ne hagyj, ne hagyj el,
De a meteorológusok szerint el fog. Kár. Gyönyörű volt az idei vénasszonyok nyara. Az erkélyen a virágok pedig megkergültek. Virágzanak, mint nyáron nem. Én pedig üldögélek köztük , és olvasok, mint nyáron nem. Ilyen a kertem:
Ez látszik a székemtől bal felől.
Ez pedig jobbról.
Belátható, hogy ilyenkor nem nagyon lehet horgolni.
Majd télen, ha hideg lesz, és és ...zik, zik. Addigra talán kilábalok a válságból is. Meg megnő a barátnőm unokája, és lehet neki valamit kitalálni. De most nem érek rá. Például mert színházba mentünk. Wedekind: Tavaszébredés (esetleg A tavasz ébredése). Ragyogó előadás, kiváló fiatal művészekkel, de a darab... hát, mondjuk mint az állatorvosi ló. Ami csak a 19. század végén Freud munkássága nyomán felszabadulhatott, az minden benne van. Meg némi elidegenítő effektus, meg az akkor divatos, ám most is modernnek számító feliratos vetítés (na, ez végképp nem illett bele!). De legalább kimozdultam.
És még volt Zorán-koncert is. Le a kalappal. Még mindig simán bírja a két és fél órát. Legyen is így sokáig!
Menteskaja:
egy fél fej kicsi káposztát legyalultam, egy fél pórét összevágtam, megdinszteltem a kettőt együtt egy kevés húsleves segítségével, közben 2-2 kanál rizs-, zab-, árpalisztet sót összekevertem annyi vízzel, hogy nokedlisűrűségű masszát kapjak, ezt kb 2 cm-s nokedlikként rászaggattam a majdnem kész káposztára, lefedtem, és mire elfőtt a káposzta leve, helyes kis gombóckák lettek a lisztből. Rátettem egy kevés sült szalonnát - abszolút mentes. Mindentől.
