A szép és a csúf

A minap valaki indított egy játékot, "Lásd meg a csúfban a szépet!" mottóval (vagy valami ilyesmi). Azt hiszem, egy halom cuccal benevezhettem volna. Mint pl. ezzel a törpikével. :o)

Tudom, hol rontottam el (a hímzésen kívül), de nem volt kedvem lefejteni. Ez már így marad.
Aztán meg megsajnáltam az előző bejegyzés cicáját, hogy milyen magányos, ezért gyorsan teremtettem hozzá egy blökit. Kergethetik egymást, meg efféle.
2 éve fellázadtak a magyarosok, hogy nem hajlandóak pednapon magukat ünnepelni. (Eddig mi állítottunk össze valami kis műsort - felváltva.) Tavaly nem is volt rá szükség, mert kirándultunk, de az idén nem szervezett senki effélét, így csütörtökön kaptunk észbe, hogy valami mégis kellene. Ó, hát mi ez nekem! 5 perc alatt találtam hozzá szöveget is, meg gyereket is. :o) A gyerekek egy kicsit csodálkoztak, hogy EZT (???!!!!) adják elő pedagógusnapi ünnepség gyanánt, de szerintem pont jó lett. (Schüttler Tamás: Álom torokgyulladás idején.) Hát ilyen volt az iskola! És most is csak kevéssé más. Vagy csak néhányan vagyunk, akik másmilyennek álmodják. A "rebellisek". :o) (magyarázat köv.)
A hétvégén - ha már pednap - egy témába vágó könyvet olvastam Fóti Pétertől. Útmutató rebellis tanároknak. Érdekes az iskola, amit leír, nagyon sok dologban egyetértek vele, de nem mindenben. És mintha valami egytanítós modellben gondolkodna, ami nálunk már alsóban sem mindenhol működik. De amiket elmond a szervezésről, demokráciáról, "sajátidőről", azok nagyon izgalmasak. Bár a roxforti összehasonlításokat mintha a hajuknál fogva ráncigálta volna elő. Még nem fejeztem be, sajnos elég lassan olvasok mostanában. :o(
Ennyi figurát indítok útnak a m...telepi óvodába.
Jóval kevesebb, mint nemrég a napközibe küldött, de most nem is voltam itthon egy hónapot, és néhány "termést" nincs szívem odaadni. Viszont később még küldhetek nekik újabb adagot.
Ja, és hogy a hol a címben említett szép? Az nincs.

Retró

Ez az idő csak ara jó, hogy üljek egyhelyben, és nyalogassam a sebeim. :o( Van is mit, hiszen frontok jönnek-mennek, és hol eláll, hol esik. Eldönthetné végre! Vagy valaki intézkedjen már! Ma még a hősugárzót is elővettem, mert már nem tudom, mit húzzak magamra. A múlt héten - az újság mellékletének tanácsait megfogadva - nagy lelkesen elpakoltam a téli cuccokat, ma meg kotorhattam elő őket. Ugyan ők azt javasolták, hogy mindent frissen mosva, vasalva tegyünk el, hogy tavasszal csak elő kelljen venni, de ők biztos nem lakótelepi 2 szobásban laknak. Hm, tulajdonképpen ilyenkor vasalni kellene, :o) de most éppen nincs mit:o), (Az se jó, ha túl szorgalmas az ember vagy a gyereke), ha meg kimosok egy pár cuccot, sose száradnak meg. Marad a 6 pokróc meg a téli pulcsi, nadrág.
Akkor a munkáról: a lányok a horgo-blogon azt javasolták, tegyük fel itt is a versenymunkát. Hát legyen!
Sok mobiltok:

Már csak kettő van meg belőlük, a többit elajándékoztam. Azon gondolkodtam, hogy nem is annyira praktikus, ha lehajtója és gombja vagy bármilyen más zárja van, hisz általában így is leteszik, mire az ember előhalássza a táska aljáról. Ezért én még mindig annál a megoldásnál maradok, hogy a cipzár alá erősítem valamilyen módszerrel. Nem varrom (az ismert okok miatt), mert így bármikor áthelyezhető.
A nagy elszomorodás után elővettem egy rózsa- vagy inkább barackszínű gombolyagot azzal az elhatározással, hogy most aztán egy igazán szép babát fogok készíteni. De az anygagnak lelke van, és az istennek sem akart igazán szép babává válni, hanem ... úgy jártam, mint annak idején Gombóctündér készítője. (Emlékszik még valaki erre a kedves kis lényre? ) És az anyag formálódott, alakult, majd ez lett belőle:
Igen ám, de egyedül? Csak elkanászodna, rendetlenkedne, hiszen mindig is hajlamos volt meggondolatlanságokat elkövetni. Kell valaki, aki kordában tartsa!
Íme"Cecameca":

És ő meg kivel pöröljön, vagy kivel barátkozzon, ha magányosnak érzi magát? Kell egy társ, még ha a szomszédban lakik is. Beűűűű!
Megint csak az emlékeimre hagyatkoztam, mert bár valahol van Futrinka utca-könyvünk, de vagy két hónapja, amikor elpasszoltam a háztól a Világirodalmi lexikon 18 kötetét meg a 9 Spenótot, felpakoltuk az összes mesekönyvet legfelülre. És ilyen időben én meg a létra... Felejthető kombináció. A neten meg csak aprócska képeket találtam, amiket nem is látok rendesen. Szerintem így is eléggé hasonlítanak.
Már csak egy köcsögház kellene. De arra azt hiszem mégsem vállalkozom - most.
Ugyanis a jelenlegi hangulatom ő fejezi ki a legjobban. Nekem legalább is. :o)))
Lehet, hogy mégis hiányzik neki a sapka és a sál?

Bekapja-e Piroskát?

A szilveszter utáni punnyadás arra ösztönzött, hogy valamit kitaláljak.
Először ők ketten készültek el:
Szemmel láthatólag jó barátok. A kutyus még fiatalka, szüksége van a nagy erős barátja pártfogására. Nem is mennek egymás nélkül sehová.

Mivel az ősszel a "lidliben" sok piros fonalat vettem, kínálta magát a megoldás: Piroska. És persze a farkas. De amint elkezdtem a farkas megformálását, úgy az 5. sor táján kiderült, hogy hangya akar lenni. Még pedig betörő hangya. :o) Vagy legalább is álarcos.
Ám nem adtam fel, és újra próbálkoztam. Piroska várta az erdőben a nagy találkozást, de első látásra csalódás érte, mert a farkas kicsike volt. És ha tudná, hogy először még malacformát mutatott, és nem volt egyszerű ijesztő pofát kialakítani neki. Ez a farkas azonban inkább a 3 KIS malachoz illene, de nincs elég rózsaszín fonalam.Mivel erősen megfogadtam, hogy egy darabig ellenállok a kísértésnek, és nem veszek fonalat, bármilyen szép színe legyen is, tehát a kismalacok váratnak még magukra.


Szóval ez a farkas biztosan nem kapja be Piroskát. :o)
Vagy mégis?
A nagymamát már fel is falta? Reménykedjünk benne, hogy a kosárban lévő borocskával és kaláccsal megelégszik, mert vadász nincs.
Holnap visszazökkenünk a régi kerékvágásba, hajnalban kelünk, megpróbáljuk körbelehelni az autót, hogy kiolvadjon, és imádkozunk, hogy mégse legyen ónos eső.