Jaj, baj!

FEBRUÁR
Esők szaladnak piszkafa-lábon,
most tiszta az égbolt, most havazgat,
a hónapvégi maszkabálon
a tél beöltözik tavasznak.
Felébred a medve kócos orral,
szemében álmok zöld csipája,
kinéz a barlangból, és ó, jaj,
bajszát a napfény megcibálja.
                        (Varró Dániel)
Ma  pl beöltözött tavasznak, igaz, csak bentről szemléltem. Az utóbbi időben baj baj hátán. Kezdődött azzal, hogy valami baj volt a térdemmel, folytatódott egy buszúttal, amelynek a végén leszállás jött volna. De nem volt szállás. Döccenés volt. És üvöltés, és támogatása, majd térdmerevítő.

Efféle, csak sokkal ócskább. Pl nincs szabadon a csuklója, így tépi szét a házát. És ha nem lenne lábfejem, már többször elveszítettem volna. Szóval az egész csak arra jó, hogy a hátsó térdhajlító izmom halódjon, illetve, hogy a belső meg jól begyulladjon. Ráadásul jól meg is fáztam, egy hétig itthon nyögtem. De tényleg. Szóval ma csak bentről csodáltam a napsütést. Persze lehet, hogy csak bentről volt ilyen szép, és kinn belefagytam volna a térdmerevítőbe.
Viszont benn baglyokat csőrőztem. 45 db-ot. Még lábakat akarok nekik készíteni, aztán mehetnek a suliba, hogy a kölkök felvarrják a gombszemeket. :o)
 És akkor ilyen lesz (no, nem mind egyformán, csak hozzávetőlegesen.)

 Már most látszik, hogy lesz ennél szebb is.
Aztán elkészült egy bongyorka is. A dokibácsi lányának. Most már csak azt kell kitalálni, mi legyen a fiának.

Majd elfelejtettem. Le akartam írni egy "sütireceptet":
Zabkeksz
 2 szottyadt banánt (soha ne dobd ki a szottyadt banánokat!) jól összetörünk, kikeverjük annyi zabpehellyel, amennyit felvesz, teszünk bele sok darált mákot meg manduladarabokat, meg mazsolát meg egy kevés olajat (legfeljebb 1 ek) jól összekeverjük,  és a sütőpapírral kibélelt tepsiben kis halmokba lerakjuk. Ellapogatjuk, és kb 30 percig mérsékelt tűznél  (elbizonytalanodtam: van olyan, hogy lassú tűz, aha, van.) kiszárítjuk.  Aztán keveset fogyasztunk belőle egyszerre, mert magas a szénhidráttartalma.

December

A legegyszerűbb, ha a hónapokkal nevezem el a bejegyzéseket. Akkor talán 12 is esik egy évre. Mostanában nagyon nem megy semmi. Aggasztó. Ez évben csak a 35 fokos hónapokban nem voltam beteg, a suli kezdése óta átlag 2 hetente tör ki rajtam valami kór. Nem tetszik nekem ez a dolog, nem tetszik nekem ez a dolog. ("Nem tetszik nekem ez a dolog - mondta Kalapocska is, és gondterhelten megrázta apró fejét.") Meg is konzultálom jövő héten Debrecenben, hogy mármost mi a fenére lehet számítani. Tulajdonképpen élvezhetném a kétheti pihenőket, de mégsem. Valahogy  kitör belőlem ilyenkor a sztahanovista, és nagggyon akarok dolgozni. (Kíváncsi vagyok, mikor lázadnak fel a szülők az ilyen mértékű lógászat miatt.) Nem dúl bennem a gasztrós fantázia sem, horgolni sem nagyon van kedvem, csak vagyok, mint a gomba. És mintha a humorom is elveszett volna. Valahol. Keresem, de nyoma sincs. Hűlt helye.
De olllyan kolbászkrémet készítettem karfiolból meg kölesből, hogy csodájára jártak. (De rögtön kiszúrták, hogy karfiolból van!) Tisztára mint az igazi. Ami a fokhagymamennyiséget illeti. A többi... azt fedje jótékony homály. Viszont mégis csak volt némi kolbászos illúzióm.
Elkezdtem horgolni egy kendőt, két sor után elégedetten félre tettem. (Tudni illik, hogy ez összesen kb18 szem és félannyi erp).  Egy jótékonysági vásárra készült egynémely bagoly meg hóember, és kész. Ja,  meg egy béna angyal. Tegnap még jó ötletnek gondoltam , de ma - elkészülvén - nem is tetszik.

Ide helybe jön nekem a Kijevi Balett, ma este. Ezért aztán jól meggyógyultam, de meddig tart ki, az még kétséges. 
Tegnap nekiálltam adventi meg téli díszítést kiaggatni, de olyan visszás volt a szikrázó napsütésben angyalokat aggatnni ide-oda, hogy feladtam. Csináltam egy recickling koszorút meg egy gömbös vázát.

A kocka 2.

 Elkészült végre a kocka. Nem is tudom, talán márciusban fogtam neki.   És az utolsó oldala roham munkában  lett kész, mert végre valóban eljött a barátnőm, akinek az unokája kapta. Az utolsó oldalra csak színes pöttyök jutottak, mert másra már nem volt idő, de volt aki cicát látott bele. :o)  Hát ez a fantázia, kérem. Ilyen gyerekeket kellene nevelnünk. A virágos oldal azért van még egyszer fenn, mert valahogy odamászott egy csiga is. Kapott a leányzó babát, elefántot (előző posztok), de állítólag a kockát nagyon kedveli.
 

 J Isztambulban nyaralt (mi meg sehol). Még az augusztusi hosszú hétvége is itt telt, mert Mamát bevitték a kórházba, így a szórakozás és a változatosság az volt, hogy őt látogattuk. Pénteken vitték, szerdán kiadták, közben meg nem nagyon történt semmi, hiszen pétektől keddig a fű sem nőtt. Ilyenkor általában gyakornokok ügyelnek, kevesebb a nővér, néha 11-kor kaptak reggelit és este 10 után a gyógyszereket. Mindezt úgy, hogy az ápolóknak (fiúk voltak) szinte  egy szusszanásnyi idejük sem volt.Jajjaj, csak nehogy megint odakerüljek én is!
Szóval J Isztambulban nyaralt, készítettek rengeteg gyönyörű felvételt, és hozott ajándékba egy halom sálat. (bármilyen kockázatos törököket fényképezni, a kedvemért készítettek néhány felvételt a bazárban, és bár nem olyan mint Agatha Christie-nél a Suq, mégis csak bazár.)
Szóval hozott ajándékba egy halom sálat. Nekem narancssárgásat. Mert meg vagyok bolondulva a sárga dolgokért.

 

De az, amit magának hozott, sokkal  jobban tetszett. És az én drága egyetlen gyerekem elcserélte velem az ő lila-ezüst sálját.( És nyilván sose fogja viselni a narancssárgát.)

A bagoly gyors esti horgolás szülötte, elvittem szerelőhöz az autót, és leszedtem a baglyot róla. Utána vagy egy jó hétig naponta  legalább háromszor borítottam ki a táskám (Zazálea), mert sose akadt a kezembe a kulcs, és természetesen abban a táskában csak halott német katona nincs (c.r. by egy kolléganő). Így azonban azonnal a kezembe akad, ahogy belekotrok. (Közben a régi bagoly is előkerült, és már tudom, hogy valóban ki lehet mosni azokat a figurákat, amelyeket csinálok. :o) )

Legyen gasztró is! A mai ebéd rizses spenót "bundás"kenyérrel. (Rizstej, rizsliszt, ez nem érdekes.) A kenyér!!!!! Az már valami!  Kaptam az Intersparban minden mentes kenyeret (glutén, tej, élesztő), (40 deka 800+x forint - egyszer össze kéne számolni, mibe kerül az élelmezésem.) Azonnal 5x3 szeletre vágtam, és lefagyasztottam, mert ezek a zacskózott cuccok szeretnek megpenészedni. MA elővettem egy csomagot, zab és rizslisztből meg vízből sűrű palacsintatésztát kevertem, belemártottam a kenyeret, aztán zabkorpába és olíván kisütöttem. Nyam, nyam! (A közepén a massza+zabkorpa sülemény van.) "Nem is tudom, mikor ettem utoljára ..."(- Mabel a Csengetett Mylord-ból.) És készítettem karfiolsalátát is - kaliforniai paprika helyett,sima zölddel, ecet helyett citrommal (kellet vagy három, mire érződött az íze) paradicsom nélkül, színezőnek  lila hagymával. Na, az is finom.

 

 Kreáltam mást is, de azzal nem büszkélkedem. Leírom, hátha valakinek van ötlete - nekem már van.
Kaptunk egy vödör hullott körtét. A szívem szakadt meg, mert gyorsabb iramban romlott, mint ahogy TJ betermelte. Ezért ma kivagdostam a puhuló részeket, leturmixoltam, kevertem hozzá 3 tojásnak a  sárgáját, egy kevés édesítőt ,12 darált piskótát (ehelyett valószínűleg jobb lett volna a gríz, azaz búzadara), felvertem (nem én, az aprító) a tojás fehérjét, és óvatosan belekevertem a kulimászba, majd  kivajazott, -morzsázott tálba öntöttem, és sütöttem-sütöttem tűpróbáig - OK volt. Hagytam hűlni, és egy idő múlva kiborítottam. És láss csodát! ... széttörött és folyós volt. Hm ..., belelapátoltam egy serpenyőbe, és mint a császármorzsát, sütögettem, kevergettem. Gőzölgött, pöfögött,  égett. Az alja. Megfordítottam, olajat öntöttem alá, gőzölgött, pöfögött - égett, ez így ment vagy negyed órát (A tegnap holnapra készített frizurámnak határozottan jót tett a gőzölés). Most elmondhatom hogy van egy körtés, habos ... tojásrántotta. :o) Nem tudom, mi lesz a vélemény.
Halványulnak a kiütéseim - valószínűleg még nem a gyógyszer kiürülésének, hanem a Delagilnak köszönhetően, amiből legfeljebb 7-t akartam bevenni. Most tartok a 10.-nél. Hátha mégis ...
A sulikezdésről inkább semmit. Sok kaotikus évkezdésünk volt már, de ilyen még soha. de most nincsenek pánikrohamaim, bár az második nap előjöttek a kimerüléses tünetek. No, mindegy. 22 kötelező órám lesz, a többit majd meglátjuk. A röhej, hogy azelőtt simán benn voltam 32 órát hetente sőt többet is, de így hogy kötelező, utálom. ÉS valószínűleg kevesebbet fogok keresni, mint eddig.  De sebaj, Rózsa nénénk megmondta, hogy  "a tanároknak meg kell szokniuk, hogy a pénzért meg kell dolgozni." Ha szoknék (:o) ) káromkodni, most mondanám ...

Fogpiszkáló

Hát ezzel a pulóverrel biz úgy jártam, mint a székely bácsi a nyárfával . ( Így). Csak él el...rontottam. Ügyesen kiszámoltam a karöltő megmérése után, hogy hogyan lesz jó, ügyesen meg is csináltam, csak az elején elfelejtettem, hogy a lyuknak csak a felét mértem le, így be kellett volna szorozni az egészet kettővel. Estére lett két fogpiszkálóm fél ujjam, idő meg már nem volt az eljárás megismétlésére, tehát mellény lett. (Asszem, mégsem szeretek kötni.)

És hogy a gyerek is örüljön valaminek, kapott egy kis, barátságos tigrist. Aztán gyorsan horgolótűre kaptam, és a hiányzó kért fél ujj helyett készítettem két helyes egész kulcstartót. 

 

 Most pedig megyek baracklekvárt főzni. Mert én sem hülyülök már meg.

Kint is, bent is

A cím az egyik virágos képről jutott az eszembe, erről:

De tulajdonképpen a többire is igaz. Egyre szebb a város, zöld, virágos,

 

 és bár a minap azt hittem, milyen sok növényt szereztem be a ládákba, elvész benne az a pár tő petúnia. A hámlós korlátot azért mutatom meg, hogy mindenki gyönyörködhessen benne a fekete petúniámban.

És már ettem egy szem saját termésű epret is!

A szombati ballagáson elballagott egy kedves tanítványom, akit az utóbbi két évben már nem is tanítottam, mégis rengeteget segített; nem tudtam úgy hívni, hogy ne jött volna azonnal lecipelni, felcipelni, ki-be, stb. Ő kapta a baglyot meg hozzá a Biff evangéliumát. Mert még mindig az az utóbbi évek egyik nagy kedvence.

 

 És hogy, hogy nem a héten megtelt a lakás bagolyfiakkal.

 

 Ismét kalandoztam gasztronómiailag, egyre gyakrabban lepem meg magam egy -egy gyors zöld levessel. Van benne minden, reteklevél, zöldhagyma, káposzta (ebben éppen kínai kel), cukkini, medvehagyma, zöldséglevespor (bio) és némi kókusztej. Jóóóóóó!

Vasárnap pedig rakott kelt készítettem: a kellevélen kívül spárga, hagyma, köles van benne, illetve zabtejszín rajta - valahogy meg kellene oldani a sajt helyettesítését, mert az azért nagyon hiányzik róla. Ami pedig úgy néz ki, mint egy adag darált hús, az egy adag párolt répák.

Ha valaki aggódott, hogy nagyon fogom unni magam, amikor nem kell az érettségik miatt tanítani, azt megnyugtatom, a fentvalók gondoskodtak napi foglalkoztatásomról: apu elutazott, így anyut szórakoztatom délutánonként, amikor meg nem,  a mamánál vagyunk a kórházban. :o( És lehet javítanni is.
De én most olvasok. Újabb skandináv krimit. Karin Slaughter: Hitetlen. Valami motoszkált az agyamban, amikor olvastam a Cathy Linton-féle csokoládétortáról, az Ernshaw család Ed nevű fejéről, de csak akkor esett le, hogy ez egy vicc, amikor  Tessa  Lockwoodról panaszkodott Sarah-nak . Talán ha szerepel benne Heathcliff, hamarabb leesik. :o)))

Tavasz van, gyönyörű

Végre itt a tavasz, nálam meg a tavaszi fáradtság már megint végkimerülésbe torkollt,3-4 éjjel sem aludtam, viszont olyan hányingerrel keltem, sőt úgy is folytattam a napot, hogy még a hideg víztől is rosszul voltam. Ezért alváskúrára ítéltem magam, némi mesterséges segítséget is igénybe véve. Csak hol alaludni nem tudok, hol meg át. És sose tudom, melyik lesz az erősebb. :o(
A múlt héten így nézett ki az erkélyláda , azóta újabb növények kerültek bele, de most nem jók a fényviszonyok a fényképezéshez Nagyon jó kinézni az ablakon.

Még elmaradásban voltam néhány nyúllal, de még mindig nem tudom, melyiket kapja a doki kisfia. Lehet, hogy egyiket sem.

 

És terveztem egy gigantikus baglyot, de megint csak egy medium lett belőle. :o)

Közben pedig  - amikor éppen nincs eszméletlenül hányingerem - egészen finomakat gyártok: pl édesköményt rizzsel - szavamra hasonlít a gombáéhoz az íze. Meg reteklevél-krémlevest. Nem az lesz a kedvencem, de hehető.
És sokat-sokat olvastam. Carlos Ruiz Zafon Angyali játszmájának a közepén tartok, van olyan jó, mint az első volt, és úgy látom, már megjelent a harmadik kötet is.
Sajnos a Kindle sztrájkol, és nem akar wifizni, egyszerűen lefagy, ha effélét kérek tőle, mi szomorú. Még izgi volt este megnézni a leveleim az ágyban. És most hiába vett nekem a zuram a wifi boltban wifit, mert nem tudom kihasználni. :o(

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!  (JA)

Március idusa 2013

 Nem kis meglepetéssel érkezett meg. Illetve nem is volt ez akkora meglepetés, hiszen a meteorológusok jóval korábban figyelmeztettek. Hogy én nem figyeltem rá, megbocsátható hiba, hogy mások nem, az bűn. Káosz, fejetlenség és példaadó segítőkészség. Városom honlapját olvasgatva szorong a torkom. Sajnálom, hogy a szomszéd iskolában nem volt melegedő, oda talán le tudtam volna menni, segíteni. Így esélytelen volt. Sokat lehetne elmélkedni erről a két napról, de megtették ezt már mások, csak ismételni tudnám őket. Szerencsére az én gyerekem vonattal indult Pestre, és bár több órás késéssel, de meg is érkezett még csütörtökön. Azonban el tudom képzelni azoknak a hozzátartozóknak a lelki állapotát, akik otthon tehetetlenül várták, hogy a gyereküket, szüleiket, rokonaikat, ismerőseiket ... végre kimentsék a pálya fogságából. A fejetlenség csimborasszója.  És még szerencse, hogy nagyobb katasztrófa nem történt. Vajon miféle következmények lesznek a jövő héten?
Szombaton  már muszáj volt elmenni a boltba - autóval, mert inkább az törjön, mint én. Szórakoztató látvány lehetett, amint elbalettozom a  parkolóban álló kocsihoz, oda ugyanis nehezebb volt eljutni, mint kocsival  a Tescóhoz. Itt pedig az egész város összejött délelőtt - más sem ment már le csütörtökön vásárolni?
Én meg itthon teljesen el voltam varázsolva. Tegnap egész nap meg voltam róla győződve, hogy ma szombat lesz.  Nem is mentem le a cuccokért, amiket kedvenc kistermelőm hétvégére hozni szokott. Majd éjjel 11-kkor megvilágosodtam (Wallander szombatonként nyomoz), és egyben el is keseredtem,  hogy vége a jó kis ejtőzésnek. Tényleg? Holnap suliba kell menni? Pedig milyen jól elszüttyögtem itthon az időt.  Aludtam, főzőcskéztem... a hülye havazás annyira megkavart, hogy csütörtökön elfelejtettem kivenni a táskámból Laci bácsi főztjét. .o(   Pótolni kellett a kiesést.
 De azért alkottam is.  A minap hirtelen felindulásból rendeltem egy halom szépséges színű fonalat a Gombolydából.   Nagy elképedésemre leginkább hímzőfonal vastagságúak (ezt már mondtam), de azért elhasználom őket, pl. ajtódíszre. Szegény átmeneti kabát meg csak lógicsál ott, és nem tudja, mikor jön végre ő.

A színes madarak is ebből készültek (néhány elbújt a vastag barkaágak mögött):

 

Készülök a cukrosbácsihoz is, meg Debrecenbe is.

 

 

 A pulcsisnak és a kicsi nyuszinak tehát már van gazdája, a többi még várja, hogy kitaláljam. A medvemacska egy kicsit sötét, lehet, hogy marad a selejtben.

Ezek meg ... egy kicsit nem figyelek, és máris eggyel többen vannak. :o)

 A tulipánokat azóta felváltotta egy csokor teszkógazdaságos nárcisz, mert nem bírom ki tavasz nélkül.

Olvastam is, egy nagyon megrázó történetet egy bulimiás és egy anorexiás lányról. Az egyik meghalt, a másik éppen készül átszellemülni, és jégviráglánnyá válni. Azt gondolom, felveszem a "szabadon választott kötelezők" listájára.

És még mindig

Harcolhatok én a téli hangulattal, tele tehetem az egész lakást (sárga!) virágokkal, akkor is a hó az úr. Most voltam lenn kiásni az autót a hó alól, minimum 5 cm volt rajta, és még jól rá is fagyott, mert botor módon tegnap lemosattam, kitakaríttattam. És még mindig esik.  Na, ja; nem eszi meg a kutya a telet - szokta volt mondani a nagymamám.
A héten csak keveset horgolásztam - olvastam.  Mi  mást is?
Andrew Davidsontól A vízköpő-t.
 Hm, az elejét nem szerettem, a végén a pokolbeli "kirándulást" szintén nem, mégis az egyik olyan mű, amely az utóbbi időkben az egyik legnagyobb hatással volt rám. Még a pokolbeli kirándulás is. Az eleje naturalizmusáról ne is beszéljünk! Sajnáltam, hogy vége. Még írhatott volna bele néhány betéttörténetet, akkor a pokol is hosszabb lehetett volna. :o) Nem romantikus - csak, nem ezoterikus - csak, nem beszélget Dante Poklával -  csak, mindez igaz rá egyszerre. Ezt azt hiszem, sikerült elég bonyolultan megfogalmazni.
Lassan-lassan készül az 5. SBS-kendő. Szerintem jövő őssel már át is adhatom. És kerültek ki baglyok is a kezem alól. A sötétkék már el is repült. A legújabb bagolyklub-tag az Arany J-verseny megyei 3. helyezettje. Ő a büszke tulajdonos.

 

 Egyébként pedig a táj gyönyörű. De már elég unalmas. :o)

Monet

Nem is tudom, mivel kezdjem. Ha ilyen ritkán jutok az íráshoz, annyi mondandóm összegyűlik, hogy inkább nem mondok semmit.
No , ez a mai semmi azért nem lesz semmi.
Talán azzal kezdem, ami miatt a minap szomorkásra vettem a hangulatot. Megfigyeltétek, hogy eltűnnek a blogok?  Kihalnak vagy titokzatosak lesznek. Mindkettőt veszteségként élem meg, hiszen ha ismeretlenül is megkedveltem valakit, a munkáit, a gondolatatit, olykor beszélgettünk is, akkor hiányzik, ha nem találkozom vele többet.  Márpedig ha trendi akarsz lenni, akkor a fészbúkon kavarsz, mert az pörög,  rögtön kapsz két lájkot - esetleg 22-t. Több ez, mint 3 megjegyzés az általad beírt poszthoz? Nekem nem. Igaz, én is benne vagyok a kötős-horgolós csoportban, mert aki meghívott, azzal kecsegtetett, hogy jó társaság jött össze. El is hiszem, és látom is. De nekem 1085 ember már nem jó kis társaság. Én a horgo-blogot is addig szerettem, amíg 40-50 tagja volt, mert akkor még oda tudtunk figyelni egymásra. Most már nem. Azért panaszkodom, mert nem jó, ha mindenkit beszippant  a fészbúk. A fészbúk monnyon le!
A titkosítás meg... hát nem tudom, persze értem én, de most például elveszítettem egy sorstársat, mert (betegség miatt) kihagytam néhány napot.
Megismétlem a segélykiáltást:
CZUKI! Kérek meghívót. (seta és frímél)
Na, ez volt a kesergő, most jön a ... Más:
Volt miért és kinek, készültek figurák: egy őrült madár, egy konszolidált óriásbagoly és egy lánybaba.
Ők:

 

Most pedig kesztyűt kötök. Egyujjast. Ugyanolyat, persze. Naná, hogy a jobban sikerültet veszítettem el. De jó, mert már csak egyet kell. :o))
Nem volt ám  ostobaság, hogy "Mankell for president! " Egy olyan könyvet olvasok, amelyben nem Wallander a főszereplő. (A pekingi férfi)  Nem kevésbé vagyok lelkes tőle. Ismét van egy brutális gyilkosság - de mintegy mellékesen -,  hogy a nyomozás szálai messze vezessenek tőle - most pl. 1876-ig lehet követni a nyomokat, és messze elvezet Amerikába, Kínába, Mozambikba. És már a kínai legújabb kolonizáció lehetőségeinél járunk. Csúcs.
Egyébként pedig Die fünfte Frau-ban Wallander elmegy az optikushoz, hogy olvasószemüveget szerezzen be, mert kell neki, a lelkemnek. Az optikus javasolja, hogy vegyen pótszemüveget is. W. egyből ötöt rendel. Jót derültem. Majd számolni kezdtem: egy a suliban, egy a konyhában (répahámozáshoz), egy olvasós, egy a táskámban, hogy elolvashassam, mi van a cuccokra írva a boltban, egy meg a hétvégi bevásárlósban ugyene célból. Ez utóbbi kettő teszkó-gazdaságos, de akkor is. Ez öt.:o) Hiába, rokon lelkek vagyunk, na.
Biztos akartam még mást is mondani, de terjengős vagyok. Jöjjön a cím!
Újfent elgyönyörködtem a csövekkel felszabdalt tájban, amely elém tárul, ha kilépek az erkélyre. Lassan olyan leszek, mint Monet a roueni katedrálissal. "Nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hull a hó ..." Csak úgy magamnak. A bejegyzés végére, hogy mást ne zavarjak vele. :o)

Éééés

 Hű, de régen volt április 9. Azóta volt kis verseny, nagy verseny, még nagyobb verseny, jubileum, öregdiákok, gálaműsor, születésnap, szünet, szünetebb, hideg, meleg, ijedelem, megnyugvás... elfáradtam.
Szóval mindenféle izgalmas történt, persze nem tudtam eléggé megülni a fenekemen ennek következtében a szombatot teljes egészében átaludtam. Előtte nem nagyon horgoltam, csak egy terítőt körbe - de erről nincs kép (J-nak tetszett, és elkérte - örültem.), meg mondtam is már, hogy ez valami lélekölő mutatvány. De majd készítek másikterítőt. :o)
Igazából azzal akartam kezdeni, hogy most már tényleg híres vagyok, mint Rejtő postása, akit Fülig Jimmy megrúgott. Rólam is jelent meg cikk az Orvosi Hetilapban. Mondta a doktor, hogy nem készült rólam a vizsgált időszakban kép (De kár!!!), így más fotóját használták fel. Nézem a képet, "hát csípje meg a kánya! Bár e helyt egy bassza meg hazafiasan belesimulna a környezetbe" (Nem én mondom, Esterházy), pont úgy néz ki a két mancs és az orca is, mint amilyen az enyém. Akár lehettem volna modell is. Pedig a laborom teljesen normális. De a nyavalya ll ezek szerint aktív. Illetve az van a cikkben, hogy napsütésnek kitett terülteken jelenhet meg a gyulladás. Szóval kell egy nagy karimájú kalap és egy csipkekesztyű, mint gyerekkoromban a 6-oson a jobb körökből származó hölgyeknek volt. Én meg egészen eddig azt hittem, azért hordanak kesztyűt, hogy ne kelljen fogdosniuk akárki után a kapaszkodót! Aztán egy fenét!
Lassan visszatér a horgolókedvem.
Elkészült a szezon vélhetőleg utolsó baglya.

 

Aztán készült egy elég jó maci. Persze a választott fonál  menet közben elfogyott, és hasonlót sem találtam, de úgy vélem, jól áll neki a fehér szőrös láb. :o))

 

És ma a lépcsőházat is megörökítettem.

 

 Utoljára virágosan.

 

És ezeket akkor most kidobjuk.

De idétlen ez az új blogger. Vagy csak én vagyok már vén, és ragaszkodom a megszokotthoz?

Hurrá!

Azért ujjongok, mert  a nyelvtanos leánykám bejutott az országos döntőbe (OKTV). Maximális 100 pontos tanulmánnyal az orvosi nyelv kialakulásáról, helyzetéről. :o)))) Most 8. Szerintem a szóbeli után sem lehet ennél rosszabb. :o)
A nem jó hír: kihagytam Debrecent. Ez azért nem jó, mert egy hónap múlva  mégis csak el kell menni, és az újabb 2 nap hiányzás, a kölkek meg maholnap érettségiznek. Ami őket mintha nem izgatná annyira. Írtak nekem FÉL oldalas műelemzést - emelten. :o(  Viszonylag sokan akarnak emeltre menni magyarból, ami jó. Lenne. Ha az írásbelit nem  olyanok állítanák össze, akik be akarják bizonyítani, hogy mennyire okosok.   Hát edzünk, amikor csak van egy kis szabad időnk.  Pl hétfőn hajnalban.  No, kíváncsi vagyok holnap hányan lesznek.
Míg itthon lebzseltem, próbáltam alkotó hangulatba jönni. Még nem tudom, mit kapjon az okos OKTV-s leány - baglyot-e vagy egy másik okos állatot: elefántot. Próbálgattam ezt is, azt is.

 

 

 

 És egy baba is elkészült. Vicces volt. Lánynak szántam. Mikor ész lett a teste és a feje, fiúnak tűnt. Amikor meg elkészült a ruhája (ami eredetileg pulcsi akart lenni), mégis csak lány formája lett, de a sapi elmaradhatatlan. Nem látszik hátul, de simlis. :o)

Itthon ll

Nem állítom, hogy meggyógyultam, de határozottan jobban vagyok. Annyira legalább is, hogy meg tudom különböztetni a horgolótűt a fakanáltól. És mivel az én családomnak Laci bácsi főz, így nagyon nem is kellett erőltetni az elmém. Tehát horgolok.(Amikor éppen nem kamaszkori olvasmányaim elevenítem fel, mint az utóbbi két napban az Abigélt)
Volt nekem itt ez a rendkívül olcsón turkált, ámde nem különösebben vonzó színű fonalam, és feltett szándékom volt, hogy a múlt héten a végére járok. Nos, jelentem , sikerült. Kb. 70 cm maradt belőle, megy a fecnik gyűjtőjébe, és majd jó lesz valamit kitömni vele.
Szóval a következő cuccok készültek ebből a kék-rózsaszín-szürke, csillogós-matt vacakból. (Nem is tudom, mire szánták, mert még szúr is.)
Szóval kikelt egy fészekalja bagoly:

Megyek Debrecenbe, és meg szokták csodálni az alkotmányaimat. :o) Viszek belőlük párat.
És  mivel mostanában sokat büszkélkedtem a minielefántjaimmal, hát elgondolkodtam, hogy vajon emlékszem-e még rá, hogyan készültek. Szerencsére igen. A gagyi mellett egy rendesen meghorgolt fejű-testű példány - nem vigyorog.

Sokat javítana az állapotomon, ha rájönnék, milyen jó helyre tudtam eltenni az infralámpát. De hiába próbálok a nyári agyammal gondolkodni, az istennek nem jut az eszembe semmi jó hely. Pedig valahol lennie kell!  Vagy pont ott van, ahol a WC-pumpa. (Az sem került elő, pedig milyen jó kis célszerszám volt. Azóta csak tepsiméretűek kaphatók.) Már venni is akartam, de éppen elfogyott. :o(  A lámpa. (Persze pumpát is.)

Szállnak a ...

... baglyok.  Bár lehet, hogy a zöldeket "nem látok, nem hallok, nem huhogok" stílusban is meg lehetett volna alkotni, de ez csak későn jutott az eszembe. Mennek holnap Jókai-versenyre a lányokkal,remélem, segítenek.

 A lila meg olyasvalakihez száll, aki már nyert.
Az elmúlt két hétben készült még néhány elefánt, és egy maci. A maci-elefánt kettős a barna hajú, lófakos babával (lila ruhás hölgy) együtt egy kolléganőmé lett, akinek 3 kicsi gyereke van. Azt mondja az elefántnak nagy sikere volt.  Mi másnak?

 Ők meg csak vannak:

A héten évfolyamdolgozatot írtak a kispajtások. Hm. Nagyon igyekeztünk a törzsanyagra koncentrálni, így - szerintem - meglehetősen egyszerű feladatlapok születtek - rém rossz megoldásokkal. Ilyenkor azzal lehet szembesülni, hogy eleddig nem csináltam semmit. Hihetetlen "vicces" ötleteik voltak. :o(
Ajaj! És muszáj emelt érettségit tenni, legalább egy tárgyból.