Bodzavirágos amerikai palacsinta vagy gofri (vegán)

Jó ideje gazdagon virágoznak a környékbeli bodzabokrok, úgyhogy egy-egy kellemes séta keretében gyakran gyűjtünk róluk egy csokornyi illatos virágot. Itthon aztán fel lehet dobni vele a limonádét, vagy belesütni valamilyen tésztába. Most éppen ebbe:

Egy nagy tálba szórtam 15 dkg háromgabonás süteményport*, majd 3-4 részletben hozzáadtam kb. 3 dl vizet, és simára kevertem (a normál palacsintatésztánál sűrűbb legyen). Beletépkedtem 6-7 nagy bodzavirágtányérról a virágokat, kihagyva a vastag zöld szárakat. Aztán kevertem még hozzá 1 evőkanál sötétbarna nádcukrot, 1 evőkanál lenmaglisztet és 1 teáskanál szódabikarbónát, végül pedig 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat. (Bodzavirágszezonon kívül használhatunk szárított bodzavirágot, vagy egyszerűen ki is hagyhatjuk ezt belőle - az alap így is remekül használható.)

Az amerikai palacsintához felforrósítottam egy teflon palacsintasütőt, és evőkanálnyi adagokat tettem bele a tésztából, amik kisebb tenyérnyire terültek el. Mikor már nem látszott teljesen nyersnek a tetejük sem, megfordítottam őket, és a másik oldalukat is világosbarnára sütöttem. Fontos, hogy kis lángon csináljuk mindezt, mert ha túl gyorsan sütjük, nyers marad a közepük.

Próbaképpen gofrisütőben is sütöttem néhány adagot ugyanebből a tésztából. Sokkal tovább kell sütni, mint a hagyományos tésztákat, de egyébként ízletes és ropogós csemege lesz türelmünk jutalma.

Akácmézzel megkenve, friss eperszeletekkel kirakva tálaltam mindkettőt. A rácsorgatott méz mennyiségével ízlés szerint szabályozható az édessége. Aki akarja, tejszínhabbal is megfejelheti még (csak úgy már nem lesz vegán).

* Nekem még egy régebbi beszerzésből van ilyenem, egyébként sajnos kivonták a forgalomból. Vanília nélküli változata, a háromgabonás kenyérliszt viszont elérhető, készítsük ebből, csak tegyünk még mellé 1 teáskanál vanília kivonatot vagy az 1 evőkanál barna cukor házi vaníliás cukor legyen.
 

Mákos köleslepény (vegán)

Újabb variáció a témára: ezúttal mákkal és bodzabefőttel rétegezve készítettem köleslepényt. Kiadós reggeli lett belőle minimális munkával és maszatolással. A klasszikus kombináció ugyan a meggy-mák, de a bodza se rontotta ám el! Nálam leginkább ilyenkor fogynak a szezonban készített befőttek, mikor a télire betárazott friss gyümölcs (alma) már igencsak a végét járja, az újakból pedig az ízletes, szabadföldi termés (eper) még várat magára.

Mákos köleslepény

(vegán recept)

Hozzávalók (egy közepes tepsihez - ez 2 bőséges adag reggeli vagy 4-6 adagnyi desszert):

• 1 pohár (2 dl) köles
• 1 pohár mák (egészben mérve, majd - lehetőleg frissen - ledarálva)
• 1 üveg (720 vagy 800 ml) befőtt, nálam most bodza
• 3 pohár folyadék: a befőtt leve vízzel kiegészítve
• ízlés szerint méz a tálaláskor
• olaj a tepsi kikenéséhez

Elkészítése:
A kikent tepsibe terítjük a kölest, rá a megdarált mákot, arra pedig a gyümölcsöt. Felöntjük a folyadékkal, és berakjuk a sütőbe 200 fokra 45 percre (előmelegítés nélkül), majd még egy kicsit állni hagyjuk a tepsiben. Langyosan vagy kihűlve tálaljuk, ízlés szerint mézzel megcsorgatva. Frissen egyenesen a tepsiből a legcélszerűbb kanalazni, kihűlve szeletelni is lehet. Mivel a kölest és a mákot nem kevertük össze, csak egymásra szórtuk, réteges marad, és a kölest nem festi nagyon sötétre a befőttlé, úgyhogy mindez még látszik is.

Tipp: Ha gyorsabb megoldásra vágyunk, akkor köles helyett használjunk 1,5 pohár kuszkuszt. Ezt 1,5-2 pohár folyadékkal öntsük fel és 20 percig süssük. (Ez kevésbé dagad meg és kevesebb folyadékot szív fel, mint a köles, azért az eltérő mennyiség és arány.)

Az ötletet Marica gyönyörű réteges kölessütije adta, alkalomadtán majd úgy, reszelt almával is ki fogom próbálni.


Idő: a kölesest kb. egy óra, a kuszkuszost fél óra elteltével lehet enni, de mákdarálással együtt sem több vele a munka 10 percnél
Pénz: a köleses kb. 300 Ft, a kuszkuszos valamivel több, de az sem drága
A köleses megoldható hazaiból, a kuszkuszos nem.

Bodzadzsem szilvával - és a Stabark (vegán)

Már évek óta terveztem a Stabark névre hallgató, teljesen növényi alapú, tartósítószertől és egyéb adalékoktól mentes zselésítő kipróbálását. Aztán valahogy mindig elmaradt, győzött a jó öreg Dzsemfix 3:1, amihez persze sose tettem hozzá az előírt cukormennyiséget, inkább gyümölcsre váltottam azt is.

Nemrégiben azonban igen nagy lépést tettem a Stabark kipróbálása felé: beszereztem egy csomaggal, méghozzá a Jó egészséget! webáruházból, és a megállapodás értelmében most ezekből az alapanyagokból főzök (és nagyon élvezem ezt a kihívást!). Szóval a havi programba bekerült legalább 1 valamilyen dzsem, Stabarkkal. Valami szezonális, valami, amiből nincsenek tavalyról meg még régebbről megmaradt készleteim, valami, ami finom!

A megvalósításra térve: az előbbieken túl, valami olyan, amihez tudok jó minőségű alapanyagot szerezni (rosszból kár hozzáfogni). Mondjuk bodzabogyót a gátoldalból. Szilva meg csak akad mellé. S lőn:

Bodzadzsem szilvával
(vegán, tartósító- és adalékmentes)

Hozzávalók (kb. 1 literhez):

• 1/2 kg leszemezett bodzabogyó
• 1/2 kg + 1 marék kimagozott szilva
• 5 gramm (= 1 púpozott teáskanál) Stabark
• gyümölcscukor (gyümölcs- és ízlésfüggő a mennyiség, nálam most 5-6 dkg került bele)

Előkészítése:

• A bodzabogyót leszedjük a száráról. Nem baj, ha megy közé pár éretlen, illetve túlérett, megaszalódott szem, a rosszak a mosáskor feljönnek majd a víz tetejére, így könnyen lehalászhatjuk őket. A többit 2-3 léből átmossuk, szűrőben lecsepegtetjük.
• A szilvát megmossuk, kettévágjuk, magját eltávolítjuk (legjobb magvaváló fajtát használni, és persze jó érettet, ízleteset).
• Az üvegeket kiforrázzuk, a fedőkbe celofánból bélést vágunk, hogy a bodza ne színezze majd meg a belsejüket.

Elkészítése:

1. Az előkészített gyümölcsöket húsdarálón áthajtjuk, előbb a bodzát, aztán a szilvát (a ráadás egy marék azért kell, mert valamennyi a darálóban marad - ez a dzsembe nem való, mert túl darabos, enni viszont jó).
2. Vastag aljú lábasba öntjük, és egy kifejezetten befőzéshez fenntartott fakanállal időnként megkeverve felforraljuk.
3. A Stabarkot összekeverjük annyi gyümölcscukorral, amennyi véleményünk szerint biztosan kell a dzsembe ízesítésnek, majd kisebb adagokban a fővő dzsemhez keverjük, és legalább 2-3 percig együtt főzzük vele.
4. Közben kóstolással ellenőrizzük, hogy elég volt-e bele a gyümölcscukor; ha nem, akkor apránként adunk még hozzá, amíg megfelelően édesnek nem ítéljük. (Így garantáltan csak annyi cukor kerül bele, amennyi a kellemes ízhez kell, de még nem nyomja el a gyümölcsök ízét és nem alakítja indokolatlanul kalóriabombává az egészet.)
5. A kész dzsemet az előkészített üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, és pár percre fejreállítjuk. Ha a betöltésnél mellécsurgott kívül az üveg oldalán, akkor még most, frissen letöröljük.
   
6. Egy pléddel bélelt kosárba vagy ládába rakjuk (immár állítva), és be is takarjuk, hogy lassan hűljön ki (szárazdunszt).
7. Felcímkézzük, majd elhelyezzük a kamrapolcon. Eleinte időnként ellenőrizzük, hogy nem akar romlani, bár ha láthatóan ráhúzódott a fedő (homorú a közepe), akkor ez elég valószínűtlen.
   

Felhasználása:

• Természetesen bármihez jó, amihez valamilyen dzsem kell.
• Én előszeretettel használok ilyet áfonyadzsem helyett, amit alapanyag hiányában nem tudok házilag előállítani, a megfelelő minőségű kész pedig meglehetősen drága. Nyilván nem azonos a kettő, de jellegében, kinézetében nagyon is hasonlít, ezzel is jól működnek az eredetileg áfonyára szóló receptek.
• Megfelelő célszemélynek ajándék is lehet.

Idő: kb. 2 óra; a bodzaszemezés csak elszántaknak való elfoglalság, utána a többi már könnyedén megy
Pénz: 150 Forint volt a fenti mennyiség, ebből lett 5 kis üveg dzsem


Tapasztalataim a Stabarkkal kapcsolatban:
A csomagoláson található útmutató szerint adagoltam és használtam. Már az üvegelésnél látszott, hogy a dzsem kezd rákötni a kanálra. A maradék fél üveg dzsemen pedig látom, hogy kihűlve épp jó állagú, se nem folyós, se nem túl kemény. Az adagolás okozott némi fejtörést, ugyanis ez nem az általam korábban megszokott 1 kg gyümölcshöz való kis csomagban van, hanem ömlesztve, az 50 grammos tasakkal 10 kg dzsemhez elegendő (gyümölcs + cukor). Grammnyi pontosságú mérleg hiányában lett nálam a kanál-mérték, ami a célnak épp meg is felelt. Külön tetszik, hogy szabad kezet ad a cukrozást illetően (nem mintha a mértéket előíró más fajtáknál nem felülbírálnám belátásom szerint), az összmennyiséghez kell kiszámítani az adagot, és nem feltétlenül kell egész kilónak lennie, hogy kényelmes és célszerű legyen. A számításhoz egyébként konkrét példa is van a leírásban, ennek segítségével fejben is könnyedén ment. Elvileg előre kellene tudni, hogy mennyi cukrot fogok majd használni, de ezzel meg úgy voltam, hogy az a pár teáskanálnyi cukor nem jelentős tömeg, az belefér a Stabark mérési hibájába (amit emiatt inkább picit bővebben, mint szűkebben raktam). Meglepően kevés kellett belőle, így igencsak gazdaságos a használata. Meglévő Dzsemfix készleteimet azért felhasználom még, de lassacskán áttérek erre, más összetételű dzsemekhez is kipróbálva (régebbi dzsemreceptjeim között itt lehet böngészni).

Virágos palacsinta (vegán)

Pár napja még csak az illatát élveztem, ma viszont szedtem is egy kis csokor bodza- és akácvirágot, és egy igazi tavaszi desszerthez használtam fel:


Palacsintatésztát kevertem a lehető legegyszerűbb módon: 6 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű tönkölylisztből, pici sóból és kb. 3 dl szódavízből, majd a végén hozzáadtam 1 evőkanál étolajat, valamint beletépkedtem 2 nagy bodzavirágtányérról a virágokat. Félretettem egy kicsit, amíg elkészítettem a tölteléket: leszemeztem 2 maréknyi akácvirágot, majd a reszelő kis lyukán hozzáreszeltem 3 kis almát, és kanállal összeforgattam. Átkevertem a tésztát, majd forró serpenyőben kisütöttem. Nem lehet nagyon vékony palacsintákat készíteni belőle, így csak 5 db lett. A kész palacsintákkal kiültem a teraszra, megkentem őket az almás töltelékkel, majd feltekertem, és jóízűen megettem.


Megjegyzések:
Egyszerűen kanállal keverve sem lesz csomós a palacsintatészta, ha először csak annyi folyadékot adok hozzá, hogy jól átnedvesedjen és éppen lehessen jól keverni, ekkor simára keverem, majd további folyadék hozzáadásával a kívánt állagúra hígítom.
Az akácvirág annyira édes, hogy szerintem további édesítést nem kíván, de ha mindenképpen igényeljük, akkor stílszerűen egy kis akácmézet ajánlok hozzá.
Ízre és állagra is kiváló volt így a töltelék, kár lett volna bármivel is bonyolítani.

Idő: kb. fél óra volt megevéssel együtt ez az egyszemélyes adag (igaz, én nem desszertként, hanem egy könnyű vacsoraként fogyasztottam; desszert műfajban ez a mennyiség 2 bőséges adagot is kitesz)
Pénz: kb. egy százasból kitelt a fenti mennyiség, bár nekem a virágok ingyen voltak
Hazai alapanyagokból.

Szilveszteri malacsült krumplival és töltött almával

Szilveszteri ebéd húsosan és vegásan:


Malacsült:
Nem én készítettem, csak ettem belőle. Külön kis tepsiben sültek meg a bőrös karajszeletek (4 db, kb. 1,5 kg). Só és őrölt köménymag volt a fűszerük, valamint egy kis fehérbor alájuk. Időnként át kell forgatni. Ha a zsírjából kiszedve és lecsepegtetve hűl ki, akkor a maradék újramelegítés nélkül is jó. Ez most 200 fokon másfél órát sült (a sütési idő nyilván húsfüggő), előmelegítés nélkül; a köret elemei közben kerültek mellé.

Héjában sült krumpli:
Kicsi-közepes méretű, vékony héjú krumplik (nálam most adagonként 5 szem), egészben megsütve. 200 fokon kb. fél óra kell nekik (ha csak nagyobb krumplijaink vannak, azoknak hosszabb sütési idő kell, vagy érdemes félbevágni őket, vékonyan bekenni olajjal a vágott felületet, majd azzal lefelé tenni a tepsire). Héjastól ehető, a tányérján sózza mindenki. Érdemes csak annyit sütni, ami várhatóan frissen el is fogy, mert kihűlve messze nem olyan jó. Húsevők megmártogathatják a hús sütőlevében. Vegáknak pedig fűszeres olajat vagy fűszervajat lehet adni hozzá.

Töltött sült alma:
Savanykás almák közepét a száruk felől kifaragtam karalábévájó segítségével, ügyelve, hogy az alsó részüket ne lyukasszam ki (a kiszedett rész teteje ehető, csak a magházat kell kidobni). A lyukba tettem egy szem főtt gesztenyét, majd almás bodzadzsemmel kanalaztam teli. Fél óra alatt ez is megsült a többi mellett. 8 almát készítettem, ehhez kellett 8 szem gesztenye és 2 dl bodzadzsem. Adagonként kettőt (a kisebbeket) raktam a tálalásnál, plusz a maradék ebből hidegen is jó (akár önállóan, akár a maradék hús körítéseként).
(Főtt gesztenye hiányában felengedett natúr gesztenyemasszát használnék hozzá. A dzsem pedig legyen jó sűrűn gyümölcsös (szinte már lekvár), hiszen a kocsonyásítóval megkötött zselé a sütéskor egyszerűen elolvad és szétfolyik. Én áfonya helyett gyakran használok bodzát, hiszen jellegében hasonló, viszont ezt el tudom készíteni szezonban házilag, filléres alapanyagokból, saját ízlésem szerint.)

A húsnak lényegesen hosszabb sütés kell, mint a krumplinak és az almának, így előbb az került be a sütőbe egy kis tepsiben. Közben bőven volt idő előkészíteni a többit. Az utolsó fél órára pedig egy nagy tepsi került az egész alá, bizonyos szinten elkülönítve a húsos és a vega elemeket. (A még jobb elkülönítés érdekében lehet egymás után is sütni, csak akkor a melegen tartást meg kell oldani valahogy.)

Jól eltalált összeállítás, és szükség esetén a kívánt szintű elkülönítéssel megoldható, hogy a hagyomány is teljesüljön és a vegák se maradjanak éhen. A kétféle köret - egy szokványos és egy merészebb - szintén hasznos, legalább az egyik mindekinek megfelelő. A töltött almát nem csak így köretként, hanem önállóan, desszertként is el bírom képzelni. Üdítő változatosság lehet a diós-baracklekváros-mézes felállás helyett.

Forrás: Ízek és érzések magazin, 2009. december-január (kisebb-nagyobb módosításokkal)

Idő: kb. 1,5 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb fél óra munka csak
Pénz: kb. 1800 Forint a 4 bőséges adag (önállóan, nem menüsor részeként ettük, azért ekkorák)
Alapvetően hazai alapanyagokból.

Vegyes befőttek őszi gyümölcsökből

Lepénybe bejött ez a hármas, így gondolom, befőttnek sem rossz. A szokásos módon készítettem, a meghámozott körte, felezett szilva és leszemezett szőlő mellé egy kis egész fahéjat raktam még.

Aztán csináltam olyat is, amelyikben bodzabogyóval töltöttem ki a réseket. Ezek természetesen jóval sötétebb színűek lettek.

Az ízükről pedig majd csak később tudok nyilatkozni.

(Befektetés: kb. 100 Ft/üveg, és munka se sok van vele.)

A nagy bodzabogyó-hadművelet 2008

A hétvégén meghozta nekem a piaci néni a bodzabogyót, úgyhogy nem unatkoztam. Azon persze már akkor csodálkoztak ott többen, hogy nekem ilyesmire van szükségem, mikor még csak beszéltünk róla, hogy jó lenne. Jövő héten majd elmondom nekik, mi lett belőle, de aki olvassa a blogomat, már most megtudhatja.

Várakozáson felüli volt a mennyiség, úgyhogy sok finomság ücsörög most a szárazdunsztban. Lett háromféle dzsem, meg egyféle befőtt. A korábbi, már többször használt alaprecepteken (dzsem, befőtt) módosítottam némileg, kiküszöbölve nem csak a cukrozást, hanem az édesítő hozzáadását is. Méghozzá úgy, hogy alapból édes gyümölcsöt, nevezetesen szőlőt használtam erre a célra. Hiszen ha körtével jó, akkor ezzel miért ne lenne? Nem is tévedtem: nagyon kiváló ízű lett, és teljesen mentes hozzáadott cukortól és édesítőtől is (a kocsonyásítót viszont nem hagytam ki, mert nem öntet állagra vágytam). A felhasznált szőlő nagy szemű, és igen édes (nekem enni már szinte túl édes) fajta volt. Úgy ítéltem meg, hogy célszerű kimagozni - ez végül a vártnál egyszerűbben ment, egy éles kés és némi kézügyesség segítségével. (Nem nagyobb ügy, mint a meggyet kimagozni, és ez még nem is színez - igaz, a bodza után már mindegy volt a kezemnek és a ruhámnak is :)

A jó érett bodzát leszemeztem, megmostam. A válogatást viszonylag egyszerűen megoldottam úgy, hogy a víz tetejére feljött szemeket lehalásztam. Aztán az első adag dzsem hozzávalóinak kimérésekor megállapítottam, hogy ez még annál is több, mint amennyinek ránézésre gondoltam. Így nem csak almával, hanem szilvával összefőzött változat is lett.

1. adag: 80 dkg leszemezett bodzabogyó, 80 dkg reszelt alma, 100 dkg jó édes szőlő (nagy szemű, kimagozva), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító (mivel cukrot nem teszek hozzá, emelem a gyümölcs mennyiségét, hogy összesen jó legyen az állag; a gyümölcsök mennyisége előkészítve értendő)
2. adag: ugyanez, csak alma helyett felcikkezett szilvával

Tovább kellett főzni, mint más dzsemeket, hogy jól megfőjenek a hozzávalók (főleg a szilva elég sokára adta ki az ízét). Az elején kellett jobban figyelni a kavarással, aztán mikor már engedett valamennyi levet, nem álltam ott mellette folyamatosan. Hiszen elő kellett készíteni az üvegeket, meg celofánnal kibélelni a fedőket, hogy ne fogja be a bodza. No meg a szárazdunsztot is megcsinálni úgy, hogy a plédbe újságpapírt teríteni, nehogy az üvegeléskor esetleg kívül lecsurgó dzsem foltot hagyjon a pléden. A betöltött üvegeket pár percre fejreállítottam, majd visszafordítva beraktam ide, hogy lassan hűljenek ki.

Másnap aztán lett bodzabefőtt is, ezúttal egy kis csavarral: a körte + szilva + bodzabogyó mellé szőlő is került bele, és lé nélkül, natúrbefőttként készítettem el. A bodza szépen kitöltötte a többi hozzávaló közötti lyukakat, és az üveg alját megütögetve jó szorosan beigazodott a tartalom (színültig lehet rakni bátran, a kuktában úgyis összeesik valamennyit). Egy-egy darabka fahéjjal ízesítettem. A bélelt fedő itt is fontos!

És még mindig maradt bogyó! Abból meg még egy adag dzsem lett, persze újabb változat:
60 dkg leszemezett bodzabogyó, 50 dkg reszelt alma, 50 dkg felcikkezett szilva, 100 dkg magozott szőlő, 1 rúd fahéj (a főzés végén kivettem), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító.

A dzsemek nagyon ízlenek, főleg ez a legutóbbi fajta. A befőtt meg majd kiderül, hogy így milyen... Azon túl, hogy jó sötét mind :)

(Költségbecslés:
Almás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg (370 ml, "Nagymama lekvárja" volt valamikor ekkorában)
Szilvás bodzadzsem: kb. 105 Ft/üveg
Almás-szilvás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg
Befőtt: kb. 100 Ft/üveg (720 ml, szabvány befőttesüveg)
Inkább a munka a jelentős befektetés, csak kellően elszánt egyéneknek ajánlom, hogy utánam csinálják :)
Mellékesen lett egy sötétlila fakanalam, egy bodzafoltos konyharuhám, egy sötétlila mosogatószivacsom, és néhány újabb folttal színesedett a befőzős ruhám... Ja, és a kezem úgy néz ki, mintha koszos lenne, pedig csak befogta a bodza...)

Bodzadzsem

Ha sok bodzabogyóhoz sikerül jutni, akkor a Bajor bodzabefőtt mellett ezt a dzsemet készítem el belőle. A leszemezés babra munka, utána a többi megy, mint a karikacsapás. Sajnos/szerencsére ez utóbbi a fogyasztásra is igaz :-) (Sajnos, mikor több menetben csinálni kell, de szerencsére, mert ízlik - és jólesik enni egy jót, meg bezsebelni a dicséreteket :)

Bodzadzsem

1. A befőttesüvegeket és a fedőket kiforrázzuk. Ebből a gyümölcsmennyiségből kb. 2 liternyi dzsem lesz. A fedők belsejét érdemes celofánnal kibélelni, hogy ne fogja be a bodza (én kör alakúra szoktam vágni a celofánt, így a lezárt üvegen már nem látszik, és nem is nyújtja ki a fedőt).
   
2. Előkészítjük a gyümölcsöket: A bodzabogyót leszemezzük, szűrőben megmossuk, és kimérünk 1 kg-ot. Az almát meghámozzuk, lereszeljük (a reszelő nagy lyukán), és abból is kimérünk 1 kg-ot.

3. A kettőt összeöntjük, édesítővel/gyümölcscukorral és citromlével ízesítjük (mennyiség ízlés szerint, én kóstolgatni szoktam közben, és bőven hagyni érvényesülni a gyümölcsök ízét). Előírás szerinti módon és mennyiségben dzsem kocsonyásítót teszünk hozzá - az előírásból a cukrozást persze nem kell komolyan venni :-)

4. Forrón üvegekbe töltjük és lezárjuk, pár percre fejreállítjuk. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Változatok:

• Alma helyett csinálhatjuk kimagozott, ledarált szilvával is. A hozzáadott egyéb gyümölcs teljesen átveszi a bodza színét és ízét.

• Ilyen módon bármilyen más (lehetőleg jó érett, ízletes) gyümölcsből készíthető minimális cukortartalmú diabetikus dzsem.

Felhasználási javaslatok:

• Fánkba, gofrira, kalácshoz nagyon finom.
• Áfonyadzsem helyett is gyakran használom süteményekbe vagy például rántott sajthoz.
  

Internetes recept alapján saját fejlesztés

Bajor bodzabefőtt

Lassan eljön a bodzaszezon, előkerestem hát két jól bevált receptemet a témában. Ezt a befőttet idén mézzel, és tartósító nélkül fogom készíteni.

* * *

Bodzaszezonban szinte kihagyhatatlan nálam ez a befőtt. 3-4 decis üvegekbe szoktam rakni, aztán pedig különféle fogások részeként felhasználni. Egyet meg mindenképpen félreteszek Szilveszterre, a bóléhoz.

Bajor bodzabefőtt

1. A befőttesüvegeket és a fedőket kiforrázzuk.

2. Előkészítjük a gyümölcsöket: A bodzabogyót leszemezzük, meg­mossuk. A szilvát megmossuk, félbe vágjuk, magját eltávolítjuk. A körtét megmossuk, nyolcadokra vágjuk, és citromos vízbe rakjuk, hogy ne barnuljon meg. Körülbelül egyforma mennyiségű legyen mindegyik gyümölcs, esetleg a bodza lehet kicsit kevesebb.

3. A feldarabolt gyümölcsöket vegyesen üvegekbe töltjük. A bodzabogyót a szilva- és körtedarabok közötti résekbe érdemes bekanalazni. Édesítővel és szegfűszeggel ízesítjük, majd felöntjük a körte citromos levével. Tetejére citromkarikát és késhegynyi nátrium-benzoátot teszünk.

4. A lezárt üvegeket addig dunsztoljuk, amíg egyet kiemelve és megmozgatva már éppen forog benne a gyümölcs. A fazékban hagyjuk kihűlni.

Felhasználási javaslatok:

• Sültekhez, főtt húsokhoz, illetve önálló csemegeként tálaljuk.

• Friss déligyümölcsökkel és pezsgővel nagyon finom és kellemes színű gyümölcsbólé készíthető belőle.

Internetes recept alapján saját fejlesztés

Variációk bodzavirágra

Javában virágzik a bodza, úgyhogy ismét előkerültek a jól bevált bodzavirágos receptek, meg persze újdonság is volt :)

A szörp nekem túl tömény, egy jó bodzaital viszont bármikor jöhet! Csak vízbe áztatok néhány szép bodzavirágot legalább egy fél napra, majd sok citromlével és kevés mézzel, vagy akár ezek nélkül (hangulat és ízlés szerint) elkortyolgatom. Igaz, hogy csak frissen működik, de a bodzaszezon elmúltával majd lesz más innivaló. Az idén - kíváncsiságból - kipróbáltam ugyanezt akácvirágból is: az sem volt rossz!

Évek óta kihagyhatatlan nálam a bodzaecet: jó sok virág kell hozzá, meg némi türelem sem árt, de munka szinte alig van vele, és az eredmény fantasztikus! Idén már három üveg sorakozik a kamrapolcomon. Jó hír: a leszűrt ecet jól lezárt üvegben sokáig eláll, már ha el nem fogyasztom, például saláták ízesítésére (vagy el nem ajándékozom). Lám-lám, nyárra sem maradok bodza nélkül! :)

Az idei újdonság a bodzás palacsinta volt: bekevertem a szokásos palacsintatésztát (25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, kb. 4 dl víz + 2 dl szódavíz, 1 csapott evőkanál őrölt lenmag, csipet só, 2-3 kanálnyi étolaj), majd beletépkedtem 4 szép bodzavirágot, és így sütöttem ki. A palacsinták második oldalán szépen látszanak az apró virágok, és az ízük is átható! Egyszerű almakrémmel töltöttem meg (lecsepegtetett almakompót összeturmixolva, mézzel és egy kis fehérborral ízesítve - kidunsztolva mindenféle tartósító nélkül eláll, akkor szoktam csinálni, ha túl sok gyors fogyasztásra váró almám van).

S mivel még mindig nem fogytam ki az alapanyagból, a többit a verandán megszárítom (tálcára kiterítve, szúnyoghálóval letakarva), hogy télen, a megfázós időszakban finom teaként végezze (eddig csak bodzavirágból csináltam, simán vagy mézzel, de jövő télen így is kipróbálom majd). Vagy akár bodzás palacsintában (azt olvastam, hogy szárított virágból is lehet, bár gyanítom, azért frissből az igazi).

Utólagos kiegészítés: Jövőre mindenképpen kipróbálom a bodzakockákat is, amikről Anyamanya írt.

Bodzaecet

Első olvasatra eszement ötletnek tűnt, de mivel sok szép bodzavirág volt abban évben, kipróbáltam. Legfeljebb bukok egy fél liter borecetet :-)

Nem buktam. Olyannyira nem, hogy azóta minden évben dupla mennyiséget csinálok.

Bodzaecet

1. A leszedett bodzavirágot hideg vízzel leöblítjük, majd csokorba fogva kirázzuk (ízlés szerint elhagyható lépés).
   
2. A vastag, zöld szárakat kivágjuk. A virágokat jól zárható befőttesüvegbe tömjük, és jól összenyomjuk. Majd felöntjük fehérborecettel vagy almaecettel, és légmentesen lezárjuk. (Egy 720 ml-es befőttesüvegben 0,5 liter ecet érlelhető, a többi térfogatot a virág teszi ki.)
3. Kb. 1 hónapig sötét, hűvös helyen tartjuk; időnként megforgatjuk.
4. Leszűrjük, és az ecetet lezárt üvegekben tároljuk. Többszöri ülepítéssel és szűréssel jól eltávolítható belőle a virágpor.

Felhasználási javaslat:
Saláták ízesítésére használható.

----------

Kapcsolódó cikk az Édenkert.hu oldalon: Fűszerecetet ajándékba

Mákos-bodzás süti

Mákkészleteim szerencsére még messze vannak a kifogyástól, úgyhogy újabb ígéretes receptet próbáltam ki ezzel a hozzávalóval.

Áfonyalekvár nem lévén itthon, házi bodzadzsemmel helyettesítettem (1 rész reszelt alma és 1 rész leszemezett bodzabogyó, édeítővel és kevés citromlével ízesítve, dzsem kocsonyásítóval összefőzve). A tésztát Graham lisztből gyúrtam, és cukor helyett édesítőt használtam (a habhoz port, a többi részhez folyékonyat).

Az eredmény: látványos is, finom is. És egyáltalán nem száraz :-)

--------

Utólagos kiegészítés: Mivel a hivatkozott recept már nem lelhető fel az eredeti helyén, a receptfüzetemből ideírom a saját változatomat (tehát ahogy a képen látható sütit készítettem):

25 dkg teljes kiőrlésű lisztet összekevertem fél csomag sütőporral, majd 10 dkg puha vajjal, 2 tojás sárgájával, pár csepp folyékony édesítővel és némi hideg vízzel közepesen kemény tésztát gyúrtam belőle. Kikent, lisztezett tepsibe (három darabos készletből a középső méret) igazítottam úgy, hogy a szélén pár centis pereme legyen. 180 fokon világosra sütöttem. Közben 2 tojás sárgáját összekevertem 6 evőkanál darált mákkal és némi folyékony édesítővel. A 4 tojás fehérjéből habot vertem 3 evőkanál édesítőporral, majd óvatosan összeforgattam a mákos keverékkel. A langyosra hűlt tésztát vastagon megkentem bodzadzsemmel, rásimítottam a mákos habot, majd 160 fokon addig sütöttem, míg a teteje halvány barna lett.

Ha valaki idegenkedik az édesítő használatától, akkor mézzel is elkészítheti - legközelebb én is így fogom :)

Szilveszteri bólé

Évek óta kihagyhatatlan nálunk Szilveszterkor a bólé.


Még augusztusban, bodzaszezonban igényel egy kis előkészületet, nevezetesen a Bajor bodzabefőtt elkészítését. Nem kell nagy dologra gondolni, ez egy szimpla vegyes befőtt, amiben körülbelül azonos mennyiségben körte, szilva és bodzabogyó van, egy citromkarika társaságában, némi édesítővel és vízzel összezárva. Ez az alap. Aztán Szilveszterkor hozzávágunk mindenféle olyan friss gyümölcsöt, ami épp van (alma, narancs, mandarin, ananász, kiwi, banán, mangó, stb.), nyakon öntjük egy üveg pezsgővel, áll egy kicsit, és már lehet is enni! A bodza szépen megszínezi az egészet.