Boldog új évet mindenkinek

Így már persze érthető az előbbi bejegyzés elfajzott malaca. Megjött a papa, és kiderül, hogy rá hasonlít. Mindannyian szétszóródtak a nagyvilágban, néhány elkésett ajándék kísérőjéül, vagy csak úgy némi szerencsekívánsággal költöztek az új gazdájukhoz, nekem csak a kép marad. De abból egy csomó. :o)

 Tegnap madaras nap volt, illetve javításos. Szerencsére élvezettel javítottam a kölkek nagyszabású munkáit (a Tragédiából készültek portfóliók - sok-sok és kreatív feladattal, amit igazán színvonalasan oldottak meg), amikor meg belefáradtam az olvasásba,  gyorsan készítettem egy madarat. :o)
Úgy mint egy baglyot:

És egy ... ??? ilyet:

Az esti program pedig (a Sherlock Holmes és egy Gyilkos elmék alatt) az alábbi mozdony volt. Egy vasútmániáskedvelő barátom kapja majd -remélem felismeri. Ismét elhatároztam, hogy egy jó darabig semmit nem készítek feketéből. Rémes, mennyire nem látszanak a szemek, sorok.

 Végül pedig nagyon  
                boldog új évet
                                                       kívánok minden erre járónak.
Ich wünsche jeden Besuchern
                                         ein glückliches neues Jahr
                                                                                                    und einen guten Rutsch.
                               Happy New Year

                                                                   Feliz 2011

                                                                           Bonne Année     

Malacom van? Malacom van!

Karácsony napjára hoztam a szokott formámat. Ezért aztán míg ilyenkor mindenki arról panaszkodik, hogy mennyit evett-ivott, hízott, én nem csatlakozhatom a hadhoz. Sőt ... Eleve is céklalevest és sütőtököt terveztem ünnepi lakomának  - mindkettő fehérjementes, :o(  ( A többieknek persze elkészíttettem a hagyományos halászlé, kolbásszal töltött karaj, majonézes krumpli, mákos guba összeállítást), de egy virgonc vírus következtében gyakorlatilag semmit nem tudok normálisan megrágni, lenyelni, így a levesemből 4 kanállal (savanykás), a sütőtökből meg 2 darabkával kísérleteztem (tapad, "szúr"), majd jóízűen néztem, a többiek hogyan falatoznak. Másnap a főétel és a desszert is fájdalomcsillapító volt (az étkezések közötti időt szerencsére átaludtam), illetve folyékony zabkása hol édesítővel, hol sósan, és ez azóta is így megy. Szóval én vagyok az a szerencsés (?), akire nem hat károsan a Nagy Karácsonyi Zebezaba.
Amikor jobban lettem, azonnal belekezdtem a legújabb Vámos- könyvbe - de egyelőre nem vagyok elragadtatva tőle.  Valahogy  túl sokat foglalkozik önmagával újabban. Amikor meg belefáradtam az olvasásba, gyorsan tűket ragadtam, mert az elmúlt hetekben nagyon elhanyagoltam őket. Szóval készültek malacok, egy egész család. Pontosabban csonka család, vadkan nincs.

Egy anyakoca, egy kajlafülű, egy csálé és egy elfajzott, ördögi malacka.
Aztán - mert elefánthiányom volt, természetesen egy elefánt, és ismét kísérletet tettem egy macival:

És persze egy újabb dilis madár is készült, ami sokáig repülőre hajazott. :o)) Aztán mégis inkább madár lett.

Egyébként szép karácsonyi napok voltak. Az ajándékok nem voltak túl sokan, de annál inkább békével nyugalommal teltek az ünnepnapok. És ez már elég. (Ráadásul jól ki is aludtam magam. :o) ) Íme egy kis csendélet  csomagbontás utánról. Fánk  megint csak "csinált" volt - éppen csak jelezve, hogy ilyenkor szokás fát állítani -, ám akárhogy kísérleteztem, az idén nem tudtam olyan szép sötét képet készítei, ahol a gyertyák mutatkoznak csak. Így álljon itt egy csomagbontás utáni csendélet. A nagyobb darabok az asztal lábánál bújnak meg, de ha csak ennyi lett volna négyőnk ajándéka, akkor is elégedett lettem volna. Mert együtt vagyunk.

Ma 4 éve derült ki, hogy miféle nyavalya bujkált bennem születésem óta, azóta minden tünetmentes nap ajándék.( Hálás vagyok, hogy nem fáj, hogy jövök-megyek, dolgozom, hogy olyan közösségben dolgozhatok, amely szép példát tett és tesz is állandóan a humánumról, hogy rájöttem, tudok horgolni, hogy sok kreatív emberre, sőt barátfélékre találtam a horgolás segítségével,  és leginkább hogy .... együtt lehetünk a szeretteimmel. Remélem, még sokáig.))

Szép karácsony

Ezzel a tavalyi képpel kívánok minden erre járónak áldott,

békés karácsonyt, 

szeretetet, nyugalmat, meghitt pillanatokat.

Frohe Weihnachten,

Merry Christmas,

Feliz Navidad!

Valódi kincsek

Először is megmutatom, mit kaptam Belinda adventi játékában Rozanditól:

 Tavaly már megtapasztalhattam, milyen dolog számomra ismeretlen emberektől ajándékot várni, kapni - mondhatom, nagyon izgalmas. És adni is. :o) Ezért bánt is egy kissé, hogy a horgo-blogos játékról lemaradtam. Mostanában nem vagyok túl aktív a közösségi megmozdulásokban.
De ahogy már nyáron jeleztem, az első horgo-blogos játék egyik feladata jól hasznosítható a karácsonyi üdvözletek idején. A mintát természetesen jól elraktam, nem is találtam meg, most mikor keresgéltem, de szerencsére a gyakorló példányok megvoltak. Így kitaláltam hozzá egy szárnymintát, és íme készen vannak az üdvözlő lapok - sőt már meg is érkeztek a címzettekhez.

Az idén nem sikerült valami nagyszabású ajándékozós projektbe fognom - talán mert nem voltam betegállományban :o), így csak hógolyókat készítettem kedves munkatársaimnak. (Még ebből sem lett elég).

Illetve néhányan az idén rendkívül idétlenre sikerült angyalokból kaptak:

 És végül következzenek a valódi kincsek:

Ha így megnézi valaki, azt mondhatja, ugyan már, hogy lehet ezeket kincseknek nevezni - pedig azok. Nem is a maguk tágyias valóságában, hanem, ami mögöttük van. Mert minden egyes sütemény, szaloncukor, csoki, bonbon, angyal, dísz mástól jött, és szeretet meg figyelmesség kifejezője. Ha csak egy üdvözlő kártyácskával is,de ilyenkor legalább kifejezzük az egymás iránti érzéseinket, tiszteletünket. És még akkor is, ha év közben olykor vannak ütközési pontok. A leginkább kincsnek persze mindig azok számítanak, amelyek átadását olyan mondatok kísérik, hogy "életem első mézese". Vagy amin látszik, hogy milyen aprólékos munka van a háttérben. Megható.  Egy sütivel kevesebb van a képen, mert botor módon egy mézest megkóstoltam, elfeledkezvén arról, hogy milyen veszélyes dolgok lehetnek benne (vaj, tojás...). Na, meg is nézhettem magam délután!

Vásárfia

 A kép csak illusztráció, innen van.
Ma sem horgoltam, hanem pótoltam a múlt héten elmaradt karácsonyi vásározást, és kettőben is voltam. Ha nem esik a hó, és nincs olyan hideg, még többet is meglátogattam volna, de így csak a Hősök terén és a Vörösmarty tériben kószáltunk. Az előbbin ízléses és megfizethető kézműves termékek kaphatók (néhány apróságot, ajándékkísérőt szereztem csak be), olyan forralt bor, amiben bor is van, mindemellett nagyon hangos country szórakoztatta a nagyérdeműt, ami számomra inkább riasztólag hatott. Az utóbbi a megszokott tömeggel és a megszokott horrorisztikus árakkal fogadott, nem is bírtam sokáig.Két sor bódé után elmenekültünk. Jó volt sétálni a havas, hangulatos utcákon, bámészkodni a kirakatok előtt,úgy, hogy egy percig nem jutott eszembe, hogy onnan valami kellene (de, a kreatív kelléktár előtt mégis), vagy hogy be kellene mennem valamiért (de, az írószerbe mégis. Ja és a fonalashoz is). Csak úgy éltük a napot, semmi hajsza, semmi idegeskedés. Sokkal több ilyen kéne. Most pedig itt ülök J-nál, és eltűnődöm, milyen sűrű hét volt, adventi próba, adventi est (jól sikerült), sütisütés a németesekkel (ehetőek lettek), olvasó verseny (ez is jó volt), szöszmötölő (ezt csak néztem), és a mai utazós, mászkálós nap ...és mindezt jól viseltem. :o)
Nincs is nekem semmi bajom! :o) (De azért egy labor esedékes lenne.)

Gyors - rövid (?)

A legutóbbi hétvégementes hétvége felborította a blogolós ritmusom. Mintha elmaradt volna a vasárnap. Jó, jó, tudom, a naptárban benne volt, de aznap kellett mindent elvégezni, amit egyébként szombaton szoktam. És még az ajándékok... ajaj! Persze nem csak ez gátolt abban, hogy a heti rendessel jelentkezzem, hanem az is, hogy  nem nagyon van mivel. Készült 20 db golyó, de azokkal még van munka: Az idő nagy részében meg a kedvenc időtöltésemmel voltam elfoglalva: sálat kötöttem. Ezúttal magamnak. Miután a szülinapomra kapt fonál háromszorosából sikerült meghorgolnom egy (befőttes) sapkát (olyan fodros a széle, mint jobb háziasszonyok kamráiban a textillel lefedett befőttek.),  vettem hozzá illő fonalat ( a boltban még úhy tűnt, hogy hozzá illő, de itthon kiderült, mégsem annyira), és egy este/ 36 sor sebességgel  nekiálltam sálat kötni. Eredetileg horgolni akartam, mégpedig karikákból (ahogy ez az alján látszik - valami spanyol blogon láttam hasonlót, de nem mentettem el, és persze már nem emlékszem rá pontosan, hogy voltak összeillesztve), de a harmadik karika már az istennek sem akart rendesen kifeküdni. Így feladtam a tervet. A meglévő karikákat nem dobtam a sutba, kár lett volna értük. :o) Szóval kötögettem, amíg el nem aludtam. De mivel a világ legunalmasabb dolga egy ilyen sál megkötése, többnyire kiesett a kezemből a cucc, és inkább lefeküdtem. Azért mégis csak elkészült.

:o) ÉS még fonál is maradt, ezért tegnap este gyorsan készítettem hozzá zongorakesztyűt. A fele kb 2 óra alatt elkészült, ma biztos meglesz a párja is. :o) Mintha gyorsabban menne.

 Készült néhány angyal  és hóemberke is, ilyesmik:

de már valamennyien gazdára találtak.
Holnap adventi műsor, aztán enyém a világ. (Csak még azt nem tudom, mihez kapjak benne.)

Turbómedvék

A héten többnyire annyira elfáradtam napközben, hogy este már nem volt  kedvem semmihez. Nem is tudom, mikor feküdtem le ennyire korán, mint mostanában. Ráadásul túl sok ötletem sem volt, illetve célom, hogy mihez kezdjek azokkal, amik elkészültek. Szóval nem horgoltam egyik este sem. Csütörtökön aztán az egyik kolléganőm megkérdezte, van-e valami készen, mert az osztályával úgy döntöttek, adventi műsort készítenek az átmeneti szálláson élőknek, és van ott 16 kisgyerek is. Szeretnének olyan ajándékot adni, ami nem csak néhány csokiból áll. Ez  jó ötlet, ezért pénteken és tegnap turbóra kapcsoltam, és készítettem egy s mást.

 

 

 

 Még kell 2-3 darab, és a meglévőkkel együtt összejön a 16. :o) 

El akartam menni Bécsbe az adventi vásárra, de ebben az időben mégsem  mertem vállalkozni ekkora útra. :o(

Végül is jól döntöttem. 

Nem lesz egyszerű új életmódot kialakítani most, miután kiderült a kiütések oka; gyakorlatilag csak növényeken élhetek, amire nem sok helyen vannak berendezkedve. Éljenek a vegánok! Kutakodtam vegán blogok után, jó néhányat találtam, de sajnos egyik sem bánik takarékosan a szénhidrátokkal. :o((  Szóval itt is magamra leszek utalva. 

Megmutatom a tészta új felhasználási módját.  Így elkészítve biztos nem emeli meg senkinek a vércukrát. :o))

Sajnos nem  az én kreációm, egy kolléganőm készítette ezeket az angyalkákat. Szerintem óriási ötlet. :o))