Almakompót (vegán)

Ebben a hideg időben nincs is jobb, mint egy bögre melengető finomság. Mondjuk egy almakompót, ahogy én készítem:

Közepes lábast félig engedek vízzel. Meghámozok egy fél citromot, és belekarikázom (ha tele van magokkal, azokat kipiszkálom). Aztán almát hámozok, és falatnyi kockákra vágva rakom a citromos vízbe. Legyen jó tartalmas, de azért lepje el a lé. Beledobok egy rúd fahéjat is, meg ízesítem (sötét) barna cukorral (kb. 2-3 evőkanál; pontos mennyiség kóstolgatás alapján megállapítva). Felforralom, és amint puha az alma, zárom is el alatta a lángot, hogy véletlenül se főjön szét. Langyosan vagy kihűlve egyaránt fogyasztható, tányérból leves helyett, vagy bögréből "csak úgy", lehet inni külön a levét, vagy enni csak az almát, vagy leturmixolni rostos lének, vagy keverni hozzá müzlit, vagy besűríteni a levét egy kis vízben simára kevert keményítővel, vagy ahogy csak tetszik! Vegán sütikbe is jó a leve, víz helyett. Ha pedig netán van kéznél egy túlérett banán, belekarikázva egészen különleges ízt ad neki (maga a főtt banán nem egy nagy szám, de a kompót összességében igen kiváló lesz tőle; és kevesebb édesítést igényel). Még egy tipp: a fahéjrudat egy használat után még nem dobom ki, hanem kiteszem kistányérra és megszárítom, s alkalomadtán újra használom mindaddig, amíg érzem az illatát.
 

Banános-fahéjas csigakalács

Legszívesebben nyersen, natúr fogyasztom a gyümölcsöket, de a túlságosan érett banán továbbra sem az esetem. Így az legtöbbször inkább valami tésztafélében végzi, hiszen amellett, hogy természetes édesítő, nagyon kellemes aromája is van.

A sült banán és a fahéj fantasztikusan illatossá és finommá teszi ezt a kalácsot. A formázásnak köszönhetően a szeletek belseje nem összefüggő, hanem csigaként letekerhető.


1 bögre (2,5 dl) langyos vízben felfuttattam 1 dkg friss élesztőt 1 teáskanál mézzel.

(Én a kenyérsütő gépre bíztam a tésztadagasztást, de természetesen kézzel is össze lehet gyúrni. A sütést viszont a gép helyett normál sütőben csináltam, a jobb állag és a formázás miatt is.) Meghámoztam és egyenesen a kenyérsütőgép tartályába karikáztam 2 érett banánt, valamint előkészítettem a többi hozzávalót is. A banánhoz öntöttem a felfuttatott élesztőt, majd hozzáadtam 50 dkg átszitált lisztet (ezúttal 25 dkg Graham liszt és 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt volt), egy csipet sót, 1 evőkanál őrölt fahéjat és 1 evőkanál mézet.

Beraktam a gépbe, és Dagasztás programra kapcsoltam. Figyeltem, ahogy összedolgozza a tésztát, és beigazítottam az állagát. Ezúttal pár evőkanál víz kellett még hozzá, hogy puha, de nem ragadós tésztává álljon össze. (Egyébként nyilván erősen függ a banánoktól, hogy pontosan mennyi folyadékkal lesz jó; igyekeztem nem túllőni már az elején, hogy aztán ne tolja el az arányt és növelje meg túlságosan az össz tésztamennyiséget a sok plusz liszt.)

Vízgőz (melegedő teavíz) fölött megolvasztottam 5 dkg vajat, majd hozzákevertem 1 evőkanál őrölt fahéjat, és hűlni hagytam.

Kikentem egy püspökkenyérformát, amiben majd megsütöm a kalácsot.

A dagasztás végeztével lisztezett munkalapra borítottam a tésztát, és téglalap alakúra nyújtottam (a hosszabbik oldala a forma hosszával legyen egyenlő, vagy annál egy picit hosszabb). Megkentem a közben már szilárdulni kezdő vajas keverékkel, az egyik szélén üresen hagyva egy keskeny sávot (így az összeillesztésnél nem folyik ki a vajas keverék), valamint rászórtam egy marék mazsolát, majd az üres résszel szemből lazán feltekertem, összeigazítottam a tésztát a végeken, és az egészet a formába emeltem (az összeillesztés legyen alul).

Beraktam a sütőbe, amit ezután felmelegítettem 50 fokra, majd elzártam, és kb. 1 órát kelesztettem a tésztát.

Ezután bekapcsoltam 180 fokra, és 45 percet sütöttem, majd még 15 percet az elzárt sütőben hagytam.

Rácsra borítva hűlni hagytam. Már langyosan is sikerült elég jól szeletelni. Frissen magában, másnap egy kis dzsemmel kiegészítve fogyott el.


A kiinduló receptet Gasztromaminál olvastam, köszönet érte!

Idő: az elkezdéstől számítva kb. 3 óra elteltével lehet enni, ebből kb. fél óra munka (a tészta összeállítása, majd a formázás)
Pénz: kb. 350 Ft
A banán, a mazsola és a fűszerek kivételével hazaiból.

Banános-mogyorós keksz

Nagy népszerűségnek örvendenek nálunk a mogyorós kekszek. Ezúttal nem a beváltakból volt ismétlés, hanem egy új receptet próbáltam ki. Könnyű, omlós csemege lett, aminek a mogyoró mellett a belesütött banán igen különleges ízt ad.


Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból:

• 10 dkg puha vaj
• 1 nagy, érett banán, a reszelő kis lyukán lereszelve (ennyiért kár elővenni a mixert)
  
• 2 evőkanál citromlé (fél citrom leve, leszűrve)
• 6 dkg darált mogyoró
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 1 csipet só
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• (szerintem az érett (!) banántól épp elég édes, de ízlés szerint kerülhet még bele 1-2 evőkanál méz, és mellé valamivel több liszt)
• (szükség esetén plusz vízzel, illetve liszttel kell beállítani a megfelelő állagot)

Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire kis korongokat nyomtam belőle. Egy-egy szem egész mogyorót nyomtam mindegyiknek a közepébe. 67 darab lett összesen (erre kb. 7 dkg mogyoró kell), 2 nagy tepsin fért el mind. 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet; akkor van kész, amikor jól láthatóan barnul a széle.

Csibe receptje, saját ízlésemhez alakítva.

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 500 Forint a fenti mennyiség
A déligyümölcsök meg a lenmag kivételével hazaiból.

Gyümölcsös köleslepény (vegán)

Vannak olyan receptek, amiket hosszabb-rövidebb nekikészülés után kipróbálok, s bár ízlik az adott étel, valahogy elmarad az ismétlés. Feledésbe persze nem merül, mert bejegyzem ide a blogomba, és a képet meglátva még évekkel később is fel tudom idézni nagy vonalakban (a fő hozzávalókat biztosan, a mennyiségeket viszont csak nagyon nagyjából). Sajnos a kezdetekkor még nem írtam be mindegyik receptnek a saját ízlésemre formált változatát; ha nem sokat módosítottam (és akkoriban még nem voltam ennyire elvetemült ezen a téren), akkor csak hivatkoztam az eredetire, meg a változtatásaimnak szenteltem néhány mondatot. Így mostanában előfordul, hogy kérik tőlem a receptet, mert a hivatkozás már nem működik, a bejegyzésem alapján viszont szimpatikus az étel és el szeretnék készíteni.

Jó esetben segít a jegyzetfüzetem: főzés előtt ki szoktam írni a recepteket egy erre rendszeresített, nagyalakú spirálfüzetbe, hogy ne maszatos kézzel kelljen közben megkérdezni a számítógépet vagy a szakácskönyvet, ha elakadok (a mennyiségeket nem bírom megjegyezni, és emlékezetből gyakran kifelejtenék pár hozzávalót, amit pedig szándékosan nem "cenzúrázok"). Ez persze csak vázlat: a mennyiségeket és a hozzávalókat tartalmazza abban a sorrendben, ahogyan kell velük valamit csinálni, értelemszerűen csoportosítva, ha nem mind egyszerre kell; az elkészítés menetéről pedig legfeljebb szavak, de inkább folyamatábrákat idéző nyilak, meg irányadónak hőfok és idő. No meg hogy honnan való az eredeti recept/ötlet, hogy ha felkerül ide, akkor tudjam, hogy kinek köszönjem meg. A kipróbáltak után pár szavas vélemény, illetve a módosításaim, pontosításaim, megjegyzéseim (ami meg nagyon nem jött be, az pirossal áthúzva, nehogy még egyszer kipróbáljam). Meg külön jelölve, amit már megírtam a blogba is. Néha azonban nem a füzetbe kerülnek az efféle jegyzetek, hanem cetlikre (a boltból elhozott blokkok hátulja a leggyakoribb hordozó) - amik aztán elkallódhatnak, és különösebben nem is teszek ez ellen semmit, hiszen a blogból szinte minden könnyedén visszakereshető, amit az utóbbi években készítettem és ehetőnek ítéltem, ráadásul itt nem is csak vázlatosan van meg, hanem elég részletesen leírva és a saját tapasztalataimmal kiegészítve. S bár vannak dolgok, amikben elég sokat változott az ízlésem, és ma már nem, vagy legalábbis nem úgy készíteném, azért túlnyomórészt jól használható gyűjtemény ez számomra.

Tegnap a Gyümölcsös köles receptjét kérte tőlem egy kedves olvasóm, de sajnos nem volt olyan szerencséje, mint aki a Zabpelyhes kekszek iránt érdeklődött nemrégiben. A régi recept nem lett meg, találtam viszont a neten máshol egy másikat, ami szerintem nagyon hasonló. Ma pedig kedvet kaptam kipróbálni - úgyis régen ettem már kölest. Finom lett, így helye van itt - aztán hogy lesz-e ismétlés, azt egyelőre nem tudom... Mindenesetre most veszem a fáradságot, és mellékelem a (saját ízlésemre formált) receptet is a (réginél némileg jobban sikerült) képhez.


Vékonyan kikentem egy közepes tepsit, majd vékonyan szétterítettem az alján 1 pohár (2 dl) szűrőben átmosott kölest (kevésnek tűnhet, de nagyon megdagad, mire kész lesz). Ráöntöttem 3 pohár vizet. Rászórtam egy marék mazsolát. Meghámoztam és feldaraboltam 2 nagy almát és 1 banánt, és elrendeztem a darabokat a köles tetején (előbb az almacikkeket, aztán a banánkarikákat raktam nagyjából sorba). Vékony, viszonylag egyenletes rétegben megszórtam a tetejét őrölt fahéjjal. Betettem a hideg sütőbe, majd 200 fokra kapcsolva 45 percet sütöttem.

Egy cseréptálas egytálétellel sült társbérletben; 45 percnél elzártam a sütőt, a cseréptál még maradt bent egy negyed órára, ezt viszont már késznek ítéltem ezen a ponton és kivettem (nem akartam, hogy esetleg ráégjen a fahéj a tetejére, mivel a köles már felszívta az összes folyadékot). Kellemesen langyosra hűlt, mire megebédeltem a mellette készített másik fogásból. Kiborítani nem bátorkodtam még a tepsiből, inkább kiskanállal ettem, de már jól látszott, hogy mire kihűl, teljesen összeáll majd (kb. mint egy rizsfelfújt). Nekem a mazsolával és a banánnal így natúr ízlett, de akinek nem elég édes, csorgasson egy kis mézet az adagjára (így nem központilag egyen-édes, és a méz is hőkezelés nélkül kerül rá). Víz helyett fel lehetett volna önteni almakompótlével inkább, de épp nem volt kéznél (a tej viszont nem megy nálam, se az igazi, se a növényi fajta - ez van). A gyümölcs pedig természetesen tetszőlegesen variálható a tetején.

Idő: kb. 1 óra elteltével ehető, de csak 10 percnyi munka van vele az elején, és minimális mennyiségű mosatlan
Pénz: kb. 200 Ft
Ami lehetett, hazai volt, a banán és a mazsola persze nyilván nem, meg a kölesnek is alighanem csak a forgalmazója magyar.

Gyümölcsös palacsintatorta (vegán)

Tegnap palacsintát sütöttem (25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 evőkanál őrölt lenmag, csipet só, 3 dl víz, 2 dl szódavíz + amennyit még felvesz, 0,5 dl étolaj úgy szemre - recept eredetileg innen). A töltéshez felhasználtam a hűtőben sorakozó darab üveg dzsemeket. Ma pedig a maradék palacsintákból és némi friss gyümölcsből ezt alkottam:

Egészen pontosan 8 palacsintám volt, meg még egy kisebb (fél) méretű. A töltéshez pedig 2 kis banánt (elég érettek voltak már) és 4 kis almát (2 édeset és 2 savanykásat) használtam. A banánt villával törtem össze, az almát pedig tökreszelőn reszeltem le, a magháza nélkül (a negyedek héja pedig szépen megmaradt a végén). Felváltva raktam almás, majd banános réteget a tortába, és egyszerre mindig csak annyi tölteléket aprítottam össze, amennyi az adott rétegbe kellett. Így nem maradt ki a végén (külön megenni kockázva sokkal jobban szeretem, mint pürésítve), és egyetlen mosatlan tányérral megúsztam (a végén pedig ráadásként kivittem benne a gyümölcsökből keletkezett hulladékot a komposztba). Bár szeretem a fahéjat, a nyers gyümölcsökhöz nem szoktam kívánni semmilyen fűszerezést, így ez nálam elmaradt. Tálaláskor diódarabkákat raktam mellé (darálttal meg is lehetett volna szórni - ez most nem volt kéznél).

Ízletes, könnyű desszert lett a jutalmam.

Almás-banános sütemény

Csak nem hagyott nyugodni a régen kinézett banános muffin recept, így mégiscsak rászántam egy kis időt, hogy megkeressem. Persze már első olvasáskor tudtam, hogy alaposan reformosítani fogom (avagy már akkor sem értettem, hogy 2 banán mellé miért kellene bele még egy csomó cukor, vagy egyáltalán, bármilyen édesítés is - nem akarok én ezzel senkit se bántani, csak különösen szemet szúrt a dolog).

Kipróbáltam tehát az elképzelésemet, és nem is bántam meg:

Egy nagy tálba belereszeltem 2 almát (úgy szoktam, hogy negyedelem, kivágom a magházát, aztán a kivágott magház oldaláról kezdem reszelni a tökreszelőn; a széléből belemegy ugyan egy kis héj, de nagy része szépen egyben marad - így a hámozást is megspórolom, meg a végén maradó kis darab lereszelésének gondját is, mivel a héjon keresztül biztos nem megy vele a kezem is). Aztán folytattam a reszelést 2 érett banánnal. Hozzáöntöttem még 1 kis doboz kefírt, meg 2 tojás helyett 2 evőkanál őrölt lenmagot. Megolvasztottam 15 dekányi margarint, abból egy tollkenő segítségével kikentem két muffintepsi mélyedéseit (24 db), a többit pedig a tálba öntöttem. Nagyjából összekevertem, aztán kanállal hozzámértem még 25 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, meg raktam hozzá 1 csomag sütőport, 1 csipet sót és 2 teáskanál őrölt fahéjat. Bő 1/2 dl víz is kellett még, hogy jó legyen a tészta állaga (könnyen keverhető, de nem nagyon híg - a pontos vízmennyiség nyilván a gyümölcsöktől függ). A kikent formákba kanalaztam, majd 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem. A sok gyümölcs miatt a tűpróba nem igazán megbízható, inkább a látvány alapján nyilvánítottam késznek (szép sült színű és körben elvált a formától).

Könnyű, ízletes, egyáltalán nem száraz süti lett a jutalmam. Csokidarabkák bekeverése helyett én inkább egy kis diót szórnék a tetejére, hogy sütéskor megpiruljon, de anélkül is finom. Nincs "fogyókúrás" íze így, külön édesítés nélkül sem. De legalább nem holmi bűntudatból mentem el utána sétálni, hanem mert ebben a szép időben jólesett :)

Banános palacsinta

Az ivólékészítéskor meghagyott banánokat először meg akartam sütni palacsintatésztában, de aztán jobb ötletem támadt: inkább elkészítettem külön a palacsintát, aztán meg beletöltöttem a villával összetört banánt. Biztos lehetett volna kókuszreszelékkel / kakaóporral / fahéjjal / stb. ízesíteni még (egy biztos: az érett banánt édesíteni nem kell), de az egyszerűség jegyében maradtam a "natúr" változatnál. Közben azt is kitaláltam, hogy banán helyett (mivel ezt igen ritkán eszek) mindenképpen ki fogom próbálni másfajta friss gyümölcsökkel is.

Banános muffin

Valamikor kinéztem én már egy banános muffin receptet, csak mivel amúgy nagyon jól megvoltam banán nélkül, sose próbáltam ki. Most itt volt egy rakás jó érett banán - és nem találtam meg a receptet :(

Sebaj, kerestem másikat :)

És kicsit átalakítottam. Ez lett belőle:

Egy tálba beleöntögettem a következőket, és fakanállal összekevertem:

• 2 jó érett banán, villával összetörve (ennyiért kár összepiszkolni a turmixgépet)
  
• 12 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg zabpehely (fene se tudja, hogy pont annyi volt-e, egy darab zacskó alján nagyságrendileg ennyi lehetett, belezúdítottam, és kész)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 8 dkg margarin, megolvasztva
• 2 evőkanál diabetikus mogyorókrém, a margarinnal együtt megolvasztva (épp volt itthon egy üveg alján, egyébként simán lecseréltem volna darált mogyoróra (vagy dióra) és egy kis kakaóporra)
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• kb. 1/2 - 1 dl víz, a megfelelő állag eléréséhez

Tollkenő segítségével kikentem olvasztott margarinnal a muffinforma mélyedéseit, belekanalaztam a tésztát, és 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem (előmelegítés nélkül). Tűpróba nem árt.

12 darab kellemes illatú, laza, nem túl édes sütemény lett a jutalmam.

Banán-alma-citrom ivólé

Akár Kubu is lehetne, de csak az üveg az, amibe töltöttem, a tartalom házi.

Nem igazán szoktam banánt venni, mert a piacon a kistermelőktől vett friss gyümölcsök mellé különösebben nem hiányzik. Most is csak azért csábultam el mégis, mert ugyan más dolgokért mentem a boltba (vettem azokat is persze), de láttam, hogy van egy kis tálcán néhány félárú darab. Megnéztem közelebbről: nem nyomódott, nem leves, nem romlott (pofátlanságnak tartom, mikor az olyat is megpróbálják akciósan eladni, ami már egyáltalán nem ehető), csak a külseje csúnya (barnás, mert már nagyon érett). Nosza, le is mérettem mindet.

Hazafelé tekerve pedig kitaláltam, hogy mi legyen belőle még ma (nehogy már nálam romoljon meg). Egyet megettem (megállapítottam, hogy a többit nem fogom így, mert nekem nagyon édes), kettőből egy gyors muffin lett, a négy legszebbet eltettem holnapra (majd még kitalálom, pontosan mi is legyen belőle), a többi meg ebben az ivólében végezte.

Előszöris megtisztítottam és felkockáztam az itthon fellelhető almakészletemet (úgy bő másfél kilónyi lehetett). Bő lében puhára főztem egy fahéjrúd társaságában. A levét leöntöttem egy tálba, meg eltávolítottam a fahéjrudat. Meghámoztam és belekarikáztam a jó érett banánokat (úgy szűk két kilónyi lehetett), majd az egészet összeturmixoltam. Hozzáfacsartam egy kis citrom levét, meg az alma főzőlevéből visszaöntöttem annyit, hogy megfelelő sűrűségű italt kapjak (én úgy szeretem, ha érezhetően sűrű, de azért szívószállal nem okoz nehézséget inni). Megkóstoltam, és megállapítottam, hogy épp jó így az íze, nem kell már bele semmi (magyarán ez egy cukor- és édesítőmentes itóka, az érett banán tökéletesen elintézte mindezt). Jól átforraltam (mert ugye a banán főzés nélkül került bele), majd azon forrón üvegekbe töltöttem, lezártam, most épp a szárazdunsztban hűlnek.

16 üveggel lett (330 ml-es), meg maradt kóstoló is. Üvegenként 50 Forint beruházást igényelt, meg a rendkívüli munka bevállalását. Szerintem megérte :)