Rémesen megy az idő, és szégyen vagy nem, engem is beszippantott a fészbúk. Pedig hogy fogadkoztam, hogy engem ugyan nem, ... De ha az ember egy olyan csapatra lel, mint én, akkor bizony tényleg kíváncsi minden egyes tag minden egyes bejegyzésére, ... és hát a kollégák néha nagyon ráérek, no meg aztán sokan is vannak. :o) Így hát elszaladt a nyár, és az ősz is beszökött, vagy dehogy, diadalmasan elűzte azt a pár szép napot, ami a nyár emlékeként megmaradt. Reggel sötét van, este hideg... Egyébként alig történt valami. És annyi minden történt. A sok kis apró történésből összeáll az élet, a napi egyformaság megélése közben fel sem fogjuk, hogy szalad el az idő. 6-7 év óta először eléggé elégedett voltam azzal, mennyi mindent tudtam megtenni: Sopron, Bp (többször is), és együtt egy mászkálós-pihenős nyaralás. És egy éve nem szedek semmit a nyavalyámra. Nem, nem gyógyultam meg, csak jól vagyok. Remélem sokáig: A kiütések is ritkulnak - bár a diétát szigorúan kell tartani - kilengés csak havonta egyszer - az sem büntetés nélkül. Mostanában nem nagyon születnek babák, figurák (Jancsi, lelkem elkészült, csak még szemtelen.) Inkább nagyobb dolgokba kezdek - de olyanokba, amiken nem kell sokat agyalni. Pl kendőkbe. Van is egy pár itt-ott. Most pedig magamnak csinálok egyet. feledhetetlent. (Ez a fonal neve.)
És hamarosan jön a lehangoló, borongós idő-kedv, itt az ideje, hogy
megörökítsem a kertemet. Hadd legyen mit nézegetni a hideg, szürke
napokon! Meg remélem, egy darabig még megmaradnak, és kiszaladhatok az
erkélyre egy kis babérlevélért. (na, jó, azt be is mentem valahová.
Talán nem a lépcsőházba, hátha lába kél, de a kisszobában elég hideg
van.
