Plébános mézeskalácsa (laktovega)

Bár van jól bevált mézeskalácsreceptem, ez annyira megtetszett, hogy rászántam magam a kipróbálására. Érdekelt, mit tesz a tészta állagával és ízével a szokásosnál több zsiradék, no meg reméltem, hogy Istinél is nyerő lesz egy ilyen jó tejes mézeskalács.

Nem is kellett csalódnunk; sütés után rögtön puha, ízletes, visszafogottan édes csemege lett belőle, és nincs semmi ördöngősség az elkészítésében. A próba adag hamar elfogyott, karácsonyra ismételnünk kellett.

Hozzávalók 5 nagy tepsi figurához

• 10 dkg vaj
• 2 dl méz (személyesen a termelőtől vesszük a piacon)
• 1,5 dl tejszín vagy zsíros tej (házi, ez is a piacról)
• 2 evőkanál mézeskalácsfűszer (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér keveréke)
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 1/2 kg teljes kiőrlésű liszt (lehet csak búza vagy vegyesen is, például háromgabonás kenyérpor, ami teljes kiőrlésű búza-, árpa- és zabliszt keveréke)
• darált dió a nyújtáshoz (vagy mogyoró, mandula, tetszés szerint)
• tetszőleges olajos magvak és/vagy összevágott aszalványok a díszítéshez (elhagyható)

Gőz fölött megpuhítottam a vajat, majd kézi habverővel jól elkevertem a mézzel, a tejszínnel és a fűszerrel. Ezután fakanálra váltottam és hozzádolgoztam a szódabikarbónás lisztet. A kapott lágy tésztát letakarva a hűtőbe tettem egy éjszakára.

Másnapra sokat keményedett, így már könnyű volt vele dolgozni. Liszt helyett kevés darált diót szórtam alá, úgy nyújtottam kisebb adagokban 3-4 mm vastagságúra, majd figurákat szaggattam belőle. Isti szilikon sütőlappal bélelt tepsire rakosgatta (lehetnek közel egymáshoz, nem nőnek jelentősen), és 180 fokra melegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütötte. Alhangon megsütve omlós, tovább sütve egyre ropogósabb (csak arra figyeljünk, hogy ne égjen meg), és mindkét esetben puha, rögtön fogyasztható, kihűlés után sem keményedik ehetetlenre. A sütőből kivéve érdemes a tepsin hűlni hagyni pár percig, úgy könnyebb leszedni és a formáját is biztosan megtartja.

Most csak figurák lettek, de egyébként "szobrászkodáshoz" is alkalmas állagú ez a tészta.

A kiinduló receptet Antal Valinál találtam.
 

Sokmagos szódakenyér (lakto-vega)

A múlt héten felhívott Govinda, hogy szoktam-e élesztő nélküli kenyeret sütni. Túlzás, hogy szoktam, de tudok olyat - feleltem, és szíves-örömest elvállaltam, hogy minderről meséljek neki egy interjú keretében. (A kanál forradalma címmel vegetáriánus rádióműsort vezet a Civil rádióban. Pár éve már szerepeltem nála, akkor a blogomat mutattuk be. Ez a mostani interjú holnap, december 1-jén kerül adásba, illetve később is meghallgatható az archívumban.) Persze ha már nyilvánosan osztom az észt a témában, akkor nem hagyhattam ki, hogy gyorsan süssek is ilyet. Vendégvárónak is, és rossz szokásomhoz híven bevállalósan: kísérleti recept alapján. S ha már lúd, legyen kövér: két változatban is. Itt a sósat mutatom meg, az édes a napokban megjelent karácsonyi e-szakácskönyvemben olvasható.

Sokmagos szódakenyér

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál szezámsó 
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg magkeverék
• 1 kis pohár (175 g) kefír
• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1 teáskanál citromlé
• 2 marék lágy zabpehely a forgatáshoz
• 1-2 evőkanál olaj a tepsi kikenéséhez

Elkészítése:

1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
2. Egy nagy tálba szitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a kétféle sót, a szódabikarbónát és a magkeveréket. Aztán jön hozzá a kefír és az olaj, végül a citromlé. Kézzel gyors mozdulatokkal összedolgozzuk. A cél egy puha tészta, nem baj, ha enyhén ragacsos. Ha netán nem ilyen állagú, egy kis liszt, illetve víz hozzáadásával igazítsunk rajta.
3. A kapott tésztát négyfelé vesszük, és a zabpehelybe forgatva hosszúkásra formázzuk a darabokat, majd egy vékonyan kiolajozott tepsire helyezzük őket. (Négy kisebb darab helyett egyben is megsüthetnénk, de tapasztalatom szerint így hamarabb és jobban átsül.)
4. Tetejüket éles késsel jó mélyen bevagdossuk. (Erre azért van szükség, mert a sütés során jelentősen megnő a térfogatuk, és így nem összevissza repednek ki.)
5. Betesszük az előmelegített sütőbe, és 25-30 perc alatt megsütjük. Akkor van kész, amikor megpirult a teteje is, az alját megütögetve pedig kongó hangot ad.
6. Frissen, langyosan vagy másnap is finom, laktató kenyérféle. Fogyaszthatjuk magában vagy tetszőleges kencével, illetve ételek mellé. Kiváló választás azoknak, akik valamilyen okból nem fogyaszthatnak élesztővel készült kenyeret, pékárut.

Idő: kb. 50 perc elteltével lehet enni, és kb. 10-15 perc munka van vele
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.

Sárgaborsó-krumpli leves (vegán)

Főzeléknek indult, csak nem jól emlékeztem, hogy mennyi víz kell hozzá, és sok lett a leve. Viszont mivel nem állt fenn a leégés veszélye, nem kevergettem, ezért sokkal kevésbé főtt szét a sárgaborsó, bár azért a levet besűrítette így is rendesen. Ha már így jártam, ízesítettem aktuális hangulatom szerint, az utóbbi idők kedvenc fűszerkombinációjával. Így a borsó és a paprika adta szép színhez finom íz társul, és már nem is bánom, hogy az elején megszaladt a víz. A receptet persze már úgy írom le, ahogy kifejezetten ezt fogom készíteni legközelebb, nem úgy kezdve, hogy "bénázz el egy sárgaborsófőzeléket" :)

Sárgaborsó-krumpli leves

(vegán)

Hozzávalók (3-4 tartalmas adaghoz):

• 1 bögre (2,5 dl) sárgaborsó
• 3-4 bögre víz
• 30-40 dkg krumpli
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 teáskanál köménymag
• 2 kis babérlevél
• 2 evőkanál magkeverék
• 1-2 evőkanál tárkonyecet (vagy fehérborecet vagy citromlé)

Elkészítése:

1. A megmosott sárgaborsót feltesszük főni a vízben.
2. Felkockázzuk a krumplit, és azt is hozzáadjuk. Ha szép, vékony a héja, akkor elég csak jó alaposan megmosni, egyébként természetesen meghámozzuk előbb.
3. Beletesszük a paprikakrémet, a köménymagot és a babérlevelet is, és miután felforrt, kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a borsó is, a krumpli is megpuhul. Ne kevergessük közben!
4. A végén beleszórjuk a magkeveréket és belekeverjük az ecetet, és a tűz elzárása után lefedve állni hagyjuk pár percig.

Idő: kb. fél óra, ebből 5-10 percnyi munka
Pénz: kb. 150 Forint
Alapvetően hazaiból.

Magos leves pirított kenyérkockával (vegán)

Maradékhasznosítási projekt keretében készítettem ezt ebédre. A kiindulópont a száraz pékáru volt, ami már nem esett jól úgy. Valamelyik nap felkockáztam hát, és egy süti után betettem az elzárt, de még forró sütőbe, és úgy hagytam - ettől tárolhatóra száradt, sőt, enyhén meg is pirult. Két-három maréknyi ilyen azonban zsemlemorzsának kevés, annyiért nem érdemes elővenni a húsdarálót, kerülgetni meg sok, és különben is, a molyok imádják (én viszont a molyokat nem). Bármennyire is nem vagyok leveses, ez bizony egy levesbe való. Mondjuk egy köménymagos levesbe. Ma úgy döntöttem, hogy jó, essünk túl rajta. Aztán készítés közben megláttam egy kávéscsészében némi lenmagot és szezámmagot, ami valami kekszről vagy kenyérről hullhatott le valamikor, és nem ettem meg külön (és még a molyok sem vetettek rá szemet). Hirtelen ötlettől vezérelve beleraktam ebbe a köménymag mellé. Így már mindjárt érdekes lett a dolog! S nem csak érdekes, hanem finom is a végeredmény, úgyhogy feljegyzem a receptet, hátha másnál is előfordulnak ilyen maradékok. Vagy - velem ellentétben - levesrajongó, és szívesen csavar egyet a megszokott köménymagos levesen.

Magos leves pirított kenyérkockával

(vegán recept)

Hozzávalók (2-3 adaghoz):

• 2 evőkanál olaj
• 1 evőkanál teljes kiőrlésű liszt (én most búzával csináltam, de rozzsal is jó lehet)
• 1 teáskanál pirospaprika
• kb. 3/4 liter víz
• 1 kiskanál só
• 1 evőkanál egész köménymag (vagy aki nem szereti a látványt, annak 1 teáskanál őrölt, de aki az ízét sem bírja, nyugodtan hagyja ki)
• 2 evőkanál magkeverék (vagy maradék lenmag, szezámmag, napraforgó, gabonapehely összesöpörve)
• 2-3 marék pirított kenyérkocka, teljes kiőrlésű kenyérből vagy sós pékáruból

Elkészítése:

1. (Előzetes tennivaló:) A kenyérkockához száraz barnakenyeret kis darabokra vágunk, és valami más használat után elzárt, de még forró sütőbe tesszük egy tepsin szétterítve, és ott hagyjuk, míg kihűl a sütő.
2. A leveshez egy vastag aljú lábasban felmelegítjük az olajat, majd beleszórjuk a lisztet, állandóan kevergetve habzásig melegítjük, enyhén megpirítjuk.
3. A tűzről levéve hozzászórjuk a pirospaprikát, rögtön felöntjük a vízzel, és jól elkeverjük. Mehet bele a só és a magok is.
4. Jól átforraljuk, és kész.
5. A pirított kenyérkockával tálaljuk.

Idő: 10 perc se
Pénz: az olcsónál is olcsóbb, 50 Forint mondjuk?
Zömmel hazaiból, a magok kivételével.

Szezámsós magvas rúd (lakto-vega)

Több nekifutásom is volt az utóbbi időben az élesztős, legalább részben barnalisztes, minimum tojásmentes vagy esetleg vegán pogácsa témának. Fujtós és még fujtósabb, durván reformos kinézetű és ízű eredmények születtek, majd ami becsületből se fogyott el, azt megszárítva áthajtottam a húsdarálón, morzsának. Pedig még a (mások által egyébként dicsért) recepteket is betartottam - dehát ízlések és pofonok ugye.

Most saját kútfőből dolgoztam, téve a tésztába, amit jónak láttam, no és rögtön fel is jegyezve, hogy ha netán ehető lesz a végeredmény, akkor pontosan meglegyen az összetétele. Pogácsa helyett rudakra formáztam, így csak egyszer kellett kinyújtani, meg ugye ha nem az igazi, akkor láthatóan az alakjával van a baj :)

Önálló elcseszés helyett egy igazán finom sós rágcsa született, megörökítésre érdemes:

Szezámsós magvas rúd
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók: (1 nagy gáztepsihez)

• 1 dl langyos víz
• 1 mokkáskanál barnacukor
• 1 dkg friss élesztő

• 1,5 dl (kb. 5 dkg) burgonyapehely
• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 evőkanál szezámsó
• 1-2 mokkáskanál tengeri só (ízlés szerint)
• 3 evőkanál magkeverék

• 5 dkg puha vaj
• 1 pohár (175 g) natúr joghurt

Elkészítése:

1. A langyos, cukros vízben felfuttatjuk az élesztőt.
2. Közben egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a többi szilárd hozzávalót. Végül a felfuttatott élesztővel, a vajjal és a natúr joghurttal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk (szükség esetén pici víz, illetve liszt hozzáadásával igazíthatunk az állagán).
3. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 3/4 óra).
4. A megkelt tésztát lazán átgyúrjuk, majd enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk. Éles késsel becsíkozzuk a tetejét, majd kb. 1,5 centi széles és 5-6 centi hosszúságú rudakra vágjuk úgy, hogy ferdén legyen rajtuk a minta. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk, némi helyet hagyva közöttük.
5. 180 fokon kb. 25 perc alatt megsütjük, előmelegítés nélkül. Akkor jó, mikor láthatóan pirul a teteje is.
6. Frissen a legfinomabb, de a letakarva tárolt maradék másnap sem száraz, kemény.

Idő: kb. két óra elteltével lehet enni, de ebből csak fél óra munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

Magos-lecsós egyveleg

Mára is egy minimális munkával elkészíthető, de tartalmas ebéd kellett. Ez lett az:

Tegnap este összeöntögettem a tárolóüvegeim aljáról a maradék magokat, amik önmagukban már nem elegendőek semmihez. Összesen fél liter keverék lett így, amiben azért nem volt túlsúlyban egyik összetevő sem. Most éppen sárgaborsó, barna lencse, gyöngybab, barna rizs és árpagyöngy került bele. Ezt egy jó nagy tálban beáztattam éjszakára (nagyon megdagad, azért kell ekkora edény, és a víz is bőven lepje el).

Ma leöntöttem az áztatóvizet, a magkeveréket pedig átszedtem egy vastag aljú fazékba, és felöntöttem kb. 8 dl vízzel (a szárazon mért magtérfogat bő másfélszerese). Felforraltam, majd kis lángon, lefedve főztem tovább. Fél óra kellett neki, hogy majdnem elfőjön a leve, és a magok is közel puhák legyenek (a babot érdemes vizsgálni, ha az jó, akkor addigra a többi is). Ekkor hozzáöntöttem egy üveg (330 ml) lecsó-szószt, meg ízesítettem egy kis sóval, szárított majorannával és erős paprikával, és készre főztem (kb. 10 perc, időnként nem árt megkeverni).

Egy kis hidegen sajtolt olajat csorgattam a tetejére, mikor már ehetőre hűlt a tányérban. (Húsos változatban külön megsütött kolbászkarikákat tennék rá inkább. Ez is egy olyan vegán étel, amit a végén könnyen lehet alakítani másmilyen ízléshez is, nem kell teljesen mást főzni - vagyis egyformát eszünk, de mindenkinek kedvére formálva.)

Ez a mennyiség 4 adag. A fent írt arányokkal elkészítve a képen látható, egytálétel állag; több vízzel készítve lehet leves is. A sűrítéssel viszont ebben az esetben sem kell foglalkozni, mert a megfőtt sárgaborsó és árpagyöngy beépítetten gondoskodik erről. A gyöngybab szándékos választás volt a nagyobb szeművel szemben, mert ennek rövidebb a főzési ideje, jobban igazodik a többi összetevőéhez. Az előzetes áztatást nem érdemes kihagyni, mert annak hiányában néhány összetevőnek jelentősen több főzés kell, s így közben mások már teljesen szétfőnek (a nem egyszerre berakás meg fölösleges bonyolítás).

Idő: kb. 50 perc + áztatás, de minimális munkával
Pénz: kb. 250 Forint az egész, a vegán változatban
Megoldható hazaiból.

Gabonapelyhes sós rúd

Eddig csak édes ízvilágú gabonapelyhes kekszeket sütöttem, épp ideje volt már egy sósat is kipróbálni:

Tésztát állítottam össze az alábbiakból; előbb kanállal összeforgatva, majd kézzel gyorsan összegyúrva:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg gabonapehely (nálam most árpa) (esetleg érdemes lehet kicsit megdarálni, vagy apró szemű zabpelyhet használni inkább)
  
• 3 evőkanál napraforgómag, amit deszkán, késsel kicsit összedaraboltam (de mehetett volna helyette szezámmag, lenmag, tökmag, stb.)
  
• 1/2 teáskanál só
  
• bő 1 dl étolaj, úgy szemre
• víz; nekem bő 1 dl kellett a megfelelő állaghoz (már nem szétesős, de még nem is ragadós)
  

• + 1/2 csomag sütőpor, ami most kimaradt, de legközelebb mindenképpen tennék bele
  

1-1,5 cm vastagra nyújtottam, és késsel kb. 1,5 cm széles csíkokra, azokat meg 2-3 darabba vágtam, és az így kapott rudakat szilikon sütőlapra sorakoztattam. (A benne lévő egész pehelyszemek miatt nem lehet nagyon kis darabokra vágni; kisebb szemű vagy durvára darált pehellyel készítve csinosabbra formázható.) Nekem most 26 darab lett, és ez a mennyiség kényelmesen ráfért a tűzhely nagy tepsijére. 180 fokon kb. fél óra alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Egyszerű, de finom, enyhén ropogós sós csemege lett, ami a pelyhekkel és a magokkal jól variálható. Biztos nem utoljára készítettem.

A receptet a Reformnasik oldalon böngészve találtam, köszönet érte Maricának!

Idő: kb. 45 perc, amiből 15 percnyi csak a munka
Pénz: kb. 200 Ft a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Vegyes leves

Ezt az egytálételnek is simán beillő fogást vagy akkor készítem, mikor mindenféle kevés maradék mag és zöldség vár felhasználásra, vagy akkor, mikor darabra tudok jelképes áron venni kicsi, esetleg esztétikai hibás, de amúgy egészséges és ízletes zöldségeket a piacon. Belekerülhet bármi, ami önmagában már kevés lenne egy külön ételbe - ezen csak javít a változatosság.

A magokat (most épp gyöngybab, lencse, árpagyöngy és sárgaborsó volt, de nyugodtan mehet barna rizs, bulgur, búza, köles, stb., ami épp van) egy éjszakára beáztatom. Főzéskor az előkészített (szükség esetén meghámozott, és legfeljebb falatnyi darabokra vágott) zöldségeket enyhén átpirítom egy kevés olajon, majd felöntöm vízzel és hozzáadom a beáztatott magokat is (lémennyiség ízlés szerint, nálam a rövid lé a nyerő). Sóval és valamilyen zöldfűszerrel (legtöbbször a felhasznált petrezselyem és/vagy zeller zöldjével - de a karalábé vagy a karfiol zsenge levele is jó) ízesítem. Felforralom, majd kis lángon, lefedve készre főzöm (leginkább a babot érdemes nézegetni, mire az megfő benne, addigra minden más is). A megfőtt magok remekül sűrítik a levét, így ezzel nem kell külön foglalkozni. Most a zsenge zöldekből, gyöngybabbal 40 perc alatt kész volt, amúgy télen 1 óra körül is szokott kelleni neki. Kb. 3/4 - 1 dl magból és 4-5 dl előkészített zöldségből telik ki egy bőséges adag (főételnek úgy, hogy nincs még más fogás is; ha menüsor része, akkor ennek a fele is elég lehet). Remekül melegíthető, úgyhogy azon ritka ételek egyike, amikből bátran készítek többet, mint amennyi egyszerre elfogy.