Ropogós, csokis gabonapehely (vegán vagy laktovega)

Ropogós, csokis, nem túl édes, tuti műanyagmentes, így még egészségesnek is mondható. Amióta kitaláltam, hogyan lehet ezt itthon előállítani, nem a kész pelyhet, hanem csak a hozzávalókat kell megvenni. Jobb minőség belefér összesen kevesebb pénzért, ráadásul a saját ízlésünkhöz szabhattam az összetételt.

Ropogós, csokis gabonapehely

(vegán recept)

Hozzávalók bő fél kilóhoz
a "sziruphoz": 1 dl víz, 5 dkg barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1 púpozott evőkanál karobpor (vagy cukormentes kakaópor), 3-4 evőkanál méz
pelyhek: 25 dkg zabpehely, 10 dkg natúr kukoricapehely, 3 dkg kókuszpehely
fogyasztáskor: adagonként 1-1 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé

Elkészítése
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra (vagy még jobb, ha sütünk előtte valami mást). Egy nagy fémtálban vagy fazékban összeforraljuk a vizet a cukorral, aztán a meleg folyadékban jól elkeverjük a szirup többi hozzávalóját is. Ezután hozzáadjuk a pelyheket, majd gyorsan és alaposan összeforgatjuk, hogy mindenütt bevonja a karobos lé és sehol se legyen ideje puhára szívni magát. A tűzhely sütőlemezére szilikon sütőlapot terítünk, ráborítjuk a keveréket, és vékony rétegbe szétterítjük. Berakjuk a meleg sütőbe, és 10 percenként alaposan átkeverve 30-40 percig sütjük. (Keveréskor vegyük ki a tepsit és csukjuk vissza a sütőt, hogy ne hűljön le. Szélről húzzuk befelé a pelyhet, mert ott jobban pirul.) Akkor van kész, amikor láthatóan sötétebb színű és már teljesen száraz. Miután teljesen kihűlt, légmentesen zárható üvegbe vagy dobozba rakva tároljuk. Tálaláskor langyos folyadékba (mi friss, házi tejbe, de vegánok használjanak valamilyen növényi tejet) keverjük, és apró darabokra vágott étcsokival dúsítjuk (vegánok tejszármazék-mentes csokit válasszanak). Ha élvezni akarjuk a ropogósságát, akkor rögtön fogyasszuk is el, különben puhára ázik. Ha nem esszük meg mindet reggelizőpehelyként, akkor süteményeket vagy kekszeket is feldobhatunk vele.

Tippek
- Gazdagíthatjuk egy marék mogyoróval is - ezt csak az utolsó 10 percre tegyük hozzá.
- Gasztroajándéknak is kiváló. Töltsük szép üvegbe és írjunk hozzá felhasználási javaslatot is.

(Kókuszpelyhet a Rossmannban szoktam venni, mikor félárú kiárusításban van. Sokkal intenzívebb ízű, mint a kókuszreszelék, és a ropogósra pirult darabok nagyon feldobják ezt az összeállítást. Reszelékkel emiatt még nem próbáltam, de ha valaki ezt tenné, nagyon ügyeljen, hogy a pici darabkák nehogy megégjenek.)

Ebben a hónapban a Tanyán

Méghogy csak szétnézni meg szüretelni kell kimennünk, dolgozni most nem! Munka mindig akad egy kertben! Meg a betakarított terméssel is, ha nem győzzük frissen elfogyasztani mindet.

Előszöris felszedtük a különféle hagymákat: a lilát, a vöröset és a fokhagymát is. Utóbbit tisztítani és felfonni is segítettünk. Kiderült, hogy én tudom a legcsinosabb fonatokat készíteni a társaságból - pedig már évek óta nem csináltam, és tartottam tőle, hogy kiestem a gyakorlatból és így szégyenben maradok. Elajándékozni 20-25 fejeseket készítettem, az Öregnek meg jó métereseket, ahogy kérte. Egy külön, megjelölt fonatban félretettük a jövő évi vetőmagot is. A mák betakarítása is megvolt, a beérett gubók otthon várják a tisztítást.

Három felvonásban elraktunk 24 üveg ecetes uborkát (ebből majd télen adunk vissza az Öregnek, mikor a disznóvágás után lesz mihez enni), meg hullott almából 35 kis üveg ivólevet (jó lesz müzlihez). Isti segített az üvegmosással meg az almatisztítással, és most nem "nyakkitekerést", hanem "nyakbetekerést" kellett végeznie sokat (magyarul fedőráhúzás). Voltunk kint az Öreggel felszedni a többi almát is, hadd örüljenek a malackák. Ők a romlottakat is örömmel falják, és akkora mennyiség van, hogy képtelenség mindet megenni vagy feldolgozni.

Elkezdett érni a paradicsom, meg elutazás előtt a paprikából és a kukoricából is jutott már kóstoló. Volt sok zöldbab, még több főzőtök, répa, némi karalábé (igaz, sajnos elég fásak, mert vízhiányuk volt a nagy melegben), és egy kései vetés zöldborsó is. Meg krumpli, egyenesen a földből. A céklák is hatalmasak, de azt egyelőre kihagytuk.

Palántáltunk még egy sorozat uborkát, vetettünk még kaprot és salátát. A paradicsomokat több menetben is kötözni kellett még, hogy elbírják a rengeteg termést. Kiszabadítottuk a paréjok fogságából a dinnyéket. A sárgadinnye ígéretesen néz ki, a görög viszont sajnos csak az a savanyítani való méret és minőség lesz várhatóan. Szép a fejtősbab, jövő hónapban már abból megy a zakuszkába. Kezd színesedni a fűszerpaprika.

A kardvirágok is csodálatosak, és már az első őszirózsák is bontogatják szirmaikat.

Sajnos az eső nagyon elkerülte ezt a részt, úgyhogy locsolás volt, amennyi csak belefért.

A rengeteg egyéb teendőnk mellett nekem kész kikapcsolódás volt kimenni és csinálni ezt-azt. Általában délután kerekeztünk ki, és a sötétedés hajtott haza bennünket.
 

Almás "edd meg" pite (vegán)

Kellemes kihívás számomra, hogy megfelelő recepteket rakjak össze a különféle Natura lisztkeverékekhez. Miután tapasztalatom szerint a zacskón szereplő felhasználási javaslat túl általános és nem is mindig nyerő, az összetétel alapján igyekszem kigondolni, hogy mi az a tésztaféle, amiben ízre és állagra is jó eredményt ad. Túl sokat persze nem érdemes elmélkedni rajta, a kipróbálás a biztos.

Most például a zabkenyérlisztből egy pitetésztát készítettem. Én nem kedvelem a túlságosan zsíros tésztákat, így jórészt vízzel állítottam össze; a keverékben található zabpehelyliszt úgyis ad neki egy omlós jelleget. Jó alap bármilyen édes pitéhez. Én most bőséges mennyiségű almás tölteléket tettem a vékony tésztára, de tetszőleges más gyümölccsel is készíthetünk hasonlót. Mivel a vízzel főzött "puding" áttetsző, szépen látszanak benne a gyümölcsdarabok.

Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű formába
Tészta: 25 dkg zabkenyérliszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 1 evőkanál barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, kb. 1,5 dl víz
Töltelék: 4 közepes alma, 0,5 liter víz, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 evőkanál citromlé, 1 evőkanál barna cukor (illetve tetszőleges édesítő ízlés szerint), 2 púpozott evőkanál keményítő, 1 marék mazsola (elhagyható)
Továbbá: 1-2 evőkanál olaj a forma kikenéséhez és 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara a töltelék alá

Elkészítése
Az almákat megtisztítjuk, majd a nyolcad cikkeket keresztben vékony szeletekre vágjuk, bele a citromos vízbe. Hozzáadjuk a fahéjat és a cukrot is, és felforraljuk. Közben a keményítőt simára keverjük pár kanálnyi hideg vízzel, majd kevergetve hozzáöntjük az almához, és megvárjuk, míg besűrűsödik a leve. Ha használunk, akkor hozzákeverjük a mazsolát is.
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra.
Egy tálban összekeverjük a tészta poralakú összetevőit, majd a folyadékokkal összeállítjuk. A vizet úgy adagoljuk, hogy puha, de nem ragacsos gombóccá álljon össze - eleinte tűnhet lágynak, mert utána pár perc alatt érezhetően keményedik.
Vékonyan kiolajozunk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleegyengetjük a tésztát, jó magas peremet kialakítva a szélén. Vékonyan megszórjuk tönkölydarával, majd ráöntjük az almás tölteléket.
Betesszük a sütőbe, és 25-30 percig sütjük, míg a tészta láthatóan barnul és körben elválik a formától.
Langyosan csak a formából lehet kikanalazni, de ha meg bírjuk várni, hogy kihűljön, akkor torta módjára szeletelhetjük is (hidegen egy jó puding állagú lesz a teteje).

Krumpli és zöldbab paradicsomosan (vegán)

Ha külön-külön jók a paradicsommal, akkor hátha együtt is... Ízletes, laktató ebédünk volt a minap a következő:

Enyhén sós vízben roppanós-puhára főztem kb. egyforma mennyiségű felkockázott krumplit és 2-3 centis darabokra vágott zöldbabot. Leszűrtem, 1-2 kanálnyi felmelegített olajra borítottam egy mély serpenyőbe, és összemelegítettem pár szem feldarabolt paradicsommal. Pici sóval és bőséges mennyiségű friss zöld fűszerekkel ízesítettem. (Nem kell főzni, különben a paradicsom héja menthetetlenül leválik és összesodródik, ami nem szép és nem finom. A keveréssel is csínján, inkább csak rázogassuk, hogy ne törjön nagyon össze a krumpli.) Amikor ehetőre hűlt, megcsorgattam a tetejét egy kis extra szűz olívaolajjal. (60-70 dekányi nyers zöldséget számítsunk 1 bőséges adaghoz.)
 

Zöldbabos tészta (laktovega vagy vegán)

Már beígértem Istinek, hogy tészta lesz ebédre, mikor eszembe jutott, hogy tegnap a nagy ivólékészítésben elmaradt a zöldbab feldolgozása, amire pedig jó lenne minél hamarabb sort keríteni, ha már van. Ahhoz meg úgyis az volt a kérése, hogy bármit főzhetek belőle, csak lehetőleg ne megint levest. Oké, akkor egy zöldbabos tésztával minden kívánalom teljesül, a bab eltüntetését és a kiadós ebédet is beleértve!

2 bőséges adaghoz: Fél kilónyi zöldbabot kb. 3 centis darabkákra vagdostam, és vastag aljú, mély serpenyőben 1-2 deka megolvasztott vajon elkezdtem párolni (finom plusz ízt ad neki a vaj, de ha tejmenteset akarunk, használjunk olajat). Amikor jobban sülni kezdett, kb. 1 dl vizet öntöttem alá, és megvártam, míg kis lángon, fedő alatt haraphatóra puhult (a bab fajtájától függ, hogy pontosan mennyi idő, úgy 10 perc körül). A végén ízesítettem 2 teáskanál mustárral,  és besűrítettem egy kis vízben simára kevert 1 teáskanál keményítővel. Közben megfőztem 25 dkg durum orsótésztát a szokásos módon, és leszűrés után összekevertem a mustáros babbal. Kóstolás után ízesítettem az egészet 1 kávéskanál sóval, valamint a tálaláskor megcsorgattam egy kanál extra szűz olívaolajjal. Én így ettem, Isti pár gerezd fokhagymával egészítette még ki az adagját, és igazán nem bánta ezt a "több legyet egy csapásra" módon összerakott ebédet.
 

Amarantkaviár (vegán)

Amikor először főztem ebből az alapanyagból, és megláttam a kis golyócskákat a kész ételben, egyből eszembe jutott a lehetőség, hogy kaviár kinézetű kenyérrevalót is lehetne belőle készíteni. Jó sok idő eltelt azóta, de most végre meg is valósítottam az ötletet. Tényleg úgy néz ki, az meg már csak rajtunk múlik, hogy valóban annyira sósra készítjük-e, mint amilyen az igazi. Én nem, mert számomra az úgy ehetetlen. Így meg még finomnak is mondható, Isti szerint a paradicsomos halkonzerv ízét sikerült leutánozni vele. Valóban, paradicsomlében főztem meg az amarantot. S mivel nem akarok kitolni a kezdő konyhatündérekkel sem, ideírom a mennyiségeket is: 1 Kubus üveg (330 ml) házi, rostos, de a magokat nem tartalmazó paradicsomlébe tettem 25 dkg amarantmagot, és forrás után kis lángon főztem 15-20 percig, majd amikor már alig volt alatta folyadék és érezhetően puhultak a magok, elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam. Mikor langyosra hűlt, kevertem bele egy kávéskanál sót, egy teáskanál pirospaprikát és egy evőkanálnyi hidegen sajtolt olajat. Friss, házi kenyérrel ettük, de biztos nem lett volna rossz pirítóssal sem (csak nálunk mindig hamarabb elfogy a kenyér, minthogy pirítani lehessen).
 

Paradicsom!

Kezdettől fogva nagy várakozással nézegettük és gondoztuk a paradicsomtöveket a Tanyán. Futó, bőtermő fajta, most van először ilyen az Öregnek, bár akitől beszerezte őket, ott korábbi évben látta is a termő ültetvényt. Így hát lelkesen mesélte, hogy milyen, jókora adag vágyakozással a hangjában, hogy hátha majd ez is, itt, épp úgy meghálálja a gondoskodást. Isti már hónapok óta alig győz lépést tartani velük kötözésben, annyira nőnek; lassan le is hagyják a kerítést. És egyre csak nőnek és szaporodnak rajtuk a kisebb-nagyobb zöld paradicsomok is. Meg egy ideje a narancssárgába hajlók, meg... ezt vártuk: a pirosak is!

Tegnap este - idén először - próbaképp megkóstoltam a legérettebbnek tűnőt. Illatos, édes, ízletes, igazi paradicsom ám, úgyhogy hamar követte a második, meg a harmadik, meg az akárhányadik. A napsugaraktól langyos, kicsit talán földes is a locsoláskor felverődött cseppek miatt, folyik a leve, ha nem vigyázok, a pólómra is, de nem zavar, mert finom! Érett, zamatos paradicsom, olyan igazi, egyenesen a tőről szakajtva. Most egyelőre még csak evésnyi mennyiségben, de nemsokára annyi lesz naponta, hogy jöhet a lé, meg a befőtt, meg a szósz, meg a zakuszka, meg amit csak akarunk.

Hmm... Talán azért tudok így örülni az idei elsőnek, mert tavaly ősszel, a fagyok beálltakor ettem utoljára friss paradicsomot? Persze, saját eltevésű lé meg befőtt került az ételeinkbe szezonon kívül is, de a téli, tavaszi és kora nyári vízízű látványparadicsomokat már évek óta hanyagolom. Olyankor azt élvezem inkább, aminek épp akkor van a szezonja.
 

Instant gyümölcsleves (laktovega vagy vegán)

Az üveg tartalmát egy tálba öntjük, majd felöntjük tetszés szerinti mennyiségű hideg tejjel (vagy vegánok natúr gyümölcslével), és csipet őrölt fahéjjal ízesítjük. Már tálalhatjuk is!

Na és mi van az üvegben?
Azt se nehéz megcsinálni: Körülbelül egyforma mennyiségű nyári almát és őszibarackot kimagozunk, meghámozunk és negyedekbe, vagy ha nagyobbak, nyolcadokba vágunk. Vastag aljú edényben kevergetve jól összeforraljuk ízlés szerinti édesítővel és kevés citromlével (5-10 perc, a gyümölcs mennyiségétől függ a szükséges idő - a hőkezelés tartósítja, de nem kell agyonfőzni). Legyen valamivel édesebb, mintha dzsemet főznénk, mert felhasználáskor majd hígítjuk. Dzsemhez hasonló, de attól jóval darabosabb gyümölcsmasszát kapunk, melyet kiforrázott üvegekbe kanalazunk, a betöltött üvegeket a fedő rácsavarása után pár percre fejreállítjuk, majd egy plédbe bugyolálva hagyjuk kihűlni. Ha bármikor kedvünk szottyan egy szupergyors gyümölcslevesre, kibontunk egyet, tejjel vagy gyümölcslével elkeverjük, s ha akarjuk, ízlés szerint fűszerezzük. Alma és barack helyett más gyümölcsökből is készíthetünk ily módon levesalapot.
 

Tökkrém (vegán)

Nem emlékszem már, hol olvastam, hogy szegény vegetáriánusok, folyton trükközniük kell, hogy májkrém helyett mit kenjenek a kenyérre. Vegánoknál meg ráadásul még a vaj is kiesik. Ehhez képest én szinte bármiből összeütök valami vegán kencét, amikor felmerül rá az igény. Most például beindult a tökszezon, ezért ebből.

Meghámoztam és vékony szeletekre vágtam 4 közepes krumplit, és annyi enyhén sós vízben, ami épp ellepte, puhára főztem. Közben a megfelelő célszerszámmal julienne-re vágtam egy kb. másfél arasznyi hosszúságú, zsenge főzőtököt (héjastul, magostul, mert egyik sem volt kemény; csak a szárát dobtam el). (Apróra reszelni is lehet, ha nincs julienne-vágónk.) A krumpliról leöntöttem a főzővizet, majd magát a krumplit villával összetörtem. Hozzáadtam a tököt, és összefőztem. 1 teáskanál mustárral ízesítettem. Mikor ehetőre hűlt, még beletéptem 1 kis csokor friss kaporlevelet és hozzákevertem 1 evőkanálnyi hidegen sajtolt olajat (picit sózni is lehet még, ha igényeljük). Gyönyörű halványzöld, könnyű kenyérrevaló lett belőle.
Tipp: Hűlve sűrűsödik valamennyit, de ha túl hígnak érezzük, akkor 1-2 evőkanál keményítőt keverjünk simára pár kanálnyi vízzel, és ezzel összefőzve sűrítsük be a végén. Főzeléket is készíthetünk hasonló módon, csak abba nagyobbra reszeljük a tököt és arányában többet használjunk belőle.

Ui.: Szegény húsevők, hogy leragadnak a májkrémnél... :)))
 

Mustáros zöldbableves (vegán)

"Ami van itthon" leves 2011. július 13-án, szerdán:

A végek levágása után 2-3 centis darabokra vágtam fél kilónyi zöldbabot. Meghámoztam és kis hasábokra vágtam fél kilónyi krumplit, 4 répát, 2 petrezselyemgyökeret. Feltettem őket annyi vízben, amennyi jól ellepte őket; beledobtam egy babérlevelet. Miután felforrt, kis lángon, lefedve addig főztem, míg a bab roppanós-puha lett. A végén 1 teáskanál sóval és 2 evőkanálnyi dijoni mustárral ízesítettem, sűrű kóstolgatás mellett. Tálaláskor petrezselyemzöldet téptem bele és megcsepegtettem egy kis hidegen sajtolt olajjal. Tartalmas és ízletes ebéd lett, a mustártól kellemesen savanykás-fűszeres. Ez a mennyiség 5-6 adag.

Főzeléknek is elkészíthetjük úgy, hogy kevesebb vízzel öntjük fel, és a végén besűrítjük valahogy (például a belefőzött krumpli egy részének összetörésével, vagy egy kis keményítő vagy zabpehelyliszt hozzáadásával).
 

Cukkinis tészta (vegán)

"Csökkentett módban" dobtam össze ezt a laktató ebédet tegnap. Kiváló alapanyagból ilyen egyszerűen lehet finomat készíteni.

2 adaghoz megfőztem 25 dkg durumbúzás orsótésztát a szokásos módon. Közben meghámoztam és összeaprítottam egy nagy, de zsenge cukkinit (a magjait se kellett kivenni, mert nem voltak kemények), és kevés olajon időnként megkeverve puhára pároltam; a végén sóval és pici frissen darált tarkaborssal ízesítettem. A leszűrt tésztára raktam, és már tálaltam is. Isti friss fokhagymával egészítette még ki az adagját. (Szószos jellegű úgy lehetett volna a cukkini, ha a fűszerezés előtt felöntöm pici vízzel vagy tejjel, és besűrítem némi keményítővel. Ez most az egyszerűség jegyében elmaradt, de nem is hiányoltuk.)
 

Kifőztük 2011/7.

A napokban megjelent a Kifőztük magazin júliusi száma, több mint 60, igazi nyári recepttel. Kiemelt helyet kaptak benne a fagylaltok és a világ lecsói, de rengeteg egyéb nagyszerű recept és ötlet is. Külön tetszik, hogy a vegák sem maradnak éhen, és erről nem csak én gondoskodtam a három receptemmel. Az újság, szokás szerint ingyenesen, itt tölthető le.
 

Töltött káposzta (vegán vagy laktovega)

Gondoltam egyszer, vegetáriánusként ugyan miért is ne ehetnék már én is töltött káposztát? Csak én darált hús helyett kukoricát tettem a rizs mellé a töltelékbe. Akik szeretik a hagyományos töltött káposztát, de nem esznek húst, azoknak ajánlom ezt a húsmentes változatot.

Töltött káposzta

(vegán vagy laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók (egy 6 literes fazékba, kb. 20 töltelék, ami 6-8 adag)

A káposztához:

• kb. 4 liter víz
• egy közepes-nagy méretű, tömött fej káposzta (bő 1 kg)
• 5 evőkanál ételecet (10%-os)
• 1 teáskanál tengeri vagy ásványi só
• 2 babérlevél

A töltelékhez:

• 1/2 kg barna rizs
• 3 teáskanál vegamix
• 2 teáskanál tengeri vagy ásványi só
• 2 púpos evőkanál őrölt csemegepaprika
• 1 evőkanál morzsolt majoránna
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 3-4 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 30 dkg morzsolt kukorica vagy 1 kukoricakonzerv

Tálaláskor:

• tejföl

Elkészítése

Feltesszük a vizet melegedni. A káposzta torzsáját éles késsel kivágjuk, kb. a fele mélységig csak, hogy ne lyukadjanak ki a levelek, majd a káposztát a vízbe tesszük. A főzővízhez hozzáadjuk a sót, az ecetet és a babérlevelet. Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve főzzük, körülbelül 10 percig. Közben megfordítjuk a káposztát a vízben, hogy a másik oldala is puhuljon meg. Ezután kiemeljük a káposztát a vízből, és miután hűlt egy kicsit, óvatosan leválasztjuk a leveleit. Ajánlott a káposztalevelek vastag ereit éles késsel elvékonyítani, mert így kevésbé törhetnek meg behajtogatáskor. A kisebb leveleket egy vágódeszkán egymásra illesztjük és feldaraboljuk. Ezek a káposztavagdalékok az edény aljára fognak kerülni. A főzővizet nem öntjük ki, mert azt még felhasználjuk a további főzéshez.

Egy tálba öntjük a rizst, hozzáadjuk a fűszereket, kukoricát, és némi olajat. Ezután bal kezünkbe vesszük a káposztalevelet úgy, hogy a főerével párhuzamos vonalba legyen alkarunk, és a hasadás elkerülése végett a levél belső oldala (homorú) legyen felfelé. Ráhelyezünk annyi töltelékadagot a levélre (méretétől függően), hogy azt könnyen tudjuk majd hajtogatni, és hogy a töltelék főzéskor ne jöjjön ki belőle. Először a levél bal szélét kicsit behajtjuk, majd alulról felfelé feltekerjük, ezután a jobb oldalánál befelé nyomkodjuk azt ujjunkkal azért, hogy a levél jól magában tartsa a tölteléket. Ne tekerjük túl szorosan, mert főzéskor a töltelék tágulása a levél hasadását okozhatja! Az így elkészített gombócokat úgy tesszük az edénybe, hogy a levél oldalszéle alul legyen, szintén azért, hogy a töltelék a levélben maradjon. Miután belehelyeztük mindet, felöntjük a főzővízzel, hogy ellepje őket. A kellően puhává fövés végett egy kisebb fedőt is tegyünk nehezéknek a káposztákra. Kavargatás helyett az edényt olykor oldalirányban forgassunk meg a letapadás elkerüléséért. Kb. egy óra hosszáig főzzük. Tálaláskor tejfölt is tehetünk rá.


Dulmina megjegyzései: Köszönöm a Főkóstolónak a finom ételt és a konyhai szabadnapot! Nem véletlen, hogy eddig semmilyen töltött káposzta recept nem volt a blogomban - ugyanis nem vagyok különösebb barátságban ezzel az étellel. Az együtt fövő savanyú káposzta és füstölt hús szagával (elnézést, nekem az az) ki lehet kergetni a világból, és nem az a fajta vega vagyok, aki feltétlenül a hagyományos ízekre vágyik húsmentesen. Viszont nyitott vagyok az újdonságokra, és elmondás alapján egyből nagyon szimpatikus volt Isti receptje. Tavaly karácsonykor már volt szerencsém náluk ehhez a finomsághoz, most pedig itt is elkészítette. Ez a fajta töltött káposzta egyáltalán nem nehéz étel, még a nyári melegben is igen jólesett. A levébe eredetileg tejes-lisztes sűrítés került még a végén, de ez most elmaradt, és nem is volt hiányérzetünk miatta. Így alapból vegán és gluténmentes fogás lett, tálaláskor pedig ki-ki eldöntheti, hogy kér-e rá tejfölt, s ha igen, normál vagy növényi változatot.

Zabpelyhes babfasírt egyben sütve (vegán)

Életem első egyben sült fasírtja, ami annyira ízletes lett, hogy adott esetben mindenevőknek is nyugodt szívvel feltálalnám. Pedig még véletlenül sem húsból van, sőt, a klasszikus húsutánzatokat és extra alapanyagokat is kerülöm. Ehhez az ételhez akár egy jobb kínálatú közértből is beszerezhetünk mindent, és minimális konyhai gyakorlattal is bátran nekifoghatunk az elkészítésének - talán ezért sikerült nekem is ilyen jól már elsőre? :)

Egy zacskó ki tudja, milyen régi szárazbab akadt a kezembe a minap. Emlékeim szerint legjobb esetben is tavalyelőtt vehettem a piacon, de szerencsére sem moly, sem zsizsik nem tette még tönkre. Legfeljebb ha nagyon régi, akkor már nem fő meg normálisan, hiába hagyom akármeddig a tűzön. Úgy gondoltam, hogy további rakosgatás és elfelejtés helyett inkább gyorsan a végére járok, ehető-e még. Tetemes mennyiség volt (2,5 bögre), de nem apróztam: beáztattam, majd megfőztem mindet. Közben pedig ötleteltem, hogy mit is készítenék belőle, ha netán jó lenne. Végül állagra is, ízre is felülmúlta a várakozásaimat, úgyhogy meg is valósíthattam belőle pár dolgot.

A Főkóstoló kérése az volt, hogy sok-sok babpástétom legyen. Lett is - mindből! (Villa helyett ezúttal nekiengedtem a botmixert.) Persze tudtam én, hogy egy életre megunnánk, ha tényleg pástétomként ennénk meg mindet, de úgy voltam vele, hogy ezt megelőzendő, még idejében továbbalakítom a Főkóstoló által szintén nagyon kedvelt műfajjá, nevezetesen fasírttá. Az ilyen többlépcsős, megfőzzük, majd megsütjük típusú ételeknek ugyanis egyetlen módon van létjogosultsága nálam: maradékfelhasználás keretében. Amúgy hozzá nem fognék kifejezetten csak ezért főzőcskézni az alkotóelemeket, eltöltve egy csomó időt és összekoszolva egy csomó edényt, hogy előkészítsem a belevaló egy kis ezt meg egy kis azt. Először falatkákat akartam sütni a masszából, de lett volna vagy négy tepsivel, amit azért már elég hosszadalmas megsütni, és így nyáron egyáltalán nem igénylem a mellékes konyhafűtést ekkora mennyiségben. Így végül inkább az egyben sült, szeletelhető forma mellett döntöttem - a két öreg őzgerincforma befér egyszerre a sütőbe, és végre már használom is őket valamire, nem csak a helyet foglalják a konyhaszekrényben. Szép és finom is lett, szerintem kifejezetten jót tett az ízének a hozzáadott zab, meg így a gabona + hüvelyes kombináció is megvan, ami a komplett fehérjebevitel szempontjából előnyös.

Zabpelyhes babfasírt egyben sütve

(vegán recept)

Hozzávalók 2 őzgerincformába
1,5 bögre szárazbabból készített babpástétom, 1 tepsi borban sült krumpli leve (alkalmi maradékfelhasználás volt - ennek hiányában víz meg fűszer és esetleg egy kis olaj), 1,5 bögre zabpehely, kb. 1,5 dl zabkorpa, 2 marék szezámmag, kevés (nem hidrogénezett) margarin vagy olaj a forma kikenéséhez.

Elkészítése
A zabpelyhet állandó kevergetés mellett megfőzzük a fűszeres lében, majd a tűzről levéve összekeverjük a babpástétommal. Annyi zabkorpát keverünk hozzá, hogy egy jól formázható, nem túl kemény massza legyen belőle. A sütőformákat kibéleljük margarinos sütőpapírral, megszórjuk szezámmaggal, és rázogatással eloszlatjuk benne. Belekanalazzuk a fasírtmasszát, és kanállal elsimítjuk a tetejét. 200 fokon kb. 40 percig sütjük, előmelegítés nélkül. Akkor jó, amikor vékony kéreg sült rá és a széleken elvált a formától. Deszkára vagy tálcára borítjuk, majd lehúzzuk róla a sütőpapírt. Langyosan már szeletelhető, bár kihűlve sokkal szebben megy ez. Adhatjuk párolt zöldséghez vagy főzelékhez feltétnek, tehetjük hidegtálra saláta mellé, vagy akár szendvicsbe is. (Én most újkrumplit pároltam hozzá, a többit pedig kenyérrel és friss zöldségekkel fogyasztottuk el, illetve csak úgy magában is el-eltűnt pár szelet belőle...)

Tipp
Ha kevesebbet készítünk, akkor kis pogácsáknak érdemes megsütni, szintén sütőben.

Faeper-dzsem Dulmina módra (vegán)

A reális önmérséklet gyakorlása jegyében idén eddig még csak elméletben befőztem - vagyis jótanácsokkal láttam el a hozzám forduló kérdezőket, de én magam nem tettem el se epret, se cseresznyét, se meggyet. Ma azonban a tettek mezejére léptem, és egy teljesen új finomságot raktam össze a saját fejem után. A nálam megszokott, cukor- és tartósítószermentes felállás, egy magától jó édes gyümölcsből; hozzá illő, minimális ízesítéssel.

A múltkori faeper-szüret után tegnap ismét kisétáltunk a fákhoz, hogy csipegessünk még róluk. Meg találtunk újabb fákat is, újabb adag csipegetni valóval. Meg - Isti sasszemének köszönhetően - csipegetni valónál sokkal több terméssel is. Egyből bevillant, hogy ebből bizony nagyon finom dzsemet lehetne főzni, mindenféle hozzáadott édesítés nélkül. Ha tudnánk belőle szüretelni egy-két kilót, már érdemes lenne hozzáfogni. Ma visszazarándokoltunk hát, és óvatosan lehajtogatva a rugalmas ágakat, szedtünk egy nagyobb mennyiséget az eperből. Nem kellett hozzá különösebben jó szimat, hogy megállapítsuk: már annak sokszorosa lehullott a fűbe és erjedt ott, szóval nem fog ez hiányozni senkinek. A túl éretteket a biztonság kedvéért én is inkább megettem azon frissiben, nehogy erjedésnek indult szemek kerüljenek a dzsembe, a közepesen érettől felfelé kategóriát viszont kis műanyagdobozokban a hátizsákba rejtve hazahoztuk.

Itthon aztán bő vízben óvatosan átmostam őket, majd nagyjából lecsepegtetve megmértem (bő egy kiló lett), és egy vastag aljú lábasba raktam. Rászórtam a tömegarányos mennyiségű Stabarkot, inkább bőven, mint szűken mérve (1 púpozott teáskanál), és kanállal elkevertem. Ettől jobb ötletem nem volt a cukor nélküli csomómentes elkeverésre - de kár is lett volna máson agyalni, bevált ez. Belegondoltam, hogy az ízének és minden bizonnyal a színének is jót tesz majd egy kis citromlé - belefacsartam hát fél citromot. Alágyújtottam, s mivel igencsak száraznak bizonyult az elején, 1 deci vízzel tettem a durva leragadás ellen. Kevergettem, időnként kóstolgattam, és az ugrott még be, hogy egy kis vanília nagyon feldobná - 1 teáskanál vanília kivonat hozzáadása után valóban még kiválóbb lett. Jól átforraltam, így közben a kevésbé érett, ezért egészben maradt eperszemek is megfőttek benne. Mikor már állandó kevergetés mellett is erőst rotyogott, levettem a tűzről, és kiforrázott üvegekbe töltöttem. A kupakok rácsavarása után pár percre fejreállítottam őket, majd visszafordítva szárazdunsztba tettem őket, hogy lassan hűljenek ki. Négy kis üveggel lett (kb. 1 liter összesen), plusz a Főkóstolónak jutott pár kanálnyi a lábas aljáról. Így ő is megállapíthatta, hogy érdemes volt fáradnunk az eperszedéssel.
 

Paradicsomos-krumplis Graham kenyér (vegán)

Ilyen finom, ropogós héjú kenyeret még sose sütöttem!

Kalandos volt elkészíteni, és kinézetre sem egészen olyan lett, mint szerettem volna, de az állaga és az íze mindenért kárpótolt.

Előszöris volt egy kistányérnyi paradicsomos újkrumplim, amit villámebédként ütöttem össze a Kaldeneker Györgynél olvasott recept alapján, annyi különbséggel, hogy nekem csak nagyobb krumplijaim voltak, ezért negyedeltem őket, paradicsomszósz helyett pedig egy doboz natúr hámozottparadicsom-konzervet használtam. Nagyon ízlett egyébként, és annyira egyszerű, hogy Isti a kész étel falatozása közben magától rekonstruálta a receptet, a hozzávalókat és az elkészítés módját is beleértve (pedig nem látta/hallotta, mit művelek a konyhában, mert amíg főztem, ő odakint kertészkedett).

Szóval ebből maradt egy kicsi, meg a krumpli főzővizét sem öntöttem ki. Utóbbit - ha csak visszafogottan sóztam - langyosan nagyon szeretem csak úgy meginni is, de ez azért több volt annál, hogy mind jólessen ilyenformán. Péntek volt, így tej hiányában nem jöhetett szóba a szokásos kedvenc kenyértésztánk, valami pékárut viszont szerettem volna sütni. Nosza! Villával összetörtem a paradicsomos krumplit, és beleraktam a kenyérsütő gép üstjébe. Aztán ment hozzá liszt: most 20 deka sima volt a zacskóban, és nem akartam újat bontani (mondjuk ez butaság, mert másnap úgyis kell, hisz minden nap sütök, de mindegy), úgyhogy 30 dkg Graham került mellé. Aztán 2 csapott teáskanál só, egy bögre (2,5 dl) krumplifőzőlé, meg vagy 2 dekányi friss élesztő, csak egyszerűen szétmorzsolva, semmi futtatás. Ja, meg 1 csapott teáskanál barna cukor, és ha már a fűszerpolcra tévedt a tekintetem, akkor még 1 csapott teáskanál szárított bazsalikom is egy üveg aljáról (a krumpliban friss bazsalikom volt, de az egész kenyérhez arányában nagyon kevés). Úgy gondoltam, ennyi elég is, hogy tészta legyen belőle. A dagasztást figyelve megállapítottam, hogy lisztet még erősen kíván, s végül vagy 10-15 dekányi Graham még belement összesen (fehéret most már csakazértsem bontottam). Így is jó puha maradt még, de azért már kezelhető.

A bazsalikomnak köszönhetően igen finom illata volt már kelés közben is, és alig egy óra alatt gyönyörűen fel is ért a gép tetejéig. Kiborítva kézzel lazán átgyúrtam, és megállapítottam, hogy ha különösebben formázni akarnám, akkor azért ragadás ellen lisztezni kéne rendesen, úgyhogy inkább egyetlen cipót gömbölyítettem belőle, és elhelyeztem a nagy tepsim közepén, szilikonlapot terítve alá. Kereszt alakban bevágtam, majd úgy 10-15 percnyi további kelesztés után megsütöttem.

Előmelegítés nélkül 200 fokon 30 perc, 180 fokon 20 perc, kikapcsolva 10 perc állatás a bevált idő és hőfok nálam az ilyen egyben sült kenyerekhez. Hát, ennek ez nem volt elég, az alját megkopogtatva még nem egészen úgy kongott, mint elvárható lett volna. Ezt megállapítva visszatettem hát még 15 percre 180 fokon, "önkritikát gyakorolni". Ha már elég csúnyán nyílt szét a vágásnál, legalább sületlen ne legyen a közepe! Az illata azért reményekre adott okot - a bazsalikomé mellett a frissen sült kenyér hamisítatlan illata is belengte már a konyhát.

De az igazi meglepetés akkor jött, mikor végül nekiengedtük a nagykést, majd elkezdtük enni: az a pont jó vastagságú, ropogós héj! Pedig nem trükköztem gőzös sütővel (korábban próbáltam már, de nem jött be), csak úgy egyszerűen megsütöttem az összedobált maradékokból gyúrt tésztát. A belseje pedig rugalmas, és messze nem olyan levegőtlen, mint a barna kenyerek elég gyakran. Nem is tudom, hogy pontosan mitől lett ez ilyen jó, és abban sem vagyok biztos, hogy akármikor meg tudnám ismételni, mindenesetre megpróbáltam a lényegtelennek tűnő részleteket is leírni, hátha más is kedvet kapott hozzá, hogy kipróbálja ;)

Ó igen, biztos a kedv tette, meg a szabadság, hogy gondolomra beletettem mindazt, amit belevalónak tartottam, és így lett mégis kenyér aznap is, amikor egyébként felmentésem volt a sütés alól a fő kenyérevőtől.

Ui.: Természetesen nem ettük meg együltő helyünkben mindet, úgyhogy be tudok róla számolni, milyen lett másnapra: finom, kellemesen bazsalikomos, egyáltalán nem száraz, nem morzsálódós. Olyan igazi kenyér állagú, csak bármiféle állagjavító nélkül. Szuper volt, és nem ragozom tovább - aki nem hiszi, járjon utána!
 

Paprikás krumpli káposztával (vegán vagy laktovega)

Úgy szoktunk kevés konyhapénzből is finom és bőséges fogásokat enni, hogy mindig azt veszek a hétvégi piacoláskor, amit ár/érték arányban legkedvezőbbnek tartok a kínálatból, és utána találom ki, hogy pontosan milyen formában is kerüljön az asztalra mindez. Az sem baj, ha valami jól tárolható dologból többet is hozok, hiszen nem egyféleképpen esszük unásig, hanem hol ilyen, hol olyan típusú ételként, fő- vagy mellékszereplőként, más-más egyébbel kiegészítve. Ez is biztosítja a változatosságot, meg a piaci felhozatal sokszínűsége is.

A mostani időszak két kiemelkedő slágere a krumpli (40 Ft/kg) és a nyári káposzta (60 Ft/kilónyi fej), amiből Isti remek paprikást tud készíteni. Eredetileg télen ismertette meg velem ezt a remek ételt, de nyári változatban is igen kiváló. Most sokkal gyorsabban megfő, vegamix helyett friss zöldség (gyökér és répa) kerül bele ízesítőnek, és az egyéb fűszerezése is visszafogottabb, hiszen az új, zsenge krumpli és a káposzta is alapból ízletesebb, mint a téli, tárolt változatuk.

A karfiolos újkrumplipaprikás módjára készül ez is, annyi eltéréssel, hogy az összevágott káposztát nem kell lepirítani a többi zöldséggel az elején, hanem csak a vízzel felöntéskor rátenni, majd kb. félidőben belekeverni. Ha szeretjük, a fűszerezést kiegészíthetjük egy kávéskanál őrölt köménymaggal is.
 

Szezámos krumplileves (vegán)

A héjában sült krumpli természetesen frissen volt az igazi, de mivel teleraktam a nagy tepsit, ketten sem bírtunk el minddel így. Én viszont nem szeretem később megenni az olyan maradékokat, amik csak halvány árnyékai eredeti önmaguknak. A kidobás, mint lehetőség persze meg sem fordul a fejemben - az átalakítás annál inkább! Így gyorsan, egyszerűen lesz belőlük valami más finomság, és egyúttal a melegítés is kipipálva.

Fogtam a mintegy 2 maréknyi héjában sült krumplit, lehúztam a héját, majd kb. fél centi vastag szeletekre vágtam. Vastag aljú, mély serpenyőben pici olajat melegítettem, majd kevergetve enyhén átpirítottam rajta a krumpliszeleteket. Felöntöttem 2 bögre vízzel, ízesítettem pár evőkanál szezámsóval (kóstolgatással beállítva a mennyiséget - mehet bátran, nem nagyon sós), és összeforraltam. Végül kevertem hozzá egy kis fehérborecetet, meg összetépett petrezselyemzöldet szórtam még bele. A szezámmagnak köszönhetően különleges ízű, ráadásul sűrítést sem igényel. 2 adag.

Tipp: Ha nincs maradék sült krumplink, frissből is készíthetjük, csak akkor hosszabb ideig kell pirítani, majd főzni. Ez esetben egy-egy szál répát és gyökeret is karikáznék mellé.