2012. november 28., szerda

Fűszeres birslekvár (vegán)

Ez az illatos csemege jól jön majd az ünnepi süteményekhez, meg talán a fa alá is kerül belőle valakinek.


Hozzávalók kb. 3 literhez
  • 2 kg birsalma (tisztítva mérve - ha sok hibás meg kukacos van benne, akkor akár két-háromszorosa is lehet a szükséges mennyiség egészben)
  • 2 érett körte vagy édes alma (kb. 20 dkg)
  • 1 citrom
  • 35 dkg gyümölcscukor
  • 1 fahéjrúd
  • 1 vaníliarúd

Alaposan megmossuk a birsalmát, és kivágjuk a magházát, valamint a hibás részeket, de meghámozni nem kell. Vízbe gyűjtjük a darabokat, majd abból kiszedve apróra vágjuk vagy durvára reszeljük, és 4-5 literes, vastag aljú fazékba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, valamint hozzáreszeljük a magházától megszabadított körtét is. Felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, hozzákeverjük a cukrot, beledobjuk a fahéjrudat, belekaparjuk a vaníliarúd magjait és beletesszük a felhasított hüvelyt is. Felforraljuk, majd kis lángon, időnként (20-30 percenként) megkeverve sűrűre főzzük, körülbelül egy-másfél óra alatt. (Megkóstoljuk, és szükség szerint igazítunk az édességén/savanyúságán.) Eltávolítjuk belőle a fűszerdarabokat, és előkészített üvegekbe töltjük. Lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
 

2012. november 11., vasárnap

Képek a "raktárszobából"

Jó ötletnek tűnt, de végül több okból sem vált be a sufni a befőttek tárolására, úgyhogy idebent kellett helyet találni nekik. A tenyérnyi spájz továbbra is kicsi ehhez, meg a polc teherbírása felől is vannak kétségeim, úgyhogy inkább az egyik tetőtéri szoba minősül át télire raktárszobának. Fekvése miatt úgysem lenne gazdaságos fűteni, így némi átrendezéssel kiköltözöm onnan, és birtokba veszik a befőttek, a cserepes virágok, meg mindaz, amit szintén inkább itt tartunk célszerűbbnek tárolni a sufni helyett.

Idén is a reális önmérséklet gyakorlása jegyében zajlott a befőzés, bár végül elég sok minden került üvegekbe az alatt a röpke három hónap alatt, amíg rendszeresen ez volt a hétvégi program.


Fönt a hátsó sor padlizsánpástétom, az első sor pedig hámozottparadicsom-befőtt. Lent öt adag zakuszka. Utóbbiból ennyi még sose volt egyetlen évben, de annyira szeretjük mindketten, hogy nem lesz gond elfogyasztani, és így - legalább kezdetben -  nem kell annyira beosztani. (Középen pedig kedvenc íróm könyvei. Eredetileg csak megfigyelési célból kerültek ide a befőttek, de aztán rájöttem, hogy nem tudok jobb helyet nekik, és akkor már inkább ez a kirakat, mint dobozok mélye az ágy alatt.)


Fölső polc: paradicsomlé (piros és sárga), tésztaszószok. Középső polc: további tésztaszószok, három fajta: cukkinis, zöldbabos, vegyeszöldséges. Alsó polc: rostos körtelé.


Tovább is van ez a polc! Legfölül, meg aztán a teásdobozok, kazetták és CD-k polca alatt: sült birs. Alatta körtelé, pár üveg sült paprika, az előtérben pedig zöldparadicsomos zakuszka.


Ami pedig nem fért polcra, az régi jó szokásom szerint dobozban: balról meg középen rostos birslé, jobbról pedig még egy osztag körtelé. (Ugyanez, csak barack helyett körtéből, illetve birsből; ez volt az idén elérhető áron, a birs pedig saját termés.)

A hűtőben tartom a házi ételízesítőt meg a sós paprikakrémet.

Szilvalekvárunk is van, nem kevés (üstben főtt, úgy nyilván nem lehet keveset csinálni), csak azt még el kell hozni és méltó helyet kell keresni neki. Több évre elegendő adag, de ez nem romlik meg, és akkor kell csinálni, amikor jó termés van szilvából - idén pedig annyi volt, hogy nem győztük máshogy elfogyasztani. Talán ez volt az utolsó nagy fellépése a dédnagymamámtól örökölt üstháznak, ami mostanra már elég rozoga, de azért még éppen egyben van, és kellő óvatossággal használható.


Tavalyról maradt még: némi paradicsomlé, elég sok lecsó (egész és darált is - jól jártunk vele, mert idén jóval drágább volt az alapanyag), savanyított zöldparadicsom, darált paprika.

Régebbről is akad még mindenféle ez-az, fajtánként pár üvegnyi, bár az elmúlt évben elég hatékonyak voltunk ennek a "meghatározatlan készletnek" a leépítésében.

Idén így vágunk neki a télnek, meg a tavaszi szűkösebb időknek, amikor a tárolt zöldségek már, igazi, szabadföldi frissek meg még nincsenek.
 

2012. november 6., kedd

Zöldséges hajdina (vegán)

Amióta fölfedeztem a natúr, pirítatlan hajdinát a maga szolíd ízével, szívesen használom gyakrabban is, mint a barna, pirított változatot. Ezúttal egy színes, zöldséges egytálétel lett belőle a szezon talán utolsó paprikáival és paradicsomjaival.


Hozzávalók 2-3 személyre
  • 1 bögre natúr, pirítatlan hajdina
  • 2 bögre víz
  • 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
  • 3 paprika, lehetőleg különböző színű
  • 1 fej lila hagyma
  • 2 paradicsom
  • 2 evőkanál olaj
  • 1-2 evőkanál balzsamecet
  • zöld fűszer (például bazsalikom, kakukkfű, vagy legegyszerűbb esetben petrezselyemzöld)

Szűrőben jól megmossuk a hajdinát, majd beleszórjuk a dupla mennyiségű, ételízesítős vízbe, felforraljuk, és kis lángon, fedő alatt addig főzzük, míg magába szívja majdnem az összes folyadékot és megpuhul (kb. 15 perc). A tűzről levéve fedő alatt pihentetjük.

Megmossuk és kis darabkákra vágjuk a paprikát, megtisztítjuk és felcikkezzük a hagymát. Vastag aljú serpenyőben kevés olajat melegítünk, és nagy lángon, folyamatos kevergetés mellett fajtánként roppanós-puhára sütjük az előkészített zöldséget (pár perc).

A hajdinához keverjük a sült zöldséget meg a balzsamecetet, valamint ízesítjük zöld fűszerrel és sóval. Langyosan tálaljuk, a felcikkezett paradicsommal és friss zöld fűszerrel díszítve.

Tipp: szezontól függően más zöldségfélékkel is készíthetjük; ha tehetjük, színeseket válasszunk.
 

2012. november 3., szombat

Sajtos makaróni sütőtökkel (laktovegetáriánus)

Nagy népszerűségnek örvend nálunk a sajtos makaróni, illetve annak különféle változatai. Ezúttal egy kis maradék sült tökkel és hozzáillő fűszerezéssel dobtam fel.


Hozzávalók 4 személyre
  • 33 dkg tojásmentes csőtészta (a kilós csomag harmada)
  • 5 dkg Graham-liszt
  • 3/4 liter zsíros tej
  • 1 teáskanál só
  • 1 kávéskanál szárított borsikafű
  • 1 csapott teáskanál szárított zsálya
  • 20 dkg reszelhető sajt (füstölt házi sajtot használtam)
  • 1 szelet sült tök (kb. 1/2 kg)
  • 1 marék zsemlemorzsa
  • 2-3 evőkanál olaj vagy vaj

 Megfőzzük a tésztát a csomagolásán feltüntetett módon.

Vastag aljú edényben, kevergetve néhány árnyalatnyival sötétebbre pirítjuk a lisztet. A tűzről félrehúzva állandó kevergetés mellett hozzácsorgatjuk a tejet, majd sűrűsödésig főzzük. Ízesítjük a fűszerekkel, valamint belekeverjük a lereszelt sajt kb. 3/4 részét. Beleforgatjuk a leszűrt tésztát, majd teáskanállal kisebb falatnyi darabokra szaggatjuk a tököt,és óvatosan hozzáforgatjuk ezt is.

Vékonyan kikent, közepes méretű tepsibe vagy hőálló tálba terítjük. Összekeverjük a maradék sajtot meg a morzsát, és az étel tetejére szórjuk. 200 fokon addig sütjük, míg a teteje kicsit megpirul.
 

2012. november 2., péntek

Retekleves (vegán)

A múlt szombaton bevásárolt sörretek nem fogyott el mind nyersen, így a maradékot megfőztem a pénteki készletkisöpréskor. Ez az ízletes leves lett belőle:


Hozzávalók 3-4 személyre
  • 2 nagy sörretek (kb. 40-50 dkg)
  • 1 sárgarépa
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kis csokor kakukkfű levelei
  • 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
  • csipetnyi reszelt szerecsendió
  • csipetnyi törött (zöld) bors
  • 1 evőkanál Graham-liszt
  • 1 liter víz
  • 1 marék tojásmentes, apró száraztészta (kézi tarhonyát használtam)
  • 1 kis csokor petrezselyemzöld

Megtisztítottam és kis kockákra vágtam a répát és a retket. Fölmelegítettem az olajat, belereszeltem a fokhagymát, majd hozzátettem az előkészített zöldséget meg a fűszereket. Összekevertem, és kis lángon, fedő alatt pároltam pár percig, aztán beleszórtam a lisztet, jól összekevertem, és felöntöttem vízzel. Forrás után beletettem a tarhonyát is, és kis lángon addig főztem, míg minden megpuhult. Végül sóztam, tálaláskor pedig megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel.

Tipp: télen fekete retekből készítve is finom lesz.


Forrás: Kaldeneker György receptje
 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails