Birsalmasajt

Már elkezdtek hullani az érett termések a kertemben a birsalmafáról. Sajnos majdnem mind kukacos, de azért akadnak ehető részek is. Nyersen fanyar, megfőzve viszont annál jobb. Az itt következő receptnek pedig az a különlegessége, hogy a „hagyományosnál” lényegesen kímélőbb – de csak a cukor kevesebb, az íz nem!

Recept: Birsalmasajt

Hozzávalók: birsalma, citrom, víz, gyümölcscukor, dzsem kocsonyásító (előírás szerinti mennyiségben, a leturmixolt püréhez mérve).

Elkészítés:

1. Előveszem a fazekat, amiben majd megfőzöm a gyümölcsdarabokat. Beleöntöm a vizet, belekarikázom a meghámozott, szükség esetén kimagozott citromot.
2. Felvágom a megmosott birsalmákat (deszkán, éles késsel, mert igen kemények), kivágom a magházukat és a foltos részeket (ez most nálam amolyan „kreatív faragásba” ment át a végére :-). Meghámozni viszont nem kell. A kis darabokat belerakom a citromos vízbe, hogy ne barnuljanak meg. Csak annyi víz kell rá, hogy éppen ellepje.
3. Alágyújtok a fazéknak, és lefedve jó puhára főzöm a birsalmát, majd hűlni hagyom.
4. Szűrőkanállal kiszedem a birsalmadarabokat, és alaposan összeturmixolom őket. Csak annyit öntök hozzá a levéből, hogy a turmixgép forogjon, egyébként minél sűrűbb a massza, annál jobb.
5. Az így kapott masszához hozzákeverem a gyümölcscukrot, és gyakori kevergetés mellett addig főzöm, míg kellemes barna lesz. Ez kb. 2 óra. Vigyázat! Nem lehet leállni a kavarással, mert akkor egyrészt csapkod, másrészt jól odakozmál az alja.
6. A dzsem kocsonyásítót feloldom kevés lében, majd a tűzről levett masszához keverem (mert most épp olyan volt itthon, amit nem szabad főzni, csak utólag kell hozzákeverni - a főzőst persze az elején hozzátettem volna).
7. Fóliával kibélelt tepsikbe kanalazom, és kb. 2 cm vastagságúra simítom. Kihűlés után szellős helyen hagyom száradni. A fóliát lehúzva róla a másik oldalát is megszárítom. (Néhány nap.)
8. Felkockázom vagy tetszőleges alakú szaggatóval kivágom.

Nekem most 4 kg massza lett, ahhoz raktam 0,5 kg gyümölcscukrot meg 2 tasak dzsem kocsonyásítót (a rajta lévő leírás szerint – mert valamitől csak meg kell kötnie). Kevésbé édes, mint a boltban kapható vagy a hagyományos 1 kiló gyümölcsre 1 kiló cukor koreográfia alapján készített, de a gyümölcs íze kárpótol érte. A kimaradt lé pedig kicsit édesítve kiváló üdítőital.

El lehet csemegézni „csak úgy”, gyümölcskenyérbe aprítani, pirított dióval megbolondítani – sőt, valami szép alakra kivágva és celofánba becsomagolva ajándéknak is el tudom képzelni... (Ez látható a képen. A kivágást süteményszaggatóval csináltam, a formák között kimaradt részeket pedig késsel felkockáztam, és dióbéllel összekeverve Tündércsemege lett belőle.)

Utólagos kiegészítés: egy továbbfejlesztett, egyszerűbb készítési módról itt írtam.