Miután (már) nem lehettem kalóz, dúlt bennem a munkakedv. Először is véglegesítettem a horgo-blogos "versenyművet". Erről holnapután. Aztán ki kellett elégítenem a madarak utáni vágyamat, lett tehát egy bagoly.
Eredetileg más lábakat készítettem neki, de túlméretesek lettek, így a gombhoz kabátot kellett szerkeszteni, azaz a lábakhoz struccot. :o)
Immáron hárman vannak, és az igazat megvallva sajnálnék tőlük megválni - mint a madaraktól általában. A madár a kecsesség, a szabadság, az életöröm, még akkor is ha amiket készítek, gyakran groteszkek.
És nem tudok betelni az új színekkel. :o)) Mennyivel szebb a világ így. :o)
Végül, hogy bebizonyítsam, nem csak állatokat tudok előhívni a tűből, megmutatom egy tavalyi nagy munkám: egy topot.
Még eléggé kezdő voltam. De talán nem vallok vele szégyent. A lányom szülinapjára készült. Most is van tőle valami hasonlóra rendelésem, de előtte még egyebeket kell elkészítenem. A szülinapjára talán az is meglesz.