Káposztás nyuszik és pogácsák

Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy jó lenne valamiféle káposztás pogácsát sütni. Nemrégiben találtam egy igazán szimpatikus receptet, így nem sokat váratott magára a kipróbálás. A sütikiszúrókat tartalmazó zsákban a pogácsaszaggató után kutatva kezembe akadt ez a kedves nyuszi alakú is, és mivel így tavasszal épp aktuális a téma, úgy döntöttem, hogy használom ezt is. Nemcsak szép, hanem finom is lett, így húsvétra ismétlés lehet belőle.


Kenyérsütőgép üstjébe tettem a tészta hozzávalóit a felsorolás sorrendjében:

• 10 dkg vaj, késsel kisebb darabokra vágva
• 3 dl langyos víz
• 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, átszitálva
• 2 teáskanál tengeri só
• 1 teáskanál méz
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő

Dagasztás programra kapcsoltam. A tészta összedolgozása közben időnként ránéztem, hogy ha szükséges, akkor további víz, illetve liszt hozzáadásával igazítsak az állagán (most egy nagyon kevés víz kellett még, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak). Amúgy a gép elvégezte a dagasztást és a kelesztést (gép hiányában kézzel is össze lehet gyúrni, majd letakarva, langyos helyen duplájára keleszteni, ez kb. 1 óra).

Közben összevágtam fél kiló (egy kis fej fele) káposztát: ezúttal nem csak szálasra faragtam a késsel, hanem utána még keresztben is megvagdostam a csomót, hogy egészen apró darabok legyenek. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rátettem az összevágott káposztát, és időnként megkeverve puhára pároltam (jóval puhábbra, mint ahogy egyébként enni szeretem), hogy a tészta kiszúrásánál könnyű legyen elvágni és ne okozzon gondot. Időnként egy kis vizet öntöttem alá, de ügyeltem rá, hogy a végére száraz legyen. Ízesítésnek pár evőkanál szójaszószt kevertem hozzá, és hűlni hagytam. (Szójaszósz hiányában lehet a klasszikus só, bors fűszerezést is alkalmazni. Nálam a szójaszószos ízesítés nagyon bevált a káposztás tésztához, azért alkalmaztam ennél is.)

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra borítottam, és ujjnyi vastag téglalap alakúra nyújtottam. A 2/3 részén eloszlattam a párolt káposzta felét, majd ráhajtottam előbb az üres harmadot, aztán meg a vele szemköztit. Ismét kinyújtottam ujjnyi vastagra, és a másik két oldal felől is megismételtem ugyanezt. Végül megint kinyújtottam, és formákat szaggattam belőle.

Igyekeztem úgy vágni, hogy minél kevesebb köztes rész maradjon, hiszen abba összegyúráskor már belekeveredik a káposzta és nem lesz réteges. 11 nyuszi és kb. egy-egy tucat nagy meg kis pogácsa lett belőle összesen (az összegyúrt vakarcsból már csak pogácsát akartam, így kinyújtás után bevagdostam a tetejét, hogy igazán pogácsának nézzen ki). Ezeket szilikon sütőlapra raktam, hagyva némi távolságot közöttük. Vízzel megkentem, majd szezámmagot szórtam rájuk, a nyulak szemének pedig egy-egy szem zöldborsot használtam, jól benyomva (ez nem olyan csípős, mint a fekete, ha valaki ráharap; amúgy a tarkaborsból válogattam ki azt a néhány darabot).

180 fokon kb. fél óra alatt sült meg egy-egy adag (2 nagy tepsin fért el minden).

Rácsra szedve hagytam kihűlni, majd két réteg konyharuhával letakarva tároltam, míg el nem fogyott. A káposztás "tölteléknek" köszönhetően másnap sem száraz.


Az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvasott Káposztás pogácsa receptből kiindulva, kisebb-nagyobb módosításokkal.

Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb 1 óra munka van vele összesen
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Hazai alapanyagokból, a szójaszósz és a díszítés kivételével.

Szerzetesek eledele

Régen kinéztem már magamnak ezt az ételt, de valamiért mindig elmaradt az elkészítése. Pedig tulajdonképpen nincs benne semmilyen extrém hozzávaló, a szójaszósz sem egy beszerezhetetlen dolog manapság (bár a karamellel színezett változatokat inkább visszateszem a boltban). Több helyen is olvastam receptet, végül alapvetően a legszimpatikusabbat követve (köszönöm, Duende!), de a saját ízlésemhez és az aktuális lehetőségekhez igazítva így készítettem:

Előszöris feltettem párolódni a köretnek szánt barna rizst (részletes leírás itt).

Utána előkészítettem az összes zöldséget, mert gyors egymásutánban kellenek, meg folyamatos felügyeletet is igényel majd a készülő étel. Külön-külön tálakba raktam őket, mert nem egyszerre kerül a fazékba mind.

Nálam most a következő zöldségekből állt össze az étel:

• 3 répa, 3 petrezselyemgyökér, 1 pasztinák, 1 cékla - meghámozva, kis hasábokra vágva (összesen kb. 1 liter lett előkészítve) (pasztinák hiányában egy kis zellert használnék)
  
• 5 nagy kelkáposztalevél (egy nagy káposzta külső leveleiből), a vastag erei nélkül kis négyzetekre vagdosva
• 1 kis (ökölnyi) karfiol rózsáira szedve, a torzsája felkockázva, plusz a kellevelek erei szintén felkockázva (mindegyiket elég zsengének tartottam ahhoz, hogy megpárolva jó legyen majd)
• 1 kis (ökölnyi) káposzta kb. fél centi széles csíkokra szelve, torzsástul
• 1 marék gombatönk, felcsíkozva (csak mert épp volt itthon)
• 1 nagy marék csicsóka felcsíkozva

Öntöttvas wok hiányában egy nagy, vastag aljú fazékban, amibe kényelmesen belefér majd minden, kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a gyökérzöldségeket, és kevergetve pirítottam egy kicsit. Aztán hozzáadtam a karfiolt, majd némi idő elteltével a kétféle káposztát.

Mikor már oda akart volna sülni, felöntöttem kb. 2 dl vörösborral, meg ízesítésnek került bele 4 evőkanál szójaszósz, egy kevés gyömbérpor és egy pici barnacukor (részemről a sózást nem kívántam, szerintem a szójaszósz sóssága elég volt neki). (Legközelebb talán a csípős paprikát is bevállalom :)

Tovább folytattam a kevergetve pirítást, amíg érezhetően puhulni kezdett minden.

Csak ezután adtam hozzá a gombát és a csicsókát.

1 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt elkevertem egy kis vízzel, felöntöttem 1 bögre mennyiségűre, majd a készülő ételhez adtam. Nemsokára besűrűsödött, sőt, elkelt neki még 1 bögre víz, hogy a szósz ne túl vastagon vonja be a zöldségeket (tehát fél liternyi víz ment bele összesen).

Ezzel még összefőztem, aztán gyorsan elzártam alatta a gázt, hogy még kellemesen roppanós maradjon minden.

Tálaláskor a tányérra raktam a megpárolt barna rizst, majd kihúztam körbe a szélére, hogy középre rakhassam a zöldségeket.

A fenti mennyiség 4 adaghoz elegendő. Kettő fogyott így, barna rizzsel (ehhez 1 bögre rizst főztem meg), a másik kettőhöz pirított tésztát készítettem másnap: kifőztem 16 deka összetört spagettit a szokásos módon, majd vastag aljú, mély serpenyőben olajat forrósítottam, rátettem a lecsepegtetett tésztát, és időnként megkeverve átpirítottam; 1 evőkanálnyi szójaszósszal ízesítettem.

Ritkán készítek ilyen ázsiai ízvilágú ételeket, így különleges ebéd volt ez a hétvégén. Szerintem nagyon jót tett neki a cékla, és a csicsóka ilyetén felhasználása is ötletes. Őszi-téli zöldségekből változatosan összeállítható, könnyű, de laktató fogás. Biztos nem utoljára készítettem!

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és sajnos végig van vele teendő
Pénz: kb. 500 Forint a 4 adag zöldség + a választott köret ára (akárhogyis, kb. 700 Forintból kitelik a 4 bőséges adag étel)
Alapvetően hazaiból, az ízesítők kivételével. Nem is rossz egy kínai jellegű ételhez!

Szezámmagos uborkasaláta

Kedvenc uborkasaláta-változatom:

Adagonként kb. negyed kilónyi uborkát uborkát felszeletelek (személy szerint a krumplihámozóval szoktam "elfaragni"). Az öntethez összekeverek 2 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1 evőkanál almaecetet (vagy fehérborecetet, vagy bodzaecetet), 1 evőkanál szójaszószt (az enyém Kikkoman; a cukros-karamelles-színezékes változatokat kerülöm) és 1 teáskanál mézet. Az egészet összeforgatom az uborkával, majd megszórom a tetejét szezámmaggal. Bármilyen fajta, de lehetőleg nem túl vastag uborkából, vagy akár zsenge cukkiniből készítve is finom.

A receptet az Egészség-vár Alapítvány oldalán olvastam; én kevésbé sósan szeretem, ezért használok kevesebb szójaszószt hozzá.

Párolt káposzta paprikás zabtörettel

Káposztakészleteim leépítése jegyében készítettem tegnap a következő ételt ebédre:

A párolt káposztához fogtam egy kis fej káposztát, és nem túl vékonyan felszeleteltem. Arra is ügyeltem, hogy a csíkok ne legyenek túl hosszúak, meg hogy a torzsa által összetartott darabok is legfeljebb falatnyiak legyenek. Vastag aljú edényben kevés napraforgóolajat melegítettem, majd rátettem a feldarabolt káposztát, és időnként megkeverve roppanós-puhára pároltam. Nem forgattam állandóan, hanem hagytam, hogy az alja enyhén barnás színt kapjon (de persze meg ne égjen). Mikor kész volt és már levettem a tűzről, egy kis szójaszószt forgattam hozzá.

Közben megfőztem a zabtöretet. Ez új alapanyag a konyhámban, nemrég szereztem be belőle egy csomaggal. Zabból van, valahol félúton a szemes zab és a zabliszt között. Már ott a boltban úgy gondoltam, hogy valami paprikás jellegű dolog finom lehet belőle - hát most kipróbáltam! Még előző este átmostam, majd beáztattam egy bögrényit. Most pedig kevés felmelegített olajra szedtem egy lábasba, majd sóval, frissen darált borssal és őrölt pirospaprikával ízesítettem. Az áztatóvizéből is öntöttem még hozzá, és összefőztem. Gyorsan megvolt, mivel majdnem puhára ázott.

Tányérra szedtem a káposztát, a közepére pedig a főtt zabtöretből halmoztam (nem mindet, kb. 1-1,5 dl száraz magból készült kása kitesz egy adagot, főleg ha jó sok zöldség is van hozzá). Egyszerű, de ízletes ebéd lett, és közben további ötleteim támadtak a zabtöret felhasználását illetően. A zab áztatóvizének maradékát ittam meg utána.

A maradék paprikás zabtöret akár kenyérkencének is elment volna (kicsit hígabbra főzve meg főleg, merthogy álltában is sűrűsödött még), de én nem igazán rajongok ezért a műfajért (vagy ha mégis megeszem, akkor külön, hozzá - sosem szerettem a megkent változatot). Inkább kásaként kanalaztam el, és egy kis savanyúságot ettem hozzá. (Ez a savanyúság amolyan "próbaüzem" volt egy nagyobb szabású akció előtt, amiről hamarosan beszámolok majd.)

Cukkinisaláta

Egy újabb gyors és egyszerű ebéd, a jó időre való tekintettel "hideg":

Volt itthon egy kis maradék főtt bulgur (kb. 1 dl bulgur 2 dl vízben, kevés vegyeszöldséges fűszersóval megfőzve, kis lángon lefedve úgy 15 perc kell neki).

Egy tálban összekevertem az öntet hozzávalóit: 2 evőkanál jó minőségű olívaolaj, 1 evőkanál almaecet, 1 evőkanál szójaszósz (nálam Kikkoman; a cukros-karamelles kompozíciókat illedelmesen vissza szoktam tenni a boltban), 1 teáskanál méz.

Egy karcsú, zsenge cukkinit vékony szeletekre vágtam (a krumplihámozó segítségével "elfaragtam"), egyenesen az öntetes tálba, majd összeforgattam.

A bulgur mellé raktam, megcsorgattam még egy kis olívaolajjal, és rögtön el is fogyasztottam, hogy a cukkininek ne legyen érkezése túl sok levet engedni.

Most látom csak a kiinduló receptben, hogy még egy kis szezámmaggal jó lett volna megszórni. Így jártam :) Azért anélkül se volt rossz, és a bulgurnak köszönhetően még az az érzésem is megvan, hogy tényleg ettem valamit.

Káposztás tészta

Sose főztem még ilyet, meg gyerekkoromban se szerepelt az otthoni repertoárban, csak a menzán. Volt, ahol sósan, meg aztán volt, ahol cukrosan. A közös az volt bennük, hogy egyik se ízlett.

Viszont miért ne lehetne úgy csinálni, hogy még jó is legyen? Abban természetesen már a főzés elkezdése előtt biztos voltam, hogy a sós változatra pályázom. Az viszont, hogy pontosan milyen is legyen, csak a készítés közben ugrott be.

Előszöris feltettem melegedni a vizet a tésztának. Aztán felaprítottam egy kis fej káposzta felét. Személy szerint se aprítógép, se gyalu/reszelő segítségét nem szoktam igénybe venni hozzá; a vágódeszka + éles kés eszközparkra esküszöm a témában. Így persze "szálas" lett, de a kupacot pár helyen még átvágva már nem is vészesen. Mély serpenyőben olajat forrósítottam, aztán rádobtam a káposztát. Időnként megkeverve megpirítgattam, hagyva, hogy néhol barnás legyen (de nem égett!). Közben a víz is felforrt; sóztam, és beleöntöttem a tésztát (negyed csomag durumbúzás fodros nagykocka), majd lefedtem és elzártam alatta a lángot. Már épp fűszereztem volna a káposztát, mikor eszembe jutott, hogy a só + bors kombinció helyett ha szójaszósszal öntöm nyakon, akkor az az ízesítés mellett a színének is jót tesz. Öntöttem hát hozzá egy kicsit (legfeljebb egy evőkanálnyi ha lehetett; sokat nem érdemes, mert sós), és azzal is összepirítottam. Közben letelt a tészta főzésideje is, ezért leszűrtem, majd összekevertem a káposztával, és már kész is volt a finom vacsora. Optimista módon készítettem róla egy amatőr képet, aztán elfogyasztottam, most meg leírom a készítés módját, hogy biztosan ne merüljön feledésbe. Kár lenne érte :)

(Megjegyzés: szójaszószból természetesen csak olyat veszek, ami nem karamelltől barna - sőt, cukor se legyen benne, meg glutamát se!)

Gópál híres vegetáriánus fasírtja

Első olvasásra úgy éreztem, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. A megvalósítás csak pár hozzávaló hiánya miatt váratott magára – mostanáig (amit meg nem sikerült szereznem, az kimaradt :-). A vártnál kicsit jobban megdagadt a lencse meg a rizs is a főzéskor, így kapásból dupla adaggal kezdtem, ami talán nagy merészség volt így elsőre, de utólag határozottan állíthatom, hogy egyáltalán nem bántam meg. Ha valaki hozzám hasonlóan eddig a darált hús meg a beáztatott zsemle miatt nem kedvelte a fasírtot, akkor ennek a receptnek a kipróbálásába bátran belevághat – nem fogja megbánni! A nagyszerű ízélményen túl a másik érv, hogy a szamósza mellett a fagyasztóban elraktározott instant kaja repertoárt is nagyszerűen lehet bővíteni vele. Még nem teszteltem, de szerintem nem vegáknak is nyugodtan fel lehet tálalni – nem feltűnően zöldséges, viszont feltűnően finom, fűszeres, és nem utolsó sorban egészséges. Lássuk hát!

Recept: Gópál híres vegetáriánus fasírtja

Hozzávalók (16-20 darabhoz): 1 pohár (250 ml) ragadósra főtt rizs, 1½ pohár főtt barna lencse, ½ pohár durvára reszelt sárgarépa, 1½ pohár zsemlemorzsa, ½ pohár vaj vagy ghí, 2 evőkanál szójaszósz, 2-2 teáskanál szárított bazsalikom, oregánó és petrezselyemzöld, 1 teáskanál só és 1 teáskanál pirospaprika.

Elkészítés:

1. A hozzávalókat belemérem egy nagy tálba, majd összekeverem és jól összegyúrom őket.
2. Vékonyan kiolajozok egy sütőlemezt.
3. A masszából kézzel kis golyókat formázok, majd korongokká lapítom és a sütőlemezre helyezem őket.
4. Előmelegített sütőben addig sütöm őket, míg enyhén megsötétednek.
5. Az elősütött, kihűlt fasírtokat elhasználásig hűtőbe vagy fagyasztóba rakom. Utóbbi esetben fóliát rakok közéjük, hogy ne fagyjanak össze.
6. Felhasználás előtt olajban kisütöm őket.

Most házi kenyérrel ettem, de ki fogom próbálni zöldségkörettel, főzelék feltétnek és szendvicsbe is.

Utólagos kiegészítés: Olaj nélkül is ki lehet sütni, pontosabban inkább pirítani a serpenyőben. Fagyasztóból kivett fasírtok esetén csak arra kell ügyelni, hogy közben legyen ideje a közepének is kiolvadni.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 132. oldal