Egyszerű meggyes-mákos kevert süti (vegán)

A molyok elleni harc részeként rendszeresen átnézem a készleteimet, és különteszem gyors felhasználásra, aminél ezt valami indokolja (ez nem csak kezdődő molyosodás, hanem például közeli - vagy urambocsá' már kicsit elmúlt - lejárat is lehet, illetve a nem bolti árunál egyszerűen csak emlékszem rá, hogy elég régóta megvan már). Ezeket a félretett dolgokat aztán igyekszem mihamarabb beépíteni valamibe, hogy ne menjenek tönkre. Most egy kis mákot meg zabkorpát vettem ki a dobozból, és egy üveg évjáratos meggybefőttel kiegészítve ez az egyszerű desszert lett belőlük.

Hozzávalók

• 3 dl darált mák
• 3 dl zabkorpa (liszttel is jó)
• 1/2 dl barna cukor
• 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
• 1 közepes üveg (4 dl) házi meggybefőtt
• 2-3 dl víz
• 1 evőkanál olaj

Szűrőben lecsepegtettem a meggybefőttet. Összekevertem a mákot, a zabkorpát, a cukrot és a szódabikarbónát, majd hozzáöntöttem a meggylevet és annyi vizet, hogy könnyen keverhető, de ne túl híg tészta legyen belőle. Vékonyan kiolajoztam egy közepes tepsit (25 x 20 cm; vagy kicsit kisebb is jó), beleöntöttem a tésztát, rászórtam a meggyet, és 180 fokra melegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. (Akkor kész, amikor körben elvált a tepsitől és barnulni kezd a széle; ekkor már a közepébe szúrt fogvájóra sem tapad nyers tészta.) Kis kockákra vágva tálaltam. Akinek nem elég édes, megszórhatja nádporcukorral a tányérján.

Tipp: a mákot érdemes mindig frissen darálni, mert ilyen állapotában hamar megavasodik, míg egészben jól tárolható. Mákdarálás után célszerű némi cukrot is áthajtani a darálón, így nem avasodik bele a mák és nem is kell minden egyes használat után szétszedni és kitakarítani. Az igazi mákdaráló nem elvágja, hanem szétnyomja a szemeket, ezért a kávédaráló vagy a késes aprító nem az igazi erre a célra, legfeljebb szükségmegoldás.


Forrás: Lét-tudatos konyha
 

Almás lepény, egyszerűen (vegán)

Az idén rekordmennyiségű hullott alma feldolgozásán vagyunk túl, de persze mindig szívesen elfogadunk egy újabb adagot. Nem baj, ha ütődött, és esetleg kukacos is - több a tisztítási veszteség, de a végtermékről már senki meg nem mondaná, hogy nem első osztályú gyümölcsből készült.

Ez a lepény lazán elnyel pár kiló ilyen, gyors fogyasztásra való almát. Egyszerű kelt tészta van az alján, azon pedig jó vastag töltelékréteg, és ennyi. Nem egy agyonbonyolított darab, de nem is hiányzik belőle semmi csavar: ez így finom, ahogy van. Megcsinálni sem nagy ügy, a munka oroszlánrésze az alma előkészítése.

Hozzávalók
a tésztához: 25 dkg Graham-liszt, 25 dkg finomliszt, 1 csapott teáskanál só, 3 evőkanál barna cukor, 1/2 teáskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, 2 dkg friss élesztő, kb. 3,5 dl langyos víz
a töltelékhez: 3-4 kg hullott alma, 1 teáskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, 2 evőkanál zabkorpa (puha, lédús almához mehet 3 kanállal is)
egyebek: olaj a tepsi kikenéséhez, 2 evőkanál barna cukor a tetejére + további cukor vagy méz ízlés szerint a tálaláskor

Elkészítése
Kézzel vagy géppel összegyúrjuk a tészta hozzávalóit (úgy adagoljuk a vizet, hogy lágy legyen, de éppen ne ragadjon). Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
Közben megmossuk és feldaraboljuk az almát, és kireszeljük a héjából. Leöntjük a levét (és megisszuk), de kifacsarni nem kell. Hozzákeverjük a fűszert és a zabkorpát (ez utóbbi jó nedvszívó, tökéletesen gondoskodik róla, hogy a töltelék ne áztassa el a tésztát).
Nagy tepsit (az enyém 39x30 cm-es, és 5,5 cm mély) vékonyan kiolajozunk, beleborítjuk a megkelt tésztát, és kézzel széthúzzuk benne, jó magas peremet kialakítva a széleken. Rákanalazzuk az almát és nagyjából elegyengetjük, majd meghintjük kevés barna cukorral.
Hideg sütőben indítva 180 fokon kb. 30 percig sütjük. Akkor van kész, mikor láthatóan pirul a szélén a tészta.
Langyosan már szeletelhető, de kihűlve is finom. Édesszájúaknak ízlés szerint további cukor vagy méz kerülhet még a tetejére a tányérjukon.

 

Zabpelyhes babfasírt egyben sütve (vegán)

Életem első egyben sült fasírtja, ami annyira ízletes lett, hogy adott esetben mindenevőknek is nyugodt szívvel feltálalnám. Pedig még véletlenül sem húsból van, sőt, a klasszikus húsutánzatokat és extra alapanyagokat is kerülöm. Ehhez az ételhez akár egy jobb kínálatú közértből is beszerezhetünk mindent, és minimális konyhai gyakorlattal is bátran nekifoghatunk az elkészítésének - talán ezért sikerült nekem is ilyen jól már elsőre? :)

Egy zacskó ki tudja, milyen régi szárazbab akadt a kezembe a minap. Emlékeim szerint legjobb esetben is tavalyelőtt vehettem a piacon, de szerencsére sem moly, sem zsizsik nem tette még tönkre. Legfeljebb ha nagyon régi, akkor már nem fő meg normálisan, hiába hagyom akármeddig a tűzön. Úgy gondoltam, hogy további rakosgatás és elfelejtés helyett inkább gyorsan a végére járok, ehető-e még. Tetemes mennyiség volt (2,5 bögre), de nem apróztam: beáztattam, majd megfőztem mindet. Közben pedig ötleteltem, hogy mit is készítenék belőle, ha netán jó lenne. Végül állagra is, ízre is felülmúlta a várakozásaimat, úgyhogy meg is valósíthattam belőle pár dolgot.

A Főkóstoló kérése az volt, hogy sok-sok babpástétom legyen. Lett is - mindből! (Villa helyett ezúttal nekiengedtem a botmixert.) Persze tudtam én, hogy egy életre megunnánk, ha tényleg pástétomként ennénk meg mindet, de úgy voltam vele, hogy ezt megelőzendő, még idejében továbbalakítom a Főkóstoló által szintén nagyon kedvelt műfajjá, nevezetesen fasírttá. Az ilyen többlépcsős, megfőzzük, majd megsütjük típusú ételeknek ugyanis egyetlen módon van létjogosultsága nálam: maradékfelhasználás keretében. Amúgy hozzá nem fognék kifejezetten csak ezért főzőcskézni az alkotóelemeket, eltöltve egy csomó időt és összekoszolva egy csomó edényt, hogy előkészítsem a belevaló egy kis ezt meg egy kis azt. Először falatkákat akartam sütni a masszából, de lett volna vagy négy tepsivel, amit azért már elég hosszadalmas megsütni, és így nyáron egyáltalán nem igénylem a mellékes konyhafűtést ekkora mennyiségben. Így végül inkább az egyben sült, szeletelhető forma mellett döntöttem - a két öreg őzgerincforma befér egyszerre a sütőbe, és végre már használom is őket valamire, nem csak a helyet foglalják a konyhaszekrényben. Szép és finom is lett, szerintem kifejezetten jót tett az ízének a hozzáadott zab, meg így a gabona + hüvelyes kombináció is megvan, ami a komplett fehérjebevitel szempontjából előnyös.

Zabpelyhes babfasírt egyben sütve

(vegán recept)

Hozzávalók 2 őzgerincformába
1,5 bögre szárazbabból készített babpástétom, 1 tepsi borban sült krumpli leve (alkalmi maradékfelhasználás volt - ennek hiányában víz meg fűszer és esetleg egy kis olaj), 1,5 bögre zabpehely, kb. 1,5 dl zabkorpa, 2 marék szezámmag, kevés (nem hidrogénezett) margarin vagy olaj a forma kikenéséhez.

Elkészítése
A zabpelyhet állandó kevergetés mellett megfőzzük a fűszeres lében, majd a tűzről levéve összekeverjük a babpástétommal. Annyi zabkorpát keverünk hozzá, hogy egy jól formázható, nem túl kemény massza legyen belőle. A sütőformákat kibéleljük margarinos sütőpapírral, megszórjuk szezámmaggal, és rázogatással eloszlatjuk benne. Belekanalazzuk a fasírtmasszát, és kanállal elsimítjuk a tetejét. 200 fokon kb. 40 percig sütjük, előmelegítés nélkül. Akkor jó, amikor vékony kéreg sült rá és a széleken elvált a formától. Deszkára vagy tálcára borítjuk, majd lehúzzuk róla a sütőpapírt. Langyosan már szeletelhető, bár kihűlve sokkal szebben megy ez. Adhatjuk párolt zöldséghez vagy főzelékhez feltétnek, tehetjük hidegtálra saláta mellé, vagy akár szendvicsbe is. (Én most újkrumplit pároltam hozzá, a többit pedig kenyérrel és friss zöldségekkel fogyasztottuk el, illetve csak úgy magában is el-eltűnt pár szelet belőle...)

Tipp
Ha kevesebbet készítünk, akkor kis pogácsáknak érdemes megsütni, szintén sütőben.

Gyümölcsös tejbezabi (laktovega)

Gyors, könnyű reggeli vagy akár nyári leves is lehet ez a finom, tápláló, csupa gyümölcs étel.

2 adaghoz meghámoztam és tányérokba kockáztam 3 közepes almát. Egy kis lábasba mértem 2 bögre (2*2,5 dl) tejet, hozzáadtam 2 csapott teáskanál barnacukrot, feltettem melegedni, majd belekevertem 1 mokkáskanál őrölt fahéjat és 3 evőkanál zabkorpát. Állandó kevergetés mellett felforraltam. (Később is hozzá lehet adni a zabkorpát, akkor kevesebb időn át kell kevergetni, csak tapasztalataim szerint úgy könnyen csomós lesz.) A kész tejbezabit az előkészített almára öntöttem, és kanállal óvatosan összeforgattam. Tetejét pár szem eperrel díszítettem.

Természetesen más idénygyümölccsel is készíthető, tetszés szerint. Ha még forrón öntjük rá a tejbezabit, akkor átmelegszik és picit puhul is a belekevert gyümölcs, ha csak később, akkor közel változatlan marad. Ezzel a zabkorpamennyiséggel olyan se nem híg, se nem sűrű állagú, de levesnek például hígabbra csinálnám a levét és kevesebb gyümölcsöt tennék bele. Fahéj helyett vaníliakivonattal ízesítve vagy a cukrot házi vaníliás cukorra cserélve is finom. Langyosan és hidegen egyaránt tálalható; de vegyük figyelembe, hogy hűlve sűrűsödik valamelyest.
 

Aszaltgyümölcsös-korpás muffin (lakto-vega)

Menő vagy sem, szeretek muffint sütni, mert egyszerű, gyors, változatos műfaj. A legtöbb recept azonban kapásból kiesik, mikor a hozzávalóknál meglátom a tojások számát. Egyet-kettőt még csak el lehet lébecolni őrölt lenmaggal az ilyen kevert dolgoknál, de annál többnél már érdemesebb alapjában új koncepciót keresni. Aztán ott van még a cukor meg a zsiradék, amiből szintén nem csípem a sokat - de ugye ezek mennyiségéből se lehet akármennyivel visszább venni úgy, hogy azért értékelhető mennyiségű és minőségű tészta maradjon nélkülük. A lisztet meg úgyis lecserélem teljes kiőrlésűre, és a porok összekeverése után egyenesen abba a tálba mennek a folyadékok, külön maszatolás nélkül. Amiből ezek után ehető muffin sül ki, azt a receptet gyorsan feljegyzem, mert ismétlésre érdemes. Mint ez itt. Persze könnyű dolgom volt vele, mert több ponton már eredetileg is megfelelt a sajátos igényeimnek, a többi átalakítást meg remekül elviselte.

Aszaltgyümölcsös-korpás muffin

(lakto-vegetáriánus recept)

Kiadós, egészséges reggeli, amit ráadásul gyorsan, egyszerűen elkészíthetünk.


Hozzávalók (12 muffinhoz):
(a méréshez használt bögre 2,5 dl-es)

• 1/2 bögre (vegyes) aszalt gyümölcs (szilva, sárgabarack, meggy, mazsola, stb.)
• 1 bögre zabkorpa
• 3/4 bögre Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 teáskanál méz
• 2-3 dkg vaj
• kb. 1 bögre tej

Elkészítése:

1. Szükség szerint összevágjuk az aszalt gyümölcsöket, majd egy nagy tálban elkeverjük a többi poralakú összetevővel.
2. Megolvasztjuk a vajat, és egy tollkenő segítségével kikenjük a muffintepsi mélyedéseit.
3. A maradék vaj a tésztába kerül, a többi folyékony összetevővel együtt. Gyorsan összekeverjük az egészet, annyi tejet adva hozzá, hogy sűrű, de fakanállal jól keverhető tésztát kapjunk.
4. A muffinforma mélyedéseibe kanalazzuk, és 180 fokon tűpróbáig sütjük (20-25 perc, előmelegítés nélkül).
5. Langyosan vagy kihűlve, ízlés szerint vajjal és/vagy dzsemmel fogyasztjuk.
   

A kiinduló receptet Kurma dásza: Ínycsiklandozó vegetáriánus receptek című könyvében találtam. Talán ez az első olyan ebből könyvből, amivel egy kicsit befürödtem első nekifutásra: ugyanis dupla ennyi tésztához írja, hogy 6 muffin lesz belőle. Már olvasásra gyanús volt a mennyiségeket elnézve, de azt azért nem gondoltam, hogy nem kétszer hat, nem is háromszor hat, hanem négyszer hat lesz. Így persze csak két menetben fért be a formába és a sütőbe, esélyt sem adva arra, hogy összekeverés után azonnal megsüssem mindet. A második adagon ez sajnos meg is látszott, nem emelkedett fel olyan szépen, mint az első sorozat. Azóta többször volt már belőle ismétlés, a fenti mennyiségekkel - kettőnknek szerencsére így is kitesz egy kiadós reggelit.

Magos szendvicskrém Dulmina módra (vegán)

A napokban hosszú kihagyás után ismét sütöttem dagasztás nélküli Graham kenyeret. Hozzá pedig ezt a pástétomot raktam össze az alapanyagos ládámban a zacskók alján kallódó maradékok felhasználásával, így első nekifutásból természetesen sűrű kóstolgatás mellett. Olyannyira jól sikerült, hogy a Főkóstolóm nem is fűszerezte tovább, saját kedvére; mint mondta, finom lett nagyon, így csak elrontaná. No és gondosan hagyott belőle másnapra, hogy napvilágon fotót is tudjak készíteni róla, és képpel együtt közkinccsé tenni itt a receptet. Persze tudom én, hogy a zakuszka a kedvence, de az sajnos már fogytán, úgyhogy néha be kell érni mással.

Magos szendvicskrém Dulmina módra

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 5 evőkanál burgonyapehely
• 5 evőkanál szezámsó
• 3 evőkanál zabkorpa
• 2 evőkanál natúr vegamix
• 2 evőkanál magkeverék
• 1 evőkanál lenmagliszt
• 2 evőkanál hidegen sajtolt olaj (napraforgó)
• kb. 3 dl víz
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag (vagy tetszőleges más fűszer ízlés szerint)
• tengeri só ízlés szerint

Elkészítése:

• Egy mély tálba szórjuk az első hat hozzávalót, nagyjából összekeverjük, majd hozzáöntjük az olajat és a vizet, és kenhető krémmé keverjük. (Ha akarjuk, készíthetjük olajosabbra, de akkor értelemszerűen kevesebb víz kell.) Végül ízlés szerint fűszerezzük. Akár azonnal is kenhetjük a kenyérre, de ha áll egy kicsit, az azért jót tesz neki.

Tippek:

• Ha azt szeretnénk, hogy a magok ropogósak legyenek benne, akkor csak közvetlenül a fogyasztás előtt tegyük bele a magkeveréket.
• Ez egy házilagos összeállítás a saját fejem után, de számos kész változat is szerepel a Jó egészséget! webáruház kínálatában.
• Egy szép üvegbe rétegezve a hozzávalókat (az üveges sütiporhoz hasonlóan), gasztroajándék is lehet. Vagy saját használatra is összerakhatunk nagyobb mennyiséget, és akkor nem kell minden alkalommal külön összeszedegetni ezt a sokféle hozzávalót. Ha pedig csak a felhasználáskor fűszerezzük, akkor mindig más és más ízesítésű lehet ugyanaz az alap. 

 

Zabpelyhes-almás süti (lakto-vega vagy vegán)

Meg kell mondanom, hogy ez nem lett életem legfinomabb reformsütijeinek egyike, pedig az alap elképzelés nem rossz. Egyszer talán majd továbbfejlesztem.

Zabpelyhes-almás süti
(laktovegetáriánus / vegán recept)

Hozzávalók:

• 5 dkg vaj / olaj
• 0,5 kg alma (későbbi tapasztalat: inkább 0,7-1 kg)
• 25 dkg lágy zabpehely
• 5 dkg dió
• 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj
• 1 csipet só
• 1 marék mazsola (elhagyható)
• (későbbi tapasztalat: 4-5 dkg barna cukor (édesszájúaknak több))
• 1-2 evőkanál zabkorpa a tepsi hintéséhez
• méz a tálaláskor (ízlés szerint, elhagyható)

Elkészítése:

1. A vajjal kikenünk egy közepes tepsit, a többit pedig megolvasztjuk. A vajas tepsit meghintjük a zabkorpával.
2. Az almákat felnegyedeljük, majd a csutkájuk eltávolítása után lereszeljük őket (ha szép és nem vastag a héjuk, akkor mehet héjastul).
3. A diót deszkán, késsel durvára vágjuk.
4. Fakanállal összedolgozzuk a hozzávalókat, majd a tepsibe terítjük a masszát, és egyenletesen lenyomkodjuk.
5. 180 fokon kb. 30 percig sütjük, előmelegítés nélkül (mikor láthatóan pirul a széle és a teteje, valamit a beleszúrt fogvájóra nem ragad semmi, akkor jó).
6. A kész sütit deszkára borítjuk, és felkockázva tálaljuk. Önmagában is jó, de aki akarja, a tányérján megcsorgathatja egy kis mézzel.

A NoSalty webszakácskönyvben talált recept alapján, minimális módosításokkal. Mint látható, nem én cenzúráztam ki az édesítést! :) Sőt, bevallom, így meglehetősen natúr; átlag ízlésű vendég elé inkább nem tenném, és magamnak is sokat dob rajta az a kis mazsola.

Utólagos kiegészítés: Később rájöttem, hogyan lesz az én mércémmel is finom. Másfél-kétszer ennyi alma, valamint 4-5 dkg barna cukor is kell bele, a mazsola pedig nyugodtan elmaradhat. Ha nem elég lédús az alma, akkor kevés vízzel/gyümölcslével érdemes kiegészíteni, hogy mindenhol jól átnedvesedjen a massza (a zabpehely sok folyadékot felszív), és szükség szerint valamivel hosszabb ideig sütni.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az elején az összeállítás
Pénz: kb. 400 Ft
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fűszerek kivételével.

Graham kenyér (lakto-vega)

A friss beszerzésű Graham liszt (Abo-Mill, Nyíregyháza) zacskóján olvastam ezt a receptet, s mivel alapvetően tetszett és úgyis aktuális volt a kenyérkészítés, gyorsan ki is próbáltam.


2,5 dl langyos tejben felfuttattam 2 dkg friss élesztőt egy kis cukorral. (Az eredetiben szereplő 3 dl tej nekem soknak tűnt a kevert liszthez, és jó is volt a megérzésem, mert ennyi folyadékkal épp jó lett a tészta állaga: összeállt puha gombóccá és egyértelműen nem ragadt - gépben megsütve pedig nem esett be a teteje.)

Közben egy nagy tálban összekevertem a por alakú összetevőket: 20 dkg Graham lisztet, 20 dkg réteslisztet, 5 dkg zabkorpát (búzakorpa helyett, mert azt nem találtam, meg nem is annyira szeretem), 1 teáskanál sót, 1 evőkanál lenmagot és 1 evőkanál szezámmagot (utóbbi kettőt 5 dkg 24 órán át áztatott búzaszem helyett - otthon kipróbálom majd ezzel is, de most idő se volt erre, meg búza se volt kéznél). Őrölt ánizs és koriander szerepelt még a receptben, ezeket most hanyagoltam.

Már majdnem hozzáfogtam kézileg dagasztani, mikor felfedeztem az enyémhez nagyon hasonló kenyérsütő gépet a konyhában (igen, még mindig nem a saját birodalmamban zajlik a történet). Nosza, az üstjébe raktam előbb a folyadékot, aztán a porokat, majd Dagasztás programra kapcsoltam. Figyeltem a tészta összedolgozását, hogy szükség esetén beigazíthassam az állagát. A gépre bíztam a kelesztést is, és mivel igazán meggyőzőnek láttam az eredményt, végül egy Sütés programot nyomtam rá. (Ennyi erőből mehetett volna valami teljes program is, de így jobban bírtam követni a folyamatot, meg a tésztaforgatás se ronthatta el a dolgot, mint az én kis gépemben szokta.)

Jó 70 dekás cipó lett belőle, kisebb géphez épp a mennyiség, nagyobbhoz másfélszeres adag való igazán (csak most első kipróbáláskor nem akartam egyből növelni az adagot).

Szép belszerkezetű, a 100% barnánál némileg könnyebb és persze világosabb színű lett (vagyis nem durván reformos, de azért mégsem fehér kenyér). A magok íze miatt nem is hiányzik belőle a fűszerezés.

Idő: kb. 3-3,5 óra, a kenyérsütő géptől függően
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból megoldható, az ízesítők kivételével.

Lencsefasírt almával (meg lencsefőzelék)

No nem együtt, mármint a lencsefasírt meg a lencsefőzelék :) De a fasírt készítése során volt egy olyan pont, ahol szívesen megettem volna főzelékként a készülő masszát. Szerencsére nem voltam nagyon éhes, így végigcsináltam, amit elterveztem.

A kiinduló receptet Cukroskatánál olvastam. Persze egyből tudtam, hogy hagyma és turmixgép nélkül fogom elkészíteni. Aztán úgy alakult, hogy a sütés meg a püré is más lett, de az alapötletért mindenképpen jár a köszönet!

Előre beáztattam 1 bögre lencsét, hogy hamarabb megfőjön. Végül úgy alakult, hogy majdnem egy napig ázott, de ez egyáltalán nem rontotta el. Amikor eljött a főzés ideje, lecsepegtettem a beáztatott lencsét, ráöntöttem 1 üveg (3,3 dl) házi paradicsomlevet, meg az üveget kiöblítettem egy kis vízzel, és még azt is hozzáadtam. Kis lángon, időnként megkeverve addig főztem, míg a lencse megpuhult. Eddigre a levét is szépen elfőtte. Sóval és egy beletépkedett zellerlevéllel ízesítettem. Ez volt az a pont, ahol simán megettem volna főzelékként, feltét helyett mondjuk egy kis pirított dióval megszórva. (Alkalomadtán fogok is ilyet csnálni.)

No, de fasírt volt a kitűzött cél, és jelentem, meg is valósítottam. Krumplinyomóval összetörtem a masszát. Így ugyan nem lett sima, hanem maradtak benne egész lencseszemek is, de én kifejezetten szeretem így. Raktam hozzá egy marék darált diót, meg némi zabkorpát is, hogy megfelelő állagú fasírtmasszát kapjak. Állni hagytam, így még szilárdult valamennyit.

A más fasírtoknál már nagyon bevált módon, minimális zsiradékkal, sütőben készítettem el (a körtetorta épp sült, utána úgyis meleg volt a sütő - egyébként gyakran csinálom úgy, hogy egymás után több olyat is készítek, amit sütni kell, így nem kell mindegyik miatt külön felmelegíteni a sütőt). Ezért kibéleltem a legnagyobb tepsimet sütőpapírral, megkentem egy kis margarinnal, majd rásorakoztattam a fasírtokat. Ezeket lehet közel egymáshoz, mert nem fognak nőni.

Úgy adódott, hogy 25 db szépen elfért, és még 5-6 darabra elegendő massza árválkodott a lábasban. Ennek persze nem akartam újabb tepsit elővenni, meg majd pluszban égetni a sütőt, úgyhogy serpenyőben sütöttem ki (végül 7 kisebb darabnak). A bevonatos palacsintasütőt éppen csak megolajoztam, és megpirítottam a fasírtok mindkét oldalát (különösebben nem éreztem szükségét a jól átsütésnek, hiszen a massza alapvetően már főtt volt).

Almapüré helyett sült almát terveztem, először úgy, hogy a sütőbe rakom be a fasírok mellé az almacikkeket, aztán meg úgy, hogy serpenyőben, kevés vajon sütöm meg éppen. Végül annyira megtetszett az alma nyersen, mikor felvágtam, hogy mindenféle sütés meg ízesítés nélkül, csak így simán tettem a tányérra. Melléraktam a fasírtokat, megszórtam egy kis darabolt dióval, és már kész is volt a finom ebéd. Egyébként meglepően kiadós volt.

A sütőben 180 fokon negyed óráig sült a többi, meg utána még az elzárt sütőben hagytam egy kicsit. Lapáttal könnyen le lehetett szedni a papírról. Ezeket a fagyasztóba akarom eltenni, hogy aztán bármikor legyen gyors főzelékfeltétem, vagy akár almához (vagy esetleg valami máshoz) villámgyors főételem belőle. Fóliát szoktam közéjük hajtogatni, hogy ne tudjanak összefagyni, és tetszőleges mennyiséget ki lehessen venni. A fagyos fasírtokat úgy sütöm ki olaj nélkül, hogy felmelegített serpenyőben kis lángon megpirítom mindkét oldalukat. Mire ez megvan, ki is olvadnak.

Fejtettbabos vegyes főzelék

Olcsó volt a munkának kilója a piacon, naná, hogy ma is jól bevásároltam belőle :) Hogy pontosan mi is volt az, hamarosan megírom, de ezt csak képpel van értelme, azt meg leghamarabb holnap tudok csinálni róla, mert most még szárazdunsztban van...

Nagy munka mellett persze kis idő is alig van főzni, így az alábbi egytálételt dobtam össze gyorsan:

Felkarikáztam 2 nagy répát meg 2 nagy petrezselyemgyökeret, meg hozzákevertem 2 nagy marék fejtettbabot (szerencsére nem nekem kellett fejteni, mert már így vettem). Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd átpirítottam rajta a zöldségeket. Kevés vizet öntöttem rá, és fedő alatt nem egészen puhára pároltam. Hozzáadtam 1 kis doboz kefírt. Sóval, frissen darált borssal és pirospaprikával ízesítettem, és friss zellerzöldet tépkedtem bele. 2 evőkanálnyi zabkorpával sűrítettem be. Feltétnek fagyasztott padlizsánfasírtot pirítottam hozzá.

Persze ez kísértetiesen hasonít a szárazbabból készült levesre, csak azt sokkal tovább kell főzni (meg abba én inkább hasábokra szoktam vágni a répát és a gyökeret). Bővebb lére engedve természetesen ez is levessé alakítható.

Talán a kicsit hűvösebb idő tette, vagy nem tudom, de kifejezetten jólesett ez az inkább télies ízvilág a nagy munka közepette.

Zöldborsófőzelék

Egy újabb nemszeretem alapanyaggal kezdek megbarátkozni: a zöldborsóval.

Megint arra jöttem rá, hogy eddig nem megfelelő minőségben és nem megfelelő módon elkészítve ismertem. Ez a főzelék határozottan ízlett.

Az alapanyagként szolgáló borsót már eleve csak azért vettem meg, mert láttam, hogy nem nagyon laposak a csövek, de messze nem is olyan kövérek, hogy már majd' szétfeszítik őket a kissé már szögletes szemek. A készítéskor meg kihagytam minden olyasmit, ami elnyomná az ízét vagy feleslegesen nehézzé tenné a készülő ételt.

Kevés olajon időnként megkeverve megpároltam egy kicsit a kifejtett borsót (nem mértem, bő 1 kg volt csövesen). Már a pároláskor ígéretes illata volt! Aztán ráöntöttem 1 kis pohár tejfölt, és belekevertem 1 evőkanálnyi zabkorpát. Csipet sóval ízesítettem. Megvártam, míg besűrűsödik, és már tálaltam is. Csak így, feltét nélkül ettem. Élveztem a tényleg zsenge borsó ízét a maga valójában.

Noodles with apples and walnuts

(Magyar változat)


This is a variation on the simple dish you get at the canteen. Instead of simply putting ground walnuts mixed with castor sugar on the noodles, I prepare a spicy sauce of apples, mingle this with the cooked noodles, then put the walnuts on top.

Ingredients per serving:

80 – 100 g dried noodles (szélesmetélt), plenty of water, salt; 1 green apple, 1 Tsp butter, 2 Tsp oat bran, 100 ml white wine or apple juice, ground cinnamon, raisins, ground walnuts.

Preparation:

1. Bring the water to boil, then add some salt and the noodles. Cook until it comes to the top of the water and gets soft.

2. Meanwhile, prepare the sauce: Core and peel the apple, then cut it into small pieces. Heat the butter in a large saucepan, add the apple, and fry it for a few minutes, stirring occasionally. Then add the oat bran, sprinkle with ground cinnamon, and pour the wine/juice on it. Cook for a few more minutes, until it thickens. Finally, add the raisins.

3. Drain the noodles, then put them into the sauce and mingle the two.

4. Serve immediately, generously sprinkled with ground walnuts. If you have a sweet tooth, you may also dribble some honey on it.

VKF! XIV - 1. recept: Diós-almás metélt

(English version)


Kinéztem egy receptet, de már akkor tudtam, hogy módosítani fogok rajta, és kevésbé édesre veszem a figurát.

Gyümölcsnek az alma jó lesz, ezért (miután felraktam a tészta főzővizét melegedni) behoztam egy zöldalmát, meghámoztam és kis darabokra vágtam. Az egy héttel korábban olvasott receptből ekkor már csak annyira emlékeztem, hogy a gyümölcsből lesz valami szósz-féle, amibe majd ki kell szedni a tésztát. És nyilván nem mézzel fogom elérni, hogy némi sűrű leve is legyen...

A serpenyőt a tűzhelyre téve beugrott, hogy a sült almát is pont így kezdem, csak nagyobb darabokkal. Tehát egy kis vaj kell, meg majd fehérbor és zabkorpa. Semmi sem gátol benne, hogy több lével csináljam, és akkor pont jó lesz. Édesítésnek meg lehet, hogy elég lesz a mazsola – ha mégsem, akkor meg majd a végén csorgatok rá mézet. Így először a vajon sütöttem egy kicsit az almadarabokat, majd felöntöttem fehérborral (akit zavar a bor, almalével is csinálhatja) és szórtam bele egy is zabkorpát, meg dobtam bele egy fél marék mazsolát.

Közben a víz is felforrt, úgyhogy kifőztem benne egy adag szélesmetéltet, amit utána az almás szószba szedtem ki, és óvatosan összeforgattam. A tányéron pedig bőségesen megszórtam darált dióval, és eszembe jutott, hogy a szószba igazán tehettem volna egy kis fahéjat, de ha már így alakult, jó lesz az az egésznek a tetején is. Én nem kívántam rá a mézet, de édesszájúak csorgassák meg nyugodtan.

Evés közben pedig azt is kitaláltam, hogy a gyümölcs egy cserélhető elem benne, meg ennek függvényében a dió helyett is lehet darált mák.

----------

Kapcsolódó bejegyzések:

1. rész: Magyar ízek

2. rész: Tésztagyúrás, darabolás

3. rész: Kifőtt tészták hagyományosan és egy kis csavarral

1. recept: Diós-almás metélt

(Noodles with apples and walnuts)

4. rész: Tésztaételek

2. recept: Öregtarhonya reformosan

(Tarhonya or lebbencs)

5. rész: Tészták – még!

3. recept: Tojásos nokedli csalamádéval

(Dumplings with eggs and mixed pickles)

6. rész: A mű angol nyelvű összefoglalója

(Hungarian home-made száraztészta)

7. rész: Záró gondolatok

A tejbezabitól a kókuszkockáig

Mi a közös hozzávaló a címben szereplő két ételben? Segítségként itt van róla egy kép:

Fogyókúrás recepteket olvasgatók és kipróbálók persze előnnyel indulnak, hiszen gyakran találkozhatnak vele :-) Nem más ez, mint a zabkorpa.

Én is akkor ismerkedtem meg eme „fűrészpor-kinézetű valami” sokrétű felhasználási módjával, amikor Norbi módszerét tanulmányozva-próbálgatva a honlapján akkor még működő receptes fórumba tévedtem. Nem sok kellett hozzá, hogy megkedveljem, hiszen egyszerű, egész nap szabadon fogyasztható, és meglepően laktató ételek készíthetők belőle.

A legegyszerűbb a tejbezabi. Ehhez nem is kell más, csak tej, zabkorpa meg valamilyen édesítőszer. A tejbegrízhez hasonlóan kell elkészíteni, csak itt zabkorpát kell keverni a felforralt tejbe, majd lefedve egy kicsit állni hagyni. Az alapreceptben 3 dl tejhez 7-8 evőkanál zabkorpa szerepel, de érdemes kinek-kinek kikísérletezni, hogy az ő ízlésének milyen sűrűség felel meg. Lehűlve ez is tovább sűrűsödik még.

Natúr tejbezabin persze elég unalmas lenne az élet és a fogyizás, de szerencsére ez is variálható a végtelenségig. Gyümölcsökkel és fűszerekkel, a joghurthoz hasonlóan. A tej egy részét gyümölcslével helyettesítve színezhető is. Ha kevés mazsolát vagy aszalt gyümölcsöt dobunk bele, nem kell édesíteni. A hígra főzött tejbezabi sűríthető, dúsítható darált mákkal vagy dióval is. És akkor az ünnepi zabkásáról még nem is szóltam...

Egyik kedvenc gyors vacsorám a Sült alma, amit szintén a zabkorpa tesz laktatóbbá. De ha már itt tartunk: bármilyen joghurtos csemegébe belekeverhető pár evőkanál zabkorpa – így még nem üt át az íze, viszont a rosttartalma miatt nem fogunk olyan hamar megéhezni utána.

Meg itt vannak a levesek. Gyakran készítek zabkorpás gyümölcslevest, aminek egy híg tejbezabi az alapja (0,5 liter tej + 75 ml zabkorpa), és ebbe összevágott, nyers idénygyümölcsöt (télen lecsepegtetett befőttet, például ilyet) rakok. Amíg felforr a tej, meghámozom és tányérokba osztom a gyümölcsöket. Az alapot a gyümölcsnek megfelelően fűszerezem, őrölt fahéjjal, reszelt citromhéjjal, szegfűszeggel, vanília kivonattal... A por alakú fűszereket érdemes összekeverni a zabkorpával és úgy adni a tejhez – így jobban eloszlik. A megfőtt alapot a gyümölcsökre öntöm, és már lehet is kanalazni.

Aztán itt ez a zabkorpás zöldbableves, aminek egyetlen apró szépséghibája, hogy azonnal el kell fogyasztani, de ez azért megoldható :-) A sűrítési módszer pedig más leves esetén is jól jöhet...

Ha már a sűrítésnél tartunk: amikor a főzelékhez megpárolt zöldségnek sok a leve, akkor pár kanál zabkorpát is adok hozzá, nem csak joghurtot. Nedvességmegkötő hatását használom ki akkor is, amikor zsemlemorzsa helyett ezzel szórom meg a tepsit valamilyen rakottas alá, vagy épp egy lepény (mondjuk almás) alsó tésztájára kerül, hogy azt ne áztassa el a töltelék. Panírozáskor is remekül helyettesíti a lisztet, így a liszt-tojás-morzsa helyett nálam már régóta zabkorpa-tojás-morzsa játszik. (A morzsát pedig a házi teljes kiőrlésű kenyerek maradékaiból készítem – csak át kell hajtani a húsdarálón, illetve komolyabb robotgépek is tudnak ilyesmit aprítani).

De zabkorpa felhasználásával a fasirt-félékből is elfelejthetjük a nem túl egészséges (és nem túl vonalbarát) áztatott fehér zsemlét vagy kenyeret. Nagyon szeretem például a karfiolpuffancsot, akár nem is csak karfiolból. A zöldséget enyhén sós vízben puhára főzöm, majd lecsepegtetve összetöröm. Teszek hozzá tojást meg zabkorpát, és persze fűszerezem (só, bors, tetszőleges zöldfűszer, esetleg szerecsendió – ízlés szerint). Forró olajba kanalazva kisütöm. Valamilyen joghurtos mártogatóval tálalom. (A recept eredetije meg kép itt, csak sajnos a 3 tojást kihagyták a hozzávalók felsorolásából.)

Persze nem csak zöldségpüréhez, hanem darált húshoz is használható tojással karöltve kötőanyagnak. Itt van például ez a töltött paprika, aminek a töltelékéből paradicsomos húsgombóc, de valamilyen zöldség-alapú levesbe akár levesbetét is lehet. Népszerű nálunk a darált húsból készült pizza is (vigyázat, 1 tojást ebből is kihagytak!), aminek különlegessége, hogy a tészta mint olyan kimarad alóla. A feltét meg persze tetszőlegesen variálható. De ha valaki nagyon fasirtot szeretne, ugyanezt a húsos masszát kisütheti úgy is.

És a desszert még csak ezután jön! Mit szólnál egy kis gofrihoz? Első olvasatra nem hittem, hogy működik, de aztán mégiscsak meggyőződtem róla, és azóta is időről időre csinálok ilyet. 3 tojást szétválasztok, a sárgájához keverek édesítőt, 1 evőkanál tejfölt és 2 evőkanál tejet (vagy ha ezek épp nincsenek felbontva, akkor 3 evőkanál joghurtot inkább), 1 citrom reszelt héját, 1 kiskanál vanília kivonatot, végül 10 dkg zabkorpát. A tojásfehérjéből habot verek, majd azt is hozzáforgatom. Gofrisütőben megsütöm – 7-8 darab lesz belőle. Házi dzsemmel vagy lekvárral, esetleg friss gyümölccsel és cukormentes tejszínhabbal tálalom. (A tejszínhabot is házilag készítem egy jó öreg habszifon segítségével – így magam szabályozhatom az édességét, no meg a tejszín egy részét szűrt gyümölcslével helyettesítve ezt is lehet színezni.)

Másik nagy kedvencem pedig a címben már beharangozott kókuszkocka. Ennek a tésztájához veszek 4 tojást, 4 evőkanál joghurtot, 2 dl tejet, folyékony édesítőt, 1 csomag sütőport és annyi zabkorpát, hogy egy viszonylag sűrű, de azért a kivajazott tepsiben könnyen szétkenhető tészta legyen. (Ez a mennyiség a 3 db-os tepsikészlet legkisebbjében lesz elfogadható magasságú.) Közepesen meleg sütőben tűpróbáig sütöm. A kihűlt tésztalapot felkockázom. A bevonathoz sűrű kakaót főzök holland kakaóból, édesítőből és tejből (tényleg sűrű legyen – mint a folyósra olvasztott csoki). Villára szúrva megmártom benne a kockákat, majd rögtön kókuszreszelékbe forgatom őket.

--------

A receptekért köszönet a régi norbi.hu oldal fórumozóinak, valamint A karcsúság receptjei című könyv készítőinek. A könyvben található receptek egyébként hozzáférhetőek a WellnessCafé recepttárában is. A keresőben a Diéta típusának a Norbi Update lehetőséget kell választani. Bosszantó szépséghibája a dolognak, hogy helyenként kihagytak egy-két hozzávalót a felsorolásból, például a tojást előszeretettel :-(

--------

További zabkorpás receptekért érdemes szétnézni itt:

• HáziPatika.com
• Hoxa portálja
• Tuti Receptek

Mert zabot nem csak a lovak esznek :-)))

(Eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

Almancs tízórai

Ha épp a házi dzsemből vagy friss gyümölcsből és natúr joghurtból készített gyümölcsjoghurtnál tartalmasabb tízóraira/uzsonnára vágyom, akkor általában ezt készítem el. Az alapötlet Norbinak A karcsúság receptjei című könyvéből való - azt hiszem, az elsők között volt, amit kipróbáltam belőle. Mostanság talán ritkábban forgatom már, de amúgy egyik kedvenc szakácskönyvem: tényleg egyszerűen elkészíthető, finom és nem utolsósorban kímélő ételek vannak benne. Norbi stílusán lehet vitatkozni, de kétségtelen, hogy sokakon segített már - akár lefogyni, akár "csak" megtartani a normál súlyt. Én akkor kezdtem el érdeklődni a módszere iránt, mikor sok egyhelyben üléssel járó, számítógépes munkám lett, és mi tagadás, rövid idő alatt felszaladt pár kiló. Beláttam, nem lesz ez így jó! Nem állítom, hogy minden szavát szigorúan betartom, de tény, hogy a mozgás is jólesik, meg a fehér liszttől, cukortól és adalékanyagoktól mentes ételeket fogyasztva remekül érzem magam.


Recept: Almancs tízórai

Hozzávalók: 1 zöldalma, fél narancs vagy citrancs kifacsart leve (dobozos, cukormentes narancslével helyettesíthető), 1 evőkanál zabkorpa, 1 kis pohár joghurt, őrölt fahéj.

Elékszítés:

1. Az almát meghámozom és a reszelő nagy lyukán egy müzlistálkába reszelem.
2. Összekeverem a többi hozzávalóval, és már kész is van :-)

Jó étvégyat!

Francia fordított almatorta

Régóta nagy kedvencem ez az egyszerű sütemény:

Francia fordított almatorta

1. Kivajazott tortaforma alján egyenletesen eloszlatunk 3-4 evőkanál (vaníliás) gyümölcscukrot. Fontos, hogy ezt a kis cukormennyiséget ne helyettesítsük semmilyen édesítőszerrel, mert az nem tud karamellizálódni. (Fontos: Nem érdemes csatos tortaformát használni, mindjárt kiderül az is, miért :-)

2. A forma alját kirakjuk meghámozott almadarabokkal. Inkább nagyobb darabok legyenek, de csak egy rétegben rendezzük el őket, különben a kész torta kiborításánál egy része a formában marad.

3. Az almákat megszórjuk őrölt fahéjjal, 1-2 evőkanál zabkorpával, valamint ízlés szerint darált dióval vagy mandulával (így a megpárolódott alma nem áztatja majd el a tésztát).

4. Egy tálban megolvasztunk 15 dkg vajat, majd fakanállal hozzá­keverünk 3 egész tojást, 20 dkg Graham lisztet és 1 csomag sütőport. Végül kell még bele 3-4 evőkanál tejföl, és édesítő ízlés szerint. Akkor jó, ha sűrű, de kenhető tésztát kapunk.

5. A keveréket eloszlatjuk az almák tetején. Célszerű a közepére önteni, és kanállal sugárirányba szétkenni a tésztát.

6. Előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsül. A tészta átsülését tűpróbával ellenőrizzük. Ez idő alatt a cukor karamellizálódik és az alma is megpuhul.

7. A formából kiborítva azonnal szeletelhető és tálalható, de hidegen is finom.

Változat:

• Az alma helyett ananászkarikákkal sem lehet rossz… A gyümölcs kicserélésénél arra azért figyeljünk, hogy ne legyen nagyon lédús, mert eláztatja a tésztát.

Jó étvágyat!

mindmegette.hu és Update receptek alapján saját fejlesztés

Sült alma serpenyőben

Őszi-téli időszakban nagy kedvencem vacsorára az alábbi könnyű egytálétel. Ez is Norbinak A karcsúság receptjei című könyvéből való, igaz, ott számomra rejtélyes módon a Párolt alma nevet viseli. Nos, nálam a párolás nem ezt jelenti... Mindegy, maga az étel igen ízletes így is, hát még ha feldobom egy kis extrával!

Recept: Sült alma

Hozzávalók: 3 zöldalma, 1-2 evőkanál vaj, 1 dl fehérbor (vagy almalé), 1 evőkanál zabkorpa, őrölt fahéj; esetleg még darált vagy pirított dió, mazsola. (Ez az 1 személyes adag. Nem érdemes sokat csinálni egyszerre, mert ha vastagon van az edényben az alma, akkor nem sül olyan szépen. Mivel gyorsan elkészül, nagyobb mennyiséget inkább több menetben szoktam sütni.)

Elkészítés:

1. Az almákat felvágom, magházukat kivágom, esetleg megtisztítom, és mérettől függően 8 vagy 12 cikkre vágom őket.
2. Serpenyőben megolvasztom a vajat, majd rádobom az almacikkeket, és nagy lángon, inkább rázogatva, mint keverve addig sütöm, amíg kezdenek puhulni.
3. Ráöntöm a bort (vagy almalét), rászórom a többi hozzávalót, összekeverem, és addig sütöm tovább, amíg besűrűsödik a leve. Közben elpárolog a bor alkoholtartalma, a zabkorpa pedig szépen besűríti az egészet.
4. Tányérra öntve melegen tálalom. Ha nem érzem elég édesnek, akkor pár szem mazsolát dobok még rá.

Utólagos kiegészítés: Érdemes kipróbálni így is!

Zabkorpás zöldbableves

Nem vagyok leveses, de ez ízlik. Ráadásul nem is nehéz elkészíteni. Volt itthon egy kis zöldbab, és mivel nem vágytam nagyon fűszeresre (ki volt nézve a Tárkonyos zöldbab ragu a veg.hu receptjei közül), ezért végül ez lett belőle (Norbinak A karcsúság receptjei című könyve után szabadon).

Recept: Zabkorpás zöldbableves

Hozzávalók: zöldbab, 2 cm-es darabokra vágva, répa és gyökér, kb. 5 cm-es hasábokra vágva, víz, zabkorpa, tejföl, só, paprika.

Elkészítés:

1. Az előkészített zöldségeket enyhén sós vízben felteszem főni. Én úgy szeretem, ha nem nagyon puha, hanem éppen roppanós marad.
2. Kiszedem a tányérba, majd hozzáadok 1 evőkanál zabkorpát és 1-2 evőkanál tejfölt, és összekeverem. Sóval és pirospaprikával ízesítem, és már eszem is.

A zabkorpával összekeverve nem érdemes állni hagyni, ezért készítek el csak annyit, amennyi rögtön el is fogy.