Jel, hogy még létezem. Csak annyi minden leköt, hogy nem jut időm a horgolásra. Ez nem igaz. Talán inkább a cél hiányzik. Nem tudom, mit kinek. Csak úgy meg most nincs kedvem. Ha van valami ötletem, akkor azért nekiállok. :o) Így volt ez például március 13-án. Látván
Kriszta szépséges alternatív kokárdáit elfogott a hazafias indulat, és én is nekiláttam este 10 körül, hátha valakinek szüksége lesz rájuk. Reggel aztán felöltvén a kiválasztott fehér inget, fekete kabátot, mennék ám az előszobaszekrényhez, ahol immáron 30 éve az ajtó belsején lévő tapétába tűzve várakoznak különféle kokárdák, hogy éppen kedvem szerint válogassak belőlük (általában egy valamiféle kerek évfordulóra ajándékozott darabot választok, amelynek a közepébe Petőfi maga van betűzve
), és ... ujjé, nincs is olyan ajtó! De akkor vajon hol lehetnek a kokárdák? Nos ezt hajnali fél 7-kor nem annyira lehet felidézni, így jött a vészforgatókönyv, és a saját alternatívjaim közül választottam egy kis nyomit, hogy mégse maradjak szégyenben (Mert a ferencjóskás szalámira az idén elfelejtettek kokárdát tenni, és nem vettem friss húst sem a Lidliben). Így aztán igen egyedi darabbal büszkélkedhettem az iskolai ünnepélyen. :oD Vajon melyikkel?
Az elmúlt napokban hanyagolva a kötelező munkát (romantikás portfóliók), kinn a kertben élveztem a napsütést, és néztem, hogy nőnek a tulipánok. :o) Próbáltam magam hasznossá is tenni, szorgalmasan gereblyéztem a füvet. Nagyjából 2 négyzetméterrel végeztem vagy fél óra alatt, és aztán kiderült, hogy nem tudom eléggé rányomni, tehát sokáig csináltam semmit. :o(
Itthon aztán megvigasztaltam magam egy fészekalja csibével, kacsával. :o)
Viszont ismét újraolvastam. Böll
Biliárd fél tízkor-ját.
Annak idején, amikor az egyetemen kötelező volt, nagyon idegesített az előadásmódja, most viszont kifejezetten élveztem. Szeretem, amikor ugyanazt a dolgot, eseményt, több nézőpontból is láthatjuk, ráadásul itt sikerült egy fél évszázad német történelmét néhány szereplő elbeszéléséből sajátos megvilágításba tenni. "A tulok szentségének" követőivel egyedül az örültnek nyilvánított feleség-anya képes tevékenyen is harcolni, a "bárányok" csak
hallgatnak az áldozatot vállalják vagy bénultan nézik, mi történik, és eljuthat a világ oda, hogy a fiú lerombolja az apa életművét (mint ahogy a fiúk valójában is lerombolták Európa nagy részét). És vajon a következő nemzedék felépíti-e ismét, vagy előbb meg kell értenie, mi történt.
"Én Hölderlint olvastam: <
Szánakozva marad szilárd az örök szív>, és Ferdi csak May Károlyt, de az, úgy látszik, ugyanazt a lelki nemességet tanította;"
