Szép karácsony

Mostanság képszerkesztést tanulgatok. Vicces. Azt hittem, hipp-hopp megy az majd, de kiderült, hogy nem addig a'! Azért gyakorlással menni fog.

Közben horgoltam ezt, azt, a karácsony jegyében. Pl manókat egymással és manót fával. Ilyen fa több is készült, persze elajándékoztam mind. Naná, azért készültek. És a manók is gazdára találtak már.

Olvasok, pihenek, filmeket nézek - többnyire németül. Igyekszem nem törődni a világ gondjával. Bár az betör, ha akarom, ha nem. Most pl eléggé izgulok. A lány Lisszabonba ment.  Féltem őket.

 Fodor Ákos: Három negatív szó

Nincs

Semmi

Baj 

Áttéve jövő időbe. 

A karácsonyi üdvözlet mellé még egy parainézist beillesztek ide. Annyira szép és bölcs gondolatok, hogy magam sem  ... (Ez vicc volt, eddigre már kiderült, hogy nem sok költői van bennem. De a verseket értem,  és ez a lényeg. Hogy olyan legyen, mintha én mondtam volna. :o) )

Szabó T: Annak: Tizenkét szabad légzőgyakorlat

1. A csillagos ég, az legyen felettünk.
Ha nem néz: nézz fel, veszítsd el magad.
Szemedbe fér, agyadba és szívedbe.
Mind kicsik vagyunk, de bennünk a törvény nem emberi léptékkel mérhető.
Az égre nézz – visszapofázni hiába.

2. A lét legyen erősebb, mint a semmi.
Ebben egyenlő növény, állat, ember.
Aki öl: a létből tör le egy darabot.
Vissza nem szülhető egy hangya se.
Körbeforog, de sosem ugyanaz.
Tiszteld, ha tiszteletet követelsz.

3. Senki sem tárgy. Nem, kor, vagyon, bőrszín nem foszthat meg jó szótól, türelemtől, jogtól és szabad élettől. Soha nem sajátod más teste, ideje, lelke.
Nem uralkodhatsz a másik felett.
Ha uralkodni vágysz: csak magadon.

4. A közösből se lopj, nem jár neked.
Elnök, főnök: nem posztjától különb.
Csalás, harácsolás, aljas hazugság eltorzítja az arcod, jellemed, és nem több leszel: egyre kevesebb.

5. Ne hízelegj a gonosznak: kerüld.
Farkasmosollyal, kétszínű beszéddel ígér, fenyeget, befon teljesen, kézfogásával leránt, földre lök, megaláz, talpnyalóvá bélyegez.

6. Ne higgy a hízelgőknek: mind hazug.
Nyalnak, mert félnek. Vagy mert éhesek.
Nem vagy se bölcs, se megváltó, se isten.
Aki vaskézzel irányít, ki sem lát a gyávaság rossz rostélya mögül.

7. Legfőképpen magadnak ne hazudj.
Láss arcod mögé este a tükörben, vizsgáld meg minden tetted és szavad, tudd, mi vezeti a lépéseid, s ha mohó hatalomvágy: védekezz.

8. Ne akarj mindent irányítani.
Ha nem vagy szabad, akkor sem. A mások kiküzdött szabadságát el ne vedd.
Ha megszólalnak, figyelj oda rájuk.
És ha jót tesznek: ne légy akadály.

9. Olvass, gondolkozz, kételkedj, figyelj.
Nem vakhit kell: újraértelmezés.
Filozófia, pszichológia,
irodalom, antropológia
nem sallang: forrás, eleven erő.

10. A folyamatos tanulás a cél.
Nem zord iskola: élmény és tudás.
Nincs jobb, mint újra s újra élvezettel elsajátítani, ami érdekel.
Szeretet, tudás: komplementerek.

11. Ne gyűlölj, ne gyűlöltess.
Mind, aki eloldozza az ösztönök kutyáit és ráengedi bárki idegenre, az más ajtaján hiába kopog majd, és otthon is érzi a vérszagot.

12. És végezetül: nevess magadon.
Minden komoly és semmi sem komoly, bolhaverseny és kakasviadal, egy bábszínházban ágálsz, szónokolsz – nevess rajta, és nem lesz, aki rángat.


Ja, és már 45 percig bírok szobabicózni. (Pont egy Soko - Leipzig ideje) Megyek is.

Sün

Egy apróság. Születésnapi sün.

Hajt az idő.......

Hajt az idő, nem vár, rendes útján eljár.
Aztán csak tátjuk a szánkat, hogy elhúzott.
A szünet is. Alig vettem észre, hogy volt. Igaz hivatalos ügyek intézésével telt a csütörtök. A  szerda meg jó nagy takarítással. Fly-lady ide vagy oda, azért csak akad nagy munka.
Pénteken meg megfőztem a régóta esedékes szülinapi ebédem, és elvittük Pestre. Ha már nem tudnak ezek a gyerekek jönni. Szegén J nagyon összeszedte a nyavalyát. Még soha nem volt tüdőgyulladása.
 De a suli pl eszembe sem jutott. Csak ma, amikor rájöttem, hogy nem javítottam ki a dogákat. Szerencsére csak keddre kell. Soha nem hittem volna, hogy ilyen nyögvenyelősen fogok majd valaha hozzá. Pedig régen a megírás napján nekiestem a javításnak. Hát, most nem.
 Viszont 25 perc szobabiciklizésnél tartok. És majd minden nap járjuk a tópartot. Még ma is elmentünk, amikor volt egy óra esőszünet. Szóval a sztrók után nagyon aktív lettem.
 Sajnos a gyógyszerek csak sokasodnak, és teszik a dolguk - jót is , rosszat is. Pedig már olyan jó volt, hogy alig kellett tömnöm magam mérgekkel.
Vannak büszkeségeim.
 Az első, hogy néhány kollégám felköszöntött a szép kerek évfordulón. A kis levélkékből ilyen szépség nőtt ki:

 Aztán meg "Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs". És valahány név a naptárban. Ugyanis kitaláltam, hogy ez lesz a jövő évi biológusnap kabalaállata.

Aztán még készült két kendő is

 És a szokásos vezetős kesztyű. Amit még nem fejeztem be, pedig már erősen esedékes.

 Meg ez a baba. Az egyik kolléganőm kislányának. A színei nem túl jók, de a baba aranyos - szerintem. Nem, szája nem lesz. Majd anyuka hímez rá, ha akar.

Azt hiszem, ma biciklizés helyett vasalok.

Elvagyok

Telik az idő, javulgatok. Agyalok dogokon, mit hogyan lehetne. Tervek már vannak.Közben mást is tervezgetek. Már kétszer készítettem a biológusnapra kabalaállatot. 4 éve békákat, két éve baglyokat. M,ost készítettem néhány prototípust,

még nem tudom, melyiket választom. Illetve majdnem biztos, hogy a sünt. Persze nem kék lesz, csak most ez volt a szőrös fonál itthon.

Minden elmúlik - szerencsére

Elszaladt a nyár. Hipp-hopp, szinte itt sem volt, már el is tűnt. Mintha nem is lett volna. Persze azért volt. Események is voltak. Azt gondoltam, elég lesz az a néhány hét, kiheverni a sulis dolgokat. Balgaság volt. Csak most indultak be igazán az események. Tele volt vele az internet is nemrégiben. Ez persze megviseli az egészséges embereket is. Én meg ...  Csak azt vettem észre egy pénteken, hogy elállt a szavam. Főleg németül. Mondtam volna én a szokott tempómban, de nem gyött. Vagy éppen  más    hangok hagyták el fogaim kerítését. Még vihorásztunk, hogy milyen is ez az iskola. Belém fojtja a szót. Aztán délután a barátnőm erősködött, hogy menjek már be a kórházba. Mondtam, nem érek én rá ilyenekre. Aztán mégis. Hallgatok én a jó szóra. Szerencsém volt -  már megint: a dokibácsim volt az ügyeletes, megmutatott egy neurológusnak. Ő meg már haza sem akart engedni. Mondtam, nem érek én rá ilyenekre. Meg egyébként is, ha maradnék, éhen halnék. Ez be is jött volna. SEMMIT nem tudtak nekem enni adni. Eléggé ijesztgetett, de nem hagytam magam. (Ma  már hagynám.) Hazamentem, és összecsomagoltam, meg neki álltam főzni. Gyorsan összedobtam három ebédet, lefagyasztottam, meg reggel beszereztem ehető cuccokat, majd elmentünk, hogy polgárilag is megesküdjön az a gyerek. (Mert nálunk fordított volt a sorrend.) Este aztán berukkoltam. Nem részletezem, sztrók. Szerencsére idejében elkapták - már tudok beszélni. Sokat is. De nincs kedvem. Viszont a kórházból hoztam olyan fertőzést, hogy attól kódultam. 5 napig halódtam, még az is kijött, amit meg sem ettem. Most  még rehabos vagyok. Közben drámánk utolsó(?) fejezete zajlott, az utolsó (?) ember távozásával. Volt búcsúparti. 15-en is el mertek, akartak jönni. Minden tökös legény (leány), aki ott volt, kapott egy tököt. ez csak 13 , mert ennyyi lett készen, a többit utólag.

 
És még mindig nem nyugdíjaznak.
Azt nem sikerült kiderítenem, hogy hogyan kell a saját bejegyzésemhez megjegyzést fűzni, tehát itt: Kedve Patrícia, kedves Zsuzsa, köszönöm szépen. Javulok, pihenek, hamar elfáradok, de majd csak lesz valahogy.

Minden elmúlik,

elmúlt a várakozás, a készülődés ideje, és elmúlt a nagy nap is. Ma már szomorú, esős szeptemberi augusztusi iskolakezdés volt. De a képek még sokáig érkeznek, és az emlékek melengetik a szívünket. Például ez, ahol repül a nehéz kő csokor, és végre az kapja majd el (én már tudom a jövőt), aki nagyon szerette volna. Előtte apáé volt a dicsőség, de ő nem akar férjhez menni.
A hetven virág jól mutatott az asztalon, a szütyő, tatyó nagy siker volt, és minden (majdnem) várakozás szerint sikerült.
Ebben a tanévben igyekszem majd megfelelni a blog címének.

Készülünk 2.0

Szóval készülünk. Én csak úgy mellékesen, a fő(szervező)szerep a menyasszonyé. Én csak a mellékszálat engedem. Azaz mindent, amit horgolni lehet. Pl egy kis zsebkendőtartót, hátha sírni kell.

Azóta van rendes bélése is.

Aztán magamnak egyet - még több zsebkendőnek. Ennek is lesz bélése.

Az asztalra nem férnek majd rendes csokrok. Ezért horgolt virágok lesznek rajta. De ugye én úúúútálok minta alapján - és sok egyformát, hát ilyenek lesznek. Illetve majd gyöngy jön a közepükbe. És még kell néhány. Úgy negyven.

ÉS végül: a minap kukoricagölődint ( :o) ) készítettem. Szilvásat. ÉS mivel a kukoricaliszt nem igazán akart összeállni a krumplival, kipróbáltam a csicseriborsó-konzerv levét  mint tojást. Kiválóan bevált.  A borsót sajnos megettem. Jó nagy pukli lett a szemem fölött. Mindkettő fölött. De ez már haladás - egy éve még mindenhol lett volna. Szóval gombóc. Szilvás. Tovább kell főzni, minthogy feljön.

Készülünk

Most éppen nem ki-, hanem fel-. Még pedig a nagy napra. Aug 20-án lesz. ÉS a menyasszony ebben viszi a mobilját zsebkendőjét. Hátha sírdogálhatnékja támad.

Mert bár az előző dolog is nagyon szép lett, mégsem praktikus. Viszont nekem magamnak is kell valami hasonló, mert hajókofferrel mégsem mehetek. Viszont kell zsebekendő - hátha sírdogálhatnékom támad. Szóval készülünk.

Ittanyár!

Fájó szívvel elbúcsúztunk a sulitól. (Hogy lehet az iróniát jelölni? ) És augusztus 22-ig felé sem akarok nézni. Pedig nemrég ez még másképp volt. Sok keserűség árán elérték a hatalmasok, akiknek a hatalma sok, hogy nem akarok. Sem új tehetségeket felfedezni, sem versenyeztetni, és már az is kétséges volt, hogy "reggel felkelek, és tudom a dolgom." Hogy tisztességgel el akarom végezni a feladatom. Mert nem tudom, van-e feladatom. És romokban minden, amit olyan féltve, szeretettel építgettünk.  Szóval újra ki kell találnom magam, mert már nem akarok workaholic lenni. Valakinek ötlete? 
Egyelőre el kell hinni, hogy nyár van. És nem csak republicot hallgatni, hanem ... mit is? Ötlet?
Próbálgatok egy táskához való mintát, de még nem alakult ki a végleges elképzelés. Valami ilyen elemekből áll majd:

esküvőre kell. Mert lesz.  Ez jó.  Legalább valami.

Már mondtam, hogy funkcionális felhasználó vagyok. De kreatív is. Mégis eltelt egy kis idő mire kitörpöltem, hogyan lehet ezzel a jó kis új programmal belépni ide. de most benn vagyok. Bár nem felelek meg a blog címének. Gyakorlatilag alig van tű a kezemben. "ködképek a kedély láthatárán." És még ki sem tudom írni magamból. Vagyok. Filmeket nézek. példáu:
 https://www.google.hu/search?q=der+bergdoktor+martin+gruber&client=firefox-b&biw=1024&bih=680&tbm=isch&imgil=70SVOVhmZRpGAM%253A%253BmZKww8mm7OoNHM%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fwww.wilderkaiser.info%25252Fhu%25252Fder-bergdoktor.html&source=iu&pf=m&fir=70SVOVhmZRpGAM%253A%252CmZKww8mm7OoNHM%252C_&usg=__JNTr5ceDR6weDeNhi3c580t_TfQ%3D&dpr=1.25&ved=0ahUKEwin2dLQvMfNAhVpApoKHVsUAcAQyjcIJQ&ei=eLlwV6e9NemE6ATbqISADA#imgrc=70SVOVhmZRpGAM%3A
 Gyakorlom a németet.
 Hát ennyi.
De benn vagyok.

Mi van?

Rengeteg minden. Le sem is tudom írni a rendelkezésre álló időben.
J lakást vett. Kívülről már láttam-. Belülről is, de csak képen. Jó lesz.
A pedagógustársadalom forrong. Remélem, lesz eredmény is, és nem hal hamvába, mint a szlovák. Tényleg nincs idő tanítani. A gyerekekre odafigyelni.
ÉS horgolni. Így az utóbbi időben nagy nehezen ezt a táskát hoztam össze. A színek bénák, a telefonommal vettem fel. Igazán szép piros az a piros. Egy anyukáé lesz, akinek a leánykája elkommunizálta az előző tiszta feketét. :o)

Apró

Lassan leszokom a horgolásról - gondoltam, hisz egy ideje nem sokat foglalkoztam vele. Főleg mióta rájöttem, hogy a telefonomon is lehet filmeket nézni. A tévénk elromlott, én meg rákaptam a telefonra. (Mondta is tegnap a doki bá', hogy nem nézte volna ki belőlem ... Igaz, ő a laborom nevű programra gondolt.) Szóval a horgolótű - miképpen a nyomtatott könyvek - nyugodtan elvoltak tőlem a helyükön. Ámde a minap rájöttem, hogy esedékes egy látogatás, és ott két kicsi gyerek van. Meg láttam egy jó ismerősöm munkáját, így megihletődtem. Ezek mentek tegnap a babákhoz:

Remélem, tetszett nekik. Apukának igen. Na, ma ennyi, most még utazunk. Aztán meg hamarosan kész egy táska - a harmadik számú ugyanannak, mert .. de ez hosszú történet, most nem érek rá.

Boldog új év?

Először is boldog(abb) új évet kívánok mindenkinek, aki kitartott, és néha-néha idenéz.
Eléggé leeresztettem ebben az évben. De a barátnőm, aki miden évnek feladatot ad, (és a tavalyi - neki - bejött) nagyon jót gondolt erre az évre. (Bár nekem a tavalyi is megfelelne). Igyekszem úgy élni, hogy rám is igaz legyen. Mindig azt mondom, én semmiféle távra nem tervezek, mert az élet bebizonyította, hogy a terveket egy vonással érvénytelenítheti, erre kiderült, hogy erre az évre - titokban - már két tervem is van. Nem bakancslistás, hanem olyan hétköznapi. Az egyik nyárra: el akarok menni Szegedre. A másik egy örömtréningszerű - észre kell venni a szépségeket a hétköznapokban. Eddig is igyekeztem, igaz, egy időre a sötét erő átvette a hatalmat a kedélyen fölött, de meg kell ettől szabadulni. Ha az ember nem változtathat a körülményein, neki kell változnia valamelyest.  Márpedig a körülményeken valószínűleg nem tudok változtatni - így hát el kell engednem gondolatokat, érzelmeket, és arra összpontosítani, ami a hétköznapokat kellemessé tudja tenni. Erre jó a befőttes módszer. Kipróbálom. Általában elfelejtem ezeket a fogadalmakat, de majd szem elé állítom az üveget. :o)
Az elmúlt két hétben igyekeztem kikapcsolódni, törekedtem arra, hogy eszembe se jusson az iskola - persze nem sikerült maradéktalanul, de az idő túlnyomó többségében mégis. Olvastam, horgoltam, filmet néztem. (Hehe, a kis okoson egészen jól lehet filmeket nézni.)
És ezek készültek. Mindkettőt elajándékoztam már. :o)