Egyszerűen finom tavaszi zöldségleves

Aktuális kedvencem ez az egyszerű, de ízletes és tartalmas leves:

Friss, zsenge zöldségféléket - karalábét, gyökeret, répát stb. - feldarabolok, és kevés olajon (vagy vajon) megfuttatom. Bulgurt szórok hozzá, azzal is pirítom még pár kavarásnyit, majd felöntöm vízzel, és pici sóval ízesítem. Körülbelül tíz perc elteltével, amikor a zöldség már majdnem puha, hozzászórok jó sok apróra vágott zöldet - petrezselyem, újhagyma, karalábé zöldjét. Ezzel már nem főzöm tovább, csak lefedve állni hagyom. A tányérban egy kis tejföllel gazdagítom még, de anélkül is finom. Jó étvágyat hozzá!

Őszi minestrone (vegán)

Újabb minestrone-változat, természetesen most az őszi kert ajándékaiból.

Hozzávalók 6-8 személyre

• 1 bögre gyöngybab (vagy tetszőleges fajta szárazbab)
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kis zeller
• 1 petrezselyemgyökér
• 2 sárgarépa
• 4-5 paradicsom vagy 4 dl hámozottparadicsom-befőtt
• 1 kis fej kelkáposzta
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 marék zöld olívabogyó (elhagyható)
• 10 dkg tojásmentes száraztészta (orsót használtam)
• 1 marék friss bazsalikomlevél vagy 1 teáskanál szárított bazsalikom
• 2 evőkanál bazsalikomos balzsamecet

Beáztatjuk a babot egy éjszakára, majd másnap friss, enyhén szódabikarbónás vízben puhára főzzük.

Megtisztítjuk és apróra vágjuk a kétféle hagymát, kis hasábokra a többi gyökérzöldséget, cikkekre a paradicsomot. Vastag aljú, 3-4 literes fazékban fölmelegítjük az olajat, és kevergetve üvegesre pirítjuk rajta a hagymát. Hozzáadjuk a répát, a gyökeret meg a zellert, és azzal is keverünk rajta néhányat. Felöntjük kb. 2 liter vízzel, megvárjuk, míg felforr, majd kis lángon, lefedve főzzük. Ízesítjük a paprikakrémmel. Apróra vágjuk a kelkáposztát a torzsája nélkül, felkarikázzuk a vízzel leöblített olívabogyót, és ezeket is a fövő levesbe tesszük. Amikor a zöldség már majdnem puha, belerakjuk a tésztát, és haraphatóra főzzük. Végül beleszórjuk az apróra vágott bazsalikomot és belekeverjük a balzsamecetet, valamint ha kóstolás után úgy ítéljük meg, hogy szükséges, akkor sózzuk. Melegen tálaljuk ezt a tartalmas, egytálételnek is beillő levest.
 

Ételízesítő házilag (vegán)

Eddig inkább a szárított változatot részesítettem előnyben, most azonban az esős idő miatt erről szó sem lehetett. Az alapanyag viszont már megvolt, így kipróbáltam a sózásos módszert is. Paprikát évről évre teszek el ilyen módon, most pedig vegyes zöldség is került az üvegekbe.

Hozzávalók
minél többféle zöldség tetszőleges összetételben és arányban; nálam most a következők kerültek bele: 1 csomó répa, 2 csomó petrezselyemgyökér, 1 közepes zeller, 1 karalábé, 2 fej vöröshagyma, 5 piros húsú paprika, 2 paradicsom
minden kg előkészített zöldségre számítva 25 dkg só, vagy ha úgy jobban tetszik - fejszámoláshoz - a zöldség tömegének negyede (felének a fele) sóból; nálam most 1,6 kg (160 dkg) lett a zöldség, így 40 dkg sót tettem hozzá
ezzel a mennyiséggel tele lett két 720 ml-es és egy 400 ml-es üveg

Megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd húsdarálón áthajtjuk a zöldségféléket. Megmérjük a darálékot, és hozzákeverjük a megfelelő mennyiségű sót. Pár órát állni hagyjuk, hogy levet eresszen, majd száraz üvegekbe kanalazzuk, lefedjük (erre megteszi az olyan fedő is, ami már deformálódott és nem zár légmentesen), és hűtőben tároljuk. Fontos, hogy felhasználáskor csak tiszta kanállal nyúlunk bele. A színe egy idő után nem marad olyan szép élénk, mint frissen, de az íze változatlan és a sónak köszönhetően nem romlik meg. Kanálnyi mennyiségben, ízesítőnek használjuk, figyelembe véve a sótartalmát (20%, egyötöd rész).

A petrezselyem és a zeller zöldjét is bele lehet darálni, de én azt jobban szeretem inkább szárítva eltenni és a főzés végén morzsolni az ételbe. Langyos, szellős helyen felakasztom, így pár nap alatt zörgősre szárad, megőrizve színét és aromáját. Ekkor lehúzom a leveleket a vastag szárakról és így teszem el jól záródó üvegbe; majd felhasználáskor morzsolom apróra.
 

Őszi zöldségleves bazsalikommártással (laktovegetáriánus vagy vegán)

Nagy sikere volt nálunk múlt hétvégén ennek a szezonzöldségekből készített, igen tartalmas és ízletes levesnek. Ne ijedjünk meg a sokféle hozzávalótól, csak a szezonális kínálat nagyobbacska szelete a piacról, csupa színes és tápláló finomság. Mint ilyen vegyes formációknál általában, bizonyos mértékig tetszés szerint alakítható az összetétel, tehát az sem baj, ha valami kimarad, de ha árválkodik a hűtőben még egy kis egyéb zöldségféle és ideillőnek ítéljük, nyugodtan kiegészíthetjük azzal is.

Hozzávalók 6-8 személyre

• 2 evőkanál olaj
• 1 fej vöröshagyma
• 2-3 sárgarépa
• 2-3 petrezselyemgyökér
• 2 liter víz
• 1-1 csapott teáskanál szárított rozmaring, kakukkfű és majoránna
• 2 kis babérlevél
• 10-15 dkg fekete szemű bab (vagy fejtett bab)
• 5-6 tojásnyi méretű krumpli
• 2-3 marék zöldbab
• ökölnyi darab sütőtök
• 2 paradicsom
• 1 paprika
• kb. 1/2 kg cukkini
• 1 teáskanál só
• 10 dkg apró, tojásmentes száraztészta (tönkölylisztes orsót használtam)

a bazsalikommártáshoz ("pistou"):

• 1 nagy marék friss bazsalikomlevél
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál sörélesztőpehely (elhagyható, illetve több sajttal kiváltható)
• 1/2 dl extra szűz olívaolaj
• 2-3 dkg házi sajt (elhagyható, illetve több sörélesztőpehellyel kiváltható, és akkor vegán fogást kapunk)

Meghámozzuk és felaprítjuk a zöldségeket.

Vastag aljú, nagy fazékban fölmelegítjük az olajat, és kevergetve üvegesre pároljuk rajta az apróra vágott vöröshagymát. Hozzátesszük a felkarikázott répát és gyökeret, és ezekkel is keverünk rajta még néhányat.

Felöntjük a vízzel, beleszórjuk a zöld fűszereket és a szárazbabot (ez a fajta hamar megfő áztatás nélkül is, egyébként célszerű előzetesen beáztatni egy éjszakára, illetve a hosszú vagy nem pontosan ismert főzési idejű fajtákat külön megfőzni enyhén szódabikarbónás vízben, és csak a végén belekeverni a levesbe).

Amikor a bab kezd puhulni, hozzétesszük a felkockázott krumplit, valamivel később a 2-3 cm-es darabokra vágott zöldbabot, majd a felkockázott sütőtököt, a meghámozott és felcikkezett paradicsomot, a felcsíkozott paprikát, a felszeletelt cukkinit és a száraztésztát (zsenge cukkinit nem szükséges meghámozni és kimagozni, idősebb példányt viszont már igen). Sózzuk és addig főzzük, míg minden megpuhul benne (ne legyen nagyon puha, elég, ha csak harapható; a tésztát és a babot érdemes ellenőrizni).

Közben a bazsalikommártáshoz megtisztítjuk és lereszeljük a fokhagymát, és hozzákeverjük az apróra vágott bazsalikomot, az olajat, a sörélesztőpelyhet és az apróra reszelt sajtot.

Tálaláskor teszünk belőle a meleg levesre egy-két teáskanálnyit.


Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyv
 

Őszi zöldségleves zabpelyhes krumpligombóccal (vegán)

Melegebb őszi napokra ajánlom ezt az üde, savanykás levest a szezon zöldségeiből.

Hozzávalók 4 személyre

• 4-5 sárgarépa
• 2-3 petrezselyemgyökér
• 2-3 marék zöldbab
• 1 kis fej lila hagyma
• 3-4 gomba (nálam most gyapjas tintagomba a fagyasztóból)
• darabka cukkini
• 1 evőkanál olaj
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál tárkonyecet (vagy sima fehérborecet)

a gombóchoz:

• 4 jércetojásnyi méretű krumpli
• 2 evőkanál zabpehely
• 2 evőkanál Graham-liszt
• 2 arasznyi tárkonyág levelei
• csipet só

A gombóchoz héjában megfőzzük a krumplit. Hideg vízbe rakjuk és gyorsan lehúzzuk a héját, majd még melegen összetörjük. Hozzákeverjük a zabpelyhet, majd kihűlés után az összeaprított tárkonyt, a sót és a lisztet. Mogyorónyi gombócokat formázunk belőle és félretesszük.

Megtisztítjuk és felaprítjuk a zöldségféléket. Vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat, és kevergetve pár percig pirítjuk rajta a répát. Felöntjük egy liternyi vízzel, beletesszük a gyökeret, a babot, a gombát és a cikkekre vágott hagymát. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg minden puhulni kezd. Ekkor hozzáadjuk a cukkinit, majd nagyobbra vesszük alatta a lángot, és mikor jól láthatóan forr, belerakjuk a gombócokat. Megvárjuk, míg feljönnek a tetejére, és innen számítva még 1-2 percig főzzük. Végül ízesítjük a tárkonyecettel és szükség szerint utánasózzuk.


Ötlet: Ízek és Érzések 2011. szeptember-október
 

Nyári zöldségleves tárkonnyal (vegán)

Ha nem forrón esszük, akkor igazán frissítő tud lenni ez a savanykás leves, melybe jól beleaprítottam mindenféle kóbor maradék zöldséget a hűtőből.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 evőkanál olaj
• 2 sárgarépa
• 1 petrezselyemgyökér
• 2 marék zöldbab
• 4-5 (tojásnyi méretű) krumpli
• 1 l víz
• 1 babérlevél
• 1 kávéskanál őrölt kömény
• 1 kávéskanál kurkuma
• só
• 2 marék tojásmentes (kézi) tarhonya
• 1 paprika
• 1 arasznyi tárkonyág levelei
• 2 evőkanál tárkonyecet (vagy fehérborecet)

Megtisztítottam és kisebb falatnyi darabokra vágtam a zöldségféléket. Vastag aljú edényben fölmelegítettem az olajat, enyhén átpirítottam rajta a répát és a gyökeret, majd felöntöttem a vízzel. Beletettem a zöldbabot és a krumplit, ízesítettem a fűszerekkel, és forrás után kis lángon, lefedve főztem. Amikor a zöldség már érezhetően puhult, beleszórtam a tarhonyát, majd amikor már majdnem kész volt, a falatnyi darabokra vágott paprikát és a felaprított tárkonyt is. Végül belekevertem az ecetet.

Nyári zöldségleves hajdinával (vegán)

Isti váltig állította, hogy nem szereti a hajdinát. Mint a mellékelt blog mutatja, én se vagyok valami nagy rajongója, de azért időről időre adok neki egy-egy esélyt, hátha ebben is változott az ízlésem, vagy épp sikerül megfelelőbb elkészítési módot találnom. Tavaly ráadásul valami véletlen folytán nem a szokásos sötétbarna hajdinát sikerült venni, hanem világosabbat, és csodák csodája, ennek egészen szolíd íze volt ahhoz képest, ami emlékeimben élt róla. Isti szívébe azonban még így sem tudta belopni magát, így megkért, hogy ha lehet, akkor abból csak magamnak főzzek majd, ő inkább eszik mást. Rakosgattam is sokáig, mert ugye mégiscsak jobb és egyszerűbb olyat főzni, amit mindketten szeretünk, mint kétfélét. (Alapjában véve egyikünk sem válogatós, tehát igen nagy ez a közös halmaz, nincs lépten-nyomon lemondás hol erről, hol arról a másik miatt.) Most azonban készletleépítés jegyében legalább egy részét felhasználtam ebbe a levesbe. És láss csodát: még Istinek is nagyon ízlett, és nem csak rámondta, repetázott is belőle kétszer! (Plusz most már időnként főzhetek valami hajdinásat, nem csak magamnak.)

Hozzávalók 6-8 személyre

• 1 csomó répa
• 1 csomó petrezselyemgyökér
• 2 kis zeller
• 3 közepes krumpli
• 1 kis fej lila hagyma
• kb. 1,5 l víz
• 4 dl lecsó-szósz (darált natúr lecsó; lehet friss is)
• 10-12 dkg hajdina
• 1 teáskanál só
• 1 csokor petrezselyemzöld

a tálaláshoz:

• extra szűz olívaolaj
• balzsamecet (elhagyható)

Meghámozzuk és kisebb falatnyi darabokra vágjuk a zöldségféléket, majd feltesszük főni a vízben. Hozzáöntjük a lecsót és beleszórjuk a megmosott hajdinát. Forrás után kis lángon, lefedve főzzük, amíg a hajdina meg nem puhul, de a zöldség még picit roppanós. Sózzuk és beleszórjuk az összeaprított petrezselyemzöldet. Langyosan tálaljuk; olívaolajat és balzsamecetet kínálunk mellé, amivel mindenki ízlés szerint megcsorgathatja az adagját.

Tipp: pirított és nyers hajdinát is árulnak. Előbbi sötétbarna színű és meglehetősen karakteres ízű. Aki ezt nem kedveli, annak is érdemes kipróbálnia a nyers változatot: ez világosabb színéről ismerhető fel. Sokkal enyhébb az íze, ebben a levesben ráadásul nem főszereplő.
 

"Kolbászleves" (vegán)

Nem, nem ment el az eszem, hogy a legforróbb nyárban ilyen nehéz ételt tálaljak valós és virtuális konyhámban. Különben is, amióta megvan a Főkóstoló, nem főztem és házon kívül sem ettem húst, annyi kicsit se, amennyi korábban azért elő-előfordult. Szóval kolbásztalan leves ez valójában, sőt, húspótló műkolbász sincs benne. Amolyan nyári fantázia, abból, ami épp akadt itthon, és gyorsan megfő. Igazi könnyű, de azért tartalmas fogás, ami mindenképpen többet érdemel, mint hogy "Zöldségleves 628." vagy valami hasonlóan unalmas nevet kapjon. "Kolbászleves" - mondta viccesen a Főkóstoló, mikor meglátta az asztalon, és hiába tiltakozik, most már az marad, és így írom ki ide a receptet.

"Kolbászleves" (vegán recept)

Hozzávalók 6 adaghoz
1 liternyi vegyes idényzöldség (nálam most répa, petrezselyemgyökér, jégcsapretek és krumpli volt kéznél; de mehet zöldborsó, zeller, karalábé, karfiol, zöldbab, stb. - ami van), 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1,5-2 liter víz, 1 evőkanál sós paprikakrém, 1 teáskanál francia fűszerkeverék (Kotányi malom), 1 marék köles, 1 marék vörös lencse, 1 marék napon szárított paradicsom, 1 csokor friss zöld fűszer (nálam kakukkfű, de ennek hiányában petrezselyemzöld is megteszi)

Elkészítése
A zöldségeket szükség szerint alaposan megsikáljuk vagy vékonyan meghámozzuk, és félfalatnyi darabkákra vágjuk. Egy vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, majd kevergetve addig sütögetjük rajta az előkészített zöldségeket, míg némi színt kapnak (kb. 5 perc). Felöntjük a vízzel, ízesítjük a paprikakrémmel és a fűszerkeverékkel, valamint beleszórjuk a kölest és a lencsét is. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a beleszórt magok megpuhulnak (kb. 10 perc). A végén beletesszük a paradicsomkarikákat is, és a láng elzárása után lefedve állni hagyjuk kb. 10 percig. Tálaláskor összetépett friss zöld fűszert szórunk a tetejére.

Rizses zöldségleves borecettel (vegán)

A nyári melegben különösen jólesik ez az üde, savanykás leves, mely langyosan a legfinomabb. Titka a minőségi alapanyagokban rejlik: a friss, zsenge zöldség, a különleges rizskeverék és a kézműves Tokaji borecet egyaránt hozzájárul a kellemes, harmonikus ízélményhez. Nem tartalmaz húst, tejet, tojást és glutént sem, így az ezeket kerülők is fogyaszthatják.

Rizses zöldségleves borecettel

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 adaghoz):

• 1 liternyi vegyes idényzöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér, újkrumpli, karalábé, karfiol, stb.)
• 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1,5 dl rizskeverék (barna, előgőzölt és vad rizs)
• 1,5-2 liter víz
• 1 teáskanál tengeri só
• 1 csokor friss kakukkfű
• fél citrom leve
• tányéronként 1 mokkáskanál Tokaji kakukkfüves borecet

Elkészítése:
A rizst bő vízbe áztatjuk.
A zöldségeket körömkefével alaposan megsikáljuk, csak a legszükségesebb esetben hámozzuk. Kisebb falatnyi darabokra aprítjuk mindegyiket.
Vastag aljú, lefedhető edényben felmelegítjük az olajat, és kevergetve átpirítjuk rajta az előkészített zöldségeket, néhány perc alatt. Felöntjük a vízzel, ízesítjük a sóval, hozzáadjuk az áztatóvízből kiszedett rizst, és forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a rizs megpuhul (25-30 perc). Közben hozzátesszük a kakukkfűleveleket, a végén pedig belefacsarjuk a citromlevet és szükség esetén igazítunk a sósságán.
Tálaláskor belecsepegtetjük a fűszeres borecetet is.
 

Karalábés rizsleves (vegán)

Egyszerű, de tartalmas, már-már egytálétel sűrűségű fogás, mondjuk egy hétfői ebédnek:

Karalábés rizsleves

(vegán recept)

Hozzávalók (6 tartalmas adaghoz):

• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1 evőkanál barnarizsliszt
• 1,5 liter víz
• 3/4 bögre barna rizs
• 2-3 evőkanál szárított zöldségkeverék
• 2-3 csapott teáskanál só
• 1 teáskanál tetszőleges szárított zöldfűszer (és/vagy a karalábé zsenge leveleit is felhasználhatjuk)
• 1 teáskanál őrölt paprika (elhagyható)
• 1 evőkanál sós paprikakrém (elhagyható)
• 2 közepes karalábé

Elkészítése:
A rizslisztből világos rántást készítünk az olajon, majd felengedjük a vízzel, és hozzáadjuk a megmosott rizst és a fűszereket. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, amíg a rizs majdnem puha lesz (kb. 25 perc). Ekkor hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott karalábét, és addig főzzük, míg az roppanós-puha lesz (5-10 perc, erősen függ attól, hogy mennyire zsenge vagy épp öreg az a karalábé). A végén szükség szerint beigazítjuk a fűszerezését, és már tálalhatjuk is ezt a tartalmas levest.

Tippek:
Karalábé helyett tetszőleges más zöldséggel (akár többfélével is) is készíthető, csak arra ügyeljünk, hogy a főzési idejének megfelelően tegyük bele.
Az ötletadó receptben a só mellett bors volt még a fűszere, mi egyik nap csak sóval, majd másnap a maradékot sóval-paprikával ízesítve ettük; a maga módján mindkét változat jó volt (a képen a paprikás szerepel, az azért fotogénebb).

Ötlet: Zöld recept 1. (Heted7világ Kiadó)
 

Amarantos zöldségleves (vegán)

Nemrégiben az amarantmag lehetséges felhasználásáról érdeklődött egy olvasóm. Az eddig fent lévő egyetlen ilyen receptemben tarhonyát és krumplit meg paszternákot tettem mellé, és egytálételt készítettem belőle. De természetesen más módon is felhasználható ez a pici, de a szakirodalom szerint igen egészséges mag. Az alábbiakban egy tavaszi zöldségleves receptjét írom le, de ugyanezt az alapot tetszőleges más, szezonális zöldségekkel is készíthetjük az év bármely szakában.

Amarantos zöldségleves

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 adaghoz):

• 1 dl amarantmag
• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1,5 liter víz
• 2 evőkanál sós paprikakrém
• 2-3 evőkanál szárított zöldség
• 25 dkg zsenge zöldborsó (nálam most fagyasztott)
• 1 zsenge karalábé
• 1 csokor petrezselyemzöld
• a karalábé kis, zsenge levelei
• 5-6 evőkanál burgonyapehely

Elkészítése:
Egy nagy, vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, és kevergetve átpirítjuk rajta az amarantmagot. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a paprikakrémet és a szárított zöldséget, és forrás után lefedve, kis lángon addig főzzük, míg az amarantmag érezhetően puhul (15-20 perc). Ekkor hozzátesszük a borsót, majd amikor már az is majdnem jó, a meghámozott és felkockázott karalábét is (ha friss borsót használunk, azt ráérünk a karalábéval együtt hozzátenni). Hozzáadjuk az összevágott petrezselyem- és karalábézöldet, valamint állandó kevergetés mellett hozzászórjuk a burgonyapelyhet, addig sűrítve vele a levest, hogy az amarantmag már ne üljön le az aljára, hanem inkább lebegjen a lében. Ennyi főzés elég is volt a zsenge karalábénak, úgyhogy már tálalhatjuk is.

Tipp: Ugyanezt az amarantos alapot más zöldségekkel is dúsíthatjuk, csak ha több főzést igényelnek, akkor annak megfelelő időben tegyük őket hozzá a fővő amaranthoz, valamint válasszunk hozzájuk illő fűszerezést (a friss tavaszi zöldek magukban is ízletesek, én most azért voltam ennyire visszafogott).
 

Téli zöldséges vadrizsleves (lakto-vega)

Hideg, téli napokra ajánlom ezt a tartalmas, melengető levest, melynek ízét az indián rizs teszi különlegessé.

Téli zöldséges vadrizsleves

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (4 tartalmas adaghoz):

• 10-15 dkg indián rizs
• 1 liter víz
• 1 teáskanál só
• 2 babérlevél
• téli gyökérzöldségek: 3 répa, 2 pasztinák, 1 petrezselyemgyökér, 1 zeller, 1 feketeretek (tetszés szerint lehet más)
• jó ökölnyi darab sütőtök
• 4-5 dkg vaj vagy 1/2 dl olaj
• 1 evőkanál kukoricaliszt
• 1/2 liter zsíros tej
• 1 teáskanál sós paprikakrém
• pár tekerésnyi frissen darált bors

Elkészítése:

1. Az indián rizst megfőzöm a sós, babérleveles vízben (kb. 35 perc).
2. Közben meghámozom és kis hasábokra aprítom a zöldségeket.
3. Egy vastag aljú fazékban felmelegítem a vajat, majd kevergetve megsütöm rajta a zöldségeket. A tök egészen szétmegy, a többi azért felismerhető marad.
4. A végén rászórom a kukoricalisztet, majd hozzáöntöm a megfőtt rizst a levével együtt.
5. Hozzáöntöm a tejet, fűszerezem, átforralom, és kész.

Tippek:

• Ha marad belőle, akkor másnap, újramelegítéskor hígítani kell (vízzel), plusz pótolni a fűszereket.
• Aki nem kedveli az indián rizs karakteres ízét ilyen töménységben, vagy egyszerűen csak költségtakarékosabb változatra vágyik, készítse helyette rizskeverék felhasználásával.

A kiinduló receptet Celia Brooks Brown: Öt világrész vegetáriánus konyhája című könyvében olvastam. A zöldségeket lecseréltem benne az itthon épp fellelhető téli kínálatra. Valamint lejjebb vettem a sűrítést; így is igen sűrű, tartalmas lett, álltában pedig még tovább sűrűsödött.
 

Nyári zöldségleves 2 (vegán)

Nemrégiben egy joghurtos változatot készítettem, most itt egy nagyon hasonló, csak vegán variáció, kicsit más fűszerezéssel (legfőképpen paprika nélkül). Az egésznek az alapja a kukorica főzővíz felhasználása léként (ennek hiányában persze vízzel is fel lehet önteni, de egyáltalán nem rontotta el a kukoricás aroma), valamint a (stílszerűen) kukoricalisztes sűrítés. A bele kerülő zöldségek köre tetszőlegesen változtatható a készlet függvényében.


Egy-egy jó maréknyi előkészített zöldséget vettem az alábbiakból:

• sárgarépa, kis hasábokra vágva
• petrezselyemgyökér, kis hasábokra vágva
• krumpli, kis kockákra vágva
• zöldbab, kb. 2 centis darabokra vágva
• fejtett bab
• tök, kis kockákra vágva

Vastag aljú fazékban kevés olívaolajat melegítettem, rádobtam a répát, gyökeret, krumplit, és gyakori kevergetés mellett enyhén átpirítottam. Hozzáadtam a babokat is, azokkal is kevertem még rajta párat, majd felöntöttem egy korábbi kukoricafőzésből visszamaradt lével, hogy jól ellepje. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem a zöldségek megpuhulásáig. Sóval és frissen darált borssal ízesítettem. Amikor már majdnem jó volt minden, hozzáadtam a tököt is. 1 evőkanál kukoricalisztet egy bögrében simára kevertem a levesből kivett pár kanál lével, majd beleöntöttem az egészet (így biztos nem lesz csomós, de a kukoricaliszt amúgy sem hajlamos erre). Addig főztem, amíg a tök is megpuhult. A végén pedig a petrezselyem összetépett zöldjét is hozzáadtam. (Illett volna bele nagyon egy kis kukorica is, de az annyira finom volt, hogy elfogyott azon frissiben, a csőről lerágva. Mivel már meg van főzve, csak a legvégén adnám hozzá a csőről éles késsel levágott szemeket.) Ebből a mennyiségből 3 bőséges, tartalmas adag telt ki.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, ennek legfeljebb a fele munka (babfejtéssel, mindennel együtt)
Pénz: így szezonban a filléres kategória, legfeljebb 50 Ft / adag
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Első találkozásom a spárgával: Spárga crumble (lakto-vega)

Az évek során elmentettem már magamnak néhány ígéretes spárgareceptet, de a megvalósítás valahogy mindig elmaradt. Hiába, no, a megszokott piacon nem fordul elő a spárga (több éve járok oda és még egyszer sem láttam), máshol meg nemigen szoktam zöldség-gyümölcs kategóriában vásárolni (legfőképp minőségben nem versenyképes a kistermelők áruival, de nagyon sokszor árban sem). Most az egyik szupermarketbe mentem egészen más dolgokért, de persze ha már ott vagyok, mindig megnézem a közeli lejárat miatt leárazott termékeket is, és ha valami "megszólít", szívesen bevállalom a gyors hasznosítását. Így jutottam elég kedvező áron egy köteg szép zöldspárgához, amiből végülis az alábbi ételt készítettem, több receptből összeválogatva a szimpatikus elemeket, és persze kellően leegyszerűsítve az ügyet, hogy megismerhessem a spárga saját ízét:


Először az étel tetejére kerülő morzsát állítottam össze: kézzel elmorzsoltam 5 dkg zabpelyhet, 5 dkg Graham lisztet, 5 dkg vajat; némi sóval, frissen darált tarkaborssal és pici barnacukorral ízesítve. Végül hozzákevertem 10 dkg reszelt sajtot, és félretettem a hűtőbe.

1 csomag (0,5 kg) zöldspárgát a fejük felől indulva, azt kihagyva meghámoztam (a spárgahámozóval, amit eddig barbár módon leginkább krumpli hámozására használtam), majd 2-3 centis darabokra tördeltem (ezzel egyben azt is ellenőriztem, hogy nem fás az aljuk sem).

Kivajazott piteformába szórtam a spárgadarabokat, majd eloszlattam rajtuk a sajtos morzsát.

180 fokon előmelegítés nélkül 25 percet sütöttem meg még 5 percet az elzárt sütőben hagytam. Eddigre megpuhult az alján spárga és megpirult a tetején a morzsa. Aki így száraznak érzi, megcsorgathatja egy kis tejföllel, akár a tányérján, akár a sütés vége felé rámelegítve. Ez a mennyiség 2 bőséges adag.

Jól variálható étel, spárga helyett például zöldbabbal vagy más zöldséggel (vagy ízlés szerinti zöldségkeverékkel) is készíthető hasonló módon sós crumble.

Alapvetően tetszett a spárga íze, alkalomadtán máskor is szívesen veszek majd, és próbálok ki belőle mást is.

Idő: 1 órán belül lehet enni, ebből legfeljebb a fele munka, a többi már csak a sütés
Pénz: kb. 500 Forint a 2 adag
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Zöldséges tarhonya (vegán)

Ebben a nem túl tavaszias időben egy nem túl tavaszias ételt készítettem ebédre:


A zöldségek előkészítésével kezdtem: meghámoztam, majd kis (úgy 1 centi élhosszúságú) kockákra vágtam répát, petrezselyemgyökeret és krumplit (tetszőleges más zöldség is mehet bele, nekem most ezek voltak még itthon a télire betárazottakból); majdnem teli lett a zöldségkeverékkel egy literes tál.

Aztán fogtam a vastag aljú, mély serpenyőmet, kevés olajat forrósítottam benne, majd fakanállal állandóan kevergetve átpirítottam rajta 1 pohár (2 dl) házi tarhonyát. Mikor már szép egyenletesen barna volt mindenhol, hozzáöntöttem az előkészített zöldséget, párat kavartam rajta, majd felöntöttem 2 pohár vízzel.

Ollóval kis darabokra vagdostam 1 marék szárított paradicsomot, és ezt is hozzátettem, valamint ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel. Miután felfőtt, kis lángon, lefedve pároltam tovább, kb. 15 percet.

Ekkorra már alig volt alatta lé, és érezhetően puhult minden. Hozzákevertem egy marék szárított petrezselyemzöldet szétmorzsolva, majd elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam kb. 10 percet.

Ez a mennyiség 2 bőséges adag egytálétel vagy 3-4 adagnyi köret. Én most tojásos tarhonyát használtam hozzá, de tojásmentes tésztával készítve vegán fogás.

Idő: 1 órán belül megvan, még a zöldséghámozással és kézi aprítással együtt is
Pénz: kb. 150 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

Sörös zöldségegytál

Nem szeretem a sört, így elég reménytelen ügy, mikor valamilyen okból mégis a nyakamon marad egy-két félliter. A megivás nem jön nálam szóba, ha pedig időközben némileg lejárt a szavatossága, akkor mások elé se szívesen teszem már. Így aztán nyitott szemmel járok, olyan recepteket figyelve, amelyekhez sör kell, no meg legfőképp zöldségek, mert ugye a húsfélékkel szintén hadilábon állok. A boros ételek analógiájára ugyanis úgy sejtem (és erősen remélem), hogy a sörösekben se dominál magának a sörnek az íze, hanem összességében járul hozzá, hogy az egész fogás ízletes legyen.

Ma kipróbáltam az elméletemet - tökéletesen igaznak bizonyult, ráadásul annyira ízlik ez a sörös zöldségegytál, hogy időnként akár ismétlés is lehet belőle:

A zöldségek hámozásával és darabolásával kezdtem, merthogy kell bele:

• 3/4 kilónyi krumpli, felkockázva
  
• 1/4 kilónyi gomba, felcikkezve (vagy gombatönkök hosszában négybe vágva - nekem most zömmel ez volt)
• 1/2 kilónyi vegyes leveszöldség, nálam most 2 nagy répa és 2 közepes petrezselyemgyökér (kis hasábokra vágva), valamint 5 nagy kelkáposztalevél (a vastag levélere apróra, a többi nagyobb négyzetekre vágva)

Felbontottam egy üveg (720 ml-es) házi natúrlecsót.

Egy nagy fazékban kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam az előkészített zöldségeket (a káposztalevelek kivételével), és kevergetve enyhén átpirítottam őket. Végül hozzáadtam a káposztát és a lecsós üveg tartalmát is. Felöntöttem 2,5 dl világos sörrel és annyi vízzel, hogy szűken ellepje (ízlés szerint lehet bővebb lére is ereszteni, én egytálétel-sűrűséget akartam. "Levesbetétnek" raktam bele 1-1 fél marék árpagyöngyöt, barna lencsét és hajdinát (önállóan semmire sem elegendő maradékok leépítése című akció :). (Igazából tetszőleges olyan mag mehet bele, aminek elég kb. 20 percnyi főzés - ennyi kell ugyanis a zöldségeknek. Akár egyfélével is jó, ha nem akarjuk cifrázni. Ebben az esetben viszont a hajdinával érdemes vigyázni, mert elég erőteljes íze van.) Fűszerezésnek került bele: 2 kiskanál só (nem egyszerre, de a kóstolás alapján ennyit kért), frissen darált bors, 1 evőkanál pirospaprika, 1 szárított csípős paprika (elhagyható), késhegynyi őrölt gyömbér. Miután felforrt, kis lángon, lefedve készre főztem (a krumplit és a magokat érdemes ellenőrizni; szerintem úgy jó, ha a zöldségek még haraphatóak, és a magok is puhulnak még valamicskét a tálalásig), majd a tűz elzárása után belekevertem a petrezselyem összetépett zöldjét, és még pár percig állni hagytam a fedő alatt.

Ízletes, tartalmas egytálétel lett. Én így, vegán módozatban ettem, de külön elkészített füstölt hússal könnyedén tálalható húsos változatban is.

Az alapötlet a Délmagyarország gasztro magazin 2009. december 2-i számában olvasott Sörös zöldséggulyás volt. A szalonnát és a hagymaféléket vegyes zöldségre cseréltem inkább, és a friss paprika meg paradicsom helyett került bele a lecsó (úgyis meg kell főzni, és ez mégiscsak szezonbéli, ízletes alapanyagokból van, jóval olcsóbban). A magok hozzáadása az én kiegészítésem, szerintem illik bele így télen.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ennek csak a fele telik munkával
Pénz: kb. 700 Forint a fenti mennyiség, ami 4-5 bőséges adag vegán egytálétel
Hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.

Szerzetesek eledele

Régen kinéztem már magamnak ezt az ételt, de valamiért mindig elmaradt az elkészítése. Pedig tulajdonképpen nincs benne semmilyen extrém hozzávaló, a szójaszósz sem egy beszerezhetetlen dolog manapság (bár a karamellel színezett változatokat inkább visszateszem a boltban). Több helyen is olvastam receptet, végül alapvetően a legszimpatikusabbat követve (köszönöm, Duende!), de a saját ízlésemhez és az aktuális lehetőségekhez igazítva így készítettem:

Előszöris feltettem párolódni a köretnek szánt barna rizst (részletes leírás itt).

Utána előkészítettem az összes zöldséget, mert gyors egymásutánban kellenek, meg folyamatos felügyeletet is igényel majd a készülő étel. Külön-külön tálakba raktam őket, mert nem egyszerre kerül a fazékba mind.

Nálam most a következő zöldségekből állt össze az étel:

• 3 répa, 3 petrezselyemgyökér, 1 pasztinák, 1 cékla - meghámozva, kis hasábokra vágva (összesen kb. 1 liter lett előkészítve) (pasztinák hiányában egy kis zellert használnék)
  
• 5 nagy kelkáposztalevél (egy nagy káposzta külső leveleiből), a vastag erei nélkül kis négyzetekre vagdosva
• 1 kis (ökölnyi) karfiol rózsáira szedve, a torzsája felkockázva, plusz a kellevelek erei szintén felkockázva (mindegyiket elég zsengének tartottam ahhoz, hogy megpárolva jó legyen majd)
• 1 kis (ökölnyi) káposzta kb. fél centi széles csíkokra szelve, torzsástul
• 1 marék gombatönk, felcsíkozva (csak mert épp volt itthon)
• 1 nagy marék csicsóka felcsíkozva

Öntöttvas wok hiányában egy nagy, vastag aljú fazékban, amibe kényelmesen belefér majd minden, kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a gyökérzöldségeket, és kevergetve pirítottam egy kicsit. Aztán hozzáadtam a karfiolt, majd némi idő elteltével a kétféle káposztát.

Mikor már oda akart volna sülni, felöntöttem kb. 2 dl vörösborral, meg ízesítésnek került bele 4 evőkanál szójaszósz, egy kevés gyömbérpor és egy pici barnacukor (részemről a sózást nem kívántam, szerintem a szójaszósz sóssága elég volt neki). (Legközelebb talán a csípős paprikát is bevállalom :)

Tovább folytattam a kevergetve pirítást, amíg érezhetően puhulni kezdett minden.

Csak ezután adtam hozzá a gombát és a csicsókát.

1 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt elkevertem egy kis vízzel, felöntöttem 1 bögre mennyiségűre, majd a készülő ételhez adtam. Nemsokára besűrűsödött, sőt, elkelt neki még 1 bögre víz, hogy a szósz ne túl vastagon vonja be a zöldségeket (tehát fél liternyi víz ment bele összesen).

Ezzel még összefőztem, aztán gyorsan elzártam alatta a gázt, hogy még kellemesen roppanós maradjon minden.

Tálaláskor a tányérra raktam a megpárolt barna rizst, majd kihúztam körbe a szélére, hogy középre rakhassam a zöldségeket.

A fenti mennyiség 4 adaghoz elegendő. Kettő fogyott így, barna rizzsel (ehhez 1 bögre rizst főztem meg), a másik kettőhöz pirított tésztát készítettem másnap: kifőztem 16 deka összetört spagettit a szokásos módon, majd vastag aljú, mély serpenyőben olajat forrósítottam, rátettem a lecsepegtetett tésztát, és időnként megkeverve átpirítottam; 1 evőkanálnyi szójaszósszal ízesítettem.

Ritkán készítek ilyen ázsiai ízvilágú ételeket, így különleges ebéd volt ez a hétvégén. Szerintem nagyon jót tett neki a cékla, és a csicsóka ilyetén felhasználása is ötletes. Őszi-téli zöldségekből változatosan összeállítható, könnyű, de laktató fogás. Biztos nem utoljára készítettem!

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és sajnos végig van vele teendő
Pénz: kb. 500 Forint a 4 adag zöldség + a választott köret ára (akárhogyis, kb. 700 Forintból kitelik a 4 bőséges adag étel)
Alapvetően hazaiból, az ízesítők kivételével. Nem is rossz egy kínai jellegű ételhez!

Rakott zöldbab

A tegnap vásárolt zöldbab másik feléből készítettem ma ezt az egyszerű, de ízletes fogást ebédre:

Fél kilónyi zöldbab végeit levagdaltam, majd ferdén 2-3 centis darabokra szabdaltam. Meghámoztam és (hullámos vágóval) vékonyra szeleteltem 6 közepes krumplit. Enyhén kiolajoztam 2 kerámia piteformát (26 cm-esek, és éppen beférnek a sütőmbe egyszerre), és ezekbe rétegeztem az előkészített zöldségeket úgy, hogy alulra és felülre krumpli kerüljön. A rétegek közé kenyérmorzsát (száraz kenyérdarabok húsdarálón áthajtva) szórtam vékonyan (így nem fog lében úszni az egész a megsütés után), valamint fűszeres tejfölt kanalaztam. Ehhez 1 nagy pohár (450 g-os) tejfölt előbb 1 csapott teáskanál sóval és némi frissen darált borssal kevertem össze (a dobozában, hogy kevesebbet kelljen mosogatni utána), majd mikor fele már elfogyott így, a maradékhoz egy evőkanálnyi őrölt pirospaprikát is tettem. Így tarka lett a rakottas belseje. A legfelső krumplirétegre már nem tejföl, hanem egy kis reszelt sajt (füstölt parenyica) került. 180 fokon 40 perc alatt sült készre, előmelegítés nélkül (ezalatt előfőzés nélkül is megpuhultak a zöldségek és rápirult a sajt a tetejére). A piteformákban tálaltam (-2 mosatlan tányér, ráadásul a kiszedéskor nem csúszott szét a meleg rakottas). 2 bőséges adag.

Változatok: Tetszőleges egyéb zöldségekből is készíthető, csak a darabok méretét úgy kell megválasztani, hogy nagyjából egyszerre puhuljanak meg. A választott zöldségekhez illően a tejföl fűszerezése is ízlés szerint variálható.

Vegyes leves

Ezt az egytálételnek is simán beillő fogást vagy akkor készítem, mikor mindenféle kevés maradék mag és zöldség vár felhasználásra, vagy akkor, mikor darabra tudok jelképes áron venni kicsi, esetleg esztétikai hibás, de amúgy egészséges és ízletes zöldségeket a piacon. Belekerülhet bármi, ami önmagában már kevés lenne egy külön ételbe - ezen csak javít a változatosság.

A magokat (most épp gyöngybab, lencse, árpagyöngy és sárgaborsó volt, de nyugodtan mehet barna rizs, bulgur, búza, köles, stb., ami épp van) egy éjszakára beáztatom. Főzéskor az előkészített (szükség esetén meghámozott, és legfeljebb falatnyi darabokra vágott) zöldségeket enyhén átpirítom egy kevés olajon, majd felöntöm vízzel és hozzáadom a beáztatott magokat is (lémennyiség ízlés szerint, nálam a rövid lé a nyerő). Sóval és valamilyen zöldfűszerrel (legtöbbször a felhasznált petrezselyem és/vagy zeller zöldjével - de a karalábé vagy a karfiol zsenge levele is jó) ízesítem. Felforralom, majd kis lángon, lefedve készre főzöm (leginkább a babot érdemes nézegetni, mire az megfő benne, addigra minden más is). A megfőtt magok remekül sűrítik a levét, így ezzel nem kell külön foglalkozni. Most a zsenge zöldekből, gyöngybabbal 40 perc alatt kész volt, amúgy télen 1 óra körül is szokott kelleni neki. Kb. 3/4 - 1 dl magból és 4-5 dl előkészített zöldségből telik ki egy bőséges adag (főételnek úgy, hogy nincs még más fogás is; ha menüsor része, akkor ennek a fele is elég lehet). Remekül melegíthető, úgyhogy azon ritka ételek egyike, amikből bátran készítek többet, mint amennyi egyszerre elfogy.

'Mindent bele!' egytál magokból

Az ötletet a Rongybaba konyhában olvasott recept adta. Nem volt ugyan minden hozzávalóm, de rugalmasan megoldottam a készleteimből. Mi több: végre felhasználtam azokat a kis maradékokat, amik önmagukban már nem lettek volna elegendőek semmihez. Arra azért ügyeltem, hogy egyik összetevő se tengjen túl a keverékben. Nálam most a következők kerültek bele: fehér bab, barna bab, vörös lencse, barna lencse, sárgaborsó, árpagyöngy, bulgur, barna rizs.

A magokat éjszakára beáztattam, majd az áztatóvizet leöntve annyi friss vizet öntöttem rájuk, hogy jól ellepje. Kis lángon addig főztem, míg megpuhultak. A babot érdemes ellenőrizni, mire az jó, minden más is megfő. Főzés közben egyszer pótolnom kellett rajta a vizet. Szándékosan nem csináltam levesesre, mert inkább az egytálételeket kedvelem. A vége felé vegyeszöldséges fűszersóval ízesítettem, valamint egy fél maréknyi szárított petrezselyemzöldet morzsoltam bele. Kiadós ebédem lett belőle.

Egyetlen fogásként, magában ettem, így kb. 3/4 bögrényi keverékből lett egy adag. A maradék magkeverékből ki fogom próbálni úgy is, hogy fűszersó helyett friss zöldségeket teszek bele (de csak a főzés vége felé, hogy roppanósak maradjanak); így nyilván kevesebb mag is elég lesz adagonként.