Zabpehelyropogós fokhagymamártással (laktovegetáriánus)

Nálunk most egy hétköznapi ebéd volt, de vendégvárónak is alkalmas ez a kellemesen fűszeres, ropogós gabonafasírt. 

Hozzávalók 4 személyre

a ropogóshoz:

• 25 dkg apró szemű zabpehely
• 2-3 sárgarépa
• 1 fej vöröshagyma
• 3 evőkanál Graham-liszt
• 1 evőkanál szárított zöldfűszer-keverék
• zsemlemorzsa
• 4 evőkanál olaj
• só

a mártáshoz:

• 1 evőkanál ghí vagy vaj
• 2 evőkanál zabpehelyliszt
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 dl teljes (házi) tej
• 3 dl víz
• 1 kávéskanál törött zöld bors
• só

Nagy tálban annyi vízbe áztatjuk a zabpelyhet, amennyi ellepi. Megtisztítjuk és durvára reszeljük a répát, finomra a hagymát. A zabpehelyhez adjuk a ropogós többi hozzávalójával együtt. a zsemlemorzsával igazítjuk be az állagát: akkor jó, ha már nem túl ragacsos (vegyük figyelembe, hogy álltában keményedik, ahogy a morzsa magába szívja a folyadékot). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle; lehetnek sűrűn, mert nem nő a térfogatuk a sütés során. (Ezt a mennyiséget éppen sikerült rászorítanom a legnagyobb tepsimre - legközelebb azért majd szűkebben mérem a hozzávalókat). 170 fokra melegített sütőben ropogósra sütjük, körülbelül 25-30 perc alatt, légkeveréssel.

Amíg a ropogós sül, elkészítjük hozzá a mártogatót. Kis lábasban fölolvasztjuk a ghít, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a zabpehelylisztet. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet és a reszelt fokhagymát, majd folytonos keverés mellett vékony sugárban hozzáöntjük a tejet, majd a vizet. Kis lángon, kevergetve besűrítjük, végül sóval és törött borssal ízesítjük.

A kisült ropogóst a fűszeres mártással kínáljuk. Frissen, langyosan az igazi.

Tipp: másféle gabonapehellyel is készíthető; a nagy szemű pelyheket hosszabb ideig kell áztatni.


Forrás: Ízek és Érzések 2011. szeptember-október
 

Őszi zöldségleves zabpelyhes krumpligombóccal (vegán)

Melegebb őszi napokra ajánlom ezt az üde, savanykás levest a szezon zöldségeiből.

Hozzávalók 4 személyre

• 4-5 sárgarépa
• 2-3 petrezselyemgyökér
• 2-3 marék zöldbab
• 1 kis fej lila hagyma
• 3-4 gomba (nálam most gyapjas tintagomba a fagyasztóból)
• darabka cukkini
• 1 evőkanál olaj
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál tárkonyecet (vagy sima fehérborecet)

a gombóchoz:

• 4 jércetojásnyi méretű krumpli
• 2 evőkanál zabpehely
• 2 evőkanál Graham-liszt
• 2 arasznyi tárkonyág levelei
• csipet só

A gombóchoz héjában megfőzzük a krumplit. Hideg vízbe rakjuk és gyorsan lehúzzuk a héját, majd még melegen összetörjük. Hozzákeverjük a zabpelyhet, majd kihűlés után az összeaprított tárkonyt, a sót és a lisztet. Mogyorónyi gombócokat formázunk belőle és félretesszük.

Megtisztítjuk és felaprítjuk a zöldségféléket. Vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat, és kevergetve pár percig pirítjuk rajta a répát. Felöntjük egy liternyi vízzel, beletesszük a gyökeret, a babot, a gombát és a cikkekre vágott hagymát. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg minden puhulni kezd. Ekkor hozzáadjuk a cukkinit, majd nagyobbra vesszük alatta a lángot, és mikor jól láthatóan forr, belerakjuk a gombócokat. Megvárjuk, míg feljönnek a tetejére, és innen számítva még 1-2 percig főzzük. Végül ízesítjük a tárkonyecettel és szükség szerint utánasózzuk.


Ötlet: Ízek és Érzések 2011. szeptember-október
 

Birspite karamellás morzsával (laktovega)

Van az úgy, hogy hosszú ideig csorgatom a nyálam egy hozzávalóra, aztán amikor végre sikerül beszerezni, már nem is értem, hogy miért vágytam rá annyira. Valahogy már nem vonzanak azok a receptek, amikhez fontos lett volna, így aztán - bár természetesen örülök neki, hogy van - inkább polcdísz lesz belőle. Arra azért ügyelek, hogy végül mégiscsak kezdjek vele valamit, mielőtt tönkremenne. Most egy adag nádmelasz került kibontásra, s bár nem igazán olyan színű és ízű valamit rejtett a doboz, mint amilyet képzeltem, sikerült jó társaságot összeszedni neki. Ez az egyszerű, de a nádmelasz karakteres ízének köszönhetően mégis különleges desszert született:

Hozzávalók 24 cm-es piteformához, 2-3 személyre
1 üveg (720 ml) sült birsalma
2 evőkanál nádmelasz
5 dkg tejkaramella
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg apró szemű zabpehely
5 dkg vaj
ízlés szerint méz (elhagyható)

24 cm-es kerámia piteformába öntjük a birset a levével együtt, és megcsorgatjuk a nádmelasszal. Apróra vágjuk a karamellát, összekeverjük a liszttel és a zabpehellyel, majd elmorzsoljuk a felkockázott vajjal. Nedves homokra emlékeztető állagú lesz, nem áll össze. A gyümölcs tetejére szórjuk a kapott morzsát. 180 fokon 25 percig sütjük; akkor kész, amikor a szélénél bugyog a sűrű, melaszos lé, a tején pedig megpirult a morzsa. Langyosan, a formában tálaljuk. Akinek nem elég édes, mézet csorgathat az adagjára.
 

Hamis fasírt (vegán)

Az utóbbi időben többször is készítettem ezt az egyszerű, de igen ízletes, fűszeres fasírtot, melyben remekül eltüntethető a maradék, száraz kenyér.

Hozzávalók 12 db 7-8 cm átmérőjű pogácsához

• 15 dkg szikkadt (vagy akár száraz) Graham-kenyér
• 1 marék zabpehely
• 2 evőkanál Graham-liszt
• 1 közepes sárgarépa
• 1 csapott teáskanál VegaNatura ételízesítő
• 1/2 kávéskanál darált borskeverék
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 1-2 teáskanál őrölt paprika
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 2-3 evőkanál olaj
• víz szükség szerint

Vízbe áztatjuk a kenyeret. Meghámozzuk és finomra reszeljük a répát, hozzámérjük a többi alapanyagot, majd belemorzsoljuk a víztől nagyjából kinyomkodott kenyeret. Kanállal jól összedolgozzuk az egészet; szükség szerint öntünk hozzá a kenyér áztatóvizéből.
Szilikon sütőlappal béleljük vagy vékonyan kiolajozzuk a tűzhely nagy tepsijét. Púpozott evőkanálnyi adagokat rakunk rá a masszából, és ujjnyi vastag pogácsákká egyengetjük.
Légkeveréssel 160 fokon vagy normál sütéssel 180 fokon körülbelül 40 perc alatt megsütjük. Amikor a teteje már megszilárdult és ropogós (ez a sütési idő kb. háromnegyedénél következik be), átforgatjuk, és a másik oldalát is ropogósra sütjük
Magában, kenyérrel vagy főzelékfeltétként tálaljuk.

Tipp: répa helyett másféle zöldséggel is készíthetjük, én például sütőtökkel és maradék héjában sült krumplival csináltam már, és ezek a változatok is nagyon ízlettek. (Meg bármilyen zöldség szóba jöhet, amit le lehet reszelni.) Ha nincs kéznél a szükséges mennyiségű száraz kenyér vagy morzsa, akkor apró szemű zabpehely használható helyette; ezt is érdemes kicsit beáztatni.

Forrás: Ízek és érzések 2010. április-május
 

Zabkása (laktovega)

Ez az egyszerű étel nem azért nem szerepelt még eddig a blogban, mert kifelejtettem vagy rangon alulinak tartom írni róla, hanem azért, mert csak most ismerkedtem meg vele közelebbről. Olvasni olvastam én róla, hol itt, hol ott, hol így, hol úgy készítve, de nem igazán indította be a fantáziámat. Most se a kulináris élmény miatt csináltam, hanem mert gyors, laktató, meleg reggelire vágytam, hogy utána bírjam a munkát. Kiválóan megfelelt a célnak, ízre sem volt rossz, bár egyelőre a kedvencek közé sem pályázik.

Hozzávalók 1 személyre

• 1,5-2 dl nagyszemű zabpehely
• ugyanennyi tej
• ugyanennyi víz
• őrölt fahéj (elhagyható)
• méz ízlés szerint
• (házi) dzsem (vagy szezonban friss gyümölcs)

Kis lábasba öntjük a zabpelyhet, a tejet és a vizet (ebben a sorrendben célszerű kimérni ugyanazzal a pohárral/bögrével), és összefőzzük. Eleinte nem szükséges foglalkozni vele, aztán a forráspont közelében már érdemes kevergetni, majd mérsékelni alatta a lángot. Egy-két percnyi forralás után elzárjuk alatta a lángot, és lefedve pihentetjük néhány percig, ezalatt sűrűsödik még. Tányérba öntjük, mézet csorgatunk rá, és tetszőleges gyümölccsel, esetleg olajos magvakkal fogyasztjuk.
 

Töltött sült paprika (vegán)

Mi legyen az ebéd, ha van itthon jópár apró, lassan fonnyadásnak induló paprika, de nincs paradicsom (lecsó tehát kilőve); valami egyszerűt van csak időnk készíteni; legyen laktató, és persze finom?

Kis paprikákat kettévágtam, eltávolítottam a csutkájukat, és paradicsomos zabpehelypástétomot kanalaztam beléjük. Vékony hasábokra vágott krumplit összeforgattam pici olajjal, majd szétterítettem egy szilikon sütőlappal bélelt tepsiben. Ráraktam a töltött paprikákat, és 200 fokon 25-30 percig sütöttem (a krumplit kell ellenőrizni: ha az puha, akkor van kész). Tálaláskor enyhén sóztam. A tűzhely sütőlemezén kényelmesen elfért 2 bőséges adagnyi.
 

Töltött paprika paradicsomszószban (vegán)

Ebben a nyárias őszben még minden adott volt egy ilyen ételhez. A praktikusság jegyében olyan tölteléket tettem bele, amit nem kell előfőzni, és a paprikát sem kell túlfőzni miatta. A zabpehely-lencse páros ráadásul nem csak finom, hanem - lévén gabona plusz hüvelyes kombináció - igen tápláló is.

Töltött paprika paradicsomszószban

(vegán recept)

Hozzávalók 4-5 adaghoz

• 10 db tölteni való paprika (nem csak a világossárga jó, lehet színesedő is - sőt, szerintem azok még ízletesebbek)

a töltelékhez:

• 1/3 bögre vörös lencse
• 2/3 bögre nagy szemű zabpehely (a bögre 2,5 dl-es, a kettővel együtt legyen tele)
• 1/2 teáskanál só
• 1 kis csokor kakukkfűág levelei
• 2 evőkanál napraforgóolaj

a paradicsomszószhoz:

• 2-2,5 kg érett, rostos fajtájú paradicsom (pl. Lucullus)
• 1/2 teáskanál só
• néhány kakukkfűág levelei

mellé még:

• 10-12 szem tyúktojásnyi méretű krumpli

Elkészítése
A paradicsomokat forró vízbe mártjuk, héjukat lehúzzuk, húsukat nagyjából felcikkezzük, és felfőzzük. Botmixerrel összezúzzuk; nem baj, ha kicsit darabos marad.
A paprikáknak éles késsel körbevágjuk a csomáját, vigyázva, hogy a húsukba ne szaladjon bele a kés. Kihúzzuk a szárukat, és kávéskanállal kiszedjük a csutka bent maradt részét és a magokat.
Tálban összekeverjük a töltelék hozzávalóit, és belekanalazzuk a paprikákba úgy, hogy tömörítés nélkül kb. 3/4-ig legyen bennük (a főzés során nőni fog a térfogata, így nem nyomja szét a paprikát, csak épp kitölti majd).
Vastag aljú, mély serpenyőben vagy lábasban fektetve elrendezzük a paprikákat, lehetőleg egy rétegben (nekem egy 26 cm átmérőjű edényben pont elfért). Felöntjük paradicsomlével; akkor jó, ha mindenütt teljesen ellepi. Kanállal kicsit megmozgatjuk a paprikákat, hogy kijöjjön belőlük a levegő és feltöltődjön a belsejük paradicsomlével.
Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve kb. 20 percig főzzük. Eddigre megpuhul a töltelék, a paprika viszont még enyhén roppanós marad.
Közben meghámozzuk és hosszában négybe vagdossuk a krumplit, és enyhén sós vízben megfőzzük. Az étel mellé adjuk tálaláskor. (Krumpli helyett barna kenyérrel is fogyaszthatjuk.)
 

Zabpelyhes gyümölcspite (vegán)

Bármennyire is igyekszem kiszimatolni a finomat, időnként megesik, hogy a beszerzett gyümölcs íze alulmúlja a várakozást, és nem fogy el jóízűen csak úgy. Ilyenkor szoktam beépíteni valami ételbe, például egy jó gyümölcsös sütibe. Mivel ez most igencsak lédús barack volt, nem igazi tésztát tettem alá, hanem főtt zabpelyhet, ami elázva sem rossz. Ha nem csináljuk túl édesre, akkor akár főételként is fogyasztható, mondjuk vacsorára vagy reggelire.

Hozzávalók egy 24 cm-es piteformába
az alaphoz: 1,5 bögre nagy szemű zabpehely, 1,5 evőkanál barna cukor, 1,5 bögre víz, 1/2 kávéskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer
a töltelékhez: 1 kg őszibarack, 1 kávéskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, 1 evőkanál barna cukor
egyebek: olaj a forma kikenéséhez, édesszájúaknak további cukor a tálaláskor

Elkészítése
A zabpelyhet a cukorral és a fűszerrel állandó kevergetés mellett megfőzzük a vízben. Sűrű, ragacsos massza lesz. Vékonyan kiolajozunk egy 24 cm átmérőjű kerámia piteformát, és kanállal belesimítjuk a főtt zabpelyhet, magas peremet kialakítva a szélén. A barackot meghámozzuk, felkockázzuk és összeforgatjuk a fűszerrel, majd a zabpelyhes alapra terítjük, és meghintjük barna cukorral. Hideg sütőben indítva 180 fokon 30 percig sütjük. Akkor van kész, amikor átsült a gyümölcs, a zabpehely pedig körben elvált a formától. Langyosan vagy kihűlve tálaljuk, ízlés szerint tovább cukrozva. Ez a mennyiség 2 adag főétel vagy 4-6 adagnyi desszert. (Én most dupla adagot csináltam, ez látható a képen. Ketten kétszer jóllaktunk belőle.)

A kiinduló ötlet egy sós változat volt, amit pár éve elég sokszor készítettem. Ma már tojás helyett inkább egy kis kurkumás tejfölt tennék a túrótöltelékbe.
 

Tökfőzelék zabpelyhesen (vegán vagy laktovega)

Idén is kiváló termés van főzőtökből a Tanyán, úgyhogy adott az alapanyag a tökös finomságokhoz. Például főzelékhez, amit az itthon lévő egyéb alapanyagokhoz igazodva most épp így készítettem (és annyira bejött, hogy azóta már ismétlés is volt belőle):

2 közepes főzőtököt meghámoztam, lereszeltem (úgy 1-1,5 kilósak voltak darabonként, de a magok eltávolítása miatt elég sok volt a veszteség). Apróra vágtam 3 kicsutkázott paprikát és 2 meghámozott paradicsomot. Vastag aljú fazékban pár evőkanálnyi olajat melegítettem, és kevergetve addig sütögettem rajta a paprikát, míg összeesett és némi színt kapott. Ekkor hozzáadtam a tököt, és időnként megkeverve roppanós-puhára pároltam. Közben amikor úgy láttam, hogy kevés a saját leve, hozzákevertem a paradicsomdarabokat is, és enyhén sóztam, valamint beletéptem egy nagy csokor kaprot. (Ha idősebb a tök és nem nagyon akar saját levet engedni, akkor egy kis vizet öntsünk alá - illetve laktovegetáriánusok használhatnak tejet is.) A végén 2-3 marék zabpehely belefőzésével sűrítettem be. Így feltét nélkül is tartalmas egytálétel lett. Isti fokhagymával, én meg ecettel ízesítettem még a tányéromon. Sikerült jól elrugaszkodni a hagyományos tökfőzeléktől, de egyikünk sem bánta, mert finom ebédünk volt.
 

Töltött tök (laktovega)

Eleinte nem volt ötletem, hogy mit készítsek a tökből, majd másnap arra gondoltam, hogy megtöltöm azt. Akik szeretik a sült, fűszeres ételeket, azoknak melegen ajánlom ezt az ételféleséget.


Hozzávalók 2 bőséges adaghoz:

• egy kb. kilós, nem túl öreg főzőtök
• egy jó kanál ghí (vagy vaj)
  
• 3-4 közepes krumpli
• egy közepes vagy nagy sárgarépa
• egy szál petrezselyemgyökér
• egy-két maréknyi zöldborsó (fagyasztott)
• 1/2 bögre zabpehely
• 3/4 bögre víz
• egy kávéskanál természetes só
• két zsályalevél
• kevéske napraforgóolaj
• kb. 15 dkg karakteres ízű sajt (nálam most borsos, füstölt házi sajt)
  

Elkészítése:

A tököt éles késsel vagy krumplihámozóval, hosszirányban meghámozzuk, ezután megmossuk és egy nagyobb késsel, hosszában, két egyenlő részre vágjuk. Egy kanállal a magokat kivájjuk belőlük és kidobjuk.

Ezután a krumplit, répát, zöldséget hámozzuk meg, majd megmosásuk után falatnyinál kisebb darabokra vagdaljuk őket. Egy serpenyőben ghít olvasztunk fel, amibe a zöldségeket beletöltjük, a borsó kivételével, és közepes lángon, gyakori kavargatások mellett sütjük. A borsót csak a végén adjuk hozzá. Amikor átsültek a zöldségek, hozzáadjuk a zabpelyhet, majd ráöntjük a vizet és addig kavargatjuk még, amíg besűrűsödik. Lezárás előtt adjuk hozzá az összetépett zöld fűszert a sóval.

A tökfelek alját éles késsel egyenesre vágjuk, hogy jól megállhassanak a tepsiben. Ott ahol a tökök érintik a tepsit, napraforgóolajat kenünk, hogy ne ragadjon, égjen oda. Miután a tököket belehelyeztük a tepsibe, a kész tölteléket kanállal vagy fakanállal arányosan adagolva osztjuk el közöttük. Nagy lyukú reszelőn át lereszeljük a sajtot és a tetejükre szórjuk. Végül a sütőbe helyezzük ételünket és 200 fokon kb. 40 percig sütjük. Akkor sült meg, ha a villa könnyen belemegy a tökbe.

Ropogós, csokis gabonapehely (vegán vagy laktovega)

Ropogós, csokis, nem túl édes, tuti műanyagmentes, így még egészségesnek is mondható. Amióta kitaláltam, hogyan lehet ezt itthon előállítani, nem a kész pelyhet, hanem csak a hozzávalókat kell megvenni. Jobb minőség belefér összesen kevesebb pénzért, ráadásul a saját ízlésünkhöz szabhattam az összetételt.

Ropogós, csokis gabonapehely

(vegán recept)

Hozzávalók bő fél kilóhoz
a "sziruphoz": 1 dl víz, 5 dkg barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1 púpozott evőkanál karobpor (vagy cukormentes kakaópor), 3-4 evőkanál méz
pelyhek: 25 dkg zabpehely, 10 dkg natúr kukoricapehely, 3 dkg kókuszpehely
fogyasztáskor: adagonként 1-1 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé

Elkészítése
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra (vagy még jobb, ha sütünk előtte valami mást). Egy nagy fémtálban vagy fazékban összeforraljuk a vizet a cukorral, aztán a meleg folyadékban jól elkeverjük a szirup többi hozzávalóját is. Ezután hozzáadjuk a pelyheket, majd gyorsan és alaposan összeforgatjuk, hogy mindenütt bevonja a karobos lé és sehol se legyen ideje puhára szívni magát. A tűzhely sütőlemezére szilikon sütőlapot terítünk, ráborítjuk a keveréket, és vékony rétegbe szétterítjük. Berakjuk a meleg sütőbe, és 10 percenként alaposan átkeverve 30-40 percig sütjük. (Keveréskor vegyük ki a tepsit és csukjuk vissza a sütőt, hogy ne hűljön le. Szélről húzzuk befelé a pelyhet, mert ott jobban pirul.) Akkor van kész, amikor láthatóan sötétebb színű és már teljesen száraz. Miután teljesen kihűlt, légmentesen zárható üvegbe vagy dobozba rakva tároljuk. Tálaláskor langyos folyadékba (mi friss, házi tejbe, de vegánok használjanak valamilyen növényi tejet) keverjük, és apró darabokra vágott étcsokival dúsítjuk (vegánok tejszármazék-mentes csokit válasszanak). Ha élvezni akarjuk a ropogósságát, akkor rögtön fogyasszuk is el, különben puhára ázik. Ha nem esszük meg mindet reggelizőpehelyként, akkor süteményeket vagy kekszeket is feldobhatunk vele.

Tippek
- Gazdagíthatjuk egy marék mogyoróval is - ezt csak az utolsó 10 percre tegyük hozzá.
- Gasztroajándéknak is kiváló. Töltsük szép üvegbe és írjunk hozzá felhasználási javaslatot is.

(Kókuszpelyhet a Rossmannban szoktam venni, mikor félárú kiárusításban van. Sokkal intenzívebb ízű, mint a kókuszreszelék, és a ropogósra pirult darabok nagyon feldobják ezt az összeállítást. Reszelékkel emiatt még nem próbáltam, de ha valaki ezt tenné, nagyon ügyeljen, hogy a pici darabkák nehogy megégjenek.)

Zabpelyhes babfasírt egyben sütve (vegán)

Életem első egyben sült fasírtja, ami annyira ízletes lett, hogy adott esetben mindenevőknek is nyugodt szívvel feltálalnám. Pedig még véletlenül sem húsból van, sőt, a klasszikus húsutánzatokat és extra alapanyagokat is kerülöm. Ehhez az ételhez akár egy jobb kínálatú közértből is beszerezhetünk mindent, és minimális konyhai gyakorlattal is bátran nekifoghatunk az elkészítésének - talán ezért sikerült nekem is ilyen jól már elsőre? :)

Egy zacskó ki tudja, milyen régi szárazbab akadt a kezembe a minap. Emlékeim szerint legjobb esetben is tavalyelőtt vehettem a piacon, de szerencsére sem moly, sem zsizsik nem tette még tönkre. Legfeljebb ha nagyon régi, akkor már nem fő meg normálisan, hiába hagyom akármeddig a tűzön. Úgy gondoltam, hogy további rakosgatás és elfelejtés helyett inkább gyorsan a végére járok, ehető-e még. Tetemes mennyiség volt (2,5 bögre), de nem apróztam: beáztattam, majd megfőztem mindet. Közben pedig ötleteltem, hogy mit is készítenék belőle, ha netán jó lenne. Végül állagra is, ízre is felülmúlta a várakozásaimat, úgyhogy meg is valósíthattam belőle pár dolgot.

A Főkóstoló kérése az volt, hogy sok-sok babpástétom legyen. Lett is - mindből! (Villa helyett ezúttal nekiengedtem a botmixert.) Persze tudtam én, hogy egy életre megunnánk, ha tényleg pástétomként ennénk meg mindet, de úgy voltam vele, hogy ezt megelőzendő, még idejében továbbalakítom a Főkóstoló által szintén nagyon kedvelt műfajjá, nevezetesen fasírttá. Az ilyen többlépcsős, megfőzzük, majd megsütjük típusú ételeknek ugyanis egyetlen módon van létjogosultsága nálam: maradékfelhasználás keretében. Amúgy hozzá nem fognék kifejezetten csak ezért főzőcskézni az alkotóelemeket, eltöltve egy csomó időt és összekoszolva egy csomó edényt, hogy előkészítsem a belevaló egy kis ezt meg egy kis azt. Először falatkákat akartam sütni a masszából, de lett volna vagy négy tepsivel, amit azért már elég hosszadalmas megsütni, és így nyáron egyáltalán nem igénylem a mellékes konyhafűtést ekkora mennyiségben. Így végül inkább az egyben sült, szeletelhető forma mellett döntöttem - a két öreg őzgerincforma befér egyszerre a sütőbe, és végre már használom is őket valamire, nem csak a helyet foglalják a konyhaszekrényben. Szép és finom is lett, szerintem kifejezetten jót tett az ízének a hozzáadott zab, meg így a gabona + hüvelyes kombináció is megvan, ami a komplett fehérjebevitel szempontjából előnyös.

Zabpelyhes babfasírt egyben sütve

(vegán recept)

Hozzávalók 2 őzgerincformába
1,5 bögre szárazbabból készített babpástétom, 1 tepsi borban sült krumpli leve (alkalmi maradékfelhasználás volt - ennek hiányában víz meg fűszer és esetleg egy kis olaj), 1,5 bögre zabpehely, kb. 1,5 dl zabkorpa, 2 marék szezámmag, kevés (nem hidrogénezett) margarin vagy olaj a forma kikenéséhez.

Elkészítése
A zabpelyhet állandó kevergetés mellett megfőzzük a fűszeres lében, majd a tűzről levéve összekeverjük a babpástétommal. Annyi zabkorpát keverünk hozzá, hogy egy jól formázható, nem túl kemény massza legyen belőle. A sütőformákat kibéleljük margarinos sütőpapírral, megszórjuk szezámmaggal, és rázogatással eloszlatjuk benne. Belekanalazzuk a fasírtmasszát, és kanállal elsimítjuk a tetejét. 200 fokon kb. 40 percig sütjük, előmelegítés nélkül. Akkor jó, amikor vékony kéreg sült rá és a széleken elvált a formától. Deszkára vagy tálcára borítjuk, majd lehúzzuk róla a sütőpapírt. Langyosan már szeletelhető, bár kihűlve sokkal szebben megy ez. Adhatjuk párolt zöldséghez vagy főzelékhez feltétnek, tehetjük hidegtálra saláta mellé, vagy akár szendvicsbe is. (Én most újkrumplit pároltam hozzá, a többit pedig kenyérrel és friss zöldségekkel fogyasztottuk el, illetve csak úgy magában is el-eltűnt pár szelet belőle...)

Tipp
Ha kevesebbet készítünk, akkor kis pogácsáknak érdemes megsütni, szintén sütőben.

Zabpelyhes retekkrém (vegán)

Volt egy maradék sörretkem, ami nem fogyott el frissen, és a napok múlásával egyre kevésbé volt kívánatos nyers fogyasztásra. A komposztálásnál azonban mindenképp jobb véget szántam neki, így megfőzve pástétomalap lett belőle. Tettem mellé zabpelyhet meg fűszereket, és kész is volt a finom kenyérrevaló, amire meg nagy az igény a friss, házi kenyér és a Tanyáról kapott sok vöröshagyma mellé.

1 ökölnyi sörretket meghámoztam, és vékony szeletkékre aprítottam. Feltettem főni annyi vízben, amennyi kényelmesen ellepte. Mikor megpuhult, villával összetörtem, majd zabpelyhet tettem hozzá (úgy 2-3 dl biztos megvolt, ahogy kívánta), és kevergetve sűrűre főztem. Megvártam, míg langyosra hűl, és ízesítettem kb. 1/2 teáskanál sóval, 1/2 teáskanál őrölt köménymaggal és 1 evőkanál szárított majorannával, meg kevertem hozzá 3-4 evőkanál napraforgóolajat is (közben jópárszor megkóstoltam, hogy megtudjam, mit kíván még). Friss, házi Graham-kenyérrel és vöröshagymával (vagy tetszőleges más nyers zölddel) teljes értékű vacsora. Sörretek helyett például jégcsapretekből vagy nyári retekből is készíthető; sőt, ami nyersen túl csípős, megfőzve az is megszelídül.

Paradicsomos zabpehelypástétom (vegán)

Miután elfogyott a zakuszka és a sült padlizsán, a szendvicskrémporok meg nem jöttek be, valami más kenyérrevalót kellett kitalálni, ami "csökkentett módban" is gond nélkül elkészíthető. Vagyis könnyen beszerezhető, olcsó alapanyagokból, minimális eszközigénnyel, kevés munkával kerüljön az asztalra valami finom és tápláló pástétomféle. Mostani kísérletem igen jól sikerült a témában: teljesen odavolt érte a Főkóstoló, és nekem is ízlett, úgyhogy gyorsan feljegyzem a tuti receptet, mielőtt még elfelejtem.

1 Kubus üveg (330 ml) házi paradicsomlében kevergetve puhára főztem 1 bögre (2,5 dl) zabpelyhet. Közben ízesítettem 1 kávéskanál tengeri sóval, 1 teáskanál szárított oregánóval és 1 csipet őrölt köménymaggal. (Oregánó helyett tetszőleges más zöld fűszert is választhatunk, és ha tehetjük, inkább egy csokor frisset tépjünk bele.) Mikor langyosra hűlt, hozzákevertem 1 evőkanálnyi olajat (hidegen sajtolt az igazi!) és 1 evőkanál ajvárt (csak mert épp van egy bontott üveg, de magában nem megy; elhagyható, esetleg tegyünk helyette egy teáskanál sós paprikakrémet és hagyjuk el a sót, vagy tegyünk 1 teáskanál őrölt pirospaprikát).

Friss házi kenyérrel és vöröshagymával meg salátával ettük.

Az alapötletet Magdinál olvastam, köszönet érte!
 

Tojásmentes reform brownie (vegán)

Vannak "sztár" receptek, amiket előbb-utóbb kipróbál az ember. Vannak, amik bejönnek neki, így rögtön csatlakozik ő is a lelkes rajongótáborhoz. S vannak, amik nem ízlenek. Ekkor elgondolkodhat, hogy az elkészítés során rontott el valamit, vagy ő áll annyira távol a közízléstől.

Én ilyen "nemnormális" vagyok. Pár éve nagy sláger volt Chili és Vanília kakaós karfiolja. Egyszerű, különleges, elronthatatlan. Megcsináltam. Nem ízlett. Gondolkodtam, mi lehetett a baj. Én rontottam el mégis? Vagy annyira nyilvánvaló a nagyszerűsége, én meg tuskó módon nem látom? Mindegy, hanyagoltam a témát. De csak nem hagyott nyugodni, így pár év elteltével adtam neki egy újabb esélyt. Hátha csak rossz passzban voltam éppen akkor, vagy hátha változtam azóta, szóval hátha most átütő élmény lesz. Megcsináltam megint. Nem ízlett. Gondolkodtam, miért. És rájöttem: ez egyáltalán nem karfiolízű, én meg igenis szeretem a karfiol ízét! Tökéletes választás ez az étel olyanoknak, akik nem igazán kedvelik a zöldséget, mert így "csomagolva" észrevétlenül lecsúszik mégis. De én, aki a friss, zsenge zöldség saját ízéért rajong, nem ezt tudom élvezni belőle. Ennyi. Nem fanyalogtam, se magánban, se nyilvánosan, egyszerűen elkönyveltem, hogy ez nekem nem bejövős, ha veszek karfiolt, százból százszor másképp készítem el.

Most itt van ez a brownie téma. Itt már a csoki óvatosságra int, mivel én alapból nem gerjedek rá úgy. Szerencsére Isti szereti, úgyhogy nem esélytelen a csokiraktáraim értelmes leépítése, és a kedves blogolvasók - akik többségükben valószínűleg szintén nem tiltakoznak a csokis desszertek ellen - is jól járnak, ha ezentúl gyakrabban kapnak csokis receptet. Például brownie-t. Reformosan persze. Ebbe úgyis belevész a barna liszt, senki meg nem mondja ránézésre, hogy az van benne. A tojás már nehezebb ügy. Jó ideje már egyáltalán nem használok tojást, mert nem szeretem az ízét, Isti meg elvből kerüli, rejtett formában is. Végül találtam egy olyan receptet, amiben csak 1 tojás volt, annyit meg simán le lehet cserélni őrölt lenmagra meg vízre, pláne egy kevert tésztában. Akkor hajrá!

Az alábbiakból kevertem gyors mozdulatokkal tésztát: 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 4 evőkanál barna cukor, fél tábla (5 dkg) étcsokoládé, 3 evőkanál pehelykeverék, 2 evőkanál cukormentes kakaópor, 1 kávéskanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál lenmagliszt, 1 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1/2 dl víz, 1 marék durvára vágott dió. Kiolajoztam egy közepes tepsit, meghintettem egy marék lágy zabpehellyel, kisebb kupacokat kanalaztam bele a tésztából, majd kanállal elsimítottam a tetejét, és ott is megszórtam lágy zabpehellyel. 180 fokos, előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. Fontos intelemként olvastam több helyen, hogy ne süssük túl, ne szárítsuk ki, így tényleg csak alhangon mertem megsütni. Deszkára borítva hűlni hagytam, majd szeletelve tálaltam.

Hát... Az illata finom volt, ízre viszont alulmúlta a várakozást. Egynek elment, de messze nem volt az az átütő élmény. Egy kis lekvár aztán sokat javított rajta, de nem siettem megörökíteni a receptet.

Azért csak nem hagyott nyugodni a dolog. Szokásomtól eltérően kis idő elteltével második nekifutás is volt, annyi módosítással, hogy rozsliszt helyett Graham liszt, dió helyett pedig egy kis kókuszreszelék került bele. Ez meg olyan morzsálódós lett szegény, hogy végül inkább kisebb darabokra törtem, és így került rá nekem meggydzsem, Istinek méz. Egynek elment, de ettől sokkal jobb desszerteket is tudunk.

Vajon én rontottam el valahol az elkészítést, vagy az ízlésünk ennyire nemnormális? Lehet, hogy eleve nem a legszerencsésebben választottam kiinduló receptet, vagy a tojás kiiktatása itt mégsem intézhető el ilyen egyszerűen? Mindenesetre úgy gondolom, divat ide vagy oda, továbbra is megleszünk brownie nélkül, és még hiányérzetünk se lesz miatta.
 

Jó egészséget! torta (vegán) + egy játék

A blogomat támogató Jó egészséget! webáuház logója ihlette ezt a tortát. Stílszerűen egy csomó náluk kapható alapanyagból raktam össze egy könnyű, ízletes, egészséges desszertet. Most az ősz-tél jegyében birset tettem az alma mellé, aztán majd más gyümölcsök szezonjában esetleg lesz más változat is. A leírás hossza ne riasszon el senkit, egy rám jellemzően egyszerű, kevert sütiről van szó, a díszítést is kitalálni volt nehezebb, nem megvalósítani.

Egy kitalálós játék azért maradt Nektek is, kedves Olvasóim: Még van lehetőség megtippelni, hogy hányadik születésnapját ünnepli ebben a hónapban a Jó egészséget! webáruház. A helyes megfejtést beküldők 2000 Ft-os ajándékcsomagot nyerhetnek. Szóval játékra fel, szerintetek hány gyertya dukál erre a tortára? (Megjegyzés: A torta díszítésének semmi köze a szülinap számához.)
 

Jó egészséget! torta

(vegán recept)

Hozzávalók (24-26 cm-es formába, egy 12 szeletes tortához):

A tésztához:

• 20 dkg gyümölcsös müzli
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
• 3 dl víz vagy almalé
• 2 evőkanál méz
• 3 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 teáskanál fahéj
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál citromlé

A formába:

• 2 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 marék lágy zabpehely

A tetejére:

• 2 dkg étcsokoládé
• 1 nagy alma
• birsalmasajt
• 6 teáskanál kókuszreszelék
• 3 teáskanál méz
• 1 teáskanál lenmagolaj

A töltéshez:

• 2,5-3 dl birslekvár (vagy más lekvár)

Elkészítése:

1. Egy nagy tálba szórjuk a müzlit, a lisztet és a darát, ráöntjük a vizet vagy almalevet, és összekeverve félretesszük.
2. Előkészítjük a formát: 24 vagy 26 cm-es kapcsos tortaformát kikenünk az olajjal, majd beleszórjuk a zabpelyhet, és rázogatással eloszlatjuk az alján és az oldalán.
3. Az almát kettévágjuk, meghámozzuk, és levágunk 3-3, kb. fél centi vastag szeletet a felekből. A magházat óvatosan kivesszük mindegyiknek a közepéből, valamint a kisebbeknek a szélén is igazítunk, hogy fél alma formájú legyen (ezek kerülnek körbe a torta szélére). Az egyik félből még egy negyedik szeletet is levágunk (ez kerül középre), a többit vagy megesszük, vagy belekockázzuk a tésztába.
4. A birsalmasajt-lapból sütikiszúró segítségével kivágunk 6 nagy szív formát, a közepüket pedig egy kisebb kisebb kiszúróval kilyukasztjuk. A leeső szabálytalan darabokat összevágva a tésztához adhatjuk, vagy megehetjük így.
5. A csokoládét lereszeljük.
6. A tésztához hozzákeverjük a többi alkotórészt; a citromlevet csak a legvégén, mikor a többit már összekevertük. Egy könnyen keverhető, de nem túl folyós állag a cél, szükség esetén további vízzel/almalével igazítjuk ezt be.
7. A tésztát a formába kanalazzuk, és elsimítjuk a tetejét. Megszórjuk a reszelt csokival, majd elhelyezzük rajra az almaszeleteket.
8. 180 fokon kb. 45 percig sütjük. Akkor van kész, mikor a tésztába szúrt fogvájó tisztán jön ki.
9. Kicsit állni hagyjuk a formában, majd rácsra borítva hagyjuk kihűlni.
10. Nagy tányérra vagy tálcára helyezzük. Éles késsel két lapba vágjuk, a felsőt a csatos tortaforma alját aládugva leemeljük. Az alsót megkenjük a lekvárral, majd visszacsúsztatjuk a tetejét.
11. Az almákon elhelyezzük a birsalmasajt-szíveket.
12. A kókuszkrémhez összekeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az olajat, majd mokkáskanállal a birsalmasajt-szívek közepébe igazgatjuk.
13. Legalább pár órát állni hagyjuk, hogy a tészta és a birsalmasajt is megpuhulhasson. 

A Főkóstoló véleménye: Ez tuti finom lett! - mondta, miután jóízűen megevett három nagy szeletet. Szerintem se lett egy gyenge darab!


Idő: kb. 1 óra munka összesen + sütés + állatás, legjobb előző nap elkészíteni
Pénz: kb. 750 Forint a fenti torta
Túlnyomórészt hazaiból, pár hozzávaló a jellegéből adódóan nem lehet az.
 

Zabpelyhes-almás süti (lakto-vega vagy vegán)

Meg kell mondanom, hogy ez nem lett életem legfinomabb reformsütijeinek egyike, pedig az alap elképzelés nem rossz. Egyszer talán majd továbbfejlesztem.

Zabpelyhes-almás süti
(laktovegetáriánus / vegán recept)

Hozzávalók:

• 5 dkg vaj / olaj
• 0,5 kg alma (későbbi tapasztalat: inkább 0,7-1 kg)
• 25 dkg lágy zabpehely
• 5 dkg dió
• 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj
• 1 csipet só
• 1 marék mazsola (elhagyható)
• (későbbi tapasztalat: 4-5 dkg barna cukor (édesszájúaknak több))
• 1-2 evőkanál zabkorpa a tepsi hintéséhez
• méz a tálaláskor (ízlés szerint, elhagyható)

Elkészítése:

1. A vajjal kikenünk egy közepes tepsit, a többit pedig megolvasztjuk. A vajas tepsit meghintjük a zabkorpával.
2. Az almákat felnegyedeljük, majd a csutkájuk eltávolítása után lereszeljük őket (ha szép és nem vastag a héjuk, akkor mehet héjastul).
3. A diót deszkán, késsel durvára vágjuk.
4. Fakanállal összedolgozzuk a hozzávalókat, majd a tepsibe terítjük a masszát, és egyenletesen lenyomkodjuk.
5. 180 fokon kb. 30 percig sütjük, előmelegítés nélkül (mikor láthatóan pirul a széle és a teteje, valamit a beleszúrt fogvájóra nem ragad semmi, akkor jó).
6. A kész sütit deszkára borítjuk, és felkockázva tálaljuk. Önmagában is jó, de aki akarja, a tányérján megcsorgathatja egy kis mézzel.

A NoSalty webszakácskönyvben talált recept alapján, minimális módosításokkal. Mint látható, nem én cenzúráztam ki az édesítést! :) Sőt, bevallom, így meglehetősen natúr; átlag ízlésű vendég elé inkább nem tenném, és magamnak is sokat dob rajta az a kis mazsola.

Utólagos kiegészítés: Később rájöttem, hogyan lesz az én mércémmel is finom. Másfél-kétszer ennyi alma, valamint 4-5 dkg barna cukor is kell bele, a mazsola pedig nyugodtan elmaradhat. Ha nem elég lédús az alma, akkor kevés vízzel/gyümölcslével érdemes kiegészíteni, hogy mindenhol jól átnedvesedjen a massza (a zabpehely sok folyadékot felszív), és szükség szerint valamivel hosszabb ideig sütni.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az elején az összeállítás
Pénz: kb. 400 Ft
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fűszerek kivételével.

Első találkozásom a spárgával: Spárga crumble (lakto-vega)

Az évek során elmentettem már magamnak néhány ígéretes spárgareceptet, de a megvalósítás valahogy mindig elmaradt. Hiába, no, a megszokott piacon nem fordul elő a spárga (több éve járok oda és még egyszer sem láttam), máshol meg nemigen szoktam zöldség-gyümölcs kategóriában vásárolni (legfőképp minőségben nem versenyképes a kistermelők áruival, de nagyon sokszor árban sem). Most az egyik szupermarketbe mentem egészen más dolgokért, de persze ha már ott vagyok, mindig megnézem a közeli lejárat miatt leárazott termékeket is, és ha valami "megszólít", szívesen bevállalom a gyors hasznosítását. Így jutottam elég kedvező áron egy köteg szép zöldspárgához, amiből végülis az alábbi ételt készítettem, több receptből összeválogatva a szimpatikus elemeket, és persze kellően leegyszerűsítve az ügyet, hogy megismerhessem a spárga saját ízét:


Először az étel tetejére kerülő morzsát állítottam össze: kézzel elmorzsoltam 5 dkg zabpelyhet, 5 dkg Graham lisztet, 5 dkg vajat; némi sóval, frissen darált tarkaborssal és pici barnacukorral ízesítve. Végül hozzákevertem 10 dkg reszelt sajtot, és félretettem a hűtőbe.

1 csomag (0,5 kg) zöldspárgát a fejük felől indulva, azt kihagyva meghámoztam (a spárgahámozóval, amit eddig barbár módon leginkább krumpli hámozására használtam), majd 2-3 centis darabokra tördeltem (ezzel egyben azt is ellenőriztem, hogy nem fás az aljuk sem).

Kivajazott piteformába szórtam a spárgadarabokat, majd eloszlattam rajtuk a sajtos morzsát.

180 fokon előmelegítés nélkül 25 percet sütöttem meg még 5 percet az elzárt sütőben hagytam. Eddigre megpuhult az alján spárga és megpirult a tetején a morzsa. Aki így száraznak érzi, megcsorgathatja egy kis tejföllel, akár a tányérján, akár a sütés vége felé rámelegítve. Ez a mennyiség 2 bőséges adag.

Jól variálható étel, spárga helyett például zöldbabbal vagy más zöldséggel (vagy ízlés szerinti zöldségkeverékkel) is készíthető hasonló módon sós crumble.

Alapvetően tetszett a spárga íze, alkalomadtán máskor is szívesen veszek majd, és próbálok ki belőle mást is.

Idő: 1 órán belül lehet enni, ebből legfeljebb a fele munka, a többi már csak a sütés
Pénz: kb. 500 Forint a 2 adag
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Lekváros virág-keksz (lakto-vega)

Igaz, hogy évjáratos, de szép színű, és legfőképp finom ízű házi sárgabarackdzsemre bukkantam a sufniban nemrég. Egyből az jutott róla eszembe, hogy ez kiváló lenne olyan kekszbe, ahol egy teli meg egy lyukas közepű korongot kell összeragasztani vele. Persze kitétel, hogy a tészta ne legyen túl édes, reform lisztekből készíthető legyen, és az sem árt, ha mindez nem túl munkaigényes művelet.


Egy nagy tálba öntögettem a következőket, és elkevertem:

• 25 dkg liszt, ebből 10 dkg zabpehelyliszt és 15 dkg Graham liszt (felesben akartam, de sajnos csak ennyi zabpehelyliszt volt itthon)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 púpozott evőkanál darált dió (épp ennyi maradék volt még az üveg alján, gondoltam, nem rontja el)
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 5 dkg barnacukor (és számomra még így is majdnem túl édes lett...)
  

Késsel hozzászeleteltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam. Utána hozzáadtam 1/2 dl vizet, amivel épp összeállt a tészta. (Az őrölt lenmag + víz 1 tojás helyett került bele.)

Betettem a hűtőbe kb. fél órára.

Utána enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, majd virág alakú szaggatóval kivágtam. A virágok felének kiszúrtam a közepét - mivel a legkisebb pogácsaszaggatóm is túl nagy lett volna, ezért egy megfelelő méretű fém kupak volt a célszerszám. A leesett darabokat összegyúrtam és újranyújtottam, a virágközepekből kiszedett kis köröket viszont inkább megsütöttem úgy. Nekem ebből a mennyiségből 27 sorozat lett (teli + lyukas + kis kör), amiket szilikon sütőlappal bélelt tepsire raktam. Nálam 200 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag, és három menetben fért el minden.

Először a tepsin hagytam hűlni egy kicsit, majd óvatosan tányérra szedtem. A teljesen kihűlt darabokat sárgabarackdzsemmel összeragasztottam: egy-egy teli meg lyukas közepű virágot, a kis köröket meg kettesével (nem spóroltam, így kb. 2 dl dzsem fogyott el összesen).

Másnapra megpuhult a tészta, ahogy beszívta a dzsem nedvességtartalmát. Ilyen állapotában jó fogyasztani. A darált dió kifejezetten jót tett az ízének, és összességében is finom csemege lett.

A kiindulópont Thrini linzere volt, de mivel alaposan átszabtam a belerakott hozzávalókat és azok arányát is, inkább nem nevezném linzernek.

Idő: enni csak másnap lehet, mert puhulnia kell; mindenestül kb. 2 óra az elkészítése, amiből kb. 45 perc a tényleges munka
Pénz: kb. 450 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a lenmag meg a barnacukor kivételével.

Diós-zabpelyhes keksz

Harmonikus ízű, omlós keksz, vendégvárónak, tea mellé, vagy "csak úgy":


Egy nagy tálban gőz fölött megolvasztottam 7,5 dkg mézet, majd levéve hozzászeleteltem 10 dkg vajat, és megvártam, míg elolvad.

Közben egy serpenyőben megpirítottam 3 marék (10 dkg) diót, állandóan rázogatva, hogy ne égjen meg. Pár perc alatt kész is volt. Hűlni hagytam, majd nagyjából ledörzsöltem a héját. A kiválogatott diódarabokat egy nagy deszkára halmoztam, és késsel összevagdostam valamennyire.

Hozzáadtam a mézes-vajas keverékhez, meg került még bele 10 dkg apró zabpehely, 20 dkg Graham liszt, 1 teáskanál szódabikarbóna és 1 teáskanál fahéj. Mivel nagyon nem akart formázható lenni, kapott még egy kis folyadékot, nevezetesen 1 evőkanál rumot (kellemes plusz ízt adott neki, mint utóbb kiderült).

Így kézben már összeállt gombóccá, de még mindig nagyon esett szét a kilapításkor, úgyhogy beraktam egy kicsit a hűtőbe "önkritikát gyakorolni" (hátha összefagyna, vagy valami...). Előtte két másik fajta keksznyomós kekszet készítettem, annak seperc alatt megvolt a formázása, azért is esett rosszul ez a nehezített kézi molyolás. Közben kitaláltam, hogy nem egyesével fogom formázni, hanem inkább henger alakban hűtöm keményre, és egyszerűen felszeletelem (mint ezt és rokonait). Így is lett (két rövidebb hengert csináltam, így könnyebb volt kezelni), s mivel közben a másik két keksz már rég kész lett és hűlőben volt a sütő, ezt eltettem inkább másnapra.

Jó volt az elképzelés, reggel könnyedén tudtam 5-6 mm vastag szeleteket vágni belőle egy éles késsel. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam, és 175 fokon 15 perc alatt megsütöttem (amikor láthatóan kezd pirulni a teteje is, akkor van kész), majd a tepsin hagytam egy kicsit hűlni, csak utána szedtem le. Kb. 5 cm átmérőjű korongokból 53 db lett.

Nagyon jól összeillik benne a pirított dió, a fahéj és a rum, ráadásul kellemes, omlós állagú, feledteti az elkészítés során felmerült nehézségeket (legközelebb meg helyből így indulok neki a formázásnak). Bár most ez nem aktuális, szerintem a karácsonyi hangulathoz is illik - igaz, húsvétra meg gyakran a kedvenc karácsonyi sütikből van nálam ismétlés.

A kiinduló receptet Biankánál olvastam, a szándékos és a némileg kényszerű átalakítások után ez lett belőle.

Idő: kb. 10 perc az összeállítás + egy éjszaka hűtés (de akár egy óra is elég lehet) + kb. 10 perc a szeletelés és fél óra a sütés (két tepsire fér rá mind)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a fahéj és a rum kivételével.

Újabb jácint nyílt ki, ezúttal a rózsaszín. Húsvétra teljes lehet a sorozat a lilával.