Cukkini és patiszon sörtésztában (vegán)

Nem az én műfajom a bő zsiradékban sütés, de szökőévben egyszer azért ez alól is van kivétel. A sörtészta mint olyan izgatja már egy ideje a fantáziámat, ráadásul nemrég egy alapból tojásmentes változatot találtam. S mivel bundáznivaló zöldség is akadt itthon, nem sokat váratott magára a megvalósítás:


A tésztához kimértem és elkevertem előbb a por alakú összetevőket, úgymint: 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 evőkanál kukoricaliszt, 1/2 csomag sütőpor, 1/2 teáskanál só (+ tetszés szerint lehet fűszerezni is, én a natúr ízek kedvelőjeként ezt most kihagytam). 2-3 részletben hozzáöntöttem egy fél üveg (2,5 dl) sört, és kanállal simára kevertem. A végén egy kis víz kellett még hozzá a megfelelő állaghoz (befejező fél volt a sör, pár kortyért nem akartam másikat bontani). Akkor jó, ha nem túl vékony, egyenletes rétegben tapad a belemártott zöldségekre; mivel álltában sűrűsödik, később is szükség lehet egy kis állagigazításra.

Kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam a zsenge cukkinit és patiszont (1-1, alhangon közepes darab volt, mindre jutott bunda + egy nagyon kicsi tészta maradt üresen a végén). Tényleg zsengék voltak, érdemi magok nélkül, úgyhogy nem kellett farigcsálnom, csak a héjuktól szabadítottam meg őket a spárgahámozó segítségével (a cukkinit egészben, a patiszont viszont felszeletelve könnyebb megtisztítani, így). Lesózni szerintem nem érdemes, avagy nem akarom a hasznos beltartalom egy részét is kiönteni a lével, nem akarom, hogy emiatt legyen kellemetlenül sós a végeredmény, és nem akarom törölgetni/lisztezni se, hogy megfelelően tapadjon rá a tészta.

Mély serpenyőbe olajat öntöttem kb. 1 cm magasan, felforrósítottam, és megsütöttem benne a sörtésztába mártott zöldségeket. Konyhai papírtörlőre kiszedve leitattam róluk az olajat, s miután hűltek egy kicsit, el is kezdtem a falatozást, miközben még javában sült a többi. A végén a maradék tésztából, amiben már nem lehetett volna normálisan megmártani semmit, kanállal kis plecsniket raktam az olajba, és ezeket is megsütöttem.

Frissen nagyon finom ropogós volt a bundájuk (a maradéké kihűlve sajnos már nem), enyhe söríz beütéssel, de abszolút nem bántóan, még nekem sem, aki amúgy inni nem szereti a sört. A cukkini kifejezetten ízlett így natúr, a patiszon viszont elbírt volna egy kis fűszerezést a tésztába keverve. Főételként 3-4 adag, körettel vagy kenyérrel kiegészítve többet is kiad.

A sörtészta receptjét Ildinyónál olvastam, köszönet érte!

Idő: 1 órán belül megvolt mindenestül
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazai hozzávalókból.

Folyékony kenyérből szilárd: Sörös-mustáros Graham kenyér (vegán)

Lassan kezdek rászokni a sörre :) Igaz, továbbra sem iszom, hanem sütéshez-főzéshez használom mint hozzávalót. Ma például ennek a kenyérnek a tésztájába öntöttem egy fél üveggel. Az eredmény: egy karakteres ízű és kifejezetten jó belszerkezetű kenyér, ezúttal végig a kenyérsütőgépben készítve (mivel az sokkal kevésbé fűti mellékesen a konyhát, mint a villanysütő).


Az alábbiak kerültek a keverőedénybe:

• 2,5 dl sör (nálam most világos, amúgy az eredetiben barna)
  
• 2 evőkanál olaj
• 3 teáskanál dijoni mustár (bontott üvegek felszámolása jegyében 2 kanál finomra őrölt és 1 kanál magos)
• 50 dkg Graham liszt, átszitálva
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál barnacukor (lehetőleg minél sötétebb)
  
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő (vagy 2 dkg friss, ha épp lett volna itthon)
• kb. 0,5 dl víz (amivel kiöblítettem a kiürült mustáros üveget; a cél egy puha, de nem ragadós tésztagombóc, és a Graham liszt több folyadékot kíván, mint a sima)

Alapötlet: Vicki Smallwood: Száz recept kenyérsütő géphez (Alexanda Kiadó, 2004.)
(Én a teljes lisztmennyiséget barnára cseréltem, és melasz helyett csak melaszos barnacukor volt itthon. A kis egylapátos gépemhez épp a méret, nagyobb üsthöz legalább 1,5 adagot célszerű számolni.)

Idő: kb. 5 perc bekészíteni, utána már a gép dolgozik végig (3-3,5 óra, típustól függően)
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

Sörös sós ropogós (vegán)

Egyszerűen elkészíthető, igen kiadós sós rágcsa, amibe ráadásul némi állott sört is remekül fel lehet használni.


Egy nagy tálba öntögettem a hozzávalókat, majd közepesen kemény, plusz lisztezés nélkül nyújtható tésztává dolgoztam össze (nem árt figyelembe venni, hogy néhány percnyi állás után keményedik egy kicsit):

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg (hántolatlan) szezámmag
• 1 evőkanál egész lenmag
• 1 teáskanál egész köménymag
• 1 csomag sütőpor
• 2 csapott teáskanál tengeri só
• 1 evőkanál őrölt lenmag (tojás helyett, így vegán lesz)
  
• 2 kávéscsésze étolaj (bevallom, nem olajoztam össze emiatt egy csészét, csak úgy szemre öntöttem az olajat)
• 1/2 üveg (2,5 dl) sör (az sem baj, ha állott)
• (szükség esetén további liszt, illetve sör vagy víz hozzáadásával lehet beigazítani a megfelelő állagot)
  

Kb. 3 mm vékonyra nyújtottam. "Csaltam", és nem nyújtófával tettem mindezt, hanem a száraztészta-készítéshez való gépen tekertem át kisebb adagokban. Az 1-es (legvastagabb) fokozat épp jó erre a célra, igaz, így nem lettek nagy egybefüggő darabok, de nem is szükséges, mert utána derelyevágóval mindenféle szabálytalan sokszöget szabtam belőle, és kikent tepsire pakoltam. Lehet közel rakni egymáshoz, nem nőnek meg számottevően a sütés során. Nálam 180 fokon 12 perc alatt sült meg egy-egy adag - akkor van kész, mikor láthatóan pirulni kezd a széle (vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert úgy már picit kemény lesz és az íze sem olyan jó). Ebből a mennyiségből 5 nagy tepsivel lett.

Ízletes, ropogós keksz, nem csak sör mellé, nem csak sörimádóknak :)

Megjegyzés: A szezámmag-lenmag-köménymag hármas helyett másféle mag-összeállítással is el bírom képzelni. Például biztosan kipróbálom majd egész mákkal is.

A kiinduló receptet a No Salty webszakácskönyvben találtam - tojásmentesítve és reformosítva ez lett belőle.

Idő: kb. másfél óra mindenestül, de a munka része sokkal kevesebb (csak ki kell várni, míg mind megsül)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
A magok kivételével hazai alapanyagokból (legközelebb a mák majd javít ezen a mutatón).

Sörös zöldségegytál

Nem szeretem a sört, így elég reménytelen ügy, mikor valamilyen okból mégis a nyakamon marad egy-két félliter. A megivás nem jön nálam szóba, ha pedig időközben némileg lejárt a szavatossága, akkor mások elé se szívesen teszem már. Így aztán nyitott szemmel járok, olyan recepteket figyelve, amelyekhez sör kell, no meg legfőképp zöldségek, mert ugye a húsfélékkel szintén hadilábon állok. A boros ételek analógiájára ugyanis úgy sejtem (és erősen remélem), hogy a sörösekben se dominál magának a sörnek az íze, hanem összességében járul hozzá, hogy az egész fogás ízletes legyen.

Ma kipróbáltam az elméletemet - tökéletesen igaznak bizonyult, ráadásul annyira ízlik ez a sörös zöldségegytál, hogy időnként akár ismétlés is lehet belőle:

A zöldségek hámozásával és darabolásával kezdtem, merthogy kell bele:

• 3/4 kilónyi krumpli, felkockázva
  
• 1/4 kilónyi gomba, felcikkezve (vagy gombatönkök hosszában négybe vágva - nekem most zömmel ez volt)
• 1/2 kilónyi vegyes leveszöldség, nálam most 2 nagy répa és 2 közepes petrezselyemgyökér (kis hasábokra vágva), valamint 5 nagy kelkáposztalevél (a vastag levélere apróra, a többi nagyobb négyzetekre vágva)

Felbontottam egy üveg (720 ml-es) házi natúrlecsót.

Egy nagy fazékban kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam az előkészített zöldségeket (a káposztalevelek kivételével), és kevergetve enyhén átpirítottam őket. Végül hozzáadtam a káposztát és a lecsós üveg tartalmát is. Felöntöttem 2,5 dl világos sörrel és annyi vízzel, hogy szűken ellepje (ízlés szerint lehet bővebb lére is ereszteni, én egytálétel-sűrűséget akartam. "Levesbetétnek" raktam bele 1-1 fél marék árpagyöngyöt, barna lencsét és hajdinát (önállóan semmire sem elegendő maradékok leépítése című akció :). (Igazából tetszőleges olyan mag mehet bele, aminek elég kb. 20 percnyi főzés - ennyi kell ugyanis a zöldségeknek. Akár egyfélével is jó, ha nem akarjuk cifrázni. Ebben az esetben viszont a hajdinával érdemes vigyázni, mert elég erőteljes íze van.) Fűszerezésnek került bele: 2 kiskanál só (nem egyszerre, de a kóstolás alapján ennyit kért), frissen darált bors, 1 evőkanál pirospaprika, 1 szárított csípős paprika (elhagyható), késhegynyi őrölt gyömbér. Miután felforrt, kis lángon, lefedve készre főztem (a krumplit és a magokat érdemes ellenőrizni; szerintem úgy jó, ha a zöldségek még haraphatóak, és a magok is puhulnak még valamicskét a tálalásig), majd a tűz elzárása után belekevertem a petrezselyem összetépett zöldjét, és még pár percig állni hagytam a fedő alatt.

Ízletes, tartalmas egytálétel lett. Én így, vegán módozatban ettem, de külön elkészített füstölt hússal könnyedén tálalható húsos változatban is.

Az alapötlet a Délmagyarország gasztro magazin 2009. december 2-i számában olvasott Sörös zöldséggulyás volt. A szalonnát és a hagymaféléket vegyes zöldségre cseréltem inkább, és a friss paprika meg paradicsom helyett került bele a lecsó (úgyis meg kell főzni, és ez mégiscsak szezonbéli, ízletes alapanyagokból van, jóval olcsóbban). A magok hozzáadása az én kiegészítésem, szerintem illik bele így télen.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ennek csak a fele telik munkával
Pénz: kb. 700 Forint a fenti mennyiség, ami 4-5 bőséges adag vegán egytálétel
Hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.