A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tartó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tartó. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 29., vasárnap

A táska és én




Elkészültek a kiegészítők. Tulajdonképpen már tegnap - még a vonaton is horgoltam :o)-, mára csak a gombok maradtak. Azon gondolkodtam, ha nagyon keresgélek, biztos találtam volna Zazáleánál olyan dolgokat, amik színben illenek, de... egy kicsit benne akartam lenni én is. Ráadásul a kísérletező kedvem is kiéltem, kipróbáltam különböző mintákat. Szép élénk színek, mégis illenek a táska lilás árnyalatához. (J szerint barna. :o).) A neszesszeren meg szerettem volna ismételni az életfa motívumot, de ekkora méretben nem lehet szépen kanyarodó formákat horgolni. Ráadásul a képen az sem látszik, hogy a közepén több szín van. :o( Már csak egy szemüvegtok hiányzik, hogy teljes legyen a készlet, de az még várat magára, mert most megyek és elkészítem a mangoldot, amit B tegnap hozott nekem az Alföldről.
Tegnap még megfejeltem a gyaloglós programot a Lehel utca - Westend - Margit híd - Nyugati távval. :o) Az első kényszerűség volt, ugyanis előző este egy kb 50 méteres távon ügyesen elhagytam a jegytömböm, mai nemcsak azért volt baj, mert még 7 jó jegy volt benne, hanem mert reggel sehol nem tudtam jegyet szerezni. És ahogy az én formám ismerem, azonnal jött volna ellenőr, ha felszállok a villamosra. (J szerit azon a szakaszon még soha nem jártak. ) Aztán a Lehel út végén rájöttem, ha most elmegyek a metróhoz, majd onnan vissza Westendhez, az kb annyi, mint ha egyenesen továbbmennék. És így is tettem. :o) B-vel beszélgetve meg észre sem vettem, hogy mennyit mentünk. (Vajon miért van újabban annyit zárva a Maciművek?)Bár ő időnként aggódott, hogy bírom-e még. De minden rendben volt. :o)) És a mangoldot is jól megsétáltattuk. Szóval most muszáj valamit kezdeni vele.
A családból csak én szeretem egyedül. :o) Hurrá!

Jandó játékot hirdetett:

2010. július 5., hétfő

Depis csufik

A melléknév rám vonatkozik, a főnév a készítményekre. Miközben szorgalmasan gyakoroltam a háromszögeket, és küzdöttem a nyavalyás kiütésekkel (vicces, az egyik azért van, mert az egyik gyógyszerből sokat szedek, a másik meg azért, mert nem eleget:o(( ), készült néhány izé, hogy valami változatosságot hozzon az életembe. (Mert már álmodni is háromszögekkel álmodtam.De megálmodtam, mit készítek az 5. fordulóra. Sőt, már el is küldtem. :o) ) De jókedvet nem hoztak. Ennek megfelelően elég csúfak szegények. Először is a nagy szerelmem az elefánt csúfult el.

Most valahogy cserben hagyott. Nem is hasonlít elefántra. A cél az volt, hogy a megüresedett Eldorádó fonal gurigáját felhasználjam valamire. Lett belőle "praktikus csupor", de ha levesszük a sapiját, nem lufi van benne, hanem néhány 3szög.



Aztán egy macikísérlet, meg még valami, amiről annyira nem tudom eldönteni, mi is akart volna lenni, hogy be sem tudom fejezni. Arctalan, mint az egész múlt hét.

A meccsek alatt meg kötök. Azt úgy is tudom, ha oda se nézek. Mióta bambusztűvel dolgozom, úgy néz ki, mintha megtanultam volna egyenletesen kötni. :o) Pedig nem, csak a tű művel csodákat.
És van a fejemben egy csomó dolog, de nincs kedvem előhívni őket. :o(