Ezt készítettem magamnak, a nyugodtabb ünnepek jegyében. Nem közvetlenül karácsonyra szoktam csak sütni, hanem egész decemberben folyamatosan van itthon valamilyen télies hangulatú keksz, aprósütemény. Sokkal nagyobb kedvvel fogok hozzá egy-egy ilyen elkészítéséhez, ha már nem kell időt töltenem az előkészítéssel.
Előzetes lépések:
1.) Egy esős napon tisztítottunk nagyobb mennyiségű diót.
2.) Megbeszéltük, milyen süteményeket szeretnénk az ünnepi időszakban. (Zömmel a régi, bevált kedvencekből válogattunk.)
3.) Az alapanyag-szükséglet figyelembe vételével megejtettük a nagybevásárlást a cukrászdiszkontban.
Maga a "kalendárium" elkészítése:
4.) Kikerestem a pontos recepteket. Kiírtam kis cetlikre a hozzávalókat úgy, hogy az egyik oldalra kerüljenek az előre összekészíthető száraz alapanyagok (lisztek, sütőpor / szódabikarbóna, cukor, fűszerek, darált dió stb.), a másik oldalra pedig a készítéskor frissen hozzáadandók (zsiradék, tojás, víz stb). Utóbbi listát kiegészítettem még a sütésre vonatkozó információkkal is (sütési hőfok, idő). (Az elkészítés menetét tudom fejből, de ezeket az adatokat nem jegyzem meg pontosan.)
5.) Előpakoltam a receptekben előforduló száraz alapanyagokat és a mérőeszközöket. A diót már ledaráltam, annak nem lesz baja, a mákot viszont csak közvetlenül a felhasználás előtt fogom, mert az gyorsan avasodik.
6.) Sorra vettem a cetliket, és ténylegesen összekészítettem az előre összekészíthető alapanyagokat (csatos üvegekbe, illetve aztán a közben kiürült zacskókba). Mindegyikhez mellékeltem a cetlit, amin rajta van, hogy ebből mi lesz és mit kell vele csinálni.
7.) Betettem a kosárba a receptekhez rugalmasan felhasználandó tartós alapanyagokat is a kb. szükséges mennyiségben (pl. lekvárok, vanília kivonat, egy üvegbe mazsolát a "marék mazsola" típusú kiegészítésekhez /ne kelljen mindig előhalászni a felbontott kilós csomagot az alap készletből/ stb.). Gondolatban lefoglaltam a máshol tárolt egyebeket is az itthon lévő készletekből (pl. alma, tojás, vaj stb.). A kamrában egy csomóban vannak a szükséges eszközök (tepsik, sütőpapír, formák, nyújtófa stb.); mivel év közben is rendszeresen használom őket, biztosan hadrafogható állapotban.
"Felhasználás":
8.) Egy sütit már el is készítettem Advent első vasárnapjára.
9.) A továbbiakban ebből a kosárból választok sütni valót. Így biztosan sorra kerül minden az előzetes kívánságlistánkról.
10.) A cetliket természetesen megtartom, így ha felmerül az igény az ismétlésre - akár idén, akár később -, az alapján össze tudok készíteni egy-egy újabb adagot (jó esetben megint így tömbösítve).
11.) Természetesen ha szembejön valahol olyan recept, amiről úgy érzem, hogy okvetlenül ki akarom próbálni máris, akkor soron kívül megteszem. Ez csak a kényelmes segítség arra az esetre, amikor maradunk a régi, bevált kedvenceknél.
Konkrét recepteket most nem írok, túlnyomórészt szerepeltek már itt a blogban korábban, most csak a tömbösített előkészítés ötletét akartam megosztani. Számomra ez nagy segítség volt korábban is, csak akkor még nem ennyire rendszerezett formában műveltem.
Jó készülődést az ünnepekre!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. december 2., vasárnap
2012. december 5., szerda
Töltött paszternák (laktovegetáriánus)
Csábító illat, ínycsiklandó látvány, és különleges, gazdag íz jellemzi ezt a tápláló egytálételt, melyet nem csak vegetáriánusoknak ajánlok szeretettel. Főszereplője a téli zöldségkínálat egyik kevésbé ismert tagja, a paszternák, melyet füstölt sajttal és pirított dióval egészítettem ki, némi fahéjjal megbolondítva.
A recept először a Kifőztük karácsonyi különszámában jelent meg tavaly.
Hozzávalók 4 személyre
Beáztatjuk a cseréptálat (pataki tálat) a fedelével együtt. Szűrőben átmossuk a rizst, és erre is vizet öntünk egy tálkában.
A paszternákot meghámozzuk, majd alsó, vékony részét levágjuk, a többit pedig hosszában megfelezzük, és karalábévájóval kifaragjuk a közepét úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag fala maradjon.
A töltelékhez apróra vágjuk a paszternákokból eltávolított részeket. Lereszeljük a sajtot. A dióból néhány szép darabot félreteszünk a díszítéshez, a többit pedig összezúzzuk. Az egészet összekeverjük a fűszerekkel és annyi tejjel, hogy jól formázható masszává álljon össze. Belekanalazzuk a kivájt paszternákokba, és a félretett dióval díszítjük a tetejét.
Kiöntjük a tálból az áztatóvizet, és az aljára terítjük a leszűrt rizst. Felöntjük másfélszeres mennyiségű friss vízzel, beleszórjuk a fűszereket és belecsorgatjuk az olajat. Elrendezzük a tetején a megtöltött paszternákokat, végül ráillesztjük a tál fedelét.
Hideg sütőbe rakjuk, és 200 fokra kapcsolva 60 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 20-25 percig. Ezalatt pergősre párolódik az alján a rizs, átsül a zöldség és megpirul a töltelék teteje a dióval.
A recept először a Kifőztük karácsonyi különszámában jelent meg tavaly.
Hozzávalók 4 személyre
- 2 nagy paszternák (50-60 dkg)
- 12 dkg füstölt sajt
- 6 dkg dió
- 1 kávéskanál só
- 1 kávéskanál pirospaprika
- 5-6 kakukkfűág levelei vagy 1 kávéskanál szárított kakukkfű
- kb. 1 dl zsíros tej vagy tejszín
- 1 bögre (2,5 dl) barna rizs (1/4 része lehet indián rizs is)
- 1,5 bögre víz
- 1 csapott teáskanál só
- 1 evőkanál szárított zöldségkeverék vagy natúr vegamix
- 1 evőkanál napraforgóolaj
- 6-7 cm-es fahéjrúd
Beáztatjuk a cseréptálat (pataki tálat) a fedelével együtt. Szűrőben átmossuk a rizst, és erre is vizet öntünk egy tálkában.
A paszternákot meghámozzuk, majd alsó, vékony részét levágjuk, a többit pedig hosszában megfelezzük, és karalábévájóval kifaragjuk a közepét úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag fala maradjon.
A töltelékhez apróra vágjuk a paszternákokból eltávolított részeket. Lereszeljük a sajtot. A dióból néhány szép darabot félreteszünk a díszítéshez, a többit pedig összezúzzuk. Az egészet összekeverjük a fűszerekkel és annyi tejjel, hogy jól formázható masszává álljon össze. Belekanalazzuk a kivájt paszternákokba, és a félretett dióval díszítjük a tetejét.
Kiöntjük a tálból az áztatóvizet, és az aljára terítjük a leszűrt rizst. Felöntjük másfélszeres mennyiségű friss vízzel, beleszórjuk a fűszereket és belecsorgatjuk az olajat. Elrendezzük a tetején a megtöltött paszternákokat, végül ráillesztjük a tál fedelét.
Hideg sütőbe rakjuk, és 200 fokra kapcsolva 60 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 20-25 percig. Ezalatt pergősre párolódik az alján a rizs, átsül a zöldség és megpirul a töltelék teteje a dióval.
Címkék:
dió,
egytálétel,
karácsony,
pasztinák,
pataki tál,
rizs,
sajt,
tejes,
vadrizs
2012. december 3., hétfő
Töltött fekete retek (vegán)
Sokáig nemigen vettem fekete retket, mert nyersen nem kedvelem erős ízét. Megfőzve vagy megsütve azonban sokat „szelídül”. Állagában a karalábéra emlékeztet így, ízre azonban sokkal karakteresebb, ezért önmagukban jellegtelenebb hozzávalókat érdemes mellétenni. Ebbe a töltött változatba gabonapehely és kenyérmorzsa került, a retekhez illő, magyaros jellegű fűszerezéssel. A hagyományos vonalra hajazó, de egészen különleges fogás kerekedett belőle, melyet vegetáriánusok és mindenevők egyaránt jóízűen fogyaszthatnak. A töltelékből fasírtot is süthetünk.
Ezzel a recepttel nyertem meg A tél ízei című vegán receptpályázatot 2010-ben, és így az azonos című szakácskönyvben jelent meg először.
Hozzávalók 2 személyre
Meghámozzuk és vízszintesen megfelezzük a retket, majd egyenesre vágjuk a darabok alját, hogy ne billegjenek. Ezután karalábévájóval kifaragjuk a közepüket úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag faluk maradjon.
A töltelékhez pici vízen megpároljuk a retek leeső részeit, és villával vagy botmixerrel összezúzzuk. Megfőzzük a gabonapelyhet a fűszerekkel ízesített vízben, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a retekpürét, a morzsát és az olajat.
A kivájt retkekbe kanalazzuk a tölteléket, majd vékonyan kiolajozott vagy szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. A töltelék lehet jó púposan, illetve ha marad ki, azt megsüthetjük fasírtnak úgy, hogy evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle a töltött retkek mellé.
200 fokon 30-40 percig sütjük; nem szükséges előzetesen fölmelegíteni a sütőt. Akkor kész, amikor láthatóan pirul a teteje; eddigre a retek is roppanós-puhára sült az alján.
Ezzel a recepttel nyertem meg A tél ízei című vegán receptpályázatot 2010-ben, és így az azonos című szakácskönyvben jelent meg először.
Hozzávalók 2 személyre
- 4 nagy (8-10 cm átmérőjű) fekete retek
- 2 dl gabonapehely (zab-, búza-, árpa- vagy rozspehely tetszés szerint, lehet vegyesen is)
- 3 dl víz
- 1 kávéskanál tengeri só
- 1 kávéskanál őrölt köménymag
- 1 teáskanál őrölt csemegepaprika
- 1 evőkanál morzsolt majoránna
- 2 dl kenyérmorzsa (maradék barna kenyér megszárítva és húsdarálón áthajtva)
- 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
Meghámozzuk és vízszintesen megfelezzük a retket, majd egyenesre vágjuk a darabok alját, hogy ne billegjenek. Ezután karalábévájóval kifaragjuk a közepüket úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag faluk maradjon.
A töltelékhez pici vízen megpároljuk a retek leeső részeit, és villával vagy botmixerrel összezúzzuk. Megfőzzük a gabonapelyhet a fűszerekkel ízesített vízben, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a retekpürét, a morzsát és az olajat.
A kivájt retkekbe kanalazzuk a tölteléket, majd vékonyan kiolajozott vagy szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. A töltelék lehet jó púposan, illetve ha marad ki, azt megsüthetjük fasírtnak úgy, hogy evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle a töltött retkek mellé.
200 fokon 30-40 percig sütjük; nem szükséges előzetesen fölmelegíteni a sütőt. Akkor kész, amikor láthatóan pirul a teteje; eddigre a retek is roppanós-puhára sült az alján.
2012. november 28., szerda
Fűszeres birslekvár (vegán)
Ez az illatos csemege jól jön majd az ünnepi süteményekhez, meg talán a fa alá is kerül belőle valakinek.
Hozzávalók kb. 3 literhez
Alaposan megmossuk a birsalmát, és kivágjuk a magházát, valamint a hibás részeket, de meghámozni nem kell. Vízbe gyűjtjük a darabokat, majd abból kiszedve apróra vágjuk vagy durvára reszeljük, és 4-5 literes, vastag aljú fazékba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, valamint hozzáreszeljük a magházától megszabadított körtét is. Felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, hozzákeverjük a cukrot, beledobjuk a fahéjrudat, belekaparjuk a vaníliarúd magjait és beletesszük a felhasított hüvelyt is. Felforraljuk, majd kis lángon, időnként (20-30 percenként) megkeverve sűrűre főzzük, körülbelül egy-másfél óra alatt. (Megkóstoljuk, és szükség szerint igazítunk az édességén/savanyúságán.) Eltávolítjuk belőle a fűszerdarabokat, és előkészített üvegekbe töltjük. Lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
Hozzávalók kb. 3 literhez
- 2 kg birsalma (tisztítva mérve - ha sok hibás meg kukacos van benne, akkor akár két-háromszorosa is lehet a szükséges mennyiség egészben)
- 2 érett körte vagy édes alma (kb. 20 dkg)
- 1 citrom
- 35 dkg gyümölcscukor
- 1 fahéjrúd
- 1 vaníliarúd
Alaposan megmossuk a birsalmát, és kivágjuk a magházát, valamint a hibás részeket, de meghámozni nem kell. Vízbe gyűjtjük a darabokat, majd abból kiszedve apróra vágjuk vagy durvára reszeljük, és 4-5 literes, vastag aljú fazékba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, valamint hozzáreszeljük a magházától megszabadított körtét is. Felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, hozzákeverjük a cukrot, beledobjuk a fahéjrudat, belekaparjuk a vaníliarúd magjait és beletesszük a felhasított hüvelyt is. Felforraljuk, majd kis lángon, időnként (20-30 percenként) megkeverve sűrűre főzzük, körülbelül egy-másfél óra alatt. (Megkóstoljuk, és szükség szerint igazítunk az édességén/savanyúságán.) Eltávolítjuk belőle a fűszerdarabokat, és előkészített üvegekbe töltjük. Lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
2012. január 15., vasárnap
:)
Gyönyörű gyertyákat vettünk féláron a minap a karácsonyra kapott ajándékpénzből. Most karácsonykor is régebbi beszerzésű gyertyákat gyújtottunk meg. Kihasználtuk a kedvező alkalmat a "raktár" feltöltésére, így legközelebb is lesz mit előhúzni a dobozból az ünnepekre. Az egyszerűbb darabok pedig akár hamarabb is előkerülhetnek.
Címkék:
karácsony,
recept nélkül
2012. január 3., kedd
Mézeskalács golyók (laktovega)
Nálunk idén jóízűen elfogyott a mézeskalács az utolsó morzsáig, de ha nálatok maradt belőle, javaslom hasznosítani, például úgy, ahogy én is tettem tavaly.
A karácsony elmúltával itt maradtak a mézeskalácsból készített tárgyak: az adventi koszorú és a különféle mécsestartók. Én ezeket is ugyanabból az ehető tésztából készítettem, mint a figurákat, és természetesen a megevést szántam végső sorsuknak. Elég kiábrándító lenne elcsomagolni őket, és jövőre meg azután mindig csak előhúzni a dobozból a kövületeket. Mert oké, szépek, tetszenek, de jövőre meg azután majd csinálok másikat, újat, kicsit másmilyet. Ezekről meg leeszegettem a díszítésként használt olajos magvakat (és megettem), a tésztát pedig kisebb darabokra tördeltem, és áthajtottam a húsdarálón. Remek kekszmorzsa lett belőlük. Máskor úgyse fordul elő kekszmorzsa a konyhámban, mert venni nem veszek, a saját sütésű kekszek meg mindig jobban sikerülnek annál, mintsem hogy ilyen kármentő jellegű felhasználásukra kényszerülnék. Most a morzsához hozzákevertem még néhány egyéb maradékot, és az alábbi csemege formájában tálaltam:
Hozzávalók:
Elkészítése:
Sárgabarack helyett más gyümölcsöt is választhatunk hozzá, illetve dió helyett is használhatunk más olajos magot vagy esetleg búzacsírát is. Ízlés szerint dúsíthatjuk csokidarabokkal, vagy olvasztott csokival megcsíkozhatjuk a tetejét.
A karácsony elmúltával itt maradtak a mézeskalácsból készített tárgyak: az adventi koszorú és a különféle mécsestartók. Én ezeket is ugyanabból az ehető tésztából készítettem, mint a figurákat, és természetesen a megevést szántam végső sorsuknak. Elég kiábrándító lenne elcsomagolni őket, és jövőre meg azután mindig csak előhúzni a dobozból a kövületeket. Mert oké, szépek, tetszenek, de jövőre meg azután majd csinálok másikat, újat, kicsit másmilyet. Ezekről meg leeszegettem a díszítésként használt olajos magvakat (és megettem), a tésztát pedig kisebb darabokra tördeltem, és áthajtottam a húsdarálón. Remek kekszmorzsa lett belőlük. Máskor úgyse fordul elő kekszmorzsa a konyhámban, mert venni nem veszek, a saját sütésű kekszek meg mindig jobban sikerülnek annál, mintsem hogy ilyen kármentő jellegű felhasználásukra kényszerülnék. Most a morzsához hozzákevertem még néhány egyéb maradékot, és az alábbi csemege formájában tálaltam:
Mézeskalács golyók
(laktovegetáriánus recept)
Hozzávalók:
- maradék karácsonyi mézes keksz vagy annak tésztájából készült dekoráció, amennyi van (nálam úgy 30-40 dkg lehetett)
- sárgabarack dzsem (nálam egy Nagymama lekváros üveggel kellett, de ez meglehetősen híg volt)
- 4-5 dkg puha vaj
- 5 szem aszalt sárgabarack, felaprítva
- 1 evőkanál cukormentes kakaópor (vagy karobpor, vagy el is maradhat)
- 2 evőkanál méz (illetve tetszőleges édesítő ízlés szerint)
- kb. 10 dkg darált dió a hempergetéshez
Elkészítése:
- A tésztát ha szükséges, megszárítjuk, majd kisebb darabokra tördeljük és húsdarálón áthajtjuk.
- A kapott morzsát összedolgozzuk a többi hozzávalóval. A dzsemet úgy adagoljuk, hogy egy jól gyurmázható, nem túl puha masszát kapjunk (a szükséges mennyiség nyilván erősen függ attól, hogy mennyire száraz a morzsa és milyen sűrűségű a dzsem). Ha netán mégis megszaladt, és nagyon lágy lett, akkor egy kis zabkorpa hozzáadásával menthetjük meg.
- Legalább fél órát pihentetjük, ezalatt némileg keményedik is, de legfőképp összeérik az íze.
- Kézzel kis golyókat formálunk belőle, és darált dióba hempergetjük.
Sárgabarack helyett más gyümölcsöt is választhatunk hozzá, illetve dió helyett is használhatunk más olajos magot vagy esetleg búzacsírát is. Ízlés szerint dúsíthatjuk csokidarabokkal, vagy olvasztott csokival megcsíkozhatjuk a tetejét.
2012. január 1., vasárnap
Karácsonyi-újévi ételeink 2011-ben
Idén karácsonykor itthon ünnepeltünk Istivel kettesben, minimális külsőségek közepette. Az adventi időszak olyan sűrű volt, hogy nem igazán volt érkezésünk hosszasabban készülni az ünnepekre. A "jó lenne" listát végül igencsak lefaragtuk, pedig eleve nem terveztünk sokat.
Az adventi koszorúnk ilyen volt. Az alapot még ősszel készítettem birsalmasajtból, a szalagot és a gyertyát pedig a karácsonyi mindenes dobozból ástam elő, így most nem került semmibe, és összeállítani sem volt nagy munka. Mivel nem ezeket a gyertyákat gyújtottuk meg, ünnep után szét lehet majd szedni, a birsalmasajt alapot megenni, a többit meg ismét eltenni.
Karácsonyfa helyett - a tavalyi évhez hasonlóan - most is csak a lépcsőkorlátra került az égősor meg néhány dísz. Esténként pedig gyertyát gyújtottunk. Tavasszal sajnos kipusztult a kis ezüstfenyő a ház előtt - megártott neki a hosszú ideig igen magas talajvíz - így azt már nem tudtuk ünnepi díszbe öltöztetni odakint. Isti különben sem rajongott a kinti díszítés ötletéért; de mások kerti fényeit azért megcsodáltuk sétáink során.
Előzetes sütikészítés mindössze egy adag mézeskalács volt, ami azon nyomban el is fogyott, haszna csak annyi volt, hogy megbizonyosodtunk a recept működőképességéről.
24-én Isti csinált egy nagy fazék töltött káposztát a saját receptje alapján - ebben már hónapokkal korábban megállapodtunk, és jó is volt, hogy így több napra megvolt a finom főétel. Annyit módosított a korábbiakhoz képest, hogy a rizs meg a kukorica helyett 2 bögre nagy szemű zabpehely és 1 bögre vörös lencse keveréke került a töltelékbe (ez megfőve ugyanúgy összeáll, mint a hagyományos, darált húsos töltelék, és igen ízletes is). A káposzta méretéhez igazodva közel dupla adag készült, ami aztán ki is tartott kettőnknek három napig.
Nekem pedig a szaloncukor- és sütikészítés jutott az ünnep előtti napon: a kókuszos szaloncukor mellett egy adag aszalt gyümölcsös készült még (előbbi Istinek, utóbbi meg nekem ízlett igazán; egyiket se csomagoltuk be, csak tányérra raktuk a csemegét), sütiből meg bejgli, mézeskalács és gesztenyés csigakalács (recept a Kifőztük magazin 2011. decemberi számában). Mindezek mellett csak egy mákos tésztára futotta ebédre: főtt durum tészta, darált mák, meggylekvár, Istinek méz is.
Ünnep előtt sem voltam túl fényesen, karácsonyra pedig sikerült teljesen lebetegednem, úgyhogy hársfatea, bodzatea, főtt krumpli olajjal és erős paprikával, citromlé, méz volt a "gyógyeledel", és a lehetőségekhez mérten semmittevés meg alvás a kímélő program.
Karácsony előtt 21-én mentem egy kört a városban, főleg bevásárlás miatt, de kíváncsiságból végigsétáltam az adventi vásárokban is. Kedvetlen árusok, drágaság, semmi különös választék, és a stílusok érdekes keveredése fogadott. Nem vettem semmit, egy helyen szimatoltam meg pár fajta teakeveréket, s bár kellemes volt, inkább légfrissítő kategóriában játszott volna nálam, nem itókaként, annyira tömény volt benne az aroma. Inkább a Reformházban került aztán a kosaramba egy természetesebb keverék - másfélszer akkora kiszerelés valamivel kevesebb pénzért, és hozza azt, ami egy teakeveréktől elvárható: nem harsányan aromás, inkább szerényen kellemes, karácsonyi, pont jó.
Volt még félbarna szendvicskenyér meg sütőtökös kenyér (ugyanaz, csak került bele egy szelet maradék sült tök, s mellé kevesebb folyadék - szépen megszínezte és nagyon jó állagot adott a tésztának, ízben viszont nemigen tett hozzá). Két ünnep között készült sárgaborsókrém (az alap kenyér és a krém receptje is a Kifőztük 2011. júniusi számában olvasható), főételnek meg babos rakott krumpli Isti módra (szintén több napra elegendő adag; recept később). A pékáruk elfogytával sütöttem egy adag kakaós csigát (recept a Kifőztük augusztusi, kenyeres különszámában).
Szilveszter-újév is itthon telt, különösebb extrák nélkül. Mivel a szaloncukrok már elfogytak, édes csemegének sütöttem egy adag tejcsokis-ropogós kekszet (elsősorban Isti kedvéért, én csak pár darabot ettem belőle). Főételnek készítettem egy adag vega székelykáposztát, árpagyöngy helyett ezúttal barna rizzsel. Hogy ne főzéssel kelljen kezdeni az új évet, még este összeállítottam egy nagyon finom pástétomot (recept később) a szintén akkor sütött kenyér mellé, meg előkészítettem a lencsét is. Ezt most paradicsomos lencseleves formájában fogyasztottuk el, délután meg szilvalekváros bukta sült. Pezsgő helyett inkább karácsonyi teát ittunk.
Nem volt az év többi részében szokásosnál több étel az ünnep miatt, se az összmennyiséget, se a fajtákat illetően (az édesség volt arányában valamivel több, de ennyi meg belefér). Így aztán könnyedén megúsztuk a túlevést és a pocséklást is - és még hiányérzetünk se volt miatta.
Az adventi koszorúnk ilyen volt. Az alapot még ősszel készítettem birsalmasajtból, a szalagot és a gyertyát pedig a karácsonyi mindenes dobozból ástam elő, így most nem került semmibe, és összeállítani sem volt nagy munka. Mivel nem ezeket a gyertyákat gyújtottuk meg, ünnep után szét lehet majd szedni, a birsalmasajt alapot megenni, a többit meg ismét eltenni.
Karácsonyfa helyett - a tavalyi évhez hasonlóan - most is csak a lépcsőkorlátra került az égősor meg néhány dísz. Esténként pedig gyertyát gyújtottunk. Tavasszal sajnos kipusztult a kis ezüstfenyő a ház előtt - megártott neki a hosszú ideig igen magas talajvíz - így azt már nem tudtuk ünnepi díszbe öltöztetni odakint. Isti különben sem rajongott a kinti díszítés ötletéért; de mások kerti fényeit azért megcsodáltuk sétáink során.
Előzetes sütikészítés mindössze egy adag mézeskalács volt, ami azon nyomban el is fogyott, haszna csak annyi volt, hogy megbizonyosodtunk a recept működőképességéről.
24-én Isti csinált egy nagy fazék töltött káposztát a saját receptje alapján - ebben már hónapokkal korábban megállapodtunk, és jó is volt, hogy így több napra megvolt a finom főétel. Annyit módosított a korábbiakhoz képest, hogy a rizs meg a kukorica helyett 2 bögre nagy szemű zabpehely és 1 bögre vörös lencse keveréke került a töltelékbe (ez megfőve ugyanúgy összeáll, mint a hagyományos, darált húsos töltelék, és igen ízletes is). A káposzta méretéhez igazodva közel dupla adag készült, ami aztán ki is tartott kettőnknek három napig.
Nekem pedig a szaloncukor- és sütikészítés jutott az ünnep előtti napon: a kókuszos szaloncukor mellett egy adag aszalt gyümölcsös készült még (előbbi Istinek, utóbbi meg nekem ízlett igazán; egyiket se csomagoltuk be, csak tányérra raktuk a csemegét), sütiből meg bejgli, mézeskalács és gesztenyés csigakalács (recept a Kifőztük magazin 2011. decemberi számában). Mindezek mellett csak egy mákos tésztára futotta ebédre: főtt durum tészta, darált mák, meggylekvár, Istinek méz is.
Ünnep előtt sem voltam túl fényesen, karácsonyra pedig sikerült teljesen lebetegednem, úgyhogy hársfatea, bodzatea, főtt krumpli olajjal és erős paprikával, citromlé, méz volt a "gyógyeledel", és a lehetőségekhez mérten semmittevés meg alvás a kímélő program.
Karácsony előtt 21-én mentem egy kört a városban, főleg bevásárlás miatt, de kíváncsiságból végigsétáltam az adventi vásárokban is. Kedvetlen árusok, drágaság, semmi különös választék, és a stílusok érdekes keveredése fogadott. Nem vettem semmit, egy helyen szimatoltam meg pár fajta teakeveréket, s bár kellemes volt, inkább légfrissítő kategóriában játszott volna nálam, nem itókaként, annyira tömény volt benne az aroma. Inkább a Reformházban került aztán a kosaramba egy természetesebb keverék - másfélszer akkora kiszerelés valamivel kevesebb pénzért, és hozza azt, ami egy teakeveréktől elvárható: nem harsányan aromás, inkább szerényen kellemes, karácsonyi, pont jó.
Volt még félbarna szendvicskenyér meg sütőtökös kenyér (ugyanaz, csak került bele egy szelet maradék sült tök, s mellé kevesebb folyadék - szépen megszínezte és nagyon jó állagot adott a tésztának, ízben viszont nemigen tett hozzá). Két ünnep között készült sárgaborsókrém (az alap kenyér és a krém receptje is a Kifőztük 2011. júniusi számában olvasható), főételnek meg babos rakott krumpli Isti módra (szintén több napra elegendő adag; recept később). A pékáruk elfogytával sütöttem egy adag kakaós csigát (recept a Kifőztük augusztusi, kenyeres különszámában).
Szilveszter-újév is itthon telt, különösebb extrák nélkül. Mivel a szaloncukrok már elfogytak, édes csemegének sütöttem egy adag tejcsokis-ropogós kekszet (elsősorban Isti kedvéért, én csak pár darabot ettem belőle). Főételnek készítettem egy adag vega székelykáposztát, árpagyöngy helyett ezúttal barna rizzsel. Hogy ne főzéssel kelljen kezdeni az új évet, még este összeállítottam egy nagyon finom pástétomot (recept később) a szintén akkor sütött kenyér mellé, meg előkészítettem a lencsét is. Ezt most paradicsomos lencseleves formájában fogyasztottuk el, délután meg szilvalekváros bukta sült. Pezsgő helyett inkább karácsonyi teát ittunk.
Nem volt az év többi részében szokásosnál több étel az ünnep miatt, se az összmennyiséget, se a fajtákat illetően (az édesség volt arányában valamivel több, de ennyi meg belefér). Így aztán könnyedén megúsztuk a túlevést és a pocséklást is - és még hiányérzetünk se volt miatta.
Címkék:
háttér,
karácsony,
recept nélkül
2011. december 29., csütörtök
Plébános mézeskalácsa (laktovega)
Bár van jól bevált mézeskalácsreceptem, ez annyira megtetszett, hogy rászántam magam a kipróbálására. Érdekelt, mit tesz a tészta állagával és ízével a szokásosnál több zsiradék, no meg reméltem, hogy Istinél is nyerő lesz egy ilyen jó tejes mézeskalács.
Nem is kellett csalódnunk; sütés után rögtön puha, ízletes, visszafogottan édes csemege lett belőle, és nincs semmi ördöngősség az elkészítésében. A próba adag hamar elfogyott, karácsonyra ismételnünk kellett.
Hozzávalók 5 nagy tepsi figurához
Másnapra sokat keményedett, így már könnyű volt vele dolgozni. Liszt helyett kevés darált diót szórtam alá, úgy nyújtottam kisebb adagokban 3-4 mm vastagságúra, majd figurákat szaggattam belőle. Isti szilikon sütőlappal bélelt tepsire rakosgatta (lehetnek közel egymáshoz, nem nőnek jelentősen), és 180 fokra melegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütötte. Alhangon megsütve omlós, tovább sütve egyre ropogósabb (csak arra figyeljünk, hogy ne égjen meg), és mindkét esetben puha, rögtön fogyasztható, kihűlés után sem keményedik ehetetlenre. A sütőből kivéve érdemes a tepsin hűlni hagyni pár percig, úgy könnyebb leszedni és a formáját is biztosan megtartja.
Most csak figurák lettek, de egyébként "szobrászkodáshoz" is alkalmas állagú ez a tészta.
A kiinduló receptet Antal Valinál találtam.
Nem is kellett csalódnunk; sütés után rögtön puha, ízletes, visszafogottan édes csemege lett belőle, és nincs semmi ördöngősség az elkészítésében. A próba adag hamar elfogyott, karácsonyra ismételnünk kellett.
Hozzávalók 5 nagy tepsi figurához
- 10 dkg vaj
- 2 dl méz (személyesen a termelőtől vesszük a piacon)
- 1,5 dl tejszín vagy zsíros tej (házi, ez is a piacról)
- 2 evőkanál mézeskalácsfűszer (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér keveréke)
- 1 evőkanál szódabikarbóna
- 1/2 kg teljes kiőrlésű liszt (lehet csak búza vagy vegyesen is, például háromgabonás kenyérpor, ami teljes kiőrlésű búza-, árpa- és zabliszt keveréke)
- darált dió a nyújtáshoz (vagy mogyoró, mandula, tetszés szerint)
- tetszőleges olajos magvak és/vagy összevágott aszalványok a díszítéshez (elhagyható)
Másnapra sokat keményedett, így már könnyű volt vele dolgozni. Liszt helyett kevés darált diót szórtam alá, úgy nyújtottam kisebb adagokban 3-4 mm vastagságúra, majd figurákat szaggattam belőle. Isti szilikon sütőlappal bélelt tepsire rakosgatta (lehetnek közel egymáshoz, nem nőnek jelentősen), és 180 fokra melegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütötte. Alhangon megsütve omlós, tovább sütve egyre ropogósabb (csak arra figyeljünk, hogy ne égjen meg), és mindkét esetben puha, rögtön fogyasztható, kihűlés után sem keményedik ehetetlenre. A sütőből kivéve érdemes a tepsin hűlni hagyni pár percig, úgy könnyebb leszedni és a formáját is biztosan megtartja.
Most csak figurák lettek, de egyébként "szobrászkodáshoz" is alkalmas állagú ez a tészta.
A kiinduló receptet Antal Valinál találtam.
2011. december 28., szerda
Aszalt gyümölcsös szaloncukor (vegán)
A kókuszos mellett ilyen szaloncukrot készítettünk idén. Csupa gyümölcs, magától édes, természetesen finom.
Hozzávalók kb. 60 darabhoz
Húsdarálón áthajtjuk először az aszalványokat, majd az almagerezdeket (csak a magházát kell kivágni; ha szép a héja, nem szükséges meghámozni). (Így lényegesen könnyebb lesz majd kitisztítani a darálót, mert főleg alma marad benne.) Hozzákeverjük a mandulát és a fűszert, és egy éjszakán át állni hagyjuk; ezalatt az aszalványok beszívják az alma nedvességtartalmát és jól formázhatóvá szilárdul a krém.
Másnap kisebb falatnyi gombócokat vagy hosszúkás darabkákat gyurmázunk belőle, és tetszés szerint darált mandulába hempergetjük vagy megolvasztott étcsokoládéba mártjuk. Darálékba forgatni rögtön formázás után érdemes, amikor még nedves a külseje, csokizás előtt viszont jobb, ha pár órát szikkadni hagyjuk.
Bevonás után tányérra rendezzük vagy egyesével becsomagoljuk. Néhány napig biztosan nem romlik meg, későbbre meg úgyse marad belőle :)
Tipp: Ugyanezt a krémet nem csak szaloncukornak formázhatjuk meg, hanem használhatjuk süteménytölteléknek is, sűrű lekvár helyett. Ez a mennyiség kb. 6 dl; lezárt üvegben, hűvös helyen tárolható.
Hozzávalók kb. 60 darabhoz
- 20 dkg vegyes aszalt gyümölcs (nálam most szilva, sárgabarack, meggy)
- 20 dkg mazsola
- 3 közepes alma
- 3 dkg darált mandula (vagy dió vagy mogyoró, tetszés szerint)
- 1 kávéskanál mézeskalácsfűszer (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér tetszőleges összeállításban)
- további darált olajos mag vagy magas kakaótartalmú étcsokoládé
Húsdarálón áthajtjuk először az aszalványokat, majd az almagerezdeket (csak a magházát kell kivágni; ha szép a héja, nem szükséges meghámozni). (Így lényegesen könnyebb lesz majd kitisztítani a darálót, mert főleg alma marad benne.) Hozzákeverjük a mandulát és a fűszert, és egy éjszakán át állni hagyjuk; ezalatt az aszalványok beszívják az alma nedvességtartalmát és jól formázhatóvá szilárdul a krém.
Másnap kisebb falatnyi gombócokat vagy hosszúkás darabkákat gyurmázunk belőle, és tetszés szerint darált mandulába hempergetjük vagy megolvasztott étcsokoládéba mártjuk. Darálékba forgatni rögtön formázás után érdemes, amikor még nedves a külseje, csokizás előtt viszont jobb, ha pár órát szikkadni hagyjuk.
Bevonás után tányérra rendezzük vagy egyesével becsomagoljuk. Néhány napig biztosan nem romlik meg, későbbre meg úgyse marad belőle :)
Tipp: Ugyanezt a krémet nem csak szaloncukornak formázhatjuk meg, hanem használhatjuk süteménytölteléknek is, sűrű lekvár helyett. Ez a mennyiség kb. 6 dl; lezárt üvegben, hűvös helyen tárolható.
2011. december 23., péntek
Kókuszos "szaloncukor" (laktovega)
Isti nagy kókuszrajongó, így nem volt kérdés, hogy milyen ízű szaloncukrot szeretne. Meg hozzá elég édesszájú is, ezért az alábbi csemegét találtam ki neki. Mivel a csomagolásról lemondott, a klasszikus szaloncukor forma helyett inkább golyócskák lettek, minimuffin-papírban.
20 dkg kókuszreszeléket összedolgoztam annyi repcemézzel (kb. 4 dl), hogy formázható masszává álljon össze. Ebből aztán kis golyókat gyúrtunk, amiket vízfürdőn megolvasztott tejcsokoládéba mártottam (25 dkg kellett összesen) egy villa segítségével, és szilikon sütőlapra rakosgatva hagytam megszilárdulni. Ebből a mennyiségből kb. 50 golyó lett (szaloncukornyi méretűből kb. 75-öt is kiadott volna, és a nagyobb felület miatt valamivel több csoki fogyott volna).
Elkészítéséhez kell némi idő meg elszántság, de garantáltan műanyagmentes, töményen kókuszos desszert a jutalom. Nagy sikere van a Főkóstolónál!
Magamfajta kevésbé édesszájúaknak ezt a változatot ajánlom.
Ha a klasszikus formában, becsomagolva szeretnénk, akkor azt így szoktam.
20 dkg kókuszreszeléket összedolgoztam annyi repcemézzel (kb. 4 dl), hogy formázható masszává álljon össze. Ebből aztán kis golyókat gyúrtunk, amiket vízfürdőn megolvasztott tejcsokoládéba mártottam (25 dkg kellett összesen) egy villa segítségével, és szilikon sütőlapra rakosgatva hagytam megszilárdulni. Ebből a mennyiségből kb. 50 golyó lett (szaloncukornyi méretűből kb. 75-öt is kiadott volna, és a nagyobb felület miatt valamivel több csoki fogyott volna).
Elkészítéséhez kell némi idő meg elszántság, de garantáltan műanyagmentes, töményen kókuszos desszert a jutalom. Nagy sikere van a Főkóstolónál!
Magamfajta kevésbé édesszájúaknak ezt a változatot ajánlom.
Ha a klasszikus formában, becsomagolva szeretnénk, akkor azt így szoktam.
2011. december 22., csütörtök
Almakompót (vegán)
Ebben a hideg időben nincs is jobb, mint egy bögre melengető finomság. Mondjuk egy almakompót, ahogy én készítem:
Közepes lábast félig engedek vízzel. Meghámozok egy fél citromot, és belekarikázom (ha tele van magokkal, azokat kipiszkálom). Aztán almát hámozok, és falatnyi kockákra vágva rakom a citromos vízbe. Legyen jó tartalmas, de azért lepje el a lé. Beledobok egy rúd fahéjat is, meg ízesítem (sötét) barna cukorral (kb. 2-3 evőkanál; pontos mennyiség kóstolgatás alapján megállapítva). Felforralom, és amint puha az alma, zárom is el alatta a lángot, hogy véletlenül se főjön szét. Langyosan vagy kihűlve egyaránt fogyasztható, tányérból leves helyett, vagy bögréből "csak úgy", lehet inni külön a levét, vagy enni csak az almát, vagy leturmixolni rostos lének, vagy keverni hozzá müzlit, vagy besűríteni a levét egy kis vízben simára kevert keményítővel, vagy ahogy csak tetszik! Vegán sütikbe is jó a leve, víz helyett. Ha pedig netán van kéznél egy túlérett banán, belekarikázva egészen különleges ízt ad neki (maga a főtt banán nem egy nagy szám, de a kompót összességében igen kiváló lesz tőle; és kevesebb édesítést igényel). Még egy tipp: a fahéjrudat egy használat után még nem dobom ki, hanem kiteszem kistányérra és megszárítom, s alkalomadtán újra használom mindaddig, amíg érzem az illatát.
Közepes lábast félig engedek vízzel. Meghámozok egy fél citromot, és belekarikázom (ha tele van magokkal, azokat kipiszkálom). Aztán almát hámozok, és falatnyi kockákra vágva rakom a citromos vízbe. Legyen jó tartalmas, de azért lepje el a lé. Beledobok egy rúd fahéjat is, meg ízesítem (sötét) barna cukorral (kb. 2-3 evőkanál; pontos mennyiség kóstolgatás alapján megállapítva). Felforralom, és amint puha az alma, zárom is el alatta a lángot, hogy véletlenül se főjön szét. Langyosan vagy kihűlve egyaránt fogyasztható, tányérból leves helyett, vagy bögréből "csak úgy", lehet inni külön a levét, vagy enni csak az almát, vagy leturmixolni rostos lének, vagy keverni hozzá müzlit, vagy besűríteni a levét egy kis vízben simára kevert keményítővel, vagy ahogy csak tetszik! Vegán sütikbe is jó a leve, víz helyett. Ha pedig netán van kéznél egy túlérett banán, belekarikázva egészen különleges ízt ad neki (maga a főtt banán nem egy nagy szám, de a kompót összességében igen kiváló lesz tőle; és kevesebb édesítést igényel). Még egy tipp: a fahéjrudat egy használat után még nem dobom ki, hanem kiteszem kistányérra és megszárítom, s alkalomadtán újra használom mindaddig, amíg érzem az illatát.
2011. december 17., szombat
Diós-mézes keksz (vegán)
(Ez is egy "konzerv" bejegyzés tavalyról a zárt blogomból. Idén még csak elméletben készültem a karácsonyra, úgy se sokat. Mindegy, majd lesz valahogy...)
Bár kerültek a könyvbe kekszek szép számmal, nagy sajnálatomra a keksznyomós műfaj kimaradt. Pedig ha egyszer ráéreztünk a technikára, akkor gyorsan, egyszerűen lehet igen látványos - és nem mellesleg igen finom - kekszeket készíteni így. Ezúttal egy korábbi, jól bevált receptemből indultam el, csak kicseréltem benne ezt-azt, meg hozzátettem, meg elvettem - igen, úgy is mondhatjuk, hogy teljesen átszabtam. Mégis ehető maradt - sőt, ízletes, kellemesen ropogós, igazi karácsonyi kekszek lettek belőle.
Hozzávalók (kb. 90 darab, 2 nagy és 1 kis tepsi kekszhez)
Bár kerültek a könyvbe kekszek szép számmal, nagy sajnálatomra a keksznyomós műfaj kimaradt. Pedig ha egyszer ráéreztünk a technikára, akkor gyorsan, egyszerűen lehet igen látványos - és nem mellesleg igen finom - kekszeket készíteni így. Ezúttal egy korábbi, jól bevált receptemből indultam el, csak kicseréltem benne ezt-azt, meg hozzátettem, meg elvettem - igen, úgy is mondhatjuk, hogy teljesen átszabtam. Mégis ehető maradt - sőt, ízletes, kellemesen ropogós, igazi karácsonyi kekszek lettek belőle.
Diós-mézes keksz
(vegán recept, mézzel)
Hozzávalók (kb. 90 darab, 2 nagy és 1 kis tepsi kekszhez)
- 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 12 dkg darált dió
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 teáskanál mézeskalácsfűszer
- 15 dkg méz
- 8 dkg olaj (szűk 1 dl, úgy szemre)
- víz a megfelelő tésztaállag eléréséhez (kb. 1/2 dl)
- kevés margarin a tepsi kikenéséhez
- Nagy tálba szórjuk a tészta poralakú hozzávalóit, összekeverjük, majd a többivel együtt lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk.
- Keksznyomóba töltjük, és kikent tepsire nyomjuk.
- 180 fokon kb. 12 percig sütjük. Akkor van kész, amikor láthatóan pirul a széle, és a teteje is kapott egy kis színt.
- A tepsin hagyjuk hűlni, majd óvatosan megmozdítva tányérra szedjük.
Címkék:
búza,
búzaliszt,
dió,
karácsony,
karácsony+vegán,
keksz,
keksznyomó,
méz,
vegán
2011. december 14., szerda
Fahéjas csiga és csigakalács gazdagon (laktovega)
Az utóbbi hetekben némi karácsonyi hangulatot vittem a szokásos péksüteményünkbe.
A tészta receptjét és a csigaformázást a Kifőztük magazin 2011. augusztusában megjelent kenyeres különszámában írtam le részletesen. Most barna cukor helyett mézzel készítettem ugyanezt, a töltelékhez pedig a következőket kevertem össze: 2-3 dkg olvasztott vaj, 1 nagy evőkanál méz, 1 evőkanál fahéj. Miután ezzel megkentem a kinyújtott tésztát, rászórtam 1 marék durvára vágott diót és 1 marék mazsolát (aki nem szereti, cserélje le dióra vagy hagyja ki) is.
Másik alkalommal a kalácshoz rövidebb téglalapot nyújtottam egy adag ugyanilyen tésztából, és nem kentem ki a széléig a tölteléket. Picivel több vajat olvasztottam a töltelékhez, és mielőtt hozzákevertem volna a mézet meg a fahéjat, tollkenővel vékonyan kivajaztam belőle a 30 cm-es püspökkenyérformát. A feltekert tésztarudat sütés előtt hagytam a formában is kelni. 180 fokon kb. 50 perc alatt sült meg; egy idő után letakartam alufóliával, hogy ne piruljon túl a teteje.
A tészta receptjét és a csigaformázást a Kifőztük magazin 2011. augusztusában megjelent kenyeres különszámában írtam le részletesen. Most barna cukor helyett mézzel készítettem ugyanezt, a töltelékhez pedig a következőket kevertem össze: 2-3 dkg olvasztott vaj, 1 nagy evőkanál méz, 1 evőkanál fahéj. Miután ezzel megkentem a kinyújtott tésztát, rászórtam 1 marék durvára vágott diót és 1 marék mazsolát (aki nem szereti, cserélje le dióra vagy hagyja ki) is.
Másik alkalommal a kalácshoz rövidebb téglalapot nyújtottam egy adag ugyanilyen tésztából, és nem kentem ki a széléig a tölteléket. Picivel több vajat olvasztottam a töltelékhez, és mielőtt hozzákevertem volna a mézet meg a fahéjat, tollkenővel vékonyan kivajaztam belőle a 30 cm-es püspökkenyérformát. A feltekert tésztarudat sütés előtt hagytam a formában is kelni. 180 fokon kb. 50 perc alatt sült meg; egy idő után letakartam alufóliával, hogy ne piruljon túl a teteje.
2011. december 11., vasárnap
Narancsos "túró rudi" muffin (laktovega)
A hűtőben árválkodó házi túró felhasználásához kerestem ötleteket, aztán némi karácsonyi hangulattal fűszerezve ez sült ki belőle:
Hozzávalók (18 darabhoz):
A tésztához:
Elkészítése:
Tippek:
Narancsos "túró rudi" muffin
(lakto-vegetáriánus recept)
Hozzávalók (18 darabhoz):
A tésztához:
- 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 4 evőkanál keményítő
- 2 evőkanál cukormentes kakaópor, átszitálva
- 2 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 nagy csipet só
- 3,5-4 dl víz
- 1 dl olaj
- 3 nagy evőkanál méz (édesszájúak tegyenek picit többet)
- 1 evőkanál fehérborecet vagy citromlé (a kész sütiben nem érezni az ízét, a szódabikarbóna beindításához kell valami savas dolog)
- 25-30 dkg tehéntúró
- 1,5 dl citruslekvár (vagy narancslekvár vagy tetszőleges egyéb lekvár/dzsem)
- 1-2 evőkanál méz (ízlés szerint, a lekvár édességének figyelembe vételével)
- 2-3 evőkanál vaj vagy olaj
Elkészítése:
- Ha szükséges, akkor megolvasztjuk a forma kikenéséhez szánt zsiradékot, és egy tollkenő segítségével eloszlatjuk a muffinforma mélyedéseiben.
- Egy tálban jól elkeverjük a töltelék hozzávalóit. Ha nagyon száraz a túró, akkor célszerű pár kanál tejfölt vagy valamivel több lekvárt adni hozzá.
- Egy másik tálba szitáljuk a tészta poralakú összetevőit, majd hozzákeverjük a folyékonyakat is. A víz adagolásával állítsuk be, hogy egy sűrű, de fakanállal jól keverhető tészta legyen. Az ecetet csak a legvégén keverjük bele.
- A muffinforma mélyedéseibe rakunk egy-egy kanál tésztát, arra egy-egy kanál túrót, majd ismét egy-egy kanál tésztát. A széleket igazítsuk el, hogy a túró ne kandikáljon ki, különben sütéskor kijön belőle.
- 180 fokon 15-20 perc alatt megsütjük; tűpróbával ellenőrizzük, hogy kész van-e (a beleszúrt fogvájó tisztán jön ki).
- Teáskanállal alányúlva kiemeljük a formából, és némi hűlés után fogyasztható. Ha netán marad belőle, másnap is finom puha.
Tippek:
- A töltelékként használt túrókrém önállóan is finom csemege.
- Muffinok helyett egyszerűen lepényként is megsüthetjük: öntsük egy kikent tepsibe a tésztát, majd pöttyözzük meg evőkanálnyi túrókupacokkal. Így valamivel hosszabb sütési idővel számoljunk, és csak kihűlve lehet szépen szeletelni.
2011. december 7., szerda
Új blog és e-könyv
Téli étkek Dulmina tündérkonyhájából címmel elindult válogatás blogom, ahol a téli hónapokban aktuális receptjeimből találhattok képes ajánlókat - hétköznapokra és az ünnepekre egyaránt. Azokat az ételeket és italokat gyűjtöm itt csokorba gyakran felmerülő szempontok mentén, amelyeket azóta is szívesen készítek újra meg újra, hogy először kipróbáltam és bejegyeztem őket a blogomba. Ha tetszik a műfaj, érdemes lesz naponta visszalátogatni, mert folyamatosan készítem a felkerülő tematikus ajánlókat. A blog az alábbi címen érhető el: http://dulmina-karacsony.blogspot.com/
A játék lezárult, de akinek nem a Mikulás vitte, természetesen az is hozzájuthat Téli csemegekosár című e-könyvemhez. Mától a Zsibvásáros kínálatomban szerepel, fix árasan, tehát azonnal vihető.
Kellemes ünnepi készülődést mindenkinek!
2011. december 6., kedd
Kifőztük karácsony - Töltött paszternák (laktovega)
Vegetáriánus karácsonyi (vagy bármilyen ünnepi) menü összeállításánál nekem a főétel szokta leginkább feladni a leckét. Mert mi az, ami jól is néz ki, finom is, és valamennyire ünnepélyes is? Szeretem, ha a nem vegáknak is megakad rajtuk a szeme, sőt, akár meg is kóstolják - hadd lássák, tapasztalják, hogy a húsmentes ételek is tudnak látványosak és legfőképp ízletesek lenni. Nem kell ám azt hinni, hogy a vegák csak unalmas köreten, húspótlókon, salátán, nyers répán meg bizarr magokon élnek!
Én a fenti étellel gazdagítottam a Kifőztük magazin karácsonyi különszámának igencsak változatos, mindenféle ízléshez, vagy épp speciális diétához remek ételeket, italokat felvonultató receptkínálatát. Az újságot adományokért lehet letölteni. A teljes befolyó összegből két gyermekotthont támogatunk. Bármilyen kis összeg is nagy segítség. Kérlek, ha teheted, adakozz Te is - még két napig, december 8-ig tart az akció. Részletes információk: http://karacsony.kifoztuk.hu/
A Kifőztük csapata és a támogatandó gyerekek nevében is köszönöm!
Töltött paszternák - Csábító illat, ínycsiklandó látvány és különleges, gazdag íz jellemzi ezt a tápláló egytálételt, melyet nem csak vegetáriánusoknak ajánlok szeretettel. Főszereplője a téli zöldségkínálat egyik kevésbé ismert tagja, a paszternák, amelyet füstölt sajttal és pirított dióval egészítettem ki, és némi fahéjjal bolondítottam meg.
Én a fenti étellel gazdagítottam a Kifőztük magazin karácsonyi különszámának igencsak változatos, mindenféle ízléshez, vagy épp speciális diétához remek ételeket, italokat felvonultató receptkínálatát. Az újságot adományokért lehet letölteni. A teljes befolyó összegből két gyermekotthont támogatunk. Bármilyen kis összeg is nagy segítség. Kérlek, ha teheted, adakozz Te is - még két napig, december 8-ig tart az akció. Részletes információk: http://karacsony.kifoztuk.hu/
A Kifőztük csapata és a támogatandó gyerekek nevében is köszönöm!
Címkék:
ajánló,
karácsony,
Kifőztük,
recept nélkül
2011. december 4., vasárnap
Adventi koszorú 2011
Ez az egyszerű és illatos dísz lett az ősszel bemutatott birsalmasajt koszorúalapból:
Beneveztem vele Ceffa játékára, melyben az idei adventi koszorúnk képét kell beküldeni, és mellé leírni röviden, hogy hogyan készítettük a díszt. Ha tetszik az alkotásom, kérlek, támogass egy lájkkal! Köszönöm!
Beneveztem vele Ceffa játékára, melyben az idei adventi koszorúnk képét kell beküldeni, és mellé leírni röviden, hogy hogyan készítettük a díszt. Ha tetszik az alkotásom, kérlek, támogass egy lájkkal! Köszönöm!
Címkék:
dekoráció,
karácsony,
karácsony+vegán
2011. december 3., szombat
Mézeskalács mécsetartó
(Egy jó ötlet tavalyról. Akkor csak a zárt blogomba írtam róla, most megosztom mindenkivel.)
Tegnap nem csak két nagy tál figurát sütöttem mézesből, hanem "játszottam" is egy kicsit a tésztával, és ezúttal egy ilyen mécsestartó lett belőle. Este föl is vittük és kipróbáltuk, hogyan világít át rajta a kis teamécses fénye. Van olyan látványos és hangulatos, mint kerámia társai, az ünnepek elmúltával pedig nem kell kerülgetni, rakosgatni, néhanapján leporolni - egyszerűen meg lehet enni, és jövőre sütni másikat!
Egy üres konzervdobozt használtam formának. Leszedtem róla a címkét, alaposan elmosogattam kívül-belül, majd szárítás után kikentem margarinnal a külsejét. A vékonyra nyújtott mézes tésztából vágtam egy akkora kört, mint a doboz alja, aztán meg a doboz magasságánál valamivel szélesebb és a kerületénél valamivel hosszabb téglalapot (az illesztésekre számítva). A téglalapba lyukakat vágtam apró karácsonyi kiszúrókkal, nem túl közel egymáshoz és a széléhez. A doboz aljára igazítottam a kört, majd feltekertem az oldalára a téglalapot, és jól összenyomtam a két szélét, lent pedig aláhajtottam a túllógó szélet. Végül az egészet a tepsire helyeztem, fejjel lefelé, és megsütöttem (picit több idő kellett neki, mint a figuráknak). Kihűlés után óvatosan kihúztam belőle a konzervdobozt. Így ugyan nincs speciális mécseshely a közepén, de sima az alja és nincs túl közel az oldala, ha pedig nem mozgatjuk, szép csendesen ég benne.
Kedves ajándék is lehet, egyszerű celofánba csomagolva. Ha nem mécsest mellékelünk benne, akkor telerakhatjuk apró figurákkal, így azonnal ehető része is van.
Tegnap nem csak két nagy tál figurát sütöttem mézesből, hanem "játszottam" is egy kicsit a tésztával, és ezúttal egy ilyen mécsestartó lett belőle. Este föl is vittük és kipróbáltuk, hogyan világít át rajta a kis teamécses fénye. Van olyan látványos és hangulatos, mint kerámia társai, az ünnepek elmúltával pedig nem kell kerülgetni, rakosgatni, néhanapján leporolni - egyszerűen meg lehet enni, és jövőre sütni másikat!
Egy üres konzervdobozt használtam formának. Leszedtem róla a címkét, alaposan elmosogattam kívül-belül, majd szárítás után kikentem margarinnal a külsejét. A vékonyra nyújtott mézes tésztából vágtam egy akkora kört, mint a doboz alja, aztán meg a doboz magasságánál valamivel szélesebb és a kerületénél valamivel hosszabb téglalapot (az illesztésekre számítva). A téglalapba lyukakat vágtam apró karácsonyi kiszúrókkal, nem túl közel egymáshoz és a széléhez. A doboz aljára igazítottam a kört, majd feltekertem az oldalára a téglalapot, és jól összenyomtam a két szélét, lent pedig aláhajtottam a túllógó szélet. Végül az egészet a tepsire helyeztem, fejjel lefelé, és megsütöttem (picit több idő kellett neki, mint a figuráknak). Kihűlés után óvatosan kihúztam belőle a konzervdobozt. Így ugyan nincs speciális mécseshely a közepén, de sima az alja és nincs túl közel az oldala, ha pedig nem mozgatjuk, szép csendesen ég benne.
Kedves ajándék is lehet, egyszerű celofánba csomagolva. Ha nem mécsest mellékelünk benne, akkor telerakhatjuk apró figurákkal, így azonnal ehető része is van.
Címkék:
ajándék,
dekoráció,
karácsony,
karácsony+vegán
2011. november 18., péntek
Téli csemegekosár
Édes és sós kekszek, aprósütemények, kevert sütik, kelt tészták, piték, torták, szaloncukrok... Te mit vennél belőle?
Hogy nem ehetsz akármit? A diétád nem válogat hétköznap s ünnep között? Vagy egyszerűen csak ilyenkor is fontos számodra, hogy egészséges ételeket fogyassz?
Akkor is vegyél bátran, ezek mind reformos finomságok! Hogy nem látszik rajtuk? Igyekeztem, hogy legyenek legalább annyira íncsiklandozóak, mint hagyományos társaik. A kóstolóim szerint sikerült is!
Pedig tényleg nem használtam egyikhez sem fehér lisztet, fehér cukrot, tojást, zselatint, sőt, többségükhöz tejet, tejterméket sem. Inkább természetes, finomítatlan alapanyagokból dolgoztam: különféle teljes kiőrlésű lisztek, természetesen édes friss és aszalt gyümölcsök, méz, barna cukor, olajos magvak, télies hangulatú fűszerek kerültek a kosaramba a bevásárláskor. Semmi extra, beszerezhetetlen, aranyárban mért dolog, csak tisztességes, teljes értékű hozzávalók, no meg egy jó adag kreativitás.
Vannak hagyományos, népszerű dolgok, amiket kár lett volna kihagyni. De amíg az élvezeti értékük nem csorbul, nem árt, ha egészségesebbek. Például mézessütemény, ami sütés után rögtön puha, és kihűlve is olyan marad. Püspökkenyér, több változatban is, hogy biztosan mindenki találjon kedvére valót. Szaloncukrok, melyeket még elkészíteni is élvezet, nem csak elfogyasztani.
Meg vannak kissé szokatlanabb, de nem kevésbé finom dolgok, amik szintén illenek ehhez a sötét, hideg, várakozással teli időszakhoz. Illatos, melengető piték, ízletes teasütemények, gyors, egyszerű desszertek, amik még kellemesebbé teszik az adventet, de később, a januári-februári hétköznapokon is jóleső érzéssel töltenek el.
Ötven ilyen recepttel töltöttem meg a kosarat, melyek között mindenki találhat kedvére valót. A receptek teljes listája itt olvasható: Tartalomjegyzék. Különösen ajánlom laktovegetáriánusoknak, vegánoknak, tejcukor-érzékenyeknek, tejfehérje-allergiásoknak, cukorbetegeknek, és persze mindenkinek, akinek fontos, hogy ízletes és tápláló ételek kerüljenek az asztalára ünnepekkor és hétköznapokon egyaránt.
A finomságok egész oldalas fotóját részletes leírás követi, mely alapján kezdő konyhatündérek is bátran hozzáfoghatnak elkészítésükhöz - a siker garantált! Az e-könyvet úgy szerkesztettem meg, hogy lehetőség legyen csak a recepteket kinyomtatni belőle. A gyűjtemény a tavaly kiadott Tündérkarácsony című összeállításom javított, átdolgozott, felújított kiadása; a benne található recepteket nem egyszerűen a blogomból válogattam össze, hanem kifejezetten a könyvbe készítettem, tökéletesítettem.
50 csodálatos recept és fotó, rengeteg tippel, változtatási lehetőséggel, ötlettel kiegészítve. Jobb bele se gondolni, hogy mekkora munka volt kitalálni, majd sütni-főzni, kiválogatni a legjobbakat, fotózni, pontosan leírni a recepteket, majd igényes, praktikus kivitelű könyvvé szerkeszteni. Szívesen csináltam, de azért alaposan elfáradtam benne.
A mai világban nem meglepő, hogy leginkább ingyen szeretné mindenki megkapni, és én is szíves-örömest adnám csak úgy, ha tehetném, de ez most nem megy. Viszont azt találtam ki, hogy mindenkire rábízom, mit ad érte, mi az, amit neki megér az alkotásom. Ez az ajánlatom november végéig él, tehát van idő végiggondolni, de azért nem túl sok. Már csak azért sem, mert nemsokára kezdődik az adventi időszak, amikorra már remek receptek, ötletek vannak a könyvben, és mind csak arra várnak, hogy kipróbáld, használd őket!
Ha felkeltette érdeklődésedet az e-könyv, szívesen vennél nem csak virtuálisan, hanem valóságosan is a téli csemegekosaramból, írj egy e-mailt a dulmina (kukac) citromail (pont) hu címre, és megbeszéljük a részleteket.
December 7-től a könyv a Zsibvásáron rendelhető meg. Ez az ajánlat visszavonásig érvényes.
Címkék:
ajánló,
karácsony,
karácsony+vegán,
recept nélkül
2011. november 16., szerda
Gesztenyés sütőtökkrém (vegán)
Jó termés volt nálunk idén sütőtökből, úgyhogy gyakran kerül az asztalunkra ez az ízletes, igazi őszi-téli zöldség. Egyszerűen megsütve is nagyon szeretjük, de a maradékot szívesen továbbalakítom, beépítem valami más ételbe. Ezúttal egy nagyon harmonikus ízű szendvicskrém lett belőle, melynek lelke a kiváló minőségű Tokaji borecet.
Hozzávalók
25 dkg sült tök
12,5 dkg natúr, darált gesztenye
1 kávéskanál finomszemcsés tengeri só
1 kávéskanál natúr vegamix
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 teáskanál Tokaji borecet furmintból
1 teáskanál extra szűz olívaolaj
Elkészítése
Villával összetörjük a héjából kikapart tököt és a felengedett gesztenyét, majd hozzáadjuk az ízesítőket. A megadott mennyiségek csak hozzávetőlegesek, kóstolással állítsuk be a számunkra épp kellemes ízt. Barna kenyérre kenve, tökmaggal díszítve tálaljuk.
A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának!
Hozzávalók
25 dkg sült tök
12,5 dkg natúr, darált gesztenye
1 kávéskanál finomszemcsés tengeri só
1 kávéskanál natúr vegamix
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 teáskanál Tokaji borecet furmintból
1 teáskanál extra szűz olívaolaj
Elkészítése
Villával összetörjük a héjából kikapart tököt és a felengedett gesztenyét, majd hozzáadjuk az ízesítőket. A megadott mennyiségek csak hozzávetőlegesek, kóstolással állítsuk be a számunkra épp kellemes ízt. Barna kenyérre kenve, tökmaggal díszítve tálaljuk.
A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának!
Címkék:
borecet,
gesztenye,
karácsony,
karácsony+vegán,
sütőtök,
szendvicskrém,
vegán
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)