Zöldséges hajdina (vegán)

Amióta fölfedeztem a natúr, pirítatlan hajdinát a maga szolíd ízével, szívesen használom gyakrabban is, mint a barna, pirított változatot. Ezúttal egy színes, zöldséges egytálétel lett belőle a szezon talán utolsó paprikáival és paradicsomjaival.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 bögre natúr, pirítatlan hajdina
• 2 bögre víz
• 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
• 3 paprika, lehetőleg különböző színű
• 1 fej lila hagyma
• 2 paradicsom
• 2 evőkanál olaj
• 1-2 evőkanál balzsamecet
• zöld fűszer (például bazsalikom, kakukkfű, vagy legegyszerűbb esetben petrezselyemzöld)
• só

Szűrőben jól megmossuk a hajdinát, majd beleszórjuk a dupla mennyiségű, ételízesítős vízbe, felforraljuk, és kis lángon, fedő alatt addig főzzük, míg magába szívja majdnem az összes folyadékot és megpuhul (kb. 15 perc). A tűzről levéve fedő alatt pihentetjük.

Megmossuk és kis darabkákra vágjuk a paprikát, megtisztítjuk és felcikkezzük a hagymát. Vastag aljú serpenyőben kevés olajat melegítünk, és nagy lángon, folyamatos kevergetés mellett fajtánként roppanós-puhára sütjük az előkészített zöldséget (pár perc).

A hajdinához keverjük a sült zöldséget meg a balzsamecetet, valamint ízesítjük zöld fűszerrel és sóval. Langyosan tálaljuk, a felcikkezett paradicsommal és friss zöld fűszerrel díszítve.

Tipp: szezontól függően más zöldségfélékkel is készíthetjük; ha tehetjük, színeseket válasszunk.
 

Nyári zöldségleves hajdinával (vegán)

Isti váltig állította, hogy nem szereti a hajdinát. Mint a mellékelt blog mutatja, én se vagyok valami nagy rajongója, de azért időről időre adok neki egy-egy esélyt, hátha ebben is változott az ízlésem, vagy épp sikerül megfelelőbb elkészítési módot találnom. Tavaly ráadásul valami véletlen folytán nem a szokásos sötétbarna hajdinát sikerült venni, hanem világosabbat, és csodák csodája, ennek egészen szolíd íze volt ahhoz képest, ami emlékeimben élt róla. Isti szívébe azonban még így sem tudta belopni magát, így megkért, hogy ha lehet, akkor abból csak magamnak főzzek majd, ő inkább eszik mást. Rakosgattam is sokáig, mert ugye mégiscsak jobb és egyszerűbb olyat főzni, amit mindketten szeretünk, mint kétfélét. (Alapjában véve egyikünk sem válogatós, tehát igen nagy ez a közös halmaz, nincs lépten-nyomon lemondás hol erről, hol arról a másik miatt.) Most azonban készletleépítés jegyében legalább egy részét felhasználtam ebbe a levesbe. És láss csodát: még Istinek is nagyon ízlett, és nem csak rámondta, repetázott is belőle kétszer! (Plusz most már időnként főzhetek valami hajdinásat, nem csak magamnak.)

Hozzávalók 6-8 személyre

• 1 csomó répa
• 1 csomó petrezselyemgyökér
• 2 kis zeller
• 3 közepes krumpli
• 1 kis fej lila hagyma
• kb. 1,5 l víz
• 4 dl lecsó-szósz (darált natúr lecsó; lehet friss is)
• 10-12 dkg hajdina
• 1 teáskanál só
• 1 csokor petrezselyemzöld

a tálaláshoz:

• extra szűz olívaolaj
• balzsamecet (elhagyható)

Meghámozzuk és kisebb falatnyi darabokra vágjuk a zöldségféléket, majd feltesszük főni a vízben. Hozzáöntjük a lecsót és beleszórjuk a megmosott hajdinát. Forrás után kis lángon, lefedve főzzük, amíg a hajdina meg nem puhul, de a zöldség még picit roppanós. Sózzuk és beleszórjuk az összeaprított petrezselyemzöldet. Langyosan tálaljuk; olívaolajat és balzsamecetet kínálunk mellé, amivel mindenki ízlés szerint megcsorgathatja az adagját.

Tipp: pirított és nyers hajdinát is árulnak. Előbbi sötétbarna színű és meglehetősen karakteres ízű. Aki ezt nem kedveli, annak is érdemes kipróbálnia a nyers változatot: ez világosabb színéről ismerhető fel. Sokkal enyhébb az íze, ebben a levesben ráadásul nem főszereplő.
 

Burgonyás hajdinagombóc (vegán, gluténmentes)

Maradék-puzzle - kreatív játék spórolósoknak

Előkészületek: Alaposan szétnézünk a konyhaszekrényben, kamrában, sufniban, vagyis minden olyan helyen, ahol ennivalót tartunk. Otthagyott, s talán már el is feledett hozzávalók, maradékok után kutatunk. Szemrevételezéssel, szagolgatással, esetleg kóstolással meggyőződünk róla, hogy még fogyasztásra alkalmasak. Ezekből fogunk főzni.

A játék célja: Ehető fogás(ok) készítése a talált maradékokból. Prioritást élveznek a gyorsan romló összetevők, azokat mindenképpen fölhasználjuk, és a többiből is igyekszünk minél többet, de természetesen csak az összeillőeket. Szükség esetén kiegészíthetjük őket nem maradékokkal is (haladó játékosok eltekinthetnek ettől a könnyítéstől, pontosabban korlátozhatják csak vízre és fűszerekre).

A játék menete: Némi gondolkodás után bevesszük magunkat a konyhába és főzünk, majd feltálaljuk az eredményt, melyet a fogyasztók saját, szubjektív szempontjaik alapján értékelnek. Ha ügyesek voltunk, nem annyira rossz, hogy ismét megmaradjon, az éhen maradt bírálók pedig más, ehető ételt követeljenek.

Eredmény: Megválaszoltuk a "mit főzzek ma?" örök kérdést. Talán még meg is dicsérték családtagjaink a finom ételt. Nem kellett elmennünk vásárolni, nem kellett pluszban költenünk alapanyagra, mégsem maradtunk éhen. Értelmesen fölhasználtunk olyan dolgokat, amiket különben előbb-utóbb kidobtunk volna.

Jó játékot!

* * *

Nálam ezúttal egy pár napja felbontott, fél üveg darált lecsó volt a kiindulópont, ahhoz kerestem valamit a magok-lisztek-miegymás vegyesbazárból - meg is találtam egy fél csomag lejárt hajdinaliszt személyében. Ha a "pásztortarhonya" hajdinából finom, akkor a lecsó-szósz sem lesz rossz krumplis hajdinagombóccal. Olyannyira nem lett rossz, hogy még a Főkóstolónak is ízlett, aki pedig nem igazán kedveli a hajdina karakteres ízét.

Hozzávalók 2 személyre

a gombóchoz:

• 30 dkg krumpli (5-6 kisebb tojásnyi méretű szem)
• 30 dkg hajdinaliszt
• csipet só
• 1 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj

a szószhoz:

• 4-6 dl darált lecsó
• só
• bazsalikom (vagy lehet helyette oregánó, kakukkfű, zellerzöld, petrezselyemzöld, tetszés szerint)

 Héjában megfőzzük a krumplit. Leöntjük a főzővizét, majd hideg vizet engedünk rá, így hamar hűl annyit, hogy meg tudjuk tisztítani. Krumplinyomóval összetörjük. Hozzádolgozzuk a lisztet és a sót. Eleinte soknak tűnhet a liszt, de aztán szépen összeáll (ha végképp nem akar, akkor kevés vízzel segítsünk neki). Kézzel féldiónyi gombócokat formázunk belőle. Közben nagy fazékban vizet forralunk, enyhén sózzuk, és kb. 15 percig főzzük benne a gombócokat. Szűrőkanállal kiszedjük, és az olajba forgatjuk őket.
Amíg főnek, összemelegítjük a lecsót a fűszerekkel, és ezzel a szósszal tálaljuk a gombócokat.

Tipp: tetszőleges más szószt is adhatunk hozzá, vagy akár levesbe is főzhetjük levesbetétként (ebben az esetben csak fele mennyiséget készítsünk, és az utolsó 15 percre tegyük a fövő levesbe).
 

"Pásztortarhonya" hajdinából (vegán)

Nem vagyok különösebb híve a hagyományos ételek utánzásának épp a fő hozzávaló kihagyásával, lecserélésével valami másra. Merthogy lehet akármilyen finom az így kapott új étel, jön az összevetés az eredetivel, és - főleg, ha még egy lapát elfogultsággal is tetézzük - nem jó, mert nem olyan. Ez sem olyan. Csak azért hagytam meg a nevet mégis, mert valóban ebből a receptből kiindulva főztem, és Isti, aki korábban még nem evett hajdinát, evés közben egyből azt mondta rá, hogy valamelyest hasonlít a tarhonyára. Ő persze a reform-vega irányba elfogult, meg egyébként is nyitott az újdonságokra, úgyhogy rögtön hozzátette, hogy blogba vele. A Főkóstoló szava márpedig parancs, úgyhogy íme a recept:

"Pásztortarhonya" hajdinából

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 1 bögre (2,5 dl) hajdina
• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1/2 kilónyi krumpli
• 1 üveg (800 ml) házi natúrlecsó
• kb. 2 bögre víz
• 1 evőkanál natúr vegamix
• 1 evőkanál őrölt pirospaprika
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• tengeri só ízlés szerint, ha szükséges
• természetes füstaroma (ha van - nagyon illik hozzá, de külön emiatt biztos nem vennék)

Elkészítése:

1. A hajdinát szűrőbe rakva meleg vízben alaposan átmossuk, majd lecsepegtetjük.
2. A krumplit meghámozzuk és kis kockákra vágjuk.
3. Egy vastag aljú edényben, amiben majd az egész étel elfér, felmelegítjük az olajat, és kevergetve átpirítjuk rajta a hajdinát (pár perc).
4. Hozzáöntjük a lecsót, plusz annyi vizet, hogy kényelmesen ellepje (úgy számítsuk, hogy két bögre vizet beszív a hajdina, mire megfő, a többi az étel levét szaporítja). Beleszórjuk a fűszereket is, és összekeverjük.
5. Miután felforrt, kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a krumpli és a hajdina megpuhul (25-30 perc).
6. A végén sózzuk, ha szükséges, valamint a füstaromával ízesítjük, ha akarjuk.

Idő: kb. 45 perc, ebből kb. 20 perc munka
Pénz: kb. 500 Forint
Alapvetően hazaiból.

 

Patiszonos krumplis egytál hajdinával (vegán)

Barátkozom a hajdinával. Nem mondanám rá egyértelműen, hogy nem szeretem, de nem is keresem az alkalmakat és a recepteket, hogy rendszeresen készítsek belőle valamit. Ha veszek egy csomaggal, az ki is tart vagy egy évig, és akkor is csak azért fogy el, mert nem akarom már tovább rakosgatni. Érdekes módon ha készítek belőle, illetve inkább csak vele valamit, az legtöbbször alapvetően ízlik, viszont ismétlést nem kívánok belőle a közeljövőben (vagy ha igen, akkor hajdina nélkül). Karakteres íze van, amiből nekem olyankor elég egy időre.

Most adott volt egy öregecske patiszon, és úgy gondoltam, hogy ennek a nem valami erőteljes íze mellé jó lesz az igencsak karakteres hajdina. S hogy kellően laktató is legyen, krumplit tettem még hozzá, és rövid lével, egytálételnyi sűrűségben készítettem el. A sok zöldség mellett nem dominál benne a hajdina, de azért megadja az alap ízt az egésznek.

Patiszonos krumplis egytál hajdinával

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 1 arasznyi átmérőjű patiszon
• a feldarabolt patiszonnal kb. egyforma mennyiségű krumpli
• 2 evőkanál olaj
• 2 marék hajdina
• víz, amennyi épp ellepi
• 1 evőkanál natúr vegamix
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 csokor petrezselyemzöld

Elkészítése:

1. A patiszont megtisztítjuk és kisebb falatnyi darabokra vágjuk.
2. A krumplit alaposan megmossuk, majd kis hasábokra vágjuk (ha szép, vékony a héja, nem kell meghámozni, kellemes plusz ízt ad az ételnek a héj).
3. Egy vastag aljú lábasban felmelegítjük az olajat, majd kevergetve átpirítjuk rajta a langyos vízzel alaposan átmosott hajdinát. Hozzáadjuk az előkészített krumplit, és együtt is pirítjuk még egy kicsit.
4. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a vegamixet és a paprikakrémet, majd forrás után kis lángon, lefedve főzzük.
5. Amikor a krumpli már érezhetően puhul (kb. 10 perc), hozzáadjuk az előkészített patiszont is. Szükség esetén pótoljuk a levét, hogy épp ellepje.
6. Ha már minden haraphatóra puhult benne (újabb kb. 10 perc), akkor hozzáadjuk az összevágott petrezselyemzöldet is, és tálaljuk.

Változat:
Ezt az ételt hosszabb lével, levesként is elkészíthetjük. Ebben az esetben javaslom a burgonyapehely használatát a sűrítéshez. A majdnem kész levesbe állandó kevergetés mellett beleszórunk pár evőkanálnyit, amíg el nem érjük a kívánt sűrűséget, és összeforraljuk. Ennyi zöldségből így 6-8 tartalmas adag leves is lehet.

Idő: 35-40 perc, aminek legfeljebb a fele munka
Pénz: kb. 150 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a hajdina kivételével.

Sörös zöldségegytál

Nem szeretem a sört, így elég reménytelen ügy, mikor valamilyen okból mégis a nyakamon marad egy-két félliter. A megivás nem jön nálam szóba, ha pedig időközben némileg lejárt a szavatossága, akkor mások elé se szívesen teszem már. Így aztán nyitott szemmel járok, olyan recepteket figyelve, amelyekhez sör kell, no meg legfőképp zöldségek, mert ugye a húsfélékkel szintén hadilábon állok. A boros ételek analógiájára ugyanis úgy sejtem (és erősen remélem), hogy a sörösekben se dominál magának a sörnek az íze, hanem összességében járul hozzá, hogy az egész fogás ízletes legyen.

Ma kipróbáltam az elméletemet - tökéletesen igaznak bizonyult, ráadásul annyira ízlik ez a sörös zöldségegytál, hogy időnként akár ismétlés is lehet belőle:

A zöldségek hámozásával és darabolásával kezdtem, merthogy kell bele:

• 3/4 kilónyi krumpli, felkockázva
  
• 1/4 kilónyi gomba, felcikkezve (vagy gombatönkök hosszában négybe vágva - nekem most zömmel ez volt)
• 1/2 kilónyi vegyes leveszöldség, nálam most 2 nagy répa és 2 közepes petrezselyemgyökér (kis hasábokra vágva), valamint 5 nagy kelkáposztalevél (a vastag levélere apróra, a többi nagyobb négyzetekre vágva)

Felbontottam egy üveg (720 ml-es) házi natúrlecsót.

Egy nagy fazékban kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam az előkészített zöldségeket (a káposztalevelek kivételével), és kevergetve enyhén átpirítottam őket. Végül hozzáadtam a káposztát és a lecsós üveg tartalmát is. Felöntöttem 2,5 dl világos sörrel és annyi vízzel, hogy szűken ellepje (ízlés szerint lehet bővebb lére is ereszteni, én egytálétel-sűrűséget akartam. "Levesbetétnek" raktam bele 1-1 fél marék árpagyöngyöt, barna lencsét és hajdinát (önállóan semmire sem elegendő maradékok leépítése című akció :). (Igazából tetszőleges olyan mag mehet bele, aminek elég kb. 20 percnyi főzés - ennyi kell ugyanis a zöldségeknek. Akár egyfélével is jó, ha nem akarjuk cifrázni. Ebben az esetben viszont a hajdinával érdemes vigyázni, mert elég erőteljes íze van.) Fűszerezésnek került bele: 2 kiskanál só (nem egyszerre, de a kóstolás alapján ennyit kért), frissen darált bors, 1 evőkanál pirospaprika, 1 szárított csípős paprika (elhagyható), késhegynyi őrölt gyömbér. Miután felforrt, kis lángon, lefedve készre főztem (a krumplit és a magokat érdemes ellenőrizni; szerintem úgy jó, ha a zöldségek még haraphatóak, és a magok is puhulnak még valamicskét a tálalásig), majd a tűz elzárása után belekevertem a petrezselyem összetépett zöldjét, és még pár percig állni hagytam a fedő alatt.

Ízletes, tartalmas egytálétel lett. Én így, vegán módozatban ettem, de külön elkészített füstölt hússal könnyedén tálalható húsos változatban is.

Az alapötlet a Délmagyarország gasztro magazin 2009. december 2-i számában olvasott Sörös zöldséggulyás volt. A szalonnát és a hagymaféléket vegyes zöldségre cseréltem inkább, és a friss paprika meg paradicsom helyett került bele a lecsó (úgyis meg kell főzni, és ez mégiscsak szezonbéli, ízletes alapanyagokból van, jóval olcsóbban). A magok hozzáadása az én kiegészítésem, szerintem illik bele így télen.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ennek csak a fele telik munkával
Pénz: kb. 700 Forint a fenti mennyiség, ami 4-5 bőséges adag vegán egytálétel
Hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.

Hajdinával töltött csillagtök

Szép, zsenge patiszonokhoz jutottam nemrég a piacon, így adott volt, hogy egészben, töltve szeretném viszontlátni őket a tányéromon. Tavaly zöldségek kerültek bele, idén pedig ezúttal egy hajdinás-zöldséges ragu.

Kis lábasban kevés olajat forrósítottam, majd fakanállal állandóan kevergetve átpirítottam rajta 2 dl hajdinát. Felöntöttem 3 dl vízzel, és kis lángon, lefedve puhára pároltam.

Közben 2 közepes (szűk arasznyi átmérőjű), zsenge patiszon tetejét késsel óvatosan levágtam, és egy teáskanállal kiszedtem belőlük a magos részt (attól sajnos már idősebbek voltak, hogy ez is ehető legyen, úgyhogy dobtam a komposztba). Utána a patiszonok falát is vékonyra faragtam, de ebből már megtartottam a "forgácsot" a töltelékhez.

Vastag aljú serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd enyhén átpirítottam rajta 1 felkockázott (piros húsú) paprikát. Hozzáadtam a patiszonok kifaragott részét is, és sóztam, borsoztam (frissen darált tarkaborssal). Együtt pirítottam tovább, amíg el nem főtt a sótól engedett leve. A végén hozzáöntöttem a megpuhult hajdinát is, és alaposan összeforgattam. (Ugyanezt a ragut egytálételként is el bírom képzeni. Ebben az esetben a patiszonforgács helyett egy kis patiszon húsát apróra kockázva raknám bele a paprikával egyidőben. Így ez a mennyiség 2 adag lenne.)

Az elkészített tölteléket a kifaragott patiszonokba kanalaztam, majd visszahelyeztem a levágott részüket. Vékonyan kiolajozott tepsire raktam, majd be a sütőbe, amit 180 fokra kapcsoltam. 30 perc elteltével láttam úgy, hogy elkészült (a patiszont kell nézni, a töltet biztos jó már, hiszen eleve főtt volt). Az ellenőrzéshez leemeltem az egyiknek a tetejét, és belülről nyomtam bele óvatosan a villát az egyik cakkjába, hogy megtudjam, járja-e már (így kívülről nem látszik a próba nyoma).

2 bőséges adag lett, meg maradt ki egy kevés a töltelékből (talán 1,5 dl hajdinát is elég lett volna megfőzni, ámbár a patiszonok méretétől is függ, hogy mennyi tölteléket nyelnek el).

Megjegyzés: Fontos, hogy zsenge patiszon legyen az alapanyag, különben nem is lesz annyira ízletes, meg bármennyire is megsütjük, kemény marad a héja. Egészben meghámozni pedig nem kis feladat lenne... A méret nem mindig irányadó, nagy szárazság esetén a kicsik is lehetnek koravének. Én a színét szoktam nézni a piacon: ha enyhe halványzöldes árnyalatú, fényes külsejű példányt látok, azt megveszem. Néha a fehéret is, de azt már nem tölteni (az egy kicsit korosabb már, de más ételekbe tökéletes). A szürkésbe hajló, matt példányokat viszont biztosan ott hagyom. A szárát is érdemes nézni: ha élénk zöld, akkor frissen szedték, ha pedig többé-kevésbé száraz, barnába hajló, akkor az már alighanem több piacot is megjárt darab.

Az ötletadó receptet Cserkénél olvastam. Gomba hiányában került bele a paprika, és nem is rontotta el!

Idő: kb. 1 óra a tálalásig (30 perc munka + 30 perc sütés)
Pénz: kb. 250 Ft a 2 bőséges adag
A hajdinának szerintem megint csak a forgalmazója volt magyar, de a patiszon és a paprika helyi termés!

Hajdina káposztával, pataki tálban

Több helyen is olvastam a vega töltött káposztát hajdinás töltelékkel. A töltéssel most sem vesződtem, egyszerűen csak pataki tálba rétegeztem a hozzávalókat (igaz, savanyított káposzta helyett frisset használtam), és az egészet megsütöttem:

Éjszakára beáztattam 25 dkg hajdinát, majd délelőtt, a káposztavágás elkezdésekor a pataki tálat is. A káposztát késsel felaprítottam (pontosabban ezúttal apukám hajtotta végre a feladatot). A tál aljára terítettem a hajdinát, ráöntöttem az eredeti (szárazon mért) térfogatának másfélszeresét vízből, rászórtam 1 teáskanál sót, végül betakartam az összevágott káposztát, és megcsorgattam egy kis étolajjal. Lefedve beraktam a hideg sütőbe, és 1 órán át sütöttem a gázsütő legnagyobb fokozatán. Így ebéd is lett, meg előmelegített sütő is a muffinnak. Ami meg megsült addig, amíg megettük a hajdinás káposztát.

A hajdina íze így némileg visszafogottabb volt, mintha lábasban főztem volna. Akinek még ez is túl erős, helyettesítheti a hajdina egy részét barna rizzsel. A sózáson kívül más fűszert nem igényelt, elég volt a hajdina jellegzetes íze, kiegészítve a kiskerti káposztáéval. Ízlés szerint tejföl kerülhet még rá a tálaláskor.

Fűszeres hajdinakrém nyers körítéssel

Az utóbbi időben egyre többször követek el olyat, hogy amit lehet, nyersen, mindenféle hőkezelés nélkül teszek a tányérra. Legtöbbször ez valami főtt + nyers kombinációt eredményez. Ez a mai ebéd is majdnem ilyen lett, de aztán végül maradt teljesen nyers. Nem állítom, hogy ezután nyersevő leszek, de ez határozottan jólesett.

Tegnap bukkantam erre a receptre, s mivel a múltkori hajdinás kaland közepette kóstoltam már áztatott, nyers hajdinát, egyből megmozgatta a fantáziámat. Ennyiért persze kár összepiszkolni a darálót, úgyhogy inkább szárazon daráltam le a hajdinát a kézimalommal, ezúttal tényleg durvára (fél szemek simán maradtak benne, teljesen épek viszont azért nem). Utána vízbe áztattam - emlékeztem rá, hogy sokat felvesz, úgyhogy mikor beszívta, akkor pótoltam (nagyon folyósra viszont nem akartam csinálni).

Fél nap áztatás után befűszereztem: kevés étolaj, pirospaprika, őrölt köménymag, frissen darált bors (a fokhagyma nálam felejtő). Kolbász-ízhez nem sok köze lett, meg amúgy is elég bizarrnak tartottam. Még úgy is, hogy elég sokára bontakozott ki az íze a számban (magyarul nem célszerű nyelni, mint kacsa a nokedlit).

Ezután úgy döntöttem, hogy inkább fasírtnak fogom megsütni. Tettem hát hozzá egy kis sót meg egy kis zabpehelylisztet + némi vizet (hogy egyben maradjon), forrósítottam neki a serpenyőt, aztán kis plecsniket raktam. De azért kíváncsiságból megkóstoltam nyersen is. Érdekes módon most már kezdett ízleni (talán a só miatt, vagy mert a zabpehelyliszttől krémesebb lett, vagy nem tudom), úgyhogy az első néhány fasírt kisülése után összevetettem a nyers meg a sült változatot. Eddigre a nyersben sem volt már feltűnő a zabpehelyliszt íze.

Nem voltam elájulva a sülttől, úgyhogy a nyers mellett döntöttem (valójában teljesen ugyanaz az íz; mivel nem sütöttem meg nagyon, az állag is hasonló, csak a hőfok más). Méltó körítésnek akkor már az itthon fellelhető friss zöldségekből daraboltam: felkarikáztam egy kis tököt (úgy arasznyi ha volt) meg felcikkeztem néhány szem paradicsomot, aztán az egészet elrendeztem egy tányéron. A tökszeletek megkenése nem vonzott igazán (mondjuk már gyerekkoromban sem igazán ettem meg a megkent kenyeret - az üres kenyeret és külön a kencét inkább volt esély), úgyhogy egy kis tálkába raktam inkább a krémet.

Lehet, hogy merész, de finom!

Hajdinamorzsa

Avagy hogyan nem sütöttem hajdinalisztből palacsintát... Merthogy annak indult, csak úgy látszik, nem őröltem elég finomra a hajdinát a kézimalommal. Mondjuk már a bekeverésnél gyanús volt, de úgy gondoltam, hogy ha ázik eleget, akkor majd jó lesz. Jó is lett, csak épp megfordítani nem lehetett a sütéskor. Viszont olyan jó morzsás állagú lett, mire a műanyag lapáttal felvakartam a serpenyő aljáról és pirult még egy kicsit, hogy különösebben nem bánkódtam miatta.

A hajdinát vízzel összekevertem, majd egy éjszakát állni hagytam. Reggel öntöttem hozzá egy kis étolajat, meg vizet is, mert alaposan besűrűsödött. (Ez a lepény volt a kiinduló ötlet.) Vékonyan kiolajozott serpenyőben kezdtem sütni, palacsintányi vastagságban, aztán felkapargatva morzsa lett belőle. Miután beláttam, hogy a palacsinta formátum ilyen módon nem érhető el, nagyobb adagokban sütöttem meg a többit. Ezt kicsit tovább kellett kavargatni, de ugyanolyan jó lett. Zakuszkával finom volt. (Lehet, hogy feltaláltam a sós ízvilágú császármorzsát? :)

Egy részéből aztán csak lett palacsinta is úgy, hogy vízzel elkevert zabpehelylisztet adtam még hozzá (így nem lett csomós), majd további vízzel megfelelő állagúra hígítottam. Így már minden további nélkül meg lehetett egyben fordítani. Nem lett persze nagyon vékony, de az íze kárpótolt. Ebbe is sós tölteléket raktam, ezúttal feta sajtot (lehetett volna valami kencét alkotni belőle, de különösebben nem vonzott a téma; felszeleteltem a sajtot, beletekertem, és kész).

Hajdinakása mogyoróval

Már nem is emlékszem, mikor vettem ezt a csomag hajdinát "majd jó lesz valamikor valamire" felkiáltással. Most is csak véletlenül akadt a kezembe egy kis pakolászás apropóján.

S ha már megtaláltam, úgy döntöttem, a valamikor legyen most, a valami meg...

Kerestem néhány hajdinás receptet, s végül ezt a kását próbáltam ki elsőként:


Már a látványért megérte elkészíteni :-)

De az íze sem volt kutya!