Egyszerűen finom tavaszi zöldségleves

Aktuális kedvencem ez az egyszerű, de ízletes és tartalmas leves:

Friss, zsenge zöldségféléket - karalábét, gyökeret, répát stb. - feldarabolok, és kevés olajon (vagy vajon) megfuttatom. Bulgurt szórok hozzá, azzal is pirítom még pár kavarásnyit, majd felöntöm vízzel, és pici sóval ízesítem. Körülbelül tíz perc elteltével, amikor a zöldség már majdnem puha, hozzászórok jó sok apróra vágott zöldet - petrezselyem, újhagyma, karalábé zöldjét. Ezzel már nem főzöm tovább, csak lefedve állni hagyom. A tányérban egy kis tejföllel gazdagítom még, de anélkül is finom. Jó étvágyat hozzá!

Édesköményes tészta (laktovegetáriánus)

Jó régen ettem már édesköményt, de kellemes emlékeim vannak erről az ánizsos aromájú zöldségféléről. Nemrég ismét sikerült hozzájutnom, és ezúttal az alábbi finomsághoz használtam föl:

Megfőztem 25 dkg tojásmentes durum száraztésztát a csomagolásán feltüntetett módon. Fölaprítottam 3 édesköményt (kb. 80 dkg): előszöris a a zöldjüket félretettem a díszítéshez, ezután kettévágtam őket, eltávolítottam a torzsájukat, majd keresztirányban keskeny csíkokra szeltem a húsukat. Vastag aljú edényben megolvasztottam 1-2 dkg ghít (tisztított vajat - ennek hiányában normál vaj is jó), és időnként megkeverve roppanós-puhára pároltam rajta az előkészített édesköményt, közben pici vizet öntve alá, hogy ne kapjon oda (kb. 10 perc). Enyhén sóztam, és a tűzről levéve hozzákevertem 3 dl zsíros tejfölt, majd az egészet összeforgattam a leszűrt tésztával. Rászórtam az édeskömény fölaprított zöldjét meg reszeltem rá némi sajtot. Ez a mennyiség 3 bőséges adag.
Vacsorára készítettem és nyomban elfogyott az utolsó szemig, így ez egy ilyen "képtelen" recept most. Legközelebb majd igyekszem jobban időzíteni (bár az is lehet, hogy akkor valami másban végzi az édeskömény).
 

Kelkáposztás-morzsás tészta (laktovegetáriánus)

Semmi bajom a hagyományos káposztás tésztával (igaz, csak sósan szeretem, a cukros fajtát inkább meghagyom másnak), de bármikor szívesen bevállalok helyette egy ígéretes alternatívát. Most épp kelkáposztával, tejszínes-fűszeres szósszal, némi pirított morzsa társaságában.

Hozzávalók 2 személyre

• 20 dkg tojásmentes száraztészta (például penne, masni vagy rövidcső)
• 1 kis fej kelkáposzta
• 2 marék zsemlemorzsa
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma
• 2 evőkanál olaj
• 1,5 dl fehérbor
• 1,5 dl tejszín vagy zsíros tejföl
• 1 csapott kávéskanál só
• 1 csapott kávéskanál őrölt kömény
• 1 teáskanál morzsolt majoránna

Megfőzzük a tésztát a csomagolásán feltüntetett módon. Az utolsó három percre hozzátesszük a vékony csíkokra vágott káposztát.

Vastag aljú edényben állandó kevergetés mellett világosbarnára pirítjuk a morzsát és 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, majd tányérra borítva félretesszük.

A megmelegített olajon üvegesre pároljuk az apróra vágott vörös- és fokhagymát. Felöntjük a borral, és pár percig forraljuk. Hozzáadjuk a fűszereket, majd a tűzről levéve a tejszínt is.

Hozzákeverjük a leszűrt tésztát meg a káposztát, tálaláskor pedig rászórjuk a pirított morzsát.


Forrás: GoodFood
 

Töltött káposzta (vegán vagy laktovega)

Gondoltam egyszer, vegetáriánusként ugyan miért is ne ehetnék már én is töltött káposztát? Csak én darált hús helyett kukoricát tettem a rizs mellé a töltelékbe. Akik szeretik a hagyományos töltött káposztát, de nem esznek húst, azoknak ajánlom ezt a húsmentes változatot.

Töltött káposzta

(vegán vagy laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók (egy 6 literes fazékba, kb. 20 töltelék, ami 6-8 adag)

A káposztához:

• kb. 4 liter víz
• egy közepes-nagy méretű, tömött fej káposzta (bő 1 kg)
• 5 evőkanál ételecet (10%-os)
• 1 teáskanál tengeri vagy ásványi só
• 2 babérlevél

A töltelékhez:

• 1/2 kg barna rizs
• 3 teáskanál vegamix
• 2 teáskanál tengeri vagy ásványi só
• 2 púpos evőkanál őrölt csemegepaprika
• 1 evőkanál morzsolt majoránna
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 3-4 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 30 dkg morzsolt kukorica vagy 1 kukoricakonzerv

Tálaláskor:

• tejföl

Elkészítése

Feltesszük a vizet melegedni. A káposzta torzsáját éles késsel kivágjuk, kb. a fele mélységig csak, hogy ne lyukadjanak ki a levelek, majd a káposztát a vízbe tesszük. A főzővízhez hozzáadjuk a sót, az ecetet és a babérlevelet. Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve főzzük, körülbelül 10 percig. Közben megfordítjuk a káposztát a vízben, hogy a másik oldala is puhuljon meg. Ezután kiemeljük a káposztát a vízből, és miután hűlt egy kicsit, óvatosan leválasztjuk a leveleit. Ajánlott a káposztalevelek vastag ereit éles késsel elvékonyítani, mert így kevésbé törhetnek meg behajtogatáskor. A kisebb leveleket egy vágódeszkán egymásra illesztjük és feldaraboljuk. Ezek a káposztavagdalékok az edény aljára fognak kerülni. A főzővizet nem öntjük ki, mert azt még felhasználjuk a további főzéshez.

Egy tálba öntjük a rizst, hozzáadjuk a fűszereket, kukoricát, és némi olajat. Ezután bal kezünkbe vesszük a káposztalevelet úgy, hogy a főerével párhuzamos vonalba legyen alkarunk, és a hasadás elkerülése végett a levél belső oldala (homorú) legyen felfelé. Ráhelyezünk annyi töltelékadagot a levélre (méretétől függően), hogy azt könnyen tudjuk majd hajtogatni, és hogy a töltelék főzéskor ne jöjjön ki belőle. Először a levél bal szélét kicsit behajtjuk, majd alulról felfelé feltekerjük, ezután a jobb oldalánál befelé nyomkodjuk azt ujjunkkal azért, hogy a levél jól magában tartsa a tölteléket. Ne tekerjük túl szorosan, mert főzéskor a töltelék tágulása a levél hasadását okozhatja! Az így elkészített gombócokat úgy tesszük az edénybe, hogy a levél oldalszéle alul legyen, szintén azért, hogy a töltelék a levélben maradjon. Miután belehelyeztük mindet, felöntjük a főzővízzel, hogy ellepje őket. A kellően puhává fövés végett egy kisebb fedőt is tegyünk nehezéknek a káposztákra. Kavargatás helyett az edényt olykor oldalirányban forgassunk meg a letapadás elkerüléséért. Kb. egy óra hosszáig főzzük. Tálaláskor tejfölt is tehetünk rá.


Dulmina megjegyzései: Köszönöm a Főkóstolónak a finom ételt és a konyhai szabadnapot! Nem véletlen, hogy eddig semmilyen töltött káposzta recept nem volt a blogomban - ugyanis nem vagyok különösebb barátságban ezzel az étellel. Az együtt fövő savanyú káposzta és füstölt hús szagával (elnézést, nekem az az) ki lehet kergetni a világból, és nem az a fajta vega vagyok, aki feltétlenül a hagyományos ízekre vágyik húsmentesen. Viszont nyitott vagyok az újdonságokra, és elmondás alapján egyből nagyon szimpatikus volt Isti receptje. Tavaly karácsonykor már volt szerencsém náluk ehhez a finomsághoz, most pedig itt is elkészítette. Ez a fajta töltött káposzta egyáltalán nem nehéz étel, még a nyári melegben is igen jólesett. A levébe eredetileg tejes-lisztes sűrítés került még a végén, de ez most elmaradt, és nem is volt hiányérzetünk miatta. Így alapból vegán és gluténmentes fogás lett, tálaláskor pedig ki-ki eldöntheti, hogy kér-e rá tejfölt, s ha igen, normál vagy növényi változatot.

Zöldborsós tészta (vegán vagy laktovega)

Még mindig találtam a fagyasztóban a tavaly eltett zöldborsóból, és ezúttal tésztával raktam össze. Gyors, egyszerű, laktató fogás lett, és mivel együtt főztem őket, mosogatnivaló se sok keletkezett közben.

Zöldborsós tészta

(vegán vagy laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók (3 bőséges adaghoz):

• 1 liter víz
• 50 dkg zsenge zöldborsó (fagyasztott)
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 25 dkg durum kagylótészta (vagy tetszőleges más alakú)
• 1 teáskanál szárított oregánó (vagy más zöldfűszer)
• 3-4 teáskanál kukoricakeményítő
• pár kanál hideg víz

Elkészítése:
Egy vastag aljú lábasban odatettem a vizet melegedni. Beleszórtam a fagyasztott borsót, ízesítettem a paprikakrémmel, és megvártam, míg felforr. Ekkor beletettem a tésztát, megkevertem, és kis lángon, lefedve addig főztem, míg a tészta harapható állagú lett (támpontért nézzük meg a csomagolásán, hogy ez hány perc). Ekkor beleszórtam az oregánót, valamint hozzáöntöttem a kevés vízben simára kevert keményítőt, és kevergetve összefőztem.

Tipp: Én most tejmentesen készítettem, de ha akarjuk, a végén tehetünk bele tejfölt, vagy a víz egy része helyett használhatunk tejet.

Idő: kb. 20 perc elteltével lehet enni, és munka is alig van vele
Pénz: kb. 400 Ft a fenti mennyiség, a tejes változat mondjuk 500 Ft lenne

Szerb padlizsán (lakto-vega vagy vegán vagy húsos is lehet)

Az eltevés mellett természetesen friss fogyasztásra is jutott a zsák padlizsánból. A tavalyi nagy kedvenc, a Nyári rakottas mellett egy új receptet is kipróbáltam. Ezt kicsit több idő elkészíteni a rizsfőzés miatt, de alapvetően ez is egy egyszerű, ízletes és emellett tartalmas fogás. A tejföl elhagyásával (vagy helyettesítésével) könnyen vegánná lehet alakítani, de némi füstölt kolbász hozzáadásával (akár utólag, akár belerétegezve, attól függően, hogy van-e vega fogyasztó is) a húsevők kedvében is járhatunk vele.


Megfőztem 1 bögre barna rizst a szokásos módon.
2 közepes padlizsánt kb. 1 cm vastag karikákra vágtam, és serpenyőben, pici olívaolajon addig sütöttem a szeletek mindkét oldalát, amíg egy kis színt kaptak.
Felcikkeztem 6 közepes paradicsomot.
Mázas cseréptálba rétegeztem a hozzávalókat padlizsán - rizs - paradicsom sorrendben, ezt ismételgetve (nekem mély tálam van, így 3 ilyen sorozat belefért). A padlizsános réteget mindig enyhén sóztam, a paradicsomosra meg bazsalikomot szórtam.
Végül megkentem a tetejét 1 kis pohár (175 g) sűrű tejföllel.
Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva fél óráig sütöttem; így összeértek az ízek és megpuhult a paradicsom is.


A kiinduló receptet a Mindmegettén találtam.

Idő: kb. 1,5 óra elteltével lehet enni, de csak fél óra munka van vele.
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség (3-4 adag)
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.


A másik padlizsános finomságról is egy kép (amit ezúttal pataki tál helyett egy mázas cseréptálban készítettem, de ugyanolyan jó volt így is; ez alapból vegán):

Paprikás tök (vegán)

A szokásostól kicsit eltérő tökfőzelék-változat:


Meghámoztam 1 közepes tököt, kikapartam a magjait (ha még nem kemények, akkor maradhatnak), húsát legyalultam. Apró darabokra vagdostam 3 kis paradicsompaprikát (annak hiányában kápiát használnék, ha az sincs, akkor valamilyen más fajtából érettet). Vastag aljú, mély serpenyőben, időnként megkeverve félpuhára sütöttem egy evőkanálnyi olívaolajon. Hozzáadtam az előkészített tököt, és időnként megkeverve haraphatóra pároltam (néhány perc). Közben 1 teáskanál őrölt paprikával, egy csokor összevágott kaporral és némi sóval ízesítettem. A végén megszórtam 1 evőkanál zabpehelyliszttel, majd jól elkevertem és összefőztem. Így "csupaszon" is finom volt, vagy ízlés szerint kerülhet rá tejföl a tálaláskor (csak úgy már nem vegán). 2 adag.

Az alapul szolgáló receptet a NoSalty webszakácskönyvben találtam.

Idő: kb. fél óra
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Fejtettbableves (lakto-vega)

És tovább javul a levesek (amúgy elég siralmas) részaránya a blogban :) Én ugyan továbbra sem lettem nagy leveses, keresztanyám viszont az, úgyhogy nincs apelláta, levesnek márpedig lennie kell. Ezt most ő készítette, és annyira ízlett mindkettőnknek, hogy itt a helye a receptnek. A kukoricalisztes sűrítést tőlem látta a napokban, az elkészítés többi része pedig ugyanúgy megy, mint ahogy a zöldbablevest is szokta.


5-6 maréknyi fejtettbabot (kb. a piaci fél literes csomagnak megfelelő mennyiség) enyhén sós vízben, néhány babérlevél társaságában puhára főzött. 1 evőkanál kukoricalisztet simára kevert egy kis vízzel, majd a levesbe öntve a keveréket, besűrítette vele. Darabolt bele némi csípős zöldpaprikát is, de csak érzéssel! A végén került még bele 1 dl tejszín (ennek hiányában tejföllel is készíthető, akkor azzal és szükség esetén némi vízzel keverjük el a kukoricalisztet), meg egy marék összetépett petrezselyemzöld. Tálaláskor pedig citromot facsartunk bele, illetve ő egy pici cukorral is ízesítette a saját adagját (én ez utóbbit kihagytam). 2 bőséges vagy 3 normál adag.

Idő: babfejtéssel együtt is megvan egy órán belül
Pénz: kb. 400 Forint
Hazaiból, a citrom és a fűszerek kivételével.

Sajtos cukkinilepény (lakto-vega)

Ha már sok a cukkini, legalább ne egyféle módon együk unásig - itt egy újabb fogyasztási mód:


Egy tálban összekevertem 1-1 púpozott evőkanál darált mandulát (mehet helyette más darált olajos mag is), Graham lisztet és kukoricalisztet, 1 csipet sót, és annyi vizet, hogy sűrűn folyó keverék legyen belőle. Közepes cukkiniből egy arasznyi darabot meghámoztam, valamint kikanalaztam a magjait (ha még nem kemények, akkor nyugodtan maradhatnak), majd vékony, lapos darabkákra vagdostam, és a tál tartalmához adtam. Végül egy jó nagy marék reszelt sajt került még bele. Alaposan összeforgattam az egészet, hogy a lisztes keverék mindenhol bevonja vékonyan a cukkinit és a sajtot (de nem kell, hogy álljon a lében). Palacsintasütőben pár csepp olívaolajat forrósítottam, majd vékony rétegben beleterítettem a masszából, és kanállal elegyengettem. Kis lángon (de azért láthatóan süljön) pirosra sütöttem az alját, aztán egy tányérra borítva visszacsúsztattam a serpenyőbe, és megsütöttem a másik oldalát is. 2 darab lett belőle. Önmagában is finom, vagy ki lehet egészíteni némi tejföllel/joghurttal, esetleg lefokozni köretnek.

Megjegyzések:
Fontos, hogy viszonylag sok sajt kerüljön bele, akkor lesz szép és finom kérge. Vékony legyen, hogy rövid idő alatt is jól átsüljön, meg így jobb ízű, mert nagyobb a pirult rész aránya. Az eredetiben szezámmaggal szerepelt, én a Mandulás cukkini készítésekor kimaradt lisztes mandulát forgattam most bele, és igen finom lett vele. Kipróbáltam csak kukoricaliszttel is, az a változat nekem kevésbé jött be; csak Graham liszttel viszont jó volt. Tetszés szerint lehet fűszerezni a són kívül mással is, de a megpirult sajtnak köszönhetően ez a "natúr" változat is ízletes.

A kiinduló receptet Gizinél olvastam, köszönet érte!

Idő: kb. 25 perc volt úgy, hogy egymás után sült a 2 adag
Pénz: kb. 50 Ft / adag
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Mustáros tejfölben sült cukkini (lakto-vega)

Megérkezett az újabb vödör cukkini a szomszédtól, miközben még az előző szállítmány sem fogyott el. Így aztán bele kellett húzni, naná, hogy megint cukkiniből lett az ebéd körete - de önálló ételként sem megvetendő így:


Egy jó kilónyira nőtt, de amúgy zsenge cukkinit meghámoztam, és kb. fél centi vastag karikákra vágtam (fontos, hogy zsenge legyen, így nem kell eltávolítani a magjait; ízlés szerint a hámozás is elhagyható). Kb. 2,5 dl sűrű tejfölt összekevertem 3-4 teáskanál dijoni mustárral (erősen mustáros legyen, a cukkini sokat beszív majd az ízből). (Szerintem más fűszer nem is kell bele, a mustár sóssága / savassága /egyebe tökéletesen elég neki.) Egy sütőtál aljára egy félmarék nagy morzsát szórtam (= házi barnakenyér maradékok kiszárítva, húsdarálón áthajtva, átszitálva - ezúttal a szűrőn fennakadt részt használtam), hogy vékony rétegben befedje. Majd belerakosgattam a cukkiniszeleteket, minden rétegre kanalazva a mustáros tejfölből. Végül a legtetejére is morzsa került. (Az alsó morzsaréteg azért kell, hogy a végén ne lében álljon az egész, a felsőnek meg díszítő értéke van, és ráadásul még finom is, ahogy megpirul.) 200 fokon fél óra alatt megsült. Ez a mennyiség 3 adag főétel vagy valamivel több köret. A maradék kihűlve is finom volt, bár az eredetileg ropogósra sült morzsa addigra kicsit megszívta magát nedvességgel a tetején.

A kiinduló receptet Áginál találtam, köszönet érte!

Idő: kb. 40 perc elteltével lehet enni, de ebből csak 10 percnyi a munka
Pénz: kb. 200 Forint
Hazai alapanyagokból, a mustár kivételével (az stílszerűen francia volt).

Morzsás zöldbab fűszeres tejföllel (lakto-vega)

Eddig csak karfiollal ismertem - és készítettem is - ezt az ételt ("karfiol lengyelesen"). Most zöldbabbal említette egy rokon, és ráadásul finom, saját termésű zöldbabot is adott egy nagy zacskóval. Így nem volt más hátra, mint kipróbálni:


4 jó marék zsenge zöldbabot megmostam, végeit levágtam, majd enyhén sós vízben roppanós-puhára főztem. Közben egy serpenyőben kevés olajon morzsát pirítottam (morzsa = házi barnakenyér maradékok kiszárítva, húsdarálón áthajtva, átszitálva - ehhez az apraját használtam). A natúr zöldbab és a natúr morzsa mellé fűszeres tejfölt készítettem: kb. 2,5 dl zsíros tejfölt ezúttal sóval, frissen darált tarkaborssal és pirospaprikával kevertem össze (ízlés szerint lehet más fűszereket is használni). A megfőtt babot leszűrtem, óvatosan beleforgattam a morzsába, ami meg nem tapadt rá, azt tálaláskor rászórtam, végül megcsorgattam a tejföllel. 2 bőséges adag.

Idő: babtisztítással együtt jó fél óra
Pénz: kb. 300 Forint
Hazai alapanyagokból.

Nyári zöldségpaprikás (vegán)

Sokféle zöldségből szoktam paprikást készíteni, akár önállóan használva őket, akár többfélét társítva. Ez a mai egy különösen sikeres kombináció lett: kb. egyforma mennyiségben került bele krumpli, zöldbab és tök.


A krumplit meghámoztam és kis kockákra vágtam. A zöldbabot megmostam, és a végei eltávolítása után 2-3 centis darabokra vagdostam. A tököt meghámoztam, kikanalaztam a magjait, és a krumplinál valamivel nagyobb kockákra vágtam. Külön tálba raktam mindegyik előkészített zöldséget, mert nem egyszerre kerülnek majd bele az ételbe.
Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd ráraktam a krumplit, és időnként megkeverve enyhén átpirítottam (így nem fő majd szét). Megszórtam pirospaprikával, és néhány gyors keverés után felöntöttem annyi vízzel, amennyi épp ellepte. Kis lángon, lefedve főztem tovább. Mikor a krumpli félig megpuhult, hozzáadtam a zöldbabot, és együtt főztem tovább. Mikor a bab is kezdett puhulni, hozzáadtam a tököt is, és együtt főztem készre. Közben ha igényelte, pótoltam a levét, valamint sóval és frissen darált tarkaborssal ízesítettem, a végén pedig egy marék összevágott petrezselyemzöldet kevertem még hozzá. A krumplinak és a töknek köszönhetően mindenféle trükközés nélkül kellemesen besűrűsödött a leve, a zöldbab pedig az ízén javított sokat. (Aki bírja, nyugodtan indítsa hagymás alappal, én ettől eltekintek.) Tálalható önmagában, tejföllel vagy akár köretként is.

Idő: kb. 45 perc, de nem végig munka
Pénz: így szezonban a filléres kategória, legfeljebb 50 Ft / adag
Hazai alapanyagokból, pár fűszer kivételével.

Színes krumplitál (vegán is lehet)

Önálló fogásként, köretként, vagy apróbb krumpliból készítve akár partifalatokként is tálalható ez az egyszerű, főtt-sült, fűszeres krumpli.


Vékony héjú krumplikat körömkefével alaposan megmostam, majd hosszában kettévágtam és enyhén sós vízben megfőztem. Tepsire szedtem a darabokat vágott felükkel felfelé, és villával jó mélyen "beleszántottam" a tetejükbe (közben a másik kezemmel fogtam oldalt, hogy ne repedjen szét a külsejük). Mindegyikre tettem egy-egy vékony szelet vajat, enyhén sóztam, majd különböző színes fűszereket szórtam rájuk (darabonként egyfélét): pirospaprikát, kurkumát, őrölt köménymagot, frissen darált tarkaborsot, morzsolt majorannát (de a sor ízlés szerint bővíthető, módosítható). Betettem az előmelegített sütőbe, és megvártam, míg enyhén pirulni kezd a tetejük (viszont célszerű ügyelni, hogy ne süssük túl, mert az égett fűszer nem finom). Tányérra szedtem, majd friss zöldfűszerrel, ezúttal zsályalevelekkel díszítettem. Evőeszköz nélkül, kézzel megfogva ettem.

Tippek:

• Kellemes plusz ízt adott neki a vaj, de ha fontos, hogy vegán legyen, akkor vajdarabok helyett olajjal megcsepegtetve is készíthető ugyanígy.
  
• A fűszerek alá ízlés szerint kerülhet egy kis sűrű tejföl vagy sajt is, hogy kiadósabb legyen (természetesen így szintén nem vegán).
• Ennyiért nem érdemes külön felfűteni a sütőt, valami más étel (pl. keksz, sütemény, stb.) után ideális bedugni arra az 5-10 percre.
• Frissen melegen az igazi, igyekezzünk úgy időzíteni a tálalást. Azért a kihűlt darabok is elmennek, ha épp úgy jön ki, hogy van egy kis maradék.
  

Idő: kb. 45-50 perc elteltével lehet enni, ebből 20 percnyi munka
Pénz: egy százasból bőven kitelik egy főételnyi adag (bő 1/2 kg krumpli + 2-3 dkg vaj + fűszerek), ha más is van mellé, akkor értelemszerűen kevesebb is elég személyenként
Alapvetően hazaiból, a fűszerek egy része kivételével.

Gombával rakott krumpli

Egyszerűen, kevés munkával elkészíthető húsmentes finomság, egyelőre még "öreg" krumpliból:


1 kilónyi vékony héjú krumplit körömkefével alaposan megsikáltam, majd kb. fél centi vastag szeletekre vágtam. Felbontottam 1 üveg natúr gombabefőttet, amiben ezúttal egész gombafejek voltak, és leöntöttem a levét. (Vagy fél kilónyi friss gombából is készíthető; és ha választhatok, inkább szeleteltem volna.) 1 nagy pohár (450 g) sűrű tejfölt összekevertem 1 teáskanál sóval, 2 teáskanál pirospaprikával és 1/2 teáskanálnyi frissen darált tarkaborssal - erőteljesen fűszeresnek kell lennie, mert a krumpli sokat magába vesz az ízéből. Mázas cseréptálat vékonyan kiolajoztam, majd belerétegeztem a hozzávalókat: krumpli - tejföl - gomba - krumpli - tejföl - gomba - krumpli - tejföl. Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 60 percet sütöttem, meg utána még 15 percet az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt puhára párolódott benne a krumpli, és jól összeértek az ízek. Ez a mennyiség 2 bőséges vagy 3 normál adag.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak negyed órányi munka az elején az összerakás
Pénz: kb. 600 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a só és a bors kivételével.

Sonkás-sajtos kelt muffin

A húsvét utáni maradékkisöprés utolsó felvonása volt ez a két okból sem szokványos muffin. Egyrészt a sós ízvilágot képviseli, másrészt pedig nem sütőporos vagy szódabikarbónás a tésztája, hanem élesztő gondoskodik a lazaságáról.


1 dl langyos vízben felfuttattam 1/2 dkg friss élesztőt egy kis mézzel.

Közben összedaraboltam 15 dkg füstölt-főtt sonkát (csak sovány részeket). 5 dekányi füstölt parenyicából 12 nagyobb kockát vágtam, a többit pedig apró darabokra. (Ezek zömét a sajtos-sonkás burgonyakarikák készítésénél kimaradt köztes részek képezték). Meghámoztam és apróra reszeltem 1 tojásnyi méretű krumplit.

A krumplihoz raktam 15 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 evőkanál őrölt lenmagot, 1 csipet sót, kb. 2 dl tejfölt (ezúttal egy bontott doboz alján egy nagy pohár fele volt, ennek hiányában egy 175 g-os kis dobozzal tettem volna), végül a felfuttatott élesztőt. Fakanállal összekevertem, majd hozzáadtam a sonkadarabokat is. (Sűrű, de fakanállal azért jól keverhető tészta legyen, ez szükség esetén további liszt, illetve víz hozzáadásával állítható be.)

Kikent muffintepsi mélyedéseibe kanalaztam, majd mindegyiknek a közepébe nyomtam egy-egy sajtkockát, és megszórtam a tetejét a sajtdarabokkal.

Kb. fél órát kelni hagytam langyos helyen (50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőben), majd 180 fokon újabb fél óra alatt sült meg (előmelegítés nélkül; tűpróbával lehet ellenőrizni).

Langyosan tálaltam, és mind el is fogyott frissen, úgyhogy hidegen az állagáról és az eltarthatóságáról nem tudok beszámolni.

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában találtam, és jól átszabtam a rendelkezésre álló maradékokhoz meg a saját ízlésemhez.

Idő: szűk másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 450 Ft
Alapvetően hazai alapanyagokból.

Sajtos-tejfölös tészta

Ha nem kolbászosan, akkor így:


Az egyszemélyes adaghoz a szokásos módon kifőzök 12,5 dkg (negyed csomag) durumbúzás száraztésztát, legtöbbször spagettit vagy szélesmetéltet, rövidebb darabokra törve. Leszűröm, és egy mélytányérban összeforgatom kb. 1 dl tejföllel meg némi zöldfűszerrel. (A tejföl minőségétől függ a szükséges mennyiség, úgy szeretem, ha vékonyan bevonja mindenhol, de nem tocsog benne. A zöldfűszer tetszőleges, a képen láthatón épp szárított oregánó van.) Sajtot (füstölt parenyicát) reszelek a tetejére, és rögtön eszem is, hiszen a hideg tejföl pont ehetőre hűtötte a forró tésztát (és így a sajt se olvad rajta nyúlósra). Ha netán a sajt hamarabb elfogy, mint a tészta, akkor menet közben még egyszer rakok rá egy kicsit.

Az utóbbi hónapokban nagyon nem kívántam a tésztát, ez viszont többször is jólesett mostanában. Az okok kifürkészésére nem vállalkozom, egyszerűen csak készítek ilyet néha - akkor meg már fel is jegyzem a receptet, bármily egyszerű is.

Idő: kb. 15 perc
Pénz: kb. 200 Forint
A tésztából még mindig az olaszt részesítem előnyben, de legalább a rávalók hazaiak.

Paprikás árpagyöngy gombával (vegán)

A tavasz azt is jelenti, hogy sokkal több időt töltök a kertben, mint a konyhában. Így még inkább előtérbe kerülnek a minimális munkával elkészíthető ételek. Ma például ez:


Előző este beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt. Másnap egy vastag aljú, mély serpenyőbe raktam, felöntöttem 1,5 bögre vízzel, és hozzáadtam 25-30 dekányi szeletelt, fagyasztott gombát, valamint ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel plusz 1 teáskanál őrölt pirospaprikával. Mivel a fagyasztott gombát nem pirítottam le az elején, ahogy a frissel tettem volna, hozzáadtam 1 evőkanál étolajat is, hogy kihozza a paprika ízét. Kis lángon, lefedve az árpagyöngy megpuhulásáig pároltam (kb. 25 perc). Házi savanyúsággal tálaltam. Ez a mennyiség 2 adag. Én most így, vegán módozatban ettem, de ízlés szerint ki lehet egészíteni tejföllel, akár a végén belefőzve, akár tálaláskor a tányéron.

Idő: fél óra elteltével lehet enni, amúgy mindössze pár perc munka az elején, plusz némi előre gondolkodás az árpagyöngy beáztatása miatt
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Almás-zelleres rakott krumpli

Tegnap felavattam a nemrég ajándékba kapott új cseréptálamat, ezzel a nem egészen szokványos, de igazán harmonikus ízű rakott krumplival.


Előkészítettem a hozzávalókat: 3/4 kilónyi krumplit, 1/2 kilónyi zöldalmát (kemény húsú, Granny Smith fajtát), 1 közepes zellert, kb. 2 dl sűrű tejfölt (ízlés szerint lehet több, én nem szeretem túl szószosan), és fűszereket: tengeri sót és Kotányi Malom 'Francia' fűszerkeveréket (igen ritkán használok gyári, kész fűszerkeveréket, de ennek teljesen rendben van az összetétele és ízlik is). Előkerült egy guriga füstölt parenyica is, aminek csak a külső részét használtam fel ehhez (a belseje megmaradt más ételhez reszelni).

Vékony héjú krumplit használtam, így hámozás helyett csak jó alaposan megmostam őket, majd fél centi vastag karikákra vágtam. A zöldalmát meghámoztam, majd vékony cikkekre vágtam. A zellert is meghámoztam, négybe vágtam, majd ezt is fél centi vastag szeletekre.

A tálat vékonyan kivajaztam, majd elkezdtem belerétegezni a hozzávalókat. Az aljára került egy dupla sor krumpli, amit enyhén sóztam és daráltam rá a francia fűszerkeverékből. Ezután lefedtem egy réteg almával, majd raktam rá a zellerből. Erre tettem néhány kanál tejfölt. Krumplival folytattam, de már csak egy rétegben, majd ismételtem a többit, még kétszer. A tetejére még egy réteg krumpli és fűszer került, majd a sajt héja (két nagy és két kis csiga, plusz az oldalából tépett csíkok). Így épp teli lett a kétliteres tál.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd még 15 percet az elzárt sütőben hagytam. A sütés vége felé már igen finom illata volt, és az íze sem okozott csalódást.


A kiinduló receptet Nana blogjában találtam, saját ízlésemhez alakítva ez lett belőle.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összeállítás az elején
Pénz: 500 Forint a fenti mennyiség, ami 3 bőséges adag főétel vagy 4-5 adagnyi köret
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

A tállal együtt ezt a három előnevelt jácintot is kaptam, amiből a fehér most nyílt ki, és nem csak szép, hanem illatos is. Remélem, hamarosan követi a másik kettő is - és ha minden igaz, az meg egy rózsaszín és egy lila.

Paszulyos káposztaleves (vegán)

Éjszakára beáztattam 1 bögre fehér babot.

Másnap egy nagy fazékban, amiben majd az egész étel elfér, friss vízben feltettem főni. Forrás után kis lángon, fedő alatt csendesen főztem.

Amíg a bab főtt, előkészítettem a zöldségeket: Meghámoztam és kis hasábokra vagdostam 5 kis répát és 5 kis petrezselyemgyökeret (kb. fél liter lett a kettő együtt feldarabolva). Falatnyi darabkákra vágtam 1 kis fej (kb. 3/4 kg) káposztát (először jó ujjnyi vastag cikkekre szeltem, majd azokat keresztbe elvagdaltam pár helyen - mint ahogy a kelkáposzta belsejét szoktam a főzelékhez). (Konzerv babbal se lenne gyorsabb, mivel a babfőzés idejét épp kitölti a többi hozzávaló előkészítése.)

Mire ez meglett, a bab is érezhetően puhult már. Hozzáadtam a zöldségeket, valamint ízesítettem 3 kis babérlevéllel, 1/2 teáskanálnyi őrölt köménymaggal, 1 kis marék szárított majorannával (saját termés, nem annyira erőteljes aromájú, mint a bolti tasakos, de kifejezetten finom), 1 teáskanál sóval és pár tekerésnyi frissen darált tarkaborssal. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje (így közel egytálételnyi sűrűségű lesz a végén - lehet persze levesesebbre venni a figurát, akinek úgy szimpatikusabb).

Miután felfőtt, kis lángon, lefedve főztem tovább. 1 evőkanál rizslisztet simára kevertem egy kis vízzel, és mikor már majdnem jók voltak a zöldségek, hozzákevertem, és együtt főztem készre. Megkóstoltam, és beigazítottam a fűszerezését.

Azon melegében tálaltam ezt a tartalmas ételt, most csak így vegán módozatban, fogyasztás előtt egy kis hidegen sajtolt napraforgóolajat csöpögtetve rá. Az eredeti szerint tejfölre kellene szedni a tányérba - a maradékból kipróbálom majd így is (egyébként jó ötlet, hogy nincs belefőzve a tejföl, mert így a fogyasztáskor ki-ki eldöntheti, hogy igényt tart-e rá).

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin új (2010/1.) számában olvastam. Ott Káposztás paszulyleves néven fut, csak én sűrűbbre csináltam és alaposan eltoltam az arányt a zöldségek javára, a hagymaféléket pedig mellőztem belőle. Egyből megtetszett, hogy egy könnyed, egyszerű variáció a bablevesre, húsok és húspótlók nélkül, ráadásul minden van hozzá itthon - sőt, a télire betárazott zöldségkészletek apasztásának külön örülök.

Idő: 1 óra elteltével lehet enni, ebből kb. fél óra munka (+ a babot ne felejtsük el időben beáztatni)
Pénz: kb. 350 Ft az egész, ami 4-5 adag egytálétel, vagy bővebb lére engedve ízlés szerint több leves
Hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.

Szilvalekváros falatok

Nemrégiben kóstolóba kaptam ilyen süteményt, s mivel igencsak ízlett, megpróbálkoztam én is az elkészítésével. A formázást alighanem sikerült saját kútfőből leutánoznom, és a tésztát is igyekeztem rekonstruálni az ismert támpont alapján, miszerint "a hókifli tésztája reformosítva" (nyilván nem az élesztős, hanem a linzer-szerű változaté, amiből egy nagyon egyszerűt például itt leltem fel a neten). A házi szilvalekvárom pedig nemrégiben már bizonyított papucsban és csigában is (utóbbinál erre + egy kis darált dióra cseréltem a gesztenyés-meggyes tölteléket), úgyhogy itt már egyáltalán nem tartottam tőle, hogy kifolyik.


Nálam az alábbiak kerültek a tésztába: 10 púpozott evőkanál (bő 20 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 csipet só, 1 kis pohár (150 g-os) tejföl, szűk 1 dl olaj.

A gyors összegyúrás után kb. 1 órát pihentettem a hűtőben, majd vékonyra nyújtottam. A téglalap szélétől valamivel beljebb raktam egy csík szilvalekvárt, majd feltekertem a tésztát annyira, hogy a kapott "henger" tetején egy, az alján pedig két rétegben legyen. Levágtam, majd keresztben 3-4 cm-es darabokra vagdostam, és egy nagy tepsire sorakoztattam (kikenni nem szükséges, mert a tészta elég zsiradékot tartalmaz, hogy ne ragadjon oda, és lehet sűrűn, mert nemigen nő meg a sütéskor). Ezt ismételtem addig, míg elfogyott az egész tésztalap. (Azért nem vágtam le előre a sávokat, mert a szükséges tésztaszélesség nyilván attól függ, hogy milyen vastag csíkot sikerül rakni a meglehetősen sűrű lekvárból.) Nekem ebből a mennyiségből 56 db lett, 8*7-es elrendezésben épp elfért a tűzhely sütőlemezén.

180 fokon kb. 25 perc alatt sült meg - amikor láthatóan pirul a tészta, akkor jó. A kóstolással érdemes várni egy kicsit, mert nagyon forró a belsejében a lekvár! Bőséges mennyiségű töltelék tanyázik egy enyhén ropogós, vékony tésztaburokban - ízletes csemege, ráadásul hozzáadott cukor nélkül (az eredeti sem cukorba fojtva érkezett, és én is nagy tiszteletlenségnek érezném a finom lekvárral szemben a "behavazást" - így aztán se hó, se kifli, de azért csak sikerült elneveznem :)

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de csak kb. fél óra munka van vele, a többi a tészta állásideje és a sütés
Pénz: kb. 250 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

Utólagos kiegészítés: itt bemutatok egy vegán változatot is a témára