Ajándék

Volt nekem szülinapom. Kaptam ...(egy teljes napot J-vel kettesben Pesten)..., és más egyebeket.
És most nem tudom eldönteni, melyik szebb.
Ez:

vagy ez:

Oviba mentek

Tegnap bepakoltam egy cipős dobozba a cicacsaládot meg az elefántot, és hogy ne legyen szegény annyira magányos, kapott egy kicsit is. Aztán valahonnan előkerült még a két kis maci is, ők is útra akartak kelni. Remélem, rendben megérkeznek, és szerető kisgazdákra találnak.
Mostanában a javítás erősen leköt, illetve az emeltes csoportokkal blogot indítottunk, és ennek gazdájaként működöm, ha szükséges. Jó ötlet volt,  egy csomó kölökről kiderül, mennyire kreatív. A mai bejegyzésben ezen derültem a leginkább:
"Eljött a 2. óra!!!( és a Tanárnő?) 
"Eljön minden esztendőben, pontosan, hűségesen. Sohasem késik, és mindig egyforma vén, egyformán jókedvű."

Pontosítás: Eljön minden órára, pontosan, hűségesen, sohasem késik, ez a rész nem kell bele, egyformán jókedvü"

Pontosítás2: ma késett"

 És ez így is volt, de nem magyarázkodom. :o))

Kolléga ;o)

Én olyan büszke vagyok arra, hogy Arany János kollégája lehetek. Gyakran panaszkodott arra, hogy heti 100-120 dolgozat, fogalmazás javítása mellett nem tud verset írni. Ez rám is igaz. Nem tudok verset írni, és gyakran van 100-120 javítandó fogalmazásom. Mint például a múlt héten. De én Arannyal szemben csak a felét javítottam ki  -  egyelőre. Igaz a hét nagyon sűrű volt. Pénteken tantestületi kirándulás volt - 10-re értem haza. Szombaton meg a legelső itteni osztályom érettségi találkozója. A legendás sportolók. Gyakorlatilag "együtt csináltuk" a gimnáziumot. Ami most van, annak a 80%-át ők  találták ki, kezdték el, hagyományteremtők. És nagyon jó hangulatú találkozó volt - remélem, mindenkivel sikerült beszélgetnem. A fiúk megemberesedtek, a lányok meg ... szépek, érettek, kedvesek, és nem egynek van 3-4 gyereke. Büszke voltam rájuk.
Az egyik lány (nekem már csak az marad) nagyon hangulatos asztaldíszeket késíztett, és a buli végén el lehetett őket hozni. Azóta itt virulnak, mint Van Goghnál, és bár egy kicsit lógatják a a fejüket (J szerint mert itt nem süt a nap), nekem valahányszor csak rájuk nézek, napsugaras kedvem támad. Remélem, még megmaradnak egy darabig.

A szobába pedig becsempészték az őszt:

Igaz, nem volt túl sok idő, de most inkább elmulasztottam néhány doga kijavítását, hogy az óvoda projektet befejezhessem. Így készült még a kandúr mellé egy kis család, és egy malac (Babe?) is odakeveredett. Nem zavarták el.

Ma hajnalban pedig muszáj volt ezt az apróságot elkészíteni, ugyanis tegnap az Édes anyanyelvünk versenyen Saújhelyen az egyik tanítványom különdíjas lett. :o)) Így megalapítottam neki a Kancsal Bölcs Bagoly díjat. Szóval baglyot kapott. :o)))

Főzök is :o))

A kívül ejtett sebek előbb-utóbb begyógyulnak, az én ujjamon is már csak emléke van annak a kráternek, amit a hipiszupi kerámia késem ejtett. Meg kell tanulni óvatosabban bánni az eszközökkel. Így hát már megint horgolgatok, bár nagyon lassan haladok bármivel is. Most éppen macskákkal próbálkozom, abban (sem) sosem voltam jó. Ez is gnóm kissé szegény,  de hát ez van. Van farka is, de azt eldugta.

Eléggé kétségbeesetten is néz szegény, de majd készítek neki párt is. Ketten csak jobban megbirkóznak a világ gonoszságával.
És kész a konyhaszekrényem is. Íme:

Milyen színe van? Mézes juhar. :o))) Eredetileg egy halvány zöld lapot választottam, de kiderült, hogy azt a mintalapot már csak dísznek tartják, mert megszűnt a gyártása. Így esett a választásom - valahogy - erre a szép halványsárga:o))) lapra, és szinte hihetetlen, milyen jó az összhatás. A pakolással egy kicsit várni kellett, mert rájöttem, hogy amit az alsó polcra teszek, az ott is marad. Így egy görgős lapot szereltettem be, hogy hozzájussak alkalmasint a nagy edényekhez is.
De már két szeretőm van, mert fürdő  után a konyhába is beleszerettem. :o)))
Így aztán sütök-főzök. (Meg a dolgozószobám is a konyhában van. :o)) De mennyivel jobb érzés ilyen környezetben javítani.:o) Jajjj! Ezt meg kell osztanom: "Babits a harmincas években egyre inkább tartott a nárcizmus terjedésétől." Sírjak vagy nevessek? Inkább az előbbi. :o(
Szóval a geasztrotündér címre pályázom. (Ami a magamnak készíthető ételeket illeti.) És elkészítettem a világ legfinomabb (majdnem) vegán  ételét.

Kinézésre elég sápadtka, de két ülésben befaltam. Szóval: a karfiolt, a szeletekre vágott karalábét, a répát és a fehér répát egy kissé megpároltam, a tál aljára ízlésesen elhelyeztem egy szalonnabőrt. rászeltetletem egy padlizsánt, egy cukkinit, pórét, kis darabokra vágott krumplit, ráhalmoztam a párolt zöldséget, paprikát (a zeller és a paradicsom allergia miatt kimaradt), megszórtam sóval, borsikával, meg amit még találtam, szórtam rá apróra vágott diétás szalonnát (se szénhidrát, se fehérje), és be a sütőbe, kb. 40 percig aszalódott ott. Az élet kegyeltjei tehetnek rá sajtot vagy tejfölt, esetleg mind a kettőt. Ja, és van benne héjas fokhagyma is. Mert a sült fokhagyma finooooom!!!
Tavaly találtam egy müzli szeletet, amiben nem volt se dió-mogyoró, se búzaakármi és még szója sem.  Hurrá! Drága volt, meg túl édes, de hát valamit nekem is kell enni. Most, hogy a szteroid miatt borult a rendszer  (cukorháztartás), olykor szükségem volt gyors és lassú szénhidrátbevitelre. Naná, hogy ehhez a szelethez nyúltam. És jöttek a kiütések. Sok. És ronda, És még több. És még rondább. Mígnem valamelyik hajnalban unalmamban elolvastam az összetételes cédulát. A második helyen mindjárt a szójaliszt van. :o(((
A héten képeket akartam felhelyezni az üres falfelületekre. De csak kevés sikerrel jártunk, mert kiderült, hogy ahol nagyon üres, az főfal, és oda csak fúrni lehet. pl ami a képen látszik, az főfal, és csak oda képzelhetitek a szépséges Varga-Bencsik-rézkarcot. Viszont a szekrény oldalán megmaradt a parafa, amin nézegethetem a mostanság kapott szépségeket. :o)

Csak nem egy elefánt?

A KIKA kimaradt, a labdás trükk már megy. :o) Sőt, ha dobják, már el is kapom, főleg ha pont a kezembe akarják dobni. :o))
Amióta beláttam, hogy visszaestem, és a suli is elkezdődött, a délutáni fő tevékenységem az alvás. Háromra hazaérek (de jó lesz jövőre, ha 4-ig szabad benn maradni gyereknek, tanárnak az effélére abszolút fel nem készült intézményekben), eldőlök, és általában hatig alszom. Majd tartom a házat, este főzök, éjjel mosok, jaj, de keservesen tartom (vagy hogy is van az áldozatkész édesanyáról szóló nóta?)  És igyekszem még flylady is lenni. (Hehe, valamelyik éjszaka fél 12-kor felkeltem, hogy kifényesítsem a mosogatót. :o)))) )
Szóval a kreativitás kezd kiszorulni az életemből. Hm. Bánom.
No, azért annyira mégsem. (Szorul. Ki.) A napokban hosszú külföldi tartózkodás után hazajött a barátnőm lánya, és ez a kis meglepetés készült neki. Másoltam, rajzoltam, ragasztottam, kötöztem, majd mikor (már a Müller is bezárt) a megszemléltük a művet, J közölte, hogy rendben, de az ott nem C, hanem G.  Szerintetek fel voltam dobva? De megoldottuk, mert a macit leszereltük, arrább ragasztottuk, és egy napocskát horgoltam (még nincs  a képen), amit még elhelyeztem a G szárán, oszt olvassák C-nek! (Angolul is rajta van, csak pont nem látszik, hogy elrontottam. :o)) )
Azért nagyon igyekszem legalább valamennyit elkészíteni az ovis projektből.

 Egyelőre a csak egy meglehetősen trampli elefánt készült el. (Egyszerűen nem áll a kezem a nagyobb méretű dolgokra, vagy 6-szor kezdtem el, hogy ekkora legyen.) Még valami biztos belefér a hátralévő időbe.
Azt már el sem mesélem - mert olyan, mint egy rossz vicc -, hogy vettem egy szuper kerámiakést. Úgy vág, mint az álom. Kitaláltátok a folytatást?