Dolce Vita kenyeres cikkének végén volt egy nemesen egyszerű recept, azt vettem alapul, csak én teljes egészében Graham lisztből csináltam. Így kb. fél liter víz kellett hozzá a megfelelő állaghoz. (Igaz, a lisztet sem mértem ki nagyon pontosan, mert úgy voltam vele, hogy úgyis az állag dönt...)
Az előírt várakozási idő után megsütöttem:
A kapott kenyér belszerkezete sokkal inkább hasonlít az "igazira", és egyáltalán nem morzsálódós. Ropogós héja van, és három napig biztosan eláll - többet sajnos nem volt módjában :-) Egyelőre jobban ízlik, mint a kenyérsütős kenyerek...Remélem, végre azokat is rá tudom ezzel a recepttel venni a környezetemből a házi kenyérsütésre, akiket eddig riasztott a tésztadagasztás vagy a kenyérsütő gép mint olyan.
Én meg, ahogy magamat ismerem, előbb-utóbb majd elkezdem variálni az ízesítését, de ez már egy másik történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése