Hajt az idő.......

Hajt az idő, nem vár, rendes útján eljár.
Aztán csak tátjuk a szánkat, hogy elhúzott.
A szünet is. Alig vettem észre, hogy volt. Igaz hivatalos ügyek intézésével telt a csütörtök. A  szerda meg jó nagy takarítással. Fly-lady ide vagy oda, azért csak akad nagy munka.
Pénteken meg megfőztem a régóta esedékes szülinapi ebédem, és elvittük Pestre. Ha már nem tudnak ezek a gyerekek jönni. Szegén J nagyon összeszedte a nyavalyát. Még soha nem volt tüdőgyulladása.
 De a suli pl eszembe sem jutott. Csak ma, amikor rájöttem, hogy nem javítottam ki a dogákat. Szerencsére csak keddre kell. Soha nem hittem volna, hogy ilyen nyögvenyelősen fogok majd valaha hozzá. Pedig régen a megírás napján nekiestem a javításnak. Hát, most nem.
 Viszont 25 perc szobabiciklizésnél tartok. És majd minden nap járjuk a tópartot. Még ma is elmentünk, amikor volt egy óra esőszünet. Szóval a sztrók után nagyon aktív lettem.
 Sajnos a gyógyszerek csak sokasodnak, és teszik a dolguk - jót is , rosszat is. Pedig már olyan jó volt, hogy alig kellett tömnöm magam mérgekkel.
Vannak büszkeségeim.
 Az első, hogy néhány kollégám felköszöntött a szép kerek évfordulón. A kis levélkékből ilyen szépség nőtt ki:

 Aztán meg "Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs". És valahány név a naptárban. Ugyanis kitaláltam, hogy ez lesz a jövő évi biológusnap kabalaállata.

Aztán még készült két kendő is

 És a szokásos vezetős kesztyű. Amit még nem fejeztem be, pedig már erősen esedékes.

 Meg ez a baba. Az egyik kolléganőm kislányának. A színei nem túl jók, de a baba aranyos - szerintem. Nem, szája nem lesz. Majd anyuka hímez rá, ha akar.

Azt hiszem, ma biciklizés helyett vasalok.