Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen meghitt kapcsolatba tudunk majd kerülni. Gyakorlatilag elválaszthatatlanok lettünk. Cipelem mindenhova, és ha van 5 percem már olvasok is. Kamaszkoromban volt utoljára olyan nyár, amikor a kötelező munkák elvégzése után kivonultam a kertbe, és olvastam, olvastam, olvastam. Már rég behozta az árát. :o) És hát... ennyi lektűrt,
ponyvát, krimit sem olvastam vagy x (x>20) éve. Meg kell állapítanom, hogy Agathán, C. Doyle-on, Simenonon kívül is tudnak jó krimiket írni. Pl a skandinávok. Amit csak engedett a srcibd, és konvertálható volt, azt 1-2 nap alatt elfogyasztottam. Így most egész nagy katyvasz van a fejemben, mert olykor keverem Abbottot Cobennel, Nesbot Schwarzcal :o)) Illetve az eolvasott műveket. A fenitekből övetkezik, hogy az esti tévé előtt horgolgatás szünetelt, ha mégis, akkor terítőszélek körbehorgolása ajándék terítőkön. Meghorgoltam kb 24 méter terítőszélt, váltogatott mintával, egy bohócot, de éppen nem volt gépem, így ő már a feledés homályába merül, és van egy egyujjas pulóverem(104-es méret). Ezt hamarosan be kell fejeznem, mert szülinapi ajándék lesz, és még a rávarrandó pandát is meg kell alkotni.
Mellesleg azon töprengtem, talán gasztrobloggá kéne alakulni. Most, hogy eléggé ráértem, egészen ízletes dolgokat kreáltam abból a semmiből, amit megehetek (répa, borsó, mángold, spenót, culkkíni, krumpli, rizs, zab). Annyi zabot ettem, hogy már nyerítek lassan. (zabtej, zabkorpa, zabpehely, zabliszt). Lehet, hogy a hozzám hasonló nyomorultak nem bánnák, ha lennének új ötletek, hogyan lehet tej-, tojás-, hús-, hal-, paradicsom-, zeller-, liszt-, ... -mentesen étkezni. (ja, és mindezt úgy, hogy kevés legyen a szénhidrátérték is.)
Tudtátok pl, hogy kókusztejjel sokkal finomabb a gyümölcsleves, mint tejföllel, joghurttal, tejszínnel? (Meg drágább.) És hogy a bioboltokban kapható kukoricakenyér-porból zabkorpával dúsítva vízzel kikeverve nagyon finom lángosfélét lehet nyerni? Hát így telt.
És hamarosan a
sötétség a suli. Valahogy nem várom.
