Töltött fekete retek (vegán)

Sokáig nemigen vettem fekete retket, mert nyersen nem kedvelem erős ízét. Megfőzve vagy megsütve azonban sokat „szelídül”. Állagában a karalábéra emlékeztet így, ízre azonban sokkal karakteresebb, ezért önmagukban jellegtelenebb hozzávalókat érdemes mellétenni. Ebbe a töltött változatba gabonapehely és kenyérmorzsa került, a retekhez illő, magyaros jellegű fűszerezéssel. A hagyományos vonalra hajazó, de egészen különleges fogás kerekedett belőle, melyet vegetáriánusok és mindenevők egyaránt jóízűen fogyaszthatnak. A töltelékből fasírtot is süthetünk.

Ezzel a recepttel nyertem meg A tél ízei című vegán receptpályázatot 2010-ben, és így az azonos című szakácskönyvben jelent meg először.

Hozzávalók 2 személyre

• 4 nagy (8-10 cm átmérőjű) fekete retek
• 2 dl gabonapehely (zab-, búza-, árpa- vagy rozspehely tetszés szerint, lehet vegyesen is)
• 3 dl víz
• 1 kávéskanál tengeri só
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 1 teáskanál őrölt csemegepaprika
• 1 evőkanál morzsolt majoránna
• 2 dl kenyérmorzsa (maradék barna kenyér megszárítva és húsdarálón áthajtva)
• 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj

Meghámozzuk és vízszintesen megfelezzük a retket, majd egyenesre vágjuk a darabok alját, hogy ne billegjenek. Ezután karalábévájóval kifaragjuk a közepüket úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag faluk maradjon.

A töltelékhez pici vízen megpároljuk a retek leeső részeit, és villával vagy botmixerrel összezúzzuk. Megfőzzük a gabonapelyhet a fűszerekkel ízesített vízben, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a retekpürét, a morzsát és az olajat.

A kivájt retkekbe kanalazzuk a tölteléket, majd vékonyan kiolajozott vagy szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. A töltelék lehet jó púposan, illetve ha marad ki, azt megsüthetjük fasírtnak úgy, hogy evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle a töltött retkek mellé.

200 fokon 30-40 percig sütjük; nem szükséges előzetesen fölmelegíteni a sütőt. Akkor kész, amikor láthatóan pirul a teteje; eddigre a retek is roppanós-puhára sült az alján.
 

Tojásmentes reform brownie (vegán)

Vannak "sztár" receptek, amiket előbb-utóbb kipróbál az ember. Vannak, amik bejönnek neki, így rögtön csatlakozik ő is a lelkes rajongótáborhoz. S vannak, amik nem ízlenek. Ekkor elgondolkodhat, hogy az elkészítés során rontott el valamit, vagy ő áll annyira távol a közízléstől.

Én ilyen "nemnormális" vagyok. Pár éve nagy sláger volt Chili és Vanília kakaós karfiolja. Egyszerű, különleges, elronthatatlan. Megcsináltam. Nem ízlett. Gondolkodtam, mi lehetett a baj. Én rontottam el mégis? Vagy annyira nyilvánvaló a nagyszerűsége, én meg tuskó módon nem látom? Mindegy, hanyagoltam a témát. De csak nem hagyott nyugodni, így pár év elteltével adtam neki egy újabb esélyt. Hátha csak rossz passzban voltam éppen akkor, vagy hátha változtam azóta, szóval hátha most átütő élmény lesz. Megcsináltam megint. Nem ízlett. Gondolkodtam, miért. És rájöttem: ez egyáltalán nem karfiolízű, én meg igenis szeretem a karfiol ízét! Tökéletes választás ez az étel olyanoknak, akik nem igazán kedvelik a zöldséget, mert így "csomagolva" észrevétlenül lecsúszik mégis. De én, aki a friss, zsenge zöldség saját ízéért rajong, nem ezt tudom élvezni belőle. Ennyi. Nem fanyalogtam, se magánban, se nyilvánosan, egyszerűen elkönyveltem, hogy ez nekem nem bejövős, ha veszek karfiolt, százból százszor másképp készítem el.

Most itt van ez a brownie téma. Itt már a csoki óvatosságra int, mivel én alapból nem gerjedek rá úgy. Szerencsére Isti szereti, úgyhogy nem esélytelen a csokiraktáraim értelmes leépítése, és a kedves blogolvasók - akik többségükben valószínűleg szintén nem tiltakoznak a csokis desszertek ellen - is jól járnak, ha ezentúl gyakrabban kapnak csokis receptet. Például brownie-t. Reformosan persze. Ebbe úgyis belevész a barna liszt, senki meg nem mondja ránézésre, hogy az van benne. A tojás már nehezebb ügy. Jó ideje már egyáltalán nem használok tojást, mert nem szeretem az ízét, Isti meg elvből kerüli, rejtett formában is. Végül találtam egy olyan receptet, amiben csak 1 tojás volt, annyit meg simán le lehet cserélni őrölt lenmagra meg vízre, pláne egy kevert tésztában. Akkor hajrá!

Az alábbiakból kevertem gyors mozdulatokkal tésztát: 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 4 evőkanál barna cukor, fél tábla (5 dkg) étcsokoládé, 3 evőkanál pehelykeverék, 2 evőkanál cukormentes kakaópor, 1 kávéskanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál lenmagliszt, 1 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1/2 dl víz, 1 marék durvára vágott dió. Kiolajoztam egy közepes tepsit, meghintettem egy marék lágy zabpehellyel, kisebb kupacokat kanalaztam bele a tésztából, majd kanállal elsimítottam a tetejét, és ott is megszórtam lágy zabpehellyel. 180 fokos, előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. Fontos intelemként olvastam több helyen, hogy ne süssük túl, ne szárítsuk ki, így tényleg csak alhangon mertem megsütni. Deszkára borítva hűlni hagytam, majd szeletelve tálaltam.

Hát... Az illata finom volt, ízre viszont alulmúlta a várakozást. Egynek elment, de messze nem volt az az átütő élmény. Egy kis lekvár aztán sokat javított rajta, de nem siettem megörökíteni a receptet.

Azért csak nem hagyott nyugodni a dolog. Szokásomtól eltérően kis idő elteltével második nekifutás is volt, annyi módosítással, hogy rozsliszt helyett Graham liszt, dió helyett pedig egy kis kókuszreszelék került bele. Ez meg olyan morzsálódós lett szegény, hogy végül inkább kisebb darabokra törtem, és így került rá nekem meggydzsem, Istinek méz. Egynek elment, de ettől sokkal jobb desszerteket is tudunk.

Vajon én rontottam el valahol az elkészítést, vagy az ízlésünk ennyire nemnormális? Lehet, hogy eleve nem a legszerencsésebben választottam kiinduló receptet, vagy a tojás kiiktatása itt mégsem intézhető el ilyen egyszerűen? Mindenesetre úgy gondolom, divat ide vagy oda, továbbra is megleszünk brownie nélkül, és még hiányérzetünk se lesz miatta.
 

Birsalmás-pudingos morzsasüti (lakto-vega vagy vegán)

Az elmúlt szezonban kimaradt a birsalma, mert egyszerűen nem volt, se saját termés, se a piacon. A minap azonban kezembe akadt egy erőst évjáratos befőtt a kamrában. Átment a bontás utáni kóstoláspróbán, így ebből készítettem az alábbi finomságot, ami tulajdonképpen a jó öreg morzsasütinek egy kevésbé száraz változata. Szerintem másféle gyümölccsel is működik így "pudingosan" is. Sikerét mutatja, hogy ennyit sikerült meghagynunk a a fotóhoz, illetve a Főkóstoló egyből afelől érdeklődött, hogy van-e még ilyen befőtt, mert igazán elkészíthetném újra a kép miatt. A receptet meg írjam fel, mielőtt elfelejtem. Hát íme:

Birsalmás-pudingos morzsasüti

(lakto-vegetáriánus vagy vegán recept)

Hozzávalók:

• 1 üveg (720 ml-es) birsalmabefőtt
• 2 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 4 evőkanál pehelykeverék (vagy tetszőleges gabonapehely)
• 2 evőkanál zabpehelyliszt (vagy tetszőleges reformos liszt, esetleg darált olajos mag)
• 2 evőkanál barnacukor
• 5 dkg hideg vaj vagy nem hidrogénezett növényi margarin
• 1 marék dióbél a díszítéshez

Elkészítése:
Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és beledaraboljuk a levétől lecsepegtetett befőttet. Kevés befőttlével simára keverjük a keményítőt és a fahéjat, felhígítjuk a többi lével, végül az egészet a gyümölcsdarabokra öntjük. A pelyhet, a lisztet és a barnacukrot összemorzsoljuk a felszeletelt vajjal, és rászórjuk a gyümölcsös alapra. Diódarabokkal díszítjük a tetejét. 180 fokon kb. 30 perc sütés kell neki, előmelegítés nélkül; akkor van kész, mikor pirul a teteje. Langyosan a formából kikanalazva fogyasztjuk, kihűlve összeáll annyira, hogy óvatosan szeletelni is lehet.

Tipp: Természetesen friss birsalmából is készíthető, ebből először főzzünk rövid lével kompótot. Ha puhább gyümölcsöt választunk az alaphoz és nem befőttből, hanem frissből dolgozunk, akkor azt előzetes megfőzés nélkül is tehetjük az aljára, a keményítőt pedig egyszerűen vízzel vagy valamilyen hozzáillő natúr gyümölcslével keverjük el. Illetve ha lédús a gyümölcs, akkor egyszerűen azzal és egy kiskanálnyi barnacukorral forgassuk össze; a sütés közben engedni fog elegendő levet ahhoz, hogy pudingos szósszá alakuljon a morzsa alatt.


Idő: kb. 10 perc munka, és úgy 45 perc elteltével lehet enni
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból.

 

Ronda és finom (és vegán)

Végtelenül egyszerűen elkészíthető csemege csokiimádóknak:

Ropogós gabonás csokifalatok

(vegán recept)

Hozzávalók:
csokoládé, puffasztott gabonapehely

Elkészítése:
A csokoládét vízfürdőn megolvasztjuk, majd beleszórunk annyi gabonapelyhet, hogy összekeverve mindenhol jól bevonja a csoki. Sütőpapírt terítünk egy tepsibe vagy tálcára, és teáskanállal kis kupacokat rakunk rá a masszából. Végül hűvös helyre tesszük, és megvárjuk, míg megszilárdul.

Tippek:
- Jó minőségű étcsokoládéból és nem cukrozott pehelyből készítve még egészséges is, gyengébb csoki és cukros pehely esetén mindez inkább csak kellemes illúzió.
- Édesítésnek dúsíthatjuk összevágott aszalt gyümölccsel.


Az ötletet Elifnél olvastam; én az egyszerűsített megoldást választottam a kivitelezéshez.
 

Őszibarackos-rebarbarás morzsasüti (lakto-vega)

Avagy bemutattam keresztanyámnak a rebarbarát, miután sikerült hozzájutnom egy nagyobb adaghoz az itteni piacon. Mivel tudtam, hogy első találkozás lesz, olyan receptet választottam, amiben más is van mellette, hátha nem annyira ízlik neki ez a kissé bizarr, zöld, savanyú izé...

Egy régebbi, bevált receptemet újítottam fel erre a célra, ahol jó érett, édes őszibarackkal szerepel együtt, egy vékony, ropogósra sült morzsaréteg alatt. Sima pehelykeverék helyett ezúttal gyümölcsös müzlit használtam, így abszolút természetes módon lett édesebb összességében a végeredmény.


Fél csomag (5 dkg) vajból kikentem a kerámia piteformát, a többit pedig kézzel összemorzsoltam 5 evőkanál darált mogyoróval, 1 evőkanál mézzel és 7-8 evőkanál gyümölcsös müzlivel. Akkor jó, ha nem áll össze egybe, hanem nedves homokra emlékeztető állaga van - ezt a müzli adagolásával kell beállítani. Félretettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a gyümölcsös alapot. Meghámoztam és a piteformába kockáztam 4-5 szem jó érett őszibarackot, meg kb. ugyanannyi térfogatú rebarbarát, így majdnem teli is lett velük a forma. Kézzel rámorzsoltam a hűtőből elővett tésztát. Ezután már nem maradt más hátra, minthogy betegyem a sütőbe, 180 fokra (előmelegítés nélkül), majd 25 perc elteltével előhúzzam ezt az illatos finomságot (amikor már szépen megpirult a tetején a morzsa, akkor van kész). Némi hűlés után pedig arról is meggyőződtünk, hogy az ígéretes külsőhöz ízletes tartalom társul. Legegyszerűbb egyenesen a formából kanalazva enni, és legjobb langyosan, mert később már megszívja magát nedvességgel a morzsa.

Sokféle morzsasüti (crumble) recept kering a neten, nekem ez a morzsaösszetétel vált be, mert kevés féle, könnyen beszerezhető összetevőből áll és nem túl édes (mogyoró helyett dióval vagy tetszőleges olajos maggal jó, müzli helyett pedig bármilyen gabonapehellyel plusz esetleg picit több mézzel). A morzsa akár előző nap is elkészíthető, a hűtőben nem lesz semmi baja. Másfajta gyümölcsökkel is szoktam készíteni, általában egy édeskéset meg egy savanykásat párosítok körülbelül fele-fele arányban. Fontos, hogy érett, ízletes gyümölcs kerüljön bele, mivel nincs átfűszerezve, és a morzsa sem nyomja el.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ebből csak kb. negyed óra munka és kevés mosatlan
Pénz: kb. 400 Forint
Csupa hazaiból.

Tejcsokis ropogós keksz (lakto-vega)

Egyáltalán nem az én műfajom a tejcsoki (hát még ha csak bevonómassza...), de kidobni mégiscsak sajnáltam azt az öt kis csokimikulást, ami tavalyi szezonja óta ott figyelt a hűtőm tetején, és még a molyoknak se kellett ezidáig. Így inkább átalakítottam őket keksszé, és hétvégén visszakapják, akiktől a mikik voltak. Ha ízlik, utólag majd bevallom, mit ettek :)


A jól bevált és nagy kedvenc Étcsokoládés tallér receptjéből indultam ki, de a kakaópor és az étcsoki helyett ez a tejcsoki(-szerűség) került bele. Kellett még egy kis plusz lisztezés a megfelelő tésztaállaghoz, és megsülve is más, inkább ropogós, mint omlós lett. Az én ízlésemnek eléggé édes így, de remélhetőleg jórészt nem nekem kell majd megennem.

Vízgőz fölött megolvasztottam 10 dkg vajat. Kis darabokra törtem 7,5 dkg tejcsokit, és kb. az 1/3-át a vajhoz tettem. Mikor lehűlt, de még nem szilárdult meg, hozzáadtam 1 teáskanál vanília kivonatot, 1/3 bögre barnacukrot (a bögre 240 ml-es, a kenyérsütőgép mérőpohara), 2/3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztet, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és egy csipet sót. Így még nagyon lágy volt, úgyhogy plusz 1/4 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt került bele (a kakaópor mennyisége helyetti por). Végül hozzáadtam a maradék csokit és 1/4 bögre árpapelyhet (de tetszőleges gabonapehely mehet, nekem most ez volt kéznél), és ezzel is összedolgoztam. Kézzel falatnyi kekszeket formáztam belőle, és szilikon sütőlapra sorakoztattam. 45 darab lett, épp ráfért egy nagy tepsire. 150 fokon (ezúttal előmelegítve; egy másik fajta kekszet sütöttem előtte) 15 perc alatt sült meg; amikor láthatóan repedezik a teteje, akkor jó, hűlve majd szilárdul. Csak langyosan szedtem le a tepsiről.

Almás-baracklekváros morzsasüti

Nagyon egyszerű, nagyon gyümölcsös, nagyon finom :)


5 dkg vajból vékonyan kikentem a kerámia piteformámat, a többit pedig egy műanyag tálba kockáztam. Hozzáraktam 2 evőkanál darált mogyorót, 2 evőkanál vágott mogyorót, 2 evőkanál mézet és 6-7 evőkanál búzapelyhet, és kézzel összemorzsoltam. Akkor jó, ha nem áll össze egybe, hanem morzsalékos, szükség esetén gabonapehely kell még hozzá. Rátettem a tál fedelét, és az egészet be a hűtőbe.

Meghámoztam és egyenesen a piteformába kockáztam egy jó kilónyi almát, majd eloszlattam rajta kb. 2 dl házi sárgabaracklekvárt (kanállal kiszedtem az üvegből, majd késsel kisebb darabokra "szaggattam" a sűrű lekvárt, és ezeket szétszórtam az alma tetején). Végül kézzel rámorzsoltam a hűtőből kivett morzsát.

180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Ezalatt megpuhult az alján az alma és megpirult a tetején a morzsa. Langyosan a legfinomabb, de a maradék kihűlve is el fog fogyni. Ez a mennyiség 4 bőséges adag desszert.

Megjegyzések: A vajat szerintem nem érdemes másra cserélni, ebben kifejezetten kell az íze. A mogyoró helyett viszont nyugodtan mehet dió, mandula, stb., és a darált-vágott kettősséghez sem muszáj ragaszkodni (nekem ezek most maradékok voltak, amúgy ízlés szerinti formában mehet). A búzapehely is lecserélhető tetszőleges gabonapehelyre. Más gyümölcs is kerülhet alá, én kifejezetten kedvelem egy édeskés meg egy savanykás jellegű kombinációját (utóbbi most a sárgabaracklekvár volt, de ha van, természetesen friss gyümölcs is mehet helyette). A lekvár is folyósabb lesz a sütés hatására, a kocsonyásítóval megkötött dzsemekből pedig többé-kevésbé lé lesz, ezt mindenképpen vegyük figyelembe a választásnál.

Idő: 1 órán belül lehet enni, és ennek legfeljebb a fele a munka
Pénz: kb. 250 Forint
Hazai alapanyagokból.

Szilvalekváros-almás pitetorta (vegán)

Szerepel már néhány almáspite-változat a blogban, és van közülük kedvencem is, de ez nem jelenti azt, hogy alkalomadtán ne próbálnék ki újabbat. A háromlisztes alaptésztába ezúttal szilvalekvár, némi müzli és jó sok reszelt alma került tölteléknek. Az eredmény egy könnyű, ízletes, nagyon gyümölcsös sütemény lett.


Összegyúrtam a tészta hozzávalóit (itt, az alapreceptek sorában rögtön az első).

Vékonyan kikentem a (26 cm-es) csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta kb. 2/3 részével úgy, hogy a szélén jó magas pereme legyen.

Vastagon megkentem szilvalekvárral (kb. 3 dl fogyott, nem sajnáltam), megszórtam 2-3 marék natúr müzlivel (ennek hiányában mehet 2 marék tetszőleges gabonapehely + 1 kis marék mazsola), majd ráterítettem 5 közepes (kb. 3/4 kg) almát lereszelve (kinyomkodni nem kell a levét, a müzli majd felszívja, nem fog eláztatni semmit).

A maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére: a kinyújtott tésztát derelyevágóval csíkokra metéltem, majd lazán a tésztára fektettem. Mivel az egyszeres berácsozáshoz sok lett a tészta, a közökbe került még egy sorozat, keskenyebb csík, így kialakítva ezt a mutatós, dupla mintázatot.

180 fokon 30 percet sütöttem, előmelegítés nélkül. Akkor van kész, mikor körben elvált a formától, és láthatóan pirul a tészta a tetején is.

Már langyosan is szépen lehet szeletelni, mivel az alma tetején nem szárad ki a rácsot alkotó vékony tészta. A szilvalekvár, bár az almához képest nincs is vastagon, igen meghatározó az ízében, és az egésznek az édességéről is megfelelően gondoskodik (támogatva a müzli mazsolájával és az édes fajta almával).


Az alapötletet Raggi Őszi szeletje adta, csak átalakítottam olyanra, ahogy én szeretem :) S mivel nem jöttem rá, hogy miért őszi (a szilvalekvár életciklusában ősszel nem az evés van soron, hanem a betárazás, szóval én inkább télen és tavasz elején venném ezt elő), így a nevét sem tartottam meg.

Idő: kb. fél óra az összerakás + fél óra a sütés + fél óra, míg legalább langyosra hűl, vagyis másfél óra elteltével lehet enni, de csak fél óra munka van vele
Pénz: kb. 350 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Hazai alapanyagokból.

Kókuszos-áfonyás müzlikeverék (vegán)

Ameddig tart a télire betárazott alma, addig gyakran egy adag tündér almás a reggelim. Ehhez készítettem az alábbi müzlikeveréket. Az utóbbi időben különösen jólesik az aszalt áfonya (például kekszben), amellé raktam, amit jónak láttam. Ez lett belőle:


Egy nagy tálba öntögettem a belevalókat, és kanállal összekevertem:

• 25 dkg árpapehely (most épp ez volt itthon, de zab-, búza- vagy rozspehely is lehetett volna)
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg aszalt áfonya
• 10 dkg búzacsíra
• 5 dkg durvára tört dióbél
• 5 dkg mazsola

Jól zárható üvegekbe raktam, ezzel a mennyiséggel egy 5 és egy 8 dl-es lett tele.

Természetesen nem csak reszelt almával és mézzel fogyasztható, hanem tetszőleges egyéb formában is.

A keverék összeállításakor szándékosan mellőztem mind a pirítást, mind az édesítést. Szerintem ezt fölösleges hőkezelni, az édességről meg gondoskodnak az aszalványok, meg majd a felhasználáskor mellé kerülő egyebek (friss édes gyümölcs, plusz ízlés szerinti méz, ha szükséges). Egyébként az édesítés az a pont, aminél a legtöbb bolti müzli elbukik nálam: az átlag közízléshez igazított mérték nekem borzasztóan sok, még akkor is, ha barnacukorral érik el, ráadásként esetleg bio kivitelben (a hozzáadott fehér cukor meg végképp nem fér össze azzal, hogy a müzli egészséges, vagy mi). Elolvasom a címkét, magamban elszörnyedek, és lazán visszateszem. Válogatós vagyok, tudom :)

Idő: kitalálni kicsit több, mint megvalósítani, de kb. 10 percből kitelt mindkettő
Pénz: kb. 1000 Forint
Hazaiból, a kókuszreszelék kivételével.

Birsalmás torta mogyoróval (vegán)

Egy könnyed, gyümölcsös torta az ünnepi asztalra, vagy épp az ünnepi készülődés mellé:


A krém elkészítésével kezdtem, még előző nap:

(Ez egy nagyobb mennyiség, kb. fele-háromnegyede kell majd a tortához. A maradékból kitelik egy könnyű desszert, vagy nemes egyszerűséggel lekvár helyett fogyasztható; hűtőben pár napig eláll. Azért szoktam ennyit készíteni, mert így gazdaságos a birs sütése.)

2 kilónyi birsalmát felcikkeztem, magházát kivágtam, és vízben gyűjtöttem a darabokat, hogy ne barnuljanak meg. Utána átszedtem egy mázas cseréptálba; különösebb lecsepegtetés nélkül. Fűszerezésnek tettem közé 1 fahéjrudat és 5 szem szegfűszeget. Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 1 órát sült, majd az elzárt sütőben hagytam kihűlni.
Másnapra már nem sok teendőm maradt vele: a fűszerek eltávolítása után leturmixoltam, mézzel ízesítettem (nekem 2-3 evőkanállal kellett hozzá, de ízlés- és birsfüggő a mennyiség), és alaposan összekevertem. Főzni nem kell, mert friss fogyasztásra lesz, és kár lenne hőkezeléssel tönkretenni a mézet. (Méz helyett tetszőleges más édesítő is használható, ízlés szerint.)


Másnap következett a tészta:
(a Zabpelyhes-diós torta tésztája)

Egy tálba beleöntögettem a szilárd hozzávalókat, és összekevertem:

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

1 bögre zabpehely
1 bögre kukoricaliszt
1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
1 evőkanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Aztán hozzáadtam a folyékonyakat, és ezekkel is gyorsan összekevertem:
1/2 bögre étolaj (úgy szemre)
2 evőkanál méz (illetve ízlés szerint)
kb. 1 bögre víz (a cél egy sűrű, de fakanállal jól keverhető tészta)

Kikent, kilisztezett tortaformába (26 cm-es csatos tortaforma) öntöttem, és kanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 20 perc alatt sült meg (ezúttal előmelegített volt a sütő, mert egy kekszet készítettem előtte).

Rácsra borítva hagytam kihűlni.


Végül az összeállítás:

A megsütött tortalapot hosszú pengéjű, éles késsel 2 lapba vágtam.

A közepébe és a külsejére is a birsalmás krémet kentem. Mehet viszonylag vastagon, mert egy részét beszívja a tészta, no meg ez nem is az a tömény műfaj.

Végül a tetejét és az oldalát megszórtam darált mogyoróval, majd birsalmasajt-csillagokkal és egész mogyorószemekkel díszítettem úgy, hogy közöttük lehessen majd szeletelni. Birsalmasajtból felváltva került rá sima meg Othelló szőlős.

Tálalás előtt pár órát állni hagytam, hogy a tészta magába szívhassa a krém nedvességtartalmának egy részét. Így szebben szeletelhető.

Nem csak látványos, de igen finom is lett!


Idő: 1 nap elteltével lehet enni, de csak 3/4 órányi munka összesen
Pénz: kb. 500 Forint a 16 szeletes torta
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

Gabonapelyhes sós rúd

Eddig csak édes ízvilágú gabonapelyhes kekszeket sütöttem, épp ideje volt már egy sósat is kipróbálni:

Tésztát állítottam össze az alábbiakból; előbb kanállal összeforgatva, majd kézzel gyorsan összegyúrva:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg gabonapehely (nálam most árpa) (esetleg érdemes lehet kicsit megdarálni, vagy apró szemű zabpelyhet használni inkább)
  
• 3 evőkanál napraforgómag, amit deszkán, késsel kicsit összedaraboltam (de mehetett volna helyette szezámmag, lenmag, tökmag, stb.)
  
• 1/2 teáskanál só
  
• bő 1 dl étolaj, úgy szemre
• víz; nekem bő 1 dl kellett a megfelelő állaghoz (már nem szétesős, de még nem is ragadós)
  

• + 1/2 csomag sütőpor, ami most kimaradt, de legközelebb mindenképpen tennék bele
  

1-1,5 cm vastagra nyújtottam, és késsel kb. 1,5 cm széles csíkokra, azokat meg 2-3 darabba vágtam, és az így kapott rudakat szilikon sütőlapra sorakoztattam. (A benne lévő egész pehelyszemek miatt nem lehet nagyon kis darabokra vágni; kisebb szemű vagy durvára darált pehellyel készítve csinosabbra formázható.) Nekem most 26 darab lett, és ez a mennyiség kényelmesen ráfért a tűzhely nagy tepsijére. 180 fokon kb. fél óra alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Egyszerű, de finom, enyhén ropogós sós csemege lett, ami a pelyhekkel és a magokkal jól variálható. Biztos nem utoljára készítettem.

A receptet a Reformnasik oldalon böngészve találtam, köszönet érte Maricának!

Idő: kb. 45 perc, amiből 15 percnyi csak a munka
Pénz: kb. 200 Ft a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Nyárvégi töltött zöldségek

Abból, ami még épp akadt itthon: padlizsán, paradicsompaprika, zöldbab, krumpli és paradicsom került bele. A zöldbab a saját termés legutója, a többi meg piaci vétel volt. Egyikből sem volt már annyi, hogy önállóan elég legyen egy ételhez, így viszont készletkisöprés volt, no meg egy finom ebéd.

2 kis padlizsánt kettévágtam, majd a feleknek óvatosan bevagdaltam a húsát, és vágott felükkel lefelé egy vékonyan kiolajozott tepsire raktam. 2 paradicsompaprika csutkáját eltávolítottam. 4 nagyobbacska krumplit meghámoztam, félbevágtam, a felek alját egyenesre vágtam, a közepét pedig karalábévájóval kifaragtam. Az előkészített paprikákat és krumplikat is a tepsire raktam, majd az egészet be a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és így megsütöttem. Így meglett az a jellegzetes sült ízük, ami nyers betöltés esetén elmarad, mert akkor inkább megpárolódnak a töltelék alatt, nem igazán sülnek. (A padlizsánra érdemes odafigyelni, főleg ha nagyon kicsi, sokkal kevesebb idő alatt is megsül - én ezt hamarabb kivettem, majd a végén visszatettem; de járható út az is, hogy később tesszük be.)

Közben elkészítettem a tölteléket: Ehhez kevés olajon időnként megkeverve puhára pároltam az alábbiak keverékét: 1 meghámozott és felkockázott padlizsán, a paprikák levágott teteje összeaprítva, a krumplik levágott és kivájt részei, egy kis marék zöldbab apróra vágva, illetve a korosabb csövekből a szemek kifejtve, valamint 6 szem paradicsom meghámozva, felkockázva. (Ha nagyon száraz, akkor paradicsomot érdemes tenni még bele, vagy esetleg kevés vízzel segíteni rajta. Túlhígítani viszont nem érdemes, mert akkor a végén sok pehely kell majd bele, és az elveszi a kellemes, zöldséges ízét.) Kevés sóval ízesítettem. Krumplinyomóval összetörtem, majd annyi pehelymixet kevertem hozzá, hogy ne túl folyós masszát kapjak. A paradicsomlében megfőtt padlizsán és krumpli kellően krémessé tette, és mivel ízletesnek is találtam így, nem került hozzá további adalék. Vagyis egy remek vegán étel volt készülőben.

A padlizsánok kivételével a többi megsült zöldségbe kanalaztam a tölteléket, és visszatettem még kb. 5 percre sülni, majd a már elzárt, de forró sütőben hagytam még egy darabig.

Idő: 1 órán belül megvan
Pénz: így szezonban kb. 250 Ft a 2 adag
Hazai alapanyagokból.

Zabpelyhes-diós keksz

Egy nagy tálba öntögettem a hozzávalókat, és kanállal összekevertem:

• 10 dkg (6 púpozott evőkanál) zabpehely (én nagy szeműt használtam)
  
• 10 dkg (5 púpozott evőkanál) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 5 dkg (3 púpozott evőkanál) darált dió
• 2 evőkanálnyi méz
• 1 dl olaj, úgy szemre / 10 dkg vaj
  
• 1 kis marék mazsola
• kevés víz, hogy összeálljon a tészta, de ne ragadjon

Kézzel kis gombócokat formáztam belőle, majd szilikon sütőlapra sorakoztattam és kilapítottam őket. Lehetnek közel egymáshoz, nem fognak nőni sütés közben. Nekem 24 db lett (nyilván méretfüggő a darabszám, az enyémek kb. 5 cm átmérőjű korongok), épp ráfért egyszerre a tűzhely sütőlemezére.

180 fokon 20 perc sütés kellett neki, előmelegítés nélkül. Mikor láthatóan barnul, akkor van kész. A sütőből kivéve kicsit hűlni hagytam, csak utána szedtem le a tepsiről.

A receptet Antal Vali oldalán olvastam. Nekem épp az egyszerűsége tetszik, nem tennék bele egyszerre többféle ízesítőt is, de persze alkalomadtán más kombinációt is kipróbálok majd. Most vegán változatban, olajjal készítettem, legközelebb vajjal fogom (nem lett rossz így sem, de...).

Idő: kb. fél óra + hűlés; de csak 10 percnyi munka és minimális mosatlan
Pénz: kb. 250 Ft az egész adag
Hazai alapanyagokból, a mazsola kivételével.

Étcsokoládés tallér

Nem vagyok nagy csokirajongó, de időnként a minőségi darabok azért jöhetnek a témában. Mint például ez itt:

(Mérőedénynek 240 ml-es "bögrét", a kenyérsütőgép mérőpoharát használtam.) Egy nagy tálban 10 dkg puha vajat jól elkevertem 1/3 bögre barnacukorral és 1 teáskanál vanília kivonattal. Hozzáadtam 2/3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztet, 1/4 bögre cukrozatlan holland kakaóport, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és 1/4 teáskanál sót, és ezekkel is alaposan összekevertem. Végül 4 dkg összevágott étcsokoládé (nálam most 86%-os kakaótartalmú Cote d'Or) és 1/4 bögre pehelymix került még bele. Diónál valamivel kisebb csomókat gyurmáztam belőle (gömbölygetni nem lehetett, mert ahhoz szétesős, de a markomban összenyomva egybetapadt), és szilikon sütőlapra sorakoztattam, majd kilapítottam őket (kézzel ment legjobban, és a gombócozás miatt már úgyis mindegy volt). Nekem 22 db lett, és kényelmesen elfért a tűzhely sütőlemezén, így egy adagban meg tudtam sütni.

150 fokon (kivételesen előmelegítve, mert mást sütöttem előtte) kb. 15 perc sütés kellett neki. Amikor láthatóan repedezik a teteje, akkor jó. Melegen lágy és morzsálódós még, ezért a sütőlemezen érdemes hagyni kihűlni, és csak utána leszedni; addigra összeáll. Sütés közben érdemes nagyon odafigyelni, könnyen megéghet!

Finom omlós, intenzíven csokis, de nem töményen édes kekszek lettek, és ráadásul fantasztikus illatuk van.

A receptet Antal Vali oldalán találtam, ennek a cikknek a megjegyzései között osztotta meg Kaktusz. 10 deka vaj volt itthon a 11 helyett, azért mértem mindent szűkebben az eredetiben ajánlottnál kicsit kisebb bögrével (így az arányok megmaradtak, és ez a lényeg); az édességéből pedig rutinosan visszább vettem egy kicsit, és jó is lett így (de ugye én erősen alulról lövöm a közízlést ezen a téren). A darabszám nyilván méretfüggő, így sem épp kicsik lettek.

Idő: fél órán belül megvan; amíg sül, kényelmesen el lehet mosogatni
Pénz: kb. 500 Ft
Barnacukor: Mauritius, étcsoki: Belgium, kakaópor: Hollandia - de legalább a vaj, a liszt meg a pehelymix magyar volt.

Tündér almás

A szegedi Agni vegetáriánus étterem étlapját böngészve akadt meg a szemem ezen az édességen:
"Tündér-almás /reszelt alma gabonapelyhekkel, mézzel, dióval/"

A mellékelt magyarázat alapján ma ezt készítettem, igaz nem édesség, hanem inkább kiadós reggeli kategóriában:

3 közepes almát felvágtam, magházát eltávolítottam, majd a negyedeket lereszeltem; két alma darabjait nagyra, egyét meg kicsire. Kevertem hozzá a kedvenc müzlimből annyit, hogy ne legyen nagyon száraz. Megszórtam durvára vágott dióval, és megcsorgattam egy teáskanálnyi mézzel. Rögtön el is fogyasztottam, mert én úgy szeretem a müzlit, ha még nem volt ideje szétázni, hanem kicsit ropogós.

Aszaltparadicsomos-sajtos muffin

Tegnap rendezgettem egy kicsit a könyvjelzőimet. Nem is volt közöttük annyi kinézett recept, mint gondoltam. Főleg, miután a durván tojásosakat töröltem, mert nem valószínű, hogy különösebben kívánni fogom ezt a jövőben. A tejtermékek - különös tekintettel a füstölt parenyicára és egy kis joghurtra - viszont valamelyest visszatértek a konyhámba. A sajt kifejezetten jólesik a hosszú kihagyás után. Ebbe a muffinba is azt tettem, habár egy jó feta inkább illett volna hozzá (majd máskor - ilyen hidegben nem megyek vásárolni, ha nem muszáj). Ez a recept is a könyvjelzők között volt, nálam meg ez lett belőle:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg rozspehely (ez volt bontott, amúgy bármilyen gabonapehely mehet)
• 1/2 csomag sütőpor
• 3/4 teáskanál só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 2 marék szárított paradicsom, összevágva (ez nekem ollóval ment legkönnyebben)
• 10 dkg reszelt sajt
• 1/2 dl olívaolaj
• 3 dl víz
  

Kiolajozott muffinformában tűpróbáig sütöttem, ez nálam 180 fokon 20 perc volt előmelegítés nélkül.

Evés közben jutott eszembe, hogy egy kis zöldfűszer (mondjuk rozmaring, oregánó, bazsalikom közül valamelyik) még dobott volna rajta...

Müzlis zsemle

(in English)

Az utóbbi időben valahogy foglalkoztatott a dolog, hogy valamilyen jó müzlis kenyeret kellene sütni. De olyat, amiben határozottan látszik, hogy müzlis, nem vész úgy bele, mint ebbe. Mert jó volt, el is fogyott, de...

A World Bread Day pályaműveket böngészve bukkantam rá Brii gabonapelyhes kenyér receptjére, és úgy gondoltam, hogy ez ki fogja elégíteni a fenti vágyamat. Nem is csalódtam :)

Pehelykeverék helyett a kedvenc müzlimet tettem bele, lisztnek pedig teljes kiőrlésű tönkölylisztet választottam. Meg kitaláltam, hogy nem egyben sütöm meg kenyérnek, hanem inkább kisebb adagokban zsemlének. Muffinformában.

Előszöris felfuttattam 1 dkg élesztőt 2 dl langyos vízben, amibe egy kis mézet is tettem. Közben egy nagy tálba beleöntöttem 30 dkg müzlit, 12 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet, 1 teáskanál sót. Aztán hozzáöntöttem az élesztőt, és fakanállal összekevertem az egészet. Kellett még hozzá egy kis víz, hogy puha tészta legyen az eredmény. Letakartam egy konyharuhával, és éjszakára kelni hagytam. Másnap átgyúrtam, ezúttal kézzel. Megint adtam hozzá még vizet, mert a müzliben lévő pelyhek igencsak felszívták. Tollkenő segítségével kikenem a muffinforma mélyedéseit, majd 12 részre osztottam a tésztát, és beleraktam a formába. Körülbelül 1 órát kelesztettem még, aztán 200 fokon 20 percig sütöttem (előmelegítés nélkül), és még 5 percig a forró sütőben hagytam.


Melegen ettem, csak így magában. Élveztem a müzli ízét, különösen a benne lévő aszalt gyümölcsök miatt, de a pelyhek sem tűntek el benne. Az összetételéhez képest nem is lett sűrű, nehéz. Nem utoljára készítettem.

Cereal Rolls (WBD '08 - After hours party)

(Magyarul)

I haven't read all of the 246 World Bread Day entries (yet :), but I've already tried one of the recipes. Or, because I'm not very good at following recipes exactly, let's say I've prepared something similar.

So I've found Brii's recipe for cereal bread rather promising, and based on it I baked these delicious cereal rolls for breakfast:

Instead of cereal flakes I've used my favourite muesli, and the flour I've chosen was whole spelt flour. I've prepared a smaller amount of dough, and formed rolls from it, which I baked in a greased muffin pan afterwards.

First of all, I started 10 g fresh yeast in about 200 ml lukewarm water with a little honey. Meanwhile, I put the other ingredients into a large bowl: 300 g muesli, 120 g whole spelt flour, 1 tsp sea salt. Then I added the yeast, and mixed the whole thing with a wooden spoon. I needed to add some more water to get a soft dough. I covered it with a tea towel and let it rise for the night. Then I kneaded it again, this time by hand, and I needed to add a little more water, because the cereals have taken up quite a lot of liquid and the dough was very hard. I greased a muffin pan, divided the dough into 12 portions, formed a roll from each and pressed them into the pan. I let them rise for about an hour, then put the whole thing into the oven, baked for 20 minutes at 200 degrees Celsius (without pre-heating), and then left them in the hot oven for 5 more minutes.

I ate them when still warm, just as they were. I enjoyed the rich flavour of the muesli, especially the dried fruits in these nutritious pastries. By the way, I didn't find them heavy at all.

Pelyhes-meggyes muffin

Nem készítettem aszalt meggyet, és nem is szereztem készen - mégis került a birtokomba. Mégpedig úgy, hogy régi, celofánnal lekötött befőtt leve elpárolgott az évek folyamán, a meggy meg kicsit összeesett ugyan, de amúgy semmi baja. Sőt, finom, koncentrált íze van. Tisztára olyan, mintha aszalva lenne. Ja, és magozott.

Mivel friss gyümölcsből így a legutóbbi piacolós naptól távolodva már csak pár fürt szőlő, meg egy saját termésű birsalma volt itthon, de ezt egyiket sem tartottam igazán megfelelőnek a jól bevált zabpelyhes muffinba, így ilyen meggy került bele. Meg egy harmad tábla étcsoki - itt árválkodott már szegény jó ideje, mivel nem igazán vagyok csokifogyasztó (és valamiféle rejtélyes okból a molyok sem találták meg). Mindezeket nem a tetejére raktam, hanem belekevertem a tésztába. (A friss gyümölcs viszont rárakva az igazi!)

Most épp árpapehely volt bontott csomag, így zabpehely helyett ezt kevertem a tésztába. Nem rontotta el :) Meg közben kitaláltam, hogy legközelebb csoki helyett egy kis mákkal fogom feldobni (legfeljebb picit több víz kell majd hozzá). Öt üveggel találtam ilyen "befőttet", úgyhogy elég lesz jópár kísérlethez (ehhez most egynek körülbelül a felét használtam fel). Ha már sose tudok nyugton maradni, és legalább a saját, korábban már bevált receptemet betartani...

Szedres-őszibarackos süti

Ez a morzsasüti egy kicsit tartalmasabb, mint amit a múlt héten készítettem:

Kaldeneker György receptjét követtem, csak a gyümölcsöt cseréltem le benne, meg alighanem sokkal többet raktam bele (nem mértem, csak úgy szemre szórtam, hogy szerintem jó legyen az arány a tésztához képest). Nekem több idő kellett a sütéshez, és a végén még légkeverésen is kapott pár percet, hogy szépen megpiruljon a teteje is. Mivel úgy ítéltem meg, hogy eléggé reménytelen ügy úgy kivarázsolni a tepsiből, hogy ne hulljon szét, inkább egyenesen onnan kanalaztam ki (másnapra aztán javult az állaga, óvatosan fel lehetett szeletelni és kiemelni a kockákat). Vendégeknek kisebb formákban készítenék egyszemélyes adagokat.