Fűszeres birslekvár

Az elmúlt tíz év legjobb birstermését hozta a fa. Szinte naponta főzök kompótot az "önkéntesekből" (kissé hibás, romlani akaró darabokból), de így sem győzzük mindig tartani a lépést. Akkor lesz befőtt (kompót forrón üvegbe szedve, és száraz dunszban kihűtve - jól jön még majd a szezon elmúltával), meg nemrég rászántuk magunkat a lekvárfőzésre is.

A birsalmát megmostuk, feldaraboltuk, rossz részeitől megszabadítottuk. A héja ahol szép, rajta maradhat, csak a foltos részeket hámoztuk le. Aztán húsdarálón áthajtottuk, és némi vízzel, hogy éppen csak ellepje, főni tettem egy felhasított vaníliarúd társaságában. Nem folyamatosan, de időnként megkevertem. Úgy egy óra múlva, mikor már átfőtt és láthatóan sűrűsödött, cukorral és kevés mézeskalács fűszerkeverékkel ízesítettem, sűrű kóstolgatás közepette. Amikor késznek nyilvánítottuk, kihalásztam a vaníliarudat, a lekvárt pedig üvegekbe szedtem, és száraz dunszban hagytam kihűlni. 4 liter darált birsalmához ment 1 vaníliarúd, kb. 3/4 kg cukor meg 1 teáskanál mézesfűszer; és lett belőle bő 4 liter lekvár. Magában, vajas kenyérre, süteményekbe... esetleg gasztroajándéknak karácsonyra, ha marad :)

A nagy befőzési maraton 2017

Ebben az évben ismét nagyban ment a befőzés, hiszen gyakorlatilag üres kamrát kellett feltölteni kettőnkre. Továbbra is a sós szekció volt a domináns, hiszen ez segíti majd hatékonyabban a napi főzést.


-----


Igények felmérése: mit és mennyit tegyünk el, ami majd jóízűen elfogy


Eszköz- és alapanyagszükséglet összeírása az előző évek tapasztalatai alapján


Beszerzési források feltérképezése: mit, mikor, honnan, hogyan tudunk venni megfelelő minőségben és mennyiségben


Munkanapokra lebontott terv összeállítása, ütemezés az egyéb feladatainkhoz igazítva, köztes pihenőnapokkal (így ez kéthetes program volt - augusztus utolsó két hete -, 6 munkanap kettőnknek + kb. 3 napnyi üvegelőkészítés nekem, összesen 15 munkanapnyi teendő)


Üvegek, fedők előkészítése (méret szerinti csoportosítás, mosás, címkék leáztatása, fedők zárásának ellenőrzése, párosítás)


Fűszerek és egyéb tartós hozzávalók beszerzése (előzetesen meg lehet oldani a boltból a normál bevásárlással egy füst alatt)


Zöldségek beszerzése több ütemben és maga a befőzés


A száraz dunsztból kivett befőttek megfigyelése (behúzódott a fedő közepe és úgy is marad, ha 1-2 hétig nem indul romlásnak, akkor az már eláll), majd elpakolása


-----


1. Paradicsomlé
kb. 40 kg paradicsomból
42 x 80 = 3360 Ft, 2 kilónyi kimaradt friss fogyasztásra
felnégyelve felfőzni, hagyományos paszírozón áthajtani, jól átforralni, üvegelni, száraz dunsztban hagyni kihűlni
ebből lett 28 liter lé, 12 x 0,7-0,75 l a nagynénémnek, 58 x 0,33 l (kis kubus üveg) nekünk, 115 Ft/liter, 40 Ft a kubus üvegnyi anyagára
jól le lehetett rajta mérni a paradicsom minőségét (íz, sűrűség), ez alapján ugyaninnen vettük a lecsóhoz és a szószokhoz is
ez a mennyiség két menetben főtt meg, így hosszú nap volt


2. Lecsó
kb. 15-15 kg paprikából és paradicsomból
15 kg paradicsom 15 x 80 = 1200 Ft
19 kg paprika (10 lecsó, 3 kápia, 3 pritamin, 3 alma) 2400 Ft, 2 kilónyi kimaradt friss fogyasztásra
paradicsomot leforrázni, héját lehúzni, felcikkezni, felfőzni, darabolt paprikát belefőzni
lett 37 x 7 dl lecsó, 100 Ft/üveg az anyagára
jó ötlet volt a többféle paprika
megfőtt egy menetben


3. Paradicsompüré szószokhoz, zakuszkához + pálinka
kb. 25 kg paradicsomból
25 x 80 = 2000 Ft, de a három láda több volt, mint 25 kg
ugyanúgy, mint a lé, csak a sűrejéből külön szedni a szószokhoz, ülepítés után lekanalazni mindenről a vékony levet (pálinkát)
lett 16,5 liter sűrű lé és 3,2 liter pálinka + 11 x 0,5 l hámozottparadicsom-befőtt az aprajából (hámozott paradicsomot paszírozott lével felönteni, kidunsztolni) - 80 Ft/liter, egy üveg hámozottparadicsom-befőtt anyagára 40 Ft, pálinkáé (2 dl) 16 Ft
jó ötletnek bizonyult ezt előre, külön megcsinálni
megfőtt egy menetben, így elég hamar végeztünk


4. Zöldséges szószok, két féle


4/1. egy bolti olasz szósz összetétele ihlette sült zöldséges:
2 kg cukkini (200 Ft), 2 kg padlizsán (400 Ft), 0,5 kg sárgarépa (30 Ft), 1 kg sárga almapaprika (150 Ft), 0,25 kg zöldhagyma (ismerőstől selejt, ez az egy tisztítva mérve), 0,5 kg zeller (100 Ft), 7 liter sűrű paradicsomlé a 3. lépésből (560 Ft), kb. 4 dl olaj (150 Ft), 4 gerezd fokhagyma (40 Ft), összesen 1630 Ft
zöldségeket 1 cm-es kis kockákra vágni, kevés olajon megsütni, paradicsomlével felfőzni, forrón beüvegelni, száraz dunszt
lett 10,8 liter szósz, 150 Ft/liter, 60 Ft az anyagára egy 4 dl-es üvegnyinek (27 db)
nagyon sok idő volt a darabolás, sütögetés, erre a napra már nem hiányzott volna más


4/2. a régi, jól bevált gyökérzöldséges összeállítás:
1 kg petrezselyemgyökér (200 Ft), 2 kg répa (160 Ft), 1 kg zeller (200 Ft), 2 kg lecsópaprika (200 Ft), 7 liter sűrű paradicsomlé (560 Ft), összesen 1320 Ft
zöldségeket húsdarálón áthajtani, majd a paradicsomlében sűrűre főzni, forrón üvegelni, száraz dunszt
lett 7,6 liter szósz, 175 Ft/liter, 70 Ft az anyagára egy 4 dl-es üvegnyinek (19 db)
ez sokkal kevésbé munkaigényes


5. Padlizsánkrém (+ sült padlizsán a zakuszkához)
12 kg padlizsán (2400 Ft), 5 db zeller (250 Ft), 5 gerezd fokhagyma (50 Ft), 0,5 liter olaj (200 Ft), összesen 2900 Ft
bő 10 kg padlizsánt sütöttünk meg
lett 2 x 0,9 liter sült padlizsán a zakuszkához, és 4,8 liter zelleres-fokhagymás padlizsánkrém
455 Ft/liter, 230 Ft a félliteres üveg padlizsánkrém anyagára


6. Zakuszka
2 kg vöröshagyma (300 Ft), 4 kg kápia paprika (400 Ft), 3 kg cukkini (300 Ft), 2 liter sűrű paradicsomlé a 3. lépésből (160 Ft), 2x0,9 l sült padlizsán az 5. lépésből (820 Ft), 0,75 liter olaj (300 Ft), 10 babérlevél (20 Ft), 4 evőkanál só (5 Ft), 4 teáskanál bazsalikom (100 Ft), összesen 2405 Ft
lett 8,6 liter zakuszka, 280 Ft/liter, 140 Ft a félliteres üveg zakuszka anyagára


7. Darált, sózott ételízesítő
(a zakuszkával egy napon készítettük, míg a zakuszka főtt)
ételízesítő: 2 kg répa (160 Ft), 1 kg gyökér (200 Ft), 1 kg zeller (200 Ft), 1 szem paradicsom, pár szem paprika, a sűrű léről leszedett kevés paradicsompálinka (mert különben nagyon száraz volt)
sós paprikakrém: 1 kg pritamin, 1 kg kápia (200 Ft)
Erős Pista: 1 kg csípős, piros almapaprika (250 Ft)
1 kg finomítatlan só (80 Ft)
zöldséget húsdarálón áthajtani, minden kg darálékra 20 dkg sót számolva összekeverni, állni hagyni, üvegelni
lett összesen 5,5 liter, 200 Ft/liter
elmennek rá a már nem jól záró fedők, úgyis szétmarja a só még bélelve is


8. Záróbuli: kerti sütögetés a maradék zöldségekből + egy kis kápiából, padlizsánból, zellerből (csak mert ezek a kedvenceink :)


-----
a darálósakhoz jó a szépséghibás, gubacs, de egyébként egészséges alapanyag is, ezért volt ilyen olcsó pl. a répa, gyökér
ekkora mennyiségnél a 100-as helyett a 80 forintos paradicsom is érezhető megtakarítást eredményezett (természetesen nem a minőség rovására!)
elég jól sikerült előzetesen felmérni az alapanyagszükségletet, nem görgettünk sok maradékot, de nem is volt aktuálisan hiány semmiből


egyéb költségek:
2 gázpalack 6800 Ft
utánajárás benzinköltsége 2000 Ft
nagy fakanál a kavaráshoz 500 Ft
mosogatószivacs 100 Ft
a víz nem került külön pénzbe a fúrt kútból
összesen: 9400 Ft, ez üvegenként átlagosan kb. 50 Ft az anyagáron felül (a leveknél és az egyszerű főzőseknél valójában nyilván kevesebb, a sütést és a hosszadalmas főzést igénylőknél meg több)


tartós eszközökbe befektetés az idén:
40 literes fazék 5000 Ft (mórahalmi vásár)
amerikai, külső késes húsdaráló 4000 Ft (dorozsmai vásár)
a többi volt korábbról: hagyományos húsdaráló, békebeli paradicsompaszírozó, gázégő, tárcsa, vas platni, tálak, üvegek, fedők, kiselejtezett takarók a száraz dunsztnak
következő szezonra jó lenne: fedő a nagy fazékra, fedő a tárcsára, sütés közbeni forgatáshoz fogó
-----
Utólagos merengeni való:


Mennyibe kerülne mindezt készen megvenni, avagy jó órabérrel tekertük-e a húsdarálót?
(ne a legolcsóbbhoz mérjük, hanem ami megüti azt a minőségi szintet, amit tényleg szívesen meg is ennénk)
Jövő nyár elejére:
Meg kell nézni, miből maradt és mennyi; ami elfogyott, abból lett volna-e igény többre. Ehhez igazodva határozni meg a készítendő mennyiségeket 2018-ban.
-----

Medvehagyma ételízesítő későbbre (vegán)

Nagyobb mennyiségű - igaz, nem teljesen friss - medvehagymához jutottam a hétvégén, így jó részét tartósítanom volt célszerű. A jól bevált házi ételízesítő és sós paprikakrém mintájára ezt a sós krémet készítettem belőle.

A medvehagymaleveleket átválogattam, alaposan megmostam, lecsepegtettem. Húsdarálón áthajtottam. A kapott darálékot bögrével megmértem, és negyedannyi sót kevertem hozzá. A tálban hagytam, és később még párszor átkevertem. Végül üvegekbe raktam, és celofánnal kibélelt fedővel lezártam. Ételízesítőként használom, például szendvicskrémekbe, sós gabonaételekbe, kelt tésztákba. Felhasználáskor mindenképpen figyelembe kell venni a sótartalmát! Hűvös, napfénytől védett helyen hónapokig eláll.

Fügelekvár

Ez is elérkezett... Már annyi fügét terem a saját fám, hogy lekvárnak is jutott belőle. A lehető legegyszerűbben, minimális cukorral, ahogy én szeretem :)

A fügét - jó érett legyen, de még ne erjedjen - megmosom, a felső részén a csomájánál ahol vastag a héja, levágom, de nem hámozom meg precízen. Cikkekre vágom, de csak azért, mert a kissé darabos lekvárt szeretem, nem a simára turmixoltat. Ha a végén leturmixolnám, akkor legfeljebb felezném vagy a nagyokat negyedelném. Teszek hozzá kevés cukrot (most bő kilónyi fügéhez ment 3 csapott evőkanállal, de különben ízlés szerint), csipet citromsavat, kis fahéjrudat, öntök alá vizet, és felforralás után kis lángon, időnként megkeverve kb. egy órát főzöm. Szépen besűrűsödik, nem kell hozzá kocsonyásító. Forrón beüvegelem, és száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Kiváló sütésálló lekvár lesz, már ha el nem fogy "csak úgy". Egyelőre öt kis üveggel lett, de ha nem győzöm tartani a lépést a fával evésügyileg, akkor lehet, hogy lesz még repeta a lekvárfőzésből.

Zöldparadicsomos zakuszka (vegán)

Mi még nem takarítottuk ki a kertet a szezon elmúltával, de van a környéken, aki már igen. Ki is hordta a növényeket egy elhagyatott telek végére, ami - nem túl szép módon - amolyan közlomtárként szolgál. Először csak egynyári virágok meg paradicsom került oda, majd nemsokára megérkezett a paprika is a lecsóhoz :) Az érdemi termést persze nem hagyta rajta, de kisebb, szépséghibás, no meg éretlen szemeket igen. Annyit mindenképp, hogy kevésbé forgalmas időben arra sétálva érdemesnek tartsam megállni és kulturáltan szedni belőle. Lett is lecsónak való, meg még több zöld paradicsom.

Gondoltam, legrosszabb esetben lesz belőle savanyúság, de ha találok jobb ötletet, akkor lehet bármi más is (savanyúság még van pár üveggel a tavalyiból is). Nosza, rákerestem és elolvastam jópár receptet a neten, kiválasztottam belőlük egy szimpatikus műfajt, kicsit (nagyon) átszabtam - ízlés és rendelkezésre álló alapanyagok tükrében -, és a Főkóstoló közreműködésével megvalósítottam. Így született még egy fajta szendvicskrémünk télire. Mert zakuszkából sosem elég! Most már zöld is van!

Hozzávalók kb. 5 literhez

• 1 dl olaj
• 40 dkg vöröshagyma
• 60 dkg sárgarépa
• 2 kg paprika (volt közötte néhány pirosra érett is, a többi meg a sárga minden árnyalatából)
• 2 kg cukkini (ez egyik kiinduló receptben sem volt, a kertünkben ellenben dögivel - így most eggyel kevesebb)
• 2 kg zöld paradicsom (nagy szemű befőzőparadicsomból, nem sívó zöld, hanem világos, ami már lassan majd érésbe fordult volna)
• 5 babérlevél
• 1 csokor tárkony (ebből is rengeteg van a kertben, és az ilyesmi savanykás dolgokhoz szeretem használni)
• 4 teáskanál só
• 3 teáskanál barna cukor
• 3 teáskanál tárkonyecet (ennek hiányában fehérborecet)

Megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd húsdarálón áthajtjuk a zöldségféléket. Külön tálba tesszük a hagymát meg a répát, és egy másikba a többit.

Vastag aljú, nagy fazékban fölmelegítjük az olajat, és időnként megkeverve megpároljuk rajta a hagymát és a répát (10-15 perc), majd hozzátesszük a többi zöldséget és a babérlevelet is. Nagy lángon átmelegítjük, majd takarékon, időnként megkeverve sűrűre főzzük (kb. 1 óra, de az alapanyagok víztartalmától függ). A főzés vége felé beletesszük az összevágott tárkonyleveleket, ízesítjük a sóval, a cukorral és az ecettel (kóstolgatással beállítva a számunkra kellemes ízt). Eltávolítjuk belőle a babérlevelet.

Csírátlanított üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, néhány percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Ízletes szendvicskrém, de esetleg más felhasználási módját is találok majd télen. A Főkóstoló szakvéleménye: finom, de azért nem annyira, mint az igazi zakuszka.
 

Ételízesítő házilag (vegán)

Eddig inkább a szárított változatot részesítettem előnyben, most azonban az esős idő miatt erről szó sem lehetett. Az alapanyag viszont már megvolt, így kipróbáltam a sózásos módszert is. Paprikát évről évre teszek el ilyen módon, most pedig vegyes zöldség is került az üvegekbe.

Hozzávalók
minél többféle zöldség tetszőleges összetételben és arányban; nálam most a következők kerültek bele: 1 csomó répa, 2 csomó petrezselyemgyökér, 1 közepes zeller, 1 karalábé, 2 fej vöröshagyma, 5 piros húsú paprika, 2 paradicsom
minden kg előkészített zöldségre számítva 25 dkg só, vagy ha úgy jobban tetszik - fejszámoláshoz - a zöldség tömegének negyede (felének a fele) sóból; nálam most 1,6 kg (160 dkg) lett a zöldség, így 40 dkg sót tettem hozzá
ezzel a mennyiséggel tele lett két 720 ml-es és egy 400 ml-es üveg

Megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd húsdarálón áthajtjuk a zöldségféléket. Megmérjük a darálékot, és hozzákeverjük a megfelelő mennyiségű sót. Pár órát állni hagyjuk, hogy levet eresszen, majd száraz üvegekbe kanalazzuk, lefedjük (erre megteszi az olyan fedő is, ami már deformálódott és nem zár légmentesen), és hűtőben tároljuk. Fontos, hogy felhasználáskor csak tiszta kanállal nyúlunk bele. A színe egy idő után nem marad olyan szép élénk, mint frissen, de az íze változatlan és a sónak köszönhetően nem romlik meg. Kanálnyi mennyiségben, ízesítőnek használjuk, figyelembe véve a sótartalmát (20%, egyötöd rész).

A petrezselyem és a zeller zöldjét is bele lehet darálni, de én azt jobban szeretem inkább szárítva eltenni és a főzés végén morzsolni az ételbe. Langyos, szellős helyen felakasztom, így pár nap alatt zörgősre szárad, megőrizve színét és aromáját. Ekkor lehúzom a leveleket a vastag szárakról és így teszem el jól záródó üvegbe; majd felhasználáskor morzsolom apróra.
 

Padlizsánpástétom télire (vegán)

Valamikor nyár elején igazán megnyerő kinézetű és összetételű padlizsánkrémet találtunk a falu egyik abc-jében, ráadásul a reform- és bioboltok hasonló termékeinél lényegesen olcsóbban. Először csak egy üveggel vettünk kóstolóba, ami annyira bejött, hogy aztán szép apránként kifosztottuk a boltot, hiszen a zakuszkánk már elfogyott, a hozzávalók szezonja meg még távolabb volt, hogy elkészíthessük magunknak. Most azonban már van bőséggel padlizsán és kápia paprika a piacon, és a címkét se dobtuk ki, úgyhogy belevágtunk a házilagos elkészítésbe. Hasznos időtöltésnek bizonyult a dolog, nagyon ízlik a végeredmény.

Hozzávalók 5-6 literhez
3 kg kápia paprika
6 kg padlizsán
1 kg Lucullus paradicsom (vagy 2 kg léparadicsom, aminek csak a sűrejét használjuk fel)
2 dl olaj
7 kis fej fokhagyma
4 teáskanál só
ízlés szerint csípős paprika (elhagyható)

Hosszában kettévágjuk a paprikát és eltávolítjuk a csumáját. Beáztatott cseréptálba rakjuk, és hideg sütőben indítva 200 fokon 1 órát sütjük, majd a lefedett tálban hagyjuk kihűlni (nekem Európa-tálam van, ezt ügyesen "parkettázva" teleraktam, annyira, hogy éppen rá tudjam tenni a fedelét; így elnyelte az összeset egyszerre). Ezután lehúzzuk a héját. (Ha sok levet engedett, az nem kell a pástétomhoz; ételízesítőnek viszont remek, mondjuk egy zöldségpaprikást felengedni. Kifacsarni vagy lecsöpögtetni nem kell, elég csak nagyjából leönteni róla.)

Egy rétegben tepsire rakjuk a megszurkált padlizsánt, és 180 fokon, légkeveréssel 1 órát sütjük, majd a tepsin hagyjuk kihűlni (a tűzhely tepsire meg a második legnagyobb tepsim tele lett a 6 kg padlizsánnal, úgyhogy teljes kihasználtsággal ment a sütés). Félbevágjuk és kanállal kikaparjuk a húsát a héjából, és a levét is fölfogjuk (ennek nem lesz sok).

Forró vízbe mártjuk a paradicsomot, és lehúzzuk a héját. Ha lédús fajta, akkor felcikkezzük és egyet főzünk rajta, majd szűrőkanállal kiszedjük a sűrejét. (A krémhez csak ezt használjuk föl, a vékony léből pedig lehet leves, üdítőital, vagy megfelelő ételbe belerakhatjuk zöldségalaplé vagy víz helyett.)

Húsdarálón áthajtjuk az előkészített paprikát, padlizsánt és paradicsomot (mehet egy edénybe mind, mert egyszerre kellenek majd).

Megtisztítjuk és vékony szeletekre vágjuk a fokhagymát.

Vastag aljú, legalább 6 literes fazékban megmelegítjük az olajat, és kevergetve megpuhítjuk rajta a fokhagymát, de nem várjuk meg, míg elszíneződne. Hozzáadjuk a ledarált zöldségféléket és a sót, és időnként megkeverve jól átforraljuk. Akkor kész, mikor már állandó keverést igényel, azzal leállva rögtön csapkod.

Csírátlanított üvegekbe szedjük, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, öt percre fejreállítjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Szendvicskrémnek, tésztaszósznak vagy akár pizzafeltétnek is kiváló.
 

Cukkinis és zöldbabos szósz vagy szendvicskrém (vegán)

A Reformházban tett legutóbbi látogatásomkor teljesen lenyűgözött a vega zöldségpástétomok és szószok választéka. Összetételüket elolvasva azonban hamar eldöntöttem, hogy nem onnan fogom feltölteni a kamrát télire. No nem azért, mert bármi kivetnivalót találtam volna bennük, hanem mert megállapítottam, hogy inkább tizedannyi pénz és némi szabadidő befektetésével lesznek nekünk ilyesmijeink.

A piaci jószerence úgy hozta, hogy pár nappal később már a tettek mezejére léptünk az idei első befőzős hétvége keretében. Volt ugyanis minden a kencék királyához, a zakuszkához, bőven is. Így hát szombaton  - amolyan "bemelegítésképpen" - ebből főztünk egy menetet, vasárnap pedig az ismétlésen túl még kétféle szószt is készítettünk: cukkiniset és zöldbabosat. Utóbbi felvonás jelentett némi logisztikai kihívást, kezdve már a piacon, hogy mindenből vegyünk eleget, de semmiből se vásároljuk túl magunkat, aztán folytatódott itthon a megfelelő méretű és típusú edények optimálisnál kisebb száma meg a konyha szerény mérete miatt, de azért sikerült valahogy megoldani a felmerülő problémákat, és estére már a száraz dunsztban pihent minden, amit eltevésre szántunk. Lelkesedés és további üresüveg-készlet még van, úgyhogy hamarosan folytatjuk.

Bepillantás a száraz dunsztba: arany fedő - zakuszka, fehér fedő - cukkinis szósz, magas üvegek oldalt - zöldbabos szósz

Hozzávalók (6-8 db 4 dl-es üveghez - a babos valamivel jobban fizet)

• 1 dl olaj
• 3/4 kg vöröshagyma
• 1,5 kg (vastag húsú) paprika
• 2 kg paradicsom (lehetőleg Lucullus vagy valami hasonló rostos fajta)
• 2 kg cukkini / 1 kg zöldbab
• 25 nagy bazsalikomlevél
• 4 teáskanál őrölt paprika
• 2-3 teáskanál só

Megtisztítjuk a hagymát, ledaraboljuk a csutkájáról a paprikát, meghámozzuk és magtalanítjuk a cukkinit, forró vízbe mártás után lehúzzuk a paradicsom héját és kivágjuk a száránál található kis zöld részt. Húsdarálón áthajtjuk az előkészített zöldségfékléket, külön-külön tálba gyűjtve a darálékot. A babos változathoz a végek eltávolítása után 1 cm-es darabkákra aprítjuk a zöldbabot (legegyszerűbben úgy, hogy marokra összefogjuk és deszkán elszeleteljük - méteres babból különösen könnyen megy).

5-6 literes, vastag aljú fazékba öntjük az olajat, és időnként megkeverve puhára pároljuk rajta a hagymát. Amikor zsírjára sült, hozzáadjuk a többi előkészített zöldségfélét, fölforraljuk, majd kis lángon, időnként megkeverve sűrűre főzzük. Közben ízesítjük az összevágott bazsalikommal, a paprikával és a sóval. Akkor van kész, amikor legalább 5 percnyi csendes rotyogtatás után megkeverve már nem érezzük, hogy le volt ülepedve a sűreje, hanem ekkor is egyenletesen sűrű az egész. Ezen állapot eléréséhez szükséges idő a felhasznált alapanyagok víztartalmától függően 1-2 óra. (Ha darálás után áll alattuk a lé, abból érdemes valamennyit leönteni és például üdítőitalként elfogyasztani, de ne vigyük túlzásba, mert ha túl száraz, akkor meg nem fő rendesen, különösen a babos.)

Közben elmosogatjuk az üvegeket, nagy tepsire állítva berakjuk a sütőbe, és 120 fokra kapcsolva 20-30 percig melegítjük, majd bent hagyjuk hűlni. A fedőket vízben kifőzzük (forrás után még néhány perc, plusz utána abban hagyjuk hűlni).

Forrón üvegekbe kanalazzuk a kész szószt, lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd takarókba bugyolálva (száraz dunsztban) hagyjuk kihűlni.

A polcra rakás előtt ellenőrizzük, hogy behúzódott rajuk a fedő (homorú a közepe, illetve nem lehet benyomni): ez tanúskodik a légmentes zárásról, így - annak ellenére, hogy nem tettünk bele tartósítószert - nem fog megromlani a tartalma. Felbontás után hűtőben tároljuk és 3-4 napon belül fogyasszuk el (ha netán valamelyiknek nem zár jól a fedele, az szintén felbontottnak tekintendő és most frissen még gond nélkül felhasználható).

Én 4 dl-es üvegekbe szokam rakni efféléket, mert ez pont elegendő mennyiség 2 adag tésztára. Ezek a mostani fajta szószok kicsit a zakuszkára is emlékeztetnek, úgyhogy az alap felhasználási módon túl pizzafeltétnek vagy kenyérre kenve is el bírom képzelni őket.

A befőzési szezon záróakkordjai

Idén ősszel már vagy háromszor elraktam a szárazdunsztos plédeket, hogy nem kellenek azok már, majd csak jövőre. Aztán úgy alakult, hogy akadt még pár eltennivaló.

A fagyok előtt leszedtük odakint a zöld paradicsomokat. Elég sok lett, ezért kétféle eltevés is kitelt belőle. Az apraját (koktélparadicsom) megsavanyítottam. Egészben töltöttem üvegekbe, majd a szokásos módon fűszereztem és kidunsztoltam (ez sokkal kevesebb főzést igényel, mint az uborka, érdemes résen lenni és nem túldunsztolni). A többit pedig összeaprítottam, és némi paprikával kiegészítve pikáns szószt főztem belőle. Ezt Isti nagyon szereti kenyérhez. Jövőre egy másik változatot, Ottis receptjét is ki fogom próbálni!

Paradicsompaprikából idén is lett kétféle ételízesítő: sós és natúr. Utóbbit most csípős paprika hozzáadása nélkül készítettem (Isti kedvéért), és ezúttal ivóleves helyett kicsi dzsemes üveg is jutott neki. Mivel úgyis daráltam, a csúnyácska alakú, apró, de egyébként egészséges paprikákat vettem meg hozzá a piacon, fillérekért. A boltban mindig ledöbbenek, hogy ezek a paprikakrémek milyen drágák, pedig nem nagy dolog elkészíteni (a paprikalekvár meg a sült paprika a munkás, nem ezek) - megint igen jó órabérrel tekertem a húsdarálót! :)

A gyümölcsivólé-készlteinket is feltöltöttük. Alkalmi vétel volt a körte a piacon, abból lett egy jókora adag. Birsalma pedig nekünk termett igen sok, és nem annyira kukacosak, hogy ne lehetett volna nagy részét hasznosítani. Ráadásul ez a gyümölcs annyira rostos, hogy több vizet is elbír, hacsak nem ketchup sűrűségű lére vágyunk (ami már inkább szósz). Ezeket mi nem italként, hanem müzlivel szoktuk leginkább fogyasztani. Az ivólékészítés rejtelmeit a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számában részleteztem.

Éljen a reális önmérséklet! Minden van, ami kell, egyedül a savanyúság lett sok (ennél annyit tudok felhozni mentségemre, hogy ingyen volt az alapanyag, mert megtermett, és képtelenség lett volna annyit más módon elfogyasztani). Szép apránként összejött a tisztes mennyiségű kamrábavaló, úgyhogy lesz mit felbontogatni a következő szezonig.

Sült birsalma - mindenféléhez (vegán)

Amióta fölfedeztem, hogy sütve sokkal ízletesebb és kevésbé fanyar a birsalma, mint főzve, előszeretettel készítem inkább így. Idén nem is csak friss fogyasztásra jutott az illatos csemegéből, hanem eltenni is.

A birssütéshez előszöris beáztatom a pataki tálat a fedelével együtt. Utána jön a birsalma mosása, tisztítása: meghámozni nem kell, csak a magházát meg a hibás részeket vágom ki, és enyhén citromos vízbe gyűjtöm a falatnyi kockákat. Ha kész, kiürítem a tálat, és különösebb lecsepegtetés nélkül átszedem bele a birset. Ráteszem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva kb. 70 percig sütöm, majd elzárom a sütőt és legalább fél óráig még bent hagyom (de sokszor előfordul az is, hogy este sütöm, és ott hűl ki, csak másnap reggel veszem ki).

A puha, vörösesbarnára sült birs mézzel megcsorgatva és diódarabokkal megszórva egyszerű, de ízletes desszert. Ha akarjuk, pici őrölt fahéjjal is megszórhatjuk.

Ilyen sült birsből állítom elő a birsalmasajtot is, erősen csökkentett cukortartalommal. Ennek pontos menete a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható. Idén a figurák mellett a tervezett adventi koszorú alapját is ebből készítettem.

Krumplinyomóval összetörve vagy leturmixolva, majd egy kis mézzel elkeverve remek krém sütikbe, tortákba. De akár kókuszgolyó alapja is lehet.

Akár egészben, akár pürésítve tartósítható is. Én most egészben raktam üvegbe, az alját a tenyeremhez ütögetve tömörítettem, majd lezártam, és natúrbefőtt módszerrel kidunsztoltam. Így felhasználáskor szabadon dönthetek az ízesítésről is, meg arról is, hogy milyen formában kell. De ha biztosak vagyunk benne, hogy krémként, akkor eltehetjük úgy is, megfelelően megválasztott méretű üvegekbe. A mézet ebben az esetben sem hőkezelném vele együtt, inkább felhasználáskor tenném csak hozzá.

(Nekem elég nagy tálam van, 4 kg nem túl hibás, nem túl kukacos birsalmát simán elnyel egyszerre. Ebből aztán kb. 5 db 720 ml-es üveget lehet megtölteni.)
 

Hámozottparadicsom-konzerv helyett: házi befőtt (vegán)

Még mindig olyan jó volt a felhozatal a piacon, hogy október első hétvégéjén is befőzés lett a vasárnap délelőtti programunk. Bő 6 kg gyönyörű, érett Lucullus paradicsom volt a szerzemény (potom 500 Forintért), és rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a bolti konzerv mintájára készített hámozottparadicsom-befőtt legyen belőle, mivel tésztaszószunk már van, a ketchup nem igazán megy, az aszaláshoz meg már nem elég erős az őszi nap.

Isti kezdte a munkát a paradicsom, majd az általam közben összeválogatott üvegek mosásával. A paradicsomokat ezután forró vízbe mártottam, majd ketten gyorsan lehúztuk a héjukat és kikanyarítottuk a száruknál lévő kis zöld részt. 4 dl-es (eredetileg tésztaszószos) üvegekbe rakosgattam a szebbeket (azért pont ekkora üvegeket használtam a célra, mert a konzerv is 400 g, és ez épp jó mennyiség egy-egy ételbe). 4-5 egész szem paradicsom fért üvegenként, plusz esetleg még egy fél a tetejére. 14 üveget raktam tele, mert annyit jó dunsztolni (hetesével épp elfér a legnagyobb fazekamban, tehát két teljes menet). A többi paradicsomot összedaraboltam, felfőztem, majd botmixerrel összezúztam. Az így nyert lét a berakott paradicsomokra kanalaztam, szükség esetén a kanállal segítve a levegő távozását az üvegből. (Épp sikerült eltalálni a megfelelő arányt az egészben berakott és a levesített paradicsom között: mindössze kb. 1 dl lé maradt ki a végén. Fantasztikusan sűrű, szinte már szósz állagú, pedig csak addig főztem, hogy szétessen és vigye a mixer.) Isti rájuk csavarta a celofánnal bélelt fedőket, én meg kidunsztoltam őket. Beraktam az üvegeket egy fazékba, majdnem a nyakukig felöntöttem vízzel, és fedő alatt, forrástól számítva 15 percig főztem. Kicsit állni hagytam, majd óvatosan öntöttem le a forró vízből, az üvegeket pedig átraktam egy pléddel kibélelt ládába, és jól betakargattam, hogy lassan hűljenek ki. A polcra rakás előtt majd még ellenőrizzük, hogy behúzódott-e a fedelük - ez garantálja ugyanis a légmentes zárást, ami a hőkezelésen túl szükséges a tartóssághoz.

Konzerv helyett egy az egyben használom majd. Lényegesen kevesebbe került (de úgy is mondhatjuk, hogy jó órabérrel dolgoztunk a saját hasznunkra :), és a közelben termett, kiváló magyar alapanyagból van, amit személyesen a termelőtől vettem. Az üvegek pedig nem csak azért praktikusak, mert látni engedik az ínycsiklandó tartalmat, hanem jó sokszor utántölthetők is.

Házi paradicsombefőzésről a Kifőztük magazin 2011. augusztusi és szeptemberi számába írtam részletes összefoglalót, alapreceptekkel.

--------------

Úgy alakult, hogy hamar megkóstolhattam, milyen is ez a befőtt. A száraz dunsztból kivéve ugyanis mindig megnézem, hogy behúzódott-e a fedelük, és most az egyik megbukott az ellenőrzésen. Légmentes zárás nélkül nyilván nem fog elállni, de ilyenkor még semmi baja nincs; gyakorlatilag úgy kell kezelni, mint egy felbontott befőttet. Ízre és állagra is teljesen olyan, mint a konzerv, az egész paradicsomok természetesen megfőttek benne a dunsztoláskor, de nem lágyak.
 

Zöldséges tésztaszósz Tanya módra (vegán)

Nagyon szeretjük az előre elkészített zöldséges szószokat, amiket csak fel kell melegíteni, és már mehet is a főtt tésztára, hogy gyors, laktató fogás legyen belőle akkor már minimális munkával. A többit a szósz elkészítésekor tudjuk le, "tömbösítve". Most a Tanyán szüretelt termésből készítettük úgy, hogy húsdarálón áthajtottunk paprikát, paradicsomot, főzőtököt és sárgarépát, a felsorolás sorrendjében valamelyest csökkenő mennyiségben. Nagy, vastag aljú fazékban, időnként megkeverve sűrűre és nem egészen puhára főztük, néhány zellerlevél társaságában (utóbbit a végén kiszedtem és megettem, csak az íze miatt volt rá szükség - ha már zellergumónk nem volt belefőzni). (A paradicsom és a paprika által kiengedett vékony levet nem főztük bele, hogy ne kelljen hosszasan sűríteni, inkább egy paprikás krumplit ízesítettünk meg vele másnap.) Azon forrón beüvegeltük, és száraz dunsztban hagytuk kihűlni. 10 db 4 dl-es üveggel lett, azaz tízszer két adag tésztára való. Szándékosan lett natúr, felhasználáskor fogom majd sózni és tetszőleges zöld fűszerrel ízesíteni.

További két változatot a témára, részletesebb leírással és mennyiségekkel a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számában mutattam be.

---------------

Utólagos kiegészítés: A fenti szósz annyira sűrű és extrán zöldséges lett, hogy nem főtt tésztával érdemes fogyasztani, hanem pizzaszószként. Szerencsére ezt a műfajt is nagyon szeretjük :)
 

Vasárnapi szórakozás

Az utóbbi hétvégéken mindig sorra került valamiféle befőzés. Úgy alakult, hogy rendre a vasárnapi piacon sikerült kedvező áron bevásárolnom a kiváló alapanyagot, úgyhogy adott volt a délelőtti program. Szerencsére most már segítségem is van hozzá a Főkóstoló személyében. Tavaly ősszel jött, akkor már inkább csak az evésbe tudott besegíteni, most azonban az elrakásból is kiveszi a részét: általában az ő feladata a mosogatás és a fedők rácsavarása, az enyém meg az üvegek és fedők összeválogatása és a tartalom elkészítése.

A reális önmérséklet gyakorlása jegyében csupa olyan dolgot raktunk el, amit szeretünk és rendszeresen fogyasztunk, de a korábbi készlet már elfogyott. Így lett natúr lecsó (13 db 720 ml-es üveg), paradicsomlé (26 db 330 ml-es üveg) és lecsó-szósz (25 db 370 ml-es üveg); "ráadás" a sült paprika (5 db 400 ml-es üveg). Egy nagyobb adag gyümölcslé még jó lenne itt is (mondjuk körtéből), egyébként ezekkel már el lehet lenni jövő nyárig. Ja, és hátravan még a szokásos adag sós paprikakrém elkészítése, de ahhoz később lesz igazán jó paprika. Különféle befőttek és dzsemek még elég nagy mennyiségben vannak korábbról, és paradicsomkoktélt is találtam még jópárat. Nemrég volt "leltározás", úgyhogy elég pontosan képben vagyok a meglévő készleteket illetően.
 

Sült paprika - frissen és eltevésre (vegán)

Úgy tűnik, idén megint jó termés van paprikából. Többek között a vastag, piros húsú fajtából is (kápia, vagy ahhoz nagyon hasonló) , ami megsütve különösen finom. Pár éve a friss felhasználáson túl olajban tettem el belőle. Nagyjából jó is volt ez, csak
(1) nagyon ügyelni kellett, hogy még véletlenül se lógjon ki az olajból egy pici csücsök sem, különben könnyen romlásnak indult,
(2) így is pár hét, esetleg egy hónap volt az élettartama, a következő szezonig semmiképp nem lehetett eltartani,
(3) utána a visszamaradó olajjal is kezdeni kellett valamit (már akkoriban is elég keveset használtam, és nem is feltétlenül minden ételemhez illett épp ez a paprikás olaj, úgyhogy ez elég hosszadalmas utómunka volt).
Szóval, jó, jó ez a módszer, de nem az igazi.

Emiatt idén változtattam és "befőttnek" raktam el inkább. Vagyis a megsütött, majd meghámozott paprikát kis (4 dl-es, tésztaszószos) üvegekbe raktam, felöntöttem a saját levével, majd légmentesen lezártam és natúrbefőtt módszerrel kidunsztoltam. Ennek során további levet engedett, de egyébként remekül ráhúzódott a fedő és elvan odabent. Később majd "találkozunk". Nem feltétlenül csak télen, lehet az a jövő héten is, vagy majd csak tavasszal, kora nyáron - amikor jólesne valamihez egy kis sült paprika. Nálam ugyanis a sütésnél nem a pár darab, hanem az 1 nagy tepsi a mértékegység: ha ugyanannyi energiával ennyit is meg lehet sütni, akkor használjuk ki maximálisan. Szezonon kívül pedig dehogy veszek vízízű paprikát a mostani ár sokszorosáért.

Még egy újításom volt az idén: a félbe vágott, csutkátlanított paprikákat nem tepsin, hanem - természetesen előzetesen beáztatott - cseréptálban (pataki tálban) sütöttem meg. Hideg sütőben indítva 200 fokon 60-70 perc kellett neki, plusz utána a lefedett tálban hagytam kihűlni. Így nem lett fekete a külsejük, de remekül elengedték a héjukat - sokkal könnyebb volt hámozni, mint korábban a tepsiben vagy a grillen sült változatot. A grillen sült változatnak a plusz íz az előnye, amiért alkalomadtán mégis megéri úgy csinálni, a tepsisnél viszont egyértelműen jobban bejött ez a cseréptálas módszer.

A pataki tálat úgy 3-4 kilónyi paprika töltötte meg teljesen, és ebből 5x4 dl "befőtt" lett.

Jó lesz majd kenyérhez, pástétomokba, szószokba, ételízesítőnek, rakottasokba ízletes és színes rétegnek, péksüteménybe tölteléknek, meg ami majd felhasználáskor eszembe jut.

Korábbi évekből egyéb kipróbált sütési módszerek leírása és a felhasználáshoz néhány konkrét recept:

• Variációk grillezett paprikára
• Spagetti grillezett paprikával
• Pizza grillezett paprikával és paradicsommal
• Nyári fűszeres rizs
• Krumplilepény grillezett paprikával
• Csigák grillezett paprikával
• Grillezett paprika - immár sütőben
• Rakott patiszon

Eltevésekhez is jól jön, például:

• Padlizsános-paprikás paradicsomszósz
• Paprikalekvár
• idén tervezek ajvárt is csinálni; ha aktuális lesz, beszámolok róla

Alma töltelék szűkösebb időkre (vegán)

Bőséges mennyiségű hullott almához jutottunk a minap. Örültünk neki, mert szeretjük: nyersen, magában, müzlivel, főzve, kompótnak, lének, pitének, tortának, bárminek. Nem baj, ha ütődött, esetleg kukacos is, a rosszát kivágjuk, a többit meg jóízűen elfogyasztjuk. Vagy ha már nem bírunk vele frissen, eltesszük szűkösebb időkre. Most épp reszelve, hogy majd sütitöltelék legyen belőle valamikor. Natúr, hogy majd akkor fűszerezhessem kedvem szerint. Isti megmosta és feldarabolta az almákat, én meg kireszeltem őket a héjukból, üvegekbe raktam, Isti rájuk húzta a fedőt, aztán kifőztem őket a kuktában, mint a natúrbefőttet. Ez nem esett össze, és - a többi, így eltett gyümölcshöz hasonlóan - remekül elvan a saját levében.  
 

Paradicsomos zöldbab télire (vegán)

Tavaly olyannyira sikerült megunni az ecetesen eltett zöldbabot, hogy most pár évig nem vágyom rá. Zöldbab viszont még mindig volt bőségesen a Tanyán, és annyit kaptunk belőle, amennyi nem fogyott volna el jóízűen frissen. Elraktuk hát, paradicsomosan. Az is a Tanyáról való, persze. Nem Lucullus, de jó sűrű levet ad, és nagyon ízletes.

Kb. 3 kg volt a paradicsom és 2 kg a zöldbab (inkább bőven, mint szűken mérve). Isti segített az előkészítésben, nevezetesen megmosta a babot, aztán "megversenyeztünk", ki tudja gyorsabban tisztítani. Jól ment mindkettőnknek, úgyhogy hamar elkészültünk a végek levágásával és a darabolással (ami már kezdett szemesedni, azt meg inkább kifejtettük, és csak a babszemeket tartottuk meg). A paradicsomot szintén ő mosta meg, én leforráztam, aztán ketten gyorsan meghámoztuk és felcikkeztük. 6 literes fazékban megfőztem a paradicsomot, összeturmixoltam, majd a kapott sűrű lében roppanós-puhára főztem a babot. Fűszer most nem került bele semmilyen, inkább majd felhasználáskor, nem mindig ugyanúgy ízesítem majd. A biztonság kedvéért pici nátrium-benzoátot kevertem bele, aztán azon forrón üvegekbe kanalaztam, Isti rájuk csavarta a fedőt, és szárazdunsztba fektette őket, hogy lassan hűljenek ki. 5 db 720 m-es üveggel lett, meg maradt egy kis kóstoló. Ilyen arányokkal sűrűn babos, alig lepi el a paradicsomlé, de természetesen lehet paradicsomosabbra is csinálni, ízlés szerint. Terveim szerint rizzsel vagy tésztával kerül majd terítékre, akkor már minimális munkával.

Pár napja paradicsomlevet is tettünk el. Ugyanígy készült az is, csak a turmixolás után már csak újból felforraltam, nem főztem bele babot. Hőálló kiöntő segítségével kis Kubus üvegekbe töltöttem, és a lezárt üvegeket szintén szárazdunsztban hagytam kihűlni. Ez valamivel több paradicsomból volt, és 7 db 330 ml-es üveggel lett.

Most ennyihez volt idő meg alapanyag, jövő hónapban folytatjuk; kell még további paradicsomlé, lecsó, zöldséges tésztaszószok meg zakuszka.

Paradicsombefőzésről a Kifőztük magazinba írtam kétrészes összefoglalót, kedvenc bevált receptjeimmel, elkészítési tippekkel, felhasználási javaslatokkal. Az augusztusi szám ingyenesen letölthető az újság honlapjáról, és a szeptemberire sem kell már túl sokat várni.
 

Instant gyümölcsleves (laktovega vagy vegán)

Az üveg tartalmát egy tálba öntjük, majd felöntjük tetszés szerinti mennyiségű hideg tejjel (vagy vegánok natúr gyümölcslével), és csipet őrölt fahéjjal ízesítjük. Már tálalhatjuk is!

Na és mi van az üvegben?
Azt se nehéz megcsinálni: Körülbelül egyforma mennyiségű nyári almát és őszibarackot kimagozunk, meghámozunk és negyedekbe, vagy ha nagyobbak, nyolcadokba vágunk. Vastag aljú edényben kevergetve jól összeforraljuk ízlés szerinti édesítővel és kevés citromlével (5-10 perc, a gyümölcs mennyiségétől függ a szükséges idő - a hőkezelés tartósítja, de nem kell agyonfőzni). Legyen valamivel édesebb, mintha dzsemet főznénk, mert felhasználáskor majd hígítjuk. Dzsemhez hasonló, de attól jóval darabosabb gyümölcsmasszát kapunk, melyet kiforrázott üvegekbe kanalazunk, a betöltött üvegeket a fedő rácsavarása után pár percre fejreállítjuk, majd egy plédbe bugyolálva hagyjuk kihűlni. Ha bármikor kedvünk szottyan egy szupergyors gyümölcslevesre, kibontunk egyet, tejjel vagy gyümölcslével elkeverjük, s ha akarjuk, ízlés szerint fűszerezzük. Alma és barack helyett más gyümölcsökből is készíthetünk ily módon levesalapot.
 

Fűszeres zöldparadicsom-szósz (vegán)

Természetesen nem most csináltam, hanem még novemberben, de akkor elmaradt a recept beírása. S azért épp most jut eszembe mindez, mert tegnap került elő a kamra mélyéről egy üveggel, és határozottan ízlett, nem kéne hát, hogy feledésbe merüljön a készítés módja (még jó, hogy a cetli még nem kallódott el). Kenyérre vagy krumplilepényre kenve (vagy ahogy én szeretem, hozzá kanalazva), valamint ételek ízesítésére használható ez a kellemesen fűszeres különlegesség. Meg persze gasztroajándékba olyannak, aki nyitott az ilyesmire.

Fűszeres zöldparadicsom-szósz

(vegán recept) 

Hozzávalók:

• 2,25 kg éretlen paradicsom, volt közötte a teljesen zöldtől a majdnem érettig minden
• 0,5 kg paprika

• 4 teáskanál koriander
• 2 teáskanál mustármag
• 2 teáskanál tarkabors

• 4 teáskanál só
• 2 teáskanál mustár

• 3 evőkanál gyümölcscukor 
• 2,5 teáskanál Stabark

Elkészítése:

1. A paradicsomot megmossuk, felkockázzuk. A paprikát is megmossuk, és a csutka eltávolítása után szintén felkockázzuk. Mehetnek egy vastag aljú, nagy fazékba (az enyém 6 literes).
2. Alágyújtunk, és időnként megkeverve addig főzzük, míg a paradicsom levet enged, de a darabkák még "haraphatóak".
3. Közben mozsárban összetörjük a szemes fűszereket, és így adjuk hozzá, a sóval és a mustárral együtt.
4. A cukrot elkeverjük a Stabarkkal, és ezt is belekeverjük a szószba.
5. A fűszerek hozzáadása után főzzük egy kicsit, majd vegyünk ki egy kanálnyit, és langyosra hűlve kóstoljuk meg. Ízlés szerint lehet változtatni a fűszerek mennyiségén és/vagy arányán, nekem ennyivel volt kellemes.
6. Amikor jól átforraltuk, és az ízét és az állagát is megfelelőnek ítéljük, levesszük a tűzről, és előkészített üvegekbe kanalazzuk.
7. Celofánnal bélelt fedőt csavarunk rá, majd pár percre fejreállítjuk. Végül szárazdunsztba rakjuk, hogy lassan hűljön ki.

A kiinduló receptet az A la carte Kulinária blogon találtam, köszönet érte. Én - saját ízlésemhez alakítva - kevésbé fűszeresen (a zöldségeket nagyságrendileg dupláztam, a fűszereket viszont nem, sőt, a cukrozásból alaposan visszább vettem), és darabosabbra készítettem (kihagytam a turmixolást). Ezzel a mennyiséggel 7 db Nagymama lekváros (370 ml) és 1 db Erős Pistás (220 ml) üveg lett tele.

Idő: kb. 2 óra mindenestül
Pénz: kb. 600 Forint a fenti mennyiség
A zöldségek hazaiak voltak, a fűszerek - jellegükből adódóan - nem.

Paprikalekvár 2010 (vegán)

A héten elkészítettem az idei adagot ebből a különlegességből. Vegyesen volt érett paradicsompaprikám és kápia paprikám, ezt dolgoztam fel a tavaly jól bevált módon, annyi különbséggel, hogy citrom hiányában növeltem egy kicsit a fehérborecet mennyiségét. Így ismét nem maradnak üresen ezek a másra nemigen használható olajbogyós üvegek.

Paprikalekvár

(vegán recept)

Hozzávalók:

• 2,5-3 kg vastag húsú, érett paprika: paradicsompaprika, kápia
• 2 evőkanál gyümölcscukor
• 3 csapott teáskanál tengeri só
• 1-2 csípős paprika (ízlés szerint)
• 100-120 ml fehérborecet

Elkészítése:

1. A paprikákat megmossuk, félbevágjuk, csumájukat eltávolítjuk. Vágott oldalukkal felfelé elrendezzük őket egy (két) tepsin, lehetőleg egy rétegben.
2. 200 fokon 50-60 perc alatt megsütjük. Két tepsit berakhatunk egyszerre is, légkeverésen.
3. A megsült paprikákat egy fazékba borítjuk, és lefedve állni hagyjuk, amíg langyosra hűl.
4. Ezután könnyedén le tudjuk húzni a héját. A kiengedett levét fogjuk föl.
5. A meghámozott paprikadarabokat a lével együtt összeturmixoljuk, majd hozzákeverjük az ízesítőket, az ecet kivételével.
6. Felmelegítjük, és időnként megkeverve kb. 10 percig főzzük, majd hozzáadjuk az ecetet is, és még 5 percig főzzük.
7. Közben időnként megkóstoljuk, és ízlés szerinti időben kivesszük belőle a csípős paprikát, hogy ne legyen kellemetlenül erős a lekvár.
8. A kész lekvárt előkészített üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, majd pár perces fejreállítás után szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Felhasználása:

• kenyérre vagy krumplilepényre kenve
• pizzaszósznak
• péksüteményekbe tölteléknek
• ételízesítőnek, természetes színezőnek
• szendvicsdíszítésre
• gasztroajándéknak

Kaldeneker György receptje, az én ízlésem szerint jóval kevesebb cukorral és visszafogottabb fűszerezéssel, hogy sokkal inkább a sült paprika természetes íze érvényesüljön.


Idő: kb. 2 óra munka összesen + a sütés és a hűlés ideje
Pénz: kb. 600 Ft befektetéssel lett 1,2 liter (8*1,5 dl) lekvárom
Alapvetően hazaiból.

Paradicsomkoktélok 2. (vegán)

A múltkori kör után kicsit sajnáltam, hogy nem volt több piros paradicsomom, ezért a legszebb fajta koktélból olyan keveset tudtam csinálni. A piaci jószerencse azonban úgy hozta, hogy egy héttel később is tudtam még venni egy jó adagot abból a szuper sárga koktélparadicsomból, és ezúttal piros is akadt mellé bőven. Lett hát sorozatgyártás (12 db 330 ml-es és 2 db 500 ml-es üveg):


Aztán lett olyan is, amibe a piros paradicsomok apraját tettem be egészben, egyébként ugyanúgy csináltam (3 db 400 ml-es és 2 db 720 ml-es üveg). Ez nem annyira látványos, viszont szerkezetében kétségtelenül jobban hasonlít a konzervre, mint a natúrbefőttként eltett változat. (A kis paradicsomok héját elég vékonynak ítéltem, így eltekintettem a meghámozásuktól, de persze ízlés szerint meg lehet futni ezt a kört is.)


Végül lett csak lé is a pirosból (7 db 330 ml-es üveg). Mivel elég apró szemű (de finom és igencsak rostos) volt, nem vesződtem a hámozással, hanem héjastul főztem meg (de messze nem annyira, mint hagyományosan szokás), úgy turmixoltam le, és persze így nem lehetett megspórolni a szűrést. Ez a fajta lé így teljesen sima, leginkább ivólének való (szósznak ezt a másik változatot ajánlom).


Idő: kb. 5 óra volt mindenestül
Pénz: 2000 Ft (600 Ft volt a 4 kg sárga koktélparadicsom+ 1400 Ft a mintegy 11 kg piros vegyesbazár, és valamennyit ettem is meg belőle frissen)
Csakis hazaiból!