"Legyek én a kacsa..."

Lúdanyó útnak indult. Remélem, rendben megérkezik.
Az utóbbi napokban nem sokat volt tű a kezemben, inkább toll. Visszamentem 2 hét nyavalygás után, és szembesültem a ténnyel, hogy vége a szeptembernek, és alig vannak jegyek. Az első héten nem is nagyon tanulunk, utána nem írja be az ember (én) a rossz jegyeket, mert nem jól hat, ha rögtön elvesszük a kedvét szegény gyereknek, és mire összejött volna annyi új anyag, hogy érdemes legyen kérdezni, kidőltem.:o(( Szóval most van mit behozni. Itthon is. Mert egyrészt nem volt energiám semmit sem csinálni, másrészt kinyúlt a mosógép, és már alig látszunk ki a szennyeshegyek alól.
Érdekes dolog ez a modern technikával. Az első nagyon korszerűnek számító mosógépem egy Hajdú minimat volt, 17 évig bírta, úgy, hogy 4-5 éven keresztül minden nap minimum egy menetet lezavart, de inkább kettőt. Utána Wirlpool jött, az már csak fele időt bírt ki, pedig - a gyerek már nagyobb lévén nem öltöztettem át naponta minimum 4-szer - jóval kevesebbet dolgozott -legfeljebb hetente 3 alkalommal. Ez a csodamasina meg talán 5 éves lehet - a "gyerek" elköltözött, saját gépe van -, egyre kevesebb a szennyes. Egy hétig izgultam, hogy kidobjuk-e, vagy még elfogadható áron megjavítják. Elfogadhatónak tűnik, de ez csak akkor derül ki, ha rövid időn belül nem lesz más baja is.
És a sok kötelező, meg a versenyre olvasandó kötelező, mert a gyereket fel kell készíteni... Szóval... van elfoglaltságom a horgoláson kívül is. Még jó, hogy megszerelték az összese szemem a nyáron. .o)
Jó, azért egy kicsit horgoltam is. Tipikos Szegény Dzsonit javasolta, tehát ő lett kész először. Árnika még csak derékig létezik. A törpék meg... " A fiúk a bányában dolgoznak.." Rájuk most egy darabig várni kell.
Azt a pillanatot ragadjuk meg, amikor Dzsoni tudni akarja, van-e segítség.
Milyen szép gondolat, hogy az kívánhatja a szerepcserét, aki éppen az ember. (Vajon tudja-e valaki, hogy a filmben ki játszotta az egyik rablót Ipiapacs bandájában? Nagy focikedvelő az illető.:o) )
Más:
Sokan megkérdezik, miért nem váltok, hagyom ott a tanítást, és próbálok a hobbimból megélni, hiszen... ( Aha, szerintem is egyre jobbak :o) ) Sokat gondolkodtam is rajta. De egyrészt fogalmam sincs, hogy ezt pénzben hogyan lehet kifejezni, azaz,hogy mit érnek. (Azt meg sokáig el sem tudtam képzelni, hogy valaki fizetne is értük, de látom a Meskán, hogy fogynak a hasonló figurák. :o) ) De a talán a leginkább az tart vissza, hogy nem szeretném ugyanazt többször megismételni. Ritkán is van rá példa, (rendelésre) egyszer tettem ilyet, azt is sajnálom - azt hiszem. Engem egy figura addig izgat, míg rájövök, hogyan lesz olyan, amilyen. (Nincsenek hozzájuk minták, leírások. Eddig csak 3 esetben dolgoztam amigurumin leírás alapján: delfin, csikóhal, cápa- szenvedtem is mint a kutya,mert az istennek sem akart olyan lenni, mint az előírás. :o)) ) Amint elkészült, és meg vagyok elégedve vele, már nem szeretném még egyszer ugyanazt megcsinálni.

Mirrmurral pl meg voltam elégedve. .o)Nem is nagyon tudnám ugyanazt, mert nem is készítek leírásokat. Hát ezért. Azt hiszem. Ám " sohase mondd"!
Ja, és persze, mert szerem, amiért (nem túl jól) megfizetnek. Nem tudnék elképzelni más foglalkozást. :o))

"Kisgyerek lett újra szépen ..." avagy sorsoltam

De jól eldugom az eredményt, hogy fokozzam a feszültséget. :)
Először bemutatom a hétvégi termést. Mivel még mindig nem nagyon merek kimászkálni - bár ebben (mármint abban) a jó időben minden délután megkockáztattam némi sétát. Utána simán elég lett volna sampont önteni a fejemre, majd leöblíteni. Ha ez így lesz a jövő héten is, a suliban levő jégverem kész tüdőgyulladás. Vagy agyhártya. (Még választhatok is.) De ez "mellékszál". Minthogy az is, hogy a gyógyszerallergiás érgyulladások általában csak 2-3 napig nem engedik kiteljesíteni a szabad akaratom - no ez megint milyen fogalmazás :Szabad Akarat. "Az akarat szabad", csak azt kell akarni, amit a lehetőségek engednek. (Ezt már a bölcs király is megmondta a kis hercegnek.)
Szóval pénteken este már a Csodálatos kutyadoki csodatételei alatt én is csodákat kezdtem művelni. Mivel itt az ősz, és a legtöbb oldalon boszorkányokat meg szellemeket, tököket és egyéb kellékeket látni, én is nekiveselkedtem, hogy megtervezzem a saját boszimat. J azt mondja, őt kirázza a hideg tőle, de szerintem nem elég gonosz.


A mostani időhöz például egyáltalán nem hasonlítanám. Még nem tudom, Jancsi és Juliska lesz-e a párja, vagy pedig ő a Százarcú a Szegény Dzsoniból. Ötlet? Javaslat?
Tulajdonképpen Julisát is elkezdtem, de mikor kész lett, felrémlett, hogy mintha ő szőke lenne. Szóval a leány talán Hófehérke.

Neki meg törpék kellenének. Hát... majd meglátom.
Aztán ma míg a család aludt, én meg már hajnalban kukorékoltam, és nem tudtam, mivel töltsem az időt, ami nem zajos (tegnap kaptak egy nagy tál kiflit, ma nem sütök újat), eszembe jutott, hogy a horgo-blogon volt egy alma, és Altair azt írta, kíváncsi a mintájára. Volt egy elméletem, kipróbáltam.
Tehát még egyszer : a horgo-blogos almát nem én készítettem.
Csak piszkálta a fantáziám. Szerintem így készült. :o) Ha nagyobb lenne, jobban látszana a képen is a formája, de nem akartam sok időt tölteni vele, így ez olyan 3 cm.

És végül a lényeg:
A libáért 10-en jelentkeztek. A neveket felírtam egy cédulára,

körbe raktam nem abban a sorrendben, ahogy a képen látszik, hanem összevissza.

És a "lementem a pincébe" kezdetű örökzölddel kiszámoltam, kié legyen.
A nyertes MICUSKA.

Ha már olyan liba voltam, hogy nem neveztem vele a versenyre :o( (lehet, hogy 5-tel több szavazatot is kaptam volna rá :o)) , legalább az a tudat vigasztal, jó helyre kerül.

Macskák

A hét a macskák jegyében telt. Készült kicsi, nagy, csíkos,
cirmos (ja, az nem), kölyök, bokszoló, egyszerű és bonyolult, hagyományos és groteszk. (Ez utóbbi nem érvényesül eléggé ülve, és most nézem, hogy a bajsza meg erősen emlékeztet egy osztrák kis emberre, pedig nem volt szándékos.)
A kék egy roppant egyszerű minta alapján van, de nekem ezt is sikerült elrontani. :o) Nagyobbra kellett volna horgolni a testét.
Mást nem igen tudtam csinálni, mert még mindig nem vagyok jól, de most már horgolni se nagyon fogok tudni egy pár napig, mert az a gyógyszer, amire allergiás vagyok, és amit már július vége óta nem szedek, még mindig tombol, és nem akarja, hogy nekem tetsző módon tengessem a napjaim. :o(
Próbáltam a Tévémaciról is mintát venni, de ez is csak egy medve, és azok nem kezesek nekem. Mind olyan lesz, amilyen ő akar. Ez sem volt kivétel. :o))

Valószínűleg bármire hasonlít, de a legkevésbé a modellre. Ezen az sem segítene, ha felöltöztetném.

50

Tegnap bemondták a német tévében, hogy 50 éves a német "tévémaci": Sandmännchen.
Amikor először 14 évesen kijutottam nyugatra (NDK), minden lenyűgözött a fagyikehelytől (igaz, hogy a vaníliát meg a csokit ismerték, de gyönyörűen fel tudták díszíteni a kelyheket) a magánboltokon át az esti mesét megelőző Álommanóig. Persze a figurát mindenhol meg lehetett (volna) venni, de már akkor is az utolsó pillanatig kuporgattam a kis pénzem, nehogy időnek előtte elfogyjon. Csak azt nem tudtam, hogy szombaton délben bezár minden bolt, és kedd reggelig ki sem nyitnak. Így nem lett Sandmann babám.
Most pótoltam ezt a hiányt. :o)
Azt is tegnap hallottam azt is, hogy az NDK-s figura ipari kémkedés következménye,. Amikor a keletnémetek megtudták, hogy odaát készül egy álomhozó figura, kiadták a parancsot, hogy az övéknek hamarabb kell elkészülni, és sokkal bájosabbnak kell lennie, mint a konkurenciáé. ez sikerült is, és ez a figura volt az egyik olyan terméke/szimbóluma az NDK-nak, amely még ma is életben van.
Vicces. Egy hét dunszt és antibiotikum után, ma aztmondta a doki, rosszabb állapotban vannak a légutaim, mint a múlt héten. :o( Hm.
Libanagyiért még mindig lehet jelentkezni itt.

Eldöntöttem

, hogy bármennyire beleszerettem Libanagyiba, mégsem őt nevezem. Nem túl fotogén. Vagy csak mert nem a megszokott háttérrel és szögből fényképeztem, mindenesetre képen nem tetszik annyira, mint élőben. Megnéztem a megszokott milliőben is, így sem sokkal jobb. :o(

Viszont lehet érte jelentkezni. Nincs blogszülinap (augusztusban volt valamikor), nincs kerek bejegyzés, és még a követők is megálltak 38,5-nél. (Egy lengyel amigurumis a gyyűjteményes blogba jelentkezett be - nem is tudom miért tettem oda is.Talán azért, mert annyira örültem neki, hogy tudok ilyet is . :o)) Persze az is lehet, hogy tényleg a jó kis gyűjteményem tetszett meg neki.)
Szóval: felajánlom Libanagyit sorsolásra. Aki szeretné, hagyjon itt egy bejegyzést jövő szombatig! (Ha jól számolom, az szept. 25.) Vasárnap kisorsolom, és hadd menjen!
A két fehér egy kísérlet alanya volt. Mindig bámultam a flickren bemutatott nyuszikat, amikor ilyen piros pozsgás pofijuk volt. Sejtettem, hogy nincs ilyen spéci fonál, hanem valahogy festik, de nem voltam biztos benne. Valahol a minap olvastam, hogy sima pirosítóval oldják meg. Ezt nekem is kell próbálni. Most sajnáltam csak, hogy tavasszal a kiütések miatti elkeseredésemben kihajigáltam szinte minden kenceficét, pedig erre még jók volnának. :o( De meghagytam egy vadi új rúzst (legalább 15 éve nem használok semmi ilyesmit, azok is csak azért voltak, mert egy rendes nő kelléktárában van kendőzőszer.:o))) ). Nekiestem vele a macskának. Lehetne reklámfilmet forgatni vele, elkenődött a rúzsom, hogy veszem ki. A rúzs tehát nem jó. Akkor jött a mentő ötlet: J-nak vannak folyékony szájfényei itthon. Lényegesen jobb lett az eredmény. :o)))
Egészen decens. :o))
Könyvek:
Említettem, hogy, mint a kisgyerekek, újraélem kedves olvasmányélményeimet. Így sor került Axel Brauns Cifraárnyak és denevérek című könyvére is.


Egy viszonylag enyhén autista fiatalember írja le, 2 éves korától hogyan vesztette el a világ számára a jelentését, és hogyan sikerült a családjának - főleg az anyjának - iszonyatos munkával annyira fejleszteni, hogy egyetemet végzett, és önálló életet él. Nagyon érdekes, sok minden jobban érthetővé válik az elbeszélés során. És persze nem az a hatásvadász történetmesélés, amit az autistákról szóló filmekből ismerhetünk. Nagyon ki kell emelni a fordító (Erdélyi Z. János) munkáját, zseniálisan küzdött meg a sok nyelvi leleménnyel, ahogy ez a gyerek elnevezte a saját világában is jelentőséget kapott dolgokat., jelenségeket, személyeket.

"Herr Bode átadta azt az örvendetes értesítést, miszerint az osztály katonasírok gondozásának feladatával Franciaországba utazik.... Az utazást az iskolaév végére tervezik. Szabadjára engedve vájkált bennem a félelem.
Nem, ez nem történhet meg!
Vannak fontos szabályok, és kevésbé fontos szabályok. A születésnapomat Hamburgban kell megünnepelni. Ez fontos szabály. Lehetlennek tűnt, hogy velük tartsak. ... Vajon a születésnap-szabályom az örökkévalóságig érvényes? Nem volna itt az ideje rájönni a nyitjára, megszeghető-e ez a szabály? Tétováztam. Amikor csengettek, félrelöktem a félelmem. ... Belegezésemet adtam. Axelnek fel kell nőnie. "
Vajon megszeghető-e az a szabály, amit egy autista önmagának állított? Amit az anya állít, az biztos nem. (piros lámpa, nem rámenni a befagyott tóra, sport- és zeneórákon részt venni)

Nyúlláb:
Megpróbálok érthető lenni.

A nyuszi lábát kétféleképpen is elkészítheted, vagy alulról kezded: a szokásos kör, duplázod, majd minden másodikba két szem, aztán minden harmadikba... addig amíg el nem éred a kívánt nagyságot, onnan körbe-körbe, a kellő magasságnál abbahagyod, megcsinálod ugyanígy a másikat, majd összefogod, és onnan tovább körbe; vagy úgy mint most én: fentről kezdtem, a kezénél is leválasztottam 8-8 szemet és azokat körbe-körbe horgoltam, a végén kettesével fogyasztva, majd a hónaljánál újra felvéve a szemet azt is körbe ( Elég nehéz leírni, mert soha nem készítek jegyzeteket, csak úgy gondolomra csinálok mindent.) Szóval addig folytatod a testét körbe, amíg nem akarod, hogy kezdődjön a lába, ott ketté veszed, és külön megcsinálod az egyik, majd a másik lábát. A végén kettesével fogyasztasz. Ha alulról kezded, szebb lesz a talpa, így nem biztos, hogy szép kerekre sikerül. Nekem legalább nem mindig. :o)

Nagyüzem

Van ez az új játék a horgo-blogon. Amigurumit kell készíteni. Gondoltam, szerencsét próbálok. ;o) De valami olyat akartam/akarok, ami nem jellemző rám. Szóval (majdnem) biztos, hogy nem valami dilis madár lesz. Talán valami baba, abba viszonylag ritkán fogok bele. Amikor kész lett a teste, teljesen világos volt, hogy csak kék lehet a haja. És amikor az is megvolt, akkor azt mondta, kék ruhát szeretne. Persze, hogy megkapta. És amikor az is kész volt, már láttam, hogy ő csakis a kék hajú tündér lehet, és semmi más.
Így helyes kis szárnyakat is kapott. Meg azt is mondta, nem szertne "pályamű" lenni - megértem -, viszont kéri a pajtását, Pinokkiót. (Inkább elárulom, hátha nem lehet felismerni.) Keresgéltem valami nem disneys példányt, de alig van olyan a képtárban. Ezért a színekhez megpróbáltam ragaszkodni, a figurához nem. Fancsali szegényemnek a képe, de ha ilyen orrom lenne, én sem lennék túl boldog.
Ebből természetesen az következik, hogy nem ő lesz az, amivel benevezek a játékba. :o) Van még egy-két ötletem, valamelyik csak sikerül vállalhatóra. :o) Időm biztos lesz az elkészítéséhez - akár többre is -, mert ez a jó kis őszidő kiütött rendesen. Csak energiám nem biztos, hogy lesz hozzá, 2 napja annyit alszom, mint egy medve, és nem javulok jelentősen. :o((
Amikor J hazajött, és megmutattam neki a bogyós sálat, tetszett neki. Hát ő is kapott egyet. Szerencsére még volt az A-ban néhány csomag fonal, mert a másik, ami itthon van fehér-rózsaszín-lila, ilyet soha nem hordana. De ez a halványkék nagyon kellemes színű. És nem fogadtam meg Zsófi tanácsát a 4-es tűvel, hanem maradtam a 8-asnál, de megpróbáltam egy bogyó, egy szem beosztással dolgozni. Így elég hosszú lett, de még mindig jó meleg, és már majdnem egyenletes. :o)))
És azért nagyüzem, mert még mindig van 20 dkg a bogyósból. Alighanem sál lesz belőle.:o)

"Hama', hama'"

szokta mondani az egyik kolléganőm, ha siettetni akarja a kérdésére a választ. Én most magamat, mert megyek vissza - a kölkek ottalvós bulit szerveztek, ami jó. Hogy én már nem vagyok alkalmas az effélékre, az már nem annyira, de megpróbálom nem (nagyon) figyelembe venni. Na, jó, nem alszom ott hálózsákban, tömegben. De azért egy részén ott leszek a banzájnak. Mindjárt indulok.
Csak éppen megmutatom, milyen lett a bogyós.
Először magamon próbáltam meg lefényképezni, ebből két tanulság adódott:
1. Nem látszik jobban, mint fektetve.
2. A másik 20 dekából biztos nem fogok magamnak sálat kötni. Nehezen viselek el bármit is a nyakamon, ez meg olyan meleg, hogy duplán megőrülnék tőle. Szóval marad az előző bejegyzés végén említett változat. :o)))
Figyelitek, milyen furfangos? Nem is hosszú, de mégis. :o)
Hát..nem nagyon látszik, de van rajta egy lyuk, ott át lehet bújtatni a végét, és így hosszabbnak tűnik, ráadásul nem fújja folyton vissza a szél, mint amikor hátra van vetve az egyik fele. Ezt persze valószínűleg nem fújná, mert nagyon nehéz.

És tényleg tetszik, hogy ilyen összevissza, nem lenne igazán az én munkám, ha szép, szabályos sorok lennének. :o) Fő, hogy vállaljam önmagam. :o)
Mindemellett kulcstartókban utaztam a héten. Egy kedves kollégám megkérdezte, tudnék-e polipot is. Megpróbáltam.

Meg két feltűnő darabot, mert a kulcsok folyton rejtőzködnek. A pinkiminki egy szégyenlős malac. (Ha nem látszana.)

Pompon

Mint említettem, vasárnap az A-ban nagyon izgi fonalakat szereztem be. Többek közt egy pomponost is. Ennél olcsóbb (1000 Ft) és nagyszerűbb időtöltést keresve sem találhattam volna; vasárnap óta tökéletesen lefoglalja az időmet. Esténként feldolgoztam két gombolyagot , majd szépen, ügyesen lefejtem. Már nagyon jól megy. A fejtés. (Az sem olyan egyszerű ám). Az van ráírva, 8-as kötőtű. De én horgolni jobban szeretek, így elkezdtem 8-as horgolótűvel: pokróc, majd 9-essel, végül 10-essel. De mivel a bogyók miatt nem lehet pontosan látni a szemeket, néhol többet horgoltam, így trapézformát öltött minden esetben. Aztán arra jöttem rá, ha 2 gombolyag (10 dkg) kb 30 centit ad ki, az egész sál legalább egy kilós lesz. Akkor váltottam kötőtűre. De 8-as csak valami ősrégi műanyag vacak van, így előbb 7-essel dolgoztam, : túl széles, túl tömött. Hát akkor jöjjön a műanyag vacak! Most fogyott el (5.x) a két gombolyag, de most már nem vagyok hajlandó lefejteni. Nagyon izgi a széle, mert néha elvész egy szem, de nem egyszerű ebben a bozótban megtalálni. Szóval igen egyedi alkotás kerül ki majd a kezem alól. Még nem mutogatom, mert eredetileg ajándéknak szántam, és még nem mondtam le róla teljesen. Viszont az egyre kétségesebb, hogy a második 20 dekát is fel akarom dolgozni. :o)) Majd nézegetem, meg simogatom, és elgondolom magamban, micsoda jó puha sálat köthetnék belőle - ha akarnék. :o))
Szóval a kép még nem saját, hanem innen van.
Az én sálam nem lesz olyan szép egyenletes, mit ami ebből a fonalból és a társaiból kerekedett ki, hanem sokkal egyedibb. Nevezzük így!

"Mi van? Már a galambok sem repülnek?"

Az enyém biztos nem. De a többi? Tényleg, reggel eszembe jutott ez a szám,

és eltöprengtem. Egyrészt, hogy milyen régen nem hallgattam már meg, pedig egy időben nagyon szerettem (és még most is), másrészt, hogy mi is van azokkal a galambokkal. Annak idején mi meg akartuk váltani a világot: felfedezni, megtalálni, feltalálni, meg- és kijavítani, megszüntetni, kivívni...Repülni akartunk, szabadon szállni... Manapság, ha megkérdezem a kölköket, mit akarnak magukkal kezdeni, a legtöbb azt mondja, kevés munkával sok pénzt szerezni, vagy csak egyszerűen azt, hogy hagyják békén. És hogy a dolgok mennyire összecsengenek, ma délfelé a rádióban pont erről beszéltek: a fiatalok nagy része élvezni akarja az egyetemista életet, bulizni, élni, kettessel átmenni, aztán majd csak lesz valahogy. Keresnek valami nyugis állást, ahol nem macerálják őket, és sokat akasztanak le. Hm. Vajon hánynak jön be?
Egyébként pedig elkezdődött. És annyira elfáradtam a héten, hogy esténként csak néztem ki a fejemből.
Az okos biorezonanciás gép t szerint egyébkén egyre javulok. :o) Éppen ideje. A legtöbb funkcióm megfelel a biológiai koromnak. Még az emésztőrendszerem is fiatalodott 4 évet. (Egy hónapja 84 volt). De még mindig aggódom, hogy mi lesz, ha előbb hal meg, mint én.
Ilyenkor mondogatom azt, hogy csak rosszabb ne legyen, és reménykedem, hogy így is lesz.
Szóval nem sok mindent "alkottam" esténként, néhány mobiltokot ajándékba, meg akármitarót:

Tegnap aztán az idő meghozta az alkotókedvem - vagy inkább elvette minden egyébtől. :o( Meg már hiányzott is, hogy valami látványos készüljön. :o)Madár lett belőle. J szerint galamb.

És kaptam egy Mindentelhisznagymama-kosarat. :o)) A nyavalyásságom miatt igyekszem visszahúzódni, és minél kevesebb posztot megtartani. (A doktorbácsi állandóan figyelmeztet, hogy lassítsak, mert nem lesz jó vége. És posztok nélkül is tudok én nyüzsögni.:o) ) Szóval xx év után lemondtam a munkaközösség-vezetésről, ez alkalomból a lányoktól kaptam ezt a helyes kosárkát meg virágot meg egyéb izgi dolgokat. :o)) Teljesen meghatódtam. :o)))


Holnap útnak indítom a telepi óvodába a nyári termés nagy részét:

Ma az A-ban akciós fonalak voltak. Persze nem tudtam kihagyni. :o))