Aszalt gyümölcsös szaloncukor (vegán)

A kókuszos mellett ilyen szaloncukrot készítettünk idén. Csupa gyümölcs, magától édes, természetesen finom.

Hozzávalók kb. 60 darabhoz

• 20 dkg vegyes aszalt gyümölcs (nálam most szilva, sárgabarack, meggy)
• 20 dkg mazsola
• 3 közepes alma
• 3 dkg darált mandula (vagy dió vagy mogyoró, tetszés szerint)
• 1 kávéskanál mézeskalácsfűszer (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér tetszőleges összeállításban)

a külsejére:

• további darált olajos mag vagy magas kakaótartalmú étcsokoládé

Húsdarálón áthajtjuk először az aszalványokat, majd az almagerezdeket (csak a magházát kell kivágni; ha szép a héja, nem szükséges meghámozni). (Így lényegesen könnyebb lesz majd kitisztítani a darálót, mert főleg alma marad benne.) Hozzákeverjük a mandulát és a fűszert, és egy éjszakán át állni hagyjuk; ezalatt az aszalványok beszívják az alma nedvességtartalmát és jól formázhatóvá szilárdul a krém.
Másnap kisebb falatnyi gombócokat vagy hosszúkás darabkákat gyurmázunk belőle, és tetszés szerint darált mandulába hempergetjük vagy megolvasztott étcsokoládéba mártjuk. Darálékba forgatni rögtön formázás után érdemes, amikor még nedves a külseje, csokizás előtt viszont jobb, ha pár órát szikkadni hagyjuk.
Bevonás után tányérra rendezzük vagy egyesével becsomagoljuk. Néhány napig biztosan nem romlik meg, későbbre meg úgyse marad belőle :)

Tipp: Ugyanezt a krémet nem csak szaloncukornak formázhatjuk meg, hanem használhatjuk süteménytölteléknek is, sűrű lekvár helyett. Ez a mennyiség kb. 6 dl; lezárt üvegben, hűvös helyen tárolható.
 

Kókuszos "szaloncukor" (laktovega)

Isti nagy kókuszrajongó, így nem volt kérdés, hogy milyen ízű szaloncukrot szeretne. Meg hozzá elég édesszájú is, ezért az alábbi csemegét találtam ki neki. Mivel a csomagolásról lemondott, a klasszikus szaloncukor forma helyett inkább golyócskák lettek, minimuffin-papírban.

20 dkg kókuszreszeléket összedolgoztam annyi repcemézzel (kb. 4 dl), hogy formázható masszává álljon össze. Ebből aztán kis golyókat gyúrtunk, amiket vízfürdőn megolvasztott tejcsokoládéba mártottam (25 dkg kellett összesen) egy villa segítségével, és szilikon sütőlapra rakosgatva hagytam megszilárdulni. Ebből a mennyiségből kb. 50 golyó lett (szaloncukornyi méretűből kb. 75-öt is kiadott volna, és a nagyobb felület miatt valamivel több csoki fogyott volna).

Elkészítéséhez kell némi idő meg elszántság, de garantáltan műanyagmentes, töményen kókuszos desszert a jutalom. Nagy sikere van a Főkóstolónál!

Magamfajta kevésbé édesszájúaknak ezt a változatot ajánlom.

Ha a klasszikus formában, becsomagolva szeretnénk, akkor azt így szoktam.
 

Ropogós, csokis gabonapehely (vegán vagy laktovega)

Ropogós, csokis, nem túl édes, tuti műanyagmentes, így még egészségesnek is mondható. Amióta kitaláltam, hogyan lehet ezt itthon előállítani, nem a kész pelyhet, hanem csak a hozzávalókat kell megvenni. Jobb minőség belefér összesen kevesebb pénzért, ráadásul a saját ízlésünkhöz szabhattam az összetételt.

Ropogós, csokis gabonapehely

(vegán recept)

Hozzávalók bő fél kilóhoz
a "sziruphoz": 1 dl víz, 5 dkg barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1 púpozott evőkanál karobpor (vagy cukormentes kakaópor), 3-4 evőkanál méz
pelyhek: 25 dkg zabpehely, 10 dkg natúr kukoricapehely, 3 dkg kókuszpehely
fogyasztáskor: adagonként 1-1 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé

Elkészítése
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra (vagy még jobb, ha sütünk előtte valami mást). Egy nagy fémtálban vagy fazékban összeforraljuk a vizet a cukorral, aztán a meleg folyadékban jól elkeverjük a szirup többi hozzávalóját is. Ezután hozzáadjuk a pelyheket, majd gyorsan és alaposan összeforgatjuk, hogy mindenütt bevonja a karobos lé és sehol se legyen ideje puhára szívni magát. A tűzhely sütőlemezére szilikon sütőlapot terítünk, ráborítjuk a keveréket, és vékony rétegbe szétterítjük. Berakjuk a meleg sütőbe, és 10 percenként alaposan átkeverve 30-40 percig sütjük. (Keveréskor vegyük ki a tepsit és csukjuk vissza a sütőt, hogy ne hűljön le. Szélről húzzuk befelé a pelyhet, mert ott jobban pirul.) Akkor van kész, amikor láthatóan sötétebb színű és már teljesen száraz. Miután teljesen kihűlt, légmentesen zárható üvegbe vagy dobozba rakva tároljuk. Tálaláskor langyos folyadékba (mi friss, házi tejbe, de vegánok használjanak valamilyen növényi tejet) keverjük, és apró darabokra vágott étcsokival dúsítjuk (vegánok tejszármazék-mentes csokit válasszanak). Ha élvezni akarjuk a ropogósságát, akkor rögtön fogyasszuk is el, különben puhára ázik. Ha nem esszük meg mindet reggelizőpehelyként, akkor süteményeket vagy kekszeket is feldobhatunk vele.

Tippek
- Gazdagíthatjuk egy marék mogyoróval is - ezt csak az utolsó 10 percre tegyük hozzá.
- Gasztroajándéknak is kiváló. Töltsük szép üvegbe és írjunk hozzá felhasználási javaslatot is.

(Kókuszpelyhet a Rossmannban szoktam venni, mikor félárú kiárusításban van. Sokkal intenzívebb ízű, mint a kókuszreszelék, és a ropogósra pirult darabok nagyon feldobják ezt az összeállítást. Reszelékkel emiatt még nem próbáltam, de ha valaki ezt tenné, nagyon ügyeljen, hogy a pici darabkák nehogy megégjenek.)

Tojásmentes reform brownie (vegán)

Vannak "sztár" receptek, amiket előbb-utóbb kipróbál az ember. Vannak, amik bejönnek neki, így rögtön csatlakozik ő is a lelkes rajongótáborhoz. S vannak, amik nem ízlenek. Ekkor elgondolkodhat, hogy az elkészítés során rontott el valamit, vagy ő áll annyira távol a közízléstől.

Én ilyen "nemnormális" vagyok. Pár éve nagy sláger volt Chili és Vanília kakaós karfiolja. Egyszerű, különleges, elronthatatlan. Megcsináltam. Nem ízlett. Gondolkodtam, mi lehetett a baj. Én rontottam el mégis? Vagy annyira nyilvánvaló a nagyszerűsége, én meg tuskó módon nem látom? Mindegy, hanyagoltam a témát. De csak nem hagyott nyugodni, így pár év elteltével adtam neki egy újabb esélyt. Hátha csak rossz passzban voltam éppen akkor, vagy hátha változtam azóta, szóval hátha most átütő élmény lesz. Megcsináltam megint. Nem ízlett. Gondolkodtam, miért. És rájöttem: ez egyáltalán nem karfiolízű, én meg igenis szeretem a karfiol ízét! Tökéletes választás ez az étel olyanoknak, akik nem igazán kedvelik a zöldséget, mert így "csomagolva" észrevétlenül lecsúszik mégis. De én, aki a friss, zsenge zöldség saját ízéért rajong, nem ezt tudom élvezni belőle. Ennyi. Nem fanyalogtam, se magánban, se nyilvánosan, egyszerűen elkönyveltem, hogy ez nekem nem bejövős, ha veszek karfiolt, százból százszor másképp készítem el.

Most itt van ez a brownie téma. Itt már a csoki óvatosságra int, mivel én alapból nem gerjedek rá úgy. Szerencsére Isti szereti, úgyhogy nem esélytelen a csokiraktáraim értelmes leépítése, és a kedves blogolvasók - akik többségükben valószínűleg szintén nem tiltakoznak a csokis desszertek ellen - is jól járnak, ha ezentúl gyakrabban kapnak csokis receptet. Például brownie-t. Reformosan persze. Ebbe úgyis belevész a barna liszt, senki meg nem mondja ránézésre, hogy az van benne. A tojás már nehezebb ügy. Jó ideje már egyáltalán nem használok tojást, mert nem szeretem az ízét, Isti meg elvből kerüli, rejtett formában is. Végül találtam egy olyan receptet, amiben csak 1 tojás volt, annyit meg simán le lehet cserélni őrölt lenmagra meg vízre, pláne egy kevert tésztában. Akkor hajrá!

Az alábbiakból kevertem gyors mozdulatokkal tésztát: 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 4 evőkanál barna cukor, fél tábla (5 dkg) étcsokoládé, 3 evőkanál pehelykeverék, 2 evőkanál cukormentes kakaópor, 1 kávéskanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál lenmagliszt, 1 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1/2 dl víz, 1 marék durvára vágott dió. Kiolajoztam egy közepes tepsit, meghintettem egy marék lágy zabpehellyel, kisebb kupacokat kanalaztam bele a tésztából, majd kanállal elsimítottam a tetejét, és ott is megszórtam lágy zabpehellyel. 180 fokos, előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. Fontos intelemként olvastam több helyen, hogy ne süssük túl, ne szárítsuk ki, így tényleg csak alhangon mertem megsütni. Deszkára borítva hűlni hagytam, majd szeletelve tálaltam.

Hát... Az illata finom volt, ízre viszont alulmúlta a várakozást. Egynek elment, de messze nem volt az az átütő élmény. Egy kis lekvár aztán sokat javított rajta, de nem siettem megörökíteni a receptet.

Azért csak nem hagyott nyugodni a dolog. Szokásomtól eltérően kis idő elteltével második nekifutás is volt, annyi módosítással, hogy rozsliszt helyett Graham liszt, dió helyett pedig egy kis kókuszreszelék került bele. Ez meg olyan morzsálódós lett szegény, hogy végül inkább kisebb darabokra törtem, és így került rá nekem meggydzsem, Istinek méz. Egynek elment, de ettől sokkal jobb desszerteket is tudunk.

Vajon én rontottam el valahol az elkészítést, vagy az ízlésünk ennyire nemnormális? Lehet, hogy eleve nem a legszerencsésebben választottam kiinduló receptet, vagy a tojás kiiktatása itt mégsem intézhető el ilyen egyszerűen? Mindenesetre úgy gondolom, divat ide vagy oda, továbbra is megleszünk brownie nélkül, és még hiányérzetünk se lesz miatta.
 

Forró csoki (laktovega)

Csupa meglepetés tud lenni egy örökölt spájz tartalma. Ami rég avas vagy menthetetlenül molyos, az persze - jellegétől függően - megy a kukába vagy a komposztba. No de ami ránézés és kóstolás útján ehetőnek nyilváníttatik, az előbb-utóbb asztalra is kerül. Szigorúan valami egyszerű dolog részeként, aminek az elkészítéséhez elég egy villanyrezsó, egy lábas, meg lehetőség szerint minél kevesebb aktív közreműködés.

Az összevágott étcsokit egy üveges sütiporból "guberáltam" ki (a teljes kiőrlésű liszt sajnos már tönkrement benne, így eredeti formájában nem volt felhasználható). Jó minőségű, narancsos csoki volt valamikor, tippem szerint az elefántos fajta. Így ma kakaó helyett forró csokit ittam inkább. (Isti sajnos finnya az ilyen meghatározatlan korú valamikre, úgyhogy ő maradt a kakaónál.) Felmelegítettem egy bögre házi tejet, majd beleszórtam 4-5 teáskanálnyi csokit, kevergettem egy kicsit, s miután a csoki túlnyomó része feloldódott, jóízűen elkortyolgattam. Az alján megültek a nagyobb csokidarabkák, de pár perc alatt azok is puhára olvadtak, és igazán remek volt felszívni őket szívószállal. Szerencsére még maradt alapanyag, úgyhogy holnap ismétlés várható. Nem a fotó, hanem az élvezet miatt :)
 

Ronda és finom (és vegán)

Végtelenül egyszerűen elkészíthető csemege csokiimádóknak:

Ropogós gabonás csokifalatok

(vegán recept)

Hozzávalók:
csokoládé, puffasztott gabonapehely

Elkészítése:
A csokoládét vízfürdőn megolvasztjuk, majd beleszórunk annyi gabonapelyhet, hogy összekeverve mindenhol jól bevonja a csoki. Sütőpapírt terítünk egy tepsibe vagy tálcára, és teáskanállal kis kupacokat rakunk rá a masszából. Végül hűvös helyre tesszük, és megvárjuk, míg megszilárdul.

Tippek:
- Jó minőségű étcsokoládéból és nem cukrozott pehelyből készítve még egészséges is, gyengébb csoki és cukros pehely esetén mindez inkább csak kellemes illúzió.
- Édesítésnek dúsíthatjuk összevágott aszalt gyümölccsel.


Az ötletet Elifnél olvastam; én az egyszerűsített megoldást választottam a kivitelezéshez.
 

Jó egészséget! torta (vegán) + egy játék

A blogomat támogató Jó egészséget! webáuház logója ihlette ezt a tortát. Stílszerűen egy csomó náluk kapható alapanyagból raktam össze egy könnyű, ízletes, egészséges desszertet. Most az ősz-tél jegyében birset tettem az alma mellé, aztán majd más gyümölcsök szezonjában esetleg lesz más változat is. A leírás hossza ne riasszon el senkit, egy rám jellemzően egyszerű, kevert sütiről van szó, a díszítést is kitalálni volt nehezebb, nem megvalósítani.

Egy kitalálós játék azért maradt Nektek is, kedves Olvasóim: Még van lehetőség megtippelni, hogy hányadik születésnapját ünnepli ebben a hónapban a Jó egészséget! webáruház. A helyes megfejtést beküldők 2000 Ft-os ajándékcsomagot nyerhetnek. Szóval játékra fel, szerintetek hány gyertya dukál erre a tortára? (Megjegyzés: A torta díszítésének semmi köze a szülinap számához.)
 

Jó egészséget! torta

(vegán recept)

Hozzávalók (24-26 cm-es formába, egy 12 szeletes tortához):

A tésztához:

• 20 dkg gyümölcsös müzli
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
• 3 dl víz vagy almalé
• 2 evőkanál méz
• 3 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 teáskanál fahéj
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál citromlé

A formába:

• 2 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 marék lágy zabpehely

A tetejére:

• 2 dkg étcsokoládé
• 1 nagy alma
• birsalmasajt
• 6 teáskanál kókuszreszelék
• 3 teáskanál méz
• 1 teáskanál lenmagolaj

A töltéshez:

• 2,5-3 dl birslekvár (vagy más lekvár)

Elkészítése:

1. Egy nagy tálba szórjuk a müzlit, a lisztet és a darát, ráöntjük a vizet vagy almalevet, és összekeverve félretesszük.
2. Előkészítjük a formát: 24 vagy 26 cm-es kapcsos tortaformát kikenünk az olajjal, majd beleszórjuk a zabpelyhet, és rázogatással eloszlatjuk az alján és az oldalán.
3. Az almát kettévágjuk, meghámozzuk, és levágunk 3-3, kb. fél centi vastag szeletet a felekből. A magházat óvatosan kivesszük mindegyiknek a közepéből, valamint a kisebbeknek a szélén is igazítunk, hogy fél alma formájú legyen (ezek kerülnek körbe a torta szélére). Az egyik félből még egy negyedik szeletet is levágunk (ez kerül középre), a többit vagy megesszük, vagy belekockázzuk a tésztába.
4. A birsalmasajt-lapból sütikiszúró segítségével kivágunk 6 nagy szív formát, a közepüket pedig egy kisebb kisebb kiszúróval kilyukasztjuk. A leeső szabálytalan darabokat összevágva a tésztához adhatjuk, vagy megehetjük így.
5. A csokoládét lereszeljük.
6. A tésztához hozzákeverjük a többi alkotórészt; a citromlevet csak a legvégén, mikor a többit már összekevertük. Egy könnyen keverhető, de nem túl folyós állag a cél, szükség esetén további vízzel/almalével igazítjuk ezt be.
7. A tésztát a formába kanalazzuk, és elsimítjuk a tetejét. Megszórjuk a reszelt csokival, majd elhelyezzük rajra az almaszeleteket.
8. 180 fokon kb. 45 percig sütjük. Akkor van kész, mikor a tésztába szúrt fogvájó tisztán jön ki.
9. Kicsit állni hagyjuk a formában, majd rácsra borítva hagyjuk kihűlni.
10. Nagy tányérra vagy tálcára helyezzük. Éles késsel két lapba vágjuk, a felsőt a csatos tortaforma alját aládugva leemeljük. Az alsót megkenjük a lekvárral, majd visszacsúsztatjuk a tetejét.
11. Az almákon elhelyezzük a birsalmasajt-szíveket.
12. A kókuszkrémhez összekeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az olajat, majd mokkáskanállal a birsalmasajt-szívek közepébe igazgatjuk.
13. Legalább pár órát állni hagyjuk, hogy a tészta és a birsalmasajt is megpuhulhasson. 

A Főkóstoló véleménye: Ez tuti finom lett! - mondta, miután jóízűen megevett három nagy szeletet. Szerintem se lett egy gyenge darab!


Idő: kb. 1 óra munka összesen + sütés + állatás, legjobb előző nap elkészíteni
Pénz: kb. 750 Forint a fenti torta
Túlnyomórészt hazaiból, pár hozzávaló a jellegéből adódóan nem lehet az.
 

Mogyorókrém-változatok (lakto-vega és vegán)

Ezúttal földimogyoróból, nevezetesen mogyorópehelyből készítettem krémet, két változatban is. Mindkettő igen ízletes, bár kétségtelenül más, mint a bolti: sokkal több benne a mogyoró, és darabosabb is. Az egyiknek vaj, a másiknak pedig csoki adja a szilárdságát, de szobahőmérsékleten jól kenhető mindkettő. Én most palacsintatölteléknek használtam, de természetesen kenyérre vagy péksüteményre kenve, kekszekbe, vagy akár "csak úgy" is fogyasztható.

Kakaós/karobos mogyorókrém
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (kb. 1,5 dl lesz belőle):

• 5 dkg vaj
• 10 dkg mogyorópehely
• 2 csapott teáskanál cukormentes holland kakaópor
• 1 evőkanál méz (illetve ízlés szerint lehet több)

Elkészítése:

A vajat megolvasztjuk egy kis lábasban, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a mogyorópelyhet és az átszitált kakaóport, végül mézzel ízesítjük. Hűlni hagyjuk, hogy valamennyire megszilárduljon, illetve ami nem fogy el frissen, azt hűtőben tároljuk. Ha később is kenhető állagra vágyunk, felhasználás előtt idejében vegyük ki a hűtőből.


Megjegyzés:
Én személy szerint nem szeretem a karob ízét, de kakaó helyett ízlés szerint azzal is készíthető. Sőt, a mogyorópehely kapható karobos változatban is, Nutellino néven - így eggyel kevesebb féle hozzávalóból is megoldható.

* * *

Csokoládés mogyorókrém

(vegán recept, mézzel)

Hozzávalók (kb. 2,5 dl lesz belőle):

• 0,6 dl víz
• 8 dkg étcsokoládé (50-70 %-os kakaótartalmú)
• 10 dkg mogyorópehely
• 1 evőkanál méz (illetve ízlés szerint lehet több)
• 1 evőkanál hidegen sajtolt lenmagolaj

Elkészítése:

A vizet és az összetört csokoládét egy kis lábasban addig melegítjük, míg a csoki felolvad. Simára keverjük, majd hozzáadjuk a mogyorópelyhet, a mézet és az olajat. Hűlni hagyjuk, hogy valamennyire megszilárduljon, illetve ami nem fogy el frissen, azt hűtőben tároljuk. Ha később is kenhető állagra vágyunk, felhasználás előtt idejében vegyük ki a hűtőből.


Idő: 5 perc összeállítani + valamennyi hűlés kell neki
Pénz: a kakaósból kb. 250 Ft a fenti adag (170 Ft/dl), a csokisból pedig kb. 500 Ft (200 Ft/dl)
Ennél sajnos nem igazán lehet jeleskedni a hazai alapanyagok használatában, bár ami lehetett (vaj, méz), az természetesen az volt.


Korábban bokormogyoróból is csináltam már "házi Nutellát" így, illetve ugyanezt a masszát kicsit szilárdabbra készítve szaloncukor is lett belőle tavaly. Akkor az lakto-vega volt, most megvan egy lehetséges vegán változat alapja is.

Tejcsokis ropogós keksz (lakto-vega)

Egyáltalán nem az én műfajom a tejcsoki (hát még ha csak bevonómassza...), de kidobni mégiscsak sajnáltam azt az öt kis csokimikulást, ami tavalyi szezonja óta ott figyelt a hűtőm tetején, és még a molyoknak se kellett ezidáig. Így inkább átalakítottam őket keksszé, és hétvégén visszakapják, akiktől a mikik voltak. Ha ízlik, utólag majd bevallom, mit ettek :)


A jól bevált és nagy kedvenc Étcsokoládés tallér receptjéből indultam ki, de a kakaópor és az étcsoki helyett ez a tejcsoki(-szerűség) került bele. Kellett még egy kis plusz lisztezés a megfelelő tésztaállaghoz, és megsülve is más, inkább ropogós, mint omlós lett. Az én ízlésemnek eléggé édes így, de remélhetőleg jórészt nem nekem kell majd megennem.

Vízgőz fölött megolvasztottam 10 dkg vajat. Kis darabokra törtem 7,5 dkg tejcsokit, és kb. az 1/3-át a vajhoz tettem. Mikor lehűlt, de még nem szilárdult meg, hozzáadtam 1 teáskanál vanília kivonatot, 1/3 bögre barnacukrot (a bögre 240 ml-es, a kenyérsütőgép mérőpohara), 2/3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztet, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és egy csipet sót. Így még nagyon lágy volt, úgyhogy plusz 1/4 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt került bele (a kakaópor mennyisége helyetti por). Végül hozzáadtam a maradék csokit és 1/4 bögre árpapelyhet (de tetszőleges gabonapehely mehet, nekem most ez volt kéznél), és ezzel is összedolgoztam. Kézzel falatnyi kekszeket formáztam belőle, és szilikon sütőlapra sorakoztattam. 45 darab lett, épp ráfért egy nagy tepsire. 150 fokon (ezúttal előmelegítve; egy másik fajta kekszet sütöttem előtte) 15 perc alatt sült meg; amikor láthatóan repedezik a teteje, akkor jó, hűlve majd szilárdul. Csak langyosan szedtem le a tepsiről.

Gyömbéres-csokis zabkeksz

Az áfonyás és a csokis-mogyorós után itt egy újabb változat ugyanarra a zabpelyhes alapra:


Az áfonya helyett ezúttal 5 dkg kandírozott gyömbér és 5 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé került bele (mindkettőt kisebb darabokra vagdaltam), valamint belereszeltem 1 narancs héját, és víz helyett a narancs kifacsart levét használtam (ha nem lenne elég, vízzel ki lehet pótolni). Ennyi volt a szándékos módosítás, a kényszerű pedig az, hogy nem volt itthon elegendő zabpehely, így árpapehellyel egészítettem ki a mennyiséget - tökéletes lett így is. Már sütés közben finom illata volt, és az íze is nagyon kellemes. Karakteres, de nem tolakodó benne a gyömbér, és a csoki meg a narancs is szépen belesimul. Ezt a változatot is megtartom!

A csoki-gyömbér-narancs kombinációt Starfokkernél láttam nemrégiben kekszként - s ahogy gondolkodtam, hogy hogyan alakítsam ezt a saját ízlésemhez, beugrott, hogy ilyen típusú kekszhez van már egy jól bevált alapom.

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 1100 Forint az egész adag, 18 Ft/db
Hazai alapanyagokból, az ízesítők kivételével.

Csokis-mogyorós zabkeksz

A múltkori áfonyás után most más ízesítőkkel próbáltam ki ugyanazt az alapot:

Mindent ugyanúgy csináltam, csak az áfonya helyett 1-1 dl (kb. 5-5 dkg) durvára vágott étcsoki (86%-os kakaótartalmú) és mogyoró került a tésztába. Ez a mennyiség annyi, hogy külsőre ugyan nem túl látványosan, ízre viszont határozottan csokis és immár pirított mogyorós csemege lett. Ízlik annyira, hogy ezt a változatot is megtartom!

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 1000 Forint az egész adag, 15 Ft/db
Hazai alapanyagokból, a mazsola, a csoki és a barnacukor kivételével.

Csokoládés-mogyorós szaloncukor

Az idén készített szaloncukor-variációk újabb darabja; Nutella-kedvelők ne hagyják ki!

Serpenyőben illatosra pirítottam kb. 30 szem egész mogyorót, rázogatással folyamatosan keverve. Vízfürdőn felolvasztottam 5 dkg jó minőségű étcsokoládét (nálam 86%-os Cote d'Or), majd a tűzről levéve hozzáadtam 50 ml cukrozatlan sűrített tejet és 1/3 csomag (3,3 dkg) vajat, és simára kevertem. Utána került még bele 2 evőkanál méz és 8 dkg darált mogyoró - nekem ennyivel lett jó az íze és az állaga is (ha édesebbre szeretnénk, mehet több méz, de akkor mogyoró is több kell, hogy megfelelő legyen a végén a sűrűsége). Hűtőbe raktam úgy egy órára, majd kézzel megformáztam, egy-egy szem pirított mogyorót rejtve mindegyiknek a közepébe. Végül darált mogyoróba hempergettem, hogy szobahőmérsékleten se ragadjon majd bele a papírba. Tányérra sorakoztatva is tálalható, vagy tetszés szerint be is lehet csomagolni - én például sütőpapírból és alufóliából szoktam előállítani a régi időket idéző kétrétegű csomagolást (így). A kész csemege 3-4 napon belül elfogyasztandó. Ebből a mennyiségből kb. 25 darab telik ki.

A massza az idén felfedezett csokoládés mogyorókrém (házi Nutella) sűrűbb változata, remekül bevált ebben a formában. Mivel ebbe nem bevonatként kerül a csoki, remekül fel lehet hozzá használni az egyéb fajta szaloncukrok mártogatása után megmaradt olvasztott csokit (ami ugye szükségképpen marad, ha még az utolsókat is kényelmesen be akarjuk vonni).

Idő: kb. fél óra munka + közben 1 óra hűtés
Pénz: kb. 500 Ft a fenti adag (20 Ft/db)
3:2 a hazai hozzávalók javára (a csoki belga, a sűrített tej meg osztrák volt).

Házi szaloncukor variációk

Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


Kókuszos-áfonyás szaloncukor

2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


Aszaltgyümölcsös szaloncukor

Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


Barackos-diós szaloncukor

Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


Gesztenyés szaloncukor

1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


Egyéb szaloncukorreceptjeim:

• Szaloncukor birsalmasajtból (ízlés szerint erre is kerülhet csokibevonat)
• Zebra szaloncukor (erre viszont nem javaslom, mert épp a lényeget takarja el - persze ha nem zebracsíkosra csináljuk, akkor mehet, megint csak ízlés szerint)
• Kókuszos-áfonyás szaloncukor (ezt jól elnéztem - de legalább blogos stílusban is megvan fent a recept :)
• Csokoládés-mogyorós szaloncukor (ez az egy nem vegán, de attól még finom!)
  

Egy ráadás tipp a végére:

• Klasszikus szaloncukor-csomagolás

Tippek és trükkök: Csokoládé bevonat szaloncukrokra

Elég sokáig a csokibevonat elkészítése jelentette számomra a legnagyobb nehézséget a házi szaloncukorkészítéskor. Kipróbáltam én többféle "tuti módszert", ám mindegyikkel csak "ronda, de finom" kategóriás csemegéket sikerült előállítanom. Idén aztán végre összejött az olyan minőségű bevonat, amit már papír nélkül se szégyellek mutogatni. Egyébként soha jobbkor, hiszen a gasztromagazinos írásomhoz fotókat is kellett mellékelnem.

Tehát az én bevált módszerem a csokibevonat elkészítésére:

Két lábas szükséges hozzá. A nagyobbikba annyi vizet öntök, hogy rátéve a kisebbiket, annak beleérjen az alja, de ne ússzon meg. Ezután a fölső lábasba beletördelem a csokoládét. Minimum 70%-os kakaótartalmú étcsokit használok - tapasztalatom szerint sokkal könnyebb vele dolgozni, mint az ilyen-olyan bevonókkal és silány csokimikulásokkal, meg ha már a cukrok belsejét elkészítettem minőségi hozzávalókból, akkor igazán kár lenne a bevonattal agyonvágni.

Ezután alágyújtok a toronynak, és megvárom, míg a csoki teljesen felolvad, egyneműen folyós lesz. Eleinte mehet nagy lángon, majd amikor felforrt a víz, leveszem kicsire, és így is hagyom, amíg befejezem a mártogatást. A vízfürdő miatt biztosan nem fog túlmelegedni a csokoládé. Nem teszek hozzá semmit - tehát se tejszínt, se vajat, se olajat, se semmit - magában is kellően folyósra olvad, mártogatás után pedig így garantáltan keményre köt vissza, nem mázolódik mindenfelé.

Közben hungarocellt és fogvájókat készítek elő, no meg hozom a bevonni kívánt szaloncukrokat. Maga a bevonás pedig úgy zajlik, hogy egyik kezemmel megdöntöm a csokis lábast, a másikkal pedig bemártom a fogvájóra tűzött szaloncukrot. A végénél lecsurgatom róla a felesleges mázat, majd a hungarocellbe tűzöm dermedni. Így nem lesz talpa a melléfolyt csokiból, csak egy pici lyuk a fogvájó helyén, amit esetleg be lehet javítani utólag (ettől én eltekintek). A töltetleneknek az oldalukba szoktam beszúrni a tartót, amelyik cukornak azonban valami kemény van a közepében (pl. negyed dió), azt a vége felől érdemes feltűzni, elkerülve az akadályt.

A konyhában is elég hamar megdermed a vékony máz, így nem tartom szükségesnek a hűtő átrendezését az alkalomra. Nagyon hatékony a kinti levegő is, esetleg fényképezéssel egybekötve :)

Nem is marad más hátra, mint óvatosan kihúzgáni a fogvájókat, és lepattintgatni azt a kis csokit, ami mégis lefolyt vagy lecsöpögött. A segédeszközök természetesen később újra felhasználhatók ugyanezen célra, nem kell mindig újakat avatni.

5 deka csokiból 30 darab szaloncukrot sikerül általában bevonnom, ha pedig az összeshez szükségesnél még 5 dekával többet olvasztok fel, akkor az utolsókat is kényelmesen be tudom mártani. A végén megmaradó csoki felhasználásához pedig kitaláltam egy olyan szaloncukrot, aminek a belsejébe kell az olvasztott csoki, nem bevonatként kerül rá: Csokoládés-mogyorós szaloncukor (de a Lekváros-mézes szelet tetejére is épp ennyi olvasztott csoki kell, ha vegán megoldást szeretnénk).

Kókuszos-áfonyás szaloncukor

Házi szaloncukorkészítésre biztatom a Délmagyarország gasztro magazinjának olvasóit is a ma megjelent lapszámban.


Kedvcsináló ráadásként pedig itt van még egy receptem a témában, ami már nem fért bele a terjedelembe, de sikeres továbbfejlesztése egy régi alapötletnek. Én biztosan készítek ilyet is karácsonyra!

Kókuszos-áfonyás szaloncukor

Hozzávalók:
(kb. 30 darabhoz)
2 púpozott evőkanál étkezési keményítő
2 dl víz
10-12 dkg kókuszreszelék (ebbe felhasználható a zebráshoz átszitált kókuszreszelék nagyja)
4 evőkanál méz
4 dkg aszalt áfonya, apróra vágva
kb. 5 dkg étcsokoládé a bevonáshoz

Elkészítése:
A keményítőt egy kis lábasban simára keverjük a vízzel (először csak keveset érdemes hozzáönteni, majd utána a többit), majd állandó kevergetés mellett sűrűre főzzük. A tűzről levéve hozzákeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az áfonyát. A kókuszreszelék mennyiségével lehet szabályozni az állagát, a cél, hogy egy sűrű, jól formázható masszát kapjunk. Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítünk belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogatjuk. 3-4 napon belül érdemes elfogyasztani.

Lekváros-mézes szelet (vegán)

Jópár évvel ezelőtt kedveltem ennek a bolti változatát. Aztán a finomított cukor és a fehér liszt leépítésével szépen kikopott, most pedig már számomra ehetetlenül édes és mű úgy. Házilag, reformosítva persze jöhet, főleg, ha még egyszerű is elkészíteni!

Egy nagy tálba raktam az alábbiakat, és kanállal gyorsan összekevertem:

• 0,5 liter Graham liszt (kb. 30 dkg)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg keverék
• 10 evőkanál házi sárgabaracklekvár (kb. 2,5 dl)
• kb. 1 dl méz (csak úgy szemre - kár ezért mérőedényt maszatolni, úgyse lehet belőle maradéktalanul kiszedni)
• kb. 3 dl víz, hogy egy könnyen keverhető, de nem túl folyós tészta legyen belőle

Kikentem és kiliszteztem a tűzhely sütőlemezét (kb. 30*40 cm), majd a kanállal belesimítottam a tésztát. 180 fokon 25-30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (akkor van kész, mikor körben elvált a tepsitől, és a beleszúrt fogvájóra sem ragad már tészta).

Rácsra borítva hagytam kihűlni, majd kettévágtam (keresztbe, mert ehhez a mérethez volt megfelelő méretű tálcám alá), az egyik darabot megfordítottam, házi szilvalekvárt kentem rá úgy fél centi vastagon (kb. 2,5 dl ebből is elment), majd rátettem a másik darabot. (Másféle lekvárral is el bírom képzelni, nálam például meggy és őszibarack is készült a nyáron. A dzsemek viszont túl hígak ehhez.)

Egy kis lábasban gőz fölött megolvasztottam 5 dkg jó minőségű étcsokoládét (86%-os Cote d'Or), majd a tészta tetejére öntöttem, és kanállal gyorsan szétkentem. Utána fogvájóval mintát karcoltam a félig megdermedt mázba. (A tészta teteje se volt sima, meg csokit se sikerült épp egyenletesen felkenni, így viszont még jól is néz ki.)

Nem hátrány, ha áll egy kicsit a szeletelés előtt, bár tulajdonképpen nem az a páncél tésztája van frissen se (inkább egy masszívabb kevert tészta állagú), és nem nagyon szívja magába a lekvár nedvességtartalmát később se.

Könnyen elkészíthető, de igen finom sütemény, akár a közelgő ünnepekre is. Nálam természetesen tea is jár hozzá.

A kiinduló receptet Mohánál olvastam, s ha már tojás nem volt benne, én a tejtől is megszabadítottam, hogy vegán legyen. A nevéhez illően beletettem a mézet - igaz, csökkentett mennyiségben, mert édesszájú se vagyok, meg túl sok mézzel a tészta állaga se lett volna az igazi. A Graham liszt a sima teljes kiőrlésűénél nagyobb szemcséi miatt került bele (ahogy a rétesliszt is durvább a finomlisztnél), citrusok meg nem voltak itthon, azért maradt ki a reszelt héjuk (de nekem nem is hiányzott). Nálam a csoki is csak magában és csökkentett mennyiségben került a tetejére.

Idő: másfél óra, amiből csak 2*15 percnyi a munka az elején és a végén
Pénz: 550 Ft az egész
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Étcsokoládés tallér

Nem vagyok nagy csokirajongó, de időnként a minőségi darabok azért jöhetnek a témában. Mint például ez itt:

(Mérőedénynek 240 ml-es "bögrét", a kenyérsütőgép mérőpoharát használtam.) Egy nagy tálban 10 dkg puha vajat jól elkevertem 1/3 bögre barnacukorral és 1 teáskanál vanília kivonattal. Hozzáadtam 2/3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztet, 1/4 bögre cukrozatlan holland kakaóport, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és 1/4 teáskanál sót, és ezekkel is alaposan összekevertem. Végül 4 dkg összevágott étcsokoládé (nálam most 86%-os kakaótartalmú Cote d'Or) és 1/4 bögre pehelymix került még bele. Diónál valamivel kisebb csomókat gyurmáztam belőle (gömbölygetni nem lehetett, mert ahhoz szétesős, de a markomban összenyomva egybetapadt), és szilikon sütőlapra sorakoztattam, majd kilapítottam őket (kézzel ment legjobban, és a gombócozás miatt már úgyis mindegy volt). Nekem 22 db lett, és kényelmesen elfért a tűzhely sütőlemezén, így egy adagban meg tudtam sütni.

150 fokon (kivételesen előmelegítve, mert mást sütöttem előtte) kb. 15 perc sütés kellett neki. Amikor láthatóan repedezik a teteje, akkor jó. Melegen lágy és morzsálódós még, ezért a sütőlemezen érdemes hagyni kihűlni, és csak utána leszedni; addigra összeáll. Sütés közben érdemes nagyon odafigyelni, könnyen megéghet!

Finom omlós, intenzíven csokis, de nem töményen édes kekszek lettek, és ráadásul fantasztikus illatuk van.

A receptet Antal Vali oldalán találtam, ennek a cikknek a megjegyzései között osztotta meg Kaktusz. 10 deka vaj volt itthon a 11 helyett, azért mértem mindent szűkebben az eredetiben ajánlottnál kicsit kisebb bögrével (így az arányok megmaradtak, és ez a lényeg); az édességéből pedig rutinosan visszább vettem egy kicsit, és jó is lett így (de ugye én erősen alulról lövöm a közízlést ezen a téren). A darabszám nyilván méretfüggő, így sem épp kicsik lettek.

Idő: fél órán belül megvan; amíg sül, kényelmesen el lehet mosogatni
Pénz: kb. 500 Ft
Barnacukor: Mauritius, étcsoki: Belgium, kakaópor: Hollandia - de legalább a vaj, a liszt meg a pehelymix magyar volt.

Csokoládés mogyorókrém

Összetörtem és gőz fölött megolvasztottam 10 dkg jó minőségű étcsokoládét (86 %-os kakaótartalmú Cote d'or), hozzáöntöttem fél üveg sűrített tejet (250 g-os Maresi felét úgy szemre), és fakanállal elkevertem. Már hallhatóan forrt a víz, ezért elzártam alatta a lángot, de még nem vettem le a tálat a vizes lábasról. Mikor teljesen felolvadtak a csokidarabok, hozzászeleteltem 7 dkg vajat, és ezzel is simára kevertem. Utána került bele 10 dkg darált mogyoró. Végül a tűzhelyről levett, immár csak langyos masszát mézzel édesítettem (avagy ne hőkezeljük a mézet, ha nem muszáj): nekem 2 evőkanálnyi akácmézzel lett ízlésemnek megfelelő. Jól elkevertem a fakanállal (nagyon könnyen felvette a krémes állagot), majd csatos üvegbe töltöttem (a fél literes üveg éppen tele lett). Mikor teljesen kihűlt, felhasználásig a hűtőbe raktam. Ízletes csemege lett, ami szerencsére nem a cukortól tömény :)

A kiindulási alap Trinity házi Nutella receptje volt, csak én kevésbé édesre vettem a figurát, és igyekeztem minél kevesebb mosatlannal megúszni a készítést.

Kókuszos keksz

Tegnap olvastam JD-nél, ma pedig már meg is sütöttem. Közben pedig nem csak aludtam egyet, hanem azt is kitaláltam, hogy hogyan lesz ez vegán. Meg... aki ismer, tudja, hogy még egy mániám van, ha kekszről van szó :)

Ez lett hát nálam a receptből:

Lágy, de nem ragadós tésztát készítettem a következőkből:

• 3 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre kókuszreszelék, kávédarálóban finomra darálva
• 1 evőkanál őrölt lenmag (ezt is a kávédarálóval állítottam elő)
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál lágy, sötétbarna nádcukor (finom szemcséjű!)
• 1 dl étolaj, úgy szemre
  
• bő 1 bögre víz

Kikent tepsire kekszeket formáztam belőle a keksznyomó segítségével (ezért a gondos darálás). Tetejükre aszalt áfonyát, illetve amikor az elfogyott, pici étcsokidarabokat raktam (emiatt is vettem vissza a tészta édességéből). 180 fokon 10-15 perc sütés kellett nekik (amikor a szélük láthatóan barnul, akkor jó). Ez most a megszokottakhoz képest kb. dupla mennyiség volt, 126 darab keksz lett belőle.

Nagyon finom, enyhén ropogós kekszek; nekem természetesen az áfonyás ízlik jobban :)

Kakaós-körtés muffin

Egy jó régen kinézett recept megvalósítása, némi átalakítással:

Egy nagy marék aszalt körtét kis darabokra vágtam, és beáztattam 1 bögre (2,5 dl) vízbe.

Kikentem egy 12-es muffinforma mélyedéseit.

Bekapcsoltam a sütőt 175 fokra.

Egy nagy tálba beleraktam a következőket, és a méréshez használt evőkanállal összekevertem:

• 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanálnyi szódabikarbóna (szemre az evőkanállal)
• 1 csipet só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál holland kakaópor (természetesen cukormentes)

A kanállal kiszedtem a körtét az áztatóvízből, és hozzákevertem a porokhoz, biztosítva, hogy ne legyenek összeragadt csomók.

Hozzáadtam még ezeket is, és összekevertem:

• 5 evőkanál étolaj (napraforgó)
• 1 teáskanálnyi vanília kivonat (csak úgy szemre)
• a körte áztatóvize, 2-3 részletben
• 1 evőkanálnyi ecet (10 %-os sima ecet; nem érződik a kész sütiben, ahhoz kell, hogy a szódabikarbónától feljöjjön a tészta)
  

A keverőkanalat átminősítettem adagolóvá (így igen kevés mosatlannal megúsztam az ügyet), és szétosztottam a tésztát a forma mélyedéseibe.

Betettem a sütőbe (nem melegedett még fel teljesen). Kicsit több, mint 15 perc alatt átsült, tűpróbával ellenőriztem.

Könnyedén ki lehetett szedni a formából, és nagyon ízlett. Az édesítést szándékosan hanyagoltam, nekem elég volt az aszalt körte erre a célra. Még másnap is finom puha (meg kellett mentenem néhányat a fotóhoz ;)