Lóhere keksz (vegán) és BÚÉK 2013

Most nem malacfej, hanem négylevelű lóhere alakú szerencsesütit készítettem szilveszterre. Omlós, kellemesen tökmagízű csemege, akár vegánoknak is. Ezzel kívánok boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Hozzávalók 2 nagy tepsi, kb. 70 db kekszhez

• 20 dkg zabpehelyliszt
• 10 dkg paleo-jó (tökmag préselvény liszt)
• 2 kávéskanál só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg olaj
• kb. 1 dl víz
• egy maréknyi tökmag a díszítéshez
• kevés hideg kókuszzsír vagy margarin a tepsi kikenéséhez

Nagy tálban összekeverjük a kétféle lisztet, a sót meg a szódabikarbónát, majd beleöntjük az olajat meg a vizet, és kanállal gyorsan összedolgozzuk. Puha, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk, ami néhány perc elteltével még érezhetően keményedik. Vékonyan kikenjük a tepsit, és keksznyomó segítségével négyszirmú virág formát nyomkodunk rá a tésztából, majd tökmaggal díszítjük a kekszek tetejét. 180 fokra melegített sütőben 15 percig sütjük.
 

Diós-mézes keksz (vegán)

(Ez is egy "konzerv" bejegyzés tavalyról a zárt blogomból. Idén még csak elméletben készültem a karácsonyra, úgy se sokat. Mindegy, majd lesz valahogy...)

Bár kerültek a könyvbe kekszek szép számmal, nagy sajnálatomra a keksznyomós műfaj kimaradt. Pedig ha egyszer ráéreztünk a technikára, akkor gyorsan, egyszerűen lehet igen látványos - és nem mellesleg igen finom - kekszeket készíteni így. Ezúttal egy korábbi, jól bevált receptemből indultam el, csak kicseréltem benne ezt-azt, meg hozzátettem, meg elvettem - igen, úgy is mondhatjuk, hogy teljesen átszabtam. Mégis ehető maradt - sőt, ízletes, kellemesen ropogós, igazi karácsonyi kekszek lettek belőle.

Diós-mézes keksz

(vegán recept, mézzel)

Hozzávalók (kb. 90 darab, 2 nagy és 1 kis tepsi kekszhez)

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg darált dió
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál mézeskalácsfűszer
• 15 dkg méz
• 8 dkg olaj (szűk 1 dl, úgy szemre)
• víz a megfelelő tésztaállag eléréséhez (kb. 1/2 dl)
• kevés margarin a tepsi kikenéséhez

Elkészítése

1. Nagy tálba szórjuk a tészta poralakú hozzávalóit, összekeverjük, majd a többivel együtt lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk.
2. Keksznyomóba töltjük, és kikent tepsire nyomjuk.
3. 180 fokon kb. 12 percig sütjük. Akkor van kész, amikor láthatóan pirul a széle, és a teteje is kapott egy kis színt.
4. A tepsin hagyjuk hűlni, majd óvatosan megmozdítva tányérra szedjük.

Banános-mogyorós keksz

Nagy népszerűségnek örvendenek nálunk a mogyorós kekszek. Ezúttal nem a beváltakból volt ismétlés, hanem egy új receptet próbáltam ki. Könnyű, omlós csemege lett, aminek a mogyoró mellett a belesütött banán igen különleges ízt ad.


Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból:

• 10 dkg puha vaj
• 1 nagy, érett banán, a reszelő kis lyukán lereszelve (ennyiért kár elővenni a mixert)
  
• 2 evőkanál citromlé (fél citrom leve, leszűrve)
• 6 dkg darált mogyoró
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 1 csipet só
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• (szerintem az érett (!) banántól épp elég édes, de ízlés szerint kerülhet még bele 1-2 evőkanál méz, és mellé valamivel több liszt)
• (szükség esetén plusz vízzel, illetve liszttel kell beállítani a megfelelő állagot)

Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire kis korongokat nyomtam belőle. Egy-egy szem egész mogyorót nyomtam mindegyiknek a közepébe. 67 darab lett összesen (erre kb. 7 dkg mogyoró kell), 2 nagy tepsin fért el mind. 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet; akkor van kész, amikor jól láthatóan barnul a széle.

Csibe receptje, saját ízlésemhez alakítva.

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 500 Forint a fenti mennyiség
A déligyümölcsök meg a lenmag kivételével hazaiból.

Tippek és trükkök keksznyomóhoz

Régóta tervezem már ezt a bejegyzést, hiszen gyakran kapok a keksznyomó használatával kapcsolatos kérdéseket, akár megjegyzésben, akár e-mailben. Nem állítom, hogy kizárólag így működik, mindössze azt, hogy nekem így vált be. A tippeket eddigi tapasztalataim alapján szedem csokorba, további finomítások lehetségesek (mintegy 15 ezer db keksz megsütése után is kész vagyok újítani, ha szükségesnek látom).

Annyiból speciális vonalat követek, hogy a kekszeimhez teljes kiőrlésű liszteket használok, mellőzöm a finomított cukrot (és - nem lévén édesszájú, meg cukorbeteg fogyasztóra is gondolva - a barnacukorral és a mézzel is csínján bánok), továbbá az utóbbi időben a tojást is inkább hanyagolom. Így a hagyományos összetételű tésztákkal nincs közvetlen tapasztalatom, bár az itt felsorolt tippek túlnyomó része valószínűleg azokra is érvényes.


A tészta összeállítása:

1. Egy nagy tálba rakom a tésztának a por alakú összetevőit, és kanállal elkeverem.
2. Ezután jönnek a folyadékok, előbb a fix mennyiségűek, azután pedig a víz körülbelül háromnegyed része.
3. Kanállal nagyjából összeforgatom, majd kézzel folytatom az összeállítást.
4. Szükség szerint teszek még hozzá vizet, egyre kisebb adagokban, nehogy aztán meg ragadós legyen a tészta. Gyorsan egyneművé dolgozom.
5. Lényeges pont - nagyrészt ezen múlik, hogy könnyedén megy-e majd a formázás: A tészta állaga akkor megfelelő, ha lágy, de a tiszta kezemhez nem ragad. A túl kemény tésztát nehéz vagy lehetetlen kinyomni (gyengébb gépet pillanatok alatt tönkre is teszi az ilyen!), a túl lágyból meg csúnyák lesznek a kekszek. Fontos, hogy állagigazítás után egynevűvé legyen gyúrva, különben nem egyenletesen jön majd ki, csálé kekszeket eredményezve.
6. Rögtön lehet is formázni. Ha áll, némileg változik az állaga, ami egy mértéken túl egyáltalán nem jó. Ha mégis állnia kell (mert például több félét készítek egyszerre, és nincs szabad tepsi az összes kinyomásához), akkor szobahőmérsékleten tartom (a hűtőben sokat keményedne).
   

Formázás és sütés:

1. Hideg sütőlemezeket vagy tepsiket vékonyan kikenek hideg margarinnal - esetleg lehet vajjal is, az olaj viszont semmiképp se jó. A magas zsiradéktartalmú tészták alá ez nem szükséges, de én nem kedvelem az ilyeneket, úgyhogy inkább megteszem ezt. Az amúgy is kis mennyiségű kenőzsiradék nagy része a tepsin marad, sütés után majd kitörlöm - ezért érzem pocséklásnak a vajat a célra. A legjobbak a nehéz tepsik, ezek biztosan nem emelkednek fel mindenestül, amikor nyomom rá a kekszeket. A könnyű, vékony tepsik, a szilikon lap vagy a sütőpapír nem megfelelő erre a célra - ha mégis ilyet szeretnénk használni, akkor gondoskodni kell a megfelelő rögzítésről.
   
2. A tésztából kézzel hurkát formázok, majd betöltöm a gépbe úgy, hogy lehetőleg minél kevésbé legyen levegős. Így lehet majd viszonylag egyenletes méretű kekszeket nyomni belőle, miután ráéreztem, hogy hány kattanásnyi egy-egy darab - a pontos mérték függ a tésztától és a választott formától is.
   
3. A kiválasztott formával kekszeket nyomok az előkészített tepsikre. Az a legkisebb távolság épp megfelelő, amennyi fizikailag lehetséges a formázásnál - így jó a helykihasználás, de nem fognak összenőni. Ha a tepsi szélén marad olyan sáv, ahová a gép már nem fér, oda lehet sorakoztatni a "vakarcsot", azt az 1-2 keksznyi tésztát, amit a végén már nem lehet kinyomni. Ha egyik-másik darab csúnya lett, egyszerűen leveszem, kijavítom a kenést, és nyomok oda másikat. A levett tésztát pedig a következő adaggal visszatöltöm. Ügyelek rá, hogy egy-egy keksz akkora legyen, hogy a részei határozottan kapcsolódjanak egymáshoz - így nem fog széttörni a kész keksz (valamennyit nőnek a sütés során, de annyira nem jelentős mértékben, hogy ettől összekapcsolódjanak a részek).
   
4. Akkor fogok hozzá a sütéshez, amikor legalább 2 tepsivel már elő van készítve. (Ha nagyobb mennyiséget készítek, akkor legalább 3, de inkább 4 tepsi folyamatos forgatásával szoktam biztosítani azt, hogy ne legyen üresjárat a sütőben. Így kényelmesen megvan a formázás és a díszítés, mire felszabadul a sütő a következő tepsinek.)
5. A sütés 180 fokon 12-15 percet vesz igénybe. Speciális esetekben lehet eltérés (pl. a szokásosnál vékonyabb vagy vastagabb forma esetén), de a legtöbb fajtának ugyanannyi idő kell, így alkalomadtán lehetnek vegyesen is a tepsin. Akkor van kész, ha láthatóan pirul a széle. Egyes fajták ekkor még sületlennek tűnhetnek, de kihűlve épp jók lesznek.
6. A kisült kekszeket pár percig a tepsin hagyom (legfeljebb ha kicsit túlsült, akkor kapkodom le a lehető leghamarabb), majd leszedem egy tányérra. Legtöbbször kézzel könnyedén lejönnek; ha véletlenül picit odatapadtak (a minimális zsiradéktartalmú tésztáknál a kikenés ellenére is előfordulhat, de nem vészesen), akkor késsel érdemes óvatosan megmozdítani őket.
   
7. A tepsit konyhai papírtörlővel kitörlöm (elmosogatni viszont nem szükséges közben), majd a kőre letéve hagyom, hogy teljesen kihűljön. Csak ekkor indul vele a következő kör a kikenéssel (ha megolvad rajta a kenőzsiradék, akkor nem tapad rá megfelelően a tészta).
   
8. A kész kekszek legtöbbje (a száraz, ropogós jellegű fajták) kihűlés után fémdobozban jól eláll. A páratartalomra érzékeny fajtákat érdemes külön rakni, amúgy tetszés szerint vegyesen is lehet. A nedvesebb fajtákkal viszont két okból is érdemes vigyázni: túl hosszú tárolás során képesek vagy kőkeményre száradni, vagy bepenészedni.
   

Egyéb tippek és trükkök:

• Egy-egy felvonásban három-négy félét szoktam készíteni, így csak egyszer kell bemelegíteni a sütőt, csak egyszer kell elmosogatni utána az eszközöket, és pár órát rászánva rengeteg keksz készíthető.
  
• Nem csak édes, hanem sós jellegű tésztákat is lehet így formázni. Arra ügyelek, hogy egy-egy alkalommal vagy csak édes, vagy csak sós fajták legyenek műsoron, és utána alaposan elmosok mindent. Az azonos jellegűek között viszont nem érzem szükségét a mosogatásnak - se a gépét, se a tepsikét.
  
• A legtöbb nyújtós-szaggatós tésztát az ahhoz megadottnál valamivel lágyabbra készítve remekül lehet így formázni. Ha a nyers tészta könnyen szétvehető, omlós, linzertésztára emlékeztető, akkor megfelelő ehhez (különösen jók a darált olajos magvakat tartalmazók). A nyúlós, kelt tésztára emlékeztető állagúak viszont nem jók (nem lehet vagy legalábbis nehéz kinyomni őket, és a megsült kekszek is kemények).
  
• Utóbbival függ össze az is, hogy a teljes kiőrlésű tönkölyliszt, pláne önmagában, nem való ehhez. A teljes kiőrlésű búzaliszt kb. felét zablisztre vagy zabpehelylisztre cserélve könnyebben formázható lesz a tészta, és omlósabb a kész keksz. A búzaliszt Graham liszt is lehet, ugyanúgy kezelhető lesz vele a tészta.
  
• A magas zsiradéktartalmú tészták csak (puha) vajjal vagy margarinnal jók, kisebb mennyiségű zsiradéknak viszont bevált az olaj is (a túl sok olajat a formázáskor, illetve álltában "kiizzadja" magából a tészta). Ha az eredetihez képest visszább veszek a zsiradékból, akkor több vízzel (vagy egyáltalán, némi vízzel, illetve egyéb folyadékkal) lesz megfelelő állagú a tészta, és valamivel kevésbé omlós lesz a kész keksz.
• 20-25 dkg lisztből + a hozzá szükséges egyebekből gyúrt tészta 60-90 db kekszhez elegendő. Azért változik ez ilyen tág határok között, mert a jelentősebb mennyiségű por alakú összetevők (pl. 10-15 dkg darált mogyoró) értelemszerűen jól megnövelik a mennyiséget, meg kisebb mértékben a választott formától is függ, hogy mennyi tészta szükséges egy-egy darabhoz.
• Ha többféle tésztából tarka kekszet szeretnék nyomni, akkor fontos, hogy azonos keménységűek legyenek a komponensek, ugyanis ezek jönnek ki egyformán a gépből. Máskülönben ugyanolyan féloldalas kekszek lesznek belőle, mint amikor nincs egyenletesre eldolgozva a tészta.
  
• Nem mindegyik tészta szép mindegyik formával, érdemes kísérletezni, és aztán megtartani a bevált mintákat (ennek előnye például, hogy a kész keksz formájáról ránézésre lehet tudni, hogy épp melyik ízű tésztából van).
• Ha darabosabb összetevő (pl. kókuszreszelék) van a tésztában, érdemes csupa nagy lyukú formát választani, hogy ne tömődjön el lépten-nyomon. Ha pedig mégis eltömődött (hiányos a kinyomott keksz), akkor kisebb darabot meg lehet próbálni kipiszkálni egy hegyes késsel, ha pedig ez nem segít, akkor lecsavarni a keksznyomó alját, és így kiemelni a probléma okozóját a tésztából.
  
• A nem aprítható összetevőket a tésztába keverés helyett érdemesebb díszítésként alkalmazni (vagy fullextrás megoldásként darálva a tésztába + egészben a tetejére). A dió/mogyoró finoman megpirul, mialatt megsül a keksz.
• A díszítésre szánt aszalt gyümölcsöket, ha nagyon szárazak, érdemes előzetesen beáztatni (így nem égnek meg a sütés során), majd jól lecsepegtetni (így kellően rátapadnak a kekszre). Mindenféle szilárd díszítést célszerű bele is nyomni a tésztába, nem csak simán rátenni. A díszítéssel remekül takarhatók a formázási technikából adódó esetleges hibák (pl. nagy csillag forma közepe nem mindig szép). Megkenni viszont nem szükséges semmivel a kekszek tetejét.
  
• A megformázott kekszekkel teli tepsik közül mindig a legnagyobbat érdemes betenni sütni - így a legnagyobb tepsi szabadul fel következőnek, és tölthető meg ismét. Néha jól jön, hogy így épp ráfér az utója, nem kell egy pár darab miatt külön tepsit kezdeni, és részleges kihasználtsággal sütni a végén. Nagyobb mennyiség készítésekor pedig ez a stratégia jelentheti azt, hogy eggyel kevesebb menetben sül meg az összes.
• A sötét színű tésztákról néha nem könnyű megállapítani, hogy megsültek-e már. Ha viszont vegyesen van azonos sütési idejű sötét és világos fajta is egy tepsin, akkor a világos egyértelműen mutatja, hogy mi a helyzet.
• A rövid sütési idő miatt igyekszem nem sokat nyitogatni közben a sütőajtót, mert bár ez nem esik össze, mint a piskóta, a hőveszteség miatt érezhetően megnő a sütési idő, szélsőséges esetben pedig emiatt akár ki is száradhat a keksz (a ropogós rendben van, a kemény viszont nem).
• Kipróbáltam, de nekem ehhez nem vált be a légkeverés, mert tepsicsere nélkül nem egyformán sülnek a két szinten, és igazából egyik adag se lesz pont jó, a rács áthelyezésével súlyosbított tepsicsere pedig akkora hőveszteség és emiatt plusz idő, hogy nem éri meg. Inkább berakom az optimális magasságra egyesével a tepsiket, és közben nyugodtan tudom formázni a többi kekszet.
• A receptjeimben szereplő sütési idők a szabályozott hőfokú villanysütőmre érvényesek. Előtte a gázsütőben ez úgy ment, hogy felfűtés után legkisebbre vettem a lángot, és még így is egyre rövidebb és rövidebb idő alatt lett kész egy-egy adag (emlékeim szerint 5-6 perc volt a vége). Ezt mindenkinek egyénileg kell kitapasztalnia az adott sütőhöz.
• A manapság újonnan kapható gépekkel érdemes óvatosan bánni: kemény tésztával inkább nem erőltetni, mert könnyen tönkremegy, és nem javítható. A legjobb persze, ha sikerül szert tenni egy masszív, békebeli darabra. Az sem elnyűhetetlen, de lényegesen tovább tart.

Kedvenc receptjeim ezzel a technikával:

Édesek:

• Nagyon mogyorós keksz
• Mogyorós-mézes keksz
• Mogyorós-kávés keksz
• Kókuszos-áfonyás keksz
• Tündérkarikák
• Aszaltszilvás-mézes keksz
• Meggyes-mákos keksz
• Margaréta keksz
• Nagyon kakaós keksz
• Teás keksz (+ ugyanitt egy ráadás citromos-gyömbéres keksz)
• Diós vagy mogyorós csillag, simán vagy kakaósan
  

Sósak:

• Paprikás-magos keksz
• Sajtos keksz (akár színesben is)
  

A témával kapcsolatos összes írásom megtalálható a 'keksznyomó' címkénél, további receptekkel. (A régebbieknél a folyékony édesítő helyett ma már 1-2 evőkanál mézet vagy nádcukrot tennék, de alapvetően jó, bevált receptek azok is. 1-2 tojás helyett pedig használható darabonként 1 evőkanál őrölt lenmag + 1/2 dl folyadék, ízlés szerint.)

Csinálni egyébként sokkal könnyebb, mint leírni, hogy hogyan érdemes. Ha viszont nem sikerül vagy nem az igazi, akkor a fentiek a leggyakoribb problémák, ezek javításával már működnie kell. Valójában egyszer kell ráérezni a megfelelő technikára, és utána abbahagyhatatlan a műfaj ;)


Utólagos kiegészítés:
A bejegyzés nyomtatható formában (PDF)

Meggyes-mákos keksz

Nagyon szeretem a meggy-mák párosítást - íme ezúttal kekszként:

Ezt a jól bevált tésztát készítettem el, darált mogyoró helyett darált mákkal. Keksznyomóval megformáztam, majd ujjal benyomtam mindegyiknek a közepét, és egy-egy kiskanál meggylekvárt tettem bele (nem sajnáltam, így összesen el is fogyott majdnem egy üvegnyi). Így sütöttem meg (ez a lekvár garantáltan sütésálló, meg nem is ismeretlen terep számára a sütő :) 75 darab keksz lett, 2 nagy tepsin épp elfért.

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt, sütéssel együtt
Pénz: kb. 400 Forint
Hazai alapanyagokból.

Kókuszos-áfonyás csillag

Ma előkészítettem és kimértem a még betervezett sütik és szaloncukrok szilárd hozzávalóit, és műanyag dobozkákban meg újrafelhasznált tasakokban összecsoportosítottam magamnak, kis jegyzetekkel, hogy melyikkel mit kell majd csinálni. Ennyivel is gyorsabb és könnyebb lesz a dolgom, amikor majd eljön a megvalósítás ideje. (Ez tulajdonképpen olyan, mint az üveges sütipor ajándék, csak magamnak, póriasabb elrendezésben és csomagolásban. Vagy mint az előregyártott porkeverékek, csak itt én tettem bele a garantáltan minőségi hozzávalókat az ízlésem szerinti mennyiségben.) Átszitáltam a liszteket, kiválogattam a fél/negyed/apró diót, feldaraboltam az aszalt gyümölcsöket, meg nem mellesleg így az is kiderült, hogy mit és mennyit kell még beszerezni, hogy a végén mindenhez elég legyen, illetve csak kezelhető készletek maradjanak az ünnepek utánra.

Meg úgy esett, hogy akadt "fölösleg" is: A szaloncukorhoz az áfonya apraja is tökéletes, hiszen úgyis össze kell vágni - a nagyját meg félretettem kekszet díszíteni. S mivel egy kis csomag kókuszreszeléknek se volt még meg a helye, adta magát, hogy a jól bevált kókuszos-áfonyás kekszből süljön egy adag. Persze ezúttal a virág helyett inkább a csillag formát választottam.

Adventi aprósütemények

Amiket eddig készítettem az idén:

Gesztenyés csillag
Mogyorós-mézes keksz
Étcsokoládés tallér (narancsos csokival)
Görög teasütemény
Nagyon mogyorós keksz és ugyanez mákos változatban is
Tündérkarikák

alul pedig a keksznyomó doboza :)

Gesztenyés csillag

Lépten-nyomon kellemes meglepetések érnek az amúgy legközelebbi boltban, ahol rendszeresen vásárolok. Hol egy környékbeli előállító termékeivel bővül az állandó választék, hol különféle reformos alapanyagokkal. Már régóta itt veszem a teljes kiőrlésű búzalisztet, de egy ideje a kukoricaliszt is megjelent, sőt, nemrég Graham lisztet is láttam. Pár hete örömmel nyugtáztam, hogy a Dénes Ottó féle Natura termékcsaládból igencsak sok dolog kapható már itt is, messze meghaladva azt a kört, ami az ilyen normál boltokban lenni szokott (ha egyáltalán...). S még az árak sem túlzóak, nagyjából ugyanaz a szint, mint bent Szegeden a Reformház, ahol eddig vásároltam az ilyesmiket (és ezt a sorozatot amúgy is előnyben részesítettem más gyártók/forgalmazók termékeihez képest). A sok megszokott filteres fajta mellett megbúvó kedvenc szálas teámnak (Twinings Earl Grey) is nagyon örültem a múltkor, miután a szokásos szegedi beszerzőhelyemen épp nem tudtam venni, mikor legutóbb ott jártam. A most felfedezett újdonság pedig a natúr, vagyis cukor és aroma hozzáadása nélküli gesztenyemassza, amit évek óta vadászok, de még nem sikerült megfelelő beszerzőhelyet találnom. Ez meg itt van tizenöt-húsz percnyi biciklizésre, még nyáron se lesz gond hazaérni úgy a fagyasztott áruval, hogy ne olvadjon ki útközben (bár így télvíz idején kétségtelenül sokkal könnyebb ez a mutatvány). Ja, és méltányos áraik mellett értelmes akcióik is szoktak lenni, vagyis olyan dolgokat is megkapok időnként kedvezménnyel, amikre rendszeresen szükségem van. Vagy ami alkalmi vétel, és rögtön van is ötletem, hogy mire tudom majd jól felhasználni. És, számomra egyáltalán nem elhanyagolható módon, még a személyzet is udvariasan teszi a dolgát. S hogy melyik ez a bolt? Coop Szeged Zrt., 201. Dorozsma Coop szupermarket, Szeged, Szent János tér 1.

Virtuálisan küldöm ezt a receptet a bolt dolgozóinak, meg persze mindenkinek, aki lát benne fantáziát és kipróbálja.

Egy nagy tálba raktam a következőket, és fakanállal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává kevertem:

• 7 dkg puha vaj
• 25 dkg felengedett gesztenyemassza szétmorzsolva (cukor és aroma nélküli!)
• 3 evőkanál méz (illetve ízlés szerint, a natúr püré mellé azért elkél az édesítés)
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 2 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 dl rum (vagy akit zavar az alkohol - még ha sütéskor el is párolog belőle -, annak meggylé, esetleg nemes egyszerűséggel víz)

Kikent tepsire csillagokat nyomtam belőle a keksznyomó segítségével. Mivel ez egy nagyon puha tészta, kicsit kell csak nyomni egy-egy darabnak. Időnként érdemes letörölni a kinyomóformát, így lesznek igazán szép alakúak a kekszek. Díszítésnek félbevágott aszalt meggyet tettem mindegyiknek a közepére (ha nagyon száraz, célszerű előtte beáztatni, majd jól lecsepegtetni). 60 darab lett, egy nagy meg egy közepes tepsire fért rá éppen.

180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet. Amikor kezd barnulni a széle, akkor jó, bár ilyenkor a közepe még sületlennek tűnik. A tepsin hagytam kihűlni, és csak megszilárdulás után szedtem le egy tányérra.

Puha, kellemesen gesztenyés ízű csemege lett, amit nagyszerűen feldob az aszalt meggy.

Már régen kinéztem valami hasonlót, csak megfelelő gesztenyemassza hiányában nem tudtam megvalósítani. Azt a receptet persze nem találtam meg, de a Google találatai közül az Ági régi blogján fellelt recept elég jó kiindulási alapnak bizonyult.

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 500 Ft
Csupa hazaiból!

Birsalmás-diós keksz

Nagy szemű mazsolát rumba áztattam néhány órára (80 darabot, ez 3/4 teásbögrényi volt). (A rum alkoholtartalma elpárolog a sütés végére, de akit zavar, használjon gyümölcslevet vagy vizet helyette. A lényeg, hogy ne maradjon száraz a mazsola, mert akkor megég, mire megsül alatta a tészta.)

Egy tálban összekevertem az alábbi poralakú összetevőket:

• 12 dkg (12 evőkanál) darált dió
• 12 dkg (6 evőkanál) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg (6 evőkanál) zabpehelyliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj

Aztán hozzáadtam az alábbiakat is, és lágy, de nem ragadós tésztává dolgoztam össze:

• 3 evőkanál méz
  
• 12 dkg birspüré (cseréptálban megsütött birsalma krumplinyomóval összetörve, szűrőn átnyomva - ebből a kekszhez félretett adag)
• 1 dl étolaj
• kb. 1/2 dl víz

Kikent tepsire kis korongokat formáztam belőle (én gépesítettem a műveletet a keksznyomóval, de persze kézileg is lehetett volna). Aztán mindegyiknek tettem a közepére egy-egy szemet a rumtól lecsepegtetett mazsolából.

Nálam 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy adag, és összesen 72 darab lett.

A fehér lisztes csodákat megszégyenítően laza, enyhén ropogós, fűszeres kekszek lettek. A birsalma íze sajnos beleveszett, de az állagának kétségkívül jót tett a birspüré. Hmm... lehet, hogy legközelebb a rumos mazsola helyett nem túl száraz birsalmasajt-darabokat kellene inkább tenni a tetejére? (A lekvár szerintem túl nedves oda, elvenné a keksz ropogósságát.) (Utólagos kiegészítés: Az ötlet jónak bizonyult, így az igazi, határozott birs-ízzel.)

Ez most saját elgondolás alapján született, és annyira ízlik az eredmény, hogy megtartom a receptet.

Idő: 1 óra alatt megvan sütéssel együtt
Pénz: 400 Forintból kitelik a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fahéj lóg csak ki a sorból.

Mogyorós-kávés keksz

A változatosság jegyében újabb fajta mogyorós kekszet próbáltam ki, hiszen idén is bőséges mogyorótermés volt, így adott a belevaló.

Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból:

• 10 dkg puha vaj (vagy vegán változatban bő 1/2 dl étolaj)
  
• 2 evőkanál méz
• 3 dl (kb. 20 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg darált bokormogyoró
• 3 teáskanál Nescafé (nem kávézóknak 2 is elég lehet, és érdemes feloldani a vízben, csak úgy hidegen)
  
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1/4 teáskanál só
• 2 teáskanál őrölt lenmag
• kb. 1/2 dl víz

Kikent tepsire nyomtam a keksznyomó segítségével, majd mindegyiknek egy-egy egész szem mogyorót nyomtam a tetejére. 2 tepsivel lett, valamivel több, mint 60 darab. Nálam 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet.

A kiinduló receptet Millie blogjában olvastam; átszabás saját felelősségemre. Vegánul is ki fogom próbálni, a vaj helyett bő 1/2 dl olajjal (és valószínűleg így egy picit több víz kell majd). Nekem nem ízlik a gabonakávé, de minden bizonnyal le lehet rá cserélni a normál porkávét. Így eléggé érzeni rajta a kávéízt, legközelebb csökkenteni fogom a mennyiséget 2 teáskanálra, hogy inkább egyensúlyban legyen a mogyoróval. [Utólagos kiegészítés: Kipróbáltam a változtatásokat, és határozottan jó ötletnek bizonyult mindkettő.]

Idő: egy órán belül megoldható, sütéssel, mosogatással együtt
Pénz: kb. 500 Ft a fenti mennyiség
Alapvetően hazai alapanyagokból, a kávé, a lenmag és a só kivételével.

Margaréta keksz

Újabb egyszerű, tojásmentes kekszreceptet próbáltam ki, s mivel alkalmas volt rá a tészta, ezt is a keksznyomóval formáztam.

Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 35 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg vaj
  
• 4 evőkanál méz
  
• 1 csipet só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• kb. 1,5 dl víz

Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire virág formájú kekszeket nyomtam belőle. 180 fokon bő 15 perc alatt sült meg egy-egy adag (más kekszet is sütöttem előtte, így előmelegített volt a sütő). 3 tepsivel lett, kb. 90 darab.

Citruslekvárral igen finom (és még van a tavalyiból - ami nem is tavalyi, mert idén januárban készült :) Ennek hiányában másmilyen dzsemmel vagy lekvárral is fogyasztható. Magában nekem olyan "semmi különös" keksz, a citruslekvárral együtt viszont akár ünnepi aprósüteménynek is jó lehet.

A kiinduló receptet Antal Vali oldalán találtam egy megjegyzésben (sajnos történt vele azóta valami, a könyvjelzőm már nem visz oda; még szerencse, hogy a múltkor kijegyeztem a füzetembe, csak a megsütésig nem jutottam el) - és jól átalakítottam. Helyből lejjebb vettem a 25 dkg margarint (ezúttal vajra cserélve), és inkább vizet adtam még hozzá, hogy összeálljon a tészta. Így ugyan nem lett olyan omlós, viszont a magas zsiradéktartalmú kekszek nem esnek jól nekem. Továbbá lusta voltam nyújtani, szaggatni, főleg, hogy a keksznyomó már úgyis használatban volt. Gondoltam, jó lesz az úgy is, ha nyomok teli meg lyukas közepű köröket; ezért választottam ezt a formát. Csakhogy jóval vastagabb kekszeim lettek így formázva, kettesével összeragasztva meg már végképp nem tetszik a méret. Ezért egyszerűen csak a közepére (vagy ha senki sem látja, akkor az üvegből hozzá :) kanalazom a citruslekvárt. (Eredetileg szív alakúra kellett volna szaggatni, és narancslekvárral összeragasztani egy-egy teli meg lyukas közepű darabot.) Én most vajjal készítettem a tésztát, de eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy vegán módozatban, margarinnal vagy olajjal is működik ugyanez (kinek-kinek hite szerint).

Idő: 1 jó óra alatt megvan úgy, hogy amíg az első adag sül, addig formázom a többit
Pénz: kb. 500 Ft, bőséges mennyiségű házi lekvárral együtt (az is felszámolva anyagáron)
Hazai alapanyagokból.

Mogyorós-mézes keksz

Idén sem lehet panaszom a mogyorótermésre, úgyhogy gyorsan belehúztam a tavalyiból még meglévő adag pusztításába. Közkívánatra gyakran sütök nagyon mogyorós kekszet, most pedig egy még annál is mogyorósabb receptet próbáltam ki. Bár eléggé hasonlít a kettő, a nagyobb mennyiségű méz egészen más jellegű kekszet eredményez.

Lágy, de nem ragadós tésztát készítettem az alábbiakból:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg méz (vegyes virágmézet használtam)
  
• 15 dkg darált bokormogyoró
• 8 dkg étolaj (szűk 1 dl, úgy szemre)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• a fentiek alapos elkeverése után még kb. 1 dl víz kellett az összeállításhoz
  

Kikent sütőlemezekre kekszeket formáztam belőle a keksznyomó segítségével. A mintegy 90 darab 2 nagy és 1 kis tepsin fért el.

Nálam 180 fokon 15 perc sütés kellett neki; amikor a széle kezd láthatóan barnulni, akkor van kész. Frissen kifejezetten puha, de kihűlve sem bántóan kemény kekszek lettek, és a többi mézeshez hasonlóan ez is puhul álltában.

A kiinduló receptért nagy-nagy köszönet Szamócának. Nálam az összes liszt teljes kiőrlésű volt, és az édességéből is lejjebb vettem, azért kellett hozzá egy kis víz, hogy összeálljon. Könnyen formázható a keksznyomóval, csak arra érdemes ügyelni, hogy a mogyoróban ne legyenek nagyobb darabok, amik beakadhatnak a formázó lyukaiba (én diódarálón szoktam áthajtani, de a végén, a daráló szétszedésekor kijövő mogyorót nem ilyesmihez használom fel). Fahéjjal fűszerezve is ki fogom próbálni, mondjuk karácsonyi süteménynek.

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt a sütéssel együtt, 15-20 percnyi munkával
Pénz: kb. 400 Ft a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Sajtos téglácskák

Egy nagy tálba beleszitáltam 35 dkg teljes kiőrlésű lisztet (kb. felesben volt rozs és búza), majd belekevertem 1/2 evőkanál szódabikarbónát és 1 teáskanál sót. Apróra reszeltem 1 guriga füstölt parenyicát (kb. 20 dkg, a "kirojtolódott" szélét megettem), és ezt is összeforgattam a liszttel. 1 kis pohár (175 g-os) natúr joghurtot és kb. 1 dl étolajat adtam még hozzá, és összegyúrtam. Nekem kellett még hozzá egy kis víz is, hogy puha, de nem ragadós tésztává álljon össze, amit majd jól lehet nyújtani alálisztezés nélkül. A végén 2 bő evőkanál egész mákot dolgoztam még bele (gondoltam, a barna liszt miatt a színe már úgyis fura, a fekete pöttyözés már nem oszt, nem szoroz, én viszont nagyon szeretem a mákot). Kinyújtottam, és amikor már majdnem elértem a kívánt kb. 1 cm-es vastagságot (bár a "vékonyság" találóbb szó lenne rá :), megszórtam szezámmaggal, és így fejeztem be a nyújtást (a "hogyan tapasszuk rá jól a szezámmagot megkenés nélkül" című feladvány megoldása ez). Késsel kis téglalapokra vagdostam (4*1 cm, de csak úgy szemre), azokat pedig szilikon sütőlapra sorakoztattam úgy, hogy kb. fél csíknyi hely legyen közöttük (egy tepsire úgysem férnek rá, így viszont az oldaluk is meg tud sülni). A leeső széleket (mert azért még így is lett egy kevés) összegyúrtam, és további darabokat formáztam belőle. 180 fokon kb. fél óra sütés kellett egy-egy menetnek, és 2 nagy tepsivel lett; amikor láthatóan barnul már a külseje, akkor jó (így lesz ropogós; túlsütve viszont kemény).

A forma Piszke Mákos-szezámos sörkorcsolyája, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából a Sajtos rúd, némi módosítással. Elég aprólékos munka a formázás, úgyhogy legközelebb alighanem még lágyabbra csinálom a tésztát, és bevetem a keksznyomót.

Idő: kb. 2 óra a sütéssel együtt
Pénz: kb. 600 Ft az egész
Hazai alapanyagokból, a szezámmag kivételével.

Paprikás-magos keksz

Ezúttal sós ízvilágú kekszet sütöttem, természetesen a keksznyomóval formázva:


Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1,5 evőkanál őrölt pirospaprika
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 csapott teáskanál só
• 12,5 dkg margarin
• 7,5 dkg apróra reszelt sajt (parenyica)
• 1 kis pohár (175 g) kefír
• 1 púpozott evőkanál lenmag
• 1 púpozott evőkanál szezámmag

Kikent sütőlemezre kekszeket nyomtam belőle, majd 180 fokon 15 perc alatt készre sütöttem (amikor kezd barnulni a széle, akkor jó). Kb. 90 db kellemes ízű, enyhén ropogós keksz lett belőle. A paprikának köszönhetően még a barna lisztet is le lehet tagadni :)

A kiindulási alap Zsuzsi receptje volt.

Három keksz

Ha elszánom magam a kekszsütésre, általában két-három félét készítek egyszerre. Így csak egyszer kell kipakolni és nem kell mindegyiknek külön-külön felmelegíteni a sütőt. Meg szerencsére ennyi kekszet elfogyasztani is eltart egy darabig, mégsem unalmas :)

Legutóbb ezekből készítettem egy-egy adagot egy délután:

Mákos keksz
(ugyanaz, mint a mogyorós, csak mogyoró helyett darált mákkal)
Mogyorókrémes keksz
Kókuszos-áfonyás keksz

Három keksz húsvétra

Sütemény témában nem ritkaság nálunk, hogy a karácsonyiak közül kerül elő néhány húsvétkor is. Idén ezekből volt ismétlés:

Nagyon mogyorós keksz
Tündérkarikák
Jutka néni mézese

Mogyorókrémes-zabpelyhes keksz

Nem igazán az én műfajom a mogyorókrém, pláne a bolti, de a minap egy kis pakolászás során találtam két kis üveggel. Szerencsére nem a legvadabb fajta (azt meg se veszem); gyümölcscukorral van édesítve és végülis annyira nem bicskanyitogató a további összetétele sem. Viszont ahhoz túlontúl édes, hogy nálam záros határidőn belül elfogyjon csak úgy. Ezért adta magát az ötlet, hogy belesütöm ebbe a kekszbe úgy, hogy egyáltalán nem édesítem a tésztát mellette (és természetesen a szokásos egyéb módosításokat is végrehajtom).

Ízletes, ropogós keksz lett a jutalmam, úgyhogy lesz mibe felhasználni a mogyorókrém maradékát is (ha ugyan ki nem találok hozzá valami mást).

Így készítettem:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 1 bögre + 2 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 jó csipet só
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 3/4 bögre apró zabpehely

Hozzáadtam az alábbiakat is, és lágy, de éppen nem ragadós tésztává dolgoztam össze:

• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• 6 evőkanál mogyorókrém
• kb. 1/2 bögre víz a megfelelő állaghoz

Mivel a kakaós keksz miatt már elő volt véve a keksznyomó, kézi gombócozás helyett ezt is azzal nyomtam ki a kikent tepsikre. A legegyszerűbb, nagy lyukú kinyomóformát választottam, hogy a zabpehely ne tömítse el. A kinyomott kekszek tetejét villával megcsíkoztam. 2 nagy tepsivel lett, úgy 65 darab. Nálam 180 fokon 10 perc sütés kellett nekik (a szélén és az alján látszik, a színét kell nézni, nem az állagát; kihűlve szilárdul majd).

A bolti mogyorókrém elfogytával pedig ebből kiindulva alkotok majd valamit házilag. Azt talán efféle trükközés nélkül is jóízűen fogyasztom majd. De persze nem kizárt, hogy időnként ilyen kekszbe is kerül belőle :)

Ebben a mogyorókrémben most volt tejszármazék, így nem lett vegán a keksz, de gondolom, létezik ilyesmi krém vegán módozatban is, és mivel az egyéb hozzávalók között nincsen állati eredetű, a kész keksz is megoldható úgy. Esetleg a házi mogyorókrém-receptet alakítanám tejmentessé, vagy egyszerűen csak darált mogyorót, csokit (vagy kakaóport / karobport) és némileg több zsiradékot tennék a tésztába a mogyorókrém helyett.

Nagyon kakaós keksz

Piszke csokis keksze vegánul és jóval kevésbé édesen, hogy még én is jóízűen eszegessem. Kellemesen puha, tömény kakaós csemege lett így, ezért olyanoknak ajánlom, akik csokiból is a nagyon magas kakaótartalmú változatokat kedvelik. Nekem így magában ízlik, de valami finom gyümölcsös dzsemmel is el bírom képzelni.

Egy tálban összekevertem a por alakú összetevőket:

• 35 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 4 púpozott evőkanál cukormentes holland kakaópor
• 1/2 csomag sütőpor
• 1/2 kiskanál só

Hozzáadtam még az alábbiakat is, és lágy, de éppen nem ragadós tésztává dolgoztam össze:

• 4 evőkanál méz
• 1,5 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 1 bögre víz a megfelelő állaghoz
  

Keksznyomóba töltöttem, majd kikent sütőlemezre nyomtam. 2 nagy és 2 közepes tepsivel lett, úgy 110 darab összesen. 180 fokos sütőben 10 perc kellett nekik. Amikor az aljuk éppen megsült, akkor már jó. Tipp: amikor kezdő konyhatündérként még nem igazán tudtam ránézésre megállapítani a sötét színű kekszekről forrón, hogy megsültek-e már, a formázásnál mindig úgy rendeztem el őket, hogy hasonló jellegű világos keksz is kerüljön minden tepsire - amikor azoknak barnulni kezdett a szélük, akkor a sötétek is készen voltak mellettük.

Tavaszváró keksz

A szóban forgó keksz már el is fogyott a héten, de mentségemre szóljon, hogy már vagy két hete sütöttem, nem a napokban, és a felét elajándékoztam. A tavasz meg... azt hiszem, azért már érkezőben: a kertben a legtöbb növény már láthatóan megindult, és az ibolyák után az első nárciszok is kinyíltak. Persze, időnként még elég hűvös van, de egyre gyakrabban van szép idő is, amikor vágyom elmenni biciklizni, vagy legalább odakint ténykedni (legrosszabb esetben kiülök a laptoppal, és ott dolgozom).

Az alábbi bejegyzést eredetileg a Vegán vendéglő című blogban tettem közzé, de úgy gondolom, hogy itt is helye van. Hamarosan pedig két új kekszreceptet is megosztok még (az egyik szintén vegán, a másik pedig azzá alakítható).

* * *

Pár napja sütöttem ezeket a kis virág alakú kekszeket. Az alap egy kókuszos tészta, a díszítés pedig aszalt áfonya. Korábban csokival is készítettem már, de nálunk mindenkinek az áfonyás ízlett jobban. Keksznyomóval formáztam, ezúttal virág alakúra; ennek hiányában a kézi gombócozás-lapogatás is járható út.

Lágy, de nem ragadós tésztát készítettem a következőkből:

• 3 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre kókuszreszelék
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
  
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál lágy, sötétbarna nádcukor (lehetőleg finom szemcséjű)
• 1 dl étolaj, úgy szemre
  
• bő 1 bögre víz

Kikent tepsire kekszeket formáztam belőle a keksznyomó segítségével. Tetejükre aszalt áfonyát raktam. 180 fokon 15 perc sütés kellett nekik (amikor a szélük láthatóan barnul, akkor jó). Kb. 100 darab lett összesen.

Megjegyzések:
* A keksznyomóhoz érdemes olyan formát választani, aminek elég nagyok a lyukai és nem tömítik el a kókuszreszelék darabkái. Másik lehetőség, hogy előtte apróra kell darálni a tészta összetevőit.
* Édesítés ízlés szerint, én az aszalt áfonya mellé nem kívánom a túl édes kekszet, de mondjuk ezen a téren erősen alulról lövöm a közízlést.
* Aki így száraznak találja, kanalazzon hozzá valamilyen dzsemet, vagy ragassza össze ezzel a kekszeket. Nekem a citruslekvár nagyon ízlik hozzá.

(A recept korábban a Tündérkonyhámban is megjelent már.)

Piros-fehér-zöld keksz

Egy régebbi receptem variációja a nemzeti színek jegyében:

Egy tálban jól elkevertem az alábbiakat:

• 15 dkg apróra reszelt sajt (én egy tekercs füstölt parenyicát használtam úgy, hogy a héját leszedtem, és csak a belsejét reszeltem le)
• 20 dkg zabliszt (reform lisztjeim közül a legfehérebb, amiből magában is lehet tésztát készíteni)
• 1 teáskanál só
• 1 teáskanál sütőpor

Hozzáadtam még ezeket is, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam:

• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 1 dl víz

A tésztát három részre osztottam, és egy-egy részhez hozzágyúrtam az alábbi természetes színező-ízesítő anyagokat:

• a piroshoz: 1 kiskanál pirospaprika
• a fehérhez: 1 evőkanál szezámmag
• a zöldhöz: 1 evőkanál szárított petrezselyemzöld, apróra morzsolva

Külön-külön hurkává sodortam mindegyiket, majd kicsit ellapítottam és egymásra raktam őket. Innen lehetett volna szeleteléssel vagy nyújtással-szabdalással is kekszeket gyártani, én azonban inkább elővettem kedvenc keksznyomómat, és azzal formáztam a kikent tepsire.

180 fokon 15 perc alatt sült meg. A tányéros képen az összesnek kb. a harmada látható. Laza, ropogós kekszek lettek, melyekben határozottan érezni a sajtot és a színezéshez használt ízesítőket is.

Megjegyzés: Így nagyon könnyű volt formázni, és a kész kekszek egyáltalán nem törnek a "toldásoknál". Csak zablisztből elég omlós a nyers tészta, keksznyomó nélküli formázáshoz javaslom egy részét (legalább a felét) teljes kiőrlésű búzalisztre cserélni.

Ráadás felfedezés: Magyar hozzávalókból sikerült mindezt elkövetnem.

Ha Kisvirág nem hirdette volna meg ezt a játékot, akkor valószínűleg csak egyszerű sajtos-szezámmagos kekszet sütöttem volna... De így sokkal érdekesebb volt! :)