Gesztenyés sütőtökkrém (vegán)

Jó termés volt nálunk idén sütőtökből, úgyhogy gyakran kerül az asztalunkra ez az ízletes, igazi őszi-téli zöldség. Egyszerűen megsütve is nagyon szeretjük, de a maradékot szívesen továbbalakítom, beépítem valami más ételbe. Ezúttal egy nagyon harmonikus ízű szendvicskrém lett belőle, melynek lelke a kiváló minőségű Tokaji borecet.

Hozzávalók
25 dkg sült tök
12,5 dkg natúr, darált gesztenye
1 kávéskanál finomszemcsés tengeri só
1 kávéskanál natúr vegamix
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 teáskanál Tokaji borecet furmintból
1 teáskanál extra szűz olívaolaj

Elkészítése
Villával összetörjük a héjából kikapart tököt és a felengedett gesztenyét, majd hozzáadjuk az ízesítőket. A megadott mennyiségek csak hozzávetőlegesek, kóstolással állítsuk be a számunkra épp kellemes ízt. Barna kenyérre kenve, tökmaggal díszítve tálaljuk.

A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának!
 

Gesztenyés-meggyes csokitorta (vegán)

Feladvány:
Születésnapra kellene egy torta. De ne legyen tojásos. Ha egy mód van rá, tejes se. Ne legyen túl édes. Ne legyen tömény a krémje. Lehetőleg ne legyen bonyolult elkészíteni. Az se lenne baj, ha nem igényelne bevásárlókörutat. Ja, és természetesen és legfőképpen finom legyen!

Az idei megoldás (ami nem a tavalyi átvariálása, hanem egy új koncepció):


Előző este kivettem a fagyasztóból 1 csomag (250 g) natúr gesztenyemasszát.

Másnap a tészta elkészítésével kezdtem. Bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, majd egy nagy tálba öntögettem az alábbi porokat, és összekevertem:

• 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál cukormentes holland kakaópor, átszitálva

Hozzáadtam a következőket is, és kanállal simára kevertem:

• 3 evőkanál méz (édesszájúaknak több)
  
• 5 evőkanál étolaj
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 2,5 dl víz, két-három részletben (könnyen keverhető, de nem folyós tésztaállag a cél)
  

Végül került még bele

• 1 evőkanál ecet (nem érződik majd a végeredményen, ahhoz szükséges, hogy a szódabikarbónától megemelkedjen a tészta)

Kikent gyümölcstortaformába öntöttem (a 26 cm-es formába épp megfelelő volt a mennyiség), és a kanállal elsimítottam a tetejét. Az előmelegített sütőben 175 fokon 15 perc alatt sült meg; akkor jó, ha körben elvált a formától, és a beleszúrt fogvájóra nem ragad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hagytam kihűlni.

A gesztenyekrémhez a 25 dkg natúr gesztenyemasszát összekevertem 3 evőkanál mézzel és 2 evőkanál rummal (a szükséges ízesítés mértékét kóstolgatással megállapítva), majd a kihűlt torta közepére simítottam.

A meggyhez 1 üveg (720 ml-es) meggybefőtt (natúrbefőtt módszerrel eltett rumos meggyet használtam) levét leöntöttem egy lábasba, és simára kevertem 2 púpozott evőkanál keményítővel. Állandó kevergetés mellett sűrűsödésig főztem, majd hozzáadtam a meggyszemeket is, és összemelegítettem. Apró szemű, puha meggy volt, úgyhogy egy része szétment, de azért bőven maradtak benne felismerhető darabok. Végül a torta tetejére igazgattam, és hagytam dermedni (egy pudinghoz hasonlóan megszilárdul kihűlve).

Díszítésként megszórtam a tetejét egy kis darált mogyoróval (ha nincs kéznél darált, akkor azt a pár szemet le is lehet reszelni).

A tészta receptje eredetileg Katától van, én korábban kakaós-körtés muffinként készítettem többször is. A télen szaloncukorként már bevált a minimálisan ízesített gesztenyemassza, s mivel most valamivel lágyabb állag volt a cél, került bele egy kis folyadék (rum). Ilyen meggyet pedig pirított darához szoktam készíteni, csak akkor langyosan fogyasztom, nem várom meg, hogy megszilárduljon. Nagyon kellemes összeállítás lett belőlük tortaként.

Idő: kb. 2 óra elteltével már lehet enni, ebből egy fél órányi a munka, a többi a sütés meg a hűlés
Pénz: kb. 600 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Alapvetően hazaiból, a kakaópor kivételével.

+1 kérdés:
Hány éves a kapitány ? :D
(akinek amúgy igen kedvére volt a torta)

Almás-gesztenyés teakenyér (vegán)

Egy tálban összekevertem 35 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 2 evőkanál őrölt lenmagot, 1 csomag sütőport, 1 kiskanál őrölt fahéjat. Hozzámorzsoltam 1 csomag (250 g) natúr gesztenyemasszát, amit előzőleg hagytam felengedni, valamint hozzáreszeltem a tökreszelőn 3 kisebb almát (kb. 30 dkg). Került még bele 2 evőkanál méz, 1 dl olaj, és annyi víz (nagyságrendileg 1-1,5 dl), hogy fakanállal éppen össze lehessen keverni, de ne legyen folyós (a szokásos kevert tésztáknál mindenképpen sűrűbb legyen, a pontos mennyiség nyilván erősen függ az almától). Kikent püspökkenyérformába (60 cm hosszú) öntöttem, és a fakanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 45 percet sütöttem, meg utána még 10 percet az elzárt sütőben hagytam (egy beleszúrt fogpiszkálóval ellenőriztem, hogy átsült-e a belseje: amikor tisztán jön ki, akkor jó). Melegen és kihűlve egyaránt finom, morzsálódás nélkül szeletelhető, egyáltalán nem száraz még másnap sem.

A kiinduló receptet Ági cikkében találtam, saját ízlésemhez alakítva ez lett belőle.

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 percnyi munka az összeállítás az elején (plusz a fagyasztott gesztenyepürét ne felejtsük el idejében kivenni, hogy felengedhessen)
Pénz: kb. 600 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lenmag és a fahéj kivételével.

Gesztenyés-meggyes csiga (vegán)

Nálam a maradék az esetek túlnyomó többségében nem maradék készételt jelent, hanem bontott csomag/üveg hozzávalókat, amelyek eltarthatósága már korlátozott. Ilyenekből volt most készletkisöprés, és lett belőlük ez a sütemény:

Előzetesen kivettem a fagyasztóból 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, hogy felengedjen. Ez lett a töltelék alapja. Miután kiolvadt, hozzákevertem fél üveg (kb. 2 dl) meggylekvárt, 1 evőkanál rumot és 2 evőkanál mézet. (Fontos, hogy lekvár legyen, dzsemből kevesebb mehet csak, hogy ne tolja el az állagot. A rum kihagyható, ha valakit zavar az alkohol, bár a sütés során úgyis elpárolog. Az édesítés mértéke pedig ízlés szerint, nyilván sok függ attól, hogy mennyire édes a lekvár, no meg hogy ki mennyire édesszájú.)

A tésztához 2,5 dl langyos vízben feloldottam 1 evőkanál barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt, és megvártam, míg felfut. Közben egy nagy tálba öntöttem 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet (előzetesen már át volt szitálva, még mikor az ünnepi sütéshez készítettem elő), 1/2 csomag sütőport, 1 csipetnyi sót és 1 evőkanál őrölt lenmagot, és összekevertem. Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, nagyjából elkevertem, majd hozzáöntöttem kb. 1,5 dl étolajat, és így gyúrtam készre. (Szükség esetén víz, illetve liszt hozzáadásával lehet igazítani az állagon. Egy puha, de nem ragadós tésztagombóc a cél, amivel majd alálisztezés nélkül is jól lehet dolgozni. Tönkölyliszt helyett sima teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy Graham liszttel is jó, számtalanszor készítettem már így is - de azért kelt tésztákhoz a tönköly az igazi.)

A tésztát letakarva, langyos helyen kelni hagytam (kb. fél óra), utána formáztam csak meg (ha sietünk, kelesztés nélkül is jó, de azért nem válik hátrányára ez a lépés). A megkelt tésztagombócot megfeleztem, majd külön-külön kb. fél centi vastag téglalapot nyújtottam belőle. Megkentem a fele töltelékkel úgy, hogy az egyik hosszanti szélén egy keskeny sáv üresen maradjon, majd az ezzel szemközti oldala felől óvatosan feltekertem. Cikkcakkban kis trapézokat vágtam belőle, majd az így kapott csigákat a szélesebb oldalukra állítottam és a közepüket kézzel benyomtam (azért szeretem ezt a formázást, mert így a töltelék nem kerül közvetlenül a tepsire, ezáltal biztos nem ég oda). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket (szilikonlap hiányában vékonyan ki kell olajozni a tepsit). 2 adagban sültek meg (2*16 csiga), 180 fokon 25 perc alatt. Amíg az első adag sült, bőven volt időm megformázni a másodikat. Most ebből is csigákat vágtam, de adott esetben egészben, bejgliként is meg lehet sütni (a mákoshoz hasonlóan).

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot, de két óra alatt mindenestül megvan, és ebből kb. 40 perc a munka
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazaiból, néhány apróság kivételével.

Szilveszteri malacsült krumplival és töltött almával

Szilveszteri ebéd húsosan és vegásan:


Malacsült:
Nem én készítettem, csak ettem belőle. Külön kis tepsiben sültek meg a bőrös karajszeletek (4 db, kb. 1,5 kg). Só és őrölt köménymag volt a fűszerük, valamint egy kis fehérbor alájuk. Időnként át kell forgatni. Ha a zsírjából kiszedve és lecsepegtetve hűl ki, akkor a maradék újramelegítés nélkül is jó. Ez most 200 fokon másfél órát sült (a sütési idő nyilván húsfüggő), előmelegítés nélkül; a köret elemei közben kerültek mellé.

Héjában sült krumpli:
Kicsi-közepes méretű, vékony héjú krumplik (nálam most adagonként 5 szem), egészben megsütve. 200 fokon kb. fél óra kell nekik (ha csak nagyobb krumplijaink vannak, azoknak hosszabb sütési idő kell, vagy érdemes félbevágni őket, vékonyan bekenni olajjal a vágott felületet, majd azzal lefelé tenni a tepsire). Héjastól ehető, a tányérján sózza mindenki. Érdemes csak annyit sütni, ami várhatóan frissen el is fogy, mert kihűlve messze nem olyan jó. Húsevők megmártogathatják a hús sütőlevében. Vegáknak pedig fűszeres olajat vagy fűszervajat lehet adni hozzá.

Töltött sült alma:
Savanykás almák közepét a száruk felől kifaragtam karalábévájó segítségével, ügyelve, hogy az alsó részüket ne lyukasszam ki (a kiszedett rész teteje ehető, csak a magházat kell kidobni). A lyukba tettem egy szem főtt gesztenyét, majd almás bodzadzsemmel kanalaztam teli. Fél óra alatt ez is megsült a többi mellett. 8 almát készítettem, ehhez kellett 8 szem gesztenye és 2 dl bodzadzsem. Adagonként kettőt (a kisebbeket) raktam a tálalásnál, plusz a maradék ebből hidegen is jó (akár önállóan, akár a maradék hús körítéseként).
(Főtt gesztenye hiányában felengedett natúr gesztenyemasszát használnék hozzá. A dzsem pedig legyen jó sűrűn gyümölcsös (szinte már lekvár), hiszen a kocsonyásítóval megkötött zselé a sütéskor egyszerűen elolvad és szétfolyik. Én áfonya helyett gyakran használok bodzát, hiszen jellegében hasonló, viszont ezt el tudom készíteni szezonban házilag, filléres alapanyagokból, saját ízlésem szerint.)

A húsnak lényegesen hosszabb sütés kell, mint a krumplinak és az almának, így előbb az került be a sütőbe egy kis tepsiben. Közben bőven volt idő előkészíteni a többit. Az utolsó fél órára pedig egy nagy tepsi került az egész alá, bizonyos szinten elkülönítve a húsos és a vega elemeket. (A még jobb elkülönítés érdekében lehet egymás után is sütni, csak akkor a melegen tartást meg kell oldani valahogy.)

Jól eltalált összeállítás, és szükség esetén a kívánt szintű elkülönítéssel megoldható, hogy a hagyomány is teljesüljön és a vegák se maradjanak éhen. A kétféle köret - egy szokványos és egy merészebb - szintén hasznos, legalább az egyik mindekinek megfelelő. A töltött almát nem csak így köretként, hanem önállóan, desszertként is el bírom képzelni. Üdítő változatosság lehet a diós-baracklekváros-mézes felállás helyett.

Forrás: Ízek és érzések magazin, 2009. december-január (kisebb-nagyobb módosításokkal)

Idő: kb. 1,5 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb fél óra munka csak
Pénz: kb. 1800 Forint a 4 bőséges adag (önállóan, nem menüsor részeként ettük, azért ekkorák)
Alapvetően hazai alapanyagokból.

Gesztenyekrémleves (vagy gesztenyepuding)

Előzetesen hagytam felengedni 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, valamint rumba áztattam egy marék mazsolát.
3 dl főzőtejszínt (10 %-os zsírtartalmú) 2 dl vízzel feltettem melegedni. 2 púpozott evőkanál keményítőt simára kevertem 1 dl vízzel, majd hozzáadtam a melegedő folyadékhoz, és állandó kevergetés mellett sűrűre főztem. A tűzről levéve hozzámorzsoltam a gesztenyemasszát, valamint hozzáöntöttem a rumos mazsolát, és kézi habverővel simára kevertem. Amikor langyosra hűlt, sűrű kóstolgatás mellett, kisebb részletekben adagolva ízesítettem fél citrom levével és 3 evőkanál mézzel. Tányérba öntve azonnal tálaltam, némi plusz mazsolával díszítve. 3 adag.

Ezekkel az arányokkal elég sűrű, pudingszerű a végeredmény, bár a langyosan kevergetés miatt kihűlve sem köt be annyira keményre; aki hígabban szereti, használjon több folyadékot. Mivel a rumos mazsolával már nem forraltam, benne maradt az alkohol; ha ezt nem szeretnénk, már az elején bele kell tenni, hogy elpárologhasson az alkoholtartalma (illetve ízlés szerint kihagyható a rum).

Kihűlve akár desszert is lehet; nekem a maradék egy fél nap elteltével, hidegen még jobban ízlett.

Idő: kb. 10 perc alatt kész, csak ne feledkezzünk meg az előzetes teendőkről
Pénz: kb. 500 Forint a 3 adag
Ebbe most bőven kerültek külhonból jött hozzávalók is (rum, mazsola, főzőtejszín, citrom), de néha belefér.

Házi szaloncukor variációk

Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


Kókuszos-áfonyás szaloncukor

2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


Aszaltgyümölcsös szaloncukor

Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


Barackos-diós szaloncukor

Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


Gesztenyés szaloncukor

1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


Egyéb szaloncukorreceptjeim:

• Szaloncukor birsalmasajtból (ízlés szerint erre is kerülhet csokibevonat)
• Zebra szaloncukor (erre viszont nem javaslom, mert épp a lényeget takarja el - persze ha nem zebracsíkosra csináljuk, akkor mehet, megint csak ízlés szerint)
• Kókuszos-áfonyás szaloncukor (ezt jól elnéztem - de legalább blogos stílusban is megvan fent a recept :)
• Csokoládés-mogyorós szaloncukor (ez az egy nem vegán, de attól még finom!)
  

Egy ráadás tipp a végére:

• Klasszikus szaloncukor-csomagolás

Gesztenyés csillag

Lépten-nyomon kellemes meglepetések érnek az amúgy legközelebbi boltban, ahol rendszeresen vásárolok. Hol egy környékbeli előállító termékeivel bővül az állandó választék, hol különféle reformos alapanyagokkal. Már régóta itt veszem a teljes kiőrlésű búzalisztet, de egy ideje a kukoricaliszt is megjelent, sőt, nemrég Graham lisztet is láttam. Pár hete örömmel nyugtáztam, hogy a Dénes Ottó féle Natura termékcsaládból igencsak sok dolog kapható már itt is, messze meghaladva azt a kört, ami az ilyen normál boltokban lenni szokott (ha egyáltalán...). S még az árak sem túlzóak, nagyjából ugyanaz a szint, mint bent Szegeden a Reformház, ahol eddig vásároltam az ilyesmiket (és ezt a sorozatot amúgy is előnyben részesítettem más gyártók/forgalmazók termékeihez képest). A sok megszokott filteres fajta mellett megbúvó kedvenc szálas teámnak (Twinings Earl Grey) is nagyon örültem a múltkor, miután a szokásos szegedi beszerzőhelyemen épp nem tudtam venni, mikor legutóbb ott jártam. A most felfedezett újdonság pedig a natúr, vagyis cukor és aroma hozzáadása nélküli gesztenyemassza, amit évek óta vadászok, de még nem sikerült megfelelő beszerzőhelyet találnom. Ez meg itt van tizenöt-húsz percnyi biciklizésre, még nyáron se lesz gond hazaérni úgy a fagyasztott áruval, hogy ne olvadjon ki útközben (bár így télvíz idején kétségtelenül sokkal könnyebb ez a mutatvány). Ja, és méltányos áraik mellett értelmes akcióik is szoktak lenni, vagyis olyan dolgokat is megkapok időnként kedvezménnyel, amikre rendszeresen szükségem van. Vagy ami alkalmi vétel, és rögtön van is ötletem, hogy mire tudom majd jól felhasználni. És, számomra egyáltalán nem elhanyagolható módon, még a személyzet is udvariasan teszi a dolgát. S hogy melyik ez a bolt? Coop Szeged Zrt., 201. Dorozsma Coop szupermarket, Szeged, Szent János tér 1.

Virtuálisan küldöm ezt a receptet a bolt dolgozóinak, meg persze mindenkinek, aki lát benne fantáziát és kipróbálja.

Egy nagy tálba raktam a következőket, és fakanállal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává kevertem:

• 7 dkg puha vaj
• 25 dkg felengedett gesztenyemassza szétmorzsolva (cukor és aroma nélküli!)
• 3 evőkanál méz (illetve ízlés szerint, a natúr püré mellé azért elkél az édesítés)
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 2 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 dl rum (vagy akit zavar az alkohol - még ha sütéskor el is párolog belőle -, annak meggylé, esetleg nemes egyszerűséggel víz)

Kikent tepsire csillagokat nyomtam belőle a keksznyomó segítségével. Mivel ez egy nagyon puha tészta, kicsit kell csak nyomni egy-egy darabnak. Időnként érdemes letörölni a kinyomóformát, így lesznek igazán szép alakúak a kekszek. Díszítésnek félbevágott aszalt meggyet tettem mindegyiknek a közepére (ha nagyon száraz, célszerű előtte beáztatni, majd jól lecsepegtetni). 60 darab lett, egy nagy meg egy közepes tepsire fért rá éppen.

180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet. Amikor kezd barnulni a széle, akkor jó, bár ilyenkor a közepe még sületlennek tűnik. A tepsin hagytam kihűlni, és csak megszilárdulás után szedtem le egy tányérra.

Puha, kellemesen gesztenyés ízű csemege lett, amit nagyszerűen feldob az aszalt meggy.

Már régen kinéztem valami hasonlót, csak megfelelő gesztenyemassza hiányában nem tudtam megvalósítani. Azt a receptet persze nem találtam meg, de a Google találatai közül az Ági régi blogján fellelt recept elég jó kiindulási alapnak bizonyult.

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 500 Ft
Csupa hazaiból!