Sárgabarackos muffin reggeli (vegán)

Hétfőn jöttünk vissza, így a hétvégi piacolás érthető okokból kimaradt. Vagyis szombatig abból kell gazdálkodni, ami van itthon (sufni, kamra, fagyasztó), meg ami kicsit hoztunk magunkkal (értelemszerűen nem a kaja volt a legnagyobb tétel a csomagban). Így aztán néhány megszokott kedvenc kilőve - elő hát a kreativitással, mert enni azért kell!

Isti leginkább kenyérben meg tejben tud csak gondolkodni, úgyhogy rám maradt, hogy tápláló, vegán finomságokat válogassak a hétre, amikhez ráadásul minden van itthon. (A hétköznapi piac igen gyér, boltit meg nem vagyok hajlandó venni semmi olyanból, amiből sokkal kevesebb pénzért sokkal jobb minőségűt kapok a piacon. A régi készletek leépítése pedig amúgy is csupa haszon.)

A müzli már kicsit unalmas, az almával más terveim vannak, a búzadara elfogyott, a kásákat nem igazán szeretjük, de néhány kenyérmentes nap nem lenne megvetendő. Legyen hát süti, ami csak visszafogottan édes, de amúgy tartalmas, és még finom is. Legyen!

Ilyenkor hasznos a blog. Egyszerűen csak szétnézek a régi bejegyzéseim között, és próbálok találni valamit, ami pont megfelel az aktuális kívánalmaknak. De ha nem is bukkanok ilyenre, legalább ötlet azért akad jó eséllyel.

Most ezt a meggyes lepényt konvertáltam a képen látható barackos muffinná. A tészta poralakú összetevőit még előző este összekészítettem egy tálba, így reggel már csak a befőttlevet meg az olajat kellett hozzákevernem. Ezután kikent, kilisztezett, 12 poharas muffinformába kanalaztam a masszát, majd egy-egy fél barackot nyomtam a tetejükre, ezúttal magházzal felfelé, ahová aztán egy-egy szem barackmag meg csipetnyi sötét barnacukor került. 180 fokon 25-30 perc alatt sültek meg. Langyosan tálaltam, a jó idő tiszteletére kint a teraszon. Bőséges reggeli 2 személyre. (Tipp: Befőtt helyett friss barackból is jó lesz majd szezonban.)
 

Kókuszos-áfonyás müzlikeverék (vegán)

Ameddig tart a télire betárazott alma, addig gyakran egy adag tündér almás a reggelim. Ehhez készítettem az alábbi müzlikeveréket. Az utóbbi időben különösen jólesik az aszalt áfonya (például kekszben), amellé raktam, amit jónak láttam. Ez lett belőle:


Egy nagy tálba öntögettem a belevalókat, és kanállal összekevertem:

• 25 dkg árpapehely (most épp ez volt itthon, de zab-, búza- vagy rozspehely is lehetett volna)
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg aszalt áfonya
• 10 dkg búzacsíra
• 5 dkg durvára tört dióbél
• 5 dkg mazsola

Jól zárható üvegekbe raktam, ezzel a mennyiséggel egy 5 és egy 8 dl-es lett tele.

Természetesen nem csak reszelt almával és mézzel fogyasztható, hanem tetszőleges egyéb formában is.

A keverék összeállításakor szándékosan mellőztem mind a pirítást, mind az édesítést. Szerintem ezt fölösleges hőkezelni, az édességről meg gondoskodnak az aszalványok, meg majd a felhasználáskor mellé kerülő egyebek (friss édes gyümölcs, plusz ízlés szerinti méz, ha szükséges). Egyébként az édesítés az a pont, aminél a legtöbb bolti müzli elbukik nálam: az átlag közízléshez igazított mérték nekem borzasztóan sok, még akkor is, ha barnacukorral érik el, ráadásként esetleg bio kivitelben (a hozzáadott fehér cukor meg végképp nem fér össze azzal, hogy a müzli egészséges, vagy mi). Elolvasom a címkét, magamban elszörnyedek, és lazán visszateszem. Válogatós vagyok, tudom :)

Idő: kitalálni kicsit több, mint megvalósítani, de kb. 10 percből kitelt mindkettő
Pénz: kb. 1000 Forint
Hazaiból, a kókuszreszelék kivételével.

Mézes péksütemény kakukkfűvel

Igen jól érzi magát a kakukkfű a ház előtt. A dús, hosszú sorban az idén sok-sok virágja is volt. Ezt a képet pár hete készítettem róla, azóta már inkább elvirágzóban van.

Ehhez a süteményhez a virág nélküli ágakból válogattam:

Kenyérsütőgép keverőedényébe tettem a tészta hozzávalóit ebben a sorrendben:

• 1 bögre (2,5 dl) víz
• 1 teáskanál só
• 3 evőkanál méz
• 2 evőkanál napraforgóolaj
• 2 evőkanál friss kakukkfűlevél
• 3 bögre Graham liszt
• 1/4 bögre búzacsíra
• 2 dkg friss élesztő elmorzsolva

"Dagasztás" programot kapcsoltam rá. A tészta összedolgozását figyeltem, és a várakozásnak megfelelően némi vizet igényelt még (fehér liszt helyett használtam a Graham lisztet, ami több folyadékot felvesz).

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. 8 részre osztottam, majd mindegyikből egy-egy hurkát sodortam, csomót kötöttem rá, majd vékonyan kiolajozott tepsibe sorakoztattam. Tetejüket megkentem egy kis mézzel (ha nagyon sűrű, érdemes egy kis vízzel hígítani), majd megszórtam friss kakukkfűlevelekkel. Kicsit kelni hagytam még így is, majd 180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül (mikor szép piros színt kapott alul-fölül, és megütögetve kongó hangot ad, akkor jó). Rácsra szedve hűlni hagytam, és langyosan tálaltam.

Talán szokatlan, de kellemes párosítás a méz és a kakukkfű. Nem utoljára sütöttem ilyesmit!

Utólagos kiegészítés: Frissen nagyon jó állagú volt, de ezt sajnos nem őrizte meg a tárolás során. Ahhoz, hogy másnap is finom legyen, valószínűleg nem 100 % Graham lisztből kellett volna készíteni, hanem fehér liszttel keverve. A maradék viszont kiváló volt ehhez: Sült karfiol kakukkfűvel és citrommal (bár most némileg több morzsával csináltam, mondhatni az volt a köret a karfiolhoz).

Forrás: Vicki Smallwood: Száz recept kenyérsütő géphez (Alexandra) (saját felelősségemre kis módosításokkal)

Meggyes lepény

Az alap ez a kavart tészta, csak ezúttal belekevertem a 2 evőkanál barnacukrot, és beleforgatás helyett a tetejére szórtam a meggyet (és egyértelműen ezt a változatot tartom a hozzám közelebb állónak). Más gyümölccsel is ki fogom próbálni, ideális esetben természetesen befőtt helyett frissel.

Kavart süti meggyel

Csakazértse nevezem piskótának :) A piskóta emlékeim szerint nagyon édes, és szinte "fullasztó" érzés enni. Szerintem ez attól sokkal jobb!

Az eredeti receptet Veránál olvastam. Én cseresznye helyett meggyel készítettem el, és egy kicsit lejjebb vettem az édességéből is.

Egy nagy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 1 és 1/2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt ("kísérleti" recepthez ezt szoktam, ha bevált, akkor legközelebb már mehet a tönköly)
• 1/2 bögre kukoricaliszt
• 1/2 bögre búzacsíra
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor (még nem érzek késztetést, hogy a sima, "mezei" változatot valami reformosra cseréljem)
  
• 1/4 bögre étolaj (úgy szemre, hogy ne kelljen olajos mérőpoharat mosogatni)
• a meggybefőtt leve (ld. alább)
  
• víz a megfelelő állaghoz: sűrű, de jól keverhető, mint egy muffintészta (nekem most bő 1,5 bögre víz kellett még ehhez)
  

Felbontottam egy kis üveg (370 ml, Nagymama lekváros üveg) meggybefőttet (ennek készítéséről itt írtam, ez a sültek közül volt az egyik), leöntöttem a levét a tésztába, a meggyet pedig teljes kiőrlésű lisztbe forgattam, hogy vékonyan bevonja. Így állítólag nem süllyed le a sütemény aljára (nem tudom, hogy emiatt-e, de tényleg jó lett az eloszlás). Végül hozzákevertem ezt is a tésztához.

Egy közepes méretű, kikent, lisztezett tepsibe öntöttem, majd egyenletesen megszórtam a tetejét egy kis őrölt fahéjjal és 2 evőkanálnyi finomítatlan nádcukorral.

180 fokon jó fél órát sült előmelegítés nélkül, mire a látvány és a tűpróba is késznek mutatta.

Finom illata lett, és az íze is megfelelt a várakozásnak. A barnacukor szépen rásült a tetejére, és nekem ennyi édesség elég is volt bele. Nekem langyosan ízlett legjobban, de kihűlve sem rossz.

Utólagos kiegészítés: Kicsit átszabva volt ismétlés, és minden bizonnyal ez lesz az én változatom!