Madaras

A héten - a mínuszok ellenére tavaszi kedvem volt: Végül is nincs a mínuszokkal semmi baj, ha száraz hideg van. Csak ne essen!
Szóval várom a tavaszt. Hívtam már virággal, dallal, most meg madarakkal.

 

 És vettem a ...-ban egy vicces fonalat. Csodaszép tavaszi sál lett belőle, meg egy bolyhos dilis madár :o)

Gyors - rövid (?)

A legutóbbi hétvégementes hétvége felborította a blogolós ritmusom. Mintha elmaradt volna a vasárnap. Jó, jó, tudom, a naptárban benne volt, de aznap kellett mindent elvégezni, amit egyébként szombaton szoktam. És még az ajándékok... ajaj! Persze nem csak ez gátolt abban, hogy a heti rendessel jelentkezzem, hanem az is, hogy  nem nagyon van mivel. Készült 20 db golyó, de azokkal még van munka: Az idő nagy részében meg a kedvenc időtöltésemmel voltam elfoglalva: sálat kötöttem. Ezúttal magamnak. Miután a szülinapomra kapt fonál háromszorosából sikerült meghorgolnom egy (befőttes) sapkát (olyan fodros a széle, mint jobb háziasszonyok kamráiban a textillel lefedett befőttek.),  vettem hozzá illő fonalat ( a boltban még úhy tűnt, hogy hozzá illő, de itthon kiderült, mégsem annyira), és egy este/ 36 sor sebességgel  nekiálltam sálat kötni. Eredetileg horgolni akartam, mégpedig karikákból (ahogy ez az alján látszik - valami spanyol blogon láttam hasonlót, de nem mentettem el, és persze már nem emlékszem rá pontosan, hogy voltak összeillesztve), de a harmadik karika már az istennek sem akart rendesen kifeküdni. Így feladtam a tervet. A meglévő karikákat nem dobtam a sutba, kár lett volna értük. :o) Szóval kötögettem, amíg el nem aludtam. De mivel a világ legunalmasabb dolga egy ilyen sál megkötése, többnyire kiesett a kezemből a cucc, és inkább lefeküdtem. Azért mégis csak elkészült.

:o) ÉS még fonál is maradt, ezért tegnap este gyorsan készítettem hozzá zongorakesztyűt. A fele kb 2 óra alatt elkészült, ma biztos meglesz a párja is. :o) Mintha gyorsabban menne.

 Készült néhány angyal  és hóemberke is, ilyesmik:

de már valamennyien gazdára találtak.
Holnap adventi műsor, aztán enyém a világ. (Csak még azt nem tudom, mihez kapjak benne.)

Nagyüzem

Van ez az új játék a horgo-blogon. Amigurumit kell készíteni. Gondoltam, szerencsét próbálok. ;o) De valami olyat akartam/akarok, ami nem jellemző rám. Szóval (majdnem) biztos, hogy nem valami dilis madár lesz. Talán valami baba, abba viszonylag ritkán fogok bele. Amikor kész lett a teste, teljesen világos volt, hogy csak kék lehet a haja. És amikor az is megvolt, akkor azt mondta, kék ruhát szeretne. Persze, hogy megkapta. És amikor az is kész volt, már láttam, hogy ő csakis a kék hajú tündér lehet, és semmi más.
Így helyes kis szárnyakat is kapott. Meg azt is mondta, nem szertne "pályamű" lenni - megértem -, viszont kéri a pajtását, Pinokkiót. (Inkább elárulom, hátha nem lehet felismerni.) Keresgéltem valami nem disneys példányt, de alig van olyan a képtárban. Ezért a színekhez megpróbáltam ragaszkodni, a figurához nem. Fancsali szegényemnek a képe, de ha ilyen orrom lenne, én sem lennék túl boldog.
Ebből természetesen az következik, hogy nem ő lesz az, amivel benevezek a játékba. :o) Van még egy-két ötletem, valamelyik csak sikerül vállalhatóra. :o) Időm biztos lesz az elkészítéséhez - akár többre is -, mert ez a jó kis őszidő kiütött rendesen. Csak energiám nem biztos, hogy lesz hozzá, 2 napja annyit alszom, mint egy medve, és nem javulok jelentősen. :o((
Amikor J hazajött, és megmutattam neki a bogyós sálat, tetszett neki. Hát ő is kapott egyet. Szerencsére még volt az A-ban néhány csomag fonal, mert a másik, ami itthon van fehér-rózsaszín-lila, ilyet soha nem hordana. De ez a halványkék nagyon kellemes színű. És nem fogadtam meg Zsófi tanácsát a 4-es tűvel, hanem maradtam a 8-asnál, de megpróbáltam egy bogyó, egy szem beosztással dolgozni. Így elég hosszú lett, de még mindig jó meleg, és már majdnem egyenletes. :o)))
És azért nagyüzem, mert még mindig van 20 dkg a bogyósból. Alighanem sál lesz belőle.:o)

"Hama', hama'"

szokta mondani az egyik kolléganőm, ha siettetni akarja a kérdésére a választ. Én most magamat, mert megyek vissza - a kölkek ottalvós bulit szerveztek, ami jó. Hogy én már nem vagyok alkalmas az effélékre, az már nem annyira, de megpróbálom nem (nagyon) figyelembe venni. Na, jó, nem alszom ott hálózsákban, tömegben. De azért egy részén ott leszek a banzájnak. Mindjárt indulok.
Csak éppen megmutatom, milyen lett a bogyós.
Először magamon próbáltam meg lefényképezni, ebből két tanulság adódott:
1. Nem látszik jobban, mint fektetve.
2. A másik 20 dekából biztos nem fogok magamnak sálat kötni. Nehezen viselek el bármit is a nyakamon, ez meg olyan meleg, hogy duplán megőrülnék tőle. Szóval marad az előző bejegyzés végén említett változat. :o)))
Figyelitek, milyen furfangos? Nem is hosszú, de mégis. :o)
Hát..nem nagyon látszik, de van rajta egy lyuk, ott át lehet bújtatni a végét, és így hosszabbnak tűnik, ráadásul nem fújja folyton vissza a szél, mint amikor hátra van vetve az egyik fele. Ezt persze valószínűleg nem fújná, mert nagyon nehéz.

És tényleg tetszik, hogy ilyen összevissza, nem lenne igazán az én munkám, ha szép, szabályos sorok lennének. :o) Fő, hogy vállaljam önmagam. :o)
Mindemellett kulcstartókban utaztam a héten. Egy kedves kollégám megkérdezte, tudnék-e polipot is. Megpróbáltam.

Meg két feltűnő darabot, mert a kulcsok folyton rejtőzködnek. A pinkiminki egy szégyenlős malac. (Ha nem látszana.)

Rokonk, barátok, üzletfelek

A NAGY KÖNYV befejzése után majdnem egy napig nyugton voltam, nem tudtam eldönteni, mibe is kezdjek. Nyulak, csibék, tojások és bárányok keringtek a fejemben (nem, bárányok nem!), de úgy éreztem, valahogy mégsem ez az igazi TERV. Aztán rájöttem, hogy jön a tavasz, és miután az ősszel kötött sálamnek akkora sikere volt, újra próbálkozom valami lengébbel.

Nyakmelegítő lett belőle, de még gombot kell rá szerezni. Hogy mikor jutok ki megint a lakásból, kérdéses, de egyszer csak biztos. Nagy elhatározásom volt, hogy nem veszek fonalat jó ideig, amit persze nagyon nem tartok be, így Debrecnben is vettem egy szép nyers színű fonalat: majd csak jó lesz valamire. Sajnos csak 10 dekát, most aztán bántam, mert a sapkára már nem futotta belőle. Kénytelen voltam kombinálni. Először a horgo-blogn Eli által készített példányt csináltam meg, olyan sokan elkészítették már, és mindenkié nagyon tetszett, de amikor az enyém készen lett, azonnal Penelopé-üzemmódba kapcsoltam, végül ez lett belőle.

Befejezni csak kedden fogom, akkor majd kiderül, jó-e, vagy kell még hozzá néhány sor.
Ezek után azonban mégis csak győztek a nyulak. :o)
Először Kristina által készített Hasilein unokatesója készült el, de ott van vele a kisöccse is. Majd ha idősebb lesz, biztos ő is olyan szép nyurgára nő, mint a tesó. (Így látszatra inkább egy kutyára hajaz, de igazából nyúl.)
Aztán jött Nyúlanyó (aki csak az utolsó pillanatban kapta meg a köténykéjét, sokáig nyúl úrnak készült). Másodjára Nyuszifiú a répával végül Nyúllányka a babájával. Szerintem ők a nevelési tanácsadóban fognak kikötni. :o).

sálak, kesztyűk, oroszlánok

Az nagy sál után gyorsan elkészült a kicsi. Megint hordosvnál/nél találtam az ötletet, és bár tűnődtem rajta, hogy valami mást kéne rátétként választani, mégis maradtam az oroszlánnál, mert annyira szép színe van ennek a sárga fonalnak. (A képen nem is látszik.) Sapit nem kap a baba, mert fogalmam sincs, mekkora kellene. A kis kékek pedig kesztyűk. Vagy affélék. Hm, mintha egy kissé fancsali képűek lennének ezek az oroszlánok. Pedig vidámnak kellene lenniük, mert miközben készültek, Orbán Ottót hallgattam: A világ teremtése és egyéb badarságok. Szédületes! Amikor először hallgattam meg, visítva nyerítettem, és egy időben naponta (pontosabban estelente) leglább egyszer meghallgattam. Bár ez egy éve volt már, még mindig nagyon szívesen hallgatom a CD-t. Remekül eltalált paródiák, és Mácsai zseniális.