Csokoládés mogyorókrém

Összetörtem és gőz fölött megolvasztottam 10 dkg jó minőségű étcsokoládét (86 %-os kakaótartalmú Cote d'or), hozzáöntöttem fél üveg sűrített tejet (250 g-os Maresi felét úgy szemre), és fakanállal elkevertem. Már hallhatóan forrt a víz, ezért elzártam alatta a lángot, de még nem vettem le a tálat a vizes lábasról. Mikor teljesen felolvadtak a csokidarabok, hozzászeleteltem 7 dkg vajat, és ezzel is simára kevertem. Utána került bele 10 dkg darált mogyoró. Végül a tűzhelyről levett, immár csak langyos masszát mézzel édesítettem (avagy ne hőkezeljük a mézet, ha nem muszáj): nekem 2 evőkanálnyi akácmézzel lett ízlésemnek megfelelő. Jól elkevertem a fakanállal (nagyon könnyen felvette a krémes állagot), majd csatos üvegbe töltöttem (a fél literes üveg éppen tele lett). Mikor teljesen kihűlt, felhasználásig a hűtőbe raktam. Ízletes csemege lett, ami szerencsére nem a cukortól tömény :)

A kiindulási alap Trinity házi Nutella receptje volt, csak én kevésbé édesre vettem a figurát, és igyekeztem minél kevesebb mosatlannal megúszni a készítést.

Három keksz

Ha elszánom magam a kekszsütésre, általában két-három félét készítek egyszerre. Így csak egyszer kell kipakolni és nem kell mindegyiknek külön-külön felmelegíteni a sütőt. Meg szerencsére ennyi kekszet elfogyasztani is eltart egy darabig, mégsem unalmas :)

Legutóbb ezekből készítettem egy-egy adagot egy délután:

Mákos keksz
(ugyanaz, mint a mogyorós, csak mogyoró helyett darált mákkal)
Mogyorókrémes keksz
Kókuszos-áfonyás keksz

Paradicsomos káposzta árpagyönggyel

Készletkisöprés jegyében készítettem nemrég ezt az ételt az utolsó fej káposztából:

Éjszakára beáztattam egy bögre árpagyöngyöt (ez most fontos, mert így fő majd meg egyszerre a zöldségekkel). Késsel összeaprítottam egy kis fej káposztát, valamint kis hasábokra vágtam 2 kis répát és 2 kis petrezselyemgyökeret. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd beleraktam a felaprított zöldségeket, és időnként átkeverve párolni kezdtem. Mikor kezdett puhulni, felöntöttem 1 bögre vízzel, és hozzákevertem a beáztatott árpagyöngyöt is. Ráöntöttem 1 kis üveg (330 ml) házi paradicsomlevet (így éppen ellepte az egészet a lé), majd kis lángon, lefedve pároltam tovább. Mikor már minden közelítette a harapható állagot, levettem a fedőt, és időnként megkeverve elfőztem a levét (nem érdemes korábban összekeverni a paradicsommal, mert így kisebb a veszély, hogy odasül az alja). Kevés sóval ízesítettem, és tálaláskor friss petrezselyemzöldet tépkedtem rá. 2 bőséges adag.

Narancsos kalács

Kenyérsütőgép keverőedényébe raktam a hozzávalókat ebben a sorrendben:

• 1 narancs héjából a sárga rész lereszelve
• 2 narancs kifacsart leve és rostjai a facsaróból (kb. 2 dl)
• 1 kis pohár (175 g) kefír
• 3 evőkanál méz (nálam most akác)
• 1 csipet só
• 50 dkg Graham liszt
• 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő
• 1 marék mazsola – ezt nem az elején, hanem csak a csipogáskor kell hozzáadni

„Teljes kiőrlésű” programon készítettem. A dagasztáskor figyeltem a tészta állagát; ezúttal egy kis liszttel kellett igazítani rajta, hogy lágy, de nem ragadós tésztagombóc legyen az eredmény (a narancsoktól függ, hogy pontosan mennyi lisztet vesz fel).

Finom illatú és igen ízletes kalács lett a végeredmény, amit melegen is egész jól lehetett szeletelni.

A kiinduló receptet a Házikenyér oldalon találtam.

Karalábépaprikás árpagyönggyel

1 bögre árpagyöngyöt beáztattam (most csak egy órára, de időben kitalálva a menüt éjszakára a legjobb – így jelentősen csökken a főzési idő). Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, átpirítottam rajta a nagyjából lecsepegtetett árpagyöngyöt, majd felöntöttem 2 bögre vízzel (egy része a félretett áztatóvíz volt). Felforraltam, majd kis lángon, lefedve főztem tovább. Meghámoztam és falatnyi hasábokra vágtam 2 kis répát, 2 kis petrezselyemgyökeret és 2 nagy karalábét. Mikor az árpagyöngy már majdnem puha volt, hozzáadtam a zöldségeket. Kevés sóval, pár tekerésnyi borssal és 2 teáskanál őrölt pirospaprikával ízesítettem. Összekevertem, majd lefedve addig pároltam tovább az egészet, hogy a zöldségek haraphatóak legyenek. Tányérra halmoztam, majd rádaraboltam egy guriga füstölt parenyica héját (vegán változatban elhagyható). A karalábé pici leveleivel díszítettem. Ez a mennyiség 2 adag.

Narancsos-citromos muffin

Ezt a muffint (pontosabban az alapjául szolgáló nem reformos változatot) egy barátomnál ettem először. Akkoriban még nem volt közismert ez a műfaj Magyarországon, ők viszont korábban huzamosabb ideig éltek Amerikában, és jópár ottani ételt szívesen készítettek itthon is. Többek között muffint; papírral (amit természetesen kintről hoztak). Láttam, milyen könnyű elkészíteni, és frissen, vajjal igen finom uzsonna volt.

Egyből elkértem a receptet, gondolván, hogy olyan papír hiányában majd tepsibe öntve, lepényként is jó lesz az. A hazahozott kóstoló itthon is nagy sikert aratott, ráadásul kiderült, hogy nekünk régóta volt már olyan tepsink, aminek kis mélyedései vannak – csak nem használtuk, mert recept nem volt hozzá mellékelve, és Horváth Ilona szakácskönyve sem szolgált megfelelő felvilágosítással a témában. Amúgy a formát ajándékba kaptuk valamikor – később azon poénkodtunk, hogy biztos azért ajándékozták el, mert ők se tudták, hogy mire való. Hát, mi most már rájöttünk :)

Készítettünk is benne ilyen muffint rendszeresen, és azóta is megemlegetjük róla azt a volt barátomat. Évekkel később pedig már itthon is lehetett venni muffinpapírt és muffinformát is (mi több, különféle méretben), meg olyan könyvet is, amiben rengeteg egyéb féle muffinrecept is szerepelt (még sósak is!). S amikor mások még bizalmatlanul méregették az újdonságot, én már alapvetően tudtam, hogy ez egy nagyszerű téma.

Hosszú szünet után kerestem most elő azt a régi receptet, és alakítottam a mostani ízlésemhez. Ráadásul nemrégiben a minimuffin-formák is előkerültek, és úgy jött ki a tésztamennyiség, hogy a kedvenc virágos formám mellett ezek egyikébe is jutott.

1 citrom és 2 narancs héját lereszeltem egy nagy tálba, levét kifacsartam (kb. 1,5 dl lett összesen), és a rostokat is a tálba kapartam a facsaróból. Hozzáadtam 2 evőkanál őrölt lenmagot, ½ teáskanál sót, 2 evőkanál barnacukrot, 2 dl vizet, 2 bögre (0,5 liter) Graham lisztet, 1 evőkanál sütőport és bő 1 dl étolajat (úgy szemre). Jól elkevertem; ezúttal kevés liszttel kellett még igazítanom az állagán (a kifacsart gyümölcslétől és a liszttől is függ, hogy kell-e, illetve hogy liszt vagy víz szükséges). Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, és közepesen forró sütőben tűpróbáig sütöttem. Ebből a mennyiségből 12 normál és 12 mini muffin lett.

* * *

Akár VKF!-es bejegyzés is lehetett volna ez, csak némileg lekéstem a határidőt, meg nem is állítanám, hogy feltétlenül a muffinforma a kedvenc tárgyam a konyhában. Igazából nincs egyetlen kedvencem, inkább csak az egyszerű, de minőségi, időtálló dolgokhoz vonzódom, amiket sokoldalúan használhatok a mindennapokban.

Új szerzemény és nyers répa-cékla saláta

Amikor megláttam a julienne-vágót a boltban, Gittának köszönhetően egyből tudtam, hogy mi az, meg azt is, hogy kell nekem ilyen!

Meglévő zöldségeim közül a répát és a céklát találtam alkalmasnak, hogy kipróbáljam rajta. Még ilyen kemény darabokból is meglepően könnyen tudtam szép csíkokat faragni. Csak nagyjából kevertem össze, citromlé helyett pedig egy savanyú mandarin gerezdjeit kockáztam közé, és megcsorgattam az egészet egy kis olívaolajjal. Ízletes nyers saláta lett a jutalmam.

Káposztás-céklás egytál

Maradék zöldségek felhasználása jegyében készítettem nemrég ezt az egytálételt, ami összetevőiben az orosz céklalevesre (borscs) emlékeztet:

Késsel nem túl vékonyra csíkoztam egy kis fej káposztát, és egy vastag aljú edényben kevés felmelegített olajon feltettem párolódni. Meghámoztam és felkockáztam 4-5 közepes krumplit, és ezt is hozzáadtam. Időnként megkevertem, és közben tisztítottam és aprítottam (ezúttal egy megfelelő célszerszám segítségével julienne-re vágtam, ennek hiányában durvára reszeltem volna) a többi hozzávalót: 5 kis cékla, 2 kis répa, 1 közepes pasztinák. Folyamatosan raktam is hozzá, és együtt pároltam tovább. Néha egy kis vizet öntöttem rá, hogy ne süljön le az alja. Sóval, frissen őrölt borssal, egy kis őrölt szegfűszeggel és 2 babérlevéllel ízesítettem. Ügyeltem rá, hogy a végén ne legyen hosszú a leve. Külön nem sűrítettem, a belefőzött krumpli gondoskodott erről. Mikor már majdnem kész volt, belefacsartam egy fél citrom levét. Tálaláskor tejfölt kanalaztam a tetejére (belekeverni nem akartam, mert a bizarr rózsaszín étel nem az én műfajom), de anélkül is finom, ha valaki tejmentesen szeretné. Díszítésnek friss petrezselyemzöldet tépkedtem rá. Ez a mennyiség 2 bőséges adag volt.

Nyers karalábé ebéd

Ezeket a zsenge karalábékat sajnáltam volna megfőzni. Sőt, még a félpuhára párolást is túlzásnak tartottam, annyira jó volt nyersen, egyszerűen csak összevágva. Párolt barna rizs és julienne-re vágott répa került még a tányérra, a díszítés pedig a karalábé pici levele.

Krumplis-gombás egytál

Krumplit hámoztam és nem túl nagy kockákra vágtam, hogy összesen egy jó púpozott tányérnyi legyen. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, rádobtam a krumplit, és gyakori kevergetés mellett enyhén megpirítottam a külsejét (így nem fő majd szét a következő lépésben). Utána felöntöttem 1 pohár vízzel, és kis lángon, lefedve főztem tovább. Közben cikkekre vágtam 0,5 kg csiperkegombát. A krumplit kevés sóval és pár tekerésnyi borssal ízesítettem. Amikor elfőtte a levét, levettem a fedőt, és időnként rázogatással átkevertem. Mikor már majdnem puha volt, kiöntöttem egy tányérra, és félretettem. A serpenyőben újabb kevés olajat forrósítottam, és ezúttal a gombát pirítottam meg rajta. Hozzáadtam egy fél üveg (370 ml-es üveg fele) paradicsompaprika-befőttet, valamint ezt is ízesítettem egy kis sóval és borssal. Mikor levet engedett, hozzáraktam a félretett krumplit is, és időnként átkeverve együtt főztem készre. A krumplitól kicsit főzelékes állaga lett, mindennemű sűrítés nélkül. Tálaláskor friss kakukkfű-leveleket tépkedtem a tetejére. Ez a mennyiség 2 adag.

Karalábésaláta

2 zsenge (!) karalábét meghámoztam, majd falatnyi hasábokra vágtam. 2 közepes almát szintén meghámoztam, majd a karalábéhoz kockáztam. Felbontottam egy üveg (Nagymama lekváros, 370 ml) natúr paradicsompaprikát, egy bögrébe leöntöttem a levének egy részét, majd a tálba kanalaztam a paprikakockák kb. felét (a többivel más tervem van holnapra). A paprikalét elkevertem 2 evőkanál extra szűz olívaolajjal és 1 evőkanál bodzaecettel, majd a salátára öntöttem és lazán összeforgattam. Állni hagytam kb. 1 órát.
Tálalás előtt 3 dl forró vízbe szórtam 2 dl kuszkuszt, lefedtem, és megvártam, míg megduzzad. Villával átkevertem, majd a tányér közepére halmoztam, és köréje kanalaztam a salátát (így a kuszkusz fölszívta a salátaöntet egy részét - ez két okból is hasznos: nem lett "tocsogós" az egész, a natúr kuszkusz pedig remek ízt kapott tőle). Egy kis marék tört diót és friss kakukkfű-ágakat tettem a tetejére.
A fenti mennyiség 2 bőséges adag.

A kiinduló receptet a No Salty webszakácskönyvben olvastam.

Gombás-majoránnás tészta

A tésztafőzéssel indítottam, s közben elkészítettem a gombamártást is. Ehhez cikkekre vágtam 25 dkg csiperkegombát, majd mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, és elkezdtem rajta pirítani. Időnként egy falapáttal átkevertem. Kevés sóval, pár tekerésnyi frissen őrölt borssal és jó sok majoránnával ízesítettem (ezúttal sajnos még csak szárítottal, de már kikelt a kertben a friss :) Amikor engedett egy kis levet, hozzáadtam 1 evőkanál darált diót is, és átkeverve már kész is volt (szerintem kár megvárni, míg kidobja az összes levét a gomba). Összeforgattam az ezalatt al dente állagúra főtt, leszűrt tésztával (az 1 adaghoz való 1/4 csomag, azaz 12,5 dkg volt szárazon), és tányérra szedve tálaltam. Egy kis pohár fehérbor volt a kísérője.

Az alapötletet innen vettem, bár az én változatom nem lett ennyire fogyókúrás :)

Fehérrépa-krumpli-alma főzelék

Hirtelen felindulásból elkövetett gyors vacsora mindabból, ami a heti piacolás előtti este még fellelhető volt itthon:

Meghámoztam és felkockáztam kb. egyforma mennyiségű petrezselyemgyökeret és krumplit. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam a zöldségeket, és időnként megkeverve majdnem puhára pároltam. Közben meghámoztam és felkockáztam kb. ugyanannyi zöldalmát is (tehát nagyjából egyharmados részesedése volt a három fő hozzávalónak), és ezt is hozzáadtam. (Ilyen jellegű ételeknél úgy szoktam megbecsülni a szükséges összmennyiséget, hogy a tányérra kockázom a nyers hozzávalókat, kicsit bőven mérve a csomót, mert főzéskor némileg összeesik. Így épp elfogy mind jóízűen.) Időnként öntenem kellett alá egy kis vizet, hogy ne süljön le. A végén megszórtam egy kis kukoricaliszttel, összekevertem, majd felöntöttem egy kis vízzel. Ezt addig ismételgettem, amíg megfelelő állaga lett (én kevés kötőanyaggal, sűrűn szeretem a főzelékeket). Kevés sóval ízesítettem, a tányéron pedig egy kis szerecsendiót reszeltem rá és a petrezselyem félretett zöldjével díszítettem.

Az alapötlet ez a leves volt, tejmentesen főzelékesítve ez lett belőle.

Lecsós káposzta barna rizzsel

Árválkodott még itt két kis fej káposzta a sufniban; tegnap ezt készítettem ebédre az egyikből:

1 bögre barna rizst enyhén átpirítottam egy kevés olajon, majd felöntöttem 1 bögre vízzel. Felbontottam 1 üveg házi natúrlecsót, és egy villával tartva az üveg tartalmát, a rizsre öntöttem róla a nagyja lét. A rizst kevés sóval és jó sok morzsolt petrezselyemzölddel ízesítettem, majd amikor felfőtt, kicsire vettem alatta a lángot, és lefedve puhára pároltam (kb. 25-30 perc).

Közben egy másik edényben elkészítettem a lecsós káposztát: 1 kis fej káposztát deszkán összevágtam, kb. fél centi széles és nem túl hosszú csíkokra. A torzsáját is belevágtam, ügyelve rá, hogy legfeljebb falatnyiak legyenek az így összetartott darabok is. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam az összevágott káposztát. Időnként megkeverve félpuhára pároltam, majd hozzáöntöttem a lecsót az üvegből, és együtt pároltam készre (nálam ez a "harapható" állagot jelenti). Kevés sóval és frissen őrölt borssal ízesítettem. (Ez kicsit hamarabb kész lett, mint a rizs, legközelebb később is ráér hozzáfogni.)

Tálaláskor a tányér közepére szedett rizst kihúztam szélre, és középre halmoztam a káposztát. Ez a mennyiség 2 adag.

Három keksz húsvétra

Sütemény témában nem ritkaság nálunk, hogy a karácsonyiak közül kerül elő néhány húsvétkor is. Idén ezekből volt ismétlés:

Nagyon mogyorós keksz
Tündérkarikák
Jutka néni mézese

Tavaszköszöntő

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb és boldogabb!"

Pár napja levelet hozott a postás - egy kedves olvasómtól. Mint a kép mutatja, az írás mellett igazi nyuszis meglepetést rejtett a boríték. Köszönöm!

Gyermekkori ízek: Morzsás tészta

Ez az egyszerű tésztaétel főleg gombóc után készült nálunk másnap, a beforgatáshoz használt pirított zsemlemorzsa maradékából. Kifőtt tésztát, leginkább szélesmetéltet kevertünk össze a morzsával, és valamilyen házi dzsemet kanalaztunk a tetejére. Később a menzán elég nehezen jöttem rá és barátkoztam meg vele, hogy az ottani változat morzsája valójában búzadarából van (ilyen otthon sose volt), azért nem olyan, mint az általam ismert ("normális"). Jó, persze azt nem is morzsás tésztának nevezték, hanem grízesnek :)

A zsemlemorzsa-pirítás elég nagy mumus számomra: nehezen találom el, hogy ne maradjon fakó, de ne is égjen meg. Viszont ha megszárított kenyérhéjból vagy apró péksüteményből készítem a morzsát (húsdarálón áthajtom), azt már nem kell pirítani :) És mivel nincs hozzáadva zsiradék, nem is avasodik meg, ha nem használom fel rövid időn belül.

Gombóc ugyan nem volt nálam mostanság, morzsás tészta viszont igen, ilyen morzsával - ami most épp mákos pogácsa maradékából készült, azért látszanak benne mákszemek is a képen (nem rontották ám el! :) Ehhez bodzadzsemet választottam, és természetesen most már a tészta is durumbúzás, al dente állagúra főzve. Egyszerű, gyors, laktató étel, még jó, hogy eszembe jutott egy sietős napon :)

Meg az is, hogy jó régen küldte nekem Napmátka ezt a körkérdést, így feltétlenül itt a helye ennek a receptnek.

Virágok a kertből

A nárciszok még március végén kinyíltak:


Rengeteg virág volt a gyümölcsfákon, még a kicsiken is. Ígéretes :)

Az eper-ültetvény sem akar lemaradni:

A tavaly magról nevelt százszorszépek igen megerősödtek, és most már sok virág van rajtuk:

A nefelejcsre sem lehet panasz:

A paprikavirág is bontogatja szirmait a ház előtt:

Még mielőtt elfelejtem - íme a télizöld utolsó virágai:

Ráadásként pedig itt ez az érdekes gomba, ami szintén a fenyők alatt nő:

Csicsókasavanyítás

A próba adag után addig sikerült halogatni a többi elkészítését, hogy ebbe már friss tárkony is kerülhetett a kertből :) Ezzel végül elfogyott a sok csicsóka (így tavasszal ételekbe már nem igazán megy), sőt, az utolsó két üveget már egy kis répával kellett kipótolnom, hogy tele legyen.

Az egyik üvegnek sajnos levált az alja a dunsztoláskor, de a tartalmát kimentettem, és új levet kapott. Így a kóstolás sem sokáig várat magára.

Töltött karalábé

A levelek után magukat a karalábékat is megtöltöttem. Úgy indult, hogy ebből a bevált receptből lesz ismétlés, de aztán közben jobb ötleteim támadtak. Az eredmény:

5 zsenge karalábét meghámoztam, vízszintesen kettévágtam. Feltettem főni annyi vízben, amennyi éppen ellepte. Nem főztem egészen puhára, csak addig, hogy éppen járja a villa. Hideg vízbe szedtem, majd egy vékony szélű kávéskanállal kivájtam a belsejüket, az aljukat pedig késsel egyenesre vágtam, és kiolajozott sütőlemezre sorakoztattam őket. A karalábék kivájt belsejét még visszatettem főni ugyanabban a vízben. Amikor már jó puhák voltak a darabok, leöntöttem róluk a nagyja lét (amit utána megittam), és krumplinyomóval összetörtem őket. Hozzáadtam 5 evőkanál zabpelyhet, 2 evőkanál tejfölt, és jó sok apróra vágott kaprot (ezúttal a fagyasztóból). Ezzel a masszával megtöltöttem a kivájt karalábékat, majd letekert füstölt parenyicából vágott csigát tettem mindegyiknek a tetejére (nem fogyott el hozzá egy teljes guriga, a közepéből a kis csigák megmaradtak - jól jönnek majd például egyfalatos "szendvicsekre"). 200 fokos sütőben rápirítottam a sajtot. A karalábék apró leveleivel díszítve tálaltam. Jólesett utána egy pohár fehérbor.

Húsvéti falatkák

Tejszínes-krumplis kenyér, vaj, főtt sonka, főtt tojás és paprikalekvár került egymásra. Friss fejes salátával ettük.

Éves hús- és tojásfogyasztásom letudva :) Ízlett, de elég is volt ennyi.

Ünnepi zsemlekoszorú

Húsvétra készítettem az alábbi pékárut:

1 dkg friss élesztőt felfuttattam 1 dl vízben egy kis nádcukorral. Egy nagy tálba öntöttem 37,5 dkg Graham lisztet, adtam hozzá egy teáskanál sót, a felfuttatott élesztőt meg még vizet, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam (kb. 2,5 dl víz kellett hozzá pluszban). Letakarva a duplájára kelesztettem.

Egy marék aszalt paradicsomot ollóval apró darabokra vágtam (ha nagyon száraz, érdemes pár percre vízbe áztatni előbb). Egy marék hántolt napraforgómagot szárazon megpirítottam egy palacsintasütőben (pár perc mindössze, folyamatosan rázogatni kell). Egy kis üveg olívabogyó felét vízzel leöblítettem, alaposan lecsepegtettem, majd késsel összeaprítottam.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Az egyikbe belegyúrtam a paradicsomot, a másikba a napraforgót, a harmadikba pedig az olívabogyót. Ezután mindegyik fajtát 8-8 darabra vágtam, és kis gombócokat formáltam belőle.

Vizet forraltam egy közepes lábasban, majd beleszórtam egy csomag (50 g) szódabikarbónát. Fajtánként belerakosgattam körbe a gombócokat, aztán átforgattam őket, annak végére érve pedig már szedtem is ki a berakás sorrendjében, és hagytam lecsorogni róluk a vizet.

Vékonyan kiolajoztam egy 26 cm átmérőjű tortaformát, majd a háromféle gombócból vegyesen kiraktam a koszorút. Késsel bevagdaltam mindegyiknek a tetejét.

200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsült.

Azon melegében tálaltam. A maradék másnap is finom volt.

Amit legközelebb változtatni fogok:
A bevonatos forma és a gondos kikenés ellenére is odaragadt itt-ott, de végül sikerült épségben leszedni az egészet. A szomszédos gombócok nem mindenütt ragadtak nagyon össze, így több darabban tudtam csak áttelepíteni a tányérra. A barna liszt ellenére is szépen megkelt, jobb lett volna nagyobb kört rakni (pedig az eredetiben szereplő méretnél ez is nagyobb volt valamivel), illetve számomra egy egyszerű 6*4-es téglalap is szimpatikus elrendezésnek tűnik.

A recept eredetije az aktuális (37. számú) Dr. Oetker receptgyűjteményben szerepel Óriás sós koszorú néven, azt reformosítottam, valamint vega ízesítőket választottam bele (a húsos változatban pedig inkább mellé került a főtt sonka).

Rizzsel töltött karalábélevél

Szép zsenge karalábét sikerült venni tegnap a piacon, és ráadásként még igen tekintélyes levélzet is tartozott hozzá. Egyből beugrott, hogy olvastam már töltött karalábélevélről, csak alkalmam nem volt még kipróbálni. Rá is kerestem, de néhány recept elolvasása után megállapítottam, hogy a töltelék nálam valami egészen más lesz. Akkor meg már az elkészítési mód többi eleméhez sem ragaszkodtam. Ez sült ki belőle:

Meghámoztam és durvára reszeltem 1 közepes pasztinákot (a középső része nélkül, mert az ilyenkor már fás). Kevés olajon megfuttattam 1 bögre barna rizst a reszelt pasztinákkal, majd felöntöttem 2 bögre vízzel. Kevés sóval ízesítettem, felfőztem, majd kis lángon, lefedve főztem tovább. (Pasztinák hiányában a sima tengeri só helyett vegyeszöldséges fűszersót használnék ízesítőnek.)

5 zsenge karalábé leveleit levágtam, méret szerint szétválogattam. Levágtam a szárukat, valamint a nagyoknak és a közepeseknek megfaragtam hátul a vastag erüket középen. Az eltávolított részeket kb. 1 cm-es darabkákra vágtam, és ezeket is a rizshez adtam. Együtt főztem puhára az egészet (összesen kb. fél óra).

Amíg hűlt egy kicsit a megfőtt rizs, vékonyan kiolajoztam egy kis tepsit, majd összevágtam a töltésre nem alkalmas karalábéleveleket, és az aljára szórtam. Ezután a többi levelet megtöltöttem, és a tepsibe sorakoztattam. A töltésnél a levél fonákának középre kanalaztam a tölteléket, ráhajtottam a két szélét, majd a levágott nyele felől feltekertem. A nagyokba két evőkanál töltelék is fért, a közepesekbe már csak egy, a legkisebbekbe pedig még annál is kevesebb. Végül lereszeltem 10 dekányi füstölt parenyicát, és megszórtam vele az egészet. 200 fokos sütőben rápirítottam a sajtot (kb. 10 perc).

Magukkal a karalábékkal más tervem van, de a levágott levélnyelek is kellemes ízt adtak a rizsnek. Összességében finom ebéd lett belőle. Külön tetszik, hogy a levelek a sütés után is szép zöldek maradtak. Jólesett utána egy kis pohár fehérbor. A fenti mennyiség 2 adag.

Blogszünet

Most egy csendesebb időszak fog következni itt nálam, és a megjegyzésekre, levelekre sem ígérem, hogy mindig gyorsan válaszolok (de előbb-utóbb mindenképpen). Majd jövök, addig is jó böngészést a régebbi bejegyzéseim között.
Dulmina