Vannak alapanyagok, amiknek a megvásárlása ott és akkor nagyon jó ötletnek tűnik. Aztán itthon kiderül, hogy annyira mégse szeretem, hogy rendszeresen érdemi kárt tegyek a mennyiségében. Vagy mert az első kóstolás alkalmával a nembejövés esetének, vagy legalábbis érdekesnek minősítettem az ízét, vagy mert amihez használom, azt ilyen-olyan okból nem készítek túl gyakran. Így aztán csak kerülgetem a cuccot a polcon/hűtőben. Kidobni nyilván sajnálom, az után is, hogy közben szép csendben lejárt a szavatossága; ha illatra és ízre olyan, mint újkorában, akkor még marad. Hátha előbb-utóbb csak sikerül kezdenem vele valamit, vagy szép lassan elkóstolgatódik, vagy elpárolog, vagy tudomisén.
Nem, természetesen nem a lencséről beszélek. Amióta sikerült kihevernem a menzai betonfőzeléket, azóta szeretem a lencsét - igaz, a legritkább esetben készítem el főzeléknek. A pástétom egyik ízesítője az: enyhén csípőskés és picit pirosas lett tőle. Nem létkérdés bele (hasonló hatás elérhető máshogy is), de ha már van, ilyesmikbe végre pár cseppnyinél több is elmegy.
Beáztattam
1 bögre barna lencsét, majd másnap annyi friss vízben, amennyi kényelmesen ellepte, feltettem főni. Hozzákarikáztam
3 kis répát és
3 kis petrezselyemgyökeret, és forrás után kis lángon, lefedve puhára főztem az egészet (kb. 30 perc, de lencsefüggő). Miután hűlt egy kicsit, botmixerrel nagyjából összezúztam. Elég lágy lett, úgyhogy
pár kanál burgonyapehely belekeverésével szilárdítottam rajta (legközelebb pedig inkább főzök vele pár szem felkarikázott krumplit is). Langyos állapotában pedig következett a fűszerezés:
1 teáskanál só, kis lépcsőkben a titkos hozzávaló, ami nem más, mint
hidegen sajtolt paprikamag-olaj (csípős), meg
egy kis marék összevágott bazsalikomlevél. (Paprikamag-olaj hiányában használjunk őrölt paprikát - pici csípős is lehet benne - meg egy-két evőkanálnyi mondjuk napraforgóolajat, amiből persze szintén a hidegen sajtolt az igazi. Fontos, hogy csak akkor keverjük bele, mikor már ehetőre hűlt a krém, így nem megy tönkre a hidegen sajtolt olaj a hőtől.) Friss, házi kenyérrel ettük.
Az alapötlet
Magdi répás-bazsalikomos lencsepástétomja volt (éljen a friss bazsalikom a kertben, és nőjön nagyra a rendszeres tépkedés után), csak közben kicsit átalakult... Mondtam már, hogy képtelen vagyok betartani a recepteket, legtöbbször a sajátjaimat is beleértve?