Egy tejbegríz a téli világ

 Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár

JANUÁR
Az óév, íme, por és hamu már,
elolvadt, mint a nyugati boszorka,
latyakba tapicskol a kis Január,
a cipőt meg a zoknit is összekoszolta.
Fehér ma a föld és sáros a láb,
maszatút barnállik utána a hóból.
Egy tejbegríz ez a téli világ,
s lábunk nyoma rajta sok kakaópor.

 Igazából az autóm akartam megmutatni, amelyen derékig áll a hó, és még csak lekotorni sem tudom. 

Annak bizony sok okai vannak: 

Ad egy: Befagyott. Kinyitni sem tudom. Akkor meg nem mindegy? 

ad kettő: Jó nagyot léptem. A buszról le. A térdszalagjaim meg úgy csináltak, mint az évek óta használaton kívül pizsigatyámban a gumi. Így most itthon heverek . Holnapig.

 Tehát az autó hóbefedettsége teljesen mindegy. Ha meg mindegy, marad is így márciusig  - szerintem. 

 Szóval a térdszalagok. Voltam balesetin (életemben először saját jogon). Vizsgálat, röntgen, direkció: pihentetni, polcolni. Kérdem: betegállomány? Válasz: Ezzel, nem szoktuk. Na, akkor ... És tegnap a házidoki meg teljesen zakkantnak nézett, hogy már el akarok menni dolgozni. Aha, mert nélkülem összedől a magyar oktatás. A nemzeti oktatás. Tényleg, azt nem akarják átadni magánba? És így lemaradok a tantestületi Rembrandt-nézőről. Grrrr!

Tegnap leginkább rajzolni támadt kedvem. Hogy lenyugodjak. De elég zilált lett az alkotás. Még mindig gondjaim vannak a vonalakkal. Pedig már a középsulis rajztanárnőm is folyton azt mondta: "E., ne szőrözzön!" És 100 év múltán még mindig ezt mondaná, ha meglátná. Viszont hogy jobban megszemlélem, mintha madarat formázna ez is. Mint a horgolt apróság itt lenn. Milyen elveszett a nagy piros pokrócon! (A másik szép bordót egy kicsit megkínáltam gyertyával. Hát nem kiégett?)

 

Harisnyás pipik

Immáron elmúlt 2 hete, hogy őrzöm itthon a házat. Az első héten az ágyat nyomtam, aztán csak szédelegtem, és hagytam, hogy tévé elzsongítson: szundikáltam - immáron tréningruhában.
Szóval kegyetlenül elkapott egy vírus - holott rengeteg dolgom lett volna a suliban. De idejében eszembe jutott rég elhunyt öreg barátnőm bölcs mondása: "A temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel." Hát hol vagyok én pótolhatatlan!!?? Naná, hogy itthon és magamnak. Különben is, jobb ha elkezdek vigyázni magamra. Szóval nem nagyon szorgalmaztam, hogy ma már mehessek suliba - igaz, még nem is vagyok teljesen rendben. De van még 2 nap. Meg 30x dolgozat. Valahogy 39 fokos lázban égve nem igazán izgatott, mi lesz szegény  Gélyi János lovaival. Meg már különben is ismertem a sztorit. De azért hétfőig átrágom magam rajtuk - akárhogy is.
Amikor már nem akartam folyton összeesni, ha felkeltem, horgolgattam is. Próbálkozom az ideális csibékkel az őrült madarak folytatásaként:

 

 

 Ja, ez az utóbbi inkább kacsa. talán.ÉS már az előző bejegyzésben is benne voltak. De sebaj, ismétlés ... és legalább úgy látszik, milyen szorgalmas is voltam.
Aztán kergettem a boldogság kék madarát:

 Meg a boldogság kék elefántját:

 És a boldogság kék nyulát:

 Ők már elköltöztek, utolsó erőmmel elszállítottam őket a fővárosba ... Lehet, hogy ez volt a baj, mert másnap már fel sem tudtam kelni.
És végül megpróbálkoztam Hófehérkével és a hét nyúllal. Csak a lány inkább Ferdeszáj, és a hét meg csak öt, és nem nyúl, hanem:

   De még nem jött el az idejük. "különféle jerekekkel kísérletezünk", illetve én, és nem csak jerekekkkel.

Már már cius

Na, az idő halad. Én meg lemaradok mindenről. Például ismét nem tudtam elmenni színházba. Valami színházundor törhetett ki rajtam, mert január végén is mentem volna, de rosszul voltam, meg három hete is mentem volna (az volt a karácsonyi ajándékom), és rosszul voltam, és ha jól meggondolom, folyamatosan rosszul vagyok hétvégére. Szombaton alszom, vasárnap meg behozom a szombati lógást. Így nem horgolok. Meg hát kedvetlen is vagyok. Nyomaszt sok minden.  Keresem én a pozitívumot,  de nem nagyon találom. Ha szétnézek a nagyvilágban, még kevésbé. Mi is lenne vigasztaló, a szomszédok, rózsa,  a helyi dolgok? Áááá, nem is érdemes szóra.
Miközben ezt írom, hallgatom a Zárórát Máscsaival . 89-ben ilyen szövegeket írt:

Munkadal 

Aki szónokol, mindentudó.

Az élelem és az értelem jegyre kapható.

Aki kérdez, áruló, Aki egyetért megbízható.

Csak a hallgatás a jó.

Búsképű lovag

Szélmalmok országába értünk.

Szükségünk lenne újra rád.

Varázslók hatalmában élünk, 

Vigyázz, nagyon vigyázz!

HA bármiért kiállsz, vigyázz!

Zseni ez a pasi, az már biztos!

"Azért valami vidámabbról, kevésbé szívszorítóról is szól-

va valamit: az a helyzet, most már szinte ezer százalékig

biztosak lehetünk benne, hogy Munkácsy lakott itt a kas-

télyban néhány napot. Festeni nem festett, de pihent végre

az istenadta, mindig nem dolgozhatott az se. Látszik azon-

ban a képein, egy s más megragadta nálunk.

És, bevallom, ez nem is meglepő." (ez pedig innen)
Szóval, hogy valami vidámat is mutassak:

Várom a tavaszt: És töröm a fejem, hogy az ügyeletes apróságok mit kapjanak.
És közben készült egy kék madár. Hátha hat.

Monet

Nem is tudom, mivel kezdjem. Ha ilyen ritkán jutok az íráshoz, annyi mondandóm összegyűlik, hogy inkább nem mondok semmit.
No , ez a mai semmi azért nem lesz semmi.
Talán azzal kezdem, ami miatt a minap szomorkásra vettem a hangulatot. Megfigyeltétek, hogy eltűnnek a blogok?  Kihalnak vagy titokzatosak lesznek. Mindkettőt veszteségként élem meg, hiszen ha ismeretlenül is megkedveltem valakit, a munkáit, a gondolatatit, olykor beszélgettünk is, akkor hiányzik, ha nem találkozom vele többet.  Márpedig ha trendi akarsz lenni, akkor a fészbúkon kavarsz, mert az pörög,  rögtön kapsz két lájkot - esetleg 22-t. Több ez, mint 3 megjegyzés az általad beírt poszthoz? Nekem nem. Igaz, én is benne vagyok a kötős-horgolós csoportban, mert aki meghívott, azzal kecsegtetett, hogy jó társaság jött össze. El is hiszem, és látom is. De nekem 1085 ember már nem jó kis társaság. Én a horgo-blogot is addig szerettem, amíg 40-50 tagja volt, mert akkor még oda tudtunk figyelni egymásra. Most már nem. Azért panaszkodom, mert nem jó, ha mindenkit beszippant  a fészbúk. A fészbúk monnyon le!
A titkosítás meg... hát nem tudom, persze értem én, de most például elveszítettem egy sorstársat, mert (betegség miatt) kihagytam néhány napot.
Megismétlem a segélykiáltást:
CZUKI! Kérek meghívót. (seta és frímél)
Na, ez volt a kesergő, most jön a ... Más:
Volt miért és kinek, készültek figurák: egy őrült madár, egy konszolidált óriásbagoly és egy lánybaba.
Ők:

 

Most pedig kesztyűt kötök. Egyujjast. Ugyanolyat, persze. Naná, hogy a jobban sikerültet veszítettem el. De jó, mert már csak egyet kell. :o))
Nem volt ám  ostobaság, hogy "Mankell for president! " Egy olyan könyvet olvasok, amelyben nem Wallander a főszereplő. (A pekingi férfi)  Nem kevésbé vagyok lelkes tőle. Ismét van egy brutális gyilkosság - de mintegy mellékesen -,  hogy a nyomozás szálai messze vezessenek tőle - most pl. 1876-ig lehet követni a nyomokat, és messze elvezet Amerikába, Kínába, Mozambikba. És már a kínai legújabb kolonizáció lehetőségeinél járunk. Csúcs.
Egyébként pedig Die fünfte Frau-ban Wallander elmegy az optikushoz, hogy olvasószemüveget szerezzen be, mert kell neki, a lelkemnek. Az optikus javasolja, hogy vegyen pótszemüveget is. W. egyből ötöt rendel. Jót derültem. Majd számolni kezdtem: egy a suliban, egy a konyhában (répahámozáshoz), egy olvasós, egy a táskámban, hogy elolvashassam, mi van a cuccokra írva a boltban, egy meg a hétvégi bevásárlósban ugyene célból. Ez utóbbi kettő teszkó-gazdaságos, de akkor is. Ez öt.:o) Hiába, rokon lelkek vagyunk, na.
Biztos akartam még mást is mondani, de terjengős vagyok. Jöjjön a cím!
Újfent elgyönyörködtem a csövekkel felszabdalt tájban, amely elém tárul, ha kilépek az erkélyre. Lassan olyan leszek, mint Monet a roueni katedrálissal. "Nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hull a hó ..." Csak úgy magamnak. A bejegyzés végére, hogy mást ne zavarjak vele. :o)

A fonál és én

Nem bírom ugyanis fölvenni. A fonalat. Képletesen és szó szerint sem. Valahogy nem látom az értelmét, célját, és ebben nem hinném, hogy a nyavalyám a ludas.  Megint volt nagy ejházás-hűházás, pedig én megmondtam szeptemberben, hogy novemberre rendben leszek. :o) Szóval a debreceni túra rendben. Maradtam - szokás szerint -  Pesten, kinéztem a Vörösmarty térre, szép volt. Szerencsére nem volt semmi apróm, így nem vettem újabb díszeket, mütyürkéket, gyertyákat (pedig ez utóbbi megkísértett), csak nézelődtem, és szimatoltam. Hűűű, az a szagorgia! Mióta teljesen vegán vagyok, nagyon érzékeny vagyok a szagokra. Pl az összes húskészítményt büdösnek érzem. :o)) (Vagy ezt már mondtam?) Ezzel csak az a baj, hogy amikor reggelente készítem a szendvicset TJ -nek, sose tudom eldönteni, hogy az a felvágott tényleg romlott, vagy csak azt hiszem. (Eddig még nem reklamált.)
Szóval a fonál: az a nyamvadt kötés kb 3 cm-vel lett nagyobb, és a horgolótűre sem áll a kezem. Nem is tudom, mivel telik az időm. Leginkább alszom. Főleg mióta setét van már kora délután. :o(( Na, jó, néha olvasok is. Kötelezőket. :o(  És olykor pakolok, mert még mindig nincsenek a helyükön a dolgok. Ráadásul nem emelhetek 2 kg-nál többet - mondták Debrecenben.  Hm.
Így aztán csak egy újdonságot mutatok:

Ő ment a cipősdobozba. És néhány ifjúsági regény. Az persze egy másikba.
És mivel nem tudok újdonsággal előrukkolni, mutatok régit. Elvittem a gépet, és J-nél lefényképeztem az első műveket:

 A nyuszi kivételével még valamennyien hímzőfonalból 1,5-ös tűvel készültek. Jó kis türelemjáték volt.
És van még két hal. Arany. Egy sapkás, meg egy fekete fátyolfarkú. Nem is arany egyik sem. :o)

Kalandtúra

Ismét nekivágok a híres magyar Hortobágynak a debreceni Klinikáknak. Ajvé! Lassan emlékoszlopokat lehetne állítani az úton a Klinikák megállótól a mittudoménhányas számú belosztályig. Meg vissza.  Jó sokra lenne szükség, ugyanis folyton eltévesztem, melyik út megyen Budára a célállomásra. Így szépen bebarangoljuk a Klinikák egész területét.   Ez akkor volt még izgalmasabb, amikor építkeztek benn mindenhol, és  kerülővel lehetett eljutni a  (Mondták mi a másik rész neve, talán Auguszta/-tin, az biztos, hogy valamelyik nyári hónap.) Szóval oda. Amit akkor gyalogoltam! Akár már egy compostelai zarándoklattal is felér. Emléktúrákat is lehet majd szervezni: SE nyomában a Klinkáknál. És most azért is spanyol képet választok ide !

 

A héten csak a Bagoly-klub gyarapodott egy fővel. :o))

 

  Amásik meg Erzsébet-bagoly. (Vajon miért lesz minden képem homályos?)

  

Meg mivel reggelente hozzáfagyok a kormánykerékhez, készítettem egy újabb zongoristakesztyűt. (Valahogy kitágul a minta, és a lyukon támad a fagy. 

Mostanában sok kék fonalam van, tehát ez is kék lett. És már el is ajándékoztam. :o))

A vonaton a kötéssel fogok nyűglődni. :o))
Ja, és spóroltam 70E Ft-t.  Reggel TJ azzal lepett meg, hogy nem hűt a hűtő. Pedig hát az lenne a dolga. Télen is.  Néztem: tényleg. És tócsa van alatta. Pánik, ki fogja kipakolni, ki fogadja a szerelőt ... én 3 napig nem leszek itthon, ő meg esténként jár haza. Szerinte egyszerűbb lenne újat venni. Én azért még ragaszkodom a régi bevált úthoz, mondja ki a szerelő, hogy  Ámen. Óracsere, szervezkedés, szerelő jön, ide tolja, oda tolja, ütögeti, veregeti, kikapcsolja, bekapcsolja: jó. Mindez 1500-ba és némi idegeskedésbe került. Spóroltam 70e-t. Minimum. :o) Azért azt javasolta, tartsuk megfigyelés alatt. Most tartom.Aztán ha este elindulok, akkor majd TJ tartja.

Jók és rosszak

Áááááá, inkább csak jók. :o)
Mivel ketten is vették a fáradságot, hogy hagyjanak itt egy megfejtés üzenetet, elárulom, mi az igazi megfejtés. A szocialista ipar remeklése jóvoltából nálunk egy kivételével az összes ajtó magától becsukódik. Ami nem, az magától kinyitódik, és a bejárati ajtó. :o) Mert mi ilyen nyitott és vendégszerető emberek vagyunk. :o) No, szóval valamikor régen vettem egy műanyag ajtókitámasztót, az támogatja a nagyobbik szoba ajtaját. (Szerintem az utóbbi 15 évben kb 3-szor volt becsukva.) A másikkal meg folyton küzdöttünk. Egy darabig jó megoldásnak tűnt Benedek Elek A vitéz szabólegény című könyve, de a mikor elkezdett felhorzsolódni a borítója, mégsem tűnt annyira jónak. Így kapóra jött, hogy az ablakosok hagytak itt különböző fadarabokat. Egy téglalapot és egy éket is. Ezek egymásra építve tökéletesen kitámasztották az ajtót, de körülményes volt a dolog, így hát lett a kis bálna( - bele van építve a téglalap és az ék is). Aki nem mehet el a bálba, mert az ajtót kell támasztania.

 

Aztán újabb taggal bővült a Bölcs Bagoly Klub: a hétvégén Bonyhádon a kutató diákok konferencián lett egy továbbjutóm. .o)

És még egy nagymaminak is készítettem ajándékot. ;o) Három unokája van.

Nos, ez csupa jó hír. A rosszat nem is mondom.  (És még egy: a kb. 10 éve állandóan kidobásra ítélt és kegyelmet kapó kordgatyám tegnap felpróbáltam. És feljött. :o)))

No.2

 Levelet kaptam. :o) Az állatkerből/től. Megjött a szülinapi ajándékom.  Ő az:

Skarlát batla, alias íbisz. Áment a neve, már a nyári nyílt napon, amikor Angélát látogattuk, beleszerettem, annyira szép. 

Így már két madaram van. :o)  Angéla, Áment, ... Hány betűből is áll az  ábécé? :o))
 Hát nem figyelmes az én lányom, hogy ilyen szép madarakat ad nekem?

Poirot és Hastings

Amikor az én nagylányom még kislány volt, kirándulásokról, táborokból mindig hozott nekem ajándékot - vagy elefántot (mert ha még nem derült volna ki, az elefántokat legalább annyira szeretem mint a sárgát.:o) Hű, micsoda ötlet fészkelte be magát az agyamba! ), vagy valami más szőrállatot.  Sajnos nem tudom, melyikük került először hozzánk, de amikor mindkettő állandó lakos lett nálunk, és egymás mellé kerültek, a lányban azonnal megérlelődött a felismerés: "Poirot és Hastings." (Mert már akkor is Agatha-rajongó volt, mint az anyja.)

Azóta elválaszthatatlanok. Csak ülnek egy polcon, és figyelik a körülöttük történő eseményeket . Gondolom éjjelente megtárgyalják, ki milyen következtetésre jutott, és jaj nekünk, ha valami bűnös dologban törnénk a fejünket!
Éldegéltek ők szépen évek óta nagy egyetértésben, de most úgy gondoltam megviccelem őket:.

Nem mondom, nem volt kicsi a felháborodás és a tiltakozás, Poirot közölte, hogy szánalmas próbálkozás volt, még csak a közelébe sem jut a jövevény az ő méltóságteljes alakjának (Hát persze, ő valami szőrös anyagból készült, és üvegszeme van, amit én nem szeretek használni.). Hastings nem volt annyira harsány  a tiltakozásban, talán tetszik is neki, hogy valaki megpróbálta utánozni. Végre rá is vetődik némi fény. :o) Egy fénykép erejéig hajlandóak voltak egymás mellé állni, de ragaszkodnak hozzá, hogy a jövevényeknek menniük kell. (Majd a következő bejegyzésig kitalálom, mi legyen a megoldás. )

Még mindig barátkozom a csodatűvel, de nem igazán találunk egymásra. Lehet, hogy akkor kéne próbálkozni, amikor nincs elrepedve a tenyeremben valami csont, és ezért duplán használhatatlan a kisujjam?
A következő kép azt mutatja, mit vártam az egymásra találástól. (Egyébként meg későn vettem észre, hogy látható az ablakunkból is a tűzijáték, és csak az utolsó gyér pukkanást tudtam lefényképezni. :o) )

Kísérletek

Holmi zsibbadás engem ugyan le nem győz! Azért is  horgoltam ezt-azt - gyakori intenzív karlengetéssel és szentségeléssel fűszerezve az egyébként nyugodt tevékenységet.
A csiga is és a béka is szerencsésen megérkezett a címzetthez. (Köszönjük Magyar Posta.)
Mivel a "pünkös panka" elkísérte a békát, megcsappant a madaraim száma, sürgősen pótolni kellett. Ez most nem annyira dilis, inkább konzervatívnak mondanám. Legfeljebb annyiban tér el a normálistól, hogy a begye lilás.

Utána egy zsiráf következett, utóbb láttam, hogy a szarva (vagy mi) inkább csigára emlékeztet, de sebaj.

A hét közepére elszállt minden ihletem, nem nagyon tudom, mibe akarnék/tudnék belefogni. Javaslat?
Ötlet híján kísérleteztem. Kitaláltam különféle mintákat, és ilyen kis izéken megvalósítottam. Lehet, hogy blokkolni kellene őket, de egyelőre fogalmam sincs, mire lennének jók. Talán valami ruha- vagy táskadísznek. Esetleg poháralátétnek, de akkor meg keményíteni kell őket. Valószínűleg bekerülnek a félkész termékek dobozába a sok nagyikockapróba mellé. Aztán egyszer csak lesz belőlük valami.

 Megint sikerült hétvégére fájdalmas időt teremteni. :o( Uuutálom az éjszakákat!
A neurológus szerint a csuklómban van valami baj.  Nagyon izgi vizsgálat volt,  áramot vezettek a kezembe, és egy gép mérte, mikor kezd el rázni. Lehet, hogy a csuklómban IS van baj, de hogy feljebb is, arra ékes bizonyíték volt a ma éjszaka is. :o( MR-re novemberre kaptam időpontot. Ha komoly baj lenne, addigra el is patkolhatnék. De inkább addigra meggyógyulok. :o))
Nyílt kis( nagyobb) városunkban egy diabetikus és gluténmentes termékeket árusító bolt. Vettem zsemlét. Vagy két hónapja nem ettem kenyérszerű dolgot semmit. Mennyei manna volt, akármiből is készült. Utánaolvastam, a guármagliszt keresztallergiát válthat ki szójaallergiásoknál. Hát ennyit a mennyei mannáról. (Vannak is új kiütéseim. :o( )
Jövő héten érettségi, utána lakásfelújítás, ha már ilyen jól vagyok. Ajjaj! Utána is ilyen jól leszek?

Értekezlet

A hétvégén szülői volt. Az állatkertben. :o)) Ki is használtam az alkalmat, hogy meglátogassam, Angélát.  Nem örült nekem különösebben, blazírtan szemlélte az ágról a sok látogatót, aki villogtatott rá, majd egy ajtó szélére repült, és tojt mindenkire. :o)) De sem röfögni, sem nyikorogni nem volt hajlandó. :o)) Pedig kértem rá.

De azért gyönyörű, nem? Jó nagy tömeg volt, vezetők kísérték a csoportokat az állatukhoz, de az enyém a krokodilokkal kezdte, és én már a Spektgeoban is unom a kígyókat, cápákat, krokodilokat. Szóval ott hagytuk a csoportot, és egyéni programba kezdtünk,  később azért visszamentünk Angélához.  De láttam még egy halom gyönyörűséges madarat,

és vicces prérikutyákat.

Most aztán nem tudom, jövőre mit akarok örökbe fogadni. Mert hátha Angéla zokon veszi, ha elpártolok tőle, de hát... J szerint mind a hármat. :o)
A hétvégi hidegfront gondoskodott róla, hogy ne sokat horgolhassak, viszont olvastam egyet s mást. Többek között David Guterson Hó hull a cédrusra című regényét.

Amilyen semmitmondó a címe, annyira jó a mű. Egy gyilkossági tárgyalás adja a keretét annak, hogy több életutat megismerhessünk, és láthassuk, hogyan fonódik össze akarva-akaratlanul az emberek sorsa, és hogyan befolyásolhatják látszólag jelentéktelen dolgok az életünket. Jóóóóó!
És posta is jött.

A Szeretetcsomag oldalán licitáltam erre a kedves bumfordi madárra és a szépséges párjára. Kata készítette,  a leírása szerint neki olyan a hímzés, mint nekem a horgolás: életmentő.
Tehát horgoltam is. Egy dilis madarat,

és egy hosszú karú macskát.

Csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. :o)
 Jaaj! És Zorán a csökkentett csapattal is fergeteges koncertet tud adni.:o)  Pont ennyien voltak, és persze azt a számot kerestem meg, amit annak idején a kórházban legalább 300-szor meghallgattam. És bejött. :o)

Pünkös panka

Nem rossz a cím helyesírása :o) Dérynél olvastam -talán a a Napok hordalékában vagy az Ítélet nincs-ben -, hogy igazán csak az a mienk, aminek tudjuk a nevét is. (A katáng nevű virágról beszélt, aminek nem tudta a nevét. :o) ) Ezt nagyon komolyan gondoltam, mikor a gyerekem ismerkedett a világgal, ezért sok-sok növényt, állatot mutattam be neki. Volt, amit megjegyzett, volt amit nem biztos. Az viszont biztos, hogy meséltem neki arról, gyerekkoromban sokat láttam búbos bankát, mert a játszóhelyünk közelében egy ligetes, erdős terület volt, ahol rengeteg madár tanyázott. A búbos banka meg olyan felséges látvány, hogy ha valaki egyszer látta, nem felejti el.

J is megjegyezhetett belőle valamit, mert egy séta alkalmával így kiáltott: "Nézd, pünkös panka!" Pacsirta volt. :o))
Nem tökéletes, de egy kicsit hasonlít rá, és nem lehet összetéveszteni a pacsirtával. A dilis madarak között elfér.

 

A héten megint sok program volt - és ócska idő -, ezért mindössze egy baba készült. 

Csatlakoztam Kékmadár  felhívásához, aki a  Mosolyország Alapítványnak gyűjt árusítható apróságokat.  Ő lesz az egyik. Nem is olyan apró. :o) (Tudom, a harisnyája elcsavarodott.)

Madaras

A héten - a mínuszok ellenére tavaszi kedvem volt: Végül is nincs a mínuszokkal semmi baj, ha száraz hideg van. Csak ne essen!
Szóval várom a tavaszt. Hívtam már virággal, dallal, most meg madarakkal.

 

 És vettem a ...-ban egy vicces fonalat. Csodaszép tavaszi sál lett belőle, meg egy bolyhos dilis madár :o)