Először is megmutatom, mit kaptam Belinda adventi játékában
Rozanditól:
Tavaly már megtapasztalhattam, milyen dolog számomra ismeretlen emberektől ajándékot várni, kapni - mondhatom, nagyon izgalmas. És adni is. :o) Ezért bánt is egy kissé, hogy a horgo-blogos játékról lemaradtam. Mostanában nem vagyok túl aktív a közösségi megmozdulásokban.
De ahogy már nyáron jeleztem, az első horgo-blogos játék egyik feladata jól hasznosítható a karácsonyi üdvözletek idején. A mintát természetesen jól elraktam, nem is találtam meg, most mikor keresgéltem, de szerencsére a gyakorló példányok megvoltak. Így kitaláltam hozzá egy szárnymintát, és íme készen vannak az üdvözlő lapok - sőt már meg is érkeztek a címzettekhez.
Az idén nem sikerült valami nagyszabású ajándékozós projektbe fognom - talán mert nem voltam betegállományban :o), így csak hógolyókat készítettem kedves munkatársaimnak. (Még ebből sem lett elég).
Illetve néhányan az idén rendkívül idétlenre sikerült angyalokból kaptak:
És végül következzenek a valódi kincsek:
Ha így megnézi valaki, azt mondhatja, ugyan már, hogy lehet ezeket kincseknek nevezni - pedig azok. Nem is a maguk tágyias valóságában, hanem, ami mögöttük van. Mert minden egyes sütemény, szaloncukor, csoki, bonbon, angyal, dísz mástól jött, és szeretet meg figyelmesség kifejezője. Ha csak egy üdvözlő kártyácskával is,de ilyenkor legalább kifejezzük az egymás iránti érzéseinket, tiszteletünket. És még akkor is, ha év közben olykor vannak ütközési pontok. A leginkább kincsnek persze mindig azok számítanak, amelyek átadását olyan mondatok kísérik, hogy "életem első mézese". Vagy amin látszik, hogy milyen aprólékos munka van a háttérben. Megható. Egy sütivel kevesebb van a képen, mert botor módon egy mézest megkóstoltam, elfeledkezvén arról, hogy milyen veszélyes dolgok lehetnek benne (vaj, tojás...). Na, meg is nézhettem magam délután!
