"Hama', hama'"

szokta mondani az egyik kolléganőm, ha siettetni akarja a kérdésére a választ. Én most magamat, mert megyek vissza - a kölkek ottalvós bulit szerveztek, ami jó. Hogy én már nem vagyok alkalmas az effélékre, az már nem annyira, de megpróbálom nem (nagyon) figyelembe venni. Na, jó, nem alszom ott hálózsákban, tömegben. De azért egy részén ott leszek a banzájnak. Mindjárt indulok.
Csak éppen megmutatom, milyen lett a bogyós.
Először magamon próbáltam meg lefényképezni, ebből két tanulság adódott:
1. Nem látszik jobban, mint fektetve.
2. A másik 20 dekából biztos nem fogok magamnak sálat kötni. Nehezen viselek el bármit is a nyakamon, ez meg olyan meleg, hogy duplán megőrülnék tőle. Szóval marad az előző bejegyzés végén említett változat. :o)))
Figyelitek, milyen furfangos? Nem is hosszú, de mégis. :o)
Hát..nem nagyon látszik, de van rajta egy lyuk, ott át lehet bújtatni a végét, és így hosszabbnak tűnik, ráadásul nem fújja folyton vissza a szél, mint amikor hátra van vetve az egyik fele. Ezt persze valószínűleg nem fújná, mert nagyon nehéz.

És tényleg tetszik, hogy ilyen összevissza, nem lenne igazán az én munkám, ha szép, szabályos sorok lennének. :o) Fő, hogy vállaljam önmagam. :o)
Mindemellett kulcstartókban utaztam a héten. Egy kedves kollégám megkérdezte, tudnék-e polipot is. Megpróbáltam.

Meg két feltűnő darabot, mert a kulcsok folyton rejtőzködnek. A pinkiminki egy szégyenlős malac. (Ha nem látszana.)