Egy tejbegríz a téli világ

 Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár

JANUÁR
Az óév, íme, por és hamu már,
elolvadt, mint a nyugati boszorka,
latyakba tapicskol a kis Január,
a cipőt meg a zoknit is összekoszolta.
Fehér ma a föld és sáros a láb,
maszatút barnállik utána a hóból.
Egy tejbegríz ez a téli világ,
s lábunk nyoma rajta sok kakaópor.

 Igazából az autóm akartam megmutatni, amelyen derékig áll a hó, és még csak lekotorni sem tudom. 

Annak bizony sok okai vannak: 

Ad egy: Befagyott. Kinyitni sem tudom. Akkor meg nem mindegy? 

ad kettő: Jó nagyot léptem. A buszról le. A térdszalagjaim meg úgy csináltak, mint az évek óta használaton kívül pizsigatyámban a gumi. Így most itthon heverek . Holnapig.

 Tehát az autó hóbefedettsége teljesen mindegy. Ha meg mindegy, marad is így márciusig  - szerintem. 

 Szóval a térdszalagok. Voltam balesetin (életemben először saját jogon). Vizsgálat, röntgen, direkció: pihentetni, polcolni. Kérdem: betegállomány? Válasz: Ezzel, nem szoktuk. Na, akkor ... És tegnap a házidoki meg teljesen zakkantnak nézett, hogy már el akarok menni dolgozni. Aha, mert nélkülem összedől a magyar oktatás. A nemzeti oktatás. Tényleg, azt nem akarják átadni magánba? És így lemaradok a tantestületi Rembrandt-nézőről. Grrrr!

Tegnap leginkább rajzolni támadt kedvem. Hogy lenyugodjak. De elég zilált lett az alkotás. Még mindig gondjaim vannak a vonalakkal. Pedig már a középsulis rajztanárnőm is folyton azt mondta: "E., ne szőrözzön!" És 100 év múltán még mindig ezt mondaná, ha meglátná. Viszont hogy jobban megszemlélem, mintha madarat formázna ez is. Mint a horgolt apróság itt lenn. Milyen elveszett a nagy piros pokrócon! (A másik szép bordót egy kicsit megkínáltam gyertyával. Hát nem kiégett?)

 

Január

"Január, január, mindig hócsizmában jár."
Szerencsére nem. Bár nem ette meg a kutya a telet. Szokta mondani a nagymamám.
Milyen gyakran jönnek elő az elmentek! Sokszor csak egy dal vagy egy illat - és már kész vagyok. Vagy csak a csokis pult a Lidlben. Ott szoktam venni anyunak a nasit. És a bejgli!
Jobb, ha nem is gondolok rá.
Az egész karácsony, a szünet a hiányok jegyében telt. Kezdve azzal, hogy  nem volt kit meglátogatni karácsonykor, és nem volt kinek mindenféle finomat átvinni. Hogy tudott örülni! Igazán, mint egy gyerek. Hogy bánom mindazt a türelmetlenséget, nyűgösködést, minden rosszat, amit valaha is ... Hát igen. Általában késő a bánat. Török Mónikának volt karácsonykor egy blogbejegyzése - nagyon megérintett.
Fontos okból előkerestem ezt a képet:  közel 50 év után újra találkoztam anyu balján álló fiúval - a testvéremmel. (Fél-.) Gondoltam is, hogy szólok a TV2-nek vagy az RTL Klubnak. :o))) Szóval megkerestem a képet, és elgyönyörködtem. Milyen szép volt!

 És J sincs itt. Jó, ő csak elköltözött -  végleg -, és már csak látogatóba jön, de ezt sem egyszerű feldolgozni. Hogy hiányoznak a beszélgetések!
A suli  ... jobb nem is beszélni róla! Ami fönn, az lenn. És a kölköben is nehéz lelkesedést kelteni. Sokat olvasok mostanában a kötelezőkről, a metodikáról, de sokszor szkeptikus vagyok. Persze jó lenne, ha  olyan dolgokról beszélhetnénk, ami érdekli őket, de mi is az? Én most Antigonét vettem itt - és Thomas Mannt ott. Ha gondolkodnának ... hajaj! de nem láttam egy kicsinyke szikrát sem!
Horgoltam ám a szünetben - meg előtte is, de olyan ismétlődőek a dolgok, kendő, még egy kendő,bagoly, maci, el is felejtettem lefényképezni őket.
Legtöbbször olvasok, és kitalálom, mit kellene ennem. Sütök (azt nem annyira) főzök. J szerint fel kéne tennem a recepteket, hátha van más ilyen ... mindenre érzékeny. de annyi gasztroblog van! Szóval győzött a lustaság - most is.
Valahogy csak mennek a napok. Mire hazajövök, már sötét van, nem sok kedvem van kreatívkodni. De majd fogok, pl félig készen van 46 bagoly. 60 a cél, az idei diákbiológus-napon ez lesz az egyik ajándék. Mint két éve a békák. Majd lefényképezem őket.
 Rajzolni is csak egyszer sikerült.
"Az én világom olyan alma."