Őszi minestrone (vegán)

Újabb minestrone-változat, természetesen most az őszi kert ajándékaiból.

Hozzávalók 6-8 személyre

• 1 bögre gyöngybab (vagy tetszőleges fajta szárazbab)
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kis zeller
• 1 petrezselyemgyökér
• 2 sárgarépa
• 4-5 paradicsom vagy 4 dl hámozottparadicsom-befőtt
• 1 kis fej kelkáposzta
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 marék zöld olívabogyó (elhagyható)
• 10 dkg tojásmentes száraztészta (orsót használtam)
• 1 marék friss bazsalikomlevél vagy 1 teáskanál szárított bazsalikom
• 2 evőkanál bazsalikomos balzsamecet

Beáztatjuk a babot egy éjszakára, majd másnap friss, enyhén szódabikarbónás vízben puhára főzzük.

Megtisztítjuk és apróra vágjuk a kétféle hagymát, kis hasábokra a többi gyökérzöldséget, cikkekre a paradicsomot. Vastag aljú, 3-4 literes fazékban fölmelegítjük az olajat, és kevergetve üvegesre pirítjuk rajta a hagymát. Hozzáadjuk a répát, a gyökeret meg a zellert, és azzal is keverünk rajta néhányat. Felöntjük kb. 2 liter vízzel, megvárjuk, míg felforr, majd kis lángon, lefedve főzzük. Ízesítjük a paprikakrémmel. Apróra vágjuk a kelkáposztát a torzsája nélkül, felkarikázzuk a vízzel leöblített olívabogyót, és ezeket is a fövő levesbe tesszük. Amikor a zöldség már majdnem puha, belerakjuk a tésztát, és haraphatóra főzzük. Végül beleszórjuk az apróra vágott bazsalikomot és belekeverjük a balzsamecetet, valamint ha kóstolás után úgy ítéljük meg, hogy szükséges, akkor sózzuk. Melegen tálaljuk ezt a tartalmas, egytálételnek is beillő levest.
 

Kelkáposztás-morzsás tészta (laktovegetáriánus)

Semmi bajom a hagyományos káposztás tésztával (igaz, csak sósan szeretem, a cukros fajtát inkább meghagyom másnak), de bármikor szívesen bevállalok helyette egy ígéretes alternatívát. Most épp kelkáposztával, tejszínes-fűszeres szósszal, némi pirított morzsa társaságában.

Hozzávalók 2 személyre

• 20 dkg tojásmentes száraztészta (például penne, masni vagy rövidcső)
• 1 kis fej kelkáposzta
• 2 marék zsemlemorzsa
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma
• 2 evőkanál olaj
• 1,5 dl fehérbor
• 1,5 dl tejszín vagy zsíros tejföl
• 1 csapott kávéskanál só
• 1 csapott kávéskanál őrölt kömény
• 1 teáskanál morzsolt majoránna

Megfőzzük a tésztát a csomagolásán feltüntetett módon. Az utolsó három percre hozzátesszük a vékony csíkokra vágott káposztát.

Vastag aljú edényben állandó kevergetés mellett világosbarnára pirítjuk a morzsát és 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, majd tányérra borítva félretesszük.

A megmelegített olajon üvegesre pároljuk az apróra vágott vörös- és fokhagymát. Felöntjük a borral, és pár percig forraljuk. Hozzáadjuk a fűszereket, majd a tűzről levéve a tejszínt is.

Hozzákeverjük a leszűrt tésztát meg a káposztát, tálaláskor pedig rászórjuk a pirított morzsát.


Forrás: GoodFood
 

Őszi zöldségleves (vegán)

Alapvetően a kelkáposztához kerestem receptet. Végül nem főszereplő lett benne, de az utóbbi időben többször is ismételt főzelék után jólesett a változatosság. A zöldfűszerekkel kiegészített ízesítés mellett a fekete retek is ötletnek bizonyult bele - főzve sokat szelídül az íze, és jól illik az összképbe (bár nyilván enélkül is készíthető, csak most nálam új alapanyag a színen, úgyhogy sokmindenbe próbálgatom).

Őszi zöldségleves

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 tartalmas adaghoz):

• 3 petrezselyemgyökér
• 4 répa
• 30-40 dkg krumpli
• 1 fekete retek
• 3-4 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• víz, hogy ellepje
• 8-10 nagy kelkáposztalevél
• 2 evőkanál sós paprikakrém
• 1 teáskanál szárított majoránna
• 1 teáskanál szárított bazsalikom
• 1 teáskanál őrölt köménymag
• további víz

Elkészítése:

1. A gyökeret, répát, krumplit, retket meghámozzuk, hasábokra vágjuk (a krumplit valamivel vastagabbra, mit a többit).
2. Vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat, majd kevergetve enyhén átpirítjuk rajta az előkészített zöldségeket. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje.
3. A kelkáposztalevelek vastag erét kivágjuk, és kb. 1 centis darabokra szelve a fővő zöldségekhez adjuk. A levelek többi részét pedig kb. 2 centis négyzetekre vágjuk, és szintén a fazék tartalmához adjuk.
4. Egy darabig még nem keverjük össze, hanem forrás után kis lángon, lefedve főzzük úgy, hogy a kelkáposzta a gőzben párolódhasson.
5. Mikor már érezhetően puhulnak az alján a zöldségek és a kelkáposztalevelek is összeestek, hozzáadjuk a fűszereket, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje az egészet, és most már összekeverjük. Így főzzük addig, míg minden zöldség harapható lesz.

A kiinduló receptet Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha című vegetáriánus meseszakácskönyvében találtam "Röfitoros" leves néven.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, ebből kb. fele a munka
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség.
Alapvetően hazaiból.
 

Sörös zöldségegytál

Nem szeretem a sört, így elég reménytelen ügy, mikor valamilyen okból mégis a nyakamon marad egy-két félliter. A megivás nem jön nálam szóba, ha pedig időközben némileg lejárt a szavatossága, akkor mások elé se szívesen teszem már. Így aztán nyitott szemmel járok, olyan recepteket figyelve, amelyekhez sör kell, no meg legfőképp zöldségek, mert ugye a húsfélékkel szintén hadilábon állok. A boros ételek analógiájára ugyanis úgy sejtem (és erősen remélem), hogy a sörösekben se dominál magának a sörnek az íze, hanem összességében járul hozzá, hogy az egész fogás ízletes legyen.

Ma kipróbáltam az elméletemet - tökéletesen igaznak bizonyult, ráadásul annyira ízlik ez a sörös zöldségegytál, hogy időnként akár ismétlés is lehet belőle:

A zöldségek hámozásával és darabolásával kezdtem, merthogy kell bele:

• 3/4 kilónyi krumpli, felkockázva
  
• 1/4 kilónyi gomba, felcikkezve (vagy gombatönkök hosszában négybe vágva - nekem most zömmel ez volt)
• 1/2 kilónyi vegyes leveszöldség, nálam most 2 nagy répa és 2 közepes petrezselyemgyökér (kis hasábokra vágva), valamint 5 nagy kelkáposztalevél (a vastag levélere apróra, a többi nagyobb négyzetekre vágva)

Felbontottam egy üveg (720 ml-es) házi natúrlecsót.

Egy nagy fazékban kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam az előkészített zöldségeket (a káposztalevelek kivételével), és kevergetve enyhén átpirítottam őket. Végül hozzáadtam a káposztát és a lecsós üveg tartalmát is. Felöntöttem 2,5 dl világos sörrel és annyi vízzel, hogy szűken ellepje (ízlés szerint lehet bővebb lére is ereszteni, én egytálétel-sűrűséget akartam. "Levesbetétnek" raktam bele 1-1 fél marék árpagyöngyöt, barna lencsét és hajdinát (önállóan semmire sem elegendő maradékok leépítése című akció :). (Igazából tetszőleges olyan mag mehet bele, aminek elég kb. 20 percnyi főzés - ennyi kell ugyanis a zöldségeknek. Akár egyfélével is jó, ha nem akarjuk cifrázni. Ebben az esetben viszont a hajdinával érdemes vigyázni, mert elég erőteljes íze van.) Fűszerezésnek került bele: 2 kiskanál só (nem egyszerre, de a kóstolás alapján ennyit kért), frissen darált bors, 1 evőkanál pirospaprika, 1 szárított csípős paprika (elhagyható), késhegynyi őrölt gyömbér. Miután felforrt, kis lángon, lefedve készre főztem (a krumplit és a magokat érdemes ellenőrizni; szerintem úgy jó, ha a zöldségek még haraphatóak, és a magok is puhulnak még valamicskét a tálalásig), majd a tűz elzárása után belekevertem a petrezselyem összetépett zöldjét, és még pár percig állni hagytam a fedő alatt.

Ízletes, tartalmas egytálétel lett. Én így, vegán módozatban ettem, de külön elkészített füstölt hússal könnyedén tálalható húsos változatban is.

Az alapötlet a Délmagyarország gasztro magazin 2009. december 2-i számában olvasott Sörös zöldséggulyás volt. A szalonnát és a hagymaféléket vegyes zöldségre cseréltem inkább, és a friss paprika meg paradicsom helyett került bele a lecsó (úgyis meg kell főzni, és ez mégiscsak szezonbéli, ízletes alapanyagokból van, jóval olcsóbban). A magok hozzáadása az én kiegészítésem, szerintem illik bele így télen.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ennek csak a fele telik munkával
Pénz: kb. 700 Forint a fenti mennyiség, ami 4-5 bőséges adag vegán egytálétel
Hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.

Szerzetesek eledele

Régen kinéztem már magamnak ezt az ételt, de valamiért mindig elmaradt az elkészítése. Pedig tulajdonképpen nincs benne semmilyen extrém hozzávaló, a szójaszósz sem egy beszerezhetetlen dolog manapság (bár a karamellel színezett változatokat inkább visszateszem a boltban). Több helyen is olvastam receptet, végül alapvetően a legszimpatikusabbat követve (köszönöm, Duende!), de a saját ízlésemhez és az aktuális lehetőségekhez igazítva így készítettem:

Előszöris feltettem párolódni a köretnek szánt barna rizst (részletes leírás itt).

Utána előkészítettem az összes zöldséget, mert gyors egymásutánban kellenek, meg folyamatos felügyeletet is igényel majd a készülő étel. Külön-külön tálakba raktam őket, mert nem egyszerre kerül a fazékba mind.

Nálam most a következő zöldségekből állt össze az étel:

• 3 répa, 3 petrezselyemgyökér, 1 pasztinák, 1 cékla - meghámozva, kis hasábokra vágva (összesen kb. 1 liter lett előkészítve) (pasztinák hiányában egy kis zellert használnék)
  
• 5 nagy kelkáposztalevél (egy nagy káposzta külső leveleiből), a vastag erei nélkül kis négyzetekre vagdosva
• 1 kis (ökölnyi) karfiol rózsáira szedve, a torzsája felkockázva, plusz a kellevelek erei szintén felkockázva (mindegyiket elég zsengének tartottam ahhoz, hogy megpárolva jó legyen majd)
• 1 kis (ökölnyi) káposzta kb. fél centi széles csíkokra szelve, torzsástul
• 1 marék gombatönk, felcsíkozva (csak mert épp volt itthon)
• 1 nagy marék csicsóka felcsíkozva

Öntöttvas wok hiányában egy nagy, vastag aljú fazékban, amibe kényelmesen belefér majd minden, kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a gyökérzöldségeket, és kevergetve pirítottam egy kicsit. Aztán hozzáadtam a karfiolt, majd némi idő elteltével a kétféle káposztát.

Mikor már oda akart volna sülni, felöntöttem kb. 2 dl vörösborral, meg ízesítésnek került bele 4 evőkanál szójaszósz, egy kevés gyömbérpor és egy pici barnacukor (részemről a sózást nem kívántam, szerintem a szójaszósz sóssága elég volt neki). (Legközelebb talán a csípős paprikát is bevállalom :)

Tovább folytattam a kevergetve pirítást, amíg érezhetően puhulni kezdett minden.

Csak ezután adtam hozzá a gombát és a csicsókát.

1 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt elkevertem egy kis vízzel, felöntöttem 1 bögre mennyiségűre, majd a készülő ételhez adtam. Nemsokára besűrűsödött, sőt, elkelt neki még 1 bögre víz, hogy a szósz ne túl vastagon vonja be a zöldségeket (tehát fél liternyi víz ment bele összesen).

Ezzel még összefőztem, aztán gyorsan elzártam alatta a gázt, hogy még kellemesen roppanós maradjon minden.

Tálaláskor a tányérra raktam a megpárolt barna rizst, majd kihúztam körbe a szélére, hogy középre rakhassam a zöldségeket.

A fenti mennyiség 4 adaghoz elegendő. Kettő fogyott így, barna rizzsel (ehhez 1 bögre rizst főztem meg), a másik kettőhöz pirított tésztát készítettem másnap: kifőztem 16 deka összetört spagettit a szokásos módon, majd vastag aljú, mély serpenyőben olajat forrósítottam, rátettem a lecsepegtetett tésztát, és időnként megkeverve átpirítottam; 1 evőkanálnyi szójaszósszal ízesítettem.

Ritkán készítek ilyen ázsiai ízvilágú ételeket, így különleges ebéd volt ez a hétvégén. Szerintem nagyon jót tett neki a cékla, és a csicsóka ilyetén felhasználása is ötletes. Őszi-téli zöldségekből változatosan összeállítható, könnyű, de laktató fogás. Biztos nem utoljára készítettem!

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és sajnos végig van vele teendő
Pénz: kb. 500 Forint a 4 adag zöldség + a választott köret ára (akárhogyis, kb. 700 Forintból kitelik a 4 bőséges adag étel)
Alapvetően hazaiból, az ízesítők kivételével. Nem is rossz egy kínai jellegű ételhez!

Krumplis-kelkáposztás egytál

Hétvégén vettem egy kis fej kelkáposztát, különösebb elképzelés nélkül, hogy mi lesz majd belőle. Végső esetben főzelék, de mindig jó ötlet megnézni a korábbi receptjeimet a témában, hátha sikerül valami olyat felidézni a blogból, ami már rég kiesett az emlékezetemből, pedig annakidején igazán ízlett. Gyorsan átfutottam a kínálatot, végiggondolva, hogy melyik esne most jól, és ezek közül melyikhez van itthon minden. Rizs tegnap volt, répa épp nincs itthon, csicsóka most inkább nem, a krumpli tulajdonképpen jöhet. Aztán beindult a fantáziám, ahogy beugrott a nyáron felfedezett újkrumpli-citrom páros, no meg hogy pont van egy felhasználásra váró citromom, aminek a hétvégén lereszeltem a héját egy süteménybe. Szóval kelkáposzta, krumpli, citrom... - körvonalazódott előttem, meglátva a régi VKF!-es bejegyzésemet - magos mustár... valami friss zöldfűszer kéne még: a rendelkezésre álló lehetőségekből a tárkony lesz az! És a pataki tál is kiköltözhet lassan a szekrényből a polcra, hisz ősztől tavaszig gyakran használom. Például most is jól jön.

Előszöris beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt. Annyi áztatás elég is volt neki, amíg kényelmesen összeszedtem és előkészítettem a belevalókat.

Ehhez az ételhez vékony, sima héjú krumplit válogattam, mert hámozatlanul akartam beletenni - szeretem a héjasan sült krumpli ízét. Így csak megmostam, majd a szokásosnál valamivel vékonyabb, szűk fél centi széles hasábokra vágtam. Úgy szűk kilónyi krumplit használtam fel hozzá, hogy ne kerüljön erős túlsúlyba.

1 kis fej (úgy kétökölnyi, de elég tömör) kelkáposzta külső leveleit leszedtem, kivágtam belőlük a középső vastag eret, a többit pedig kis, kb. 2*2 cm-es négyzetekre vágtam. A káposzta belső, tömörebb részét nem bontottam szét, hanem felcikkeztem úgy, hogy a torzsa összetartsa az egyes darabokat. Az aprított részt összeforgattam a krumplival, ezeket a cikkeket pedig félretettem az étel tetejére.

Hátravolt még a fűszeres mártás elkészítése. Ehhez kifacsartam 1 nagy citrom levét, és egy müzlistálba öntöttem. Belekapargattam a citrom rostjait is a facsaróból (persze a magok nélkül), majd hozzákevertem kb. a citromlével egyenlő mennyiségű olívaolajat és feleannyi magos dijoni mustárt.

A tálból kiöntöttem az áztatóvizet, majd beleraktam a felaprított zöldségeket. Friss tárkonyleveleket tépkedtem közéjük, majd rácsorgattam a mártás nagy részét, elrendeztem a tetején a káposztacikkeket, és ezekre osztottam szét a többit.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, meg utána az elzárt, de persze még forró sütőben hagytam kb. 15 percig. Ezalatt finoman megpárolódott az egész, a tetején pedig enyhén meg is pirultak a káposztacikkek.

(Amíg sült, a krumpli mosásához és a tál áztatásához használt vizet szétosztottam szomjas virágaim és fűszernövényeim között, utána meg a munkából is hatékonyan ment egy nekiülésnyi.)

Különleges, kellemesen fűszeres egytálétel lett belőle ebédre. Ráadásul vegán, és szerintem nem is hiányzik belőle semmi, amivel már nem az lenne (itt ugye főleg a sajt a kritikus, és a különféle "pótlók" használata egyáltalán nem az én műfajom). Ez a mennyiség 2 bőséges adag főétel vagy - húsevő szakaszra is gondolva - 3-4 adagnyi köret.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb fél órányi munka van vele
Pénz: kb. 300 Ft volt a fenti mennyiség
A zöldségek természetesen hazaiak voltak, a fűszeres mártás összetevői viszont nem.

Kelkáposztás egytál vagy leves

Nem volt különösebb elképzelésem, hogy mit készítek majd belőle, de úgy megtetszett a hétvégi piacoláskor egy kis fej kelkáposzta, hogy nem hagytam ott. Nem is bántam meg :)

Meghámoztam és felkockáztam 2 répát és 5 nagyobbacska krumplit (egy igen púpozott lapostányérnyi lett), majd egy kanálnyi olajjal és kb. 1 dl vízzel feltettem párolódni (fedő alatt; eleinte mehet nagy lángon, aztán ha átmelegedett, akkor veszem le kicsire). Közben összeaprítottam a kelkáposztát is (a külső levelek vastag erét kivágtam, és egymásra rakva őket kis négyzetekre daraboltam), és ezt is a készülő ételhez tettem. Egyelőre nem kevertem össze, mert ennek elég a gőzben párolódni, miközben a krumpli és a répa fő alatta. A vizet időnként pótoltam, valamint sóval, őrölt köménymaggal, friss majorannával és bazsalikommal ízesítettem. Belekockáztam egy vastag húsú paprikát is. Mikor már érezhetően puhult a krumpli, összekevertem az egészet, és így pároltam készre, továbbra is fedő alatt. A főtt krumpli sűrített annyit a levén, hogy ne kelljen ilyesmivel külön foglalkoznom. 2 adag.

Az alapötletet Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha című szakácskönyvéből vettem, ott "Röfitoros" leves néven szerepel. Amit kihagytam belőle: 2 petrezselyemgyökér (épp nem volt itthon, de legközelebb beletenném), hagymák (nem, nem és nem megy), koriander (nem kedvencem ez se), vízzel felöntés, hogy leves legyen (gondoltam, úgyis kiszedném a sűrejét, akkor meg egyszerűbb, ha eleve nincs sok leve). Így egy könnyed, ízletes egytálétel lett, aminek a maradéka hidegen (nem hűtő-hidegen, hanem "konyhahőmérsékleten") is finom volt. Igazán feldobta az alap kelkáposzta-krumpli kiegészítése a répával és a paprikával, és a szokásos só-köménymag fűszerezés bővítése a majorannával és a bazsalikommal.

Idő: kb. 30 perc a tálalásig
Pénz: kb. 100 Ft a 2 adag egytálétel vagy 4 adag tartalmas leves
Hazai alapanyagokból.

Kelkáposztás egytál

Tegnap a kiadós kerékpártúra után ez lett az estebéd:

Előző este beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt, majd reggel a pataki tálat is, fedelével együtt.

Az étel összerakásakor a következők kerültek bele: a beáztatott árpagyöngy leszűrve, 1 bögre víz, 1 kis fej kelkáposzta felcikkezve, kevés egész köménymag, 8 szem krumpli hasábokra vágva (felét meghámoztam, felét héjasan tettem be; szeretem a héjasnak az ízét, de ilyenkor már nem minden krumpli alkalmas erre), kb. 10 dkg füstölt parenyica (ezúttal nem reszeltem, hanem letekerve csíkokra húztam és azokat 2-3 centis darabkákra vágtam). (Vegán változatban is el bírom képzelni ugyanezt, egyszerűen a sajt nélkül.)

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, meg utána még bent hagytam egy kicsit az elzárt, de még forró sütőben.

Finoman megpárolódott az egész, a teteje még meg is pirult egy kicsit. Nekem a különösebb fűszerezés se hiányzott, a sózás meg aztán végképp nem (krumpli ide vagy oda). 3 bőséges adag, úgyhogy mára is maradt belőle.

Az új könyvbe belelapozva azt olvastam, hogy a gabonák áztatóvizét érdemes felhasználni a főzéshez, vagy egész egyszerűen meginni. Kapóra jött az árpagyöngy leve - s tényleg, meglepően kellemes ízű itóka volt.

Rakott kel - nagyon másképp

Természetesen nincs benne hús. Meg húspótló sem. Nem kell az abba. A kelkáposzta mellett van benne rizs, meg egy narancsos-mustáros öntet. Az egész egy pataki tálban összesütve. A káposzta cikkekre vágva, így 'valami + köret' formátumban is lehet tálalni a hagyományosabb formát kedvelő népeknek. A tartalom úgyis rendhagyó. Minden bizodalmam az illatában :)

Gyakran főzök úgy, hogy beáztatom a pataki tálat, és ekkor még nem tudom, hogy mi kerül majd bele. De utána kimegyek a sufniba (ami amolyan 'házi zöldségbolt'), szétnézek, berakom a zsákomba, amit gondolok, aztán bejövök előkészíteni az alapanyagokat, és közben azt is kikombinálom, hogy mi kerüljön még melléjük a tálba.

Ezúttal két receptből, ebből és ebből kiindulva lett egy harmadik, az épp fellelhető hozzávalókhoz és az aktuális hangulatomhoz igazítva:

Egy kelkáposzta kicsi (szűk arasznyi átmérőjű), de tömör belsejét (a külsejéből főzelék volt korábban) cikkekre vágtam úgy, hogy a torzsa összetartsa az egyes darabokat.

Kifacsartam egy narancs levét, majd hozzáadtam 4 evőkanálnyi olívaolajat és 2 kiskanál mustárt. Kézi habverővel alaposan elkevertem. (A narancs rostjai is benne voltak a facsaróból, ezért nem lett sima, de amúgy jól elvegyültek a hozzávalók.)

A tál aljából kiöntöttem az áztatóvizet (egy vödörbe, hogy majd másra még tudjam használni), majd elterítettem benne 1 bögre megmosott rizst. Pontosabban ezúttal rizskeveréket, amiben előgőzölt rizs, barna rizs és vad rizs van. Ráöntöttem 1 és 1/2 bögre vizet, majd rásorakoztattam a káposztacikkeket, és meglocsoltam a narancsos öntettel. Nekem most annyi volt, hogy utána még újabb réteg káposzta következett és újabb adag öntet. Rászórtam a szeleteléskor lehullott káposztadarabokat is.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 50 percig sütöttem, majd még kb. negyed óráig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt megsült a káposzta (sőt, a teteje és a széle meg is pirult kicsit), és a rizs is megpárolódott alatta.

Tálaláskor a káposztacikkekből raktam körbe a tányérra, majd középre az apró, lehullott káposztacsíkokkal összekevert rizsből. Az összeállításkor szándékosan nem sóztam, de legnagyobb meglepetésemre ennek fogyasztáskor sem éreztem hiányát. Nem kiabál belőle egyik összetevő íze sem, és szerintem kifejezetten kellemes az összhatás. A vad rizs nagyon feldobta. A színkavalkád helyett helyett ezúttal a meleg, sárgás-barnás árnyalatok gondoskodnak a látványról. Méltó kísérője egy kis pohár fehérbor.

* * *

Úgy látom, ma van a határidő! Akkor ezt az egytálétel-receptet küldöm az aktuális VKF! fordulóra.

Az egyszerűség rajongójaként gyakran készítek egytálételeket, elég csak megnézni, mennyi ilyen szerepel itt a blogomon :) Nem vagyok leveses, ezért alkalomadtán lé nélkülire veszem a figurát, ha az összetétel egyébként szimpatikus. Őszi-téli időszakban szinte el se rakom a mázas cseréptálat és a pataki tálat, de sokszor alkotok a vastag aljú, mély serpenyőmben is. Rendszerint egyetlen egytálételből áll nálam egy ebéd vagy vacsora, némi innivalóval kiegészítve. Nehéz lett volna egyetlen kedvencet kiválasztani - lett hát az, amit épp ma készítettem. Ha ezt túl merésznek érzed, akkor válassz ezek közül kedvedre valót!

Kelkáposztás tészta

Ez egy olyan étel, amit elfogyasztani sokkal több idő, mint elkészíteni :)

Merthogy a kifőtt tészta mellé nyersen került az összevágott kelkáposzta, meg egy kis paradicsompaprika. Ezúttal csak fél adag durumbúzás tésztát főztem al dente állagúra, és lecsepegtetés után összekevertem egy kis olajjal.

Ha így haladok, egyszer majd azon veszem észre magam, hogy tészta nélkül eszegetem ezeket a nyers zöldeket :) De nyúllá azért talán akkor sem változom :)))

Kelkáposzta-főzelék

Tudom, hogy írtam már változatokat a témára, de ezt a végletekig leegyszerűsített, vegán változatot kár lenne kihagyni, annyira ízletes volt.

Az apropót az adta, hogy hegyekben állt a gyönyörű, friss kelkáposzta a piacon a hétvégén, és aki a legkedvesebben ajánlgatta, azzal üzletet kötöttem egy szép, mosolygós példányra. Krumpli meg volt itthon. Meg köménymag és zabpehelyliszt is. Víz meg folyik a csapból. Más meg nem is kell hozzá.

Először a krumplit készítettem elő: meghámoztam, majd nem túl nagy darabokra vágtam, és egy nagy fazék aljára szórtam. Aztán jött a káposzta: a külső leveleit leszedtem, megmostam, eltávolítottam a vastag levéleret középről, és egymásra rakva kis négyzetekre vágtam. Ezzel majdnem tele raktam a fazekat. A káposzta főzés közben nagyon összeesik - amúgy arány ízlés szerint. Olyan tömör volt a káposzta, hogy nem kellett mind, a közepe megmaradt salátának. Kevés vizet öntöttem alá, egész köménymagot szórtam rá, és lefedve párolni kezdtem. A vizet időnként pótoltam, és az aljáról felhalászott krumplit vizsgálva állapítottam meg, hogy kell-e még főzni. Amikor már a krumpli majdnem puha volt, összekevertem az egészet (hamarabb nem érdemes, mert akkor szétfő a káposzta az alján, miközben fent még recsegős a krumpli), öntöttem rá még egy kis vizet, majd megszórtam kevés zabpehelyliszttel, és jól elkevertem. Ezt addig ismételtem, míg úgy nem éreztem, hogy már elegendő kötőanyaga van (én viszonylag kevéssel szeretem, de azért vonja be a krumplit meg a káposztát vékonyan). A végén sóval ízesítettem még. Fagyasztott lencsefasírtot pirítottam hozzá feltétnek.

Csicsókával rakott kelkáposzta

Ma is szedtem fel egy kis csicsókát (sokat azért nem érdemes, mert nem lehet jól tárolni, a földben viszont semmi baja se lesz, még a fagyot is bírja). Örömmel vettem észre, hogy egyre nagyobbak a gumók, és a mennyiségre sem lehet panaszom. Így most már bátran alkothatok olyan ételeket is, amikhez nagyobb mennyiségű csicsóka kell.

A vágott meg az apróbb darabokból például a következőt készítettem ebédre azon frissiben:

Mielőtt kimentem csicsókát szedni, előrelátóan beáztattam a pataki tálat. A felszedett csicsókát jó alaposan megmostam, kiválogattam. A gyors felhasználásra ítélt darabokat felaprítottam: a legtöbbet kb. fél centi vastag karikákra, de a karcsúakat/kicsiket meg inkább hosszában hasábokra (összesen egy literes tál majdnem tele lett a darabokkal). Csak a sötétebb héjszínű gumókat hámoztam meg (azoknak vastagabb a héja), a többit nem (azért volt fontos az alapos mosás).

Kiöntöttem a vizet a pataki tálból, majd az aljára szórtam 1 bögre megmosott barna rizst. Ráöntöttem 1 és 1/2 bögre vizet, ízesítettem 1 teáskanál tengeri sóval. Kettévágtam 1 közepes fej kelkáposztát, majd a torzsáját kikerülve kis cikkeket vágtam belőle, hogy úgy 2 centisek legyenek a külső részen (persze így széthullottak, de pont így volt jó). A rizsre rétegeztem a káposztát és a csicsókát, meg majoránna-leveleket tépkedtem közéjük, és némi (napraforgó)olajjal is megcsorgattam időnként. A hideg sütőbe tettem az egészet fedelestül, majd 200 fokra kapcsoltam, és bő 1 órán át sütöttem. A végén ráreszeltem 10 dekányi füstölt sajtot, és megvártam, míg ráolvad (elhagyható).

Az alján remekül megpárolódott a rizs, és a zöldségek is finomra sültek. A káposzta még meg is pirult a tetején, de szerencsére nem égett meg. A fenti mennyiség felét gond nélkül elfogyasztottam ebédre. A rizzsel kellően tartalmas, de azért könnyű fogás volt.

Zabpelyhes kelkáposzta-főzelék

Amikor olvastam ezt a receptet Siccike blogján, egyből beindult a fantáziám.

Aztán nemrég sikerült szép kelkáposztához jutnom, s mivel a többi hozzávaló is adott volt, hozzáláttam a megvalósításhoz.

A káposzta leveleinek összetépkedése közben pedig kigondoltam, hogy a többi zöldséget vékonyra szeletelve adom majd hozzá - egyrészt így hamarabb megfőnek, másrészt meg a krumpli még sűrít is (lásd: krumplipüréhez főzött szeletelt krumpli és annak leve, ami kiváló levesalap).

A párolódó zöldségeknek annyira jó illatuk volt, hogy vegamix helyett csak egy pici sóval ízesítettem őket. A hagymát is kihagytam, mert annyira nem rajongok érte...

A majorannás fűszerezés különösen kíváncsivá tett. No meg a pehellyel sűrítés. Éppen zabpehely volt kéznél bontott csomag, úgyhogy azt használtam. Ha a zabkása működik, akkor itt is elvárható, hogy felvegyen valamennyi lét. Na jó, bevallom, itt csalnom kellett egy kicsit: jobban összeesett a káposzta, mint gondoltam, úgyhogy soknak bizonyult az aláöntött víz. Lekanalaztam (holnap még jó lesz valamibe alaplének), legközelebb meg majd jobban odafigyelek :-)

Az eredmény pedig: egy finom vacsora, és egy jó főzelékkészítési módszer. A krumpli meg a pehely a kötelező elem, a többi zöldség meg a fűszerezés a szabadon választható. Szeretem az ilyen testreszabható dolgokat!

Kelkáposzta-saláta

A fagyok beköszöntével a kiskertekben betakarították a még menthető dolgokat, azokkal volt most tele a piac. Így jutottam két pici fej kelkáposztához. Ezúttal nem főzelék lett belőle, hanem saláta. Kerestem pár receptet a neten, aztán ezt raktam össze belőle. Az alap Ajsa receptje, megbolondítva egy kicsit Chili és Vanília ötleteivel, s persze a saját ízlésemre formálva.

Recept: Kelkáposzta-saláta

Hozzávalók (1 személyes adag): 1 kis fej kelkáposzta, 1 evőkanál ghí, 1 teáskanál köménymag, pár karika citrom, fél marék tört dió.

Elkészítés:

1. A kelkáposztát leveleire szedem, kivágom a vastag levélereket, majd deszkán nagyon vékonyra vágom.
2. Mély serpenyőben felhevítem a ghít, kicsit pirítom rajta a köménymagot, majd hozzáöntöm az összevágott káposztát.
3. Időnként megkeverve addig pirítom, míg összeesik, de azért picit ropogós marad.
4. Tányérra szedem, és rászórom a cikkekre vágott citromot és a diót.

Most könnyű vacsorának salátaként ettem, de legközelebb kifőtt tésztával is kipróbálom.

Kelkáposzta-főzelék

A hétvégi piacolás eredményeképp egy kis fej kelkáposzta is került a sufniba az egyre bővülő tökgyűjtemény mellé. S mivel tegnap már úgy láttam, hogy ő sokkal kevésbé bírja a várakozást, mára beütemeztem ezt az egyszerű, de egyébként igen ízletes főzeléket. Nem túl meglepő módon ez a receptem is eltér egy kicsit a „hagyományostól”.

Recept: Kelkáposzta-főzelék

Hozzávalók: 1 kis fej kelkáposzta, 3-4 szem krumpli, 2-3 dl natúr joghurt, víz, köménymag, só.

Elkészítés:

1. A kelkáposzta leveleit lefejtem, közepükről a vastag levéleret kivágom, a levelek többi részét pedig 2-3 cm-es négyzetekre vágom. A krumplit megtisztítom, és 1-2 cm-es kockákra aprítom.
2. A krumplikockákat egy lefedhető edény aljára rakom, megszórom köménymaggal, és annyi vizet öntök rá, hogy majdnem ellepje. Ezután rárakom a feldarabolt kelkáposztát is.
3. Fedő alatt megpárolom őket. Ha kell, öntök még alá egy kis vizet, de úgy jó, ha a zöldségek megpuhulásáig elfőtte a levét. A párolás közben nem szabad kavarni, fontos, hogy a krumpli legyen alul.
4. Hozzákeverem a joghurtot, megsózom, egyet fő, és már kész is.
5. Ízlés szerinti feltéttel lehet tálalni, de akár magában is finom. Jó étvágyat hozzá!