzának, de azért finom ebédem volt belőle :-)

Almás "teaméz"

Egy bolti Almakompót ízű tea, meg a Teaméz adta az ötletet a karácsonyi dekoráció szétbontásakor visszanyert szárított almakarikák hasznosításához.

Az említett bolti tea amúgy nem egy nagy szám, az íze messze elmarad az illata alapján várhatótól, és számomra az is elég kiábrándító, hogy a végén a kiázott almadarabok olyan seízűek, hogy nem igazán érzek késztetést a megevésükre. Meg ugye más kérdés, hogy a valahogyan ízesített szárított gyümölcs mennyire nevezhető teának... Jó, annyiban jogos az elnevezés, hogy ugyanúgy kell elkészíteni belőle az italt, mint a teákat általában.

A szárított almakarikák hasznosítása meg úgy jött be a képbe, hogy a komposztba kivitel előtt kíváncsiságból megkóstoltam egyet: koncentrált, finom almaíze volt, mint az aszalt almának. (Nem hittem, hogy a nem túl érett, nyersen számomra nem igazán nyerő Granny Smith alma ilyet tud!) Gondoltam, sokat nem vesztek, ha ebből próbálok valami olyasmi gyümölcstea-szerűséget csinálni, mint az a bolti.

Kivagdaltam hát a szeletek közepéről a magházat, majd kis darabokra tördeltem őket. Közben pedig kitaláltam, hogy ha a végén majd mézbe akarom rakni az egészet, akkor a citromot meg a fűszerezést még bele kell építeni valahogyan. A bolti teának ráadásul olyan kellemes sültes illata is van, meg vanília is, s jobban megnézve láthatók is benne a vaníliarúd-darabok. Csakhogy azok biztos nem ehetőek ugye – szóval vanília kivonat is jó lesz helyette. A sültes illat meg valamiféle pirítás eredménye lehet. Ez az! Pirítani kell, s nem csak hogy szárazon pirítani, hanem utána rápirítani egy kis... mézet? Mézet inkább ne melegítsünk, legyen inkább... gyümölcscukor! Hohó! S ha nem vízzel csinálom belőle a szirupot, hanem citromlével, akkor a savanyítás beépítése is megoldódik.

Vettem tehát az almadarabokat (úgy két félmaréknyi lett), és, csak úgy szárazon, időnként megrázogatva pirítottam rajtuk egy vastag aljú serpenyőben. Meg kifacsartam egy citromot, a lébe belekapargattam a rostjait is, aztán öntöttem hozzá egy kis vanília kivonatot, meg tettem hozzá két jó evőkanálnyi gyümölcscukrot, majd ezt a keveréket ráöntöttem a megpirult almadarabokra, és kevergetve addig pirítottam tovább, amíg a cukor szépen bevonta őket és karamellizálódott. Remek illata volt az egészek, már ezért megérte! :-)

Még azon frissiben kipróbáltam belőle a mézes teát is. Egy bögre vízhez egy jó teáskanálnyi kellett – így kellemes ízű lett, és az almadarabokra rásütött cukornak köszönhetően még a színe is rendben volt. Tényleg kellett hozzá egy kis méz, hogy ne legyen túl savanyú – pont, ahogy számítottam. És ehetőek voltak a kiázott almadarabok! Igen!

Kihűlve üvegbe töltöttem a kissé ugyan ragacsos fűszeres almát, de mivel utána mézet csorgattam rá, ez egyáltalán nem zavart. Ráadásul a rásütött cukor és citromlé mennyiségével szabályozható a belőle készíthető ital édessége is (én ugye erősen alulról közelítem a közízlést :-). S ha valakinek úgy magában nem ízlenek a kiázott savanykás almakockák, miért ne rakhatna pár szem mazsolát is a fűszeres almához, még a méz rákanalazása előtt?

És mi lenne, ha legközelebb valami más gyümölcsből kreálnék valami hasonlót?

Bögrés mákos süti

Lugosi Dóra receptjei között bukkantam erre a kincsre, és mivel olyan egyszerű, nem sokat váratott magára a kipróbálás :-)

Kiváló csemege lett belőle; a tetején megpirult dió remekül feldobja. Külön élvezem, hogy nincs benne cukor, de még édesítő sem – csak a mazsola. Aki nincs ennyire leszokva az édesről, mint én, az azért tegyen bele mézet bátran, mert különben aligha fog így lelkesedni :-)

Jól megy hozzá a tea, vagy valamilyen finom házi lekvár.

Közben pedig érdemes meghallgatni Govinda interjúját Lugosi Dórával. Ebben sok más okosság mellett egy picit más változat hangzik el erre a sütire, majd kipróbálom úgy is.

Narancsos After Eight

Nem szoktam csokit venni, mégis mindig kerül valahonnan. Legtöbbször persze elosztogatom (továbbadom :-), ritka az, hogy én magam fogyasztom el. Azért a jó minőségű étcsokik és egyéb különlegességek megmozgatják a fantáziámat :-)

Ez is sokáig a kamrában lapult a többivel, hiszen a mentolos dolgok sem vonzanak túlságosan, és az eredeti After Eight ugye pont ezt a két nem-igazán-szeretem dolgot ötvözi.

Ez viszont narancsos. És néha egy-egy darabot elszopogatva még nekem is ízlik! Ezúton is köszönöm az ajándékozóknak :-)

Angolul tudóknak pedig egy érdekes cikk a témában a BBC honlapjáról:

'After Eight' Chocolate Mints

Spagetti házi szósszal

Most már tényleg visszavonhatatlanul eljött annak az ideje, hogy élvezzem a befőzéssel töltött nyári-őszi napok gyümölcsét. Ma például egy paradicsomszósz került terítékre, ezúttal az eredeti felhasználási módján: tésztával.

Az alapötletet valamikor a bolti tésztaszószok adták. Ha gyárilag lehet ilyet, nyilván házilag is. Az összetételt elolvasva pedig az is világossá vált számomra, hogy szezonban fillérekből megoldható. Hiszen mi is kell bele? Paradicsom, zeller, répa, petrezselyemgyökér, paprika... Előbbiből sűrű lé, utóbbiak meg apróra kockázva mehetnek bele, éppen megfő, aztán üvegbe vele! Én személy szerint nem vagyok híve az előre fűszerezésnek – ráér az majd a felhasználáskor. Ha zöldséges szószként szeretném használni, akkor a melegítéskor már csak sót meg zöldfűszereket teszek bele, ha meg húsevőknek lesz, akkor megpirított virslikarikákra vagy darált húsra öntve melegítem és fűszerezem. Közben megfő a tészta, lereszelem a sajtot, és már csak össze kell rakni.

Teaméz

Az Édenkert.hu oldal egyik videójában hangzik el a méhészmestertől, hogy árul teamézet is. Ezt teakedvelőknek ajánlja, másfél deci meleg vízbe másfél teáskanállal, s hozzáteszi, hogy a végén akár meg is ehetik a kiázott gyümölcsöket. A képen pedig valami olyasmi látható, mint a Mézes-magvas csemege, csak ebben nem magok, hanem gyümölcstea van.

Gyümölcstea. Nyilván olyan persze, ami nem ehetetlen gezemice a kiáztatás után, s még csak nem is olyan, amiből mondjuk az asztalt gyümölcsöket ki lehet csipegetni, de a többi nem igazán ehető. Meg nyilván nem is túl apró darabok, hogy leszűrés nélkül is kellemes legyen leiszogatni róla a teát. Némi gondolkodás után az is beugrott, hogy eddig egyszer volt szerencsém ilyesmi gyümölcsteához: Pickwick Éden névre hallgatott, és epres ízesítése volt, bár ez utóbbit én egyáltalán nem éreztem rajta.

Először persze, óvatosságból, megkóstoltam az elkészített teát kevés mézzel ízesítve. Miután ez kiállta a próbát, a már említett Mézes-magvas csemege mintájára összeraktam vele a teamézet egy kis üvegbe. Így most már élvezem, hogy nem kell külön ízesíteni a teát, hanem benne van minden egyszerre :-)

Az édesség sajnos az arányokkal nem szabályozható, mert ha sok a méz, a tea egyszerűen feljön a tetejére. Marad hát a mézfajták közötti válogatás.

Egyébként praktikus, és némi felhasználási javaslat kíséretében ajándéknak sem utolsó :-)

Házi kenyerek - Kapros-túrós kenyér

A Blogcounter szerint a legtöbben továbbra is úgy találnak el hozzám, hogy kenyérsütő géphez keresnek recepteket. A pékáru címkével megjelölve már számos kipróbált receptemet közzétettem (és még nincs vége a sorozatnak :-).

Nemrégiben pedig az alábbi cikkre bukkantam a neten:

Süssünk kenyérső géppel!

Lépésről lépésre leírja, hogy hogyan is működik ez az egész. Én talán annyival egészíteném ki, hogy "kísérleti" recept esetén érdemes figyelni a dagasztást, és szükség esetén további folyadék, illetve liszt hozzáadásával igazítani a tészta állagán. Ha nem áll össze, az nyilván elég baj; ha éppen összeáll, de kemény, abból tömör kenyér lesz; ha viszont túl lágy a tészta, akkor sütéskor beesik a közepe - nem túl jó kilátások, ha nem zsemlemorzsa-alapanyaghoz, hanem finom házi kenyérhez szeretnénk jutni. A jól bejáratott receptek esetén viszont használható az időzítés, és akkor tényleg lehet reggel kenyérillatra ébredni...

A cikkben receptcsokor is van, ha esetleg a géppel nem adtak volna. Némi tapasztalattal felvértezve pedig magunk is "alkothatunk".

Én például az ízesítésre vonatkozó ötletekből szoktam szemezgetni, a lisztet viszont kíméletlenül lecserélem Graham vagy teljes kiőrlésű lisztre. Nem igaz, hogy keserű lesz a tészta, ha csak ilyenből sütjük, meg az sem állja meg a helyét, hogy az ilyen tészták nem kelnek meg rendesen (ha adunk neki elegendő időt, akkor ez is ugyanúgy megkel, mint a fehér lisztes; sőt, úgy is jártam már, hogy a Graham lisztes kalácstészta ki akart futni a kenyérsütő edényéből :-). Az ilyen lisztek viszont lényegesen több folyadékot vesznek fel, úgyhogy az első pár alkalommal ki kell tapasztalni a szükséges mennyiséget. Személy szerint a nagyon pontos méricskélésből sem csinálok lelkiismereti kérdést, mert úgyis a tészta állaga az érdekes - az meg olyasmiktől is függ, hogy mekkora a belerakott tojás vagy milyen a liszt (még azonos gyártó azonos terméke esetén sem mindig tökéletesen egyforma!).

A cikkben szereplő receptek közül a Kapros-túrós kenyeret próbáltam ki Graham liszttel és kicsit több sóval. A 2 kanál tejtől eltekintettem, viszont az 50 dkg Graham liszt bő 3 dl vizet kért (érdemes kicsit kevesebbet aláönteni, és amikor áll össze a tészta, akkor kanalazni még hozzá a szükséges mennyiséget - nehogy átessünk a ló túlsó oldalára). A pontos folyadékmennyiséget erősen befolyásolja az is, hogy mennyire száraz a túró.

Az eredmény egy kellemesen laza, és igen ízletes kenyér lett. Aki szereti a kapros-túrós lepényt, az ebben sem fog csalódni. Akinek viszont nem jön be ez az ízvilág, válasszon inkább valami mást.

Jó kenyérsütést mindenkinek!

Kincs! Kincs! Óriási kincs!

Még az ünnepek előtt erre a kincsre bukkantam a Vaterán:


Ez a keksznyomó, a békebeli, masszív kivitelben, a csehszlovák ipar remekei sorozatból. A papírja szerint 1986-ban készült, és előző gazdája szerint eddig még nem volt használva (egyébként ezt a szerkezet kinézete is alátámasztja - tényleg vadonat újnak látszik).

Én meg mindjárt munkára fogom, mert már csak ilyen vagyok :-)

Hmm... Mit is süssek? Ezek közül valamit? Vagy inkább ezek közül? Vagy inkább valami újat?

Madáretető

Lassan "Dulmina barkácsműhelye" címmel is beszámolhatnék bizonyos ténykedéseimről, de az az őszinte igazság, hogy a barkácsolás messze nem megy annyira, mint a főzés. Bár, ha úgy vesszük, nem cserélnék: az elrontott ételt korántsem lenne olyan egyszerű visszacsinálni, mint az elrontott szegelést :-)

A tuskókból összerakott madáretetőmet szépen lelepte a hó, úgyhogy kis tálkákban raktam ki a teraszra némi eledelt a madaraknak. Amit azok szépen el is csipegettek. Hiába, no, hideg van, és különben is lelepett a hó mindent.

Aztán egy séta során láttam egy helyen olyan madáretetőt, ami észrevehetően házilag volt összebarkácsolva, olyasmi lambéria-, szegőléc- és egyéb maradékokból, ami nálam is szép számmal akad még a sufniban.

Az utóbbi hideg napokban semmi kedvem nem volt elmenni itthonról, úgyhogy meg is lett az alkalom a barkácsolásra a cserépkályha előterében. Rászánva az ügyre egy délutánt, lett is a tálaknál sokkal elegánsabb madáretetőm, bár egészen másmilyen, mint ami a kiindulási alap volt. Nem baj, nekem így is jó. S ami fontosabb: láthatóan a madaraknak is.

Hiába, tudnak valamit ezek az angolok - gondolok itt a do-it-yourself meg a birdwatching élvezetére :-)

Csomagot hozott a postás

Karácsony ugyan már elmúlt (Szilveszter még azért nem), mikor megérkezett ez a csomag, de én így is nagyon örültem neki.

A Tudatos Vásárló oldal Olvasóink írják rovatába írtam Adventi napló címmel egy cikket, azt köszönték meg a Bárka Műhely ajándékcsomagjával.

Korábbi megjelent írásaim a Tudatos Vásárló oldalon:

Az élelmiszer, amit soha nem vennék meg

Ne vásároljak semmit? - Lehet, hogy a vásárlás elmarad, de az ebéd biztos nem!

Újévi lencse

Legyen lencse újévkor, de lehetőleg ne főzelék, és ne leves... Ne legyen lisztes, meg az sem árt, ha gyorsan és egyszerűen elkészíthető, és nem mellesleg finom.

Némi kutatómunka és gondolkodás után Dulmina ezt is megoldja.


Recept: Újévi lencse

Hozzávalók: fél kiló lencse, egy üveg lecsó, szárított zellerzöld, víz, só, szárított petrezselyemzöld a díszítéshez, húsevőknek kolbászkarikák.

Elkészítés:

1. Szilveszter este nem felejtem el bő vízbe beáztatni a lencsét. Így sokkal gyorsabban megfő majd.
2. Egy lábasban elkezdem melegíteni a lecsót, hozzáadom a leszűrt lencsét, valamint annyi vizet, hogy épp ellepje. Szárított zellerzöldet morzsolok bele, nagy lángon felfőzöm, majd kis lángon addig főzöm lefedve, míg a lencse megpuhul (kb. 15 perc).
3. Sóval ízesítem.
4. Tányérokra szedem, majd szárított petrezselyemzöldet morzsolok rá. Húsevőknek körberakom jóféle házikolbászból szelt karikákkal.

Jó étvágyat hozzá, és persze boldog új évet!

Szilveszteri bólé

Évek óta kihagyhatatlan nálunk Szilveszterkor a bólé.


Még augusztusban, bodzaszezonban igényel egy kis előkészületet, nevezetesen a Bajor bodzabefőtt elkészítését. Nem kell nagy dologra gondolni, ez egy szimpla vegyes befőtt, amiben körülbelül azonos mennyiségben körte, szilva és bodzabogyó van, egy citromkarika társaságában, némi édesítővel és vízzel összezárva. Ez az alap. Aztán Szilveszterkor hozzávágunk mindenféle olyan friss gyümölcsöt, ami épp van (alma, narancs, mandarin, ananász, kiwi, banán, mangó, stb.), nyakon öntjük egy üveg pezsgővel, áll egy kicsit, és már lehet is enni! A bodza szépen megszínezi az egészet.

Karácsonyi mozaik

Egész jó úton jártam afelé, hogy lebeszéljem a családot a klasszikus, kivágott, majd talpba állított karácsonyfáról, ami a kivágásától kezdve vonzza a bajt. Végül mégsem derült ki, milyen a karácsonyfa nélküli karácsony, mert egy barát megajándékozott bennünket egy töves ezüstfenyővel. Ezért aztán kímélő üzemmód volt, erősen visszafogott díszítéssel, és mindössze három napig, hogy biztos ne ártson meg a kaland a fenyőnek. Közben - nem mellékesen - azt is sikerült kitalálni, hogy tavasszal hová ültetjük majd el :-)



Mivel nem szoktam eldugdosni a készülő finomságokat, már nem is volt olyan nagy az aprósütemény-hegy. Olyannyira nem, hogy mézesből még egy adagot kellett készíteni karácsony előtt pár nappal. Viszont így rengeteg féle volt, mert a legtöbb csak addig érdekes igazán, amíg ki nem sül a következő fajta.

Volt még a "kötelező" bejgli, ezúttal nem csak diós, hanem mákos is. A dióst Norbi egyik könyvében szereplő recept szerint szoktam készíteni. A mákoshoz is ezt a tésztát használtam, és a Nagyon mákos kocka töltelékével töltöttem meg. Ezúttal a látvány nem lett valami meggyőző, mert kissé kirepedtek a rudak, de az íz rendben volt.

A kókuszos szaloncukrot is a finisben kellett elkészíteni, mivel az eltarthatóság meghosszabbítása című problémára még nem sikerült megfelelő megoldást találni. S mivel a fára ezúttal nem került semmilyen "nehezék", becsomagolni sem kellett. Ezt se, meg a csillag alakúra kivágott birsalmasajt-darabkákat se. Hogy azért a "fáról leevés" érzése ne vesszen el teljesen, kis tálkákban került minden a fa alá és mellé.



Természetesen nem csak süteménnyel él az ember még így ünnepekkor sem, így aztán volt más is. Idén is hal, mivel sikerült balatoni harcsához jutni. Az újdonság a műfajban a Kaldeneker Gyurinál olvasott Tőkehal édes-savanyú paprikával (és ananászos barnarizzsel) volt (fenti kép), kissé ugyan sajátos megközelítésben a magyar tengerből származó, s véletlenül sem filézett halból, meg nem olyan szép színes, de határozottan ízletes szentesi paprikából. (Utóbbira a "B" terv a házilag, a natúrbefőtt mintájára eltett paprika lett volna.) Aztán a tavalyi nagy sikerre való tekintettel egy másik napon lett Hal narancságyon is (lenti kép). Mindkettőt egyszerű elkészíteni, és ahhoz képest, hogy nem vagyok egy nagy halszakértő, meglehetősen finomak. Húsevő családtagok körében nagy sikert aratott a Fűszeres céklalekvár is egy amolyan "semmi különös" húsétel köreteként.



Aztán - igaz, már csak két ünnep között - lett vega Székelykáposzta abból a káposztából, amit karácsony előtt raktunk el savanyítani (tényleg tuti ez a Rigor-féle recept). A nem túl szép bejgli elfogytával pedig "kárpótlásul" sütöttem Nagyon mákos kockát egy az egyben. Meg a "minimális erőfeszítéssel valami finomat" jegyében előkerült a Svéd tejszínes kalács is. És akkor az Aszalt szilvás mákfelfújtat meg a Csokis-narancsos muffint még nem is említettem...

Hozott nekem a Jézuska pataki tálat, egy szakácskönyvet, mámorító citruslekvárt (a még melegen megvajazott kalácshoz igen finom volt!), meg egy kis szabadon felhasználható keretet, amit akár konyha-tárgykörben is elkölthetek :-) Örültem a hasznos ajándékoknak.

Én is szétosztottam egy csomó saját készítésű dolgot, amikről az előkészületek kapcsán már írtam. Volt, akinek láthatóan tetszett, s volt, akinek nem igazán.

Még így is elég fárasztó volt az ünnep, hogy ennyit talán még sosem sikerült előre készülni rá. Ilyenkor nem jó konyhatündérnek lenni :-)))

+ 1 sokkoló élmény: Elkövettem azt a botorságot, hogy megkóstoltam a gyári kókuszos szaloncukrot is. Tömény volt, persze nem a kókusztól.

Amit jövőre mindenképpen ki szeretnék próbálni:

• Adventi mézeskalács-koszorú, Juc útmutatásai szerint
• Cukormentes szaloncukor, ahogyan Gourmand Lizard blogján olvastam

A többit meg majd meglátjuk...

Best of 2007

Az alábbi összeállítással kívánok boldog új évet minden kedves olvasómnak!

A Blogcounter statisztikái szerint az alábbiak a legnépszerűbb témáim:

1. kenyérsütő géppel készíthető finomságok
2. karácsonyi készülődés
3. aszalás (gyümölcsök és zöldségek), aszalmányok felhasználása

Amikkel szintén szívesen foglalkozom:

1. kímélő édességek, sütemények
2. befőzés
3. vegetáriánus finomságok

A Blogcounter statisztikái szerint az alábbiak a legtöbbet olvasott receptjeim:

1. Narancslekvár
2. Receptek keksznyomóhoz – édesek
3. Mézes, ami frissen is puha

A karácsonyiakon túl a legnépszerűbb receptjeim, szintén a Blogcounter szerint:

1. Sült alma tepsiben
2. Héjában sült krumpli
3. Müzliszelet házilag

Számomra a tavalyi év nagy felfedezései:

1. Nagyon mákos kocka
2. Rakott burgonya Góranga módra
3. Halava

Amiket leggyakrabban készítek:

1. Rösti
2. Székelykáposzta
3. Zöldségleves

Akik nagy hatással vannak arra, hogy mit és hogyan főzök:

1. Kaldeneker György
2. Kurma dásza
3. Norbi

Legkedvesebb bejegyzéseim ebbe a blogba:

1. VKF! X: „Mama ha látná...”
2. Az én képzeletbeli vegetáriánus menzám
3. Meglepetés, ami nem csoki