Adventi koszorú 2011

Ez az egyszerű és illatos dísz lett az ősszel bemutatott birsalmasajt koszorúalapból:

Beneveztem vele Ceffa játékára, melyben az idei adventi koszorúnk képét kell beküldeni, és mellé leírni röviden, hogy hogyan készítettük a díszt. Ha tetszik az alkotásom, kérlek, támogass egy lájkkal! Köszönöm!

Mézeskalács mécsetartó

(Egy jó ötlet tavalyról. Akkor csak a zárt blogomba írtam róla, most megosztom mindenkivel.)

Tegnap nem csak két nagy tál figurát sütöttem mézesből, hanem "játszottam" is egy kicsit a tésztával, és ezúttal egy ilyen mécsestartó lett belőle. Este föl is vittük és kipróbáltuk, hogyan világít át rajta a kis teamécses fénye. Van olyan látványos és hangulatos, mint kerámia társai, az ünnepek elmúltával pedig nem kell kerülgetni, rakosgatni, néhanapján leporolni - egyszerűen meg lehet enni, és jövőre sütni másikat!

Egy üres konzervdobozt használtam formának. Leszedtem róla a címkét, alaposan elmosogattam kívül-belül, majd szárítás után kikentem margarinnal a külsejét. A vékonyra nyújtott mézes tésztából vágtam egy akkora kört, mint a doboz alja, aztán meg a doboz magasságánál valamivel szélesebb és a kerületénél valamivel hosszabb téglalapot (az illesztésekre számítva). A téglalapba lyukakat vágtam apró karácsonyi kiszúrókkal, nem túl közel egymáshoz és a széléhez. A doboz aljára igazítottam a kört, majd feltekertem az oldalára a téglalapot, és jól összenyomtam a két szélét, lent pedig aláhajtottam a túllógó szélet. Végül az egészet a tepsire helyeztem, fejjel lefelé, és megsütöttem (picit több idő kellett neki, mint a figuráknak). Kihűlés után óvatosan kihúztam belőle a konzervdobozt. Így ugyan nincs speciális mécseshely a közepén, de sima az alja és nincs túl közel az oldala, ha pedig nem mozgatjuk, szép csendesen ég benne.

Kedves ajándék is lehet, egyszerű celofánba csomagolva. Ha nem mécsest mellékelünk benne, akkor telerakhatjuk apró figurákkal, így azonnal ehető része is van.
 

Töklámpás

Már a tökbetakarításkor kinéztem ezt a kicsi, alig arasznyi tököcskét arra, hogy majd amikor eljön az ideje, lámpást készítsek belőle. Miután levágtam a tetejét, karalábévájóval kifaragtam a belsejét és mindenhol kb. 1 cm-esre vékonyítottam a falát. Utána pedig ceruzával felvázoltam rá az arcot, majd hegyes, éles késsel óvatosan kivágtam a lyukakat. (Könnyen, gyorsan ment az egész, és nem igényelt több kézügyességet, mint a karalábé és hasonló zöldségek előkészítése töltésre.) Végül teamécsest raktam bele, meggyújtottam, és villanyoltás után nem maradt más hátra, mint élvezni a hangulatvilágítást.
 

Adventi koszorú alap - birsalmasajtból

A tavalyi feledhető birstermés után idén igazán kitett magáért a birsalmafa, és jókora adag sajthoz is elegendő terméssel ajándékozott meg.

Ezúttal nem csak lapként szárítottam, hogy sütikiszúróval figurákat vágjak belőle, hanem egy szétszedhető pudingformába is került. Ez lassabban és nehezebben száradt ki (az első pár nap után a formából kiborítva célszerű volt gyakrabban forgatni), de most már látszik, hogy bevált az elképzelés: sokat csökkent a térfogata az eredeti méretéhez képest, de épp maradt egy csinos koszorúnyi. Én még az utolsó őszi napsugarakat használtam ki a szárításhoz az utóbbi majd' két hétben, de természetesen sütőben vagy fűtési szezonban a cserépkályha közelében is működik a dolog. Most már egy fém kekszesdobozban rejtegetem.

Egyszerű kiegészítőkkel gondoltam "felöltöztetni": valószínűleg csak egy nem túl széles szalagot tekerek rá meg gyertyatüskével rögzítem a négy gyertyát. Különleges és illatos ünnepi dísz lesz, amit ráadásul meg is lehet majd enni.

Bevált birsalmasajt-receptem a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható.
 

Karácsonyi-újévi ételeink 2009-ben

A tavalyihoz hasonlóan most is csokorba szedem, hogy mi minden került az asztalra az ünnepi időszakban. Szerencsére adódott egy kis munkamentes időszak közvetlenül karácsony előtt, így többet tudtam foglalkozni az előkészületekkel. Igaz, hogy végig a saját konyhám volt a helyszín, nem ott töltöttem a napok nagy részét, hiszen igyekeztem kevés munkával elkészíthető fogásokat választani. Viszont inkább minden nap készítettem valami frisset, kezelhető mennyiségben, minthogy maradékokon kelljen élni. A hétköznapokhoz hasonlóan most is leginkább tartalmas egytálételek és pékáruk kerültek az asztalra. A sokféle vegetáriánus fogás mellett volt némi hús is: karácsonykor halételek, szilveszterkor pedig malac. Nem fogok rendszert csinálni belőle, de most ennyi jólesett.


Előzetesen készítettem aprósüteményeket, amik folyamatosan fogytak is az adventi időszakban:

• Görög teasütemény
• Mogyorós keksz, és ugyanez darált mogyoró helyett darált mákkal is
• Meggyes-mákos keksz
• Birsalmás-diós keksz, birsalmasajt-kockával a tetején
• Mogyorós-mézes keksz
• Aszaltszilvás-mézes keksz
• Tündérkarikák (díszítéshez is, persze leszedés után ez is ehető)
• Étcsokoládés tallér, narancsos étcsokival
• Kókuszos-áfonyás csillag
• Gesztenyés csillag (ez nincs a fenti csoportképen, mert nem tartható el olyan jól, mint a többi)
  

Újdonság volt a sokféle házi készítésű szaloncukor. Elsőként a birsalmasajtos, amiből ajándékba is sok elment. Aztán a gasztromagazinos cikk miatt már a hónap elején kitaláltam a többi fajtát, és készítettem egy-egy csökkentett adagot a mennyiségek kimérése és a fotók miatt. Végül úgy jött ki, hogy csak 24-én lett sorozatgyártás, és saját célra a csomagolástól eltekintettem, egyszerűen csak tányérokra rakva tálaltam. Igazán nagy sikere volt mindegyik fajtának, csak arról oszlottak meg a vélemények, hogy érdemes-e molyolni a készítéssel. (Szerintem egy évben egyszer belefér, egészen más kategória, mint a bolti.)


A készülődés hajrájában minimál munkával elkészíthető ételek kerültek terítékre:

• Tündér almás (reggelire - nem is egyszer)
  
• Vegetáriánus székelykáposzta
  
• Spagetti padlizsános-paprikás paradicsomszósszal és sajttal (semmi köze az ünnephez, de 10 perc alatt kész, ízletes, laktató ebéd, a kevésnél is kevesebb befektetett munkával)
  

Meg egy egyszerűen elkészíthető, de látványos torta, aminek a felvágásával nem vártuk meg a vacsorát - így is maradt belőle az ünnep napjaira is: Birsalmás torta mogyoróval.


Volt bejgli is, a tavaly már bevált tésztával, ezúttal teljes kiőrlésű tönkölylisztből. A mákos töltelékbe most is hecsedli lekvárt és áztatott csipkebogyót kevertem, a diósba pedig ezúttal narancslekvárt és aszalt áfonyát (mindkettőt édesítés nélkül, a lekvár édessége elég volt bele). (Mennyiségek: 50 deka lisztből készítettem a tésztát, ebből lett 2 rúd bejgli, 1 mákos és 1 diós. A máktöltelékbe került 15 dkg darált mák, 2 dl hecsedli lekvár és 1 kis marék csipkebogyó, a diósba pedig 15 dkg darált dió, 1,5 dl narancslekvár és 1 kis marék aszalt áfonya. A szükséges lekvármennyiség sűrűségfüggő; annyi kell, hogy összekeverve sűrű, de jól kenhető tölteléket adjon, amit könnyen el lehet oszlatni a kinyújtott tésztán, de nem áztatja el azt.) Kifejezetten finom lett mindkettő, a diósnak különösen nagy sikere volt (utóbbihoz az ötletet az Ízek és érzések magazinból vettem, viszont a bevált tojásmentes tésztámat megtartottam).


Szenteste vacsora:

Birsalmás halszeletek
Annyit módosítottam a recepten, hogy az Európa tálban készítettem (előmelegítés nélkül, 200 fokon 1 óra sütés + 15-20 perc az elzárt sütőben), és egy közepes fej káposztát vágtam az aljára, meg egy kis fehérbort is öntöttem alá (a tetejére pedig ugyanúgy krumplit szeleteltem). Így kétféle beépített köret is volt a birscikkekkel "újrapikkelyezett" halakhoz. Nem spóroltam a fagyasztott kaporral, szórtam a káposztára és a halszeletekre is. A hal cápaharcsa filé volt, tényleg szálkamentes, és cseréptálban sütve egész ízletes.


A további napokon:

• Palacsinta, a tortakrém, valamint a bejglitöltelékekhez felbontott lekvárok maradékával töltve
• Zöldfűszeres haltekercsek rizzsel
• Mediterrán halas egytál, busa filéből
• Diós tönkölykenyér
• Paprikás-magos keksz
• Nagyon mákos kocka
• Savanyúkáposztás csiga
• Zöldséges gyöngybab
• Tejszínes-krumplis kenyér (az év felfedezése kenyér témában)

Óévbúcsúztató-újévköszöntő:

• Gesztenyekrémleves
  
• Malacsült krumplival és töltött almával (meg a töltött almából külön ismétlés volt másnap, annyira ízlett)
• Szilveszteri bólé
• Szilveszteri sajtos malacfejek
• Narancsos-olívás lencsesaláta

Innivalók:

• Fehér és piros must
• Forralt bor
• Teák
• Bor, pezsgő

Karácsonyi dekorációk

Az ünnepek alatt némileg korlátozottan voltam net- és blogközelben, de természetesen beszámolok az alkotásaimról. Meg magamnak sem lesz haszontalan egy kis összefoglaló, hogy az elkövetkező években a tervezésnél felidézhessem, mi is volt 2008-ban.

A karácsonyfám:

A ház előtt áll, tavaly benti karácsonyfa volt pár napig, aztán tavasszal került a kertembe. Állandó karácsonyfai kinevezést kapott tőlem határozatlan időre :) Olcsó, tiszta, környezetbarát. Legfeljebb majd kinövi az égősort :)

Szüleimnél benti, talpba faragott karácsonyfa volt (január 6-ig még van), egyszerű díszítéssel: fa díszek (rétegelt lemezből vágott formák), piros gömbök, piros gyöngygirland és egy sima fehér égősor került rá.

Asztali díszből most is az illatos volt a nyerő. Ezúttal ezüstös tuja-ágakkal borítottam a fűzfavessző koszorúalapot (tavalyi, újrahasznosítva), és nagyobb mandarinok héjából tettem rá.

A temetőbe kivitt koszorúkhoz fenyőtoboz koszorúalapba sötétbordó bogyósokat és tuja-ágakat tűztem.

A bogyósokból vázába is maradt egy kis csokor, meg a tuja-ágakból is. Utóbbiak alá vizet is öntöttem, előbbiek alá nem tartottam szükségesnek. Mindezeket a kertemben vágtam, de még maradt is bőven. A tujától így már rendesen ki lehet nyitni a nagykaput.

A maradékok aprajából és némi tört fűszerből (fahéjas, szegfűszeges zacskó alján a törmelék) meg pár fenyőtobozból potpourri lett.

Csiga alakban levágott citrushéjakat is szárítottunk, ez is illatozott.

Még az adventi időszak elején készítettem ezt a kapukoszorút, szintén saját, kerti alapanyagokból (meg egy kis drótból).

Adventi kapukoszorú

Ma ezt is összeraktam, a tavaly fűzfagallyból készített alapok egyikét újrafelhasználva. A tuját meg a bogyókat a kertben vágtam. Az egészet egy hosszú drót tartja össze, meg a felfüggesztés is abból van. Az alaphoz az összemarkolt gallyakat tekergettem körbe-körbe spirálisan a dróttal, majd a hármasával-négyesével rárakosgatott kis tuja-ágacskák alkották a következő kört. Ezeket úgy rendeztem, hogy a következő csomó mindig eltakarja az előzőt tartó drótot. A végén egyszerűen beletűztem a bogyós ágakat.

A bogyókat alighanem le fogják enni a madarak, a tuja viszont kifejezetten jól bírja, főleg odakint. Januárban a zöldeket le lehet majd szedni róla a komposztba, az alap viszont újrahasznosítható.

Illatos díszek, bárhová

Hogyan készítem?
Bevágások mentén harmad vagy negyed darabokban lefejtem a narancsok héját, majd sütiszaggatóval különféke formákat vágok belőle. Éles késsel nem túl mély faragást készítek rá, valamint fűszereket tűzök bele. A szegfűszeg betűzése előtt fogpiszkálóval, a fahéjdarabé előtt kés hegyével kis lyukat készítek. Ha fel szeretném majd kötni valahová, akkor a tetejére is szúrok egy lyukat fogpiszkálóval, hogy így száradjon meg.

Mire fogom használni?

• illatosításra
  
• ajándékkísérőnek
• karácsonyfadísznek
• tetszőleges egyéb dekorációnak
• ...

Átmentem virágkötőbe...

Az adventi koszorú, ajtódísz és asztali dísz készítésének tapasztalataival felvértezve pár rokonnak is alkottam még ilyeneket, meg a temetőbe kivihető koszorúkat. Tényleg nem nehéz megcsinálni az alapot, csak egy marék fűzfavessző, jó 3 méter drót, no meg egy kis kézügyesség kell hozzá. Drót azért ilyen hosszú, mert azzal rögzítem az örökzöldeket is "a következő körben" - vagyis kétszer tekerem vele végig spirál alakban a fűzfavessző-köteget. Most a tujaágak mellett borostyán is került némelyikre, meg aztán a díszítéshez hóbogyó és szalag is (a 3 méteres szalagokat megfeleztem, így pont elég lett kettőre). Az új ötlet a sütiszaggatóval kivágott narancshéj volt, mivel tobozt már nem sikerült eleget gyűjteni. Szerencsére ez is rögzíthető kis, U alakúra hajlított drótdarabokkal, az alapba szúrva. A nagy kedvenc továbbra is a narancshéjas-szegfűszeges kompozíció, még ha pár nap alatt ki is szárad és erősen lecsökken az illata. Persze nem olyan nagy dolog kicserélni rajta az ominózus részt, vagy rakni mellé pár pomandert :-)

Potpourri ünnepi hangulatban

Ma reggel összeszedtem a radiátorról meg alóla az utóbbi napokban elfogyasztott narancsok megszáradt héját. Kicsit összébb törtem őket, hogy egyszerre ki tudjam vinni a komposztálóba. Ám azok olyan kellemes illatot kezdtek árasztani, hogy egyből meg is gondoltam magam.

Hohó, hisz akár potpourri is lehet belőlük! Majd teszek hozzájuk mondjuk fenyőtobozt, aztán csepegtetek rájuk illóolajat, és kész – gondoltam.

S akkor megláttam a hűtő tetején egy kistányérban a tegnapi fűszeres almaitalból kiszűrt, s azóta megszáradt fűszerdarabokat, egy teáskanálnyi Kotányi puncs fűszerkeverék maradványait. Nem volt már olyan intenzív illata, mint frissen, de azért még kár lett volna kidobni. Nosza, hozzáöntöttem az összetört narancshéjdarabokhoz, amiket időközben egy tányérba raktam.

A látvány feldobása érdekében kimentem fenyőtobozokért is, meg pár letört ágacska is akadt a fenyőfa alatt.

A kinti „túra” után jólesett egy kis felforrósított birskompót, amiben olyan sok citromkarika volt, hogy nem ettem meg mindet. Inkább (próba, szerencse alapon, a fahéjdarabokkal együtt) kiszárítottam őket a radiátoron, s mivel nem is látszik rajtuk, hogy főtt, s nem friss citromból vannak, úgy gondoltam, tovább színesíthetik ezt az illatos egyveleget, az adventi koszorú készítésekor kimaradt almakarikákkal együtt.

Így lett a „hulladékokból” némi találékonysággal illatos dísz. Az alapanyagokat pedig gyűjtöm tovább, hogy a ház minden részébe jusson :-)

Illatos asztali dísz karácsonyra

Az ajtókoszorú elkészítése után egyből jobbnál-jobb ötleteim támadtak, hogy hogyan is lehetett volna ügyesebben, csinosabbra készíteni. Így csináltam egyet a kapura is, kisebbet és kevesebb dekorral (hiszen az ajtókoszorú is úgy indult, hogy a kapura lesz, csak aztán túl monumentálisnak tartottam oda). Ez már olyan jól ment, hogy közben kitaláltam, hogy karácsonykor a temetőbe kivinni is ilyesmiket csinálok majd - eddig mindig fenyőágakat vittünk, gyorsmasnival összekötve, és szélcsendes időben gyertyát is gyújtottunk. A család is egyetértett, hogy jó lesz már egy kis változatosság.

Már csak az asztali díszek kérdésköre maradt ki a sorból. Utóbb már azt sem készen vettük, hanem legtöbbször vázába rakott fenyőágakat díszítettünk fel, meg külön gyújtottunk gyertyát vagy mécsest. Hisz kerámia mécsestartókból aztán nincs hiány: kedvencem a házikó, meg a fenyőfa alakú, ami csak szépen világít, de van hordó, meg teáskanna is, amibe vizet lehet önteni, illóolajat csepegtetni bele, és a világítás mellett párologtat is. No meg ott vannak a TeszVeszen vásárolt fa mécsestartók, amik csak úgy, önmagukban is szépek, hát még használat közben! Szóval szinte minden napra jut másik világító alkalmatosság.

No, visszatérve az asztali dísz kérdéskörhöz: nem így indult, de ez lett belőle:

Az alap ugyanolyan, mint az ajtókoszorúé, csak kisebb átmérőjű. Az "el kellene takarni valahogy a tartódrótokat" probléma megoldása lett a csiga alakban levágott narancshéj rátekerése (avagy mire jó két fonnyadt, savanyú narancs), a "most már csak az illatán kellene tuningolni egy kicsit" problémáé meg a szegfűszegek betűzgélése. A pomander nyomán persze ez már nem is akkora ötlet :-) A közepébe meg egy egyszerű gyertyatartóba beállítottam ezt az egyszerű gyertyát, s hogy ne részenként kelljen mozgatni, az egész alá egy lapostányért tettem. Pazar illata van, és a gyertya is meggyújtható benne anélkül, hogy tűzveszélytől kellene tartani.

Pomander

Mint megtudtam, így hívják azt a kellemesen illatos díszt, amit már évek óta rendszeresen készítek az évnek ezen szakában. Kell hozzá egy narancs, jó sok szegfűszeg, és esetleg egy éles kés. Narancsból vastag héjút érdemes választani, mert abba jobban lehet mintákat faragni, no és beletűzgélni a szegfűszeget. Fantázia dolga, hogy pontosan hogyan. Csináltam már változatos mintákkal is, meg csak úgy, összevissza is. Olyan is volt, hogy a faragást kihagytam – így kevésbé volt intenzív az illata, viszont sokkal lassabban ment tönkre. Igaz, nem feltétlenül kell megvárni azt sem: mikor úgy látom, hogy kezd száradni a héja, akkor megtisztítom és megeszem, a szegfűszegeket meg átrakom egy másik narancsba.

Adventi ajtókoszorú

Mivel a benti, asztali adventi koszorút nem volt egy nagy ördöngősség összerakni, kedvet kaptam hozzá, hogy valami kinti díszt is készítsek. Persze ehhez már nem volt koszorúalapom, meg tulajdonképpen semmim, és a csöpögő esőben nem is szándékoztam elindulni egy túrára emiatt.

Némi gondolkodás után hozzáfogtam az elkészítéséhez az itthon fellelhető alapanyagokból, úgymint: fűzfagallyak, alumíniumdrót, tuja-ágak, tobozok, szárított citrom- és almakarikák. Közben találtam még egy szép piros terméses ágat, de ez már csak extra bónusz volt.

A fűzfagallyból csináltam meg az alapot, összemarkoltam valamennyit, és rögzítésként drótot tekertem rá körbe-körbe. A két végét összedolgoztam, majd a tetejére és az oldalára tuja-ágakat raktam, és azokat is a dróttal rögzítettem. Úgy csináltam, hogy az előzőnek a szárát mindig eltakarja a következő ág, a drót pedig a rögzítésen túl némi formát is adjon neki. Erre az alapra aztán U alakúra hajlított vékony dróttal tűztem fel a szárított gyümölcskarikákat. A tobozoknak meg az alját tekertem körbe vékony dróttal, aminek a végét kis tüskének meghagytam, hogy szintén bele tudjam szúrni az alapba.

Első próbálkozásnak nem lett rossz, bár ha most fognék hozzá, kicsit csinosabbra csinálnám. De lehet hogy csinálok is egy kisebbet, asztali dísznek - a tuja illatát feldobva valami fűszerrel...

Adventi koszorú

Sosem volt még adventi koszorúm, és a családomban sem volt szokás ilyesmi. Asztali dísz az igen, de csak közvetlenül az ünnep előtt beszerezve. Most is ilyesmiben gondolkodtam, de aztán mégiscsak koszorú lett belőle. Természetesen, saját készítésű.

Igaz, egészen másért mentem be tegnap a százforintos boltba, de aztán a zömmel idényjellegű tömegárutól roskadozó polcok között igazi kincsre bukkantam: koszorúalapra. S mikor konstatáltam, hogy nem külföldi és nem is drága, egyből a kosaramba tettem. Gondoltam, már csak gyertyák kellenek, meg valami szalag, aztán a kertben vágok pár örökzöld ágat, és már kész is lesz belőle a karácsonyváró dekoráció. Mi tagadás, sokáig kellett bóklásznom a mindenféle csilli-villi, vagy épp túlzottan is mű illatú ez-az között, mire találtam igazán csinos, stílusos gyertyákat és szolid mintájú szalagot. Mindegy, nem sajnáltam rá az időt, sem a majd’ kétszer annyi pénzt, mint amennyibe a legolcsóbb került volna. Közben azt is kitaláltam, hogy mindezt nem ragasztóval, hanem gombostűkkel fogom összerakni, így az ünnep elmúltával szétszedve az alkotást, bizonyos részeket újra lehet majd hasznosítani. Nosza, vettem hát azt is. Csak gyertyatüske nem lett, de úgy gondoltam, hogy legfeljebb majd megfelelő méretű szegekkel oldom meg a rögzítést, a viasz lefolyása ellen védő kis tányérkát meg alufóliából meghajtogatom. Aztán a további díszítéshez a közértben lett apró mandarin, meg este még felvágtam két almát szárított almakarikának. A vásárlásból hazaérve persze egyből elkezdtem összerakni azt a bizonyos koszorút, közben pedig még arra vonatkozólag is támadt ötletem, hogy a madarak etetését hogyan oldhatnám meg a kertemben egy kicsit elegánsabban annál, hogy kiszórom nekik az ennivalót, és kész. No, de erről majd egy másik bejegyzésben…