Minden elmúlik,

elmúlt a várakozás, a készülődés ideje, és elmúlt a nagy nap is. Ma már szomorú, esős szeptemberi augusztusi iskolakezdés volt. De a képek még sokáig érkeznek, és az emlékek melengetik a szívünket. Például ez, ahol repül a nehéz kő csokor, és végre az kapja majd el (én már tudom a jövőt), aki nagyon szerette volna. Előtte apáé volt a dicsőség, de ő nem akar férjhez menni.
A hetven virág jól mutatott az asztalon, a szütyő, tatyó nagy siker volt, és minden (majdnem) várakozás szerint sikerült.
Ebben a tanévben igyekszem majd megfelelni a blog címének.

Készülünk 2.0

Szóval készülünk. Én csak úgy mellékesen, a fő(szervező)szerep a menyasszonyé. Én csak a mellékszálat engedem. Azaz mindent, amit horgolni lehet. Pl egy kis zsebkendőtartót, hátha sírni kell.

Azóta van rendes bélése is.

Aztán magamnak egyet - még több zsebkendőnek. Ennek is lesz bélése.

Az asztalra nem férnek majd rendes csokrok. Ezért horgolt virágok lesznek rajta. De ugye én úúúútálok minta alapján - és sok egyformát, hát ilyenek lesznek. Illetve majd gyöngy jön a közepükbe. És még kell néhány. Úgy negyven.

ÉS végül: a minap kukoricagölődint ( :o) ) készítettem. Szilvásat. ÉS mivel a kukoricaliszt nem igazán akart összeállni a krumplival, kipróbáltam a csicseriborsó-konzerv levét  mint tojást. Kiválóan bevált.  A borsót sajnos megettem. Jó nagy pukli lett a szemem fölött. Mindkettő fölött. De ez már haladás - egy éve még mindenhol lett volna. Szóval gombóc. Szilvás. Tovább kell főzni, minthogy feljön.