Jaj, baj!

FEBRUÁR
Esők szaladnak piszkafa-lábon,
most tiszta az égbolt, most havazgat,
a hónapvégi maszkabálon
a tél beöltözik tavasznak.
Felébred a medve kócos orral,
szemében álmok zöld csipája,
kinéz a barlangból, és ó, jaj,
bajszát a napfény megcibálja.
                        (Varró Dániel)
Ma  pl beöltözött tavasznak, igaz, csak bentről szemléltem. Az utóbbi időben baj baj hátán. Kezdődött azzal, hogy valami baj volt a térdemmel, folytatódott egy buszúttal, amelynek a végén leszállás jött volna. De nem volt szállás. Döccenés volt. És üvöltés, és támogatása, majd térdmerevítő.

Efféle, csak sokkal ócskább. Pl nincs szabadon a csuklója, így tépi szét a házát. És ha nem lenne lábfejem, már többször elveszítettem volna. Szóval az egész csak arra jó, hogy a hátsó térdhajlító izmom halódjon, illetve, hogy a belső meg jól begyulladjon. Ráadásul jól meg is fáztam, egy hétig itthon nyögtem. De tényleg. Szóval ma csak bentről csodáltam a napsütést. Persze lehet, hogy csak bentről volt ilyen szép, és kinn belefagytam volna a térdmerevítőbe.
Viszont benn baglyokat csőrőztem. 45 db-ot. Még lábakat akarok nekik készíteni, aztán mehetnek a suliba, hogy a kölkök felvarrják a gombszemeket. :o)
 És akkor ilyen lesz (no, nem mind egyformán, csak hozzávetőlegesen.)

 Már most látszik, hogy lesz ennél szebb is.
Aztán elkészült egy bongyorka is. A dokibácsi lányának. Most már csak azt kell kitalálni, mi legyen a fiának.

Majd elfelejtettem. Le akartam írni egy "sütireceptet":
Zabkeksz
 2 szottyadt banánt (soha ne dobd ki a szottyadt banánokat!) jól összetörünk, kikeverjük annyi zabpehellyel, amennyit felvesz, teszünk bele sok darált mákot meg manduladarabokat, meg mazsolát meg egy kevés olajat (legfeljebb 1 ek) jól összekeverjük,  és a sütőpapírral kibélelt tepsiben kis halmokba lerakjuk. Ellapogatjuk, és kb 30 percig mérsékelt tűznél  (elbizonytalanodtam: van olyan, hogy lassú tűz, aha, van.) kiszárítjuk.  Aztán keveset fogyasztunk belőle egyszerre, mert magas a szénhidráttartalma.

Ismét

Régen fontosnak tartottam - magam számára is -, hogy minél gyakrabban megörökítsem napjaim lenyomatát. Később próbáltam heti összefoglalót adni, hogy majd emlékezzem. És persze képeket, képeket, képeket. Hiszen sokat horgoltam. Most meg ... a fészbúkos bejegyzések egy idő után eltűnnek, a napok eltűnnek, lenyomatuk sem marad. ÉS a kor nem segíti az emlékezést. A ginko sem - szerintem.
Persze nem is horgolok olyan sokat, és nem is rajzolok - pedig nyáron nagyon eltökélem magam : Iztt az ideje, hogy megtanuljak rajzolni. Hozzá is fogtam:

Nem  mondom, hogy győőőőnyörűű, de az enyém. És nagyon élveztem a két napot, amikor csak erre kellet figyelni, és mindent  háttérbe szoríthattam.
Látszik, hogy már ott is be van tapaszolva a kezem, mert begyulladt a csuklóm. ÉS  ez azóta sem igazán javult. Pedig a  debreceni túrán kaptam rá nagyon büdös kenőcsöt, valamit javít, de igazából egykezesnek kellene lenni ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjön. A horgolás meg talán egyáltalán nem tesz jót neki. De azért készültek dolgok:






 Jancsi is elkészült Iluska mellé, a csésze, amelyben álldogálnak, különlegesség. A bolhapiacon szerettem bele első látásra. Kopottan, magányosan szorongott sok hivalkodó mikiegeres, télapós aranycsicsás társa mellett. 300-ért nekem adták, alkudozás nélkül vittem. Itthon keresgéltem, és kiderült, hogy igazi különlegesség, hüttl csésze, van vagy 80 éves. Vagy több.

 És a múlt heti késő ősz nálam:

A napvirágok kimaradtak, pedig virágoztak őrült módra.
És volt születésnapom is.