Év vége

Ezzel a fodros-bodros elefánttal kívánok mindenkinek 

 bort, búzát, békességet, 

 sokkal jobb 2013-at, 

 és egészséget, mert az a legfontosabb. 

 Ami ez utóbbit illeti, részemről ennél ne legyen rosszabb,de kevesebb hidegfrontot és csapadékot kérek, ha lehetséges. Például a mai hideg napsütés egészen elviselhető. (Látszik a párna alsó csücskén. Nem a hideg, hanem a napsütés.)
  Jó, tudom, ha ennél is kevesebb esik, Szahara lesz itt, de akkor meg essen éjjel, amikor alszom, és már olyan jól vagyok, hogy ... Na, ez nem igaz.
Szóval gyorsan készítettem egy babának egy elefántot, mert úgy volt, hogy el tudom hozzá juttatni, aztán persze már nincs úgy, de ez legalább készen van. Nem úgy az 5. sbs-kendő. A  4. szent délután készen lett, sőt már elvileg előbb is, de J szerint kellett még rá 2 sor. Nos, a mérettel nem volt baj, de ez is elmúlt.
Ilyenkor számvetést kellene készíteni,  - megvolt. Terveket is, de 2006. december 29. óta nem tervezek. Két hétnél előrébb biztos, hogy nem. Vagy mégis. De azt sem publikálom. Így nem égés, hogy azt sem teljesítettem. Gondolok itt például tudatosabb, egészségesebb életmódra. (Iigen még én is tudnék mit változtatni.)
A szünet repül, kijavítottam egy halom olvasmányértelmezést (, mert mi még olvasunk), és nagyon elszomorodtam. Ezek a gyerekek nagyon ostobák (igen), vagy engem néznek hülyének. (Ez is igaz, ezért ostobák.) Mit gondoljak arról, aki a legjobb matekból, és nem logikázza ki, ha csütörtökön azt mondja, Rejtőt fog olvasni, majd hétfőn beadja a Galaxis útikalauz mind az öt kötetéről szóló ismertetést, jellemzést, akkor már csak utánanézek a neten, honnan vette. Vajon honnan? A Wikipédia az ő barátjuk.  De az enyém is. Vagy ha 4-5 ember ugyanazzal a szófordulattal él több helyen. Már 2 is feltűnik. Hm, vén vagyok, de még nem teljesen hülye. Pedig sok jó dologtól fosztják meg magukat. Én például az időm nagy részét ismét ki mással, mint Wallanderrel töltöttem. Kaptam magamnak karácsonyra 2 könyvet tőle.  Igaz, előtte befejeztem A templomosok öröksége című ismerethalmazt Steve Berrytől. Erős Dan Brown utánérzés, és mintha csak azért írta volna, hogy a rengeteg megszerzett ismeretet a laikusok fejébe tömködheti vele. Eléggé untam. Szemben a két Mankell-könyvvel. A Riga kutyáival ugyan olyan terepre tévedt, ami nem igazán neki való - a kelet-európai politikai játszmákat próbálta feltérképezni ... ugyan, kérem! :o) A Die fünfte Frau-ról még nem tudok nyilatkozni, de Wallandert továbbra is kedvelem. Wallander for president! :o) Vagy Mankell. Elvégre ő írja az öregedő detektív östörgéseit a modern kor rémes hozadékairól. J szerint jól el tudnék beszélgetni vele. Vagy ezt már mondtam?
Amit viszont biztos, hogy még nem,  az egy sajnálatos jelenség a blogvilágban, de ezt elteszem máskorra.

Az angyali seregek

Nos ismét eljött az év legszebb napja, minden együtt van, hó, gyenge napsütés, halikra és halszelet. Nálunk úgy adódott, hogy nem itthon ünneplünk, így nincs az ilyenkor szokások idegbaj, hogy rakd már el, porszívózz már fel, mi lesz a fával (No, ez enyhe nagyképűség, mert évek óta egy vázában összevagdosott 2-3 fenyőágat díszítünk fel, de ennyi bőven elég, és még zöld is vagyok vele. :o) Én mindig helyes kicsi fát szerettem volna, ezek pedig olyanok, amilyenre formázzuk őket.) ... Szóval minden idegbajoskodás elmarad, majd átmegyünk, és ott megfőzőm a halászlét - lusta asszony módjára sűrítményből és halszeletekből, és megsütöm a kötelező, kolbásszal töltött karajt, a krumpli már meg van főzve. Szóval békés karácsonyunk lesz. Mutatja ezt az is, hogy még mindig pizsiben lófrálok itten. :o)
Meg is mutatom, miféle a bajnokok későn kelők reggelije. (Nem, nem az enyém,. Mit is nem adnék egy jó kis sajttekercsért!) Nálunk ma sajtbeigli volt a reggeli azoknak, akik effélével élhetnek.

 
 Mire meg tudtam nézni a képet, és rájöttem, hogy az összhatást erősen rontja a műanyag sószóró, már csak romokat találtam.

A kenyér minden diétázók álma -"szerencsére" van egy társam is most (szegény) - szódabikarbónás kenyér. De legalább  frissen sült.

Ám igazából azért is jöttem, hogy mindenkinek hasonló jókat kívánjak. Azt sajnos nem tudtam eldönteni, hogy egy halom akasztott angyal legyen ez a sereg ( a szélesen mosolygót egy 6.-os kislánytól kaptam, így különösen kedves),

 

 vagy csak a békésen álldogálókkal kívánjak áldott, békés...stb, így mindkettő itt virít.

Lehet, hogy a könyvtáram egy része jobban érvényesül, mint az angyalkák, de biztosítok mindenkit, tényleg egész sereg.  Csak nem énekelnek. De szépek, és ez  elég is. :o) A tök mardt emlékeztetőnek, a húsvéti, barkás vázát azért leszedtem mellőlük. :o))
Tehát: minden erre járónak

 nagyon szép és békés ünnepeket kívánok, 

sok ajándékot 

- de leginkább szeretetet, törődést és "együttidőt".

És mire indulunk az utolsó sor is elkészül az ajándéknak szánt sbs-en.

 

 Az előbb kinéztem, hogy megszemléljem, milyen a táj mostanság. Ez látszik. Bár sokat ógok-mógok miatta, most elfogott egy torokszorító érzés: ide tartozom, szeretem csövestől, hepehupástól, takarítatlan utastól és főleg illatozó hársastól: "Ez a hazám." (Mert nekem mindenről JA jut az eszembe .o) )

Legközelebb ősszel kihúzgálom a nyári növényeket, mert így fagyottan elég lehangolóak.

Ember tervez

Majd szépen, naponta 2-3 darabjával elkészítem a kollégáknak szánt hóemberkéket. Gondoltam december elején. Aztán közbeszólt a legnagyobb rendező, és az utóbbi két hét minden délutánján a kórházban voltunk látogatóban. Tudnék mesélni! :o( Abszurdisztánon kívül előfordulhat pl, hogy egy közel 80 éves embert két vizsgálat között a folyosón felejtenek, és végül 3-4 óra elteltével  2 főorvos tolja át a másik szintre a másik vizsgálatra, mert el akarják végezni a feladatukat?) Így aztán a hókusok kis híján hókusok is maradtak. Kedd este fejeztem be belőle ennyit. Roham munkában. :o( Ám mivel kb 30 cucc kellett volna, nem voltam elégedett. De megoldottam ezt is. Nagggggyon előrelátó voltam a nyáron, és vettem fél kiló pálinkás pohárkát. (Némi szépséghiba miatt kilóra adták.) Már csak karácsonyi matrica kellett volna. Azt sajnos nyáron nem kaptam. De most majd figyelek, és amint előkerülnek januárban leárazva, azonnal begyűjtöm a jövő évit! Mert most sem. Szóval bejártam a várost, és sehol nem volt efféle. Végül mégis kaptam kettőt, bár az egyik mintha sírkoszorú volna. Gyorsan felmatricáztam felespoharakat, körbeezüstöztem, és szereltem bele egy gyertyát. Mintha az isten is karácsonyi ajándéknak teremtette volna. :o) Még sikere is volt. Kép nincs. Örömömben, hogy kedd éjfélre elkészült, és sikerült szállításra kész helyzetbe hoznom, elfelejtettem lefényképezni.  (Azért kedden, mert tegnap voltam utoljára, mától betegápoló volnék, ha nem találták volna ki, hogy majd inkább  holnaptól. Mert egy vizsgálat még hátra volt, és csak délután lehetett  elvégezni.)
Egyébként a minap gyorsan összecsaptam egy vezetős kesztyűt. Nem túl szép, de a célnak megfelel. 

 Ma kipróbáltam, ehetek-e mandulát. Nem.

Várakozom?

Nos, még létezem. Tulajdonképpen csak a hidegfrontos napokon hiszem el a helyettesítő dokinak, hogy beteg vagyok. De akkor nagyon. Az ilyen szép száraz, napsütéseseken alig. Ha átérek a zebrán, amíg zöld a lámpa, rendben vagyok. :o) Ma ez történt. Egyébként meg közeleg a karácsony.  Ilyenkor szoktak a nyomasztó dolgok történni. Ez most is bejött. Szerintem senki nem kap az idén ajándékot, se ötletem, se időm a bevásárlásra. Még egy zongorista-vezető kesztyű elkészítésére sincs  ...talán energiám, pedig a tavaly készültet tegnap nekiajándékoztam annak a kistermelőnek, akitől évek óta a zöldséget és a salátakrumplit szoktam vásárolni. Mutatta, hogy mennyire el van gémberedve a keze. Nem is csoda, volt vagy mínusz 8 fok. Szóval sürgősen szükségem volna vezetős kesztyűre, meg el kellene készíteni az idei ajándékokat.
Csupán egy bagoly készült, mert egy ismerősömnek sürgősen kulcstartóra volt szüksége. Mellette, mögötte pedig sorakoznak a hókusok; ötletem van a befejezéshez, időm kevésbé. És még kellene vagy 15. Hm. Nem tudja valaki, nem marad el az idén a karácsony?

 Minden eshetőségre felkészülve (Pascal után szabadon: "Fogadjunk a karácsonyra!"), szóval minden eshetőségre felkészülve elkészítettem az idei adventi "koszorúmat": vettem egy olívakínálót, meg 4 gyertyát (na, jó, nyolcat, mert az első változatban nem tetszett a végeredmény). Az összes többit a természet adata. Ja, a masnit nem, az valamelyik régi karácsonyról maradt. Mer nem selejteztünk elég hatékonyan.

 Csak zárójelben jegyzem meg, Kindle még mindig nyerő. Segítségével ismertem meg Wallandert, akinek talán válaszolnék a hirdetésére - ha nem lennék már házas. És ő meg nem lenne kitalált figura. :o))) ÁÁÁ, inkább mégsem!
Amikor nem a sulival vagyok elfoglalva, és nem az én drágaszágommal, akkor igyekszem kitalálni, mi az, ami laktató, finom, és alacsony szénhidrát-tartalmú. Így készült a minap retekleves. Ez már a 2.0.
 Hagymát pirítottam, rá reszelt répákat, majd amikor ezek megpárolódtak, felöntöttem vízzel, némi bio zöldséglevesporral  megszórtam, és tettem bele egy pár darab kukoricatésztát. Mikor szinte szétfőtt, belekevertem a reszelt hónapos retket, és került rá egy kevés rizstejszín. Aki igazival is eheti, annak finomabb levese lesz.

de

de mutat,csak a zakkant előttieket nem. Szóval  zakkant.

segítséééég

mé nem mutat több bejegyzést???,

Zakkant

A nagy visszatérés? Nos, azt hiszem, az még várat magára. Azért készülgetnek dogok, például egynéhány hóember már világgá indult - ajándékkísérőként. Mint ahogy a fenti két kis figura is. Erzsébetiek. Talán a hideg és borús napok majd arra ösztönöznek, hogy keressek némi vidámságot ezekben a bohókás figurákban.  Kell egy kis áramszünet.

Tegyük hozzá, hogy amíg canadahun létezik, és ott lelkes magyarok, addig még mindig az én kindlém a nyerő. :o) ( Olvastatok már Henning Mankelltől bármit? Pl. a Kennedy agyát? Huh! Megrázó.) Illetve a dolgozatok. Amit általában kétszer javítok. Másodjára a javítót. És harmadjára is. Már felvetettem, hogy nem lehetne-e azonnal a javítóval kezdeni, de a kölkek nem lelkesednek az ötletért. Valamiért szeretik ugyanazt többször ... megtanulni? ismételni? Minden estre elsőre nem lehet jót írni, az már biztos. Olykor eljátszom azzal, hogy harmadjára is az első dogát íratom meg. Szerintetek mekkora sikerrel?

 Voltam Debrecenben. De ez nem olyan szívderítő. El akarták velem hitetni ott, hogy beteg vagyok. Ugyan. Na, jó, itt-ott fáj olykor, és nem tudok ... sok mindent nem tudok. De ez nem jelenti azt, hogy azonnal olyan durva gyógyszert kellene szedni. Ugyan kérem! Majd ha már felállni sem tudok. Esetleg.

Viszont a Cezanne jó volt. Csak nagyon sok a kép. Nem egyszeri program. A felénél már le akart szakadni a derekam. Majd elmegyek ismét. Gyönyörű, nem?

Váááá! A blogger megzakkant! A kép vándorol a kurzorral, és ha közzéteszem, csak egy bejegyzés látható. Ha közzéteszem. De ha közzéteszem, a kép elmászik innen az elejére. Mégsem mászott el. De azért nem mutat több bejegyzést egy oldalon.

Vasárnap alkottam. Karalábéfőzelék - benne az ő levele is. "Bestauboltam" rizsliszttel,felengedtem rizstejszínnel, megsóztam. Valami fűszer még kellene bele, mert így elég jellegtelen volt. És hozzá főtt brokkoli, köles- és zabpehely, só, bors, szerecsendió, zabkorpában megforgattam, és egy kevés olajon kisütöttem. Ihaj! Ínyencség, na!