Ételízesítő házilag (vegán)

Eddig inkább a szárított változatot részesítettem előnyben, most azonban az esős idő miatt erről szó sem lehetett. Az alapanyag viszont már megvolt, így kipróbáltam a sózásos módszert is. Paprikát évről évre teszek el ilyen módon, most pedig vegyes zöldség is került az üvegekbe.

Hozzávalók
minél többféle zöldség tetszőleges összetételben és arányban; nálam most a következők kerültek bele: 1 csomó répa, 2 csomó petrezselyemgyökér, 1 közepes zeller, 1 karalábé, 2 fej vöröshagyma, 5 piros húsú paprika, 2 paradicsom
minden kg előkészített zöldségre számítva 25 dkg só, vagy ha úgy jobban tetszik - fejszámoláshoz - a zöldség tömegének negyede (felének a fele) sóból; nálam most 1,6 kg (160 dkg) lett a zöldség, így 40 dkg sót tettem hozzá
ezzel a mennyiséggel tele lett két 720 ml-es és egy 400 ml-es üveg

Megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd húsdarálón áthajtjuk a zöldségféléket. Megmérjük a darálékot, és hozzákeverjük a megfelelő mennyiségű sót. Pár órát állni hagyjuk, hogy levet eresszen, majd száraz üvegekbe kanalazzuk, lefedjük (erre megteszi az olyan fedő is, ami már deformálódott és nem zár légmentesen), és hűtőben tároljuk. Fontos, hogy felhasználáskor csak tiszta kanállal nyúlunk bele. A színe egy idő után nem marad olyan szép élénk, mint frissen, de az íze változatlan és a sónak köszönhetően nem romlik meg. Kanálnyi mennyiségben, ízesítőnek használjuk, figyelembe véve a sótartalmát (20%, egyötöd rész).

A petrezselyem és a zeller zöldjét is bele lehet darálni, de én azt jobban szeretem inkább szárítva eltenni és a főzés végén morzsolni az ételbe. Langyos, szellős helyen felakasztom, így pár nap alatt zörgősre szárad, megőrizve színét és aromáját. Ekkor lehúzom a leveleket a vastag szárakról és így teszem el jól záródó üvegbe; majd felhasználáskor morzsolom apróra.
 

Cukkinis és zöldbabos szósz vagy szendvicskrém (vegán)

A Reformházban tett legutóbbi látogatásomkor teljesen lenyűgözött a vega zöldségpástétomok és szószok választéka. Összetételüket elolvasva azonban hamar eldöntöttem, hogy nem onnan fogom feltölteni a kamrát télire. No nem azért, mert bármi kivetnivalót találtam volna bennük, hanem mert megállapítottam, hogy inkább tizedannyi pénz és némi szabadidő befektetésével lesznek nekünk ilyesmijeink.

A piaci jószerence úgy hozta, hogy pár nappal később már a tettek mezejére léptünk az idei első befőzős hétvége keretében. Volt ugyanis minden a kencék királyához, a zakuszkához, bőven is. Így hát szombaton  - amolyan "bemelegítésképpen" - ebből főztünk egy menetet, vasárnap pedig az ismétlésen túl még kétféle szószt is készítettünk: cukkiniset és zöldbabosat. Utóbbi felvonás jelentett némi logisztikai kihívást, kezdve már a piacon, hogy mindenből vegyünk eleget, de semmiből se vásároljuk túl magunkat, aztán folytatódott itthon a megfelelő méretű és típusú edények optimálisnál kisebb száma meg a konyha szerény mérete miatt, de azért sikerült valahogy megoldani a felmerülő problémákat, és estére már a száraz dunsztban pihent minden, amit eltevésre szántunk. Lelkesedés és további üresüveg-készlet még van, úgyhogy hamarosan folytatjuk.

Bepillantás a száraz dunsztba: arany fedő - zakuszka, fehér fedő - cukkinis szósz, magas üvegek oldalt - zöldbabos szósz

Hozzávalók (6-8 db 4 dl-es üveghez - a babos valamivel jobban fizet)

• 1 dl olaj
• 3/4 kg vöröshagyma
• 1,5 kg (vastag húsú) paprika
• 2 kg paradicsom (lehetőleg Lucullus vagy valami hasonló rostos fajta)
• 2 kg cukkini / 1 kg zöldbab
• 25 nagy bazsalikomlevél
• 4 teáskanál őrölt paprika
• 2-3 teáskanál só

Megtisztítjuk a hagymát, ledaraboljuk a csutkájáról a paprikát, meghámozzuk és magtalanítjuk a cukkinit, forró vízbe mártás után lehúzzuk a paradicsom héját és kivágjuk a száránál található kis zöld részt. Húsdarálón áthajtjuk az előkészített zöldségfékléket, külön-külön tálba gyűjtve a darálékot. A babos változathoz a végek eltávolítása után 1 cm-es darabkákra aprítjuk a zöldbabot (legegyszerűbben úgy, hogy marokra összefogjuk és deszkán elszeleteljük - méteres babból különösen könnyen megy).

5-6 literes, vastag aljú fazékba öntjük az olajat, és időnként megkeverve puhára pároljuk rajta a hagymát. Amikor zsírjára sült, hozzáadjuk a többi előkészített zöldségfélét, fölforraljuk, majd kis lángon, időnként megkeverve sűrűre főzzük. Közben ízesítjük az összevágott bazsalikommal, a paprikával és a sóval. Akkor van kész, amikor legalább 5 percnyi csendes rotyogtatás után megkeverve már nem érezzük, hogy le volt ülepedve a sűreje, hanem ekkor is egyenletesen sűrű az egész. Ezen állapot eléréséhez szükséges idő a felhasznált alapanyagok víztartalmától függően 1-2 óra. (Ha darálás után áll alattuk a lé, abból érdemes valamennyit leönteni és például üdítőitalként elfogyasztani, de ne vigyük túlzásba, mert ha túl száraz, akkor meg nem fő rendesen, különösen a babos.)

Közben elmosogatjuk az üvegeket, nagy tepsire állítva berakjuk a sütőbe, és 120 fokra kapcsolva 20-30 percig melegítjük, majd bent hagyjuk hűlni. A fedőket vízben kifőzzük (forrás után még néhány perc, plusz utána abban hagyjuk hűlni).

Forrón üvegekbe kanalazzuk a kész szószt, lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd takarókba bugyolálva (száraz dunsztban) hagyjuk kihűlni.

A polcra rakás előtt ellenőrizzük, hogy behúzódott rajuk a fedő (homorú a közepe, illetve nem lehet benyomni): ez tanúskodik a légmentes zárásról, így - annak ellenére, hogy nem tettünk bele tartósítószert - nem fog megromlani a tartalma. Felbontás után hűtőben tároljuk és 3-4 napon belül fogyasszuk el (ha netán valamelyiknek nem zár jól a fedele, az szintén felbontottnak tekintendő és most frissen még gond nélkül felhasználható).

Én 4 dl-es üvegekbe szokam rakni efféléket, mert ez pont elegendő mennyiség 2 adag tésztára. Ezek a mostani fajta szószok kicsit a zakuszkára is emlékeztetnek, úgyhogy az alap felhasználási módon túl pizzafeltétnek vagy kenyérre kenve is el bírom képzelni őket.

Félbarna, tejes palacsinta (laktovegetáriánus)

Sokféle reformos palacsintát kipróbáltam az elmúlt években, a jobbakat többször ismételve, a feledhetőekből csak annyit megjegyezve, hogy mitől óvakodjak a jövőben. Jó ideig vegán változatok álltak a toplista élén, de mivel Isti nagy tejimádó, csak a tojást mellőzi elvből, logikus cél lett a laktovegás kedvenc megkeresése is. Nem szakad, nem ragad, vékonyra is süthető, tojásmentes, és még barna liszt is rejtőzik benne. Íme:

Hozzávalók

• 5 evőkanál (kb. 10 dkg) Graham-liszt
• 5 evőkanál (kb. 10 dkg) sima liszt
• csipet só
• 1 bögre (2,5 dl) tej
• annyi szódavíz (vagy szénsavas ásványvíz), hogy palacsintatészta sűrűségű keveréket kapjunk (ne cseréljük ezt is tejre!)
• 2 evőkanál olaj

Összekeverem a kétféle lisztet és a sót, majd simára dolgozom a tejjel. Felhígítom a vízzel, végül belekeverem az olajat is. Felforrósított palacsintasütőben megsütöm. Ha nem akar vékonyra szétterülni, mert sűrű a tészta, akkor további szódavizet keverek még bele (álltában is sűrűsödik). A tésztába kevert olajnak köszönhetően plusz olajozás nélkül sem ragad a teflon palacsintasütőbe. Bekeverés után azonnal süthető, de ha úgy jön ki a lépés, el lehet tenni a hűtőbe, majd felkeverés és némi hígítás után később sütni. Tetszőleges töltelékkel megkenem, és feltekerve tálalom. Sütés közben esik a legjobban, folyamatosan enni, ahogy elkészül. Szerintem házi baracklekvárral az igazi, Isti meg a barna cukor + fahéj töltelékre esküszik.

Ha pedig netán nincs itthon tej, akkor továbbra is jól jönnek a vegán változatok (ebben a gyűjteményben rögtön az első kettő).

Bodzás cobbler (laktovega)

Magunkat ismerve, az első tavaszi gyümölcsöket frissen, nyersen, magukban fogjuk befalni. Dehogy "pocsékoljuk" süteménybe! Az évjáratos, kompótként már nem kelendő befőttekkel viszont jobb nem is történhetne, mint hogy valami nagyon gyümölcsös desszertté alakítsam őket. Az alábbi megoldás annyira ízlik mindkettőnknek, hogy már ismétlés is volt belőle. A receptet a GoodFood májusi számában találtam, kicsit átalakítottam, és így megtartom mint alapreceptet.

Hozzávalók 24 cm-es piteformához

2 kis üveg (2 x 370 ml) bodzabefőtt (vagy tetszőleges más befőtt)
1 evőkanál keményítő

10 dkg teljes kiőrlésű liszt (vagy zabpehelyliszt)
5 dkg darált mandula (vagy mogyoró vagy dió)
1-2 evőkanál barna cukor
1 kávéskanál sütőpor
5 dkg hideg vaj
1 evőkanál vaníliakivonat
75 ml tejszín (vagy zsíros tej)

fél marék mandulaforgács (vagy aprított mogyoró vagy dió)


Nagyjából leöntöm a befőtt levét, piteformába öntöm a gyümölcsöt, a nagyobb darabokat falatnyira vágom. Rászórom a keményítőt és kanállal óvatosan összeforgatom. (A lére nem lesz szükség, meg lehet inni.)
Tálba szórom a lisztet, a darált mandulát, a porcukrot (mákdarálón áthajtva vagy kávédarálóban porítom) és a sütőport, összemorzsolom a felszeletelt vajjal, majd kanállal hozzákeverem a vaníliakivonatot és a tejszínt.
Lisztbe mártott kanállal kisebb diónyi darabkákat szaggatok belőle a gyümölcs tetejére. Végül rászórom a mandulaforgácsot.
170 fokon, légkeveréssel addig sütöm, míg a tetején szépen megpirul a tészta és a mandula, alul pedig forr a gyümölcsös réteg (kb. 25-30 perc).
Langyosan, a sütőformában tálalom.

 

Félbarna, dagasztás nélküli pizzatészta (vegán)

Bár van bevált receptem a témára, a márciusi GoodFood receptjét muszáj volt kipróbálnom. Kíváncsi voltam ugyanis, hogy milyen pizzát eredményez a kevés élesztővel kevert, hosszan kelesztett tészta. A dagasztás nélküli kenyérnél már bejött, így itt is jó eredményt reméltem. Még úgy is, hogy a fehér liszt felét Graham-lisztre cseréltem, hadd legyen annyival is egészségesebb. A feltétbe pedig belekerült a babbal töltött krumpli után megmaradt kevéske bab, kiegészítve saját eltevésű paradicsommal. (A magazinban szereplő vega feltétekkel is megenném alkalomadtán, de így hó végén kiváló volt ez a meglévő készletből összerakott változat is.)

Hozzávalók 4 személyre, 2 nagy pizzához

a tésztához:

• 30 dkg finomliszt
• 30 dkg Graham-liszt
• 2 teáskanál só
• 1 dkg friss élesztő
• 1/2 liter langyos víz
• 2 evőkanál olaj

• 1-2 marék liszt a gyúráshoz
• 1 evőkanál búzadara a szóráshoz

a feltéthez (laktovega):

• 4 dl zöldséges szósz
• 3,5 dl paradicsomkoktél
• maradék babos ragu (természetesen kimaradhat, de nem rontotta el, és legalább elfogyott ez a pár kanálnyi is)
• 1/2 teáskanál só
• 1 teáskanál szárított bazsalikom (vagy tetszőleges más zöld fűszer)
• 15 dkg sajt (nálam fűszeres házi sajt a piacról)

Nagy tálba szórjuk a kétféle lisztet, összekeverjük a sóval, belemorzsoljuk az élesztőt, majd fakanállal hozzákeverjük a vizet és az olajat. Sűrű, de éppen keverhető, ragacsos massza lesz belőle. Letakarjuk, és hűvös helyen állni hagyjuk legalább 6 órán át. (Én kb. egy óra elteltével, mikor már láthatóan elkezdett benne dolgozni az élesztő, betettem egy éjszakára a hűtő legalsó polcára.)
A duplájára kelt tésztát ismét átkeverjük a fakanállal, és most már szobahőmérsékleten hagyjuk fél-egy óráig. Lisztezett munkalapra borítjuk, kettévesszük, és lisztes kézzel gombócokká gyúrjuk.
Szilikonlapot (vagy jó minőségű sütőpapírt) terítünk két nagy sütőlemezre. Meghintjük kevés búzadarával, és kinyújtjuk rajtuk a tésztagombócokat. 10-15 percig pihentetjük; ezalatt elkészítjük a feltétet (összekeverjük a paradicsomszószokat a fűszerekkel, lereszeljük a sajtot) és bemelegítjük a sütőt 200 fokra.
A tésztára rakjuk a feltétet, és 200 fokon, légkeveréssel kb. 20 perc alatt megsütjük (szépen megsült egyszerre a kettő, a végén az alsót kellett följebb raknom pár percre, hogy picit megpiruljon a tetején a sajt).

Puha, levegős, kiváló állagú tészta lett, megérte kipróbálni. Az íze is más, mint a gyors változatnak. Nem csak pizzához fogom használni, hanem mindenféle zöldséges lepény alapjaként is. Igaz, hogy készítésekor jó előre kell gondolkodni a hosszú kelesztés miatt, munka viszont alig van vele.
 

Almás lepény, egyszerűen (vegán)

Az idén rekordmennyiségű hullott alma feldolgozásán vagyunk túl, de persze mindig szívesen elfogadunk egy újabb adagot. Nem baj, ha ütődött, és esetleg kukacos is - több a tisztítási veszteség, de a végtermékről már senki meg nem mondaná, hogy nem első osztályú gyümölcsből készült.

Ez a lepény lazán elnyel pár kiló ilyen, gyors fogyasztásra való almát. Egyszerű kelt tészta van az alján, azon pedig jó vastag töltelékréteg, és ennyi. Nem egy agyonbonyolított darab, de nem is hiányzik belőle semmi csavar: ez így finom, ahogy van. Megcsinálni sem nagy ügy, a munka oroszlánrésze az alma előkészítése.

Hozzávalók
a tésztához: 25 dkg Graham-liszt, 25 dkg finomliszt, 1 csapott teáskanál só, 3 evőkanál barna cukor, 1/2 teáskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, 2 dkg friss élesztő, kb. 3,5 dl langyos víz
a töltelékhez: 3-4 kg hullott alma, 1 teáskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, 2 evőkanál zabkorpa (puha, lédús almához mehet 3 kanállal is)
egyebek: olaj a tepsi kikenéséhez, 2 evőkanál barna cukor a tetejére + további cukor vagy méz ízlés szerint a tálaláskor

Elkészítése
Kézzel vagy géppel összegyúrjuk a tészta hozzávalóit (úgy adagoljuk a vizet, hogy lágy legyen, de éppen ne ragadjon). Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
Közben megmossuk és feldaraboljuk az almát, és kireszeljük a héjából. Leöntjük a levét (és megisszuk), de kifacsarni nem kell. Hozzákeverjük a fűszert és a zabkorpát (ez utóbbi jó nedvszívó, tökéletesen gondoskodik róla, hogy a töltelék ne áztassa el a tésztát).
Nagy tepsit (az enyém 39x30 cm-es, és 5,5 cm mély) vékonyan kiolajozunk, beleborítjuk a megkelt tésztát, és kézzel széthúzzuk benne, jó magas peremet kialakítva a széleken. Rákanalazzuk az almát és nagyjából elegyengetjük, majd meghintjük kevés barna cukorral.
Hideg sütőben indítva 180 fokon kb. 30 percig sütjük. Akkor van kész, mikor láthatóan pirul a szélén a tészta.
Langyosan már szeletelhető, de kihűlve is finom. Édesszájúaknak ízlés szerint további cukor vagy méz kerülhet még a tetejére a tányérjukon.

 

Almás "edd meg" pite (vegán)

Kellemes kihívás számomra, hogy megfelelő recepteket rakjak össze a különféle Natura lisztkeverékekhez. Miután tapasztalatom szerint a zacskón szereplő felhasználási javaslat túl általános és nem is mindig nyerő, az összetétel alapján igyekszem kigondolni, hogy mi az a tésztaféle, amiben ízre és állagra is jó eredményt ad. Túl sokat persze nem érdemes elmélkedni rajta, a kipróbálás a biztos.

Most például a zabkenyérlisztből egy pitetésztát készítettem. Én nem kedvelem a túlságosan zsíros tésztákat, így jórészt vízzel állítottam össze; a keverékben található zabpehelyliszt úgyis ad neki egy omlós jelleget. Jó alap bármilyen édes pitéhez. Én most bőséges mennyiségű almás tölteléket tettem a vékony tésztára, de tetszőleges más gyümölccsel is készíthetünk hasonlót. Mivel a vízzel főzött "puding" áttetsző, szépen látszanak benne a gyümölcsdarabok.

Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű formába
Tészta: 25 dkg zabkenyérliszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 1 evőkanál barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, kb. 1,5 dl víz
Töltelék: 4 közepes alma, 0,5 liter víz, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 evőkanál citromlé, 1 evőkanál barna cukor (illetve tetszőleges édesítő ízlés szerint), 2 púpozott evőkanál keményítő, 1 marék mazsola (elhagyható)
Továbbá: 1-2 evőkanál olaj a forma kikenéséhez és 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara a töltelék alá

Elkészítése
Az almákat megtisztítjuk, majd a nyolcad cikkeket keresztben vékony szeletekre vágjuk, bele a citromos vízbe. Hozzáadjuk a fahéjat és a cukrot is, és felforraljuk. Közben a keményítőt simára keverjük pár kanálnyi hideg vízzel, majd kevergetve hozzáöntjük az almához, és megvárjuk, míg besűrűsödik a leve. Ha használunk, akkor hozzákeverjük a mazsolát is.
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra.
Egy tálban összekeverjük a tészta poralakú összetevőit, majd a folyadékokkal összeállítjuk. A vizet úgy adagoljuk, hogy puha, de nem ragacsos gombóccá álljon össze - eleinte tűnhet lágynak, mert utána pár perc alatt érezhetően keményedik.
Vékonyan kiolajozunk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleegyengetjük a tésztát, jó magas peremet kialakítva a szélén. Vékonyan megszórjuk tönkölydarával, majd ráöntjük az almás tölteléket.
Betesszük a sütőbe, és 25-30 percig sütjük, míg a tészta láthatóan barnul és körben elválik a formától.
Langyosan csak a formából lehet kikanalazni, de ha meg bírjuk várni, hogy kihűljön, akkor torta módjára szeletelhetjük is (hidegen egy jó puding állagú lesz a teteje).

Instant gyümölcsleves (laktovega vagy vegán)

Az üveg tartalmát egy tálba öntjük, majd felöntjük tetszés szerinti mennyiségű hideg tejjel (vagy vegánok natúr gyümölcslével), és csipet őrölt fahéjjal ízesítjük. Már tálalhatjuk is!

Na és mi van az üvegben?
Azt se nehéz megcsinálni: Körülbelül egyforma mennyiségű nyári almát és őszibarackot kimagozunk, meghámozunk és negyedekbe, vagy ha nagyobbak, nyolcadokba vágunk. Vastag aljú edényben kevergetve jól összeforraljuk ízlés szerinti édesítővel és kevés citromlével (5-10 perc, a gyümölcs mennyiségétől függ a szükséges idő - a hőkezelés tartósítja, de nem kell agyonfőzni). Legyen valamivel édesebb, mintha dzsemet főznénk, mert felhasználáskor majd hígítjuk. Dzsemhez hasonló, de attól jóval darabosabb gyümölcsmasszát kapunk, melyet kiforrázott üvegekbe kanalazunk, a betöltött üvegeket a fedő rácsavarása után pár percre fejreállítjuk, majd egy plédbe bugyolálva hagyjuk kihűlni. Ha bármikor kedvünk szottyan egy szupergyors gyümölcslevesre, kibontunk egyet, tejjel vagy gyümölcslével elkeverjük, s ha akarjuk, ízlés szerint fűszerezzük. Alma és barack helyett más gyümölcsökből is készíthetünk ily módon levesalapot.
 

Bodzavirágos amerikai palacsinta vagy gofri (vegán)

Jó ideje gazdagon virágoznak a környékbeli bodzabokrok, úgyhogy egy-egy kellemes séta keretében gyakran gyűjtünk róluk egy csokornyi illatos virágot. Itthon aztán fel lehet dobni vele a limonádét, vagy belesütni valamilyen tésztába. Most éppen ebbe:

Egy nagy tálba szórtam 15 dkg háromgabonás süteményport*, majd 3-4 részletben hozzáadtam kb. 3 dl vizet, és simára kevertem (a normál palacsintatésztánál sűrűbb legyen). Beletépkedtem 6-7 nagy bodzavirágtányérról a virágokat, kihagyva a vastag zöld szárakat. Aztán kevertem még hozzá 1 evőkanál sötétbarna nádcukrot, 1 evőkanál lenmaglisztet és 1 teáskanál szódabikarbónát, végül pedig 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat. (Bodzavirágszezonon kívül használhatunk szárított bodzavirágot, vagy egyszerűen ki is hagyhatjuk ezt belőle - az alap így is remekül használható.)

Az amerikai palacsintához felforrósítottam egy teflon palacsintasütőt, és evőkanálnyi adagokat tettem bele a tésztából, amik kisebb tenyérnyire terültek el. Mikor már nem látszott teljesen nyersnek a tetejük sem, megfordítottam őket, és a másik oldalukat is világosbarnára sütöttem. Fontos, hogy kis lángon csináljuk mindezt, mert ha túl gyorsan sütjük, nyers marad a közepük.

Próbaképpen gofrisütőben is sütöttem néhány adagot ugyanebből a tésztából. Sokkal tovább kell sütni, mint a hagyományos tésztákat, de egyébként ízletes és ropogós csemege lesz türelmünk jutalma.

Akácmézzel megkenve, friss eperszeletekkel kirakva tálaltam mindkettőt. A rácsorgatott méz mennyiségével ízlés szerint szabályozható az édessége. Aki akarja, tejszínhabbal is megfejelheti még (csak úgy már nem lesz vegán).

* Nekem még egy régebbi beszerzésből van ilyenem, egyébként sajnos kivonták a forgalomból. Vanília nélküli változata, a háromgabonás kenyérliszt viszont elérhető, készítsük ebből, csak tegyünk még mellé 1 teáskanál vanília kivonatot vagy az 1 evőkanál barna cukor házi vaníliás cukor legyen.
 

Amarantos zöldségleves (vegán)

Nemrégiben az amarantmag lehetséges felhasználásáról érdeklődött egy olvasóm. Az eddig fent lévő egyetlen ilyen receptemben tarhonyát és krumplit meg paszternákot tettem mellé, és egytálételt készítettem belőle. De természetesen más módon is felhasználható ez a pici, de a szakirodalom szerint igen egészséges mag. Az alábbiakban egy tavaszi zöldségleves receptjét írom le, de ugyanezt az alapot tetszőleges más, szezonális zöldségekkel is készíthetjük az év bármely szakában.

Amarantos zöldségleves

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 adaghoz):

• 1 dl amarantmag
• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1,5 liter víz
• 2 evőkanál sós paprikakrém
• 2-3 evőkanál szárított zöldség
• 25 dkg zsenge zöldborsó (nálam most fagyasztott)
• 1 zsenge karalábé
• 1 csokor petrezselyemzöld
• a karalábé kis, zsenge levelei
• 5-6 evőkanál burgonyapehely

Elkészítése:
Egy nagy, vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, és kevergetve átpirítjuk rajta az amarantmagot. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a paprikakrémet és a szárított zöldséget, és forrás után lefedve, kis lángon addig főzzük, míg az amarantmag érezhetően puhul (15-20 perc). Ekkor hozzátesszük a borsót, majd amikor már az is majdnem jó, a meghámozott és felkockázott karalábét is (ha friss borsót használunk, azt ráérünk a karalábéval együtt hozzátenni). Hozzáadjuk az összevágott petrezselyem- és karalábézöldet, valamint állandó kevergetés mellett hozzászórjuk a burgonyapelyhet, addig sűrítve vele a levest, hogy az amarantmag már ne üljön le az aljára, hanem inkább lebegjen a lében. Ennyi főzés elég is volt a zsenge karalábénak, úgyhogy már tálalhatjuk is.

Tipp: Ugyanezt az amarantos alapot más zöldségekkel is dúsíthatjuk, csak ha több főzést igényelnek, akkor annak megfelelő időben tegyük őket hozzá a fővő amaranthoz, valamint válasszunk hozzájuk illő fűszerezést (a friss tavaszi zöldek magukban is ízletesek, én most azért voltam ennyire visszafogott).
 

Paszternákos zöldborsóleves nokedlivel (vegán)

Tél és tavasz találkozása ez a leves, igaz, nálam most készletleépítés jegyében: a sufniban még némi paszternák, a fagyasztóban pedig tavalyi zöldborsó lapult, amit igencsak ideje már felhasználni. Az igazi újdonság pedig a vegán nokedli: korábban csak barnalisztből próbáltam, de még tojással, most viszont végképp eljött az idő, hogy tojás nélkül tegyek egy próbát. Én mindig tányérból, kanállal szaggatom a nokedlit, némi gyakorlattal így is megy gyorsan, és szerintem szebb alakú és jobb állagú így, mintha a külön erre szolgáló célszerszámmal csinálnám.

Paszternákos zöldborsóleves nokedlivel

(vegán recept)

Hozzávalók (4-5 tartalmas adaghoz):

A leveshez:

• 1 nagy paszternák
• 50 dkg fejtett zöldborsó (fagyasztott)
• 1-2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1,5 liter víz
• 1 teáskanál só
• 1 mokkáskanál kurkuma

A vegán nokedlihez:

• 15 dkg háromgabonás kenyérliszt
• 1 csipet só
• 1 mokkáskanál kurkuma (szép sárga színe lesz tőle)
• kb. 1 dl víz

Elkészítése:

A paszternákot meghámozzuk, és apró (kb. borsószemnyi méretű) kockákra vágjuk. Egy nagy, vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, és kevergetve addig pirítjuk rajta a paszternákot, amíg kezd egy kis színt kapni. Felöntjük vízzel, majd hozzáadjuk a borsót is, és felforraljuk. Ízesítjük a sóval és a kurkumával.

Közben egy mélytányérba rakjuk a nokedli poralakú összetevőit, elkeverjük, mélyedést csinálunk a közepébe, ide öntjük 2-3 kisebb részletben a vizet, és egy fakanállal simára keverjük. Egy lágy, de nem folyós, alig ragadós tészta a cél. Fém evőkanalat a forró levesbe mártunk, majd a tányér széléről kis tésztadarabokat csipegetünk vele a levesbe. Fontos, hogy forrjon a leves és mindegyik nokedlivel mártsuk bele a kanalat, így nem ragad hozzá a tészta. Az utolsó nokedli belerakása után még 4-5 percig főzzük, szükség esetén utánaízesítjük, és már tálalhatjuk is.

Tipp: Nem csak levesbetétnek, hanem köretnek is készíthetünk ily módon nokedlit, például zöldségpaprikás mellé. Ebben az esetben bő vizet forraljunk neki, enyhén sózzuk meg, főzés után a kész nokedlit pedig szűrjük le és forgassuk össze pici hidegen sajtolt napraforgóolajjal.


Idő: kb. fél óra elteltével lehet enni, és ez majdnem végig munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.

Almás-diós püspökkenyér vagy muffin (vegán)

A télről maradt fonnyadt almák utója végezte az alábbi süteményben a minap. Picit alakítottam a régebbi recepten, nem is eredménytelenül, hiszen lazább, "sütisebb" állagú lett így, a tetejére rápirult barnacukor pedig finom karamelles ízzel egészítette ki ezt az egészséges uzsonnáravalót. Nem igényel semmilyen különleges vagy romlandó hozzávalót, gyorsan összedobható, úgyhogy számomra az alapreceptek között a helye!

Almás-diós püspökkenyér (vagy muffin)

(vegán recept)

Hozzávalók:

• 4 közepes (kb. 40 dkg) alma
• 25 dkg Graham liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj (kisebb része helyett mehet őrölt szegfűszeg is, ha szeretjük)
• 3 +1 evőkanál barnacukor
• 2 marék dió
• kb. 1 dl víz
• 1 evőkanál olaj a forma kikenéséhez

  
Elkészítése:

Az almákat négybe vágjuk, eltávolítjuk a magházukat, majd tökreszelőn kireszeljük őket a héjukból. A diót deszkán, késsel durvára vágjuk. Egy nagy tálban fakanállal gyorsan összekeverjük a tészta hozzávalóit (a barnacukorból a 3 evőkanál kell ide); a vizet úgy adagolva, hogy egy jól keverhető, de elég sűrű massza legyen (sok függ az almák méretétől és nedvességtartalmától). Vékonyan kiolajozunk egy 25 cm-es püspökkenyérformát, beleöntjük a tésztát, kanállal nagyjából elsimítjuk a tetejét, majd megszórjuk 1 evőkanál barnacukorral. Hideg sütőben indítva 180 fokon 45 percig sütjük, majd utána még 15 percig az elzárt sütőben hagyjuk. Eddigre jól átsül, a külseje pedig szépen meg is pirul. (Ne ijedjünk meg, ha a tűpróba még kicsit nedvesnek mutatja a belsejét - ha hűl egy kicsit, épp jó lesz.) Langyosan és kihűlve egyaránt finom.

Tipp: Ugyanezt a tésztát püspökkenyér helyett muffinnak is elkészíthetjük, csak akkor rövidebb sütési idővel számoljunk. Dió helyett mogyorót vagy más olajos magot is tehetünk bele, illetve egy részét lecserélhetjük aszalt gyümölcsre (például mazsolára vagy almadarabokra), ahogy tetszik.


Idő: kb. 15 perc munka az elején az összerakás + 60 perc sütés
Pénz: 350 Ft a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.
 

Tejes Graham kifli (lakto-vega)

A mindennapi lisztáru időnként nem kenyér, hanem például kifli formában kerül nálunk az asztalra. Természetesen ennél is a barnára esküszöm. Főleg, hogy sikerült kifejlesztenem egy olyan változatot, ami ugyanolyan finom, foszlós belsejű, mint a fehér lisztes, csak sokkal laktatóbb és egészségesebb. Ez is kétségkívül frissen, melegen a legjobb, amikor ráolvad a vaj, de vászonzsákban elrakva másnapra sem lett kellemetlenül száraz (harmadnapra meg nem maradt, hogy tovább tesztelhettem volna az eltarthatóságát).

Tejes Graham kifli

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (8 darabhoz):

• 2,5 dl langyos tej (lehetőleg zsíros, házi - sovány tej mellé tegyünk bele pár deka vajat)
• 2 dkg friss élesztő (vagy 7 g szárított)
• 1 teáskanál barnacukor
• 25 dkg Graham liszt
• 25 dkg fehér liszt
• 2 teáskanál só
• még 0,5-1 dl tej

Elkészítése:
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben, majd a többi hozzávalóval együtt puha, nem ragacsos tésztává gyúrjuk (kézzel vagy kenyérsütő gép Dagasztás programját használva). Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra), majd kézzel enyhén átgyúrjuk, és felezgetve 8 darabra vágjuk. Az egyes darabokból gombócot formázunk, majd jó arasznyi átmérőjű körré nyújtjuk, feltekerjük, és kifli formájúra hajlítva egy szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk (2*4-es elrendezésben épp elférnek a tűzhely nagy tepsijén). Langyos helyen (például 50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőben) ismét kelni hagyjuk. Mikor láthatóan megnőttek (kb. fél óra), 200 fokra kapcsoljuk a sütőt, és 25-30 percig sütjük a kifliket. Akkor vannak kész, mikor láthatóan megpirult a külsejük alul-fölül, és az aljukat megütögetve kongó hangot adnak (mint a kenyér). Rácsra szedve hűlni hagyjuk. Ami nem fogy el frissen, azt vászonzsákban vagy konyharuhába tekerve tesszük el későbbre.

Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, és 15-20 percnyi munka van vele
Pénz: kb 30 Forint / darab
Hazai alapanyagokból.

Korábban itt írtam egy vegán (tej- és tojásmentes) kiflireceptet, teljes kiőrlésű tönkölylisztből - de ez is elkészíthető Graham lisztből is, ha úgy tetszik. A barna és a fehér liszt aránya egyébként tetszés szerint módosítható, csak azt vegyük figyelembe, hogy a fehér liszt kevesebb folyadékot kíván. A csak barnalisztes változat sötétebb és tömörebb tésztájú, és kevésbé bírja a tárolást. Szerintem ez a feles arány jól egyesíti a kettőnek az előnyeit, így az egészséges mivolta nem megy az állag és az eltarthatóság rovására.

Dagasztás nélküli kenyér, újra (vegán)

Jómagam nem vagyok egy nagy kenyérfogyasztó. Hetekig megvagyok úgy, hogy nincs itthon kenyér, és egyáltalán nem is hiányzik. Persze, valamilyen sütemény vagy keksz szinte mindig van, s mivel ezekből még az édes műfaj is csak igen visszafogottan édes nálam, sokszor simán elmennek főételnek is, nem csak desszertnek. Lisztáru téma tehát kipipálva. Isti viszont határozottan kenyeres - reggelire, vacsorára, vagy épp az ebéd mellé is szívesen fogyasztja. Már ha van itthon. Vagyis ha sütöttem. Friss, meleg kenyérnél persze én is szívesen társulok az evésbe, úgyhogy egy fél kiló lisztből sült kenyér háromnegyede gond nélkül elfogy azon melegében. Szóval naponta süthetnék, akkor sem volna minek megszáradnia. Időnként jólesik a kézi gyúrással meg a különféle lisztekkel, ízesítésekkel eljátszani, no de ilyen gyakorisággal azért sok lenne. (Sok is, olyankor egyszerűen elmarad a kenyérsütés, és eszünk mást.) Előkerestem hát a legegyszerűbb bevált receptemet a témában, és ha épp nincs kedvem kreatívkodni, akkor este bekeverem, másnap délelőtt meg megsütöm a jó öreg dagasztás nélküli kenyeret.

Kicsit persze megint továbbfejlesztettem a régi változatához képest, most így esik a legjobban a végeredmény, mindkettőnknek:
Belevalók: 25 dkg Graham liszt és 25 dkg fehér liszt, 2 teáskanál só, 0,5 dkg friss élesztő, kb. 3 dl kézmeleg víz, hogy fakanállal épp keverhető tészta legyen belőle. (Újabban a Tápió Malom Graham lisztjét használom, és igen elégedett vagyok a minőségével. Ez olyan igazi Graham liszt: nagy korpaszemcsék is vannak benne igen jó mennyiségben, úgyhogy csak ebből sütve igen tömény kenyér lesz - egyszer kipróbáltam, bár előre sejtettem az eredményt: tömör, nedves, igazi barna kenyér. Így "hígítva" is igen jó barna, de lényegesen lazább, jobban hasonlít a megszokott bolti kenyerekhez, noha az összetétele és a készítési módja egész más.)
Kelesztés: Letakarva, langyos helyen egy éjszaka (kb. 12 óra, de több se árt meg).
Sütés: Az átkevert tésztát kiolajozott püspökkenyérformába öntöm, és itt hagyom újra megkelni, 50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőben (kb. 1 óra). Utána pedig bekapcsolom 200 fokra, így sül 30 percig, visszább veszem a hőt 180 fokra, így sül még 20 percig, majd az elzárt sütőben hagyom még 10-15 percig. Ezek a hőfokok és idők más ilyen formátumú kelt tésztáknál már beváltak, és ennek a kenyérnek is vastagabb, ropogósabb héja lesz így; anélkül, hogy külön párásítanám a sütő levegőjét. Meg nincs előtte üresjárat, amit pocséklásnak érzek, de nem süthetek előtte mindig valami mást a sütő előmelegítésével egybekötve.

Idő: 14-15 óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 percnyi munka összesen
Pénz: 120 Forint egy adag (kb. 3/4 kilós kenyér lesz belőle) 
 

Pudingos szilvás süti (lakto-vega)

A webáruházas alapanyag-csomagból elsőként a háromgabonás süteményport próbáltam ki. Ez teljes kiőrlésű búza-, árpa- és zablisztből áll, némi vanília-őrleménnyel kiegészítve. Korábban sosem használtam ilyen jellegű kész lisztkeveréket, bár olyan sütireceptem akad szép számmal, amiben többféle liszt is szerepel. Most nem én határoztam meg a belekerülő lisztfajtákat és az arányokat, egyszerűen csak megfeleztem a fél kilós csomagot, és ezt használtam az alábbi sütemény omlós tésztájának alapjaként. Igazán könnyű volt vele dolgozni, és az eredmény is kiváló lett mind állagában, mind ízében.

Mivel nem találtam igazán kedvemre való szilvás pite receptet a neten, csak a szerkezetre vonatkozó ötleteket vettem belőlük, és így valósítottam meg reformosan, tojásmentesen:

Pudingos szilvás süti
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg háromgabonás süteménypor vaníliával
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg vaj
• 1 evőkanál méz
• 1-2 evőkanál hideg víz

A pudinghoz:

• 5 dl tej
• 3 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 evőkanál vanília kivonat
• 2-3 evőkanál méz

A tetejére:

• 12 nagy szem szilva (illetve amennyivel sűrűn ki lehet rakni a tetejét)
• 1 kis marék dió
• 1-2 evőkanál méz

Elkészítése:

1. A tésztához egy tálba öntjük a süteményport, elkeverjük a szódabikarbónával, hozzáreszeljük a hideg vajat, majd a mézzel és szükség szerint egy kis vízzel gyorsan összedolgozzuk (fontos, hogy a vaj ne olvadjon meg a kéz melegétől).
2. Kézzel beleegyengetjük egy közepes méretű tepsibe úgy, hogy jó magas pereme legyen a szélén.
3. Betesszük a sütőbe, azt bekapcsoljuk 180 fokra, és amíg ez előzetesen sül, elkészítjük a pudingot.
4. Ehhez a keményítőt simára keverjük pár kanál tejjel, majd hozzáadjuk a többihez, és kis lángon, állandó kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, a vége felé pedig hozzáadjuk az ízesítőket is.
5. Kiemeljük a sütőből a tepsit a tésztával, és rásimítjuk a pudingot. Kirakjuk a tetejét fél szilvákkal, magházukkal felfelé, belenyomva őket a pudingba. Végül megszórjuk a tört dióval, majd megcsorgatjuk egy kis mézzel.
6. Visszatesszük a sütőbe, és még kb. 15 percig sütjük 180 fokon. Akkor van kész, amikor a tészta láthatóan barnul és elvált a tepsitől - eddigre a szilva is megpuhul és a dió is megpirul a tetején.
7. Kis kockákra vágva tálaljuk. Langyosan és kihűlve egyaránt finom.

Megjegyzés: A tésztája egy nagyon jó omlós alaptészta, más sütikhez is bátran használható.


Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, és kb. fél óra munka van vele
Pénz: kb. 500 Forint
Hazai alapanyagokból, a vanília kivételével.

Kifli teljes kiőrlésű tönkölylisztből (vegán)

Egy nagyon egyszerű kelt tésztát készítettem, azt formáztam meg a szokványos kifli alakra. Természetesen ez jóval sötétebb és laktatóbb, mint fehérlisztes bolti társai. Szépen megkelt, s bár nem az a légiesen könnyed felfújt állag, nem is túl tömör, és még két nap elteltével sem száraz. A tésztába lehetett volna fűszereket is keverni (pl. tetszőleges zöldfűszert vagy kenyérfűszert), illetve díszíteni is lehetett volna a tetejét (pl. durva szemű sóval vagy magokkal - ez esetben rászórás előtt vízzel le kell kenni a tapadás érdekében) - ez most elmaradt, de mint ötletet és variációs lehetőséget feljegyzem, és legközelebb alkalmazom. Azért így natúr is nagyon jót ettem belőle :)


A tészta dagasztását és első kelesztését a kenyérsütőgépre bíztam. Az alábbiak kerültek az üstbe:

• 1 bögre (2,5 dl) langyos víz
• 2 evőkanálnyi étolaj
• 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, átszitálva
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál barnacukor
  
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő (frissből 2 dekát használtam volna)

Figyeltem a tészta összedolgozását, hogy beállíthassam a megfelelő állagot: ehhez kb. 1/2 dl vizet kellett hozzáadnom apránként (inkább innen szeretem megközelíteni a dolgot, nem a ragacsos tészta lisztezése felől, mert akkor óhatatlanul változik az összmennyiség és rossz esetben túlságosan eltolódhatnak az arányok).

A megkelt tésztát kiborítottam az üstből, enyhén átgyúrtam, majd 8 darabra vágtam, igyekeztem közel azonos méretűekre. A darabokból egyenként bő arasznyi átmérőjű köröket nyújtottam (még alálisztezni sem kellett, de ha netán túlságosan ragadna, akkor pici liszttel segíthetünk rajta), majd az egyik széle felől feltekertem, végül meggörbítve tettem a szilikon sütőlappal bélelt tepsire. 2*4-es elrendezésben jól elfért a nyolc kifli a tűzhely sütőlemezén.

Betettem az egészet a sütőbe, de egyelőre még csak 50 fokra melegítettem fel, majd elzártam, és kelni hagytam a tésztát kb. fél óráig. Ezalatt láthatóan megnőttek és kikerekedtek a kiflik.

Utána 200 fokra kapcsoltam, és mintegy 30 percig sütöttem, majd még egy kicsit az elzárt sütőben hagytam. (Akkor jó, ha láthatóan barnulni kezd a külseje, különösen az alja, és megütögetve kongó hangot ad, hasonlóan a kenyérhez.) Rácsra szedve megvártam, míg ehetőre hűl, és már be is falatoztam kettőt finom vajjal - amit ugyan elfelejtettem időben kivenni a hűtőből, de a szeletek hamar megolvadtak a friss, langyos kiflin. A többit pedig konyharuhába bugyolálva tettem el későbbre - így nem gőzölődik be a hűlés során, és nem is szárad ki később.

Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, de ebből csak 15-20 percnyi a munka összesen (a tészta hozzávalóinak bekészítése, meg aztán a formázás a lényegi kézi teendő)
Pénz: kb. 300 Forint volt összesen a 8 kifli, vagyis durván 37 forintra jön ki darabja - viszont garantáltan az és csak az van benne, amit beleraktunk, és kettő már elég a jóllakáshoz
Hazai alapanyagokból.

Gesztenyés-meggyes csiga (vegán)

Nálam a maradék az esetek túlnyomó többségében nem maradék készételt jelent, hanem bontott csomag/üveg hozzávalókat, amelyek eltarthatósága már korlátozott. Ilyenekből volt most készletkisöprés, és lett belőlük ez a sütemény:

Előzetesen kivettem a fagyasztóból 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, hogy felengedjen. Ez lett a töltelék alapja. Miután kiolvadt, hozzákevertem fél üveg (kb. 2 dl) meggylekvárt, 1 evőkanál rumot és 2 evőkanál mézet. (Fontos, hogy lekvár legyen, dzsemből kevesebb mehet csak, hogy ne tolja el az állagot. A rum kihagyható, ha valakit zavar az alkohol, bár a sütés során úgyis elpárolog. Az édesítés mértéke pedig ízlés szerint, nyilván sok függ attól, hogy mennyire édes a lekvár, no meg hogy ki mennyire édesszájú.)

A tésztához 2,5 dl langyos vízben feloldottam 1 evőkanál barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt, és megvártam, míg felfut. Közben egy nagy tálba öntöttem 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet (előzetesen már át volt szitálva, még mikor az ünnepi sütéshez készítettem elő), 1/2 csomag sütőport, 1 csipetnyi sót és 1 evőkanál őrölt lenmagot, és összekevertem. Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, nagyjából elkevertem, majd hozzáöntöttem kb. 1,5 dl étolajat, és így gyúrtam készre. (Szükség esetén víz, illetve liszt hozzáadásával lehet igazítani az állagon. Egy puha, de nem ragadós tésztagombóc a cél, amivel majd alálisztezés nélkül is jól lehet dolgozni. Tönkölyliszt helyett sima teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy Graham liszttel is jó, számtalanszor készítettem már így is - de azért kelt tésztákhoz a tönköly az igazi.)

A tésztát letakarva, langyos helyen kelni hagytam (kb. fél óra), utána formáztam csak meg (ha sietünk, kelesztés nélkül is jó, de azért nem válik hátrányára ez a lépés). A megkelt tésztagombócot megfeleztem, majd külön-külön kb. fél centi vastag téglalapot nyújtottam belőle. Megkentem a fele töltelékkel úgy, hogy az egyik hosszanti szélén egy keskeny sáv üresen maradjon, majd az ezzel szemközti oldala felől óvatosan feltekertem. Cikkcakkban kis trapézokat vágtam belőle, majd az így kapott csigákat a szélesebb oldalukra állítottam és a közepüket kézzel benyomtam (azért szeretem ezt a formázást, mert így a töltelék nem kerül közvetlenül a tepsire, ezáltal biztos nem ég oda). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket (szilikonlap hiányában vékonyan ki kell olajozni a tepsit). 2 adagban sültek meg (2*16 csiga), 180 fokon 25 perc alatt. Amíg az első adag sült, bőven volt időm megformázni a másodikat. Most ebből is csigákat vágtam, de adott esetben egészben, bejgliként is meg lehet sütni (a mákoshoz hasonlóan).

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot, de két óra alatt mindenestül megvan, és ebből kb. 40 perc a munka
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazaiból, néhány apróság kivételével.

Alapreceptek - Pite- és lepénytészták

Háromlisztes alaptészta (vegán):

• 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
• 5 evőkanál kukoricaliszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• kb. 1/2 dl étolaj
• 1-2 evőkanál méz (illetve ízlés szerint lehet több)
  
• 1-2 dl víz, hogy egy összedolgozva könnyen alakítható, nem ragadós tészta legyen belőle
  

Ezzel a tésztával készítettem már:

• Almás pite
• Birsalmás-mákos pitetorta
• Egyszerű barackos pite
• Kókuszos lepény

Zabpehelylisztes alaptészta (vegán):

• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt vagy tönkölyliszt
• 10 dkg zabpehelyliszt
• 1/2 kiskanál só
• 1 evőkanálnyi olaj
• kb. 1,5 dl víz

Ezzel a tésztával készítettem már:

• Almás-körtés pite
• Sütőtökös-mákos pitetorta

Gyors pizzatészta (vegán):

• 2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt vagy Graham liszt
  
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő VAGY 1 dkg friss élesztő, de ezt célszerű felfuttatni a vízben a mézzel/cukorral
  
• 1 teáskanál só
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál méz vagy nádcukor
• kb. 2 dl langyos víz

* nem szükséges kifejezetten keleszteni, ha úgy jön ki, elég, ha addig áll, míg elkészítem a feltétet - de nem válik hátrányára, ha mégis pihen egy fél órát
* a tűzhelyhez tartozó sütőlemezt vékonyan kiolajozom, és kézzel elegyengetem rajta a tésztát, kis peremet csinálva neki a szélén; fogyasztáskor 4, téglalap alakú szelet lesz belőle

Ezzel a tésztával készítettem már:

• Pizza-félék: ebben a bejegyzésben még egy másik tészta szerepel (korábban az volt az alapreceptem), de ezt is készítettem már azokkal a feltétekkel
• Zöld pizza: édesköményes feltéttel
• Pizza sok zöldséggel, szósz nélkül
• Pizza grillezett paprikával és paradicsommal
• Zöldséges pite
• Kelbimbós-krumplis pite
• Krumplis lepény
• Zakuszkás-sajtos lepény
• Gombás pizza

Kefíres/joghurtos kelt tészta (tejes, illetve igény szerint használható hozzá növényi joghurt):

• 1 dl langyos víz
• 1 dkg friss élesztő
• 1 teáskanál méz/nádcukor
  
  
• 30 dkg teljes kiőrlésű liszt
• egy csipet só
• 1/2 dl olaj
• 1 kis pohár (175 g) kefír/joghurt

Ezzel a tésztával készítettem már:

• Szilvás lepény
• Gyümölcsös lepény az ősz jegyében
• Körtés pitetorta Camembert sajttal
• Kapros túrós lepény

Egyéb piték jó alaptésztával (vegán):

• Lugosi Dóra almás lepénye
• Cukkinis-túrós pite (mogyorós tésztával - maga a tészta vegán)
  
• Mese-mákos almás pite (egyszerű búzalisztes tésztával)
  

Alapreceptek - Kevert tészták

1 bögre = 2,5 dl

Palacsinta tej és tojás nélkül (vegán):

búzalisztből:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 1 csipet só
  
• 3-4 dl víz
• 2 dl szódavíz (vagy szénsavas ásványvíz)
• 2-3 evőkanál étolaj

A vizet 2-3 részletben érdemes hozzáadni, így egy mezei fakanállal is gyorsan, könnyen csomómentesre keverhető. Összekeverés után rögtön lehet sütni, és nem kell olajozni a palacsintasütőt, az első előtt sem.

háromféle lisztből vegyesen:

• 4 evőkanál (8 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 4 evőkanál (8 dkg) teljes kiőrlésű rozsliszt
• 4 evőkanál (8 dkg) kukoricaliszt
• 1 1/2 evőkanál étkezési keményítő
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 2 1/2 - 3 bögre víz (álltában sűrűsödik, lehet, hogy sütés közben is hígítani kell egy kicsit)
  
• 2 evőkanál étolaj
  

A vizet 2-3 részletben érdemes hozzáadni, így egy mezei fakanállal is gyorsan, könnyen csomómentesre keverhető. Összekeverés után rögtön lehet sütni, és nem kell olajozni a palacsintasütőt, az első előtt sem.

Töltésre ötletek:

• Kakaós tésztával + különféle mézes töltetek
  
• Banános palacsinta
• Gyümölcsös palacsintatorta
• Fetás palacsinta
• Bodzavirágos palacsinta

Piskóta tej és tojás nélkül (vegán):

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál finomítatlan nádcukor (amúgy meg ízlés szerint; mézzel is jó)
• 1/2 citrom reszelt héja (elhagyható)
• 1 teáskanál vanília kivonat
• kb. 2,5 dl víz (2-3 részletben hozzáadva; a legvégén egy nem túl folyós, jól keverhető tésztát kell kapni)
  
• 1/2 citrom kifacsart leve (ha épp nincs friss citromom, egy csipet citromsavat teszek helyette - ettől indul majd be a szódabikarbóna)
• 6 evőkanál étolaj

Amikhez használtam már:

• Epres pite
• Sárgabarackos-feketeribizlis pite

Csokis piskóta (vegán):

• 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
  
• 1 csipet só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál holland kakaópor (természetesen cukormentes)
• 5 evőkanál étolaj (napraforgó)
• 1 teáskanálnyi vanília kivonat (csak úgy szemre)
• kb. 2,5 dl víz, 2-3 részletben
• édesítés ízlés szerint: pl. 2-3 evőkanál méz vagy finomítatlan nádcukor
  
• 1 evőkanálnyi ecet (10 %-os sima ecet; nem érződik a kész sütiben, ahhoz kell, hogy a szódabikarbónától feljöjjön a tészta)

Amikhez használtam már:

• Kakaós-körtés muffin

Gyümölcstorta alap (vegán):

• 2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 dl étolaj (szemre)
• 2 evőkanálnyi méz (de különben meg kinek-kinek ízlése szerint)
• bő 1 bögre víz (több méz mellé valószínűleg kevesebb is elég)

Amikhez használtam már (de tetszőleges gyümölcs kerülhet rá):

• Kiwis tündértorta (vizes pudinggal vegán)
  
• Epres tündértorta (tejes pudinggal nem vegán)

Gofri (vegán):

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 2,5 evőkanál rizsliszt
• 2 evőkanál nádcukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 kis citrom leve (ha épp nincs itthon citrom, egy csipet citromsavval is jó)
• 0,5 dl olaj úgy szemre
• kb. 4 dl víz (álltában sűrűsödik, úgyhogy sütés közben is kell egy kicsit hígítani még)

A vizet 2-3 részletben érdemes hozzáadni, így egy mezei fakanállal is gyorsan, könnyen csomómentesre keverhető. Ez a mennyiség 10-12 darabhoz elég, és jóval hosszabb ideig kell sütni, mint azt a gofrisütő lámpája mutatja, ráadásul közben nem szabad nézegetni, mert különben csúnyán szétmállik.

Amikhez használtam már:

• Gofri zabpehelylisztből
• Csokis-meggyes gofri

Bögrés mákos (vegán):

• 1 bögre zabkorpa
• 1 bögre búzacsíra
• 1 bögre tetszőleges gabonapehely, vagy akár vegyesen is
  
• 1 bögre mazsola
• 1 bögre darált mák
• ízlés szerint méz (én ki szoktam hagyni, mert nekem a mazsola édessége elég)
• fahéj
• forró víz

Kép róla: Bögrés mákos süti


Joghurtos/kefíres-pelyhes muffin (tejes, bár simán el bírom képzelni növényi joghurttal is):

• 1 pohár (175 g-os) natúr joghurt/kefír
  
• 1 pohár zabpehely vagy tetszőleges gabonapehely (egy régebbi, száraz joghurtospohárral mérve, hogy ne ragadjon bele egy része)
  
• 1 pohár teljes kiőrlésű búzaliszt vagy Graham liszt
  
• 1/2 dl étolaj (csak úgy szemre)
  
• 1/2 dl méz (szintén csak szemre - különben meg ízlés szerint)
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 1 teáskanál sütőpor
• csipet só
• víz a megfelelő állag eléréséhez (kb. 1/2 dl)

Önmagában nem egy nagy szám a tészta, valamilyen gyümölcs kell még a tetejére, például szeder, kopaszbarack, meggy + csoki, stb.


Gyümölcsös lepény alap (vegán):

• 1 és 1/2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  
• 1/2 bögre kukoricaliszt
• 1/2 bögre búzacsíra
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor
• 2 evőkanál finomítatlan nádcukor/méz (illetve ízlés szerint)
  
• 1/4 bögre étolaj (úgy szemre, hogy ne kelljen olajos mérőpoharat mosogatni)
• víz a megfelelő állaghoz: sűrű, de jól keverhető, mint egy muffintészta (kb. 2 bögre; ha befőtt kerül rá, akkor egy része helyett a befőtt leve menjen bele)

Kép róla: Meggyes lepény

Almás pite (és a Mikulás :) (vegán)

A fenyők között, a hóesésben itt jön a Mikulás:

Itt ni:


Két receptből, ebből és ebből barkácsoltam össze ezt az almás pitét, és ez lesz az a változat, amit megtartok. Alaprecept következik tehát:

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
• 5 evőkanál kukoricaliszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• kb. 1/2 dl étolaj
• 1 evőkanál méz
• víz

Félretettem, amíg elkészítettem a tölteléket:
Meghámoztam és felkockáztam 1 kg édes almát, majd hozzákevertem 3 evőkanál kukoricakeményítőt (ennek hiányában kukoricaliszt is jó), 1 teáskanál őrölt fahéjat és 6 nagy evőkanál házi sárgabaracklekvárt.

Vékonyan kikentem a csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta 2/3-ával, peremet csinálva neki a szélén. Elegyengettem rajta a tölteléket. Kinyújtottam a maradék tésztát, picit nagyobbra, mint a pite, majd süteménykiszúróval formákat vágtam belőle, és a nyújtófa segítségével óvatosan ráemeltem. Végül elrendeztem rajta a kivágott alakzatokat, meg a leeső tésztaszélből is azt készítettem még.

180 fokon 30-35 perc alatt megsült, előmelegítés nélkül. A vége előtt 5-10 perccel megkentem egy kis mézes vízzel (1 evőkanál méz, kenhetőre hígítva vízzel), és megszórtam egy kis marék durvára vágott dióval.

Mikor langyosra hűlt, lefejtettem róla a formát, átfordítottam egy nagy deszkára, majd onnan egy pizzatányérra. Ekkor szeletelve még kicsit szétcsúszós volt a töltelék, kihűlve viszont jól tartotta a formáját.

Idő: Jó fél óra az előkészítés + jó fél óra a sütés + némi hűlés, tehát úgy másfél óra elteltével lehet leghamarabb enni.
Pénz: Körülbelül 300 Forintból bármikor kitelik az egész.
Hazai alapanyagokból, a fahéj kivételével.