Lecsó télire

Tavaly már leírtam a receptet, idén csak a képet pótolom, mert az első sorozat már elhagyta a szárazdunsztot (a második még ott csücsül, a harmadikhoz meg előbb még alapanyagot kell venni). Íme:

Idő: 2 óra alatt megvolt egy menet a nagy fazékban, előkészítéssel együtt, és ebből 4 liter (5 db 800 ml-es üveg) lecsó lett
Pénz: kb. 100 Ft/üveg (akkor szoktam csinálni, mikor egy százas körül van mind a paprika, mind a paradicsom kilója)
Természetesen csakis hazai alapanyagokból, egyenesen a piacról!

Gyümölcsös üvegtészta-saláta

Egy nagy lábasban felmelegítettem 2 dl tejszínt, majd beleraktam 10 dkg üvegtésztát, és kanállal összeforgattam, hogy mindenütt érje a nedvesség. Lefedve állni hagytam kb. egy fél órát. Utána megszórtam fahéjjal, megcsorgattam 1 evőkanálnyi mézzel, és jól összeforgattam (ne melegítsük a mézet, ha nem muszáj). Egy nagy marék friss, érett szilvából (de más gyümölccsel is el bírom képzelni) a legszebb szemeket félretettem a díszítéshez, a többit pedig hozzácikkeztem a tésztához. Mivel igazán jól nem sikerült eloszlatni benne a gyümölcsöt, az adagolásnál ügyeltem rá, hogy bőven kerüljön a tészta közé az is, a tetejére pedig még külön cikkeztem egy-egy szemet. Mivel semmit se szeretek hűtő-hidegen, az összeforgatás után már tálaltam is. 4 adag.

Az alapul szolgáló receptet itt olvastam (átalakítás saját felelősségemre :)

Idő: kb. 40 perc a tálalásig, ebből legfeljebb 10 percnyi munka
Pénz: kb. 400 Ft a 4 adag
Ezzel most nem igazán támogattam a magyar gazdaságot, szégyenszemre csak a szilva és a méz volt hazai.

Fejtettbabos egytál

3 dl fejtettbabot felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, enyhén sóztam, és puhára főztem (jó fél óra kellett neki).

Közben megtisztítottam és kis hasábokra vágtam 1 csomó répát és 1 csomó petrezselyemgyökeret, 2-3 centis darabokra aprítottam 1 marék zöldbabot, valamint felcsíkoztam 2 vastag húsú paprikát. Meghámoztam és egy külön tálba felcikkeztem egy fél kilónyi paradicsomot (annyira érett volt már, hogy forró vízbe mártás nélkül is le lehetett húzni a héját).

Egy nagyobb lábasban (amibe majd az egész étel belefér) kevés olívaolajon átpirítottam az előkészített zöldségeket, majd hozzáadtam a paradicsomot is, valamint öntöttem hozzá kb. 1 dl vörösbort (az alkoholtartalma elpárolog a főzés során, de akit zavar, nyugodtan kihagyhatja - ez esetben érdemes kicsit több paradicsomot használni, vagy szükség esetén vízzel kipótolni a levét). Fűszereztem: 2 kiskanál pirospaprika, némi só, pár tekerésnyi frissen darált tarkabors, pár szem megroppantott borókabogyó, valamint 1 kis csokor friss kakukkfű levelei kerültek bele. Eleinte időnként megkevertem, majd miután a paradicsom kiengedte a levét, kis lángon, fedő alatt pároltam addig, amíg a zöldségek roppanós-puhák lettek. Hozzákevertem a megfőtt fejtettbabot, összefőztem, és már tálaltam is. Húsevőknek külön megsütött kolbászkarikákkal dúsítanám még, persze csak a tányérjukban. 3 bőséges adag. (Utólagos kiegészítés: Nekem másnap az újramelegített maradék jobban esett, számomra valahogy addigra állt össze igazán az íze.)

Az alapötletet Nana receptjéből merítettem; a saját ízlésemre formálva és az aktuális lehetőségeimhez szabva ez lett belőle.

Idő: kb. 50 perc a tálalásig, de ebből csak 15-20 percnyi munka
Pénz: kb. 500 Ft a 3 bőséges adag a vega változatban
Hazai alapanyagokból (a fűszerek egy része kivételével).

Őszibaracklekvár

Nem dzsem, lekvár. Dzsem van még korábbi évjárat, így valami mást próbáltam ki a hétvégén beszerzett barackból. Persze ehhez az is kellett, hogy jó érett, de amúgy meg rostos fajta legyen, ami szinte már aszalódni kezdett a fán, mielőtt leszüretelték. Mosás után könnyedén lehúztam a héjukat, és egyenesen a főzéshez használt nagy fazékba cikkeztem őket. A magok formája és a hús színe alapján megállapítottam, hogy 3-4 féle barack utója volt, de szerencsére mind igen ízletes. Az előkészítés után alágyújtottam, és eleinte folyamatosan kevergettem, nehogy rögtön odasüljön az alja (ha mégis nagyon oda akar, akkor egy kis víz segít rajta - viszont tényleg csak kevés, mert a főzés során épp a vizet akarjuk elpárologtatni belőle), aztán később, mikor kiengedte a levét, kis lángon hagytam rotyogni. A közhiedelemmel ellentétben nem volt szükséges mellette állni és kavarni, elég volt csak időnként átkeverni - ahogy sűrűsödött, persze egyre gyakrabban, de még a végén se kellett állandóan csak azzal törődni. Beletelt ugyan néhány órába, mire kellően besűrűsödött, de közben tudtam mást is csinálni, no meg előkészíteni az üvegeket, amikbe aztán betöltöttem a készárut. Annyira ízletes volt a maga valójában, hogy semmit se tettem hozzá, és romlás ellen is a légmentes zárás, majd szárazdunszt megoldást alkalmaztam.

6 kg barackból lett 2,5 liternyi (7 üveg) lekvár. Mi tagadás, jól összefőtt, de mivel nem kocsonyásító gondoskodik az állagáról, süteménytölteléknek is kiváló lesz.

Idő: kb. 1 óra volt a hámozás és darabolás, és kb. 4 órát főtt
Pénz: kb. 90 Ft / (stílszerűen) Nagymama lekváros üveg (370 ml), és ebben a gázszámla is benne van
100 % magyar - mit magyar, helyi alapanyagból!

Tippek és trükkök: Kristályos méz kiolvasztása

Néha sajnos úgy járok, hogy bekristályosodik nálam a méz. De tudom, hogy erre csak a jó méz képes, a hamis nem, úgyhogy nem sorscsapásként élem meg a dolgot. (Azt meg, hogy a méz eredeti, már az illatáról tudom, no meg legtöbbször személyesen a termelőtől vesszük családilag.) S mivel én natúr iszom a teát, nem fogy el bele az ilyen méz.

A kiolvasztásnál ugye a problémát a kíméletes melegítés jelenti, hogy lehetőleg ne menjen tönkre minden hasznos tartalma. Arról ugyan sokfélét lehet olvasni, hogy ez pontosan milyen hőmérsékleten következik be, úgy kb. 40 és 70 fok között. Csakhogy nagyon kis melegítéstől nem szűnik meg minden kristály, így utána hamar visszaköt az egész.

Én vízfürdőbe szoktam tenni az üveget, és érzéssel melegítem, majd a vízben hagyom kihűlni (bevallom, nem mindig sikerül eltalálni a kellő mértéket, van, hogy a méz egy része továbbra is kristályos marad). Az így visszanyert mézet pedig leginkább süteményekbe szoktam felhasználni, ahol éri még nagyobb hőhatás is ennél. Friss fogyasztásra vagy teljesen hőkezelés-mentes ételekbe pedig megy az a méz, aminek még nem volt ideje bekristályosodni.

Nemrégiben különösen jól sikerült a kiolvasztási akció egy rég nem használt edény segítségével. Hivatalosan tejforraló ez a fazék, bár én arra sose használtam. Dupla fala van, az oldalán pedig egy lyuk, ahol használat előtt vizet kell tölteni bele, és rácsavarni egy kis kupakot. Amikor az a víz felforrt, akkor fütyülő hangot ad. Így a fazék tartalma az aljánál sem kap több hőt a gázlángtól, és nem is tud túlmelegedni. Ebbe állítottam bele a mézes üveget, és amellé is öntöttem annyi vizet, hogy az üveg ne ússzon meg (a pontos mennyiség nyilván a benne lévő kristályos méz tömegétől függ). Az egészet lefedtem, fütyülésig melegítettem, majd hagytam kihűlni. Ennyi melegítés elég volt ahhoz, hogy a fél üvegnyi vegyes mézem ismét folyós legyen mind.

Szilvás-mákos fordított sütemény

A múltkori barackos-diós változat sikerén felbuzdulva ezúttal szilvával és mákkal készítettem el ugyanazt (1 kg szilvát és 2 dl mákot használtam; utóbbit előbb ledaráltam, és felét a szilvához kevertem, felét pedig a tésztába).

Idő: kb. 15 perc összeállítás + 40 perc sütés
Pénz: kb. 500 Ft / 6 ilyen szelet, mint a képen
Alapvetően magyar hozzávalókból, a barnacukor és a vanília kivételével.

Karfiolfőzelék

1 nagy fej karfiolt falatnyi rózsákra szedtem. Vastag aljú, mély serpenyőben 1-2 evőkanálnyi olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a karfiolt, és egy falapáttal gyakran megkeverve addig pirítottam, amíg egy kis színt kapott (pár perc; ha már nem egészen friss a karfiol, akkor érdemes jobban odafigyelni). Ezután felöntöttem 1 bögre vízzel, és kis lángon, lefedve roppanós-puhára pároltam. Az állag ellenőrzéséhez egy nagyobb darabnak a torzsa részébe szúrtam egy villát: ha járja, akkor már jó. Sóval, frissen darált borssal és pirospaprikával fűszereztem - mehet bátran, elég sokat felvesz. Megszórtam 1-2 evőkanálnyi kukoricaliszttel, majd ráöntöttem 1 kis pohár (175 g-os) kefírt, és óvatosan összeforgattam. (Vegán változatban is készíthető, a kefír helyett vízzel felöntve, és pár csepp citromlével biztosítva az enyhe savanykás ízt.) Megvártam, míg besűrűsödik. (Ízlés szerint további kukoricaliszt, illetve víz hozzáadásával lehet rajta igazítani, ha nem tetszik az állaga. Valamint aki a kevésbé darabos főzelékeket kedveli, nyugodtan összetörheti a párolt karfiol egy részét, egyszerűen villával vagy krumplinyomóval.) Most csak magában tálaltam ezt a könnyű főzeléket, de tetszőleges feltéttel is ki lehet még egészíteni. Ha pedig tartalmasabbra szeretnénk készíteni, akkor a karfiol egy része krumplikockákra cserélhető. 2 adag.

Idő: kb. 25 perc a tálalásig
Pénz: kb. 170 Ft a 2 adag, a krumplis változat meg még olcsóbb
Magyar alapanyagokból (na jó, a bors meg a tengeri só kivételével, de ennyi belefér :)

Hajdinával töltött csillagtök

Szép, zsenge patiszonokhoz jutottam nemrég a piacon, így adott volt, hogy egészben, töltve szeretném viszontlátni őket a tányéromon. Tavaly zöldségek kerültek bele, idén pedig ezúttal egy hajdinás-zöldséges ragu.

Kis lábasban kevés olajat forrósítottam, majd fakanállal állandóan kevergetve átpirítottam rajta 2 dl hajdinát. Felöntöttem 3 dl vízzel, és kis lángon, lefedve puhára pároltam.

Közben 2 közepes (szűk arasznyi átmérőjű), zsenge patiszon tetejét késsel óvatosan levágtam, és egy teáskanállal kiszedtem belőlük a magos részt (attól sajnos már idősebbek voltak, hogy ez is ehető legyen, úgyhogy dobtam a komposztba). Utána a patiszonok falát is vékonyra faragtam, de ebből már megtartottam a "forgácsot" a töltelékhez.

Vastag aljú serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd enyhén átpirítottam rajta 1 felkockázott (piros húsú) paprikát. Hozzáadtam a patiszonok kifaragott részét is, és sóztam, borsoztam (frissen darált tarkaborssal). Együtt pirítottam tovább, amíg el nem főtt a sótól engedett leve. A végén hozzáöntöttem a megpuhult hajdinát is, és alaposan összeforgattam. (Ugyanezt a ragut egytálételként is el bírom képzeni. Ebben az esetben a patiszonforgács helyett egy kis patiszon húsát apróra kockázva raknám bele a paprikával egyidőben. Így ez a mennyiség 2 adag lenne.)

Az elkészített tölteléket a kifaragott patiszonokba kanalaztam, majd visszahelyeztem a levágott részüket. Vékonyan kiolajozott tepsire raktam, majd be a sütőbe, amit 180 fokra kapcsoltam. 30 perc elteltével láttam úgy, hogy elkészült (a patiszont kell nézni, a töltet biztos jó már, hiszen eleve főtt volt). Az ellenőrzéshez leemeltem az egyiknek a tetejét, és belülről nyomtam bele óvatosan a villát az egyik cakkjába, hogy megtudjam, járja-e már (így kívülről nem látszik a próba nyoma).

2 bőséges adag lett, meg maradt ki egy kevés a töltelékből (talán 1,5 dl hajdinát is elég lett volna megfőzni, ámbár a patiszonok méretétől is függ, hogy mennyi tölteléket nyelnek el).

Megjegyzés: Fontos, hogy zsenge patiszon legyen az alapanyag, különben nem is lesz annyira ízletes, meg bármennyire is megsütjük, kemény marad a héja. Egészben meghámozni pedig nem kis feladat lenne... A méret nem mindig irányadó, nagy szárazság esetén a kicsik is lehetnek koravének. Én a színét szoktam nézni a piacon: ha enyhe halványzöldes árnyalatú, fényes külsejű példányt látok, azt megveszem. Néha a fehéret is, de azt már nem tölteni (az egy kicsit korosabb már, de más ételekbe tökéletes). A szürkésbe hajló, matt példányokat viszont biztosan ott hagyom. A szárát is érdemes nézni: ha élénk zöld, akkor frissen szedték, ha pedig többé-kevésbé száraz, barnába hajló, akkor az már alighanem több piacot is megjárt darab.

Az ötletadó receptet Cserkénél olvastam. Gomba hiányában került bele a paprika, és nem is rontotta el!

Idő: kb. 1 óra a tálalásig (30 perc munka + 30 perc sütés)
Pénz: kb. 250 Ft a 2 bőséges adag
A hajdinának szerintem megint csak a forgalmazója volt magyar, de a patiszon és a paprika helyi termés!

Alapok 2: Rizsfőzés

Folytatva a megkezdett sort, ezúttal a rizsfőzésről ejtenék néhány szót. Ez is egy olcsó, jól tárolható alapanyag, érdemes készletezni belőle (de ne túl sokat, mert sajnos a molyok is szeretik). Változatosan elkészíthető, és bár időben több, mint a tésztafőzés, munka nagyon kevés van vele.

Nálam a rizs alapértelmezésben barna rizst jelent. Időnként használok rizskeveréket is, amiben előgőzölt, barna és vad rizs van. Alapvetően ugyanúgy lehet ezt is elkészíteni, mint a fehéret, bár a barna rizs megfőve sosem lesz annyira puha. A legnagyobb különbség a főzési időben van, a barnát valamivel tovább kell főzni. Hogy pontosan meddig is, azt tapasztalataim szerint fajtája válogatja, úgy 30 és 50 perc között valahol (az alatt erősen gyanús, hogy csak színezéktől barna...).

Ahogy készítem:

1. A rizst szűrőben átmosom, majd alaposan lecsepegtetem. Adagonként 1/2 bögre (2,5 dl-es bögre fele) rizst szoktam számolni, bár természetesen ez változhat attól függően, hogy mi és mennyi egyéb lesz még hozzá (ha csak minimális kiegészítés lesz, akkor 3/4 bögréig is elmegyek a mennyiséggel).
   
2. Vastag aljú fazékban, aminek jól záródó fedele is van, kevés (adagonként 1 evőkanálnyi, de csak szemre) olajat forrósítok, majd fakanállal állandóan kevergetve enyhén átpirítom rajta a rizst (néhány perc).
3. Felöntöm másfélszeres mennyiségű vízzel (bátran hozzá kell önteni, akkor a hirtelen felforró víz hamar elcsendesedik), aztán fűszerezem (legtöbbször csak sóval, vagy amit az adott recept kíván), és megvárom, míg felforr (lefedve gyorsabb, de akkor odafigyelek, hogy el ne fusson).
   
4. Lefedve, kis lángon párolom. Ha közben ellenőrzöm az előrehaladását (20-25 percnél hamarabb nem érdemes, és utána se túl gyakran), akkor sem kavarom meg! (Bármennyire is nehéz megállni, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez csak ront a végeredményen.) Amikor már majdnem felszívta az összes levét és majdnem puhák a rizsszemek, elzárom alatta a gázt, és lefedve állni hagyom még kb. 5-10 percig. (De amikor villany főzőlapot használtam, azt már félidőben elzártam, mert annyira sok utóhője volt, hogy így is megpárolódott rajta a rizs a lefedett edényben.)
   

Ehhez a művelethez különösen fontos a megfelelő edény. Tapasztalataim szerint inkább a kisebb alapterületű, magasabb edény a jó választás, amelyikben hosszabb ideig van a víz alatt a rizs a főzés során. Fontos, hogy jó hőelosztása legyen: vastag alj és/vagy lángelosztó használata javallott.

Ha a legkisebb lángon is annyira fő lefedve, hogy elfutna, akkor úgy teszem rá a fedőt, hogy legyen némi rés a szélénél. Így a hő egy része a rizs főzése helyett a konyhát fűti, nem csoda hát, hogy több a főzési idő. S mivel a víz egy része elpárolog, másfélszeres mennyiség helyett kétszeres is szokott kelleni (ha tudom, hogy ilyenek a körülmények, már az elején ráteszem; ha közben látom, hogy kevés lesz a víz, akkor időben pótolom, még mielőtt leégne a rizs). Nem a legideálisabb, de működik így is.

Alternatív módszer, ami nekem nagyon bevált:

• Pataki tálban gyakran készítek olyan ételeket, amelyekben egyszerre ott van a rizs és a hozzá tartozó zöldségek is. Ekkor egyszerűen a tál aljára szórom a megmosott rizst, majd ráöntöm a szükséges folyadékmennyiséget, némileg szűken mérve (a tál jól zár, az áztatás miatt fog kiadni az is valamennyi gőzt, és a párolódó zöldségek is fajtájuktól függően engedhetnek némi levet). Picit sózom, majd erre jönnek a zöldségek. Hideg sütőben indítva (a tál miatt fontos!) kb. 1 óra alatt készre párolódik benne minden (de még jobb, ha utána az elzárt sütőben marad még kb. egy negyed órára). A rizs ezalatt felszívja a lét és átveszi a zöldségek aromáját.
  

Alapok 1: Kifőtt tészták

Régóta tervezem már, hogy külön-külön bejegyzést szentelek az olyan alap műveleteknek, amelyek lépten-nyomon előkerülnek a receptekben. Így nem kell újra és újra leírni mindegyiknél, elég csak hivatkozni arra a bejegyzésre, ahol ez külön, részletesen szerepel.

Tudom, hogy ezeknél a dolgoknál fokozottan érvényesül, hogy ahány ház, annyi szokás. Nekem ez és így vált be, miután jópár egyéb módot is kipróbáltam, s talán rövidebb-hosszabb ideig használtam is. Nem állítom tehát, hogy csak így lehet, mindössze annyit, hogy jelenlegi tapasztalatommal így tartom a legcélszerűbbnek.

* * *

Elsőként a kifőtt tésztákról ejtenék pár szót, hiszen igen gyakran készítek ilyen fogásokat.

Amiért szeretem:

• Olcsó (kb. 50 Ft/adag a tészta, de a rávalók legtöbbje is a filléres kategória)
  
• Az alapanyag jól tárolható, így mindig van itthon (akciósan érdemes spájzolni, így az olcsónál is olcsóbb)
• Könnyen, gyorsan elkészíthető: amíg a tészta megfő, a rávaló is megvan, és 15-20 percen belül asztalon az étel
• Jól variálható a feltétekkel (aktuális idény és hangulat szerint), így sosem unalmas

Amire oda szoktam figyelni:

• Mindig legyen néhány különböző alakú száraztészta itthon, így a tervezett feltéthez illőt tudok választani. Nálam alap a spagetti, a szélesmetélt, meg valami apróbb is (fusilli, penne, stb.)
• Nekem leginkább a durumbúzás fajta vált be, abból is az olasz gyártmányúak. Alapvetően igyekszem hazai termékeket vásárolni, ha lehet, de durumtésztából még nem sikerült olyat, ami megüti azt a szintet minőségben, amit az olaszok tudnak. Hiába, mégiscsak ők a nagyobb menők a műfajban... Ebből nem éri meg az időt és a fáradságot a házi gyúrás. (A hagyományos magyar, tojásos száraztészta más ügy, de ez nagyon ritkán fordul elő nálam. És a teljes kiőrlésű lisztből készített (barna) tészták ízével sem tudok megbarátkozni.)
• Csak annyi tésztát főzök ki egyszerre, amennyi várhatóan fogy. Ha marad a feltétből, nem nagy ügy frissen főzni hozzá még tésztát - sokkal jobb így! Én 1 adaghoz a fél kilós csomag negyedét, vagyis 12,5 dkg tésztát szoktam számolni. (A "mérést" csak szemre csinálom, az összeshez viszonyítva öntöm ki a mennyiséget a csomagból; a maradék pedig a zacskójában várja, hogy sorra kerüljön.) Ha nagyon tartalmas vagy sok feltét lesz hozzá, akkor elég 1/5 csomag (10 dkg), vagy akár még kevesebb is (bár így a zacskóban maradó mennyiség már "nem jól jön ki" - valami nem fix mennyiséget igénylő étel kiegészítőjeként azért el szokott fogyni).
  

Ahogy készítem:

1. Egy kellően nagy, és jól záródó fedővel is rendelkező edényben vizet forralok. Nem árt, ha csak kb. félig van, és ebbe majd kényelmesen belefér a tészta. 1 adaghoz elég a 2-3 literes lábas is, többhöz inkább a 6 literes fazekat használom.
2. A felforrt vizet sózom, és ha már fedő nélkül is lobogva forr (tehát nem csak épphogy gyöngyözik), beleteszem a kimért száraztésztát. Az aprót vagy a kisebb darabokra törtet beleszórom és megkeverem, a hosszút (spagetti egyben) pedig összefogva belenyomom, majd amikor a vízbe érő vége puhult egy kicsit, óvatosan bekanyarítom a többit is, és egy villával lenyomom azt a végét is a víz alá, majd picit megemelem benne az egész köteget, hogy feljöjjön a legaljáról. Megvárom, hogy ezzel is lobogva forrjon.
3. Ráteszem a fedőt, és elzárom alatta a lángot. Azon túl, hogy ez így energiatakarékos, megvan az az előny is, hogy biztos nem fut el, és nem is fő szét. A tasakon szerepel, hogy hány perc az elkészítési idő (fajtánként más és más, érdemes ellenőrizni) - annyi múlva így is "al dente", vagyis "harapható" állagú. De aki "magyarosabban", puhábban szereti, hagyja benne 1-2 perccel tovább, és addigra olyan lesz. Nem szoktam stopperrel mérni az időt, inkább kóstolásra megy nálam a dolog - villával kiemelek egyet, és ellenőrzöm.
4. A kész tésztát leszűröm, és tányérra rakom (illetve ha olyan a feltét, hogy össze kell keverni vele, akkor ezt a feltét készítésére használt edényben teszem meg, és abból tálalom majd). Amíg főtt a tészta, elkészítem a rávalót is, így azonnal hozzá tudom tenni. Vagyis a kifőzött tészta nem ér rá kihűlni, összeragadni.

Amit kipróbáltam már, de nem jött be:

• A kész tésztát hideg vízzel leöblíteni (elhűl tőle, lehet újramelegíteni - szóval szerintem sok értelme nincs)
• Olaj a főzővízbe (állítólag így nem ragad össze a tészta - nekem olaj nélkül sem szokott, illetve csak akkor, ha nem volt elég forró a víz a tészta berakásakor, és megül az alján az egész)
• Olaj a kész tésztára (mert így nem ragad össze - ha azonnal rákerül a szósz, akkor olaj nélkül sem fog, és ha egyébként nem tartozéka a plusz zsiradék, akkor jobban szeretem elhagyni)
• A szűrésnél a tésztaszedő, vagy jobb híján egy nagy szűrő kiiktatásával inkább a fedővel megtartani a tésztát (1 adagnál még nem is annyira vészes, de soknál gyakran mellément a tészta is, nem csak a víz - úgy látszik, nem vagyok elég ügyes)
• Mikrohullámú sütőben "főzni" (valahogy sose sikerült eltalálni mindent, időben meg inkább több volt a szerencsétlenkedéssel együtt)
  

Nyári babos egytál bulgurral

Magában mindegyik kevés lett volna, így egy ételbe hoztam össze a háromféle babot: zöld és sárga csövű zöldbabot, valamint némi fejtettbabot. Körítésnek pedig ezúttal egy gyorsan elkészülő gabonafélét, bulgurt választottam hozzá, és együtt pároltam készre az egészet.

A babok előkészítésével indítottam (a zöldeket mosni és darabolni kellett). Összesen kb. 3/4 kilónyi lett a keverék (de természetesen egyféléből is elkészíthető ugyanígy az étel). Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd enyhén átpirítottam rajta a babkeveréket. Utána felöntöttem 1 bögre vízzel, és lefedve, kis lángon pároltam tovább. Mikor érezhetően puhult (a fejtettbabot érdemes nézni, az a legszívósabb), hozzáadtam 1 bögre bulgurt, valamint 2 bögre vizet és némi sót. A bab és a bulgur megpuhulásáig pároltam. A végén 1 kis csokor összevágott tárkonyt és 1 citrom levét kevertem még bele (a citromból pár szeletet félretettem a díszítéshez, a többit facsartam ki). Kellemesen savanykás, laktató egytálétel lett. 3 adag.

Utólagos kiegészítés: A maradék hidegen (vagyis szobahőmérsékleten, nem hűtő-hidegen!) - menő módon salátának átminősítve :) - is finom volt.

Idő: kb. 45 perc, ebből kb. 20 perc munka
Pénz: kb. 450 Ft összesen, vagyis 150 Ft/adag
A citrom biztosan nem magyar volt, és alighanem a bulgurnak is csak a forgalmazója az. A többi viszont helyben termett (a piaci néninek is itt van a kertje nem messze :)

Héjában sült krumpli zöldfűszeres olívaolajjal

A vásárolt krumpli aprajából készítettem el ezt az ételt, így egy jó fél vízilabdameccsnyi sütési idő elég volt neki. Én pedig ebédkészítés helyett nézhettem a meccset, mégsem maradtunk éhen utána :)

A korábban alaposan megmosott és megszárított krumplit egy tepsire öntöttem, és 200 fokra kapcsolt sütőbe tettem. Mikor már ígéretes illata volt és járta a villa (krumplimérettől függ, hogy ez mikor következik be), egy lábasba borítottam, adtam hozzá pár csepp vizet, és lefedve állni hagytam. Így nemsokára könnyen le lehetett húzni a héját. A meghámozott krumplikat visszaraktam a lábasba, és hozzáadtam 1 csokor összevágott majorannát (de más zöldfűszer is lehetett volna), némi olívaolajat és sót, majd lefedve összeráztam, és már tálaltam is. (Így szépen bevonta a fűszeres olaj a krumplikat. A nagyobbakat kettévágva pedig azokkal remekül ki lehetett törölgetni a lábas belsejét.) 1 kilónyi krumpliból 2 bőséges adag lett.
(Ha nem muszáj vegánnak lennie, akkor olívaolaj helyett vajjal is is finom. Vagy kolbászzsírral... Ízlés szerint.)

Idő: kb. 45 perc a tálalásig, de ebből csak az utolsó kb. 10 perc a munka
Pénz: egy százasból simán kitelik 2 adag
Olívaolaj nincs magyar, de a többi megterem itt is!

Zöldbab-újkrumpli paprikás

Fél kilónyi zöldbab végeit levágtam, majd a csöveket 2-3 centis darabokra aprítottam. Bő fél kilónyi újkrumplit alaposan megmostam, majd közepes hasábokra vágtam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, rátettem a krumplit, és időnként megkeverve enyhén átpirítottam. Néhány perc elteltével hozzátettem a babot is, valamint öntöttem alá egy kis vizet, és kis lángon, lefedve pároltam tovább. 1 teáskanálnyi sóval, pár tekerésnyi frissen darált tarkaborssal és 3 teáskanálnyi őrölt pirospaprikával ízesítettem. Időnként óvatosan átforgattam, és pótoltam a levét (bár szándékosan nem akartam hosszú lére engedni - azt a kicsit meg remekül besűrítette a fővő krumpli). A zöldségek megpuhulásáig pároltam. 2 adag.
Egyszerűsége ellenére igen ízletes egytálétel, melyet nagyban köszönhet a friss zöldbabnak.

Az ötletet Phzs-nél olvastam.

Idő: 40 perc, előkészítéssel együtt; ebből kb. 20 perc munka
Pénz: kb. 200 Ft a 2 adag
Magyar hozzávalókból.

Színes tészta

Alkalmi vétel volt pár hete ez a durum száraztészta, amiben a "natúr" színű darabokon kívül piros és zöld is van (paradicsommal, illetve spenóttal, tehát természetes színezőkkel festve). Én meg kifőzve tettem hozzá további pirosat is, zöldet is: olívaolajon enyhén átpirított paprikacsíkokat, valamint felcsíkozott bazsalikomleveleket. A látványhoz ínycsiklandó illat társult, és az ízélmény is megfelelt az előzetes várakozásnak. Egyszerű, de nagyszerű vacsora lett.

Idő: kb. 20 perc
Pénz: kb. 150 Ft / 2 adag (25 dkg tészta, 3 paprika, 6-8 bazsalikomlevél, pici olívaolaj, só, víz)
Durumtésztában nálam az olasz verhetetlen, de a paprika és a bazsalikom hazai volt.

Citromos-gyömbéres zöldségegytál

Az itthon épp fellelhető friss zöldségekből készítettem ezt a friss, nyári ízvilágú egytálételt. Került bele 1 csomó répa, 1 csomó petrezselyemgyökér, 1 marék zöldbab, 6 kis krumpli, 1 kis karfiol és 1 paprika (összesen 2 púpozott tányérnyi volt előkészítve). Ezek összeaprításával kezdtem, majd a paprika kivételével a többit kevés olívaolajon, kevergetve átpirítottam. Felöntöttem 1 pohár vízzel, és kis lángon, lefedve pároltam. Sóval, pár tekerésnyi frissen darált tarkaborssal és egy fél teáskanálnyi őrölt gyömbérrel ízesítettem. Mikor már majdnem puha volt mind, a paprikát is hozzáadtam, és együtt pároltam készre (én úgy szeretem, ha a krumpli éppen puha és egy kicsit még roppanós a többi zöldség). A végén hozzákevertem a petrezselyem összevágott zöldjét, valamint 1 citrom kifacsart levét. 2 bőséges adag.

Az alapötletet Nana Nyári zöldséglevese adta, csak én még mindig az egytálételnyi sűrűséget kedvelem inkább, ezúttal vegánul.

Idő: 35 perc a tálalásig, ebből kb. 20 perc munka
Pénz: kb. 200 Ft a 2 adag (jó kör volt a piacon)
A citrom és a fűszerek kivételével magyar hozzávalókból, egyenesen a kistermelőktől beszerezve.

Krumpli-karfiol-zöldbab saláta

Fél kilónyi közepes krumplit héjastul megfőztem enyhén sós vízben.

Közben előkészítettem negyed kilónyi zöldbabot: végeit levagdaltam, majd a csöveket 2-3 centis darabokra vágtam. Szintén negyed kilónyi karfiolt levágtam a torzsájáról, és a rózsákat falatnyi darabokra szedtem. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rátettem a babot és a karfiolt, és gyakori kevergetés mellett enyhén átpirítottam. Aztán öntöttem rá kb. 1 dl vizet, és lefedve, kis lángon roppanós-puhára pároltam, időnként megkeverve (a végére pont elfőtt az a kicsi leve).

A főtt krumplikat meghámoztam, felkockáztam, és óvatosan összeforgattam kb. 1 dl fehérborral (ennyit gond nélkül magába szívott). (Szerintem nagyon kellemes ízt ad neki a bor, de akit zavar az alkoholtartalom, nyugodtan kihagyhatja. Ebben az esetben annyit egyszerűsítenék a recepten, hogy nem külön főzném meg a krumplit, hanem felkockázva feltenném párolni, majd valamivel később adnám hozzá a babot és a karfiolt, és együtt párolnám készre.)

Az öntethez összekevertem 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot, ugyanennyi tejfölt, kevés sót, összevágott kaporleveleket és némi citromlevet (egy fél citromból levágtam 2 szeletet a díszítéshez, a többit meg belefacsartam az öntetbe).

Tányérra rétegeztem a zöldségeket, rákanalaztam az öntetet, majd citromkarikákkal és paprikacsíkokkal díszítettem. Főételnek 2 adag volt.

Az ötletadó receptet az Éden Étterem honlapján található gyűjteményben olvastam.

Idő: kb. 40 perc az elkezdéstől a tálalásig
Pénz: kb. 350 Ft a 2 adag (az aktuális, helyi piaci árakon számolva a zöldségeket)
A citrom kivételével magyar hozzávalókból.

Zöldbabfőzelék

Ismét meg lehetett szedni itthon a zöldbabot, és ezúttal olyan mennyiség lett, hogy önállóan is elég volt egy ebédhez. Egy hagyományos ízvilágú főzeléket választottam, bár némileg reformosítva készítettem el.

1 kilónyi zöldbabot megmostam, lecsepegtettem. Végeit levágtam, majd 2-3 centis darabokra aprítottam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd rádobtam az előkészített babot, és gyakori kevergetés mellett átpirítottam kissé. Kevés (kb. 1 dl) vizet öntöttem alá, majd kis lángon, lefedve megpároltam. Időnként egy falapáttal átkevertem, és ellenőriztem az állagát: én úgy szeretem, ha még éppen harapható. Mikor jónak ítéltem, hozzáadtam a fűszereket: kevés sót, pár tekerésnyi frissen darált tarkaborsot és 3 teáskanálnyi őrölt pirospaprikát. Rászórtam 2 csapott evőkanálnyi zabpehelylisztet is, majd rákanalaztam kb. 2 dl tejfölt, alaposan összeforgattam, és megvártam, míg besűrűsödik (pár perc). (A sűrűség és a kötőanyag mennyisége ízlés szerint igazítható, a víz, a zabpehelyliszt és a tejföl mennyiségének változtatásával. Én a képen látható módon szeretem, rövid lével, ami vékonyan bevonja a babdarabokat.) A végén 2 evőkanálnyi ecetet (10 %-os) kevertem még hozzá (ízlés szerint citromlevet is lehet használni erre a célra.) A vega változatra vastag húsú, pirosra érett paprikát daraboltam feltétnek, a húsos változat tetejét pedig kolbászkarikákkal raktam ki. 2 bőséges adag.

Sárgabarackdzsem

Nem volt a legegyszerűbb ügymenet, de ebből a fajta barackból csak így lett finom. (Próbáltam kihagyni a tiszteletköröket, de héjastul főzve kesernyés mellékíze lett, illetve leszűrés nélkül kifejezetten kellemetlennek találtam benne a rostokat.)

A megmosott barackokat forró vízbe mártottam, hogy le tudjam húzni a héjukat. A meghámozott barackokat kimagoztam, majd cikkekre vágtam. Vastag aljú lábasban addig főztem, míg a darabok kiengedték a levüket. Tésztaszűrőn átküldve eltávolítottam belőle a rostokat, majd a leszűrt részt összeforraltam dzsem kocsonyásítóval. (Jó érett barackból csináltam, így mindenféle ízesítés nélkül finom volt. Bő kilónyi barackpüréhez tettem 1 csomag Dzsemfix 3:1-et, és ennyi.) Előkészített üvegekbe öntöttem, rácsavart fedővel pár percre fejreállítottam, majd visszafordítva szárazdunsztban hagytam kihűlni.

2 kg barackból lett 3 Nagymama lekváros (370 ml) üveggel. Költségbecslést most azért nem tudok, mert ezúttal saját termésű gyümölcsöt használtam, csak a dzsem kocsonyásítót kellett megvennem hozzá (abból meg pár hete spájzoltam akciósan.)

Vegapartman ötletbazár 2. – Receptek és csomagolólista

A tegnapi tippek után itt egy csokorra való recept, a blogomban eddig közzétettek közül válogatva. Ezeket megvalósíthatónak tartom, aztán ízlés szerint és a konkrét lehetőségekhez mérten válogatnék belőle. A gyors és egyszerű, de laktató ételekre alapoznék, hogy ne igényeljen sok időt és fáradságot az ételkészítés, de például rossz idő esetén vagy egyszer "jutalmul" simán bevállalnék egyet a hosszadalmasabbak közül is (pl. családi palacsintázás vagy valami gyorsan összedobható közös kedvenc sütemény). Nyilván jó barát ilyenkor a félkész vonal (levek, szószok, stb.), valamint a gyorsan elkészíthető gabonafélék és magok (száraztészta, kuszkusz, bulgur, köles, rizs, lencse, árpagyöngy - utóbbi kettőnél az áztatást ne feledjük, jelentősen rövidíti a főzési időt).

Ötletek reggelihez:

• Friss gyümölcs (ott beszerezni)
• Tündér almás (hozzávalókat lehet itthonról vinni, illetve esetleg almát venni ott)
• Müzli + házi gyümölcslé (hozzávalókat itthonról vinni)
• Krumplilepény zöldségekkel (krumplit lehet itthonról is vinni, többit meg ott beszerezni, akár maradék sült zöldség is beforgatható ebbe, vagy otthonról hozott Sült zöldségek olajban, vagy megkenhető valamilyen kenyérkencével - ezeket lásd alább) (a linkelt recept a feta miatt nem vegán, de az simán lehagyható róla)
  
• Búzadarás-gyümölcsös csemege (hozzávalókat lehet itthonról vinni, gyümölcsöt venni ott, vagy végszükség esetén befőttel készíteni; alma helyett tetszőleges idénygyümölcs mehet bele)
• Meggyes-mákos köleskása (hozzávalókat itthonról vinni; nyaralás eleje felé készíteni, mert a darált mák gyorsan avasodik)
• Kenyér (vagy kifli/zsemle - konkrét ötletek lentebb), valamilyen kencével: pl.
  Köleskörözött (vegán változatban a kefír kihagyható, akkor kicsit több vízzel szottyosra főzöm a kölest, a savanyításhoz kell bele egy kis citromlé, a fűszerezés meg ugyanúgy)
  Padlizsánkrém (akár eltett sült padlizsánt is vihetünk itthonról, de ha grillezünk, akkor mellékesen elkészíthető ott is)
  Zakuszka
  Paprikás zabtöret (de zabtöret hiányában tetszőleges, lehetőleg apró szemű gabonapehelyből is készíthető hasonló, azt áztatni se kell olyan sokáig)
  Fűszeres hajdinakrém
  Kenyér hiányában Tönkölylepény, ugyanezekkel töltve.
  De ha minden kötél szakad, a Dagasztás nélküli kenyér akár ott is süthető, forma helyett egyszerűen egy nagy tepsin - lapos cipó lesz (ilyesmi), de biztos átsül a belseje, és az ízével sem lesz gond.
  
  

Ötletek ebédhez, vacsorához:
Fárasztó programokkal teli nap után hideg vacsora helyett jólesne valami komolyabb; főleg, ha vékony volt az ebéd. Ezért raktam ezeket egy kategóriába.

Itthonról vitt hozzávalókból is elkészíthető:
(Arra az esetre, ha minden kötél szakad, és csak hozott anyagból kell dolgoznunk. Persze ezek között van egy csomó félkész alapanyag is, ami jelentősen lerövidíti az elkészítési időt - nálam ez mind házi, de természetesen a bolti megfelelőkből is elkészíthetőek.)

• Árpagyöngy zöldségekkel
• Lecsós lencse
• Gombás-majoránnás tészta
• Tésztás-gombás egytál
• Gombás-paprikás rizs
• Paradicsomos fűszeres rizs
• Zsemlemorzsás tagliatelle aszalt paradicsommal és olajbogyóval
• Árpagyöngy mediterrán hangulatban
• Morzsás tészta
• Spagetti házi szósszal
• Paradicsomos köles
• Spagetti vörös lencsés szósszal
• Spagetti olívabogyós paradicsomszósszal
• Bulgur aszalt paradicsommal
• Vörös lencse és bulgur
  
• Lencse-rizs egytál majorannával
• Diós rizs
• Meggyszósz krumplival
• Palacsinta (sütés közben lehet folyamatosan tölteni és enni)
• Lángos (előre össze lehet gyúrni a tésztát, hűtőbe eltenni, fogyasztás előtt frissen sütni)
  

De ha jó körünk van a helyi piacon, akkor inkább ezeket javasolom:
(Személy szerint úgy szoktam körbemenni a piacon, hogy a ’mit ennék meg szívesen ezek közül?’ kérdésre keresem a választ. Így aztán legtöbbször az összevásárolt alapanyagokhoz keresek recepteket. Itt is ezt az elvet követem, pár jellemző hozzávalóhoz ajánlok gyors, egyszerű, de legalábbis kevés munkával elkészíthető vegán fogásokat.)

Újkrumpli:

• Mustáros sült krumpli
• Paprikás krumpli
• Héjában sült krumpli (minél apróbb újkrumplit tudunk szerezni hozzá, annál hamarabb kész van)
• Párolt újkrumpli (vaj helyett olívaolajjal készíteném vegánul)
• Tepsis újkrumpli (sok zöldfűszerrel, a sajt elhagyásával is finom)
• Krumplis tészta (a héjában sült krumpli maradékából szoktam készíteni, de végülis a fentiek bármelyikéből mehet, kevés víz hozzáadásával megmelegítve és egy részét villával összetörve)
  

Cukkini:

• Cukkinis-citromos spagetti
• Cukkinisaláta

Padlizsán:

• Padlizsános-paradicsomos tészta

Tök/patiszon:

• Krumplis-tökös egytál
• Csillagtökben sült zöldségek (ha van grillezési lehetőség, használjuk ki)
• Csillagtökös spagetti
• Patiszonos ragu hajdinával (a hivatkozott receptben a tölteléknél írt módon, egyszerűen csak felkockázott patiszonnal - így gyorsabb)
• Patiszonpörkölt krumplival
  

Kukorica:

• Főtt kukorica
• Paradicsomos kukorica
  

Zöldbab:

• Citromos zöldbab mustáros barna rizzsel
  
• Paradicsomos zöldbab krumplilepénnyel
• Zöldbabos-tárkonyos rizs
• Zöldbabsaláta
• Nyári babos egytál bulgurral
  

Gomba:

• Újkrumplis-gombás egytál
• Kakukkfüves sült gombafejek barna rizzsel
• Krumplis-gombás egytál
• Improvizációk gombára és paradicsomra (a végén a gombasaláta a kuszkusszal igen kiadós!)
  

Karfiol:

• Árpagyöngyös karfiolpaprikás
• Újkrumplis-karfiolos egytál citrommal
• Karfiolfőzelék (a krumplis változat kiadósabb)

Paprika és paradicsom:

• Lecsó (ha tartalmasabbra szeretnénk, barna rizzsel vagy beáztatott árpagyönggyel, esetleg egy kis tésztával lehet dúsítani)
• Nyers lecsó (ez csak igazán finom, friss alapanyagból jó, abból viszont nagyon!)
• Töltött paprika (rizs helyett valamelyik gyorsan fővő töltelékkel)

Többféle/vegyes zöldség:

• Görög ragu
• Francia lecsó
• "Rántott" zöldségek (készítés közben folyamatosan lehet enni - krumpli, répa, karfiol, karalábé, széles csövű zöldbab, ... mind jó hozzá; a masszához a porkeveréket itthonról vinni)
  
• Bundás zöldség (pakóra) (hasonló a fentihez, csak ez jó fűszeres; a porkeverék szintén hazai legyen)
  
• Karalábépaprikás (ami karalábé helyett pl. karfiolból vagy patiszonból is finom, csak jól meg kell fűszerezni)
• Zöldbab-újkrumpli paprikás
  
• Könnyű nyári tésztaétel villámgyorsan
• Pizza sok zöldséggel, szósz nélkül
• Sült zöldséges penne
• Zöldségegytál kölessel
• Zöldséges kuszkusz (a zöldségeket ízlés szerint át lehet pirítani egy kis olajon, némi zöldfűszerrel ízesítve a végén)
  
• Grillezett zöldségbatyuk (vaj helyett olívaolajjal; ha van grillezési lehetőség, használjuk ki)
  
• Vegyes leves (például utolsó nap jó "maradéktemető")
• Citromos-gyömbéres zöldségegytál
• Hasábburgonya és zeller a sütőből (itthonról vitt fűszeres paradicsomszósz mártogatóval)
• Kelkáposztás egytál vagy leves
• Nyári színes rizses egytál
  

Gyümölcsök (ha már unjuk nyersen; ezek tetszőleges idénygyümölccsel készíthetők):

• Gyümölcsös pite (kevert tésztával)
  
• Gyümölcsös pite (gyúrt tésztával)
  
• Gyümölcsrizs
• Gyümölcsös lepény
• Dunyhás szilva
  

Ötletek tízóraihoz, uzsonnához:

• Friss gyümölcs
• Müzliszelet (itthonról vinni készen; fémdobozban kb. 2 hétig eláll)
• Tündércsemege (itthonról vinni készen)
• Kekszek (itthonról vinni készen, 2-3 félét biztosan; fémdobozban eláll), például:
  Mogyorókrémes-zabpelyhes keksz
  Nagyon kakaós keksz
  Kókuszos-áfonyás keksz
  Tündérkarikák
  Nagyon mogyorós keksz
  Mákos keksz (mondjuk most nem fenyőfa formájúra nyomnám :)
  Jutka néni mézese
  Mogyorós csillag
  
• Muffinok (porkeveréket és papírkapszlikat vinni, ott csak gyorsan bekeverni, és például az esti mosogatás közben megsül), például:
  Egyszerű muffin
  Narancsos-citromos muffin (ha ott készítjük, akkor ezúttal dobozos narancsléből is jó)
  Banános muffin
  Kakaós-körtés muffin (körte helyett szilvával is jó, ecet helyett meg egy fél citrom levét facsarnám bele ezúttal)
  Áfonyás-narancsos muffin (a dobozos narancslé itt is megteszi)
  Csipkebogyós-mákos muffin
• Bögrés mákos süti (porkeveréket itthonról vinni hozzá)
  

Ötletek innivalókra:

• Szóda (szifont és patront vinni; ha iható a csapvíz, már meg is van a buborékos víz)
• Szóda + házi szörp (pl. meggy – itthonról vinni)
• Hideg tea (gyümölcsteát vinni)
• Limonádé (citromot, mézet vinni)
• Forrásvíz (ha olyan helyen nyaralunk, ahol van a közelben ilyen lehetőség, mindenképpen használjuk ki; az odautazáskor fogyasztott italok üvegeiben tudjuk szállítani)
• Gyümölcs ivólé (itthonról vinni)
  
• (Nekem egy-egy finom, könnyed zöldségétel után egy kis pohár bor is jól szokott esni, úgyhogy vinnék pár üveggel, illetve alkalomadtán szereznék ott valami helyi specialitást.)

Odautazáshoz itthon készíteni:

• Valamilyen (töltött) péksütemény, például:
  Kakaós/fahéjas csiga
  Káposztás csiga (párolt édeskáposztával is jó)
  Meglepetés-kagylók (vegán töltelékekkel)
  Kapros "túrós" pogácsa
• Friss gyümölcs
• Víz, illetve egyéb kész innivaló (lásd fent)
• Valamilyen kenyérféle (nem feltétlenül odaúton fogyasztani, hanem az első néhány napon - lásd a reggelire vonatkozó tippeket), például:
  Rozsgomb
  Aszaltparadicsomos mediterrán kenyér
  Rozsos kifli
  Dagasztás nélküli kenyér
  Almás kenyér (az eredeti recept szerint inkább zsemlére formázva)
  
  

Visszautazáshoz (és ha úgy jön ki, egész napos programhoz ebédre) ott csomagolni:

• Valamilyen muffin (lásd fent)
• Keksz (lásd fent)
  
• Friss gyümölcs
• Víz, illetve egyéb kész innivaló (lásd fent)

* * *

Vinni kell az alábbi alapanyagokat:

• A fentiekből kiválasztott kész ételek (kenyér, kekszek, müzliszelet, stb.)
  
• Alap fűszerek: só, zöldfűszerek (szárítva) + az ízlés szerint kiválogatott receptekhez szükséges fűszerek (nem éri meg ott kajtatni értük)
• Étolaj, olívaolaj
• Méz (illetve ízlés szerint egyéb édesítő, ha nem fogyasztunk mézet)
• Krumpli, répa, karfiol, ... - ami kibír 1-2 napot és jól szállítható; hogy ne rögtön a piacra kelljen rohanni (meg nincs is mindenhol minden nap piac)
  
• Citrom, alma, ... - ami kibír 1-2 napot és jól szállítható
• Rizs, árpagyöngy, köles, bulgur, kuszkusz, száraztészta, tönkölydara, lencse
• Dióbél
• Gyümölcstea (akár többféle is)
  
• Müzlikeverék
• Kenyérmorzsa (száraz kenyér húsdarálón áthajtva)
  
• Kész porkeverékek palacsintához, muffinhoz, egyszerű kevert sütihez, stb. (ha tervezünk ilyesmiket készíteni – nem éri meg ott vesződni a beszerzéssel, méricskéléssel). Én zárható műanyag dobozokba (százforintos boltban vásárolható mikrózható edényekbe) szoktam ilyeneket összekészíteni, a tetejére pedig ráragasztom a feljegyzést, hogy mi lesz majd belőle, és mit kell még hozzáadni és csinálni vele. Ha számít, hogy ne foglaljon sok helyet, akkor úgy választok dobozt, hogy éppen beleférjen a por, ha viszont ez nem szempont, akkor inkább úgy, hogy abban össze is tudjam majd keverni a tésztát (egy mosatlannal kevesebb).
• Házi eltevésekből: ivólevek, befőttek, dzsemek, lecsó, paradicsomlé, aszalt paradicsom, szárított zöldségkeverék, sült zöldségek olajban (ami szükséges a kiválasztott ételekhez; az se baj, ha minden eshetőségre felkészülve túllőjük kicsit a mennyiséget, bontatlanul nem romlik meg, legfeljebb a helyet foglalja)

Vinni kell az alábbi edényeket, eszközöket:

• Vastag aljú, mély serpenyő fedővel (ha füles (mint ez itt az alsó képen), akkor süteményformának is használható külön tepsi és piteforma helyett), palacsintasütő
• Kés (daraboláshoz), éles reszelő, fakanál, zöldséghámozó
• Alufólia
  
• Szódás szifon patronnal

(Az utólagos kiegészítés jogát fenntartom - mert időnként még mindig jutnak eszembe idevágó dolgok :)

Vegapartman ötletbazár 1. – Tippek

Izgalmas kihívásnak éreztem Siccike feladványát, így ebben a bejegyzésben összeszedem a tippjeimet egy vegán (húst, tojást és tejterméket sem tartalmazó) egyhetes menühöz a nyaraló vegán család számára. Holnap pedig a 2. részben konkrét recepteket gyűjtök össze, amelyekből ki-ki ízlésének és aktuális lehetőségeinek megfelelően összeállíthat egy számára megvalósítható heti menüt.

* * *

Elöljáróban fontosnak tartom:

• Csak akkor vágjunk bele ilyen módon a nyaralásba, ha szívesen vállaljuk a napi főzést (és mosogatást). Mártírokra semmi szükség!

• Ha nem valamilyen külső kényszer (egészségügyi ok) miatt vagyunk vegánok, akkor szerintem érdemes engedni a szigorból, és mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül kipróbálni legalább néhány helyi specialitást (a mérték egyéni döntés kérdése, ki-ki amit elfogadhatónak tart).

• Ha nem össz-családi a vegánság, akkor a nem vegán családtagok hadd egyenek mást is kedvükre. Itt természetesen nem a ’nyálcsurgatva (vagy épp megvetően) nézzük a másikat, miközben nem-vegán dolgokat eszik’ típusú jelenetekre gondolok, hanem kölcsönös toleranciára.

* * *

Ha belevágunk, akkor a gyakorlati megvalósításhoz figyelembe venném az alábbi szempontokat:

• Gyorsan (legfeljebb kb. fél óra), egyszerűen elkészíthető ételek legyenek. A készítéshez ne kelljen sok edény és eszköz, ne termelődjön közben rengeteg mosatlan.

• Családi együttlétről lévén szó, nyugodtan jöhetnek olyan ételek is (jellemzően vacsorára), amelyek készítésébe a családtagok is besegíthetnek valamilyen módon, így a főzés is közös programmá válik. Ilyen esetben az sem baj, ha kicsit hosszadalmasabb (mondjuk legfeljebb 1 óra, és legfeljebb 1-2 alkalommal). (Ehhez persze szükséges a családtagok megfelelő hozzáállása; nyílt vagy burkolt kényszer alkalmazása felejtő!)

• Mivel nem a saját konyhánkban fogunk főzni, olyan ételek legyenek, amelyek nem kényesek a láng/sütő fajtájára, erősségére (ezért a lenti gyűjteménybe olyan recepteket válogattam, amik alapján kevésbé ideális körülmények között is sikerült már ehető végeredményt előállítanom). Az alap eszközöket és edényeket viszont én személy szerint összecsomagolnám és vinném a megszokottat (tapasztalatom szerint a jó minőségű, megszokott eszközök nagyban megkönnyítik a munkát – természetesen a mennyiséget nem vinném túlzásba; lásd a listát alább).

• A jól szállítható és tárolható hozzávalókat itthonról vinném (ha olyan jellegű, akkor kimérve, kiadagolva – pl. lisztkeverék dobozban), friss zöldség-gyümölcs ügyben viszont a helyi piacra támaszkodnék. Vésztartaléknak pedig csomagolnék házi befőtteket, valamint terveznék olyan ételeket is, amiket kritikán aluli felhozatal esetén is meg lehet valósítani.

• Mivel az ottani lehetőségeket és aktuális kínálatot nem ismerem előre (meg személy szerint nem is vagyok az a típus, aki ilyen módon tervez előre – itt írtam már erről), nem kőbe vésett menüt írok, hanem inkább ötletcsokrot gyűjtök, amiből aztán az aktuális körülményeknek megfelelően ajánlok választási lehetőségeket a családnak (lehetőleg úgy, hogy mindenkinek előkerüljön pár kedvence a hét folyamán).

• Nem itt villognék újdonságokkal, úgyhogy a szóba jöhető ételeket a blogomban már közzétett receptek közül válogatom össze. (Még a végén kiderül, hogy jó ötlet volt a szemtelenül egyszerű ételeket is lefotózni, közzétenni :)

• A szóba jöhető ételek listáját vinném magammal, illetve amelyik receptet nem biztos, hogy fejből fel tudnám idézni kielégítő módon, azt kijegyzetelve. Ott már ne kelljen keresgélni, illetve rögtönözni.

• Utazáshoz olyan ételeket vigyünk, amiket különösebb felhajtás nélkül el lehet fogyasztani, ráadásul jól bírják a szállítást is. Az sem árt, ha nem kell muszájból megenni mindet, ezért mindenképpen választanék olyat is ebbe a körbe, amiből ha marad, az vagy eláll, vagy jól újrahasznosítható valami másban.

• Többfogásos menüsorok helyett hétköznapokon is bevált nálam az, hogy kiadós egytálételeket készítek csak, plusz időnként van valami desszert még utána. Itt is alkalmaznám ezt a stratégiát (de akinek lételeme a leves, az ötletcsokromból válogathat olyan fogásokat, amiket bővebb lére engedve, leves jellegűre is lehet készíteni).

• ’Az előre főzni sokat, és aztán csak melegíteni kell’ megközelítésnek nem vagyok lelkes híve, úgyhogy inkább csak annyit készítenék egy-egy fogásból, ami frissen, egy ételsorra elfogy (annál is inkább, mert ezek a típusú ételek általában nem sokkal több idő alatt készen vannak, mint amennyi a melegítéssel elmenne). Na jó, ha a melegítés nem ront rajta (pl. valami leveses étel), akkor esetleg elmegy két felvonásban is ugyanaz (ha ezen múlna, hogy lemaradunk-e valami jó programról).

• Az alapanyagok előkészítése viszont megtehető előre, akár vacsora utáni közös elfoglaltságként is (kiosztani ezt meg a mosogatást, hogy mindenkinek legyen valami dolga – így gyorsan megvan, és nem is annyira unalmas). Gondolok itt olyanokra, hogy zöldségek-gyümölcsök megmosása, esetleg darabolása (ha olyan jellegű, pl. a felaprított zöldbab a hűtőben remekül elvan másnapig). Ha másnap minél gyorsabban kell ebédet tenni az asztalra, akkor sokat segít az is, ha a kinézett recept megvalósításához szükséges eszközök, fűszerek, nem romlandó hozzávalók össze vannak készítve egy csomóba.

• Minden bizonnyal lesz olyan, hogy úgy alakul a napi program, hogy házon kívül kell ebédelni, elcsomagolt hideg dolgokat. Az ’útba eső étteremben majd eszünk valamit’ hozzáállás elég lutri, nagyon jól és nagyon rosszul is elsülhet – ízlés szerint lehet próbálkozni. Ha ragaszkodunk a szigorú vegánsághoz, akkor személy szerint elég reménytelennek tartom. Ha engedünk kicsit a szigorú elvekből, akkor lehet kellemes.

(Holnap folytatom a fentiek szellemében összeválogatott receptekkel és csomagolólistával.)

Sárgabarackos-feketeribizlis pite (vegán)

A pár napja bemutatott 'ronda, de finom' után itt egy 'szép és finom' sárgabarackos sütemény:

A két gyümölcs párosításának ötletét Grenadine receptje adta. Tésztának viszont egy jól bevált, reformos darabot, a vegán piskótát tettem alá; s hogy ne legyen túl vastag, ezúttal csak egy fél adag került belőle a 26 cm-es piteformába (amit előtte kiolajoztam és kiliszteztem). Tetejét kiraktam a gyümölcsökkel (6 szem sárgabarack negyedelve és egy jó fél marék feketeribizli - saját termés mindkettő), majd megszórtam 1 evőkanálnyi barnacukorral, és így sütöttem meg.

Könnyed, ízletes desszert lett a jutalmam, amit ráadásul nem is volt nagy munka elkészíteni.

Citromos zöldbab mustáros barna rizzsel

Immár saját termésű zöldbabból készítettem ezt a friss ízű finomságot:

1 bögre barna rizst kevés olívaolajon átpirítottam, majd felöntöttem másfél bögre vízzel, és felforralás után kis lángon, lefedve puhára pároltam. 2 evőkanál magos dijoni mustárral és kevés sóval ízesítettem.

Amíg a rizs főtt, fél kilónyi zöldbab végeit levagdaltam, majd a csöveket 2-3 centis darabokra aprítottam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat forrósítottam, majd rádobtam az előkészített babot, és gyakran megkeverve átpirítottam. Időnként pici vizet öntöttem alá, hogy ne süljön oda, és haraphatóra pirítottam. A végén kevés sóval ízesítettem, és a tűzről levéve citromlevet facsartam rá (egy fél citromból levágtam 4 vékony karikát a díszítéshez, a többit facsartam ki).

Tálaláskor először a mustáros rizst szedtem a tányérra, majd helyet csináltam a közepén a citromos babnak. Tetejét citromkarikákkal díszítettem. 2 adag.

Sült krumpli gazdagon

Napmátka receptjét meglátva azonnal kedvet kaptam a csíkos krumpli töltött változatához. Nem is bántam meg, nagyon finom volt a répás és a kolbászos változat is.

(A látszat ellenére egyáltalán nem volt nehéz elkészíteni ezt a látványos ételt: Akkora krumplikat válogattam, amik épp beleilleszkedtek egy evőkanálba, így bátran vagdalhattam, a kanál nem engedte, hogy megszaladjon a kés. Amíg sült a krumpli, előkészítettem a répa- és kolbászszeleteket, amiket aztán gyorsan be tudtam dugdosni a szétnyílt krumplik réseibe.)

Pizzák minden mennyiségben

2 éves lett a BreadBakingDay játék, amelyben rendszeresen részt veszek én is. Az évfordulós, 21. kiírásban valamilyen pizzát kellett sütni. Jómagam az ige látványos, és nem kevésbé finom Újkrumplis lepény receptemet osztottam meg angolul is. További 54 fantasztikus recept pedig Zorra összefoglalójában itt!

A következő kör házigazdája Stefanie, a téma pedig: Édes kenyerek. Ezen még gondolkodnom kell! :)

Sárgabarackos-diós fordított sütemény

A gyümölcsös alaphoz kimagoztam és negyedekbe vágtam 1 kg jó érett sárgabarackot, majd kanállal hozzáforgattam 2 evőkanál barnacukrot, 1 teáskanál vanília kivonatot, fél marék durvára vágott diót és másfél evőkanál kukoricakeményítőt.

Kivajaztam egy mély sütőtálat, majd beleöntöttem a barackos keveréket. Így annak a táljában össze tudtam állítani a tésztát is: Ehhez összekevertem fél marék összevágott diót, 20 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 2 evőkanál barnacukrot, csipet sót, 1/2 csomag sütőport. Tökreszelőn hozzáreszeltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam az egészet. Végül hozzáadtam 1 kis pohár (175 g) kefírt, és kanállal összekevertem annyira, hogy sehol se legyenek száraz foltok benne.

A kapott lágy tésztát a sütőtálba öntöttem a barackra, és kanállal széjjelhúztam rajta. Gázsütőben a legnagyobb lángon 40 perc alatt sült készre, előmelegítés nélkül. A tésztát néztem a tetején, a barack addigra dzsemszerűvé sült az alján (a hozzákevert keményítőnek köszönhetően nem lett nagyon leves - kihűlve pedig nagyjából puding állagúra szilárdult). Langyosan és hidegen is finom volt ez az áthatóan gyümölcsös desszert. Alkalomadtán őszibarackkal is ki fogom próbálni.

A kiinduló receptet Chef Vikinél olvastam, saját ízlésemhez és aktuális lehetőségeimhez alakítva ez lett belőle.

Paradicsomos zöldbab krumplilepénnyel

Szűk kilónyi zöldbab végeit levágtam, majd 2-3 centis darabokra szabdaltam a csöveket. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam az előkészített babot, és kevergetve enyhén átpirítottam. Ráöntöttem 1 kis üveg (330 ml-es) házi paradicsomlevet, és lefedve, kis lángon addig főztem, míg a bab haraphatóra puhult. (Időnként érdemes ránézni, és szükség esetén kevés vizet önteni alá, hogy ne süljön oda. A végére viszont főjön el az összes leve.) A vége felé egy kis sóval és friss kakukkfűlevelekkel ízesítettem.

Amíg a bab főtt, elkészítettem a krumplilepényt: Ehhez meghámoztam és tökreszelőn lereszeltem 6 közepes krumplit. Kiolajozott palacsintasütőt felmelegítettem, majd kézzel beleigazítottam a lereszelt krumplit, és kicsit lenyomkodtam a tetejét. Kis lángon addig sütöttem, míg megpirult az alja. Ekkor tányérra csúsztattam, majd onnan visszaborítottam a palacsintasütőbe, és pirosra sütöttem a másik oldalát is (kicsit félrecsúsztatva alá lehet kukucskálni, amúgy érzésre megy a dolog). Amikor megsült, enyhén sóztam a tetejét.

Tálaláskor megfeleztem a krumplilepényt, majd cikkekre vágva elrendeztem a tányérokon, és középre halmoztam a zöldbabot. 2 bőséges adag.

Az ötletadó receptet a Népszabadság Konyha magazinjában találtam.

Joghurtos uborka-újkrumpli saláta

3 jó közepes újkrumplit enyhén sós vízben megfőztem. Közben felkockáztam egy negyed kilónyi uborkát (héjastul), valamint 1 sárga húsú paprikát is. Az öntethez 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot elkevertem egy kis marék összevágott majorannával és némi sóval meg frissen darált borssal. Amikor már járta a villa a krumplit, levettem a tűzről, és hideg vizet engedtem rá, hogy mihamarabb le tudjam húzni a héját. Azután felkockáztam, öntöttem rá egy kis fehérbort, és óvatosan összeforgattam (hamar "beitta" a bort, és remek íze lett tőle). A saláta összeállításakor egymásra rétegeztem az előkészített hozzávalókat (így nem törődnek az összekeveréssel), majd rájuk öntöttem a joghurtos keveréket, és már tálaltam is. Könnyű vacsora volt 2 személy részére.

Az alapötletként szolgáló receptet a No Salty webszakácskönyvben olvastam. Ezt alakítottam az itthon épp fellelhető alapanyagokhoz és a saját ízlésemhez.

Pizza with Potatoes (BBD #21)

(Magyarul)

I often prepare pizzas, so I was glad to read Zorra’s announcement of BBD #21: Pizza Party. I love pizzas because they are extremely versatile and can be tuned to various tastes. I always use the same recipe for the dough: it’s egg- and milk-free (vegan) with wholemeal flour. However, I rarely prepare the same topping twice: I love using seasonal vegetables and the spices I actually desire for them. And sometimes I omit the classic tomato sauce, and use a sour cream or yoghurt based mixture instead.
For this event I’ve prepared a really colourful (and delicious!) pizza with new potatoes.


Ingredients for the dough:

• 2 cup whole wheat flour or Graham flour
• 7 g dried yeast
• 1 teaspoon salt
• 1 tablespoon olive oil
• 1 teaspoon honey or unrefined cane sugar
• Cca. 200 ml lukewarm water

Ingredients for the topping:

• 1 tablespoon olive oil
• ½ teaspoon dried rosemary leaves
• ½ teaspoon turmeric
  
• ¼ teaspoon freshly-ground pepper
• 350-450 g sour cream
• 1 teaspoon salt
• Cca. 1 kg potatoes

In addition you’ll need:

• A little olive oil to oil the baking sheet
• Chopped parsley leaves and paprika powder for the decoration

Preparation:

1. Knead a soft, but not sticky dough from the ingredients listed above. Cover with a tablecloth and put aside.
2. Prepare the sauce: Heat the olive oil in a large saucepan. Add the spices and heat them together for a short time. Then add the sour cream, stir well and bring to the boil.
3. Wash well the potatoes. If their skin is thin, you needn’t peel them. Cut them to thin slices, and add to the sauce. They should be covered in it, without too much sauce being at the bottom.
4. Lightly oil a large baking sheet, and arrange the dough in it (I usually prepare a rectangular pizza in my largest baking sheet, and cut it into four). Then arrange the potatoes on the top.
5. Bake at 180 degrees Celsius for about 25-30 minutes, until the potatoes soften and the dough gets a light brown crust at the bottom.
6. Decorate with stripes of the chopped parsley leaves and paprika powder.
7. Cut into slices and serve immediately. Good appetite!

Another pizza variation I’ve already written about in English:
Pizza with Sunchokes and Smoked Cheese