Csicseriborsó-fasírt (vegán)

Első találkozásom a csicseriborsóval nem volt valami meggyőző. Becsülettel megettem ugyan, de nemtetszési indexét mutatja, hogy nem örökítettem meg a receptet (ritkán ilyen is előfordul). Most pedig a fél kilós csomag maradékával szerettem volna kezdeni valamit. Akkor főztem, ami elég sok idő volt még áztatás után is, ráadásul az íze sem jött be igazán, se natúr, se fűszerezve. A mostani receptben külön tetszett, hogy az áztatás és a sütés között nem kell megfőzni, csak ledarálni a borsót. A fűszerezést a saját ízlésemhez szabtam, így nagyjából ez volt a maximum, amit számomra ki lehetett hozni a témából. Egész jó lett (a főttnél nagyságrendekkel jobb), de attól tartok, továbbra sem lesz a kedvencem a csicseri. Van ilyen.


Éjszakára beáztattam 35 dkg csicseriborsót. Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, és a borsót áthajtottam a húsdarálón. Hozzákevertem 1 evőkanál sós paprikakrémet és 1 marék szárított-morzsolt petrezselyemzöldet, valamint 1 evőkanál olívaolajat. A két tenyerem között összenyomva kis korongokat formáztam belőle, és szilikon sütőlappal borított tepsire sorakoztattam. 180 fokon bő 20 perc alatt sült meg. Ezzel a mennyiséggel tele lett egy nagy tepsi (42 db, igaz, nem túl nagyok), meg kimaradt még 7 db, amivel nem kezdtem külön tepsit, hanem serpenyőben sütöttem meg inkább; plusz zsiradék nélkül, kis lángon, hogy át tudjon sülni a belseje, mire megpirul a külseje. Most répafőzelék mellé ettem, a sütősekből pedig jutott a fagyasztóba is. (Műanyag tálcára raktam, fóliával a rétegek közé, hogy ne fagyjanak össze. Felhasználáskor serpenyőben süthető ugyanúgy, mint a friss; a lassú sütés során kiolvad és átmelegszik belül, mire megpirul kívül.)

A receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában találtam, Falafelgolyók néven. Golyóvá elég nehezen tudtam volna formázni, mert gömbölygetéskor hullott szét, meg fagyasztáshoz mindenképp a lapos forma célszerű. (Kevésért nem venném elő a húsdarálót, meg ugye így végre nem kell tovább rakosgatnom a száraz borsót. Más hasonló fasírtokat is szoktam így fagyasztani, azért gondoltam, hogy ennek a maradéka is elfér ott, és alkalomadtán jól jön majd.) Mellé pedig a nyers répasaláta helyett a tárolt répából jobbnak láttam a főzeléket. (Az igazi, szabadföldi zsenge répára még várni kell, meg azt hiszem, azt natúr elrágcsálom majd, öntet és csicserifasírt nélkül.)

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, igaz, miközben sült, kényelmesen meglett a főzelék is hozzá
Pénz: ez most passz, régen vettem már a borsót, de az a meghatározó az egészben
És ráadásul nem is hazai volt... na jó, az ízesítők és a répa azért javít valamit az összképen :)

Lencsefasírt almával (meg lencsefőzelék)

No nem együtt, mármint a lencsefasírt meg a lencsefőzelék :) De a fasírt készítése során volt egy olyan pont, ahol szívesen megettem volna főzelékként a készülő masszát. Szerencsére nem voltam nagyon éhes, így végigcsináltam, amit elterveztem.

A kiinduló receptet Cukroskatánál olvastam. Persze egyből tudtam, hogy hagyma és turmixgép nélkül fogom elkészíteni. Aztán úgy alakult, hogy a sütés meg a püré is más lett, de az alapötletért mindenképpen jár a köszönet!

Előre beáztattam 1 bögre lencsét, hogy hamarabb megfőjön. Végül úgy alakult, hogy majdnem egy napig ázott, de ez egyáltalán nem rontotta el. Amikor eljött a főzés ideje, lecsepegtettem a beáztatott lencsét, ráöntöttem 1 üveg (3,3 dl) házi paradicsomlevet, meg az üveget kiöblítettem egy kis vízzel, és még azt is hozzáadtam. Kis lángon, időnként megkeverve addig főztem, míg a lencse megpuhult. Eddigre a levét is szépen elfőtte. Sóval és egy beletépkedett zellerlevéllel ízesítettem. Ez volt az a pont, ahol simán megettem volna főzelékként, feltét helyett mondjuk egy kis pirított dióval megszórva. (Alkalomadtán fogok is ilyet csnálni.)

No, de fasírt volt a kitűzött cél, és jelentem, meg is valósítottam. Krumplinyomóval összetörtem a masszát. Így ugyan nem lett sima, hanem maradtak benne egész lencseszemek is, de én kifejezetten szeretem így. Raktam hozzá egy marék darált diót, meg némi zabkorpát is, hogy megfelelő állagú fasírtmasszát kapjak. Állni hagytam, így még szilárdult valamennyit.

A más fasírtoknál már nagyon bevált módon, minimális zsiradékkal, sütőben készítettem el (a körtetorta épp sült, utána úgyis meleg volt a sütő - egyébként gyakran csinálom úgy, hogy egymás után több olyat is készítek, amit sütni kell, így nem kell mindegyik miatt külön felmelegíteni a sütőt). Ezért kibéleltem a legnagyobb tepsimet sütőpapírral, megkentem egy kis margarinnal, majd rásorakoztattam a fasírtokat. Ezeket lehet közel egymáshoz, mert nem fognak nőni.

Úgy adódott, hogy 25 db szépen elfért, és még 5-6 darabra elegendő massza árválkodott a lábasban. Ennek persze nem akartam újabb tepsit elővenni, meg majd pluszban égetni a sütőt, úgyhogy serpenyőben sütöttem ki (végül 7 kisebb darabnak). A bevonatos palacsintasütőt éppen csak megolajoztam, és megpirítottam a fasírtok mindkét oldalát (különösebben nem éreztem szükségét a jól átsütésnek, hiszen a massza alapvetően már főtt volt).

Almapüré helyett sült almát terveztem, először úgy, hogy a sütőbe rakom be a fasírok mellé az almacikkeket, aztán meg úgy, hogy serpenyőben, kevés vajon sütöm meg éppen. Végül annyira megtetszett az alma nyersen, mikor felvágtam, hogy mindenféle sütés meg ízesítés nélkül, csak így simán tettem a tányérra. Melléraktam a fasírtokat, megszórtam egy kis darabolt dióval, és már kész is volt a finom ebéd. Egyébként meglepően kiadós volt.

A sütőben 180 fokon negyed óráig sült a többi, meg utána még az elzárt sütőben hagytam egy kicsit. Lapáttal könnyen le lehetett szedni a papírról. Ezeket a fagyasztóba akarom eltenni, hogy aztán bármikor legyen gyors főzelékfeltétem, vagy akár almához (vagy esetleg valami máshoz) villámgyors főételem belőle. Fóliát szoktam közéjük hajtogatni, hogy ne tudjanak összefagyni, és tetszőleges mennyiséget ki lehessen venni. A fagyos fasírtokat úgy sütöm ki olaj nélkül, hogy felmelegített serpenyőben kis lángon megpirítom mindkét oldalukat. Mire ez megvan, ki is olvadnak.

Zöldséges tükörtojás

Gyors vacsora, ha akad a hűtőben tojás, meg a fagyasztóban valami zöldség (azért nem reménytelen :-) Húsevőknek persze kockáznék bele sonkát vagy szalonnát is.

Zöldséges tükörtojás

1. Meghámozunk és feldarabolunk adagonként 30-35 dkg friss zöldséget ízlés szerint – ez lehet sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, cukkini, karfiol, zöldbab, stb., lehetőleg vegyesen. (Szezonon kívül készíthetjük fagyasztott zöldségkeverékből is.)

2. Egy serpenyőben kevés olívaolajon enyhén megpároljuk, de csak annyira, hogy ropogós maradjon. Ízlés szerint fűszerezzük.

3. A megpárolt zöldségben adagonként egy-két kis fészket készítünk, és mindegyikbe beleütünk 1 tojást.

4. Lefedve addig pároljuk tovább, amíg a tojás fehérje meg nem szilárdul.

Megjegyzés: Nagyobb mennyiséget sütőben érdemes készíteni egy vékonyan kiolajozott tepsiben.

Jó étvágyat!

Ötlet: http://www.plebania.net

Gópál híres vegetáriánus fasírtja

Első olvasásra úgy éreztem, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. A megvalósítás csak pár hozzávaló hiánya miatt váratott magára – mostanáig (amit meg nem sikerült szereznem, az kimaradt :-). A vártnál kicsit jobban megdagadt a lencse meg a rizs is a főzéskor, így kapásból dupla adaggal kezdtem, ami talán nagy merészség volt így elsőre, de utólag határozottan állíthatom, hogy egyáltalán nem bántam meg. Ha valaki hozzám hasonlóan eddig a darált hús meg a beáztatott zsemle miatt nem kedvelte a fasírtot, akkor ennek a receptnek a kipróbálásába bátran belevághat – nem fogja megbánni! A nagyszerű ízélményen túl a másik érv, hogy a szamósza mellett a fagyasztóban elraktározott instant kaja repertoárt is nagyszerűen lehet bővíteni vele. Még nem teszteltem, de szerintem nem vegáknak is nyugodtan fel lehet tálalni – nem feltűnően zöldséges, viszont feltűnően finom, fűszeres, és nem utolsó sorban egészséges. Lássuk hát!

Recept: Gópál híres vegetáriánus fasírtja

Hozzávalók (16-20 darabhoz): 1 pohár (250 ml) ragadósra főtt rizs, 1½ pohár főtt barna lencse, ½ pohár durvára reszelt sárgarépa, 1½ pohár zsemlemorzsa, ½ pohár vaj vagy ghí, 2 evőkanál szójaszósz, 2-2 teáskanál szárított bazsalikom, oregánó és petrezselyemzöld, 1 teáskanál só és 1 teáskanál pirospaprika.

Elkészítés:

1. A hozzávalókat belemérem egy nagy tálba, majd összekeverem és jól összegyúrom őket.
2. Vékonyan kiolajozok egy sütőlemezt.
3. A masszából kézzel kis golyókat formázok, majd korongokká lapítom és a sütőlemezre helyezem őket.
4. Előmelegített sütőben addig sütöm őket, míg enyhén megsötétednek.
5. Az elősütött, kihűlt fasírtokat elhasználásig hűtőbe vagy fagyasztóba rakom. Utóbbi esetben fóliát rakok közéjük, hogy ne fagyjanak össze.
6. Felhasználás előtt olajban kisütöm őket.

Most házi kenyérrel ettem, de ki fogom próbálni zöldségkörettel, főzelék feltétnek és szendvicsbe is.

Utólagos kiegészítés: Olaj nélkül is ki lehet sütni, pontosabban inkább pirítani a serpenyőben. Fagyasztóból kivett fasírtok esetén csak arra kell ügyelni, hogy közben legyen ideje a közepének is kiolvadni.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 132. oldal

Szamósza

Ez az az étel, ami nálam 10 perces vacsora műfajban verhetetlen. No, persze csak akkor van készen ilyen hamar, ha korábban olyan előrelátó voltam, hogy raktam pár darabot a fagyasztóba :-) De frissen sem ördöngősség elkészíteni.

Az eredeti receptet még Govinda blogjában olvastam, és egyből úgy éreztem, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. S persze egyből elkezdtem átalakítani is :-) Természetesen a tésztába Graham lisztet rakok, a zöldségek terén pedig ez számomra amolyan „hajrá Fradi, mindent bele” jelleget ölt, ahogy szépen beleaprítok minden fellelhető maradékot. A formázáshoz kell egy kis kézügyesség, de sokkal egyszerűbb, mint ahogy leírás alapján tűnt. Nekem 25 deka liszthez kell 1 kis doboz joghurt a tésztába, meg fél kiló felaprított zöldség a töltelékbe, amiből 13 db szamósza lesz. Frissen sütve sokkal jobb, mint hidegen vagy újramelegítve, így mindig csak annyit sütök ki, amennyi frissen el is fogy. S a bolti félkész fagyasztott árukat felidézve adta magát a gondolat, hogy a nyersen lefagyasztott batyukat is ugyanúgy ki lehet sütni később, természetesen felengedés nélkül. Így aztán ha ráérek, mindig többszörös adagot csinálok, és feltöltöm a „raktárat”.